Próbáltam egyenesbe jönni ismét magammal és helyretenni mindent, amit összekuszáltak a hazugságok és a viták, s most úgy éreztem, hogy igazán jó irányba haladunk, függetlenül a családokról való vitánkról. Nekem nem volt szükségem rá, hogy bárki mellettem legyen rajta kívül, mikor kimondom az igent. Őszintén még ahhoz sem ragaszkodtam, hogy igazi esküvő legyen, fogadással, sőt, már azzal megelégedtem, ha mellettem volt és tudtam, hogy a jövőm, s az életünk jó mederben halad előre és közösen tervezgethetjük, mit akarunk még egymás mellett elérni.
Szavaimra feltesz egy kérdést, és még annyi időt hagyok neki, hogy a választ hallja.
-Esetleg mindkettő?-suttogom, de hangomban benne rejtőzik, hogy csak ugratom és amit mondok, inkább viccből mondom, kicsit csipkedve, mint régebben tettem. Próbáltam felállítani közénk a régi rendszert, a labdák ide-oda csapkodását, még akkor is, mikor minden porcikám kiáltott érte és mikor az lett volna az utolsó késztetésem, hogy megbántsam, s a szavak csupán gyengéd élcelődések a másikkal, de ennél többet nem jelentenek.
Érintés nélkül gombolom ki a nadrágot, mire szavaira elnevetem magam és a felém jövő labdát ismét visszacsapom, de közben hangom olyan édes és gyengéd, mintha ezzel is simogatni akarnám.
-Gondolod, hogy a többit nem a varázserőm okozza? Mert szerintem ezt határozottan az tette veled.-suttogom ajkára, és kicsit jobban simulok ágyékához, immár nem csak ujjaimmal, de csípőm lassú ringásával is nyomást gyakorolva rá. Ujjai a pólóm alá siklanak, de kérdésére elhúzódom tőle és ezzel egy időben szabad kezemmel a fűre döntöm kezeit, hogy akárcsak lábszáram, őt is simogassa a körülöttünk hullámzó fű.
-Azt hiszem elvarázsoltalak, te beleestél a csapdába, és magaddal rántottál, engem sem hagyva menekülni az ösztöneim elől.-hajolok ismét ajkára, és elveszem kezem kezéről, hogy gy hosszú, érzéki és gyengéd csók erejéig csak csípőm lassú mozgása, ruháink súrlódása legyen az, ami még jobban vágyakozásra készteti.-Hagyd, hogy elfeledtessek veled mindent.-suttogom, elhúzódva tőle és könnyed mozdulattal húzom lejjebb nadrágját, majd alsó ajkamba harapva nézek ismét szemébe, s magamról is ledobom a falatnyi csipkét és a felesleges sortot, s ismét csípőjén átvetve lábam, immár hagyom, hogy könnyedén belém csússzon. Ajkamból halk sóhaj tör elő és kezeit csípőmre vezetem, de nem hagyom, hogy pólóm levegye rólam, így testem szinte minden pontja rejtve marad előle, s csak csípőm lassú, de egyenletes mozgása lesz az, amit irányíthat.

Az említésre kerülő listát már annak előtte vezette, hogy vele megismerkedtem, ám mivel szerencsére a sors -amiben megjegyezném közben, sosem hittem-, közbeszólt és megismerkedtem vele, hát a neve alá is kerültek amolyan "elvárt" dolgok. Apróságok, melyeket sosem kaptam még meg, sosem éltem még át senkivel, ám ezen pár dolgon túl, a nagyokat szinte mind kihúztuk úgy fél év alatt. Az első, és talán az egyik legnehezebb, a kulcsom odaadása volt, ami számomra többet jelentett annál, minthogy a lakásom kulcsát neki adom. Akkor este többet adtam azzal oda. A könnyű kezdés után jöttek a hullámvölgyek, de még így is elhúzhattam a listámról, hogy valakinek a jegyese vagyok, hogy valakivel romantikus hetet, heteket tölthetek valahol a világ egy másik pontján, hogy valakivel lesz végre közös karácsonyom, majd ezzel egyetemben a következő szülinapom sem lesz már magányos. Az, hogy nem hallottam még úgy énekelni, hogy csak nekem, és úgy, hogy azt más nem hallhatja, még félig volt csak kipipálva, így szavaira felcsillannak a szemeim.
-Örömmel venném, hogyha erre bármikor sort kerítenél.-vigyorodom el izgatottan, és ahogy a családjáról, az emlékeiről beszél, valahogy hirtelen már nem a szánalom vagy a sajnálat lesz úrrá rajtam, hanem a tény, hogy valaki mesél nekem az életéről és ez a valaki fontos, s mindent tudni akarok róla, amit lehet. Az, hogy mindemellett még a mérhetetlen vágyakozást is éreztem érintése után, valami fura kombinációt adott, és reméltem, hogy ez az érzés nem fog elmúlni sem most, sem a jövőben. Féltem, hogy ezt sosem fogom érezni, majd attól, hogy elvesztettem, de a mostani kis nézeteltérésünk ellenére, magam sem tudom, hogy a hely váltja-e ki belőlem ismét ezt, vagy a puszta tény, ahogy rám néz, ahogy összeforr testünk.
