Szórakozóhely

/ Rét /

Néhány kellemes sóhaj hagyta el számat. Régen adódott már kellemes társaságom, és ez a nő ígéretes volt nekem. Annyira legalább, mint a többi. Így gondolkodva rajta, ideje lenne már becsajozni egy éjjelre. De ez a nő túl komoly ahhoz, hogy így legyen.
- Fáradjon beljebb! - böktem felé udvariasan, mintha tényleg olyan fontos lenne az udvariasság. Tőlem nem megszokott, de megadom neki ezt a tiszteletre méltó kis.. apróságot.
- Rendelj töményet. AMit akarsz. Én fizetem. Vagy majd.. bevetem magam a természetben. - böktem a szemeimre. Igézéssel mindent megoldani.

/Rét/

Nem vártam tiszteletet, de azért megköszöntem udvariasságát. Viszont ezt is csupán egy biccentéssel intéztem el.
Halkan felkacagtam, és megforgattam szemeim.
-Bármit is rendelek, el tudom én is intézni, ha nem akarja teljesíteni kérésem. Sőt, ha kell még több ráhatást is tudok neki adni.-pillantok a férfire, és hagyom, hogy éles fogaim megvillanjanak.
-Egy dupla whisky lesz, de a legjobból.-mosolyodom bájosan a csaposra, majd újra Oliverre nézek.
-Bár, semmi közöm nincs hozzá, azért rákérdeznék. Az a kutya vétett ellened, vagy csak szimplán utálod, ha a közeledbe kerül egy az ő fajtájából?-érdeklődöm, és a bárszékre ülve keresztbe teszem lábaim.
-Na, nem mintha bántana a lelkiismeretem, hogy ott hagytuk szegény szerencsétlent.-csillan meg feketén szemem.

- Nekem is azt hozza, amit a hölgy kért. - néztem szemrebbenés nélkül a pincérre, majd visszafordultam a lány felé, és elégedetten néztem végig rajta. Micsoda jó este elé nézek...
- Nem bírom elviselni a vérfarkasokat. Nekem ők hitvány dögök. Nem tudom elviselni a jelenlétüket, és meg kell szűntetnem az életüket is. - sziszegtem dühösen, majd megvontam a vállamat.
- Innentől nem érdekel túlzottan. Nem tudom, miért volt bennem aggodalom iránta. - sóhajtottam fel.

Nem tudja még, mire vállalkozott, de rajta legalább nem azt láttam, amit utálok. Ha egy férfi nyálas, és beképzelt egyszerre. Nos, ez aligha volt igaz rá.
Kérdésemre adott válaszán alig hallhatóan felnevettem.
-Csak aztán nehogy egyszer téged találjanak hitvány dögnek, és a természet be ne hajtsa rajtad, amit elkövettél.-hangom sejtelmes, szemeim gonoszan csillognak, miközben mélyen szemeibe nézek. Tény, ami tény. Én sem voltam éppen szent, sőt. Távol álljon tőlem, hogy bárkit életben hagyjak, aki valamiért kihúzza nálam a gyufát.
A pohárért nyúltam, miután az a pultra került, és gondolkodás nélkül egy húzásra magamba töltöttem a tartalmát. Szemeimet egy pillanatra lehunytam, és élveztem az ital ízét. Majd újra kinyitottam szemeim, és a poharat visszahelyeztem a pultra.
-Nem hiszem, hogy egyhamar kiheveri a dolgot, viszont így még lehetőséged lesz megkeseríteni az életét. Esetleg kitekerni a nyakát.-vonok vállat, és megjutalmazom egy mosollyal.
Hiába minden, a tudatalattim nem hagyott nyugodni, s egyre csak azon forogtak a gondolataim, hogy vajon miért nem emlékszem úgy azokra a dolgokra, amiket láttam, mint ahogy akarnék rá emlékezni. Mi rosszat tett a tanárom, amiért nem akarta, hogy én is elvégezzem azt a varázslatot. Bár, bevallom őszintén, nem fogott el az érzés, hogy jó lenne újra embernek lenni, s valósággal ódzkodtam ettől a gondolattól, mégis kihívást jelentett számomra az a varázsige, és a végrehajtása.
-Tudod, szórakozni jöttem, nem ücsörögni.-állok fel a székről, s mivel a helység jelenleg üres volt, s rajtam és Oliveren kívül csak a csapos tartózkodott a helységben, megragadtam az alkalmat arra, hogy úgy igazából szórakozzak. Az eddig halkan szóló zenét felhangosítottam, s mikor a kiszolgálófiú nemtetszését fejezte ki, elkaptam nyakát, és fogaim mélyen húsába vájtam. Az élettelen testet elengedtem, s az a földre zuhant.
-Hoppá.-nevettem el magam, s a zene ritmusára mozogni kezdtem. Szám szó szerint vérvörös volt, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé.
Egy kirívó mosolyt húztam ajkaimra, és Oliverre néztem. Most komolyan, kit akarok becsapni? Szeretem a kalandokat, ezzel szemben a gyengeséget és a gondoskodást nem tartom szükségesnek.

