- Én vagyok sápadt? - vonom fel a szemöldökömet, ahogy befelé hátrálok a szobába, közben átveszem a kaját, amit a kezembe nyom. Nem fogok neki magyarázkodni, amiért kíváncsi voltam, mi okoz ekkora ricsajt. Szerintem ő sem maradt volna nyugton ilyen zajok mellett.
- Néztél te már tükörbe? Ne vedd sértésnek, de borzalmasan festesz... - bökök első sorban a felsőjére. Mintha egy csatából ért volna éppen haza. - Mi a fene történt lenn? Elég nagy hanggal voltatok. Mintha a húgodat is hallottam volna - jegyzem meg eltűnődve, de aligha tudtam bármi értelmeset kivenni a hallottakból.

Fáradt vagyok az utazás meg a bálozás után, ezért szinte csak botorkálok felfelé a lépcsőn Klaus után. Meg amúgy is... nem értem, de gyengébbnek érzem magam, mint úgy általában. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, azt mondanám, hogy elkaptam valamit, hogy beteg vagyok. De talán csak egy kiadós alvás hiányzik. Belépünk a leendő szobámba, és kába szótlanságból sokkos elképedésbe megyek át. Szó szerint leesik az állam, amikor meglátom, hol fogok lakni. Muszáj ennek a hibridnek mindig így meglepnie a flancos dolgaival?
- Öhm... - nagyjából ennyire telik tőlem, miközben beljebb sétálok, majd körüljárom a helyiséget. - Aaah... azt hiszem, meg tudnám ezt szokni - háttal rádőlök az ágyra, mint egy zsák, és a menyezetetben gyönyörködöm egy ideig. Csak félig figyelek Klaus szavaira, azt is csak késve veszem tudomásul, hogy magamra hagyott, annyira el vagyok varázsolva. Aztán csak összekaparom magam, és ahogy mondtam is, megkeresem a fürdőmet, hogy felfrissítsem magam. Végül egy szál pólóban térek vissza, és bújok be az ágyamba. Egyre sürgetőbbnek érzem már azt a kiadós alvást, hamar el is nyom az álom... mégsem alszom túl mélyen. Újra és újra felriadok a földszintről jövő hangokra, de túl fáradt vagyok ahhoz, hogy valóban felébredjek. Legalábbis egészen addig, amíg Klaus ordítását nem hallom. Akkor aztán kibújok a takaró alól, és lábujjhegyen az ajtómhoz lopózom. Résnyire nyitom csak, és úgy fülelek egyelőre. Nem vagyok benne biztos, hogy le akarok menni, vagy inkább visszabújni az ágyba.