Szavaira vállat vonok, s közben ajkaira hajolva simítok végig hasfalán, s pólóján keresztül is érzem, a forró bőrét, és vágyának forrását, de arcomra ülő kaján mosolyomnak hála, nem tudok sem komolyan nézni, sem komolyan cselekedni, amire még rátesz egy lapáttal, hogy hiába válaszolnék azonnal, maghoz húz, és miközben ujjai a gombokkal babrálnak, ismét összeforrunk egy csókban.
-Ha máshogy választottál volna, már nem lennél itt, ugye tudod?-húzódom el tőle kicsit, miközben segítségül hívom erőm, és az ágyékán feszülő nadrágot azzal gombolom ki, hogy két kezemmel megtámaszkodhassam közben felette.-Valld be, hogy szereted, hogy megrontottalak. De az az igazság, hogy az elmúlt napokban...jobban vágytam rád, mint eddig bármikor.-vallom be őszintén, negédes hangon fülébe suttogva a szavakat, majd óvatosan fülcimpájába harapok és lejjebb csúsztatva ujjaim, ismét rátalálok merevségére, ezúttal már  mindenféle felesleges ruhadarabot eltüntetve az útból.

Megforgatom a szemeim, ahogy a pillanatot elrontja, és mégsem tudok rá haragudni, sőt, én magam is elmosolyodom és akaratosan bólogatok az ötletére.
-Már mondtam, nem érdekelnek mások.-vonok vállat egyszerűen, majd folytatom.-És nem kell szerenád. Elég, ha egyszer otthon gitározol, csak nekem. Mondjuk elalvás előtt. Amúgy is az ablakunk, és nem az ablakom, de egyébként mindenben igazad van.-vigyorgok, hogy kicsit kioktathattam és finomíthattam a tervén, valamint felhívtam valamire a figyelmét, hogy az már nem csak az én ablakom, hanem az övé is. De mikor a hasára tereli a szót, szívem szerint meghúznám a haját, mint egy rossz kislánynak.-Tudod, néha elgondolkodom, hogy a rózsaszirom meg a mécses teljesen más ember volt.-piszkálódom, ezzel figyelmeztetve, hogy kezdi elvetni a sulykot, és már inkább gúnyolódásnak érzem szavait, de még így is mosolyogva nézek rá, s fordulok vele szembe, mindét kezemmel tarkóján matatva.
Agyát tovább húzva a beszari jelzővel illetem, ahogy minden látható jel ellenére próbál visszavonulót fújni, s végül végignyúlik a füvön, ezzel szinte zöld utat adva, s szavaira csak elnevetem magam. Kezem hasára húzza, s így megtámaszkodva vetem át csípője fölött lábam, és félig térdelve, félig rajta támaszkodva addig dőlök, míg ajkaink egy magasságba nem kerülnek.
-A fehér feneked az enyém, abba csak én haraphatok bele, és senkinek semmi köze hozzá. És azt hiszem, ha ilyesmiket csinálok, a feneked említésre se fog kerülni.-suttogom ajkára, egyik kezemmel megtámasztva magam válla mellett, míg másikkal hasfalától lejjebb indulok és épp akkor csókolom meg, mikor elérem a keménységet, mely a nadrágon keresztül is érezhetően epekedik érintésem iránt.-De ha a feneked még mindig félted, csak egy szavadba kerül és hagyom, hogy az egy hét után ismét cölibátust fogadj.-ekkor csípőm is lejjebb engedem, és az apró farmersortra húzom egyik kezét.

Szavaira egyszerűen nyelvet öltök, tudom, hogy tudja, hogy ilyesmiért nem fogok haragudni, a magas labdákat pedig úgy is ide-oda adogatjuk a másiknak. Bár ezt ár aligha láthatja, hisz ujjaimnak hála, ellazulva hunyja le szemét és máris minden hatalom az én kezembe van.
A bakancslista szó hallatán mégis kinyitja szemét és értetlenül, majd vigyorogva néz rám, én pedig felmordulva nevetem el magam, tulajdonképpen az okok, amiket felsorolt, akár még lehetségesek is lehetnének. Hisz ha csak az elmúlt napokat nézzük, előbb vagy utóbb, de végérvényesen a másik idegeire fogunk menni.
