|
|
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni |
A poszt írója ♛ Ellie Granger Elküldésének ideje ♛Kedd Márc. 26, 2019 8:42 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Ránézésre 35 körüli nő lép elő a fák közül. Annyinak tűnik, de persze lehet idősebb is, hisz olvastam már olyan bűbájokról, amik megállítják az öregedést. Van benne valamiféle nemtörődöm kevélység, amit valószínűleg az erejének köszönhet. Érzem a hatalma kisugárzását, és ha akarná, könnyűszerrel végezhetne velem. Erősnek tartom magam, ugyanakkor tapasztalatlannak is: de ez nem azt jelenti, hogy fülem-farkam behúzva menekülni fogok a csúnya erős boszorkánytól. - Egyszerűbbnek tűnt, mint állatokat befogni - vonok vállat. - Az már más kérdés, hogy nem olyan hatásos. - Sőt, kifejezetten szar ötlet volt, de erről nem egy ismeretlennel fogok eszmét cserélni. Fejével a nyitva hagyott varázskönyvem felé bök. Halandó ember nem olvashat bele, de hozzám hasonló boszorkánnyal még nem igazán találkoztam, így nem tudom, mit látna benne. Gyanítom nem csak üres lapokat: Bár anyám egy öntörvényű boszorkány volt, a mágiája nem maradhat rejtve más mágiahasználó előtt. - De, pont a tiltott részlegből csórtam el, este, a láthatatlanná tévő köpenyem alatt. Micsoda buli volt! - vetem oda gúnyosan, majd a könyvemhez lépek, és magamhoz veszem. Ez azén kincsem, az én hagyatékom! Mióta felébredt az erőm, egyszer sem találkoztam más hozzám hasonlóval. Egy-egy kóbor vérfarkas vagy vámpír ugyan keresztezte a városom, de boszorkányt még hírből sem láttam. Szomjazom valakire, akivel megoszthatom az eddigi tapasztalataim, de félek is, mert anyám szerint jobb egyedül dolgozni, mint másokba bizalmat fektetni. - Te meg ki vagy? És honnan jöttél? - kérdezem gyanakodva. |
| | |
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni •• ya know, just chillin', killin'
|
A poszt írója ♛ Moira Target Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 25, 2019 8:21 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
Nem is tudom, hogy nekem egyáltalán el szabadna-e hagynom a Stardust területét. Azt tudom, hogy a gyerekeimnek megtiltottam – éppen ezért, szinte biztos vagyok benne, hogy ők is épp úgy kiszökdösnek, mint cseppet sem szerény személyem. De, hogy nekem megtiltotta-e valaki...? Nem emlékszem, hogy ilyesmiről beszéltünk volna valakivel. De nem is foglalkozom ilyen jellegű, jelentéktelen kis semmiségekkel. Soha, de soha nem engedtem senkinek sem, hogy megmondja nekem, hogy mit tegyek; pont nem most fogok ezen változtatni, vagy megváltozni e téren. Eléggé sokat megéltem, és átéltem ahhoz, hogy tudjam, mire vagyok képes, és milyen messzire mehetek el, és nem viselem jó néven, ha korlátok közé akarnak szorítani – jobb is, ha ennyiben maradunk. Voltaképpen most nem terveztem semmi gyalázatosat sem – kivételesen! -, amikor nekiindultam az erdei túrának, csupán arról van szó, hogy szükségem van néhány csekélységre a sűrűből, ilyen-olyan füvekre, gyógynövényekre, és állati eredetű hozzávalókra – mérgekhez, ártásokhoz, rontásokhoz, és egyéb, kedves dolgokhoz. De kalóz becsületszavamra mondom, csak és kizárólag akkor fogom használni ezeket, ha veszélyben érzem magamat, vagy, ha muszáj lesz, majd akkor, amikor hatalomra török. De ez még a jövő zenéje, ne is szaladjunk ennyire előre, éppen csak annyira, hogy már bőven az erdő gyomrában járok, amikor megérzem azt a valamit, ami után úgy vágyódóm, mint szomjazó a sivatag, forrongón hullámzó dűnéi között: egy, az enyémhez nagyon is hasonló, másoknak talán természetellenes, de nekem régről ismerős rezgés. Kisugárzás. Aura. Úgy vonzz magához, mint az éjszaka sötétjében fényesen izzó