Az a gonosz csillogás, melyet olyan ritkán látni női szemekben.. engem mindig is megnyert, hát.. máris remek pontokkal indul ez a lány. - Engem már évek , sőt, évtizedek óta kárhoztatnak. Ha visszaüt, hát üssön... számomra mindez jelentéktelen, és mi több, hidegen is hagy. Nem szeretek szenvedni, de.. ritkán is van benne igazán részem. - rántottam meg a vállamat kicsinyes vigyorral, majd belekortyoltam a kapott italba, és végigmértem ezt a lányt még jobban. No jó, legyünk reálisak, mindketten tudjuk, hogy ő már nem lány, hisz ki tudja, hány száz éves.
Tetszett a mondata. Nem ücsörögni jött ide. Én sem, de még be kellett dobnom pár pohárral, hogy kiélhessem magam. Neki viszont erre egyáltalán nem volt szüksége.
Követtem Őt tekintetemmel, és széles vigyort váltott ki belőlem, ahogy láttam hogyan kapja el a csapost. Milyen mázli, hogy csak hárman vagyunk itt.
- Meglehetősen.. érdekes személyiség vagy - sóhajtottam, és felálltam, vérvörös ajkait figyelve, miközben már ringott a zene ütemére.

Bármi is sül ki ebből, mi félni valóm lehet. Ha esetleg ártani akarna nekem, könnyedén keresztülhúzom a tervét. A megnyugtató tény, hogy a sebezhetetlennél is sebezhetetlenebb vagyok, valamennyire büszkévé tett, de még így is résem voltam. Semmit nem szeretek a véletlenre bízni.
A csapos rövid életet élt, s utolsó perceit aligha fogja szívesen emlegetni. Vére nem volt túl ízletes, de megfelelt arra, hogy az előbb elfogyasztott itallal keverve kifejtse hatását. Nem voltam még annyira kiütve, sőt. Ahhoz képest, hogy ez ma már vagy a tizedik ital amit elfogyasztok, egész jól bírtam. Na, szép kis arány. De továbbra sem tartom magam részegesnek. Inkább azt mondanám, hogy szeretek szórakozni.
-Társaságtól függ, hogy épp melyik arcom mutatom.- lépek hozzá közelebb, és ajkaimba harapok.-Tudod ma volt már szerencsém két vámpírhoz is. Az egyik munkát ajánlott, a másik túl egyszerű teremtés volt. És nem tűnt olyannak, akivel szívesen szórakoznék.- kacsintok rá, majd egy pillanatra megállok, és mélyen szemeibe nézek.
-A harmadik versenyző te vagy. És eddig te bizonyulsz a legszórakoztatóbbnak.-vonok vállat, és egy könnyed mozdulattal odébb táncolok.
Gyengeség nélkül megragadom felsőjét, és közelebb vonom magamhoz.
-Mint mondtam, szórakozni jöttem.-suttogom fülébe, majd elengedem, és újra táncolni kezdek. Kíváncsi voltam meddig megy el, s valahol reméltem, hogy minél tovább.

Ajkaiba harapott. Ez az a női kínzás. Hisz ezt nem lehet ép ésszel kibírni. Mindig őrjítő.. és tudom, hogy ez rám is hatalmas hatást gyakorol, mert egy nő soha nem képes hidegen hagyni. Lehet, hogy Elenát szeretem. De csak szerettem. Ő már halott. Én magam öltem meg. Muszáj halottnak lennie. Damon nem érhetett oda időben, igaz? Nem.. semmi esély. A gyerekjekhez biztos hívnia kellett valakit, az pedig már eleve jó idő.
- Akkor most emberedre találtál. Vagyis vámpírodra. - néztem végig magamon vigyorogva. De már ő is rájött, hogy nálam nagyobb társaságot nem fog szerezni. Hát igen.. én én vagyok. Sosem hazudtolom meg magamat.
Megragadta galléromat, tekintete.. milyen tüzes, milyen.. vámpíros. Soha nem okoz nekem csalódást az ilyen. - Akkor szórakozz... én csak nézni akarlak.. de azt sokáig.. - búgtam halkan, újra és újra végigmérve tökéletes testét. De én tökéletlen testű vámpírt még sosem láttam.