.Roppan romantikus vagy megint.-jelentem ki először is rosszallóan, majd kedves hangra váltok, és beavatom a kis titkomba.-Ez egy képzeletbeli lista, és inkább csak azok vannak rajta, amiket még soha életemben nem éltem át és nem kaptam másoktól. Jó pár dolgot lehúzhattam már eddig róla, neked hála. Tehát nem, nem az a célja, hogy a halálom előtt húzzak le mindent, mielőtt meghalnál, inkább az, hogy emlékeztessem magam minden nap, mennyi mindent élhetek át még melletted. Az utolsó lehúzott a lánykérés volt. A következő az esküvő lesz, hacsak addig nem tartasz nekem szerenádot.-magyarázom elégedetten, érzem, ahogy talán kicsit még el is pirulok, ugyanis erről eddig nem beszéltem vele, most pedig még bensőségesebb dolgokba engedtem neki bepillantást, ami én voltam. Egy apró darabkára, amit még kislány koromban kezdtem el építgetni nagy lelkesedéssel.-De ígérem, ha mégis úgy döntök, hogy véget vetek az életednek, nem fogom használni az erőm.-ígérem végül meg, megrázva a fejem, de vigyorogva, és hangomon érződik, hogy szemem ágában sincs ilyesmit tenni, sem most, sem máskor.
-Mivel a hazugságok és az elhallgatott dolgok eddig nem túl jól sültek el, így kénytelen vagyok bevallani, hogy nagyon is élvezem.-figyelem, ahogy ficánkol, és próbálja a leplezhetetlent leplezni, de ujjaim egy pillanatra se mozdulnak el tarkójáról. Szavaira alsó ajkamba harapok, és ahelyett, hogy elhúzódnék tőle, még közelebb araszolok, másik kezem is tarkójára csúsztatom és szembefordulok vele..-Először is... nincs itt senki. Másodszor pedig nem kellene a meztelen feneked látniuk.-vigyorgok még mindig elégedetten, és süt rólam, hogy ezért kész haditervem is lett semmi perc alatt, ám, hogy tovább húzzam az agyát, elkapom kezeim, és magam mellé ejtem őket.-De sajnos egyesek kissé beszarik, úgyhogy ugrottak a lehetőségek.-vonok vállat egy szándékos szúrással, hogy még inkább az agyára mehessek, hisz azt tudom, hogy a pimasz megjegyzéseim már még inkább a cselekvésre kényszerítik mindig is.

Elnevetem magam, ahogy ő is, és valóban, a mindenkibe beleharapok, hivatalosan is lehetek morcos ara és a farkasok is tudnák, hogy ne húzzanak újat velem. De erre remélhetőleg nem kerül sor és az életem eddigi drámás korszakai közé az esküvőm nem kell oda sorolnom.
Mikor leül, én is mellé kucorgok és örülök, hogy egyet ért abban, hogy maradjunk még egy kicsit. Felkuncogok és csettintek egyet az ujjammal, mire kis lángnyelv tör a magasba, majd tűnik el, és csak félig sandítok rá.
-Ha esetleg nem lenne kéznél a gyufa.-vigyorgok elégedetten, de azért vágok egy letört grimaszt, mikor a gitározás részt is megértem.-Kár, pedig ez még hiányzik a bakancslistáról, amit vezetek melletted.-cukkolom elégedetten, s mivel tudom, hogy bizonyos kedveskedő mozdulataim milyen hatással lehetnek, kicsit talán visszaélek a helyzetemmel, hozzá közelebb eső kezemmel átölelem úgy, hogy ujjaim ismét tarkóján kőröznek.
Szavaira és derekam köré kulcsolt keze érintésétől csak elvigyorodom, örömittasan és úgy döntöm fejem, hogy nyakába csókolhassak.
-Hmm, csak nem fenyeget Mr. Wolfswood?-hagyom, hogy ujjaim továbbra is játszadozzanak a rövid tincsekkel és bár tudom, hogy igaza van, élvezem a helyzetet és nem teszek savai ellen.-Azt hiszem a világért se változtatnék azon a bizonyos...hogy is mondtad úgy egy órája... következetlen vagyok?-vonom fel szemöldököm, ekkor már elhúzódva tőle annyira, hogy csillogó tekintetem övével találkozhasson. Süt rólam, hogy minden percét élvezem annak, hogy így bosszanthatom most egy kicsit, miközben tudom jól, hogy roppant mód élvezi a helyzetét ő is. Szerettem látni, hogy milyen hatást tudok apró mozdulatokkal gyakorolni rá, és a világért sem vontam volna meg magamtól ezt az örömöt.

Nem szerettem vitatkozni, voltaképpen ahhoz képest, hogy a véleményem mindig is egyenesen a másik szemébe mondtam, szinte gondolkodás nélkül, akkor is magamnak való voltam valamilyen formában. De vele fura mód nem szerettem vitatkozni, és mindig bennem volt a félsz, hogy mi van akkor, ha valami végleg közbeszól nekünk. Bár erre nem akartam gondolni, inkább arra koncentráltam, hogy minden rendben lesz és gördülékenyen fog menni.
Karjai között ismét rálelek a békére és arcom kisimul, ahogy tekintetem találkozik övével. Sosem mondtam senkinek, hogy szeretem, és azt se, hogy a nagy kérdés feltétele után igen lesz a válaszom, most pedig még a vita ellenére is képtelen vagyok borúsan látni a dolgokat és gyorsan viccelem el a témát.
