Valami egész furcsa dologra lettem figyelmes. Még pedig arra, hogy ha a húgomra nézek és nem a vámpírra nem akarom most rögtön azonnal megölni ezt a vámpírt. De ha a vámpírra nézek minden porcikám azt súgja, hogy öljem meg most rögtön. Ezért csak kapkodtam a fejem ide oda. Amit Crys mondott abban volt valami, most tényleg jó lenne elhúzni innen mi előtt újra elveszítem önmagam és neki megyek ennek a szemétládának. Tisztában vagyok vele, ha megölném itt most, akkor Crys nem nézne rám jó szemmel, ezért támogattam az ötletét.
-Rendben húgi menjünk el valahova de.... - Néztem dühösen a vámpírra... - Egyszer még összefutunk és akkor nem hiszem, hogy ott lesz Crys és garantálom, hogy megbánod, azt is, hogy ma reggel felébredtél.. - Fordultam azonnal vissza és Crys-t néztem, hogy ne essek kísértésbe.

- Pfff... egoista majom... - vontam fel a szemöldökömet. A kigyúrt agyú eléggé úgy nézett ki, mint aki simán nekem akarna ugrani. Bár nemcsak úgy nézett ki, tényleg csak a húga miatt nem tette meg. Hogy én ne verjek bele valamit, jobb, ha msot rögtön elhúznak innen. A nőket nem bántom, de ez a pasas már irritál.
- Helyes! Tűnés! Nyomás... - fintorogtam rájuk, és elfordítottam a fejemet.

Á, már kezdett nagyon elegem lenni ebből a folytonos civakodásból Ben és Nick között. Mintha csak Nicket és magamat látnám.. bár, ez annál sokkal rosszabb volt.. De nem értem, Nick mióta gyűlöli ennyire a vámpírokat? Na jó eddig sem csípte őket, de akkor is.. Vadász ide vagy oda.. ennyire azért csak nem utálhatja őket? De - szólalt meg a tudatalatti énem beletörődően- nagyon is utálja! Sóhajtottam egyet majd Nickre pillantva kezdtem el beszélni hozzá.
- Semmit.. sőt, mi több az lesz a legjobb ha inkább lelépünk. Mi jobbra, Ben meg balra. Mielőtt még ti ketten ismét egymásnak esnétek.. - taglaltam el neki a döntésemet. És ha én valamit eldöntök, akkor az vagy úgy lesz, vagy bunyó lesz!

Már nagyon kezdett irritálni ez a fiú, de sajnos nem téphetem ki a szívét, mert itt áll mellettem a húgi.
- Most mit tegyünk ezzel a szörnyeteggel húgi? - Kérdeztem meg őt és ha megkapom azt a választ, amit akarok gyorsan végbe is viszem a cselekvést. Ez a vámpír tehet mindenről. Jobb lett volna, ha nem lett volna itt és akkor simán beszélgethettem volna Cryssel, de hát semmi sem jön össze úgy ahogy eltervezem. Mindegy ha végeztünk ezzel, majd jöhet a beszélgetős része ennek az egésznek. Már arra is nagyon kíváncsi vagyok mit szó,l majd ehhez a tetkóhoz, mert gőzöm sincs mi ez és hogy miért jelent meg rajtam. Jó volna már ha tudnám ezekre a kérdésekre a válaszokat.

Fújtattam egyet a csávó szavaira. Ne már, kellemesebb helyre? Ennél kellemesebb helyre? bár ez irónia volt, ha nem tévedek. Sajnálatos módon, úgy kell értelmeznem, hogy NEM egy luxusszállóba fogunk menni. De egye fene, nekem akkor is sokat jelent a szórakozás.
- Mondd már meg nekem, mi értelme van ennek az undokoskodásnak - mondtam legyintve. - Látod ilyenkor magad? Mi okod van neked arra, hogy vámpírvadász legyél? - sóhajtottam fel, beletúrva a hajamba.

