i'll whisper a secret

Szerintem nem vagyok hülye, hogy ne tudjam ki az erősebb nálam és kitől kell számítanom arra, hogy beverheti a képem. Ha új lennék akkor kekeckednék, mert a véremben lenne az, hogy mennyire kemény vagyok, mindenhatónak érezném magam, ez most már korán sem így van. Tisztában vagyok azzal, hogy hiába éltem 300 valahány évet még mindig lehetek valakinek egy bogár a szélvédőjén. Talán nem tűnik erősnek a nő, de van benne egy olyasféle tartás amiből ki lehet következtetni, hogy egy percig sem habozna ha le kellene tépnie a fejem és bizonyára sikerülne is neki.
Lévén, hogy volt mit megélnem jó megfigyelővé is tett. Emberismerésből jelesen vizsgáztam, na meg a két kölyök sem könnyű eset, tudni mindig, hogy egyik másik jel milyen káoszt fog okozni. Így hát látszik Rosette-n is, hogy nem éppen van valami jó hangulatában, el-elrévedő tekintete, italospohara megbántottságról igazol. És hát ahhoz nem kell zseninek lenni, hogy nagyjából rájöjjek ki volt az aki elkeserítette. Darius, egyetlen egy szó és mégis egy bonyolult jelentés. Darius leírhatatlan, egyszer remek barát, másszor egy barom, nála ez a kettő ingadozik, hogy hol van ebben a szerelem? Szerintem ha van is akkor elég csekély százalékkal rendelkezik.
-Hát hogy is mondjam, a halott ebben az esetben kétértelmű, de igen. - Mondatának második részére akaratlanul is egy mosoly szökik a szám sarkára. Hát igen, pont erről beszéltem. Darius képes maga mellől elüldözni még a levegőt is ha olyan kedvében van. Persze nem akarom én lejáratni van minden negatív tulajdonságát felsorolni, mert hát azzal mire mennék? Meg csak a barátom és ez a nő félig-meddig hozzá tartozik. Csak mert én elvesztettem valakit attól neki még nem kell. Na, de azért a segítségére sem leszek, vannak saját gondjai, oldja meg.
-Nem teljesen így történt, tulajdonképpen ép passzoltam le Őt és léptem tovább. Majdnem egy évszázadig rontottuk együtt a városokat, légtérre volt szükségem. - Lényegében ez az igazság és az most nem számít mennyire ferde igazság. Kellett ugyan a tér, de más oka is volt, de ezt most nem részletezném.
-Kétlem, hogy kevernélek, hacsak Darius nem minden Rosette nevű nővel kavart aki csak megfordul ezen a sárbolygón. - Nem, ha valakit egyszer megmutatnak nekem akárcsak képen, nem fogom elfelejteni, na meg ráadásul elég csinos a nő, a csinos nőket pedig nehéz kiverni a vámpír fejből.
-Nem kell megtalálnom, már megtörtént, talán épp ezért hiányzik az egyik szemfoga. - Hulla jó humorom van meg kell hagyni. De tényleg eléggé helyre raktuk egymást a hídon. nem mondom, hogy nem volt szükséges, de sok időmet elvette feleslegesen.
A beszélgetés fonala itt egy kicsit megszakad közöttünk és hát ennyivel én nem akarom beérni. Kicsit talán Darius elé akarok piszkítani valami olyan dologgal ami tudom, hogy nem tetszene neki. A túlreagálására lenne a válasz csupán.
-Esetleg nem lenne kedved valami frissítő után nézni? Ebben a lebujban van egy földalatti pince, zenével és sok marhával akik azt se veszik észre ami az orruk előtt zajlik. - Na igen, nem vagyok oda az alkohollal megspékelt tinik iránt, de a szükség nagy úr és a múltkori taxis pasas nem volt valami sok és különösebben nem is ízletes.