-A tortából én is fogok enni. És a te fenekedbe is beleharapok, ha nem hagysz nekem belőle.-közlöm, mikor már szembefordulok vele, és ujjaimmal játszadozva hallgatom, mit reagál szavaimra, s derekamon nyugvó tenyerei hasonlóan hatnak rám, mint rá, az én érintésem.
-Igazad lehet.-reagálok szavaira, kicsit félredöntve fejem, és alsó ajkamba harapok elgondolkodva.-Szerintem egyik nevelőszülőmmel se vitatkoztam annyit, mint veled. Ez egy jel.-vigyorgok elégedetten, jó példával előhozakodva, azokat az embereket ugyanis sosem szerettem. A kellemes emlékekről pedig akkor nem is beszélnék.-Mi lenne, ha megvárnánk a naplementét? Nincs hideg és ha mégis, tüzet is gyújthatunk. Nem szeretnék még haza menni. Csak egy kicsit leülnék melléd megint a földre és élvezném a pillanatot.-húzódok tőle távolabb, elválasztva homlokaink, hogy így szemébe nézhessek, majd apró csókot nyomok nyakára, borostás állára, végül rá mosolyogva húzom magamhoz egy csókra. Kicsit azt hiszem szükségünk lett volna még ilyen semleges, nyugalmas időkre, mielőtt hazaérünk, legalábbis én szívesen maradtam volna még itt, de ha jobb ötlettel áll elő, ahhoz is alkalmazkodnék.

Az előtörő gondolataim úgy adom ki magamból, hogy meg se fordul a fejemben, közbe akar-e szólni, mondom a magamét, mindent végiggondolás nélkül, az én véleményemmel szembe állítva, remélve, hogy belátja, csak rajtunk múlik a jövő, s mivel egyikünk sem az a tipikus családtól függő élőlény, ha nem lesz a jövőben sem kitől függeni, csak a másiktól, az se lesz baj. Engem nem érdekelt, hogy Hayley vagy más farkasok hogy állnak hozzá, vagy hozzám. A magam keresztjét megtanultam megszokni, az pedig nem foglalkoztatott, hogy más már kidobta volna-e vagy sem. Nem akartam ráerőltetni ezt az érzést, de realitásom szerint neki sem kellett volna ezzel foglalkoznia. Falka ide vagy oda, senki nem szólhat bele a másik életébe, igen, elmondhatja a véleményét, de ennyi.
Megfordulok és elindulok a motor felé, és próbálom derűsen látni a dolgokat, hogy igen vitatkoztunk, de legalább megértettük a másikat és próbáltuk megbeszélni. Tudtam, hogy nehéz lesz megint felépíteni azt, ami köztünk volt a múltban, a de azt nem gondoltam, hogy ennyire lehetetlennek fog tűnni. Hallom, ahogy felszisszen, némi nem túl papírképes megjegyzéssel, de tudom, hogy nem nekem szánja, és igen, legbelül én is ezt mondogattam magamban, de nem neki, sokkal inkább annak a megfoghatatlan valaminek, amit sorsnak hívnak.
Megállok a motor mellett, és az égre emelem tekintetem, s mikor hallom a közeledő lépéseket, érzem, hogy a gyomromban pillangók repdesnek, és ahogy nyakamba csókol, kicsit oldalra döntöm fejem, egyenesen mellkasának, míg derekam köré font karjaira helyezem enyémeket, és ujjaink összefonom. A testem átjáró kellemes melegség ismét eluralkodik rajtam és a biztonság érzetem ismét a helyére kerül.
-Az esküvők akkor szépek, ha beüt valami családi dráma. A mienken maximum pár farkas fog rosszallóan morogni a másikra. Majd teszünk róla, hogy ne legyen Telihold, és ha rendet kell csinálni, majd átváltozom és jól fenékbe harapok mindenkit.-hangom csendes, de derűs és mosolygok magam elé.
-De ha fiú lesz és olyan, mint te, te fogod felnevelni.-fordulok vele szembe, és karjaim vállára helyezem, ujjaim pedig tarkóján víztől csillogó hajába fúrom.-Nem akarom, hogy ilyen hülyeségek álljanak közénk. Csak azt szeretném, hogy legyen egy biztos életünk, egy támaszunk a másik személyében és ennyi. Nem érdekelnek mások, és az elvárásaik vagy a véleményük.-suttogom lágyan, élvezve a minket körülvevő napsütést, hogy a szívem ismét hevesen ver a közelébe, és úgy néz rám, mint amikor a tóban voltunk.