Ben gunyoros mosolya láttán csak elmosolyodtam. Valahogy nem tudtak meghatni az efféle reakciókkal.. természetes, hogy pimaszkodik, mondjuk ha így folytatja, előbb utóbb véget kell vetnem majd ennek a felhőtlen jókedvének.
- Hm, most a fején találtad a szöget.. - nevettem fel amikor már ő is elismerte, hogy mennyire nincs összhang közöttünk. De ezt a megjegyzést úgyanúgy érthettem a következő megjegyzésére is. Mikor is láttuk egymást utoljára? Fú, nagyon régen volt már az..
- Igen Nick, jól vagyok! - jegyeztem meg, közben egy apró mosollyal jelezve neki, hogy minden okés.

-Szerintem te fogd be a pofás és maradj ki ebből az egészből a még nem viszlek el valami kellemetlenebb helyre. - Ijesztő képpel mondtam ezt annak a szemétnek. Szerintem most tennem kellene magasról erre a vámpírra és csak Cryssel foglalkoznom..
-Crys jól vagy? - Fogtam meg az egyik vállát finoman. A húgica önvédelme eléggé megerősödött nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen ember válik majd belőle.. De én akkor is úgy vigyázok rá ahogy régen és a kezemet is tűzbe tenném miatta, mert nem akarom őt elveszíteni.

- Óh... - húztam el a számat. - már csak azért, mert hihetetlen, mennyire nincs összhang kettőtök között - forgattam meg a szemeimet, és elvigyorodtam. Úgy, ahogy csak egy rosszfiú képes vigyorogni. Hát most mit mondjak? Célkítűzésem volt, hogy felbosszantom őket, ha már olyan szépen fájdamat okoztak nekem mind a ketten. Megérdemlik, vagy nem? Ne mondja nekem senki, hogy nem.
- Vagy talán tévedek? Áh, amit még esélyesnek tartok, hogy hosszú idő után most találkoztatok először - kezdtem el hátrálni.

A fenéket! Nick nyugodsága az őrületbe kergetett!! Már-már azon töprengtem, hogy ne hagyjam-e itt a csudába mindkettőjüket és lépjek le valamerre, de aztán hirtelen eszembe jutott, hogy akkor valószínüleg megennék egymást ebédre. Legalábbis Nick mindenképpen felfalná Bent.. de azért Bent sem kell félteni.
Mély levegőt vettem majd tudomást sem véve Nick pimaszkodásáról én is válaszoltam Ben kérdésére.
- Igen azok vagyok, de én a helyedben meg sem lepődnék rajta.. - sóhajtottam szemforgatva, közben az előbbi kitörésemre célozva.

-Rendben húgi csinálj vele amit csak akarsz. - Adtam át neki az irányítást. Nekem csak egy a fontos.. az hogy ez szenvedjen megérdemli a sorsát, ha vámpír. Ha nem tesz vele semmit Crys, akkor majd én egyszer el kapom őt és jól ellátom a baját. Nem kell aggódni hiszen az arcát megjegyeztem és őt akarom itt kinyírni legelsőnek ebben a városban.
- Tudod öcskös valójában igen. Gondolom furcsa ez számodra, de hidd el ő is tud olyan kemény lenni, mint amilyen én te mocsok. - Álltam összefont karokkal és vártam, hogy intézkedjen húgi.

Még mindig fájt a fejem, olyan módon, ahogy a legrosszabb migrén se teszi az emberrel. De csodálkozom is, kell nekem egy ilyen erős boszorkányba belefutnom...
Aztán hirtelen elmúlt... de tudtam, csak nagyon rövid időre, mert amint visszafigyel rám ez a nő, akkor nekem végem.
Felálltam, nagyot nyeltem, és úgy néztem kettejükre.
- Azt ner mondjátok, hogy tényleg testvérek vagytok... - fintorodtam el...