i'll whisper a secret

Szerintem nem meglepő, hogy hallottam Rosette-ről. Én nyitott vagyok mindennemű információra és amúgy is, nyitva tartottam a fülem és a szemem Darius miatt. Lehet, hogy leléptem és úgy tűnhet mintha pont csakis miatta történt volna a dolog, de nem így van. A hosszú "barátságunk" nem tudott megszűnni egy hirtelen döntés okán. Természetesen még maga Darius mesélt Rosette-ról, de utána is hallottam a vámpírnőről, az útja elég sokszor keresztezte hajdani barátom életét.
-Ebben igazad van. Nekünk a végleges halál nem olyan egyértelmű, mint a halandók számára. - Vigyorodom el majd újra beleiszom az italba ami most sem és régen sem volt a lóhúgynál jobb.
Vámpírnak lenni egyenlő a halál és az élet peremével. Fél lábbal az életben vagyunk, fél lábbal pedig a sírban. Ez az egyensúlyozás tart minket fent. Ha kicsit is túlzásba viszed vagy az emberséget vagy az állatiasságot már a ló túloldalán érezheted magad véglegesen holtan.
-Darius jó ember..vagyis vámpír, de bizonyos mértékben egy pöcs és nehéz kezelni az indulatait, hosszú évtizedeken át tűrtem és alkalmazkodtam, lényegében fárasztóbb volt, mint életben maradni. - Grimaszolok. Egy ideig élveztem a heteken át tartó gyilkolást, de besokalltam, az életem ennél többet ér és én még épp időben hagytam abba a szórakozást, Darius azonban egyre mélyebbre süllyed és végül elfogják pusztítani. Makacs, épp ezért nem látja be, hogy rossz úton halad. Nem akarom én megmondni neki mit csináljon és hogyan, nem vagyok sem az apja sem az anyja vagy akárkije, az élete a saját gondja, de ha lehet akkor seggbe rúgom, hogy saját döntéseit megtudja hozni. Nem is igazán értem Dariust, itt van ez a nő, igazi bombázó és láthatólag érdekli is a haverom, mégis az a szarházi úgy viselkedik, mint egy sértődött gyerek, aki nem akarja, hogy utasítgassák. Egy igazi barom amin változtatni kell.
-Nem éppen Rosette. Akkor még mondhatni jóban voltunk. Akkor úgy tűnt, nem vagy közömbös neki, bár Darius-nál semmit sem lehet tudni pontosan. - Vonok vállat és megint ivásra emelem a poharam. Akkor persze csak legyintettem a dologra. Darius meg a nők iránti fellángolása gyakori volt, de ezek szerint mostanra sem hűlt ki az a láng, csak éppenséggel jól el van rejtve a sértődöttsége és aljassága mögé.
-Mondhatni nem volt valami barátias a viszontlátás. Inkább mondanám úgy, hogy elláttuk egymás baját. - Jelenik meg egy vigyor az arcomon, sebhelyeim most láthatóvá válnak és eltorzítják az arcom. A nő beleegyezik a falatosába amire egy ragadozó mosoly a válaszom  és már pattanok is fel majd magam elé engedem aztán követem lefelé a pinceklubba.
Ahogy egyre lejjebb érünk a falak egyre vékonyabbá teszik az utunkat ahogy szűkülnek össze. A zene hangosabb és fülsértőbbé válik amint megérkezünk a zene ütemére vonagló testek közé. Rengeteg kínálkozó véna, ittas fiatalok akiket könnyű befolyásolni.
Vigyorogva szemelem ki az áldozatom aki egy szőke lány és úgy a húszas éveiben járhat. Odatáncolok mögé és kezem a derekára teszem, táncunk egybeforr és nem ellenkezik, valószínűleg már azt se tudja hol van pontosan, így a tökéletes. Magam felé fordítom majd a szemeibe nézek és gyakorlott pontossággal intézem el, hogy ne sikítson. Intek Rosette-nak, hogy ha kedve van akkor akár   csatlakozzon hozzám és a porhanyós szőkéhez. Meg se várva, hogy odaérjen belemélyesztem már sajgó fogaimat a lágy bőrrel fedett vénákba, szinte azonnal elér a gyönyör ahogy az első korty selymes vér lecsúszik a torkomon.
 

i'll whisper a secret

Szerettem itt dolgozni, hiszen itt soha nem lehet unatkozni. Vannak törzsvendégek és újak, akiket meg lehet tanítani a szabályokra. De ugyanakkor nem egyszer kerültem már bajba is, hiszen vannak olyanok, akik nem ismerik azt a szabályt, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek. Nos, azt hiszem a fickó mára már megtanulta, hiszen ha be is teszi ide a lábát, akkor se próbálkozik már be se nálam, se a többi lánynál. Ma is korábban érkeztem meg és mosolyogva köszöntöm a többieknek. Eredetileg nem ez a szakmám, de mellék állásnak tökéletes, amíg a többi ügyemet intézem, hiszen kell valami elfoglaltság is. Egészen hamar belejöttem, illetve talán sikerül legyőznöm a múltamban lévő démonokat, aminek köszönhetően most farkas vagyok. Lassan kortyolgatom az innivalómat és már éppen felállnék, amikor egy ismeretlen férfi megszólít. Egy pillanatra habozok és próbálom vissza fogni magamat, hogy nehogy a pultba verjem a fejét, hiszen lehet utána repülnék is erről a helyről. Végül lassan oldalra pillantok és végig mérem őt. Remek, vámpír, hiszen ezt a hullaszagot szerintem fél mérföldről is meg lehetne érezni.
A homlokomra esetleg az van írva, hogy tudakozó? - kérdezem tőle minden kedvesség nélkül. Majd amikor meghallom az újabb kijelentését, akkor egy nevetés hagyja el az ajkaimat. - Pont te beszélsz, aki úgy bűzlik, mint egy koporsóból szabadult rothadó hulla? - kérdezek vissza kicsit csípősen, majd lassan végül felállok, de ahelyett, hogy elindulnék dolgozni előbb közelebb lépek hozzá. Egy darabig csak figyelem őt, majd végül hátat fordítok és hamarosan már a pult mögött vagyok. Kitöltöm az italát, majd a pultra támaszkodva dőlök előre. - Vigyázz, mert a végén még a kíváncsiságod fog a sírba vinni vagy esetleg a fogaim közé. - mondom neki tündérien csilingelő hangon, mintha nem éppen most küldtem volna el a francba. Hamarosan újabb rendelés érkezik sietve szolgálom ki, de közben néha az ismeretlen vámpírra pillantok.-  Amúgy meg semmi jogod ítélkezni a fajtám fölött, hiszen te pontosan olyan gyilkos vagy, mint én vagy a társaim. Sőt, talán még több ember vére tapad a fogaidhoz, mint az enyémhez. De fizetek két kört, ha mesélsz miként lett belőled Dracula. - mondom neki egy kisebb sokat sejtető pillantás keretében, miközben még mindig a pulton támaszkodok, hogy a pólóm kivágása jó pár ember szemét vonzhatja, de most ez se érdekel. Egy célom van, hogy ő beszéljen, hiszen legalább addig se én vagyok a téma. Nem fogok neki beszélni magamról. Sőt, ha kell még ezerszer és ezerszer fogok a nem létező lelkébe taposni, hogy végre eltűnjön innét.

