Láttam,hogy ahogy megissza a kis üveg farkasölőt,hogy kezdi el neki marni a torkát. Mint a vasfű, olyan érzés lehet. Mikor megitta, odamentem, és megsimogattam a hátát.-Csak szépen lassan. Van még idő. Átfogod vészelni megint, mint ahogy ezt eddig is tettük. Csak bízz magadban, és bennem is.-mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam homlokára, majd eltettem a farkasölő vizet.
Oda adtam Eyalnak a palackot es megtoroltem a szamat majd szep lassan felallok a foldrol. - Bizom benned, csak magamban nem. Mert felek hogy bantani foglak. - monfom halkan, erzem, hogy a farkasolo kicsit legyengitett. Osztonosen felnezek az egre, es mikor latom, hogy kozeledik a telihold kezdek ideges lenni. Szivveresem gyorsul.
Tudtam,hogy lassan itt az idő, ezért felálltam Serena mellé, és átöleltem hátulról. -Ssss...Nyugi, még nem jött el az idő. Nyugodj meg itt vagyok.-próbáltam nyugtatgatni, de tudtam,hogy már lassan kezd átváltozni, és azon nem fogok tudni segíteni. Eközben míg tudom, fogtam a kezét, és gyengéden megszorítottam,hogy tudja,tényleg itt vagyok vele.
Halvanyan elmosolyodok mikor hatulrol atolel. Probalok megnyugodni de nem birok, a testemben erzem, hogy nemsokara kezdodik az atvaltozas. Nagyon felek tole, nem akarok atvaltozni. Egyszeruen az a fajdalom amivel ez jar... - Koszonom hogy segitesz. - mondom halkan mikor megfogja a kezemet. - Erzem hogy kezdodik... - suttogom. A csontjaim meg nem tornek, csak ideges vagyok es az osszes izmom meg van feszulve.
Talán hibát követtem el amikor őt szólítottam el. Ahogy megszólalt, majd reagált szavaimra, rögtön rá kellett jönnöm hogy nem a kedvesebbik fajtából szalajtották. Ami kellemetlen rám nézve, hiszen pont most próbálom lerázni magamról pontosan ezt a modort, melyet ő most velem szemben produkált. Eleve azért tűntem el, hogy elfelejthessem azt a bizonyos.. nőt, aki idáig juttatott, és eltorzította a lelki világomat. S azt hiszem, hogy sikerült. - Áh, mélységesen köszönöm, hogy megkegyelmeztél unalmas életemnek. - fintorodtam el, ámbár ezt próbáltam eltüntetni az arcomról, hiszen ő tett most szívességet azzal, hogy éles hangja ellenére is kiszállt az autóból. Az, hogy végignéztem rajta, betudható volt annak, hogy sosem láttam még előtte, ezáltal kíváncsi voltam, hogy mégis milyen sorozatgyilkos lehet, ha netán az a foglalkozása. A modora hasonlít azokéhoz, de ki vagyok én, hogy bárkit analizáljak? - A mobilom lemerült. - reagáltam ennyivel, miközben elengedtem alakját a tekintetemmel. Ő ugyanúgy fürkészett engem, mint előtte. Mintha próbált volna azonosítani valakivel. - Tehát ha ennyivel ki tudnál segíteni, egy mobillal... - próbáltam meg valami értelmes fejet vágni. Azt nem mondtam hozzá, hogy nem is vagyok hozzászokva ehhez az autómentő akármihez. Mikor én meghaltam anno, még hintókon jártak az emberek. - Akkor hálás lennék. - tettem még hozzá halvány vigyorral. Nem tudom, mire számíthatok tőle. Az a biztos, hogy mély benyomást tett rám a viselkedésével.
Féltettem őt, mint minden egyes átváltozáskor. Rossz volt nézni, mikor a csontjai eltörnek, és ordít. -Csak természetes. Itt vagyok veled, ha elkezdődik az átváltozás akkor is itt leszek, és foglak.-suttogtam, és közben simogattam haját.
