- Isteni finom - jelentettem ki. - Szeretem a kávés mignont. Na, de azt hiszem, ideje lenne fizetni - álltam fel a helyemről. - Elvégre egészen biztosan el kell készülnöd neked is a bálra, és Lucyt sem hagyhatod csak úgy magára...

- Akkor itt nálunk nyertél - feleltem, miközben mind a hárman jóízűen eszegettük a süteményeinket. Lucy a maga részéről egy idő után inkább a saját kis kezét részesítette előnyben a villám helyett. De most kivételesen hagytam neki, elvégre gyerek, nem lesz semmi baja egy kis maszattól.
- Ez nagyon-nagyon finom volt - sóhajtottam, mikor elfogyott az édesség a tányéromról, s Lucy-é is elfogyott, eltekintve attól a részétől ami a kezeire és az arcára került. Azt én letöröltem róla egy zsebkendővel. - És ahogy látom itt is sikere volt. A Tiéd milyen volt? - kérdeztem kíváncsian Noah-t.

- Az sose baj, nekem pont az a célom, hogy megkedveljenek az ifjú hölgyek és urak - mosolyodtam el. Közben én is elkezdtem enni a mignonomat, immáron annak a reményében, hogy ha nem is húzzuk sokáig a találkát, akkor is látni fogom majd a bálon.

- Rendben, úgy nagyon jó lesz - bólogattam mosolygósan, s épp ezután, ki is hozták a rendelt süteményeket, amik láttán Lucy ismét fészkelődni kezdett a kezeim közt, s úgy csillogtak a szemei mint két csillag. - Azt hiszem le is vetted a kis hölgyet a lábáról - kuncogtam, Noah-ra pillantva, majd a villával finoman Lucy szájába adtam a krémes süteményből.

És... igent mondott, ami egészen hihetetlen volt számomra, mégis boldoggá tett.
- Nos, akkor azt javaslom, együk meg a süteményünket, aztán mindketten térjünk haza egy kicsit, hogy felkészülhessünk a bálra. Mit szólsz? Eléd megyek, tudom hol laksz - kacsintottam rá.

- Én régebben minden ilyen rendezvényen megjelentem. Amikor még volt udvarlóm. De... az már eléggé régen volt, azóta azt hiszem talán csak egy alkalommal voltam bálon - elmélkedtem el kissé a végén. Hát igen... egyre emlékeztem, még mikor Annáék együtt voltak, és errefelé voltak... mióta a családom kvázi eltűnt... előbb Brad, majd Anna, Tyler, és Emily is, és csak mi ketten maradtunk Lucy-val, azóta nem is voltam szórakozni... nem is hiányoltam... Csak talán a táncot. Azt igen, mert táncolni szeretek...
Mglepődve néztem Noah szemeibe, amikor meghívott... őszintén szólva először vissza akartam utasítani, hisz nekem gyerekem van, nem egy bálban van a helyem... de... aztán eszembe jutott, hogy Noah kedves, és... rendes embernek tűnik, és... Lucy is kedveli, hisz orvos, és mikor beteg volt, Ő segített... Na persze az a munkája, de... rossz ember nem szokott gyerekeket gyógyítani...
Végül aztán nagy levegőt vettem, és elmosolyodva bólintottam egyet.
- Volna - mosolyogtam Rá kedvesen. - Nagyon szívesen elmennék Veled.

- Igen, úgy tűnik. Még pár éve elmentem egy-kettőre az immáron exfeleségemmel, de akkor nem igazán ismertünk sok embert, tekintve, hogy akkortájt érkeztünk a városba. Bár tetszettek az ilyen események. És... - vettem egy nagy levegőt. Oké, hát akkor szedjünk össze minden bátorságot. Egészen biztos lesz jobb dolga is, vagy esetleg találna egy másik partnert, akivel jobb viszonyt ápol... hiszen alig ismerjük egymást. - Volna kedved eljönni velem?

Bár ellenkezni akartam, mikor azt mondta Ő fizet, hisz nem is ismerjük egymást annyira hogy egy ilyen gesztust elfogadhassak, de Ő már ment is a pulthoz, így a kijelentésem elmaradt... Lucy vonta magára a figyelmem, mikor megtalálta a süteménylapot az asztalon, és nagy kíváncsisággal kezdte gyűrögetni a kezébe kaparintott papírt.
- Igazán? - kaptam fel a fejem, amikor Noah is helyet foglalt az asztalnál. - Errefelé sűrűn vannak efféle rendezvények. Általában az egész város részt is vesz rajtuk. Nagymívű események - elmélkedtem, közben Lucy haját cirógatva. Azt a részt persze kihagyva hogy szinte mindig folyik vér is az ilyen partikon... A helyi "rosszarcú" populáció sosem bír magával... De azért a rendezvények első fele általában kellemes.

- Jó választás -feleltem arra, hogy zserbót kért. Szívesen megettem azt én is, bár igaz, hogy voltak olyanok, amik sokkal inkább a kedvenceim voltak. - És természetesen én fizetek - mondtam, majd máris odasétáltam az eladóhoz, hogy leadjam a rendelésemet. Időközben megakadt a szemem egy papíron, ami azt hirdette, valami Mikaelson-család bált tart a villájukban. Hm, nem is rossz, bár kivel mennék el? Nem vagyok benne biztos, hogy Pearl igent mondana egy ilyen meghívásra. Majd valahogy bepróbálkozom, gondoltam, majd odasétáltam, ahol ő és Lucy már helyet foglaltak, és leültem velük szemben. A süti is hamarosan meg fog érkezni. - Képzeld, valami bál lesz a városban - újságoltam.

(Park)
Ahogy beléptünk a cukrászdába, kellemesnél is kellemesebb illatok árasztották el az orrunkat. Egyszerűen lenyűgöző süteményillat terjengett itt. Csodálatos volt, de tényleg, és nem csak mert édesszájú vagyok. Kuncogva néztem, hogy Lucy is rögtön fészkelődni kezdett ültében, máris nem akart annyira a babakocsiban maradni, jött is volna kifelé.
- Tessék, a süteménynek még csak az illatát érezzük, de máris megvadult - simítottam meg kicsikém haját szeretőn mosolyogva, és egy szimpatikus asztalnál megállván, sietve ki is vettem Őt a kocsiból.
- Azt hiszem én a zserbót fogom választani, az az egyik kedvencem - mondtam elgondolkodva, miközben helyet foglaltunk az asztalnál, s Lucy-t az ölembe ültettem, ahonnan nagy gyönyörködéssel bámészkodott, keresve a finom illatok forrását.

Édes Álom Cukrászda