villanykörte a pillangót. Nem telik sok időbe a közelébe kerülni, és megpillantani az egyik sűrű bokor rejtekéből, és onnan figyelve az olcsó, bazári trükköt, amivel kísérletezik a kisasszony. Mert, hogy lány az illető. Fiatal. A jövő reménysége. A következő generáció; az, amelyiknek nem kell majd félnie, és bujkálnia, mint a patkányoknak a mocskos csatornák bűzében. Erélyes szavait, kutató íriszek követik. A sűrű, sötét erdőt kémleli – és utánam kutat. Ajkam szegletében sötét, gyalázatos mosoly játszadozik. És ugyanezzel az elégedett, kaján vigyorral a képemen, lépek ki az árnyak közül. - Van még mit gyakorolnod – állapítom meg, hanyag eleganciával rándítva a vállamat. – De nem vagy teljesen reménytelen eset – fejemmel az elvarázsolt fa irányába biccentek. – Az meg miféle könyv? – bökök állammal az említett tárgy irányába. – Azt ne mondd, hogy a helyi könyvtár, okkult részlegéről szerezted... – forgatom a szemeimet. – Eléggé kiábrándító lenne.
|
| | |
Boszorkány •• a mágia hatalom, a hatalomért pedig nagy árat kell fizetni |
A poszt írója ♛ Ellie Granger Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 20, 2019 4:46 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | A városi forgatagból kiszakadva az erdő igazi felüdülést jelent számomra. Itt egyedül lehetek, gyakorolhatom a mágiám lebukás nélkül, és relaxálhatok, ha arra van szükségem. Szeretem az ilyen csendes helyeket, mert emlékeztetnek a kisvárosomra, ahol felnőttem. Ott is számtalan tisztás, és rét van, és jól emlékszem, kisgyerekként sokat bújócskáztam a többi gyerekkel. Igaz, én már akkor is különc voltam. A mai napon, hátizsákomban az anyámtól örökölt, és oly nehezen megtalált varázskönyvemmel tanulni készültem. Anyám varázslatai sokoldalúak: megtalálható bennük a jó és a rossz egyaránt, bár mintha sötét mágiát sokkal többet használt volna. Most épp egy védekező mágiánál tartok, ami eltöri az ellenség csontjait. Egyesével. Pokolian fájdalmas lehet, mivel azonban még alig ismerem a városban lakozó természetfelettit, nem áll módomban elfogni valakit, hogy puszta tanulás miatt megkínozzam. Marad az erdő, és az általa kínált számtalan lehetőség. A tisztáshoz közel áll egy göcsörtös fa, aminek egészen emberi formája van. Tökéletes példány, egy kis álcázóbűbájjal sikerül is hús-vér ember alakot varázsolnom neki addig, amíg itt tartózkodom. Egy perccel sem tovább: a fából sosem lesz ember, mert annyira más az élete, mint nekünk. Amúgy is túl ijesztő látványt nyújt: a törzs alkotta gerinc túl egyenes, a kezek merevek, a fej kifejezéstelen, üres, és teljes mértékben amorf. - Na jólvan. Ideje nekilátni - vigyorgok elégedetten a torz pofába meredve, ami ijesztően élettelenül néz vissza rám. Kántálni kezdek, aminek nyomán töréseket hallok, szép sorjában egymás után. Az ágak alkotta kezek megreccsennek, a törzsön is mintha repedés keletkezett volna, de az arc, az ugyanolyan üres maradt. - A franc essen bele - csattanok fel dühösen, pedig tudhattam volna, hogy nincs sok értelme fákon kísérletezni. Azt emberen kéne, vagy pedig... vagy pedig - Egy állatra van szükségem - állapítom meg hangosan. Ám a következő percben már azt kívánom, bár nem mondtam volna semmit. Nem vagyok egyedül. Érzem a jelenlétét a közelemben, bár nem tudom merre lehet pontosan. Csak annyit tudok, hogy valószínűleg erősebb nálam, és ő is tud rólam. |
| | |
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad |
A poszt írója ♛ Katherine Pierce Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 20, 2019 2:03 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ Ugrás egy másik oldalra ♛ | |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|