Szerettem szórakozni. Másokkal is, de legfőképp a férfiakkal. Egy dolgot akar mindegyik, de csupán az kaphatja meg azt a valamit, aki elég kitartó. Eddig átment a vizsgán.
Mit sem törődtem a vérbe fagyott hullával, kinek nyakán azén fogsorom mintája éktelenkedett. Én tudtam, mit akarok, már csak az volt a kérdés, hogy ő tudja e. Tekintete arról árulkodott, hogy tudja, én mégis szerettem volna még kicsit rohangálni az idegein, és játszani vele. Ez így izgalmas. De akkor is megkapom, amit akarok.
-Nos, akkor azt hiszem, az lesz a legjobb, ha leülsz.-mondom, s egy pillantással alá teszek egy széket, és gyengéden meglökve leültetem. Nem akartam leleplezni, hogy mi féle vagyok, de egy széktologatástól még nem dől össze a világ.
A pult mögé surrantam, és kezemben egy üveg borral tértem vissza, s egyenesen Oliver elé érkeztem. Lassan számhoz emeltem az üveget, majd egy nagy kortyot követően a férfi kezébe nyomtam az üveget.
-Egész finom.-harapok ajkaimba, és rákacsintok. A következő lendülettel megfordulok, és újra mozogni kezdek a zene ritmusára. Kabátom az egyik asztalra dobom, és hajamba túrok. Alig telt el három perc, amikor is egy hirtelen mozdulattal megragadtam Olivert, és magamhoz vontam.
-Szeretem a macska-egér játékot, de most rajtad a sor. Mutass valamit.-kérem, de hangom inkább parancsoló. Mozdulataim könnyűek, viszont kezeim továbbra is szorosan tartják ingét. Szemeim sötéten csillogtak, s bár azt hittem minden simán fog menni, a helységbe betoppant egy férfi, aki valószínűleg csak jól le akart részegedni. Sötét mosollyal fordultam felé, miközben elengedtem Olivert, és az idegen felé léptem. Fogaim kivillantak, s a vendég ha akart volna sem tudott volna szabadulni tőlem. Egy erőteljes mozdulattal az egyik székre löktem, és egy gondolattal megbénítva, s mozdulatlanná téve.
-Na, veled mit kezdjünk?-érdeklődök, de csak hummögést hallat válaszképp, hiszen megfeszült izmaitól képtelen kinyitni a száját.
-Valami ötlet?-nézek Oliverre, és távolabb lépek áldozatomtól.

Lelökött engem egy székre, és elvigyorodva néztem. - Tehát innen kellemesebb lesz a kilátás? Rendben... én benne vagyok! - bólintottam nevetve, és már most elképzeltem, hogyan láthatom majd Őt. A vérem ezerrel mozgott ereimben minden elképzelt jelenettől, s nem tudtam lehűteni magamat. Talán mert mostanság ritkán jutok nő közelébe. Vagy halott vagyok, vagy küzdök valamiért, ami mellett nekem nincs időm nőzni. Most viszont íme itt van az idő, hogy szórakozzak.
Meghúzta az üveget, amit megragadott, majd elindult felém, s ujjai az ingnyakamra kulcsolódtak, így rántott fel magához. - Milyen kár, hogy.. csak ketten vagyunk. Így azt tehetek, amit csak akarok, és senki nem akadályoz meg benne.. - súgtam halkan, belemarkolva feszes fenekébe, de az én pillantásom is az ajtó felé esett. Elkiabáltam. Most megérkezett.
De nem én cselekedtem, hanem ez a nő. A temperamentuma csodálatos, tetszetős. És vigyorogva léptem oda mellé.
- Én az előbb nem kaptam elég vért. - jegyeztem meg, s nem törődtem azzal mit művelt ezzel a férfival, amiért az csak egyszerűen nem volt képes megmozdulni, de nyakára tapadtam, és mélyre harapva, szívni kezdtem a vérét kegyetlenül, durván.

A zavartalan mókába egy vendég pofátlankodott bele. Kissé ingerülten léptem a férfi elé, és kényszerítettem mozdulatlanságra. Amikor Oliver "kezelésbe" vette, elengedtem, és mosolyogva figyeltem, ahogy először kapálózott, majd izmai elernyedtek, és kiszállt belőle az élet.
Kezeim összecsapva, elismerő mosollyal arcomon, figyeltem, ahogy elengedi a szerencsétlent, s az élettelen test a földre zuhan.
-Szegénynek esélye sem volt.-csillan meg hófehér fogam, majd az ajtóhoz lépek, és a "nyitva" táblát átfordítom, arra a részére, ahol ez áll: zárva.
-Most, hogy mindketten jól laktunk, talán rátérhetnénk a lényeges dolgokra, időhúzás nélkül.-mondom, s megragadva az ingét, a falnak taszítom.
-Vagy, talán van ellenvetés?-érdeklődöm, olyan közel hajolva hozzá, hogy ajkaink majdnem összeérnek, majd egy gyors mozdulattal elengedem, és távolabb sétálok tőle.
Arcomra sejtelmes mosoly ül, szemeim sötéten csillognak, vérem az ereimben dübög, sóvárog. Hiába, amihez nem kell érzelem, az megy nekem. Amihez kell, azt meg vagy nem csinálom meg, vagy meg sem várom, hogy rá kerüljön a sor.