Már annyira ideges voltam, hogy képtelen voltam ésszerüen gondolkodni.. És Nick szavai csak még jobban felidegesítettek engem!
- Még te mondod, hogy elég? - üvöltöttem Benre teljesen kikelve magamból. Nos, ha nem próbált volna megfenyegetni, mindez be sem következett volna... - Hát nekem nem elég.. - kiálltottam még az eddiginél is hangosabban, tovább gyötörve a hibridcsávót.
- Hagyj békén, Nick - fordultam ekkor a bátyám felé, közben megszakítva a bénító bűbájt. - Már nagyon elegem van a folytonos apáskodásaidból!! Alig látlak viszont és te máris elrontod az örömömet! Makacskodsz és meg sem hallgatsz! Sőt, úgy csinálsz mintha egy tetves kölyök lennék, akinek folytonos felnőtt felügyeletre van szüksége! Az Isten szerelmére, én már nem vagyok gyerek! ÉS kikérem magamnak nagyon is tudok vigyázni magamra!!! - Annyira dühös voltam jelen pillanatban Nickre, hogy az sem érdekelt ki látja még a dühkitörésemet.. sőt idegességemben még egy közelben levő kukát is sikerült szétrobbantanom.

Crystal teljesen ideges lett. Megtámadta azt a vámpírt, ami eléggé feldobott. Végre volt mersze neki menni, de már annyira eldurvultak az események, hogy valamit tennem kellett. Azért még sem itt a cukrászda előtt kellene egy vámpírt kinyírni, ezért oda rohantam Cryshez és próbáltam nyugtatni őt.
- Hé Crys nyugi itt vagyok én vigyázok rád. Csak elmagyaráznád nekem, hogy mit is itt ez az egész? - meg fordultam a vámpír fele, hogy szemmel tartsam őt még a végén meglógna. Nagyon nem lennék egy ilyen alaknak a helyében megfogja kapni azt amit megérdemel.. Jól ellátom majd a baját a kis dögnek.

Már nem tudtam hová tenni az egész jelenetet. Nekem ez olyan szinten volt sok, hogy legszívesebben már most rögtön elrohantam volna, ezek meg csinálják a dolgukat olyan módon, ahogy akarják... testvérek, az ő gondjuk.
Felkiáltottam, és összeszorítottam szemeimet, ahogyan fájdalmat kezdtem érezni a fejemben. - ELÉG! - ordítottam fel úgy, hogy azt hittem, a cukrászda eme hátsó része is beleremeg. A fene egye meg ezeket!

Jelen pillanatban nem igazán tudtam figyelni Nick szavaira.. mert teljesen lekötött Ben hirtelen támadt kirohanása.. A bátyámat a falnak lökte, amit még esetlen el tudtam volna viselni, tekintve hogy Nick hogyan viselkedett teljesen alaptalanul vele az imént.. DE azt már nem bírtam szó nélkül hagyni, amikor nyiltan megfenyegette, hogy ha nem hagyja abba, akkor kitöri a NYAKAMAT. Mi van? Na ekkor a düh még inkább felerősödött bennem... és a következő percben már a földre is terítettem a hibridfiút. Ezuttal viszont azt a számomra már jól ismerős, egyszerű kis, vámpírok elleni trükköt vetettem be..
- Engem senki ne fenyegessen! - sziszegtem a képébe. Hiába, túlságosan is feldühítettek.. és ilyenkor nem vagyok a legjobb társaság.

Hirtelen elég sok dolog történt először a húgom szembe szált velem, majd az a vámpír fickó neki lökött a falnak. Hihetetlen, hogy mi folyik itt, amikor annak kéne lenni-e amit én akarok. Még, hogy nem bántotta őt az most teljesen mindegy..
- Figyelj húgi, ha igaz is ez, ez nem változtat azon hogy egy mocskos vérszívó. - Megálltam ott és inkább vártam a megfelelő pillanatra, hogy egy fakaróval átszúrjam annak a dögnek a szívét. Most sem tudom elhinni, hogy a húgom egy vámpírt védelmez. Mindegyik ugyan olyan egy jó sincs köztük. Az összes csak kihasználja az embereket, mert annyira jó vért inni...

