Mielőtt kiszúrhattam volna a legújabb lehetséges áldozatomat,egy nő hangja ütötte meg a fülemet. Lerítt róla hogy vámpír,és hogy,többször idősebb mint én. Elismerő vigyorral nézett rám,én gyorsan végigmértem a tekintetemmel,és azt kellett felfedeznem,hogy igen csak hasonlítok rá.. -Köszönöm. -válaszoltam hetykén,egy félmosolyt intézve felé,és a szemem ismét cikázni kezdett az emberek között,majd végül az ismeretlen nőn maradt. -És,kit tisztelhetek benned? -kérdeztem meg a nevét,hátha nem készül még elmenni...
Láttam az apró félmosolyt az arcán, ami hát valljuk be, eléggé szépen hajazott az enyémre. Ő is végigmért engem, így most rajtam volt sor, hogy jobban megnézzem a lányt: hosszú barna haj, barna szemek és csinos testalkat. Oké, nagyon sok mindenki jár-kel ilyen tulajdonságokkal, de valami miatt úgy éreztem, hogy ez a lány túlságosan hasonlít rám és a vérvonala többi tagjára... ajaj, csak nem egy újabb tagja? - A nevem Tatia. Petrova. - Mutatkoztam be illedelmesen, de már nem hagyott nyugodni a kíváncsiság és én is megkérdeztem tőle ugyanazt, amit ő tőlem. - És te ki vagy?
-Tatia Petrova.. -ismételtem meg a nevét,és valami azt súgta hogy én ezt már hallottam valahol. Valamikor régen még a 'szüleimtől', mintha mondták volna,de sehogy sem jut eszembe... Petrova..Petrova. Nem,egyszerűen nem. Petrova vérvonal? Igen ez lesz az,de inkább azon el sem gondolkozom mit mondtak erről, a végén csak idétlenül bámulnék valami felé,miközben belül töröm a fejemet. Elég régen volt... -Katie Pierce. -mondtam ki lassan a nevemet,a végén egy bólintással. -Örülök hogy megismertelek,Tatia. -döntöttem oldalra egy kicsit a fejemet,miközben kimondtam a szavakat.
Ó, pontosan az van itt, amire gondoltam. Amikor kimondta a nevét, akkor már teljes bizonyosságot nyert, hogy rokonnal van dolgom. Ő is az egyik leszármazottam lenne? Addig jó, amíg sokan vagyunk! De ha már Pierce, akkor biztos, hogy Katherine-hez lesz köze, hiszen még a keresztneve is a becézése a másik hasonmásoménak... Katie. - Szóval Katie Pierce. - Leültem mellé és kíváncsi tekintettel, mosolyogva figyeltem rá. - Hány éves is vagy pontosan és honnan jöttél? Nagyon érdekesnek tűnsz és én ritkán érdeklődök akárki iránt is. - Vallottam be neki teljesen normálisan, amolyan barátkozóan. Nem tűnt ellenségnek és mivel olyan szépen elintézte azt a férfit is, kezdett nekem szimpatikus lenni.
Meglepett a kíváncsisága,leült mellém és kérdezgetni kezdett. Én pedig, türelmesen válaszolgattam a kérdéseire. -Én is elég ritkán érdeklődöm a másik iránt. Általában csak a vértípusát tudom meg az embereknek.. -vigyorodtam el,majd a gondolataim a számokra tértek át,és rögtön eszembe is jutott az életkorom,és ám bár nem számolom már egy ideje,még is tisztában vagyok vele.. -522. -válaszoltam hetykén,mikor a koromról érdeklődött. -De érzem,hogy te még ennél is sokkal idősebb vagy. Pontosan mennyi? -kérdeztem vissza én is. -Hát Bulgáriában születtem,a pontos helyét nem tudom,soha sem világosítottak fel. -vontam meg a vállam. -Ez után rögtön Angliában kötöttem ki,az idézőjeles szüleimnél. -magyaráztam. Igazából nem tudom miért mondtam el neki mind ezt,szimpatikusnak tűnt. -Na és,mire ez a nagy kíváncsiság? -húztam fel a szemöldökömet,várva a válaszát.