i'll whisper a secret

Tudom jól, hogy nem illik előítéletesnek lenni, de ezért is teheti be a lábát ide mindenki. Fajtól és nemtől függetlenül. Igazán sok rétű a vendégkör, de a rendet akkor is fent kell tartani és pelyhemre még a hozzá hasonló alakokat se dobhatom ki.
Mert gondolom sokkal szebb dolog valakinek a szagára tenni megjegyzést. Gondolom ezzel szoktál hódítani a nők körében, vagy ez lett az új divat ilyen téren? Azt hiszem picit lemaradtam. - mondom neki még mindig kicsit gúnyosan, hiszen vak se vagyok, hogy tényleg meg van hozzá a kellő kinézet. Erre lehetne azt mondani, hogy bugyi szaggató,  csak az a baj, hogy én nem ilyen nőből vagyok. Egyszer már átvertek és végzetes következménye lett. Főleg, hogy egy félig vámpír tette meg, így szerintem érthető, ha gyűlölöm őket és legszívesebben az összeset a halálba küldeném, de talán ennek a példánynak csak a szája nagy és semmi több. Elnevetem magamat azon, amit mond, majd félre billentem a fejemet és mosolyogva nézek rá.
Tévedsz. Ha szeretnéd, akkor most rád  vethetném magam farkasként, de talán fele annyira se lenne öröm számodra az, mintha mondjuk ember alakban vetném rád magam. - mondom neki kicsit negédes hangom, miközben egy-egy ártatlan pillantással nézek rá. Én már megtörtem jó régen az átkomat, így akkor változom át, amikor akarok. Sorra töltöm az italokat, illetve a szavakkal is mindig jól bántam, hiszen mégis csak ügyvéd vagyok. Egy olyan, akitől a legtöbben félnek, mert még ügyet se veszítettem. Persze ez részben Hayden érdeme, de még ez se tudja csökkenteni a bosszúmat iránta. Szenvedni akarom látni azt a férfit, majd megölni, hiszen miatta váltam farkassá.
Itt dolgozom, legalábbis ideiglenes. Bár ki tudja mit hoz a jövő, lehet maradok ebben a városban és kicsit félreteszem az ügyvédi karrieremet. - mondom neki komolyan és meglepő módon habozás nélkül. Nem is értem, hogy miért beszélgetek vele, de talán nem csak a külsője tehet erről. Valószínűleg a "lehengerlő" stílusa is tetszik. Ritka az, amikor az ember egy-egy ilyen személlyel akad össze. Általában egy-egy csípős megjegyzés után sarkon szoktak fordulni az emberek, de ő nem tette.
Rendben, legyen három. - mondom neki bólintva, majd kitöltöm neki mind a hármat és oda gurítom neki, hogy közben más vendégekkel is tudja foglalkozni. Hallgatom az ismeretlen férfi szavait és egy pillanatra még a hideg is kiráz, de vajon az ő történetétől vagy attól, hogy egy gyereket ölt meg? Nem tudom, talán mind a kettőtől, majd sietve kapom fel a fejemet, amikor az egyik férfi ordítozni kell, hogy mikor kap már végre piát. A kezem ökölbe szorul, majd a kést a pult alatt lévő deszkába állítom. Még mindig jobb, mintha a férfinak esne baja. Sietve töltöm ki neki, majd minden kedvesség nélkül veszem el a pénzt, miközben arról csiripelek neki, hogy nem tudok visszaadni, nincs még elég apró.  Bosszúsan, de végül elmegy.
Mielőtt túlzottan elmerülnénk egymás megismerésében, egy nevet is szeretnék tudni, hogy kihez tartozik ez a külső. - mondom neki egy édes pillantás keretében, majd kitöltök két whiskyt és az egyiket neki adom. - Hm, legyen arra, ami közös bennünk? - kérdezem tőle kíváncsian, majd legurítom az italt. Hiszen mind a ketten megöltünk valakit.- Tisztán emlékszem, de mondj egy jó okot, hogy beavassalak a piszkos kis titkaimba!?- búgóm neki a lehető legédesebb hangon, de ugyanakkor kicsit kihívóan, miközben az ujjammal gyengéden, de játékosan végig simítok az arcán és közeben ártatlan pillantással nézek rá. Nem sokkal később pedig újra talpon vagyok, hogy a többi ember is megkapja azt, amit rendelt.