- Utolsó kívánság? Hagy vágjam beléd azt a karót, oké? - Az én dühöm is egyre hevesebb. Mit képzel magáról, hogy csak úgy játszhat? Hát még mit nem, eddig kezesbárány voltam, most már semmi hangulatom ahhoz, hogy adjam az ártatlan kis fiúcskát, mert innentől kezdve... mégis, mire várjak még? Most azonnal ki akarom belezni!
Egy pillanat alatt termettem a háta mögött, és löktem a falnak.
- A húgodra kellene hallgatnod! Vagy leállsz... vagy egy pillanat alatt töröm ki a nyakát! - sziszegtem a férfi képébe.

Tátott szájjal néztem RÁ, figyeltem a reakcióját néhány röpke másodperc erejéig.., közben a lehetőségeket mérlegelve. Most meg mi a fenét csináljak, amivel észhez téríthetném az én konok fejű bátyámat? Á, olykor teljesen az őrületbe kerget ezzel a viselkedésével.. mintha itt sem lennék! Dühösen, szinte izzó szemekkel követtem őket, majd amint kiértünk az épületből hirtelen egy varázslattal a földre terítettem Nicket. Nem akartam Őt bántani, de nem hagyott más választást.. Egy számomra nem túl ismert varázsigét használtam, mivel a tipikus vámpírok elleni bűbáj jelen esetben nem használt volna. De valamit tennem kellett..
- Elég legyen, Nikolaus!! - sziszegtem, miközben kecsesen eléje sétáltam, mint aki büszke a teljesítményére. Habár, nyugodtan lehetek is az.. elvégre nagy nehezen ugyan, de sikerült megállítanom az én hihetetlenül makacs testvéremet. Majd ismét megpróbálkoztam egy magyarázattal.. - Ha ez a férfi, bármi olyat tett volna ellenem, amivel megérdemelné azt a sorsot, amit most szánnál neki, akkor eszem ágában sem lenne megállítani téged! De nem tett.. és különben is, tudod, hogy verbénával védem a szervezetemet! - remélem ezzel a magyarázattal már többet fogok elérni nála, mint az előbbiekkel.

A húgom hátráltatja a munkám pedig pont most nem kellene.. ráadásul ez a bolond vámpír is itt szövegel nekem.. lehet be kéne nyomni neki egy újabb verbéna adagot, de majd később. Amikor ki értünk a cukrászdából ledobtam a földre és hozzá szóltam.
- Van utolsó kívánságod te szemétláda?! - Közben a kabátomat széthúztam és az övemről elővettem egy fakarót és a kezembe vettem, majd közelítettem a vámpírhoz. Vártam már ezt a pillanatot, amikor végre megölhetem azt a vámpírt, aki bántotta az én Cryssemet..

Hát... ez... tényleg... nem... normális... mi a franc baja van? Úgy nézek én ki, vagy úgy néz ki Crystal, mint akit éppen foglyul ejtettek, vagy csak simán rabként tartom? Hát ennek az agyára ment valami.
- A húgodnak igaza van... mi nem vagyunk ellenségek, nincs miért foglyul ejtenem őt. Viszont te most azonnal engedj el, mert azt a karót én fogom belédvágni, méghozzá a s*ggedbe! - ordítottam a képébe már magamból kikelve. Most mit akar velem? Hülye ez?