Elfog a düh, és nem a dac szól belőlem, hanem a mérhetetlen hitetlenkedés, hogy úgy drámázza ezt túl, mint egy kislány, akit az anyukája kellemetlen helyzetbe hoz a barátnői előtt. Nem állt szándékomban bevezetni a dobálósdit, de a hagymát példának okáért ő kente a falra, nem én. És párnával is egyszer csaptam csak fejbe, akkor is a szemtelensége miatt, és inkább viccből, most viszont még ha gyengéden is, de az volt a célom, hogy megállítsam. Mintha egy anya elvárná, hogy ha a gyerekéhez beszél, rá nézzen.
Én nem értem az ő problémáit, ő meg nem érit az én indokaim. S mivel eddig békésen tűrtem, és viszonylag nyugodt volt a hangom, most egyszerűen homlokomhoz emelem kezem és próbálom a helyzet abszurditásának hála az arcomra nem engedni a mosolyt, ami nem örömömből ülne ki a helyére.
-Nincs falkám!-csattanok végül fel, és lelököm a vállamra helyezett kezet, és dobbantok egyet, hogy a f körülöttem lelapul, mert nem csak a lábam, de némi visszafoghatatlan erő is kiszállt belőlem, mivel rendszerint, ha dühös voltam vagy féltem, mintha megkétszereződött volna bennem minden, ami a boszorkányban lehet.-Nem vagyok tiszta farkas, én sosem leszek egy falka teljes jogú tagja se, még akkor se, ha a vezető a féltestvérem. És mielőtt még jobban a fejemre olvasnád, hogy mennyire aláástam a hírneved, közölném, hogy nem, nem mondtam rólad olyat, hogy egy szemétláda vagy vagy aljas. Még csak nem is kaptam olyan tanácsot, hogy hagyjalak el. De ha szeretnéd, szívesen visszamondok mindent, hogy megnyugtassam a lelked.-teszek egy lépést hátra, szemem ismét sötétkéken csillog, és megremeg a szám széle egy pillanatra, ahogy a nyelvemre próbálok harapni, hogy ne mindent úgy mondjak ki, ahogy először megfogalmazok, de ez nem sikerül.-Nem vagyunk egyformák, én, simán megmondom a véleményem, ha valakit a szívem mélyéről gyűlölök vagy éppen nem vagyok vele a helyzet magaslatán és teszek rá, hogy mi illik meg mi nem. De rólad sosem mondtam egy rossz szót sem a hátad mögött, a szemedbe pedig akkor azt hiszem érthetően kimondtam, hogy mit gondolok rólad.-ha már őszinteségnél tartunk, erről az apró tényről talán jobb ha tud, és végre megértené, hogy az ég világon nincs, ami alááshatná őt más szemében, ha pedig igen, akkor sem hiszem, hogy azzal kellene foglalkoznia, hogy Hays mit gondol.-Igen, lehet, hogy a testvérem majd kicsit nehezebben fog elfogadni, és akkor mi van? Nem ő él veled, nem ő fog neked gyereket szülni, még csak nem is kell sűrűn találkoznotok, és amúgy is, ő sem tökéletes, és épp annyi mindent róhatnánk fel a másiknak, mint amiket ő neked. Én nem szólok bele, hogy ő és az ősiek hogy cserélődnek az ágyában, és ő sem szól bele, hogy a sajátom én kivel osztom meg. De hagyjuk kérlek, erről nem akarok vitatkozni többet. Az esküvő meg... ha nincs itt senki, az sem érdekelne. Sosem volt családom, és ha egy ember lesz a jövőben, az sem fog zavarni. Nem érdekelnek, hogy mások mit gondolnak, az sem, hogy ha valaki ezt ellenezni fogja. Belefáradtam abba, hogy alkalmazkodjam, és abból se jöttem ki jobban, szóval a saját életem és a saját életünk úgy éljük, ahogy mi akarjuk, nem úgy, ahogy elvárják vagy annak a befolyása alatt, amit rólunk gondolnak.-halkítom le a hangom, majd ellépek mellette és felkapom a másik fél papucsomat is, s lehajtott fejjel sétálok a motor felé, próbálom a torkom fojtogató érzést elnyomni, és nem foglalkozni vele, de nem megy. Egyszerűen próbáltam széppé tenni ezt a napot, de ahogy megint vitatkozni kezdtünk, a gyomrom összerándult és a tóhoz vezető út felett sütő napsugarakat vizsgálva próbáltam arra összpontosítani, hogy mindezek ellenére még mindig annyira szeretem, és ő annyira engem, hogy ezek ne álljanak az utunkba.

Tudtam jól, hogy nem fog annak örülni, amit mondani fogok és nem is nagyon óhajtottam erről beszélni, ám a többet nem hazudunk a másiknak részt, szerettem volna betartani, így még ha az igazság kissé fanyarul és keményen hangzott, de kimondtam.
Mikor szembefordulok vele, látom rajta, hogy nem igazán örül a hírnek, mire csak alsó ajkamba harapok és a súlyom egyik lábamról a másikra helyezem, hogy szokjam meg ismét, hogy kettő használható van, plusz, hogy az idegességem, amit a kérdéskör váltott ki belőlem, még látható is legyen, igaz, ez nem volt fő célom, épp ellenkezőleg.