i'll whisper a secret

Mármint az üres libákkal szemben gondolom, mert tudod van olyan, akinek nem csak a külső számít. De szólj ha tévednék, hogy eddig náluk volt sikered.  -  mondom neki kicsit gúnyosan és egy grimasz keretében, hiszen tényleg nehezen tudom elhinni azt, hogy olyan nagy sikere lett volna tartósan. Egy éjszakára könnyen fel lehet csípni szinte bárkit, de megtartani már annál nehezebb.
Annyira azért nem egyszerű, de nem kell tartanod attól, hogy sok ilyen fenevad rohangál. Manapság már meg se lehet tenni, mert ami kellett hozzá az már nincs. - mondom neki komolyan és egy kisebb sóhaj keretében, hiszen azért sajnálom a többi farkast. Én szabad lettem, nem vagyok ahhoz kötve már, hogy csak teliholdkor változzak át, így annyira már nem is vészes az egész, hiszen szép lassan megtanultam uralni az átváltozást és a vele járó fájdalmat is. - Emberként vagy másik alakra gondolsz?- kérdezem tőle egy sokat sejtető pillantás keretében és egy ravasz mosoly keretében. Soha nem szerettem kertelni és egyik alakban se vagyok éppen kezes bárány. Bár nem is értem, hogy miért cukkolom őt, hiszen valószínűleg soha többé nem fogjuk látni egymást. De ennek ellenére is cukkolom őt és incselkedem vele, pedig a faja... Na, igen az nem éppen a szívem csücske közé tartozik.
Vigyázz, mert a végén inkább én juttatnálak oda. És igen van eszem, ez esetleg zavar egy lányban? - kérdezek vissza kíváncsian, hiszen a legtöbb férfi utálja azt, ha egy nő képes az önálló gondolkodásra. A legtöbb ilyet legszívesebben megtanítanám arra, hogy a nő és a férfi egyenlő felek egy kapcsolatban, nem pedig rabszolga a sokak által gyengébbik nemnek gondolt személyek. - Hirtelen milyen lovagias lettél, de előtte inkább megkopasztanám szerencsétlent. - válaszolok neki egy ördögi mosoly keretében, hiszen én se vagyok egy szent. Egyik ügyvéd se az, hiszen akkor miből lennének a perek és a többi? Tisztességesen nem lehet mindig nyerni. Az meg, hogy egy unalmas alakra vesztegetni az idejét nem az én dolgom. Nem vagyok Teréz anya.
Ártatlanul rázom meg a vállamat, miközben egy újabb italt töltök ki, gyorsan oda adom a pincérnek, majd megtörölve a kezemet nyújtom felé. - Sabriana. Igen, valószínűleg elírták a nevemet, vagy valaki részeg volt, amikor megkaptam, de szeretem. Egyedi és még nem találkoztam hasonlóval. - mondom neki mosolyogva, majd pedig újra pörögni kezdek, hiszen minél később lesz, annál többen jönnek és egy pillanatra nincs megállás. Azt hiszem ezt szeretem ebben a munkában, hogy nincs egy perc pihenő se. Olyan, mint amikor egy ügyön dolgozik az ember.
- Majd igyekszem megjegyezni ezt a bókot. - szólalok meg kicsit cukkolva őt, hiszen nem éppen olyannak néz ki, mint akinek a száját túl gyakran hagyja el ilyesmi. Tisztában vagyok azzal, hogy Fortuna kegyes volt hozzám ilyen téren is, de valahogy soha nem szoktam hangoztatni ezt. Nem mondom azt, hogy néha nem vertem át másokat az ártatlan külsőmmel, de az élet már csak ilyen. Egy darabig még figyelem őt, majd hosszú idő után most először megszólalok. - Mondjuk azt, hogy nem voltam formában. Kicsit túl sokat ittam, mert egy hozzád hasonló alak átvert és megalázott. Nem volt éppen nyerő ötlet, de késő bánat. Haza felé valaki követett. Láttam az alakot többször is, majd amikor sikerült végre haza találnom, akkor láttam még a kapunkban is. Azt hittem, hogy ő jött utánam, de nem. Az apám volt az, vagy is azt hittem akkor még, hogy ő az apám. Valójában a nagypapám volt, akit többször megszúrtam védekezésképpen. Sötét volt és féltem, de akkor se mentség arra, amit tettem. - mondom egyre halkabban, majd hamarosan egy erősebb italt töltök magamnak és azt gurítom le. Egy darabig nem is figyelek rá, hiszen nem akarok a szemébe nézni. Valószínűleg neki ez nem jelent semmit se, de nekem igen. Azt a személyt öltem meg, aki felnevelt és emiatt akarok újra gyilkossá válni. Meg akarok ölni valakit. Végül, amikor egy kisebb bunyó kezd kialakulni az egyik billiárd asztalnál, akkor sietve rohanok ki a pult mögül. Itt aztán nem lesz bunyó. Percek alatt rakom helyre őket, majd vissza felé megállok Darius mellett.- Mit keresel te egy ilyen helyen? Biztos vagyok abban, hogy puccosabb helyen sokkal több finom hölgyet találnál, akik minden szó nélkül hanyat dobnák magukat eme szempárnak. - mondom neki kicsit negédes hangon, majd az egyik félig lévő poharat elveszem és beleiszom, majd pedig visszalököm elé, miközben elindulok vissza a helyemre.

i'll whisper a secret

Szerintem én ilyet nem állítottam, de örülök annak, hogy legalább saját magadat szembesítetted a nyilvánvalóval. - mondom neki mosolyogva és egy tincset a fülem mögé tűrök. Vámpír, aki szerintem az első adandó alkalommal megcsapolna valakit, így szerintem jogos az a gondolat, hogy nincsen szíve, se lelke. Vagyis az előbbi van, hiszen azt kell kitépni például, hogy meghaljon, de sok jelentősége nincs...
Ha elmondanám, akkor túlzottan egyszerű lenne a dolgod. - mondom neki egy negédes hangom, miközben a pillantásommal még mindig őt fürkészem. Nem vagyok akkora ostoba, hogy elmondjam neki. Na, meg már el is pusztult az a kő, így feleslegesen róla beszélnem. Én is véletlenül hallottam csak róla és még időben tettem az ügy érdekében. - Miért vagy abban biztos, hogy képes lennél lenyűgözni? Olyat adni vagy mutatni, amiben nem volt még részem az elmúlt évek alatta? - a kíváncsiság ott lappang a szavaimban, a hangomban, de ugyanakkor egy kisebb cukkolás is kiérezhető benne. Nem túl gyakran hittem az embereknek, de ez részben a munkámnak köszönhető volt. Más részről meg a múltamnak köszönhető, de persze az is közre játszott ebben, hogy jobban szerettem azt, amikor egy-egy tettével bizonyított be valamit az illető. A tettek gyakran többet meséltek, mint egy-egy szó.
És úgy érzed, hogy most van miért? - huncut mosoly kúszik az arcomra, miközben néha lopva ránézek, de közben az embereket szolgálom ki. Fura, hogy mennyire gyorsan repül az idő, illetve az is, hogy a főnök még nem szólt be amiatt, hogy túl sokat beszélgetek. Szereti ő is azt, ha a vendégei jól érzik magukat, de mára már ő is megtanulta azt, hogy célszerű ezt a dolgot is ésszerű keretek között tartani. A kijelentésén pedig elnevetem magamat, majd megrázom a fejemet. - Tudod az se érdekelne, mert legalább vicces és meghökkentő pillanatokat szereznék az embereknek. A név csak egy jelző, de nem az határozz meg minket. Legalábbis szerintem. - válaszolok neki egy kisebb vállrándítás keretében, majd két újabb ital landol a pulton. Mosolyogva veszem a pénz, majd berakom a kasszába, miközben a számla készül. Odaadom nekik azt is, majd egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, ahogy nézem a mulatozódó fiatalokat. Régen valamennyire én is ilyen voltam.
Tiszta szerény vagy. -mondom neki nevetve, miközben kiszedem a hajgumit a hajamból, majd oldalra pillantok a lányokra. Minden este van egy kisebb műsor. Ezért is törvény itt, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek. Ők is az utolsó köröket adják ki, miközben kicsit a világítás is egyre gyérebb lesz. - Vámpír, de csak félig meddig. A másik fele boszorkány, ha nem tévedek. De ebben még magam sem vagyok biztos. Szóval, ez az ok arra, hogy utálom a vámpírokat. De ennek ellenére néha szoktam kivételt tenni. - mondom neki egy sokat sejtető pillantás keretében. Majd a szemére tett kérdésére csak elmosolyodom, hiszen a zene felzendül és hamarosan már a pulton vagyok két másik lánnyal együtt. A zenével együtt énekelünk és a jól betanult mozdulat sorok egymást követik a zene ütemére. A testünk szinte úgy kell életre, mintha nem is mi irányítanánk. Pillanatok alatt guggolok le és Darius álla alá siklik a kezem. - Változó, aki éppen besétál az utcámba. - mondom neki mosolyogva, szinte az ajkai felett lehelve, a következő pillanatban újra talpon vagyok és a kezem végig siklik a testemen, a hasam néha megvillan.