Nem tudom, mennyi időmbe tellett megölni az embert, de teste élettelenül hullott a földre, és viogyorogva, véres ajkakkal közeledtem Angelique felé.
- Hát.. ennek már mindegy. Ahogy mondod. Esélye se volt. - bólintottam egyetértve, de testem egy része már görcsören reagált arra, hogy ez a nő megállt mellettem, és nagyon közel suttogott nekem valamit. Istenem.. nem fogom sokáig bírni a közelségét.. muszáj tennem vele valamit.. a szemei.. a szája.. az egész arca..
- Az attól függ, számodra mi számít lényegesnek. - rántottam vissza hirtelen magamhoz, és belevigyorogtam az arcába.

Arcomon bájos, de vészjósló és kéjes mosoly ült.
-Tudod egy két dolog igen lényeges. De, ahogy látom, téged ez nem izgat.-lépek tőle távolabb, majd helyet foglalok az egyik asztalon.
-Az a férfi. Fel sem tűnt, milyen gyorsan mozgásképtelen lett? Pedig én egy árva szót sem szóltam.-érdeklődök, majd újra felállok, és közelebb sétálok hozzá. Kezeimmel végigsimítok mellkasán, majd nyaka vonalát kezdem el cirógatni. Egészen közel húzódtam hozzá, leheletemmel tarkóját cirógattam, majd egy könnyed mozdulattal lerántottam róla az inget. Hűvös újaimmal végigszántottam mellkasán, s mire újra szemeibe nézhettem volna, a ruhadarab már a földön volt.
-Első fontos dolog. Nincs sörhasad. Ez pozitívum.-harapok ajkaimba felvont szemöldökkel, majd közelebb lépek hozzá, és újaimmal hájába túrva közelebb húzom magamhoz.
-Második fontos dolog...-kezdek neki, s érzelmektől mentesen, mégis perzselő forrósággal csókolom meg.

Tovább ingerelt, aminek már alig-alig tudtam ellenállni. Nem voltam olyan férfi, akit csak úgy az ujjai köré tudnak csavarni, neki most mégis nagyon sikerült, és azt hittem, hogy minden idegsejtem elszakad a fejemben, főleg mikor láttam hogy mit művel a testével.. a járása, a finom mozdulatok.. ha nem is szándékolt ez, valami őrületes a csaj.
- Nem iszom alkoholt. Nem mellesleg, nem is vagyok képes elhízni. - vigyorodtam el, és egy mozdulattal tűntettem el róla magam is a felsőjét. Szakadt az agyag, de nem érdekelt az se ha innen egy szál melltartóban kocog hazáig.
Hajába túrtam, így tartottam magamnál ajkait, és beleharapva finom szájába, éreztem hogy pár csepp vére átfolyik az én számba.
- Isteni finom vagy.. - jegyeztem meg lihegve.

Kirívó mosoly ült arcomra, s nem kétség, élveztem a helyzetem. És, hát hiába. Egy dolog volt igazán az erősségem. Másokat megbolondítani. Hiába, addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Én még élek, nincs kétség, még nem törtem el.
Viszont az én türelmem is véges, meguntam a játszadozást. Közelebb hajoltam hozzá, letéptem ingét, és ajkaira tapadtam. Szerencséjére ő sem teketóriázott sokat, azonnal reagált mozdulataimra.
Ajkamba harapott, melyből vér serkent. Ugyan csak pár csepp, mégis éppen elég. Amikor megszólalt, halkan felkuncogtam, és egy erőteljes mozdulattal a falnak taszítottam.
-Ne igyunk előre a medve bőrére.-suttogom fülébe, miután elszakadok ajkaitól. Ujjaim végigszántották mellkasát, és amikor nadrágja gombjához értem, lassan, kínzóan végigsimítok a lüktető testrészen.
A következő pillanatban már az én hátam préselődik a hideg falnak. Lábaim dereka köré fonom, és ha ez még lehetséges, még közelebb húzom magamhoz. Körmeim hátába vájom, fogaimmal pedig kissé megkarcolom nyakát. A kiserkenő vért lenyalom, és amikor megízlelem mézédes vérét, még jobban magába kerít a vágy érzése. Érzékszerveim egy dolog, illetve két dolog körül kezdetek el forogni. A vére és az érintése keltette gyönyör között.
Torkomból halk sóhaj szökött fel, de még mindig magamon éreztem egy-két ruhadarab kellemetlen szorítását.