Nem is tudom, mit kerestem az utcákon. Amiben biztos voltam, hogy jót tesz most nekem egy kis friss levegő. Főleg Letti után. Kis híján megöltem azt a lányt. De ki sírna utána? A szerény kisláyn... felbosszantott ő is. Tehát most megint jó mérges vagyok. Vajon van-e ebben a várisban még egy olyan gonosz lélek, mint én vagyok? Kell nekem végre egy rendes nő! Egy igazi, belevaló, ha lehet, nem vámpírnő!
Bármennyire is jól esett a friss levegő még mindig iszonyúan dühös voltam. Legszívesebben akkor ott helyben bosszút álltam volna, de jobb később mint soha. A legjobb lesz ha kiverem Sean-t a fejemből, de a tervemről akkor sem fogok lemondani. Egy jó ideig csak a kirakatokat néztem, de néha megakadt a tekintetem egy két emberen is.
Egy sétálgató lányra lettem figyelmes. Arcán ott csücsült a düh. De még mennyire! Ezer közül is felismerem ezt! Általában én is így szoktam a tükörbe meredni. Jó dühösen! Amúgy nem is nagyon bámulom magamat. Ezt a testet nem. Majd a sajátomat, ha netán Ricky legyőz, és száműz magából. De egyelőre be kell érnem ezzel a töritanárral.
- Helló! - köszöntem oda neki, féloldalasan vigyorogva. - Netán dühít valami? - tettem fel a költői kérdést.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy valaki rám köszön. Na már csak ez hiányzott..pont most nincs túl sok hangulatom senkihez. Bár azt meg kell hagyni, hogy elég jól nézett ki. -Szia!-köszöntem vissza nem túl lelkesen- Ha te azt tudnád..-mondtam rezzenéstelen arccal. Ezek szerint eléggé észrevehető, hogy a megszokottnál jobban ki vagyok akadva. Ölni tudnék jelen pillanatban.
Csak nőtt a mosolyom az információk hallatán. Szóval ő sem az a kedveskedő fajta, 522 éves és Bulgáriában született. Ó, most már tuti, hogy Petrova. Le sem tagadhatná. De vajon tud róla? Mert nem nagyon kapta fel a fejét a nevemre, úgyhogy valami miatt lehet, hogy kimaradt ez a tény az életéből. Viszont így utána számolva....nem sokkal fiatalabb, mint Katherine. Hmm, csak nem sz ő lányához lenne szerencsém? Persze ez puszta feltételezés, de majd rákérdezek én erre is valahogy. - Én kereken 1000 éves vagyok és sokakkal ellentétben imádom hangoztatni a koromat. Az egyik legidősebb vámpír vagyok a Földön, ha jól sejtem, akkor csak heten vannak előttem. - Vontam vállat nemtörődöm módon. Ez legyen a legnagyobb problémám, így is a legrégebbiek közé tartozom. - És a kíváncsiságom? Nem is tudom, csak... nagyon hasonlítasz valakire. Magamra. Vagyis nem csak rám, hanem a hasonmásaimra is. Hallottál már amúgy a Petrova-vérvonalról? - Kérdeztem rá erre is. Most ugrik a majom a vízbe.
Lelkesedett amikor meglátott, bár a jó ég tudja, hogy tényleg ilyen jó hatással vagyok-e az emberekre! Ámbár... ő nem volt ember. De vámpír se. Hálelúja! Végre nem kell attól félnem, hogy agyon harapdálnak! - Ha elmeséled, tudni fogom. - kacsintottam rá, de láthatta hogy most én se a nyugodtságomról vagyok híres.