Próbáltam lenyugodni, de nem nagyon ment. Ideges voltam és féltem. Utálom, egyszerűen utálom a teliholdat. A fájdalom amivel jár, és az, hogy elveszted a fejet és nem tudsz uralkodni magadon... Borzalmas! Nem tudok neki mit mondani, az összes izmom megvan feszülve, és már annyira fáj mindenem, hogy ha ő nem fogna akkor már rég lerogytam volna a földre.
Éreztem,hogy már nem sok van neki hátra, és teljesen elveszíti a kontrollt majd átváltozik. De addig itt voltam vele, és tartottam őt, nehogy a földre rogyjon. Sajnos elkezdődött az átváltozás, és éreztem,hogy a csontjai eltörnek. Tartottam őt, és fogtam, egészen addig, míg teljesen át nem változott. Nem tudom , nem kellene annyira félnem tőle, de mikor farkas, mégis van bennem félelem érzet.
Egyre jobban fájt mindenem, majd elkezdtek törni a csontjaim is. Már nem bírtam tartani magamat, a csontjaim elkezdtek eltörni én pedig ordítottam a fájdalomtól. Piszkosul fáj, már nem bírtam tartani magamat ezért Eyalra voltam hagyatkozva, bíztam benne.
Kis idő múlva átváltoztam, és elvesztette az önkontrollt. Nem tudtam azonosítani, hogy ki kicsoda csak vicsorogtam Eyalra.
Átváltozott szegény teljes formájába. Rám vicsorgott. Természetesen rám is támadt, de sikerült megfognom, majd úgy eldobni, hogy csak a puha talajra érkezzen. Nem akartam neki fájdalmat okozni. -Gyerek fogócskázunk egy kicsit.-mondtam , és elkezdtem futni vámpír sebességgel, persze ő a farkas sebességgel elkezdett üldözni.
Nem tudtam irányítani magamat, és nem tudtam, hogy Eyal kicsoda. Mikor eldob, egyből felállok és mikor elkezd futni, futok utána. Már majdnem elérem őt, úgy hogy rágyorsítók. Mikor utolérem elé megyek és úgy vicsorgok rá.
Utol ért. Még egy darabig folytattuk ezt a futkosás míg nem egy olyan helyre értem ahonnan nem sok utat választhattam. Ha elugrok akkor leesik, és kitöri a nyakát, majd szétszúrják azok a helyes tövisek, vagy maradok, és vele együtt esek egy kissebb szakadékba. Meghoztam a döntés , és maradtam. Rám ugrott, majd elkezdtünk viaskodni, és leestünk. Szerencsére elájult, és nem kelt fel csak mikor már hajnalodott..
Ahogy tudtam futottam utana es vegre utolertem. Neztem, ahogy vacilal hogy mit tegyen majd par perc utan raugrok es megharapom a vallat, mert azt ertem. Aztan egyszer csak tortenik valami es minden elsotetul... Visszavaltoztam es ruha nelkul voltam, mint mindig ilyenkor es mint mindenki atvaltozas utan.
Visszaváltozott, gyorsan elszaladtam a táskámért amit letettem, majd visszamentem Serenához. Hogy ne legyen meztelen, felöltöztettem őt. Amíg fel nem kelt addig ott ültem mellette, és simogattam az arcát.Szerencsére volt nálam víz, és étel. Közben pedig észrevettem,hogy nagyon fáj a vállam. Megnéztem, és egy nagy farkasharapás volt ott, ami iszonyatosan csípett, és fájt. Láttam,hogy már nyitná ki a szemét, ezért gyorsan eltakartam, és nem szóltam semmit, mert nem akartam ,hogy lelkiismeret fordulása legyen. -szia. Felébredtél?-kérdeztem mosolyogva
Még nem nagyon tudtam beazonosítani, hogy hol vagyok, csak annyit éreztem, hogy a földön fekszem és fázom. Energiám nincs kinyitni a szemeimet, csak azt érzem, hogy valaki felöltöztet. Pár perc után kezdek magamhoz térni és ösztönösen magamra nézek, hogy van e rajtam ruha?! - Mond, hogy nem tettem senkiben kárt... - mondom halkan, de energiám még nincs. Az izmaim még nagyon fájnak.