Jelen pillanatban nem érdekelt, hogy mivel borzolja végig idegsejtjeimet, egyszerűen élvezni akartam, hogy... végigsimít rajtam.. gyengéden.. idegölően.. alig maradt ép idegsejtem, miután a nadrágom elején végigsimított..
A falra kentem őt, és beleborzongtam, mikor fogaival nyakamat karcolta, körmeivel pedig hátamat karmolta.. mint egy kis vadmacska. Ez rendkívül tetszett nekem, és azt hittem, ez rögtön hozzájárul ahhoz, hogy mindent kiváltson belőlem..
Blúzához nyúltam, miközben csípőm tartotta lábait, és letéptem egy mozdulattal a ruhadarabot. Ajkaimat végigszántottam mellein, vállán, majd belemarkoltam dús kebleibe.

(Saltzman lakás)

Hogy hogyan jutottam egy új helyre a régitől? Jó kérdés, de fogalmam sincsen. Csak azt tudom, hogy a vérem hajtott, akár ahogy a benzin hajtja a kocsit. Hiába akarna a kocsi lelke megállni, a test nem fékez, mert egy másik akarat lövelli bele a benzin hatalmas erejét, hogy mozgásba lendítse a mozdulatlant... És én mozgásban voltam, gyorsan, sietősen, mentem az illat után... Minek az illata? Vér! Pia! Emberek! Ösztön!
Volt ott egy hely, mely nem érdekelt miként, miért, vagy miféle, azt tudtam, hogy ez a hely... ez tetszik. Körbe sem néztem, nem is kerestem senkit, hisz nem is érdekelt senki konkrétan, csak... hogy ÉN jól érezhessem magam, hogy az ÉN gondolataimba ne férkőzzön árnyék, hanem csak tomboljon a FÉNY! Hát kértem... erős túlzás hogy kértem, mert megigéztem a fickót... asszem... de kértem egy italt, egy leülve egy székre valahová, nagy nehezen, iszogatni kezdtem, és jókedvemet nem palástolva, bámultam körbe, nézegetve - ameddig elláttam... -, az embereket itt. Kicsit odébb, egy kisebb csapatnyi emberke táncikált... illetve lehet hogy csak az én szemem előtt táncikáltak... de neeem... tényleg..! Tényleg táncoltak! Ez tetszett, olyan jóóó volt elnézni ahogy ide-oda ugrálnak, imbolyognak a szemem előtt... tisztára mulattató kis látvány volt..!

( Hotel )

Hogy hogy kerültem ide? Talán csak a látvány volt, egy villogó felirat, hogy itt bizony inni is lehet, és leparkolva a járgányt az igencsak szegényes területen, becaplattam a bárba. Az a korábbi vigyor még mindig ott feszített a fejemen és erős volt a gyanúm hogy le se tudom majd vakarni róla egykönnyen legalábbis amíg másra sem gondolok. Folyton az a pillanat járt az eszemben. Mikor mozgott! Az az érzés! Mintha csak válaszolt volna nekem, és én szerettem. Ezt érezni. Ki tudja meddig fog még tartani? Hát használjuk ki!

- EGY KÖRRE MINDENKI A VENDÉGEM! - üvöltöttem fel hirtelen már a pultnál dekkolva, Gabe azt mondaná nem jó ómen, ne keltsünk feltűnést, de egyszerűen most nem érdekelt! Most muszáj volt hogy mindenki velem ünnepeljen! Egyetlen biccentés a csaposnak, nem hülyülök, mehet.. már kértem is ki a pohár whiskymet és koccintottam akivel csak lehet. A születendő fiam egészségére!

Nem tudom hányadik poháron voltam már túl. Hogy rendesen elázva az biztos mert a világ már egész.. könnyűnek tűnt körülöttem, laposakat pislogok.. talán.. persze nem azért mert fáradt vagyok, mégis valahol még vigyorog a fejem. Belül..
Az emberek csak jöttek.. mentek.. cserélődtek, de engem nem hatott meg. Én csak ott ültem, már az egyik asztalnál az oldalrészen, a tenyeremben támaszkodott a fejem, és asszem fűztem valami szőkeséget. Ha igaz...
Ekkor csapódott be valaki a képembe.

(Nevil)