Jogosan puffog, legalábbis részben. Nem tudom, mit várt, hogy majd a családom egyetlen valódi elemének nem mondok el semmit és mielőtt a vesztembe rohanok, nem adom ki másnak a dühöm? Nem várhatta el, hogy magamban tartsam, és attól, hogy a "nők mindent elmondanak a másiknak", feláll a hátamon a szőr és mikor hátat fordít, szándékosan kapom fel a papucsom és dobom a hátának.
-Na ide figyelj Chriest Wolfswood.-várom, hogy felém forduljon, s mondhatni a papucs dobálásom fő célja ez volt.-Nem várhattad, hogy ne mondjam el senkinek, hogy éppen csalódtam egy hatalmasat, mikor soha, senkinek nem tudtam semmit őszintén elmondani, rajtad kívül. Most, hogy adott az alkalom, a hülye feminista szöveg helyett végiggondolhatnád, hogy a családommal mindent meg akarok beszélni, még akkor is, ha ezzel igen, előre aláástam a jó híred.-adom ismét tudtára a véleményem, nem makacskodva, nem kimagyarázva magam, de ha ő így én is, ezen ne múljon, s ez nem vita, inkább csak egy apró különbség közte és köztem. Nekem kellett, hogy valaki meghallgasson, megesik, hogy neki nem.-Ő az én testvérem, én döntöm el, hogy mit mondok el neki, és ahelyett, hogy gyerekesen puffognál, esetleg végighallgathatnál, hogy mondjuk mivel pár napja vagyok észnél, már fel akartam hívni, hogy elmondjak neki mindent és megmagyarázzam, miattad.-veszek mély levegőt és már csak az hiányzik, hogy nyúl létére dobbantsak egyet.-Miért ne lenne falkád? Mert tud rólad egy dolgot? És, szerinted ő és a többiek szentek? Jézus, még csak nem is találkoztunk mással a falkából. És ha már itt tartunk, emlékeztetnélek, hogy nekem még annyira se volt soha falkám, mint egy tisztavérűnek, szóval kösz.-fújok nagyot, és mellkasom előtt keresztbe font karokkal próbálom a kéken izzó tekintetem megváltoztatni valami kevésbé barátságtalanból barátságossá, de kicsit kiakadt a mércém ennek a hisztinek a láttán. Nem is értettem, miből gondolta, hogy ez az egy dolog fogja őt meghatározni, pláne úgy, hogy éppenséggel tudok a helyzetén javítani, sőt.

Nem akartam, hogy többször szóba kerüljön a múlt, hogy a "patkányok", ahogy ő nevezi őket -miután a küszöb alóli jöttüket firtattam-, egyszerűen jelen legyenek az életünkben. Megnyugtat, hogy nem tervez őrültséget, bár ettől függetlenül örülnék neki, ha erre tényleg mérget vehetnék. Bár arra se tudok, hogy többet nem loholnak a nyakunkon.
-Nem, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.-ácsorgok előtte, míg én már felöltöztem, ő még mindig egy szál semmiben illegeti magát előttem. Jellemző...
Összevizez, mire kissé összegörnyedek és szavaira csak megforgatom a szemem, amit ő aligha láthat, de nem is érdekel. Az, hogy a fülembe harap, viszont egy apró nevetést eredményez, mivel felettébb csikis vagyok azon a ponton.
-Tudod, ha nem ugrándoznál jéghideg vizekbe, egy testrészed se szorulna melengetésre. És ne is álmodj róla, hogy most megkapod azt a melengetést.-könyökölök erőteljesen, de óvatosan hasfalába, majd ahogy szembe kerülök vele, felvonom a szemöldököm, és nagyot nyelek. A Hays és a családi téma kicsit hirtelen jön és nem igazán tudom hirtelen eldönteni, hogy mi a jó reakció. Az tény, hogy jó lenne vele találkozni, de az utolsó, mikor beszéltem vele, egy telefonhívás volt arról, hogy "Chriest mekkora egy barom, hogy ilyesmibe keveredett". Ezek után körülbelül az a reakció jött vissza, hogy jobb, ha nem találkoznak egy ideig.
-Először is, valószínű, hogy nem itt van, hanem a városban.-kezdek neki, kerülgetve a témát, majd szépen inkább feladom, és vállat vonok egy sóhaj keretében, míg magam mellett tenyereim az ég felé emelem, amolyan "most mit tudok csinálni?" módon.-Legutóbb megemlítettem a kis mesterkedésed Gwennel, meg a többiekkel. Nem tetszett neki, hogy ilyen helyzetbe sodortál. És őszintén szólva nem hiszem, hogy ezek után akarsz vele találkozni. Kicsit komolyan veszi ezt a család dolgot, ahogy te is.-hirtelen csúszik ki a mondat vége, és mielőtt még szólhatna, felemelem mutatóujjam, hogy félbeszakítsam.-Mármint értem én, hogy jó dolog, ha van család az esküvőn, de egy. A motoros bagázst ingyen vedelni nem hívnám meg, majd küldök nekik képeket, úgy is megértik. Kettő pedig, Hays inkább a saját családja ügyeit hozza rendbe, mielőtt az enyémekkel foglalkozna a jövőben.-a gyerek és a többiek, semmi szüksége nem volt rá, hogy még az én részemről is anyáskodó nőt kelljen játszania, arra pedig még inkább nem volt, hogy ők ketten egymásnak essenek.

