Egész meghittnek mondanám a mostani hangulatot, pedig teljesen tisztában vagyok vele, hogy nem az, aminek látszik. Vagy.. Aminek érződik. Hiszen tudom, hogy le fogok lépni nem is olyan sokára és nem biztos hogy még egyszer összefutunk az életben.. Bár ha a városban lakik, akkor van rá lehetősség. Jól esett a közelsége, az érintését is elviseltem magamon, nem úgy mint ezelőtt, mikor egyéjszakásba bonyolódtam. Egészen furcsa helyzet volt.. - Én sem.. - mosolyogtam, de továbbra sem emeltem fel a fejemet a nyakából. Olyan jó illata volt, én pedig még mindig nem szedtem össze magam annyira, hogy eltávolodjak tőle. - Ugye itt maradsz most velem? - kérdeztem aztán. Nem akartam tőle semmit, még mindig tartom magam a megállapodáshoz, de mégsem akarom úgy érezni magam, mint valami ribanc, akit használtak, aztán eldobtak. Még ha ez a valóságnak része is..
Mélyen az emlékezetembe véstem ezt a pillanatot. A múltam homályos, de legalább a jelenem legyen tiszta. Aztán erre az egészre egy jó darabig emlékezni fogok. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy örökre. Mert, ha nem látom többet ezt a vörös démont kénytelen leszek beérni az együtt létünk emlékével. Ez is több, mint a semmi. De, ha egyszer sikerült összefutnunk, akkor a második találkozás is bármikor megtörténhet, habár kétlem, hogy olyan hamar.. Vagy hát ki tudja.. Szavaira csak elmosolyodtam, miközben gyengéden simogattam a derekát. Nem tudom miért tettem, amikor egyáltalán nem vágyik a gyengédségre.. Legalábbis úgy tűnik, de mindegy is.. Még nem igazán tértem magamhoz a gyönyör kábulatából, szóval ráfoghatjuk erre is.. - Dehogy. - Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ez az egész hiba volt. Életem legjobb döntésének mondhatom azt hiszem.. Bár nem tudom, hogy az utóbbi időben milyen döntéseket hoztam ezen kívül.
Szinte egyszerre értük át a gyönyört, ami mosolyt csalt az arcomra. Ilyenkor - ha csupán néhány percre is, de kezesbárány lesz belőlem. Muszáj lenyugtatnom ziháló légzésemet, és ebben sokat segít, hogy vállamra hajtja a fejét. Egy darabig szaggatottan szuszogok a nyakába, aztán apró csókot nyomok rá. Ebben nincs már szenvedély, csupán szükségét érzem. Nem tudom, mikor kedveskedtem utoljára valakinek, de.. Uhh.. Ilyenkor igazán sebezhető vagyok. - Mondj újat.. - hümmögök egyetértve, még mielőtt kibukna belőlem, hogy én is így gondolkozom őfelőle. Megállapodtunk, és nem. Nem akarhatok többet. Mégis óvatosan simogatok végig az iménti karmolásokon, mintha nem is én lennék.. Ez elborzasztó. - Ugye nem bántad meg? - jelent meg a megszokott vigyor az arcomon és úgy fordítom a fejem, hogy rálássak fél arcára, de igazából semmi kedvem nincs kibontakozni öleléséből. Még..