i'll whisper a secret

Tudod sok a beszéd.. A sok beszéd meg nem mindig jó. Azt mondod, hogy többet tudnál mutatni és olyat tudnál adni, amit örökre megjegyeznék, igaz? - nézek rá kíváncsian, miközben az egyik üveg megpördül a kezemben, majd a jön a következő és mind a kettőnek a keveréke a pohárban landol. Nem gondoltam volna soha se azt, hogy ilyen munkát fogok végezni, de miért ne? Ez is fizet és még kicsit ki is kapcsol, illetve ha úgy van, akkor örömmel kergethetek meg idióta embereket farkasként. Imádom, ahogyan félnek. - Akkor bizonyítsd meg, vagy te is pontosan olyan szájhős vagy, mint a 99%-a az itt lévőknek? - nézek rá egy-két ártatlan pillantás keretében. Nem szoktam direkt cukkolni másokat, de élvezem szívni a vérét, ha nem is a szószórós értelmében, de jó érzés. Mosolyogva figyelem őt, miközben az italok egymás után készülnek el, illetve a fizetség pedig a kasszában landol.
Talán csak azért beszélek veled, mert be akarlak etetni, majd esetleg utána megharapni, hogy kínok között meghalj. - válaszolok neki teljes mértékben komolyan, majd újabb vodkát töltök ki és elé rakom az egyik poharat. Megvárom amíg koccint velem, majd lehúzom a tartalmát. Vannak olyan esték, amit nem lehet kibírni pia nélkül és ez most pont olyan volt. Nem is annyira Darius szaga miatt, hanem sokkal inkább amiatt, ami pár perccel később különbözött. - A vámpírokban sokkal nagyobb kárt tudok tenni. Ezért inkább őket utálom. - válaszolom neki egy-egy ártatlan pillantás keretében, hiszen tényleg utálom őket, de ő valamennyire kivétel ez alól és talán mindig is az marad. Azt hiszem ez még a jövő zenéje.
Szeretem a veszélyt. - suttogom a fülébe, amikor közelebb hajolok hozzá, majd pedig úgy kezdek el mozogni a pulton a poharak tengerében, mintha mindig is ezt csináltam volna, pedig nem. Egyszerűen csak szeretek táncolni és ez meg olyan számomra, mint egy féltve őrzött piszkos kis titok. Nem hiszem, hogy a legtöbb ügyvéd itt táncolna. Amikor meghallom azt, amit mond, akkor újra közelebb megyek hozzá és előtte kezdem el csinálni a műsort, majd a végén, kicsit hátrébb lököm őt, hogy letudjak ereszkedni a pulton, jobban mondva leülni, majd mosolyogva húzom közelebb. - Talán kivételes lehetsz ebben is, de nem itt. - suttogom a fülében, majd ujjamat végig húzom az ajkán, végül az álla alá siklik, de úgy hagyom magára, ahogyan illik és folytatom tovább a jól begyakorolt műsort. Amikor pedig vége van, akkor egyszerűen leugrom a pultról. Egy utolsó pillantást vetek Dariusra, majd elindulok a hátsó kijárathoz, hogy egy kis pihenőt kivegyek.