A jókedv hamar alábbhagy, hiába győzöm meg, hogy más pasik nem fognak érdekelni, és a tisztálkodási vagyis inkább női-férfi viszony se tudja kikerülni a kérdését, amit olyan hirtelenséggel tesz fel, hogy kis híján a nyelvem is lenyelem. Nem értettem, minek firtatjuk még ezt. Persze, ha tudná a nevet, könnyebb lenne a bosszúállás, de nem akartam, hogy belefolyjon abba a világba. Mert be könnyebb volt, mint kikerülni onnan. Nem tudtam, hogy mit vár még tőlem. Azon voltam, hogy megváltozok, vagyis, hogy képes vagyok az egykor elképzelt Les képébe igazán belebújni, de azzal, hogy felhozta ezt a kérdést, csak megint azt érzem, hogy az egész hazugság volt és sosem lehetek már az a lány.
-Hidd el, hogy ők nem az ajtót törik ránk, hanem bemásznak alatta, mint a patkányok.-nem túl biztató, de ha őszinteséget vár tőlem, talán ezzel jobb, ha tisztában van.-De nem hiszem, hogy dolguk lesz még velem. Megadtam, amire szüksége volt, ha nem hiszi el, az már ne az én bajom.-beszélek számára valószínűleg érthetetlen és megfoghatatlan szavakban, majd gondolataim megpróbálom más felé fordítani és fényesebben látni a dolgot.-De örülök, hogy nem vagy őrült.-értem ez alatt azt, hogy nem kockáztat, s nem csak maga vagy miattam, hanem mindkettőnk miatt.
Elkapja a kezem és a part felé kezd húzni, én pedig nem ellenkezem, követem, és elvigyorodva teszek pimasz megjegyzést rá.
-Na igen...határozottan hideg volt a víz.-mérem végig, de ajkamon ott ül a mosoly, és gyorsan magamra kapkodom a ruháim, még mielőtt lehetősége lenne tenni ellene. Próbálok visszatérni a normális énemhez és elfelejteni a múltat, amihez jól jön, ha nem a gondolataimban kalandozok, hanem a jelenben.

Elnevetem magam, elképzelem, ahogy farkas módjára vicsorgok és morgok, és még a hajam is az égnek áll. A helyzet kifejezetten vicces képet fest elém. Majd elképzelem őt hasonlóan, szintén viccesnek tűnik így első gondolásra.
-Sőt, mint egy borz majd direkt büdös is leszek, nem?-bár alapjáraton az olajos szag elég undorító tud lenni olyannak, aki nincs hozzászokva, de nincs mit tenni, inkább ez, mint más.-Megmondtam, ne féltékenykedj. Bizonyos dolgokat úgyis csak te ismerhetsz meg, és érinthetsz meg rajtam. A többi meg csak had féltékenykedjen rád emiatt.-vigyorgok elégedetten, és fröcskölöm egy jó adag vízzel képen, majd indulok el vele ellentétes irányba, mielőtt a gyors bosszúja utolérhetne. Elégedetten pásztázom, ahogy kitörli a szeméből a vizet, szavaira csak további nevetések törnek elő belőlem, és elfintorodom egy kicsit.
-Ez olyan, mint a fogkefe. azt se adom kölcsön másnak, a borotva pedig... lássuk be a tied és az enyém között nem sok különbség van. A bokszered viszont kifejezetten kényelmes.-vigyorgok, hisz volt már este, hogy kikaptam egyet a fiókból, és rövidnadrág helyett felhasználtam, maximum nem tűnt fel neki.
Elkapja a derekam, és megcsókol, nyaka köré fonva karjaim egészen közel simulok hozzá, és kicsit oldalra billentem a fejem.
-Kiengesztelni, miért is?-érdeklődöm kíváncsian, majd mikor hirtelen nekem szegez egy kérdést, amit nem vártam, és a mosolyom eltűnik,s nagyot nyelek, ahogy még a gyomrom is görcsbe rándul. De nem menekülök el, nem eresztem el, inkább próbálok enni két mély levegőt, és higgadtan kezelni a helyzetet, bár tudom jól, eddig villogó kék szemem, most sötétebb árnyalatot ölt, és ez ellen nem tudok tenni.