Azt hiszem egészen sokáig elvoltam én a csapos fűzögetésével. Ami ugyebár annyit takart, hogy én igéztem, Ő inni adott, én ittam, és a kép... táncolt... Táncolt, és olyan szép... fényes volt minden, és csillogott... Élveztem. Jó kedvem volt! Olyan régen volt már ilyen JÓ kedvem! Jó volt!!
De aztán kezdett kicsit zsúfolt lenni a bár környéke, valami zaj felzavarta az embereket... valami pasas... azt hiszem... amennyire a fülemig hatolt a hang, a fickó vidámnak tűnt.... Bár én vidámabb voltam, soookkal vidámabb! Sőt, olyan vidám, úgy éreztem, nem tudok megülni a helyemen, így felkeltem - mondhatnám hogy ugrottam, de inkább botladoztam, imbolyogtam - és elindultam a táncolók felé, a parkettre, hogy én is táncoljak. És nem kellett nekem hozzá sem bíztatás, sem egyensúly, én táncoltam, ahogy a zene üteme elragadta a testemet, ringattam a csípőmet, és lábam követte a dallamok hívogató dobolását. Deeee.... egy idő után elvesztem a tömegben, és úgy éreztem, jó lenne VALAKIVEL táncolni, de a parketten, hiába néztem körbe, nem láttam szabadon lézengőt, így másfele pillantottam. A közelben... igen, közel volt, egy asztalnál, egy fickó, mellette valami szőkeség, kicsit odébb... de a pasit néztem... hívogató volt... olyan... olyan... nem is tudom, nem találtam rá szót az agyamban, de tetszett amit láttam..!
Odacsalingáztam, és nem érdekelt hogy a fickó épp másra figyelt, megfogtam a kezét, és húzni kezdtem magammal, hogy keljen fel a székéről.
- Táncolj velem, Szépfiú! - hívtam, buja mosollyal szemezve Vele, és miközben hátrálva húztam magammal a parkett felé, testem ringatva a zenére, csábítgattam a férfit. Én mulatni akarok! És mulatni mindig párban a jóóó!

Az égnek szaladt a szemöldököm. Na mi ez!? - álltam bután.. ÜLTEM! Miközben a nő.. olyan harmincasféle, vagy negyven? Nem tudom, de jóóó karban, annak ellenére hogy bűzlött.. VÁMPÍR! Ezt még így is belőttem, mégis csak egy pillanatra fintorodott el az orrom amikor nógatni kezdett. Viszont.. MEGGYŐZÖTT! Egy pillanat alatt hagytam a szőkeséget, úgyis nagyon kérette magát a kicsike, emez meg... úúú, de jók is karosszériája vooolt! - tapogatta le végig a szemem, ahogy az orrom is egyből belőtte a véréből áradó bevállalókészséget. Ünnepelünk, vagy mi az isten!? - vigyorodott még szélesebbre a fejem és beérkezve vele a tánctérre, azonnal a csípőjére vándorolt a két kezem, hogy még egy lépést felé lépve, félig be a lábai közé, minden egyes ringó mozdulatát szinte az ujjaimon érezzem!

- Mindig is szerettem szórakoztatni a gyönyörű nőket.. - szólt a hangom gurgulázón, még számomra is mélyen, de pont ez volt az a dolog amivel most egyáltalán nem törődtem. Sokkal inkább... falva követte a szemem továbbra is minden mozdulatát és nem is tellett sok időbe hogy hamarosan egyszerűen megvesszek érte!
Nagyon tetszett a kicsike! Hát még az amit leművelt velem!

Magammal húztam a szépfiút, és magamban kész győzelemként érzékeltem, hogy nem kellett győzködnöm... Nem mintha tettem volna... Hisz ha nem akarja, én nem töltöttem volna időt azzal hogy meggyőzzem, neeeem... a mulatási időm nem pazarolnám, hisz az éjszaka véges, a tánc véget ér, és én... én MOST érzem jól magam, nem pedig "majd valamikor", és nem is akarok időt vesztegetni, tehát nem is fogok... Ez az este... az én estém! Az enyém! Ma nem vagyok még sajnálatra is érdemtelen "özvegy", ma... ma csak egy nő vagyok. Egy nő, akinek bulizhatnékja van!
És ennek a nőnek igencsak jót tett, mikor két erős kéz érintette meg a testem... ahogy csípőmre simultak az erős ujjak... valami... buja vágy... éledt bennem, valami... leírhatatlan, kéjes... jó érzés... vágy... Valami, amit már régen éreztem... régen...
A férfi teste az enyémhez közel... éreztem, ahogy testem mozgott, és az Övé... követett engem, egymáshoz értünk, egymáshoz simultunk.... Egyik kezem vállára simult, a másik a dereka körül, hogy közel húzzam magamhoz, és magamat is Öhozzá.
- Szerinted gyönyörű vagyok? - hajoltam közel füléhez, és búgtam bele a szavaimat, de aztán nem is húzódtam el, valami ösztön... talán az az iménti vágy, és az ital bátorsága... a gyógyszer vidám fűszere... az élet vágya... valami... hajtott, hogy akarom... hogy... hogy ne meneküljek, hogy... maradjak közel... közel a pasashoz...
Közel... amit testem diktál, és a zene... és a vágy... Megfordultam, és testem ütemesen mozogva a zenére, a dallamokat követve, testem egészen közel simult a férfi testéhez. Egészen... közel...! Egyik kezem hátranyúlt, és nyakán simítva végig, hajtottam fejem az Övéhez, míg másik kezem az Ő derekára nyúlt, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, ahogy... csak táncoltam... és táncoltam Vele... Neki... a vágyért... a tűzért... a hevület izgató mókájáért... Fűtött a vérem... és úgy éreztem, ma mindent szabad...
- Ma mindent szabad... - sóhajtottam csak... inkább magamnak, sem mint neki, és nem volt, mi nemet mondjon bennem... nem volt... józanság, sem ész, csak... tűz, és... temérdek vágy... vágy a... a... arra, hogy valaki... Velem is foglalkozzon...
- Ma ezt is szabad... - fordultam vissza a férfi felé, és kezeim arcára téve, húztam magamhoz, és nem érdekelt mi van, volt, vagy lesz, én... ma csak... egy nő voltam... Egy nő, aki megcsókol egy vadidegent.

