Hördülését hallva mosoly terül szét az arcomon, ebből és megroggyanó térdeiből arra következtetek, hogy neki is legalább annyira kielégítő volt, mint nekem. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy sikerült neki egész testemet pillanatok alatt egyetlen hatalmas erogén zónává változtatnia, végül azzal magyarázom, hogy a vámpírlét előnye ez is, ahogy a halhatatlanság és a gyorsaság. Végülis egészen ésszerűen hangzik. Minden esetre el kell ismernem, hogy akár egész álló nap elhenteregnék vele...
Légzésem egyre lassul, már csak pihegek halkan. Lustán nézek rá, aztán amint megérzem, hogy kihúzódik belőlem, lekászálódom derekáról. Nem húzódom el tőle, vizes kezemmel mosom le mellkasáról a vércsíkokat, egészen nyakáig, ahol nem csak a harapásom nyoma díszíti bőrét.
- Megjelöltelek.. - húzom el a számat, a lilás foltot tanulmányozva, bár biztos vagyok benne, hogy ez is fel fog szívódni rövid időn belül. Gondolom a gyógyulási folyamat része.

Addig akarom húzni a perceket, amíg csak bírom. Nehezen fogom vissza magam, minden szempontból. Nőiességem vadul lüktet, csípője már a végjátékot diktálja. Hajába markolva húzom közelebb, vállát szorítom, olyan erővel, hogy ujjaim végei elfehérednek. Szavait hallva már nem tudok és nem is akarok tovább gátat szabni az élvezetnek, hagyom hogy teljesen magával ragadjon a hév. Olyan mélyen furakszik testembe, amennyire csak lehetséges. Hátam ívbe hajlik, csupán a vállaim érintik a támasztékom. Egész testemen jóleső, bizsergető érzés fut végig, mely az ölemből indul. Érzem magamban, hogy lüktet, és ahogy rejtett izmaim rászorítanak ő is megadja magát. Szinte egyszerre nyögünk fel, bár az én hangom már-már sikoltásba vált. Levegő után kapkodok, és rövid ideig egész testemben remegek, mégis összeszedem magam annyira, hogy meg tudjak szólalni.
- Ez annyira.. - csak belekezdeni tudok, a szám ki van száradva, és az igazat megvallva azt sem tudom, hogy fejezzem be a mondatomat. Nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy sikerüljön, helyette Chriest izzadt testét szorítom magamhoz és próbálom csillapítani zihálásomat.

Teljesen elvesztem a kontrollt, mindössze attól, hogy csípőjével egyre erősebben és gyorsabban szegez a sziklának. Ez és a vére nyújtotta élvezet annyira intenzív, hogy teljesen elkábulok tőle. Nem fogom vissza egyik énemet sem. A bennem élő nő a kielégülésért, a vámpír pedig a véréért sóvárog. Tompán hallom rekedtes hangját, ahogy figyelmeztet, én pedig egy utolsó korty után elszakadok nyakától. Zihálva veszem a levegőt, legalább olyan erőteljesen szívom magamba, mint ahogy az előbb még a fogaimat mélyesztettem belé. Elégedetten vizsgálom meg nyakát, ahonnan a vér még szivárog, gyötör az illata, de igyekszem ellenállni.
- Mindet akarom.. - nyöszörgöm hátravetett fejjel, túl közel van a kísértés, nem vagyok biztos abban, hogy ellen tudok neki állni, míg el nem kezd gyógyulni...
Testem feljebb kúszik a sziklán kemény lökéseire, a víz pedig vadul hullámzik körülöttünk. Kezemet visszavezetem a nyakára, oda, ahol az előbb még haraptam és kezemmel törlöm le a vért, kicsit el is maszálom a bőrén. Kedvem lenne újra rávetni magam az ütőerére és addig szívni, míg csak van benne élet, de ehelyett inkább lefoglalom a számat, lehúzom magamhoz, hogy száját csókolhassam. Nem érdekel, hogy a saját ízét érzi nyelvemen, vagy ez, vagy nem fog tudni leállítani. Testem így is megfeszül, vele ellentétes irányban mozdulok, szinte vonaglok. Nem kell már sok ahhoz, hogy remegve adjam meg magam a kielégülésnek.