Mikor kinyitotta a szemét örültem. -Nem, nem tettél kárt senkiben sem. Vigyáztam rád.-mosolyogtam, és simogattam a kezét. Persze az én harapásomat nem tettem hozzá, de ez nem is volt szükséges. Hagynom kell őt pihenni. -Csak pihenj még egy kicsit, és akkor utána bemegyünk a városba,és eszünk valami finomat.-suttogtam.
Halkan, de boldogan felsóhajtok, és halványan elmosolyodok mikor közli, hogy nem tettem semmi rosszat az átváltozásom alatt. - Köszönöm, hogy vigyáztál rám. - mondom suttogva majd megölelem. Érzem rajta, hogy valami nem okés mikor megöleltem... Kicsit elhúzódom tőle és lehúzom a vállán a pólót és elkerekedik a szemem mikor meglátom a harapást. - Ezt... Ezt én tettem...? - mondom és szinte nem tudok semmit sem mondani...
Mikor megölelt, kicsit elhúzódtam tőle, mert nem akartam hogy megtudja mit tett. -Nem tehetsz róla.. Érted? Nem a te hibád. Én voltam figyelmetlen. Más felé kellett volna mennem. Ha elugrok előled akkor meghalsz.-suttogtam, és simogattam az arcát.
Tisztára ledöbbentem, és a sírógörcs kerülget ami látszik is rajtam. - A vérfarkas harapás halálos a vámpírokra nézve... - mondom eme tényt, amit szerintem ő is tud. Felállok a földről - habár még nagyon nincs energiám - és megszeppenve nézem őt. Nem akartam bántani... Én... - Nem akartam... Mond, hogy van valami ellenszer...
-Igen halálos a vámpírokra, de megoldjuk.-mosolyogtam,és magamhoz öleltem őt. -Van ellenszere igen. Ha majd iszok a véredből, akkor meggyógyulok majd. De túl gyenge vagy, és ezzel még várnunk kellene.-suttogtam, és egy puszit nyomtam homlokára.
Fejemet Eyal vállára hajtottam és megöleltem. Jó, hogy ölel. Főleg, hogy alig van energiám, és mondhatni az ölelése tart lábon. Soha nem ittak még a véremből, ezért kicsit félek, hogy milyen és mennyire fáj... - Nem. Rosszul leszel, van elég energiám. - mondom halkan és szemeibe nézek.
Elmosolyodtam mondatára, és tovább simogattam hátát. -Nyugodj meg, nem leszek rosszul. Egy bivaj erejével bírok.-nevettem el magamat,hogy azért ne legyen már ennyire negatív ezzel szemben. -Megoldjuk. Rendben?-kérdeztem mosolyogva -Dee egyébként, hát hogy is mondjam, lehet hogy úgy kellene kialakítani ezeket az átváltozásokat, hogy ruhával együtt alakulj vissza,mert így mezetelünl, hát most nah....ha érted..-mondtam piamaszan, hogy azért egy kis jókedv is legyen.
- Igyál, jó? Én jól vagyok, te viszont nem leszel. - mondom határozottan. Következő mondatán elnevetem magamat. - Bocs, hogy nem tudok ruhástól visszaváltozni. - nevetek.
Gyengéden a nyakára helyeztem a számat, és beleharaptam a nyakába. Egy nagyon keveset ittam belőle, és a szemébe néztem. -Remélem nem fájt.-kérdeztem kedvesen,és megtöröltem a számat.-Próbáltam annyit inni,hogy ne fájjon neked.-sóhajtottam.
Kicsit felszisszenek mikor megharap, de nem fájt annyira, mint amire számítottam. Gyengéden csinálta, és ez megnyugtat. - Ennyitől jól leszel? - mondom miközben kezemet nyakamra teszem, hogy ne vérezzen.
Kezdőlap
)