Kezdett nagyon idegesíteni a viselkedése, mivel úgy tett, mintha meg sem hallotta volna amit az előbb mondtam! A fenébe Veled drága bátyám, tudod, hogy imádlak, de ettől függetlenül még néha nem ártana ha meg is hallgatnál.. mert nem vagyok már egy nyavajás kislány, akinek állandóan babysitterre van szüksége!!
- Elég legyen a makacsságból, Nikolaus!! - kiáltottam rá idegesen a teljes nevén szólítva. Per pillanat még az sem érdekelt, hogy ezzel voltaképpen minden jelenlévő figyelmét felhívhatom magunkra. - Nézz rám, semmi bajom, látod? - álltam ismét makacsul eléje, de most úgy hogy még véletlenül se tudjon kielőzni. - Ez a hibrid egyetlen ujjával sem ért hozzám és különben is, ha megtette volna már rég nem ücsörögnék és csevegnék itt vele, mintha minden a legnagyobb rendben lenne - magyaráztam el dühösen, de akármennyire is próbálkoztam nem sikerült nyugodt hangot megütnöm. Most nagyon kihozott a sodromból!! És mi történik ha kihoznak engemet a sodromból? Világháború..

Nem nagyon érdekelt engem, hogy mi történik körülöttem csak a célomat akartam elérni.. megvédeni a húgom és kinyírni ezt a szerencsétlent. Minden esetre Crys már nem bírt magával ezért hozzá szóltam a még cipeltem ki a vámpírbarátunkat.
- Crys! Ez a vámpír megakart téged ölni, ezért szenvedni fog.. amikor kiérek már bele is döfök egy fatőrt. Nem értem mért védelmezed őt ennyire, azért nem félhetsz tőle.. - Vittem őt tovább. Örülök annak, hogy megtaláltam a húgom, de nem gondoltam volna soha, hogy pont egy cukrászdában fogok rátalálni.. ostoba ez a vámpír, amiért egy ilyen helyre hozta őt, amikor fogságban tartja. Itt könnyen meglehet lépni, vagy lehet figyelteti a helyet, szóval nem árt óvatosnak lennem és résen kell lennem, ha valaki épp megzavarná a kis szituációnkat.

- Hé, neked mi a pokol bajod van? - kérdeztem, és megpróbáltam lelökni magamról a kezét, miközben vonszolni kezdett kifelé. - Te rohadt izomagyú, kapj már fejhez! Mit ártottam én neked, te rohadt... mi is vagy? Gondolom vadász - fintorodtam el. Hát igen... most már meg kell tanulnom, hogy nem vérfarkas vagyok, hanem félig vámpír. És az ilyen tuskók nyomulni fognak a fejemre.
- Állítsd le ezt a hülyét, Crystal! - ordítottam felé.

- Elég legyen! - szóltam rá a néha kissé idegesítő és hihetetlenül makacs bátyámra. Gyorsan felálltam a székről és elé sétáltam. - Nem vagyok sem az igézetének, sem semmi másnak a hatása alatt! - álltam el az útját, mikor felállt és az ajtó fele akart elindulni. Még csak az kéne! - Nick, azt hiszem néha túlságosan is makacs vagy ... de ezuttal fölöslegesen - próbáltam a tőlem telhető legmeggyőzőbben az értésére adni, hogy jól vagyok. És ha ez nem működik, akkor az erőmhöz kell folyamodnom és azt nagyon nem akarom megtenni.. Pláne Nick-en nem akarom használni..

Crys nem reagált úgy ahogy vártam. Mint ha nem is lett volna fogságban ez az egész úgy jött le.. de én biztos vagyok benne, hogy csak azért mondta ezt, mert a vámpír nagyon sakkban tartja.. Majd én teszek róla, hogy ez megváltozzon.. Minden esetre nyugodtan leültem a székre és a lábába nyomtam még egy adag verbénát, majd a vámpír barátunkhoz kezdtem el beszélni.
- Ide figyelj.. nagyon nagy szerencséd van, hogy nyilvános helyen vagyunk, de nem szeretem másnapra hagyni az aznapi melót, szóval.. - Felálltam megragadtam és elkezdem vele kisétálni a cukrászdából.