Újra és újra felnyársal, teste ütközik az enyémmel. Erősen szorítom, minden egyes szilaj lökésénél rekedt nyögés hagyja el ajkaimat. Kapaszkodom a vállába, körmeimmel cifrázom a bőrét, míg állának ívén fogaimat futtatom végig, többször is. Lehetetlenség betelni az érzéssel, hogy kitölt, ölem minden perccel csak forróbb lesz. A puszta látványa, az érzet, ahogy minden mozdulatánál megfeszülnek izmai kezeim alatt.. Teljesen a hatása alá von. Nem tudok nem visszamosolyogni rá, holott tudom, sokkal többet kivesz belőle, mint belőlem. Ezért is igyekszem úgy tartani csípőmet, úgy körözi vele, hogy neki is jó legyen.
- Itt.. erősebben - kérem elfúló hangon. Nem vagyok törékeny, hogy vigyáznia kelljen rám és az összes szenvedélyét magamnak akarom. Hiába vagyok bódult kissé, forró levegővételét érzem bőrömön, ahogy kapkodóvá válik. Szívverése is tovább gyorsul, mígnem eljut a tudatomig, mit is kért. Fejem megemelem, hogy csillogó szemeibe nézve megbizonyosodhassak arról, valóban jól hallottam. De nem várok több biztatást, hívogató nyakára tapasztom a számat.. Fogaim pillanatok alatt törnek utat, hogy átmetszhessék a puha bőrét és finom vére elöntse a számat. Nagy kortyokban, mohón nyelem, ezzel egyszerre mozgásom is szakaszossá és vadabbá válik. Érzem, ahogy a víz hullámai testemet nyaldossák, azt is ahogy végigfolyik rajtam a kárba vesző vére, ami valószínűleg a vizet is megfesti.

Hagyom, hogy vigyen, amerre akar, az egyetlen, ami fontos, hogy biccentve jelzi, megértette kérésemet, így önfeledten adhatom át magam a szenvedélynek. Nagyon könnyen és hamar a rabja leszek, folyamatosan mozgatom a csípőmet, kissé még szűknek érzem magam neki, de ez nem tántorít el attól, hogy újra mozduljak. A hátam hamarosan hidegnek nyomódik, egyik kezemmel megtámaszkodom rajta és feljebb tolom magam, hogy még egyszerűbben hozzám férjen. Hátravetett fejjel hagyom, hogy nyakamat becézze, fel-felnyögök forró nyelve érintésére. A szikláról a kezem karjára helyezem, hogy végigcsúsztatva testén megállapodjon tarkóján. Felé billentem csípőmet, érzem ujjai szorítását a bőrömön, arcomon egy fél pillanat erejéig mosoly terül szét, mielőtt újra felnyögnék. Férfiassága testem mélyén egy ponthoz simul, melynek érintésére tarkóját simító ujjaim hajába marnak. Másik kezemet pedig egészen fenekéig vezetem, hogy minden centijét magamba erőszakoljam, ezzel keményebb mozgásra késztetve őt.

Jóleső nyögés hagyja el ajkaim ívét, ahogy végigsimít rajtam. Lábaimat szemérmetlenül tárom széjjelebb, felhevült testem körül ismét hűvösnek érzem a vizet. Ujjaim haját szántják végig, hideg vízcseppek szóródnak róla a bőrömre, amitől a hideg is kiráz.
Hangos félbeharapott sóhajok közepette élvezem kényeztetését, ám ennél már többre vágyom. Jóval többre. Sosem voltam szégyenlős, nem most fogom elkezdeni, így mikor ismét meghallom kínlódó, vággyal teli hangját, kissé lazítok combjaim szorításán. Férfiasságán többször is végigsimítok, miután mohó markom körbefonja, de ennyivel sem elégszem meg.
- Állíts le, hogyha... -szinte már utasítom, de szándékosan nem fejezem be a mondatot, azt hiszem érthető mire gondolok. Vámpírrá válásom óta nem voltam férfival, így nem tudhatom mennyiben reagálok másként az intenzív élvezetekre. De ebben a pillanatban nem is érdekel más, minthogy magamba vezessem. Ismét szorosan fűzöm csípőjére lábaimat, az elégedett nyögésemet pedig hagyom tüzes csókjába veszni.