i'll whisper a secret

Ha találsz nekem egy boszit, akkor itt leszek örökké, hogy boldogítsalak és fenékbe rúgjalak. - mondom neki mosolyogva és még mindig ártatlanul. Pedig fele annyira se vagyok ártatlan, mint amiről a külsőm vagy egy-egy pillantásom tanúskodik. - Nem szoktam visszasírni semmit se. Ha valami túl jó, akkor azt megtartom. - mondom neki egy ravasz mosoly kíséretében, miközben egy-két poharat mosok el gyorsan. Majd lerakom a helyére őket, miután eltöröltem. Egy kis pihenő kijár mindenkinek és szerencsére itt nincsenek annyira idióta vendégek. Ha látják, hogy valamelyikünk nem szolgál ki éppen, akkor tovább sétálnak és kérnek a másik lánytól. Mosolyogva pillantok fel rá, amikor újra megszólal. Egy darabig csak figyelem őt miközben egy karton piát pakolok ki a helyére. - Jelenleg? Igen, annak nézel ki, de nem hiszem, hogy valójában is az vagy. - a hangom barátságosan csendül és tölti be a köztünk lévő teret. Pár pillanattal később pedig újra kiszolgálok egy-két embert, majd hangosan elnevetem magamat azon, amit mond. Megrázom a fejemet, miközben a hajam csak úgy száll körülöttem. - Pont te beszélsz, aki szinte az első pár mondatában megjegyzést tett az illatomra? Te se vagy éppen az a személy, aki nem előítéletes és azt hirdeti, hogy mindenki egyenlő. - a hangom kicsit pimaszul csendül, majd pedig hamarosan folytatódik tovább a műsor. Szeretek táncolni, de azért idő kellett ahhoz, hogy tényleg ne legyek zavarban. Legtöbb esetben próbáltam mindig kizárni azt, hogy hol is vagyok éppen.
Én találkoztam már vele, de ha nem lenne veszély, akkor dögunalmas lenne az élet. - válaszolok neki félvállról, hiszen a tánc még mindig tart. Ügyvéd létemre megöltem az apámat, vagyis a nagypapámat, mint kiderült, de még mindig szabad vagyok. A tűzzel játszottam a múltban, amikor felkerestem Haydent és még talán mindig, hiszen meg akarom ölni. Illetve most itt van Darius is, akivel valami miatt flörtölök és cukkolom őt. Amikor alig, hogy kilépek az ajtón hallom, hogy újra nyílik, majd  mosolyogva fordulok meg. Neki dőlök a falnak és onnét figyelem őt. - Itt? Ebben semmi magán szám nem lenne, hiszen bárki elmehet itt. Ha egyszer megtalálsz és olyan lesz a helyzet megkapod, a szavamat adom. - mondom neki, miközben kicsit incselkedek vele. Végül a kezem a mellkasára siklik és ártatlanul pillantok fel rá, miközben kicsit közelebb húzom magamhoz. - Csak emiatt követtél, mert azt hitted, hogy most kapod meg vagy végre bebizonyítod, hogy tényleg nem vagy szájhős. - a  szavakat a fülébe súgom, mint egy gonosz kis szírén. Érzem, hogy az elmém tiltakozik, de nem érdekel. Egyszer élünk és nem fogok elfutni még egy ilyen szempár elől akkor se, ha vámpír a tulajdonosa. Meg valójában Darius nem is annyira rossz semmilyen értelemben, mint amilyennek elsőre tűnt.

Gyakran fordulok meg itt, a pultos ismer, és a legtöbb vendég akik ilyenkor tanyáznak itt, szintúgy. Intenek nekem, én egy biccentéssel tudomásul veszem azt, majd a sarokban lévő játékgéphez megyek és leülök elé. A zsebemből előkotrom az aprót és a gép szélére kirakom. Legalább úgy nem kell majd folyton a zsebemben turkálnom. Talán úgy… fél éve, ha itt vagyok minden este. Nem iszom, néha-néha egy sört, de annál többet soha. A seregben sem ittam, nem is igen volt megengedett, meg amúgy sem voltam valami nagy piás. Volt olyan nevelőcsaládom, ahol minden bűzlött tőle, és nem kérek többet abból a sok szarságból. A piával csak a baj van.
Bedobom a gépbe az aprót, meghúzom a kart, várok pár pillanatot míg megáll a szimbólumok sorsolása. Semmi. Mint általában. Soha nem azért ülök le elé, hogy nyerjek. Nyertem már ugyan, de nem hoz lázba. Úgy alapbók kevés dolog van, ami érdekel. Van egy kisebb szobám egy elégé lepukkant motelben, amit bérlek egy ideje, melóm is van, kettő is. Egy autószerelőnél, hétvégenként pedig kidobó vagyok egy klubban. Nem sokat fizet, de annyit pont, hogy ellegyek belőle, ennél több amúgy sem kell. Soha nem éltem nagylábon, és nem is akarom, nem nekem való az. De persze a vadászat is elég jól fizet. Sőt.
Vadász családban nőttem fel, egy idős házaspár tanított, ezért is mentem el a sereghez. Legalábbis részben. Ők is akarták, hogy oda kerüljek, és én is akartam végre tartozni valahova. Azóta viszont nem beszéltem velük, nem vagyok rájuk kíváncsi, na meg minden bizonnyal eljutott már hozzájuk a híre, hogy dezertáltam, náluk kerestek először. Értek ahhoz, hogy miként tűntessem el a nyomaimat, így nem is találtak rám mióta eljöttem, és ez jobb is, ha így marad. Addig meg teszem a dolgomat tovább. – Húzz a francba, most én vagyok itt. – nem is várom meg, hogy megszólaljon a fickó, belé fojtom a szót, majd mikor érzékelem, hogy még mindig nem húzta el a belét, oldalra pillantok és felnézek rá. – Nem hallasz jól? – ha nem akarja, hogy nagyon elpicsázzam, akkor húzzon inkább el innen, mert nagyon nem vagyok jó kedvemben.

Talya & Ansel

I know you ....