-Hát jó..-sóhajtottam egyet és belekezdtem-Az exem most összejött valami ribanccal erre velem csókolózott aztán jól faképnél hagyott...Tipikus hős szerelmes..Teljesen elpuhult..-ráztam meg a fejemet-De tudod, hogy van ez, édes a bosszú..-mosolyodtam el ördögien. Semmi és senki nem állíthat meg, tönkre teszem őt is és a kis barátnőjét is.. -És....-húztam el a szót-..veled mi a helyzet?-kérdeztem rá mivel láttam, hogy ő is eléggé ki van akadva.
Elkerekedett a szemem a korát hallva. -Nem mondom hogy jó neked,de büszke lehetsz a korodra. -bólintottam egyet,egy elismerő mosoly keretében. -Rád? -kérdeztem vissza. -Hasonmásaidra? Mármint hallottam hogy léteznek hasonmások,de még nem volt szerencsém találkozni velük. -vontam meg a vállamat. -Régen,valamit beszéltek nekem róla,viszont már nem emlékszem. -a vállam ismét hetykén megrántottam,majd törni kezdtem a fejemet,de semmi. Mintha kimosták volna az agyamat,de nem mondom hogy érdekelt a dolog. Nem gondolnám hogy sok jelentősége lehet annak a Petrova-vérvonalnak a részemről... Meg amúgy is,rengeteg ember hasonlít a másikra,lehet csak összetéveszt valakivel.
Meséltek neki róla, de nem emlékszik? Az szép, mivel általában az emberek emlékeznek az ilyesfajta történetekre. Főleg arra, hogy a Petrova-vér teremtette a vámpírokat. És még Klaus azt szokta hangoztatni, hogy ő minden vámpírok atyja...hogyne, csak arról elfeledkezik, hogyha én és Esther nem lettünk volna, akkor ő is a földben feküdne réges-régen elporladva. De mivel láttam, hogy a lányt annyira nem is hatja meg a dolog, ezért én is vállat rántottam. Szeretem megkavarni a dolgokat, de ebben az esetben nem az én tisztem, hogy akármit mondjak neki, főleg, hogy én is csak találgatok. Ám akkor is gyanús volt ez nekem. - Mindenesetre majd járj utána, honnan is származol vagy éppen kitől. Tudod, én is Bulgáriában születtem, de egy idő után magam mögött hagytam. - Avattam be ebbe a kis részletbe, majd témát váltottam. - Mióta vagy itt Mystic Fallsban? És miért jöttél? Ide nem szokta csak úgy jönni.
- Ebből csorog a nyál. - fintorodtam el amikor befejezte a sztorit, és nagyot nyelve gondolkodtam rajta. Hogy lehet egy pasi olyan nyálas? BÁr Ricky is az amúgy, de ő egy kis időre most kinőtte. Nem is hagynám magamat elpuhulni, míg itt élek a testében. - A bosszúnál nincs is jobb. - kacsintottam rá, aztán rántottam egyet a vállamon. - Én kicsikét durvább voltam ergy lánnyal, mire rögtön elszaladt. Nem szeretik manapság a vad férfiakat. - titkoltam el az igazság felét.
Legalább végre valaki egyetértett velem...Sean és a nője már szinte beleillenének egy latin szappanoperába..-Ebben igazad van..Ezért is fogom mindennél jobban élvezni..-mosolyogtam továbbra is gonoszan. Az ő sztorija hallatán csak elvigyorodtam..-Hát nem Barbie babákkal kéne kikezdeni..Sajnos manapság már inkább az ilyenekből van több.-fintorodtam el.