(Music..♫)

Élveztem ahogy a kis nőőő.. kezei felsimultak a testemen. Már hogy a jó életbe ne tetszett volna, hisz ünnepelünk, vagy nem!? Ahogy ráfeszült a mellkasomra.. ahogy a fülembe suttogott az üvöltő zenében.. muszáj volt elvigyorodjak a feje mellett. Imádtam magamba szívni a parfümje illatát, ami ha kizárom a vámpírbűzt, egész igézően csengett! Kezeim feszesen martak csúszva lejjebb a fenekébe, amikor hirtelen fordult meg a kezeim közül kipördülve és most háááttal közelített. Nemmm mondom hogy nem ragadt oda a szemem, de csak addig míg teljesen be nem talált, és az én kezem a hasára fűződve húzta mééég közelebb! Imádtam ahogy dörgölőzik! Teljesen begőzölte a piától füstölő véremet és amikor a felém nyúló keze belefűződött a nyakamba, élvezettel telve húztam végig az orrom a válla vonalán szinte magamba falva a már gyöngyöző bőre szagát! Megőrültem érte! Teljesen megkergített!

- Fogalmad sincs róla mennyire.. - suttogtam most én a fülébe, finoman nyalva a fülkagylójába előttem és éreztem hogy a vérem egyre elvetemültebben akarja ami jár neki. "Mindent.." csengett vissza a szó a fülemben és éreztem hogy a tüdőm hirtelen temérdek levegővel telik meg, de már nem is várta meg hogy lépjek, szemvillanás alatt fordult meg a kezemben és tapadt úgy a számra mint akinek már minden mindegy! Olyan hévvel! Olyan szenvedéllyel, és nekem eszemben se volt nem engedelmeskedni neki! Úgy faltam, a zene ütemére, mintha soha nem tudnék betelni vele! És így is volt! Képtelen voltam hogy elengedjem ahogy az ölemben a teste még mindig veszettül járt a zenére, az a csodálatos teste, és én... lassan kúszott lejjebb a hátán a bal kezem hogy belemarjon abba a csodálatosan feszes fenékbe, ahogy a másik a tarkójánál fűzött a hajába, hogy ha akarna meg ne léphessen és még erősebben vetettem be magam! Nem ellenkezett! Még csak szikrája sem volt benne az ellenkezésnek ami még elszántabbá tett, és egyetlen hirtelen mozdulattal fordulva egyet, hogy fal kerüljön az ő háta mögé, egyetlen pillanat alatt felkentem. Csak ekkor téptem el a számat hogy már hevesen ziháló lélegzettel a zenére a szemeibe nézhessek.

- Mosdó vagy a sikátor... - szaggattam a szemeibe de a vörös köd már sokkal jobban elnyelte a fejem minthogy egy percig is gondolkozzak hisz a legutóbb se lett jó vége. Ez most NEM érdekelt! K.rvára nem! Most csak őt akartam érezni a véremben, ízét a számban, és a többi.. - nyelnem kellett! A vérem száguldott a zenére és én csak az ujjaimat fűzve a derekára vártam! A döntésére.. Bármit is mondd csak minél előbb tegye!