-Ez...bonyolult.-nem éppen a legjobb kezdés, és keresnem kell a szavakat, hogy megfelelően nyögjem ki, amit ki akarok, és próbáljam vele megértetni azt, amit már eddig is elmondtam.-Mint mondtam, a városban a hülye család helyett vannak más uralkodók is. Mármint, értem én, hogy mindenki azt hiszi, hogy a Mikaelson család a hű meg ha, akiktől mindenki fél, de az ő kezük se ér el olyanokhoz, akik mesterei a bujkálásnak. Megesik, hogy ők a nappali dolgokat, a rendszert szabályozzák, de van, ami más szabályok szerint működik és az az alvilág. Nem mondhatom el, hogy ki tette ezt velem, mert annál hülyébb ötlet már csak az lenne, hogy ellene mész, mert tudom, hogy képes vagy rá. Nem kockáztatom meg ezt. Az, hogy mi vezérelt oda, egyszerű. Nem volt senkim, feláldozható voltam, de hála a képességeimnek, jól jöttem, míg nem lettem áruló. Csakhogy bizonyos dolgokat még most is szemmel tartok, s ez bizonyos embereknek nem igazán tetszett.-hadarom, mintha minél gyorsabban túl akarnék ezen esni, majd elengedem a nyakát, és beljebb úszok a vízben, ismét távolságot állítva fel ezzel közte és köztem.-Ígérd meg, hogy nem kérdezősködsz és nem akarod kideríteni, hogy ki és miért tette ezt velem. Kérlek, csak hagyjuk a múltat. Nem fog ártani a jövőben, ígérem.-magamat is meg kell erről győznöm, de a szavakat olyan határozottan ejtem ki, mintha máris így lenne. De valóban így volt? Valóban ennyire egyszerűen ment volna. Megrázom a fejem, és próbálok másra gondolni, de inkább hátat fordítok neki, ahogy ismét érzem a feketeség nyomó erejét, amitől az eddigi derűs hangulatom kicsit eltűnik. Nem akartam azokra a napokra emlékezni, sem a múltamra, sem az elmúlt egy hétre. Csak tovább akartam lépni ezek nélkül.

Igaza lehet, ám ebben a témában álmaink nem egyeznek meg, sőt. Támogatom, mert igaza lehet, és mikor kinyögi, hogy miből akar elindulni, még akkor se vágok fintort, bár őszintén remélem, hogy igaza lesz és nem bukunk ebbe bele mindketten, mert a bankszámlámról csak fogy a pénz, és nekünk is jobb lenne, ha a jövőnk nem nincstelenül kezdenénk. Függetlenül attól, hogy itt vagyunk egymásnak, sajnos az élet nem így és nem ilyen egyszerűen működik. Nekem pedig elegem volt abból, hogy minden centet megszámoljak, hogy ne kelljen a holnaptól tartanom, s azt hiszem, ebben megegyezhettünk.
-Rendben, és ha kell, szívesen segítek bármiben ezzel kapcsolatban.-biztosítom, majd szép lassan kifejtem az aggályaim, és remélem, hogy nem sértődik meg, mert távolról sem az a célom. Nem ráerőltetni akarom, hanem megbeszélni, hogy jó-e ez így, és remélem megérti, hogy miért kérem mindezt.
-Csak megbeszélni szeretném, nem vitatkozni vagy makacskodni.-sziszegem kissé morcosan, mikor ismét a makacsságomra fogja szavaim, bár van benne igazság, én jobban szerettem volna benne az érveket látni, mondjuk azt, hogy nem kényszeríthet senki bele olyanba, amit nem szívesen csinálok.
Elnevetem magam, és közelebb úszva hozzá, nyaka köré kulcsolom karjaim.
-Roppant aranyos lenne, ha egy kocsira lennél féltékeny, de nem, nem fogom hazahozni a melót. Hacsak te sem fecsegsz a cuki turistákról, akik apró sorotokban lejtettek előtted.-vágok vissza bájos mosollyal az arcomon, és az aggályait is megértem a pasikkal kapcsolatban, de tudom, hogy képes vagyok az ilyesmit lerázni magamról és inkább elcsapom a felém jövő labdát.-Ehhez mit szólsz? Csak olyan melót vállalok majd, amikor a kocsi alá kell feküdni.-vigyorgok elégedetten.-Az olaj összekoszol, és mindenki csúnyának fog hinni.-csipkelődöm, aztán közelebb húzom egy csókra, ám olyan jól jön ki a lépés, hogy szavaira inkább elszakadok tőle, és a vízbe csapok, hogy jól lefröcsköljem.-ó, remélem még a hajad rendben van.-mosolygok távolabb úszva, és ezzel a női kérdést ki is terjesztem rá.-De nem, sosem adnám a csipkéket. Rajtam jobban állnak, neked túl szűk lenne az ilyesmi. Talán más méretben.-pimaszkodom elégedetten, jót virulva a dolgon, miközben tisztes távolságba menekülök előle, mielőtt egyből a víz alá nyomhatna.