Minden mozdulatom arról árulkodik, hogy eszem ágában sincs semmit elkapkodni, pedig vérem hevesen zubog végig az ereimen. Vágyódásom már kézzel tapintható. Kissé talán tartok attól, hogy kiüt rajtam a természetem, pontosabban a fajtámé, ha teljesen elveszítem a fejem, és nagyon afelé hajlik a dolog. Csábítgatjuk egymást, érzem, hogy még mindig ketten játsszuk ezt a játékot.
- Nem vagyok ehhez hozzászokva.. - ismerem el óvatosan, hiszen annak ellenére, hogy megkaptam mindent, mindig volt valami, ami ütközött az elképzeléseimmel. Most viszont egyedül ő szabhatna gátat nekem. Tőle viszont szabad utat kapok, immár sokadjára. Nem tétovázom hát, mikor felém fordul és szenvedélyesen számra tapad. Kutakodó kezeit érzem végigsiklani testemen, míg én szorosan hozzá tapadok, ő közelebb húz. Nyakát ölelve húzom lábaimat derekáig, még a víz is segítségemre van ebben. Még az is élvezetet nyújt ebben a pillanatban, hogy nőiességem szinte már fájón lüktet, ám a csókot nem szakítom meg. Kifulladásig tart.

Meg vagyok én áldva a farkasokkal. Ismét belebotlottam egybe, akinek a teste puszta látványa is lázba hoz. Semmi sem kerüli el figyelmemet, azt is pontosan meg tudnám mondani, hogy melyik izmai feszültek meg, mikor fejest ugrott mellém a tóba. Merész húzás ez, hisz nem olyan mély a víz, még az én lábaim is leérnek, ami azt jelenti, hogy neki is a mellkasáig ér csak a víz. Már épp készülném felemelni a kezem, hogy ne terítsen be a csobbanása után a víz, de semmi ilyesmire nincs szükségem, nem leszek annál vizesebb, mint amilyen eddig lettem.
- Nem, nem menekülnék.. - értek egyet vele. Azt hiszem a kémiát kettőnk között az első perctől kezdve érezzük, én pedig olyan fajta vagyok, hogy ami - jelen esetben, aki - vonz, annak csak ideig-óráig vagyok képes ellenállni. Egy idő után muszáj megkapnom, mert magaménak akarom. Ahogy most őt is.
Közelebb megyek hozzá, az apró hullámok megtörnek testemen, de nem simulok hozzá. A víz szépen közénk préselődik. Kacér mosollyal nézek fel rá, aztán mutatóujjamat végigvezetem kulcscsontjának ívén, fel a vállaira, közben meg is kerülöm, tenyeremet lapockáira tapasztom. Felágaskodva a füléhez hajolok, közben karjai alatt átnyúlva a mellkasát és hasát simítom végig. Muszáj érintenem testét, és egyelőre játszadozásra vágyom. Hogy teljesen elveszítse az eszét..
- Kedvem lenne megigézni téged, hogy azt tehessek veled, amit csak akarok.. - súgom közel a füléhez. - De azt hiszem, te minden szempontból készséges vagy.. - feszítem teljesen hátának melleimet, és újra borzongás fut végig rajtam. De ezt már nem a hűvös víz teszi.

Kitartóan mentem előre, igyekeztem a hallásomra hagyatkozni. Bár azt nem tudtam megállapítani, milyen messze lehet a tó, amiről beszélt, a víz játékát erőteljesen hallottam. Közben néha hátrasandítottam, hogy megbizonyosodjak arról, követ engem. Csak némi apró nesz árulkodott arról, hogy a nyomomban van. Sikerülhetett eléggé felfokoznom a hangulatát, hiszen csaknem zihált, mire utolért engem, mikor megálltam gyönyörködni a tó szépségében. Valóban apró, de a vize tiszta, a fényei pedig annyira vonzóak, hogy a menet közben kigombolt farmeremet semmi perc alatt lerúgom magamról. De ennyivel nem elégszem meg, követi minden egyes ruhadarabom, amit szép kupacba halmozok a parton. Lassan és megfontoltan igyekszem a vízbe, mely simogatja minden porcikámat, amit csak elér. Kellemesen hűvös, de nem hideg, mégis megborzongok tőle. Kezeimmel a fodrozódó víztükrön játszadozom, majd mikor már derékig belegázolok, visszafordulok felé. Kihívóan nézek rá, viszont kétlem, hogy könyörögni kellene neki, hogy kövessen. Már ennyiről is mennyire kíván.. Majdnem felnyögök, mikor szemrevételezem testét, de igyekszem megállni és kihívással palástolni a saját vágyam.
- Bármikor leúszlak.. - egészen addig hátrálok a vízben, míg hajam vége a vízbe nem ér.