Nem tudom... mikor éreztem magam utoljára... nőnek, de... de nem most volt már, ez biztos. Utoljára... Curtis-el... még... mikor minden jó volt... De azóta nem. Anya voltam, meg... idegroncs, meg... meg üres váz... bánattal, magánnyal, gyógyszerrel feltöltve, de... nő már régen nem... Ám most, ahogy ez a férfi.... hozzám simult, és én Őhozzá, és éreztem leheletét a bőrömön, éreztem... kezét a testemen, éreztem... éreztem ŐT magamon... ez... ez az érzés, egy szemvillanás alatt kilökött belőlem mindent, és úgy kitöltött, mintha soha nem is tűnt volna el... Éreztem, hogyan pezseg, forr a vérem, hogyan száll szememre az édes, kéjes mámor... És ahogy a tűz perzselőn ölelte körül testünket... miként nyelvem az Övét, és Övé az enyémet... most minden... teljes lett... és jó... és... én repültem, a forró, tüzes tornádó belsejében, és ez a férfi ölelt engem közben, és... csókolt, és én viszonoztam... mert viszonozni akartam!
Fordult hirtelen a világ, éreztem miként csapja meg a huzat az arcom, és aztán hátamat egy kemény felülethez passzírozták... Szememben villant... talán valahonnét régről... egy-egy kép, csak másodpercnyi villódzó, vörös mámorban úszó képek... ahogy hátam már többször is a falnak csapódott, s egy test... egy erős férfitest simult, nyomult testemnek, és csókolt... simogatott... Képek, melyek lángoltak, és én... aki most ismét... itt voltam egy férfival... és lángoltam...
Nagyokat pislogva, hirtelen meglepődve bámultam kábán a nekem nyomuló test tulajdonosának szemeibe, és már majdnem megkérdeztem volna, hogy miért hagyta abba, amikor szemem kérdésére oldalra villant feje mellett, és észleltem, hogy bizony nem egyedül vagyunk a teremben. Nem mintha nagyon foglalkoztak volna velünk, de... mégis volt itt egynéhány ember... Ami ugyan annyira nem érdekelt, de... de a férfi kérdésére válaszolandó, nagyot nyelve nyögtem ki:
- Sikátor... - Bár ahogy kimondtam, már a kérdésre sem emlékeztem, de... kit érdekel? Ez a férfi... ez... jó... amit tesz... ahogy hozzámér... jó... finom... izgató... akarom... Kit érdekel a többi? Ma mindent szabad... Mindent...
Sebesen kapkodva lélegzetem, lendültem feléje, újra birtokba véve a száját, és tarkójánál fogva húztam szorosan magamhoz, hogy forró nyelvem azonnal az Övéért nyúljon, táncba hívva... bármi áron... azonnal...!

Feszülve vártam a szavakat. Mindegy, de valamerre indulni kell! És minél előbb.. ha csak rajtam múlik a dolog kimenetele.. - nyeltem nagyot, de még mindig érezve a domborulatait a kezeimben nem számítottam nemleges válaszra. És megérkezett!
Nem szóltam egy szót sem, csak ahogy a számra ugrott, egyetlen pillanat alatt engedte el a kezem, csúszott feljebb, magára hagyva azt a csinos kis feneket és kapva azonnal a derekára emeltem egyetlen mozdulattal az ölembe, hogy a két lábát a derekam köré fűzhessem. Nem érdekelt a háttér! Nem érdekelt az itt-ott felhangzott nevetés vagy tapsvihar a háttérben, nagyon jól tudtam merre tartok!

Nehéz volt kijutnom. Na jó, annyira nem, hisz minden egyes belépéskor minden menekülési utat belövök, Gabe tanította ezt nekem, de most mégis, a világ megfordulva vagy kétszer a medrében, szabad kezem csak harmadikra találta el a kivezető kilincset. A nehéz vasajtó kivágódva úgy csapódott a külső téglafalnak hogy azt hittem romba dönti az egész épületet! De egy cseppet se érdekelt! Csak cipeltem magam előtt azt a részegítő testet, azt ami forró.. azt ami tüzel és az enyémre enyhet jelenthet, és úgy fordítottam most újra a helyzeten, az ajtó visszacsapó szelepe halkan suhogva húzva be azt a hátunk mögött, én meg alig néhány lépésre tőle a lány.. a nő.. hátát újra a falnak vetettem.
Csak ekkor téptem el magam tőle! De alig egy rövid percre, amig csak hevesen ziháló lélegezttel vigyorral megtöltve nézek a szemeibe aztán préseltem is rá magam most a nyakára, végig nyalva.. falva.. harapva.. ismertem az ilyen nőket, bírják a kemény bánásmódot és én ezt imádtam benne! Nem kellett óvatoskodnom vagy porcelánként tisztelnem!
Szabad kezem azonnal kapott is a vállpántjáért, lassan húzva le róla ahogy a nyelvem követte, a másik viszont már önálló életet élve kutatott a szoknyája alatt, szinte magamba szívva azt a forró reszketést amit minden egyes izma produkált nekem. Engem akart! És nekem ő kellett. Fogalma sincs róla hogy mennyire, és ahogy a vérem már nem elégedett meg ennyivel, nem játszva tovább vagy kérlelve, csúszott be újra és újra simítva a lábai közé a kezem.

- Az enyém leszel.. - suttogtam csak egész hallgatagon a bőrébe, és nagyon jól tudtam hogy ért engem. A testének egyetlen porcikája sem ellenkezett, csak éreztem ahogy elönti a forró meleg, és ez azonnal zöld utat is adott a véremnek. Pattant a pánt, az a falatnyi csipke, és én végsőkig begőzölve már nem bírva tovább a várakozást, az orrom a megadás szagával megtelve már bontottam is a gombomat.