Az emberek két okból járnak ilyen helyekre, vagy legalábbis két ok van szerintem. Felejteni és rejtőzni akarnak, míg a másik ok az, hogy egyszerűen csak információkra éhes az illető. Sokan azt hiszik, hogy ez csak amolyan mende-monda, hogy itt információkat is lehet begyűjteni, pedig nem az. Hiába isznak sokat a népek, mert attól még mindig bírnak beszélni és sok esetben sokkal nyíltabban, mint anélkül. Részben az ilyen helyeknek köszönhetem azt, hogy még mindig életben vagyok. A férfiak is pontosan annyira pletykásak, mint a nők. Sőt, néha még talán rosszabbak is. Lassan nyitom ki az ajtót és mosolyogva pillantok körbe, hamarosan pedig az egyik eldugott helyen foglalok helyet. Figyelem az embereket, azokat akik jönnek és mennek, de semmi gyanúsat nem látok. Hamarosan pedig már az italom is előttem landol, megköszönöm, majd pedig belekortyolok, de továbbra se veszem le a pillantásomat az egyik jövevényről. Nem láthat, hiszen a fények nem éppen erősek és remek helyet találtam ahhoz, hogy senki se szúrjon ki, aki meg megteszi az pillanatok alatt fordítja el a fejét. Egyszer már megmutatta egy gyengébbik változatát annak, hogy mire vagyok képes, de most nem bajt kavarni jöttem. Minden egyes mozdulatát figyelem és hamar rájövök arra, hogy nem idevaló lenne, hanem sokkal inkább katona vagy ügynök, bár az utóbbiak sokkal kifinomultabbak.  Ismerős az arca, mintha már láttam volna valahol. Talán egy aktán, de az se kizárt, hogy valakivel keverem. Végül lassan felállok és elindulok abba az irányba, ahol szóváltásba keveredik az egyik törzsvendéggel, vagyis gondolom  az, mert mindig itt van, amikor én itt vagyok. Megkopogtatom a fickó vállát, mire csak felpillant és az italát fogva végül távozik. Mosolyogva foglalok helyet az ismeretlen, de ugyanakkor még mindig ismerős arcú férfi mellett.
Remélem nem bánja, ha helyet foglalok. – szólalok meg apró mosoly keretében, majd kérek egy italt neki és nekem.  – Ha jól gondolom, akkor nem idevalósi vagy tévedek? – kérdezem tőle ártatlanul és a lehető legátlagosabban próbálok viselkedni. Nem hiszem, hogy orosz lenne, mert akkor valószínűleg tényleg láttam volna. Más katonákhoz pedig nem igazán volt szerencsém, de még mindig van egy olyan érzésem, hogy ismerem.

Farkasszemet nézek a fickóval, aki úgy tűnik, hogy nem igen akar visszamenni a helyére, de ha így folytatja, akkor én fogom oda visszavinni. Idejöttem, leültem, várja ki míg ő jön, különben eggyel több lyuk lesz a testén mire innen távozik. Nem vagyok szívbajos, sok mindent tettem már, egy ilyen suttyónak az elverése nem megy csodaszámba. Már éppen állnék is fel, hogy lerendezzem ezt az egészet, de akkor tűnik fel a nő, akinek úgy látszik sikerül jobb belátásra térítenie a fickót, amit nem egészen értek. Talán ismeri. Mindegy. Végül csak szótlanul nézem, ahogy a tag helyet foglal, én pedig egy újabb aprót dobok a gépbe, majd meghúzom a kart.
- Már helyet foglalt. – mondom oda se nézve rá, csak újra meghúzom a kallantyút a gépen. Nem kell magára vennie azt, ha ellenséges vagyok, soha nem voltam valami jó társaság, a történtek után pedig nem nagyon kérek az emberekből. Nem bírom őket. A legtöbbjük paraszt. Kissé meglepetten nézek rá mikor kér nekem egy italt, mert nem tudom, hogy mégis mit akar. Nem hinném, hogy ismerjük egymást, emlékeznék rá, ha így lenne. Végül csak megrántom a vállamat inkább és visszafordítom a tekintetemet újra a játékgép felé. Remélhetőleg nem csak cseszegetni akar valamivel, amihez semmi közöm. – Nem tudom, mondja meg maga. – pillantok rá, majd vissza megint a gépre. – Mégis mit akar tőlem? – nem tudom, hogy mit, mert nem tudok semmit sem adni. Nem vagyok sokat érő információk birtokában, pénzem sem igen van. Ha pedig azért jött, mert felakar bérelni valamire, hát… kezdje azzal. Az a meló fizet még a legjobban, bár nem tűnik olyan nőnek, aki ne tudná megoldani a bajait, de… ha az kell neki, hogy kinyírjak valakit, hát mondjon egy nevet,adjon egy összeget és vegye elintézetnek. Máskülönben nem tudom mit akar. A sereg nem hinném, hogy ilyes valakit küldene értem.

Talya & Ansel

I know you ....

A válaszát hallva, vagyis inkább a megjegyzését hallva kicsit feljebb szökik a szemöldököm az arcomon. De nem mondok semmit se. Nem akarom megbántani őt, se még inkább felhúzni, de az tény, hogy érdekes párbaj lenne belőle, hiszen minél inkább kutakodom a múlt képei között, annál inkább biztosabb vagyok, hogy őt láttam az egyik aktában, ami egyelő azzal, hogy ő katona. Ritkán szoktam tévedni ilyen téren, s nem hiszem, hogy pont most hagyna cserben a megérzésem. Simán beverhetném a fejét is abba a nyamvadt gépbe, de semmi értelme nem lenne. Nem kell még több ellenség, meg van valami benne, ami idevonzott, ami miatt beszélgetést próbálok vele kezdeményezni.
Mindenkivel ennyire ellenséges? Mert az megértem, hogy azzal a seggfejjel az volt, de velem miét az? Esetleg ártottam magának valamivel Ansel? - kérdezem meg tőle, hiszen ez a név rémlik az aktáról, de annyira homályos a kép, hogy csak na. Nem vagyok biztos abban, hogy tényleg ő az, ha pedig az, akkor még egy okot adtam arra, hogy még ellenségesebb legyen velem. Elveszem az italokat és az egyiket odagyújtom neki. – Talya vagyok. Hasonló, mint te. – mondom neki kicsit halkabban, majd ha elvette a poharat, akkor koccintás utána kicsit hosszabban meghúzom a poharat, majd a benne maradó tartalommal együtt lerakom a mellettünk lévő asztalra.
Ha engem kérdezel, akkor azt mondanám, hogy soha nem jártál itt és valami elől menekülsz, ami miatt mindenkit szinte megvetsz. Persze ez csak feltételezés, hiszen nem is ismerlek. – teszem hozzá egy kicsit bátrabban, majd a szőke fürtjeimben egy pillanatra eltűnnek az ujjaim, amikor is beletúrok. Figyelem őt csendesen, mintha arra várnék, hogy mondjon valamit, de az is kész csoda, hogy még marad. Persze talán nem olyan pofátlan, hogy magára hagyjon egy védtelen nőt, ami persze látszat csak, mert semmilyen értelemben nem vagyok az. Megtudom magamat védeni ember módjára is, de két erőnek köszönhetően is. Szeretem az ilyen fajta játszmákat, mert úgy érzem, hogy nem most látom őt utoljára. Az élet tele van meglepetésekkel