-Lehet megfogadom a tanácsodat. Viszont anno teletömték baromságokkal a fejem,szóval mondani lehet hogy nem érdekel. Valószínű úgy is mindenki halott már,nincs értelme utánanézzek senkinek. De majd alakul. -vontam meg a vállam. -Talán azért hasonlít a nevünk annyira,mivel te is ott születtél. Nem sokat tudok a helyről,hiszen születésem után rögtön elköltöztünk,azaz elvittek. -mosolyodtam el,majd ismét válaszoltam a kérdésére. -A megérzések. -mondtam ki hetykén. -Különösebb oka nem volt,csak mintha valami ide vonzott volna. Gondolom ez nem újdonság neked,hiszen ha engem is,rajtam kívül mást is ide vonzhatott a város természetfeletti ereje.. -gondolkoztam el. -Na és téged,mi hozott ide? -kérdeztem én is tőle,ugyanazt.
Teljesen egyetértettem vele. Barbibabákból állt a világ, azt a típust meg mindig is úgy rühelltem. Ha jelzővel kell őket illetnem, ők voltak a tipikus "késemre valóak". No, igen. Szerettem henteskedni, még mindig. Benne is vagyok néha az újságban, de ugyebár.. hát.. mondhatni hogy még nem jöttek rá, ki is teszi azt a nőkkel. - Ugye te nem vagy barbi-baba? - vigyorodtam el pajzánkodva.
A kérdésére akarva akaratlanul is elnevettem magam.-Úgy nézek ki?-vontam fel a szemöldökömet -A Barbie babák nem ölnek embert.-mondtam, arra célozgatva, hogy én már öltem és nem is egyet. Én ezt élvezem..Milyen unalmas lenne a világ ha mindenki egy elpuhult nyálgép lenne. -Azon kevesek közé tartozom akik nem éppen a kedvességükről híresek. -kacsintottam rá egy vigyor kíséretében.
- Na vééééégre! - jelentettem ki elégedetten, és rávigyorogtam. - Mióta itt vagyok, egy ilyen belevaló nőt keresek! - jegyeztem meg még mindig vigyorogva, és megragadtam a karját, kivételesen nem túl durván, hogy arrébb cipeljem egy sötét utcasarokra. - ez esetben össze"ülhetnénk" egy kicsit... nálad vagy nálam. - kacsintottam rá.
-Úgy szorítasz mint egy kislány.-jegyeztem meg gúnyolódva amikor a karomat megragadva egy sötétebb utcasarokra cipelt. Simán kitörhettem volna a karját amiért csak úgy oda cibált, de nem tettem, túlságosan is szimpatikus volt nekem. -Hát..nekem nincs ellenemre.-vigyorodtam el kacéran.
Odahúztam magamhoz, és vigyorogva tapadtam az ajkaira, de egyáltalán nem lágyan. Hevesen csókoltam Őt, szenvedélyesen és tüzesen. - Hozzád, vagy hozzám?
Meglepődtem amikor magához húzott és hevesen megcsókolt amit viszonoztam is neki vadul. -Nálam van egy kis kupi mivel mérgemben törtem-zúztam.-fintorodtam el- Úgyhogy szerintem hozzád.-súgtam ajkaira egy halvány vigyor kíséretében.
- Szóval megérzés. Tényleg sok mindenkit vonz ide ez a kisváros, mert hát akárhogy is nézzük, itt mindig történik valami, hiába nem lakják olyan rengetegen. - Vontam vállat. Ha valamiért, ezért szerettem Mystic Fallst. Oké, néha unalmas volt,hogy vega vámpírok is lézengenek az utcákon, de ki lehet bírni, hiszen van, ami kárpótoljon. - Hogy én? A leszármazottaimat jöttem megnézni. Találkoztam is néhánnyal, de mostanában már inkább a bosszú hajt. Ez viszont még titok, úgyhogy nem beszélek róla. - Kacsintottam rá, mintha valamiféle cinkostárs lenne, ám már tényleg nagyon érdekelt, hogy vajon köze van-e a vérvonalamhoz. Azt hiszem, hogy őt nem kellene utálnom, így legalább lenne valaki, aki talán nem akarna keresztbe tenni nekem vagy akit én nem akarok eltenni láb alól.
Kezdőlap