Nem is igen figyelek oda rá. Az meg a legkevésbé sem érdekel, hogy meg van e sértve vagy sem. Én azt vallom, hogy mindenki oldja meg saját maga a problémáit, épp ezért nem is foglalkozom másokéval. Van bajom, megoldom, és nem kérek hozzá segítséget, szerintem más is megtudja ezt csinálni, annyira nem nehéz. Csak akkor pillantok rá fel mikor kimondja a nevemet. – Honnan tudja, hogy hívnak? – nem hordom a dögcédulám és tudtommal a homlokomra sincsen felírva, hogy Ansel, szóval… itt az ideje, hogy kapjak egy választ. A másik kérdésére  nem is válaszolok. Nem én vagyok ellenséges hanem a világ. Akárhova néz úgy is csak olyanokat lát akik lesik az alkalmat, hogy ártsanak neki. Mindegy, hogy mit hisz, mennyire biztos abban, hogy nem árulnák őt el, valójában csak a megfelelő pillanatra várnak. A bizalom egy olyan dolog amit csak színlelnek az emberek, hogy a másik bizalmába férkőzhessenek. A saját bőrömön tapasztaltam meg. – Nem vagyunk hasonlóak. – mondom, ahogy a tekintetem ismét a játékgépre siklik. Hasonlóak? Nem, nem hinném, akármire is gondol. Sok minden vagyok, de nem hiszem, hogy olyan lennék, mint ő. Vagy ő olyan, mint én.  Részlet kérdés. De azt továbbra sem értem, hogy mit akar. De az jobban aggaszt, hogy tudja a nevemet. Erre rátesz egy lapáttal az, hogy nem tudom miként tudta meg.
Csendben hallgatom végig, közben a játékgép karját húzom meg egyszer-kétszer majd csak egy pillanatra nézek rá. – Nem vetek meg mindenkit. – legalábbis azokat nem, akik nem szolgáltak rá. – Csak nem kedvelem az embereket. – és a kettő talán egyesek szerint ugyanaz, de szerintem nem. – Ha nem ismer, akkor nem tudná a nevemet. - de valahonnét azonban tisztában van vele és ez több, mint nyugtalanító. – Még mindig nem mondta el, hogy mit akar tőlem. – világítok rá arra, hogy nem fogom csak úgy elfelejteni azt, hogy nem adott választ a kérdésemre. Gondolom nem csak az idegeimen  akar táncolni.

Láttam rajta, hogy nem igazán figyel arra, amit mondok, de egyáltalán nem érdekelt, mert pontosan tudtam, hogy mivel tudom felkelteni az érdeklődését. Nem mindenki tudja a másik nevét. Főleg, akkor nem, ha teljes mértékben idegenek egymás számára.  Mi azok voltunk, de mégis tudtam, hogy ki ő és mi ő. Láttam az aktáját és a fejemben szinte mindenegyes betűje tökéletesen megőrzésre került. Egy tökéletes katona semmit se felejt, csak elraktározza az információkat. – Mert láttam a nevedet egy aktán, ahogyan azt is láttam, hogy körözés alatt, mert megszegted a parancsot. – vagyis inkább célszerűbb lett volna azt mondanom, hogy mert egyszerűen csak lelépett? Idős voltam eléggé ahhoz, hogy megvédjem magamat, így nem féltem attól, hogy esetleg ártani tudna nekem. Szerintem még a kisujjammal is nagyobb kárt tudnék tenni benne, mint ő bennem. Eleve a kiképzésünk is eléggé eltért, de mégis hasonló helyzetben voltunk. Mint a kettőnkre vadásztak, de ugyanakkor képesek lettünk volna egymást megvédeni, ha ő ezt belátja. A kijelentésére csak hangosan elnevetem magamat. – Valóban, nekem mellem van, neked meg.. Tudjuk mid....– szólalok meg, hiszen azért még se várhatja el azt, hogy hangosan kimondja, hogy farka. Bár miért ne? Rég nem úri nőhöz méltó életet élek. Szóval kár is a szóért. Végül egy tincset eltűrök az arcomból. – Vadásznak rád, ahogyan rám is és hasonló okok miatt. Lehet, hogy szerinted nem vagyunk hasonlóak, de a tények és a múlt mást bizonyít. – teszem hozzá egy áratlan pillantás keretében.  A titkaimat ritkán szoktam kiadni, így vele is csak annyit osztok meg, amennyi szükséges. Veszélyes egy némber lennék? Lehet, de még mindig élek, így azt hiszem, remekül játszom a kezemben lévő kártyákkal. De tényleg, néha rossznak is kell lenni, mert különben az életben maradás annyira nem működne. -  Már elmondtam, hogy honnét tudom a nevedet, illetve miért mondanám el, hogy mit akarok, ha nem érdekel?- kérdezek vissza kíváncsian, hiszen tényleg érdekel, hogy mire gondolhat, vagy mi lehet a baja. Egyszerűen olyan, mint egy kialvatlan medve. – Azt mondja, hogy nem mindenkivel ilyen, akkor velem miért ilyen? Rászolgáltam? – teszem fel neki a következő kérdést és belekortyolok az italomba, de közben egy pillanatra se engedem el őt a pillantásommal.