Egyáltalán nem bántam meg, hogy faképnél hagytam Kendrat és beültem abba a bárba.. Ha minden egyes alkalommal, mikor betévedek egy ilyen helyre így végződne, hát akkor egyértelműen függője lennék az ilyen helyeknek. Mondhatom, hogy megbabonázott engem.. Pedig ez az egész nem több, mint egy röpke alkalom, amit mind a ketten magunk mögött fogunk hagyni, bár nagyon is tisztán fogunk emlékezni rá. Tényleg teljesen felejthetetlen lett. Számomra biztosan és reménykedem abban, hogy ő is pontosan ugyanígy érez. Rögtön abban a pillanatban, hogy teste megfeszül a gyönyörtől engem is átsegít a mennyország kapuin. Fejemet a vállára hajtom, amit gyengéden csókolgatni kezdek miközben próbálom felfogni, hogy mi is történt igazából.. A gyönyör pillanatában valahogy mindig elvesztem az eszemet.. Nehezen tisztulnak ki a gondolataim. Arra eszméltem fel, hogy végigkarmol a vállamon és a felkaromon. Nem kötöttem ki, hogy nem hagyhat nyomott rajtam, mert nem is érdekelt.. Egyrészt úgy is hamar be fog gyógyulni másrészt pedig még tetszik is.. Mondhatni igazi vadmacska. Vagy egyszerűen csak vérfarkas. - Csodálatos vagy. - Suttogtam a fülébe hatalmas vigyorral az arcomon. Mondanám, hogy megismételhetnénk, de nem ebben egyeztünk meg.. Aztán még ott van az is, hogy másodszorra talán nem lenne ilyen.. Lehet jobb lenne.. Vagy rosszabb.. Nem lehet tudni.
Nem teljesen tiszta nekem, hogy két embert, hogy vonzhat ennyire egymáshoz csupán a kémia, de.. Velem nem először fordul elő.. Nem, nem is túl gyakran az igazat megvallva. De erre van szükségem, hisz én magam is ez vagyok.. És a hatalmat megkaparintom magamnak, mert akarom. És élvezem. Legalább annyira, mint a szenvedély szülte gyönyörünket, ami már itt van a küszöbön, hisz érzem.. Bár ez talán nem fejezi ki pontosan a történteket. Minden esetre testem és elmém egyszerre kezd teljesen elbódulni, csókjával belém fojtja a szuszt is, de nem bánom.. Sosem bánnám, hiszen nem kispályás. Újra felnyögök, de ez most más.. Magával hozza a beteljesülést is. Rejtett izmaim megfeszülnek körülötte, és egész testemen remegés fut végig, szemeimet néhány pillanatra muszáj lehunynom, hogy a hirtelen rám törő érzést kontrollálni tudjam és ne sikítsak fel, bár idekint ugyan kit zavarna?! Minden esetre a számba harapok, de kezeimet mintha nem is én irányítanám, úgy karmolok végig vállán és felkarján, élénkvörös csíkot hagyva magam után. Tudtam, hogy ez lesz, éreztem előre.. Nem egy helyen bélyegeztem meg, és bár tudom, hogy nem ígértem semmit ezzel kapcsolatban, talán rossz néven veszi. De.. nem érdekel.. Vagy.. Csak egy kicsit. Feledhető a dolog, főleg, hogy vészesen hamar be fog gyógyulni minden egyes kis sérülés, amit most okoztam neki.
// nincs gond. addig csorgattam a nyálam a képedre.. *-*
Nem voltam képes tisztán gondolkodni. Egyszerűen akartam őt és ilyen egyszerű. Jobban vágytam rá, mint egy pohár vízre, miután órákat sétálgattam a sivatagban. Kezeimmel végigvándoroltam tökéletes testét, miközben segítettem őt az egyre gyorsuló mozgásban. Persze meghagytam neki a vezető szerep nagy részét, mert nagyon jól tudja, hogy mit csinál és tulajdonképpen mindkettőnk öröme a lényeg. Engem, már most sikerült lenyűgöznie. Viszont én is képes vagyok elengedni a lehetőséget, hogy én irányítsak, csak azért, hogy megadjam neki az örömöt. Testem már érezte a beteljesülést közeledtét és fogalmam nincs miért, de az ajkait akartam csókolni.. Egyszerűen most erre volt szükségem. Eltűrtem arcába hulló hajtincseit, amik egyfolytában vissza-vissza kalandoztak, majd mohon kezdtem el őket falni. Egyszerűen megőrjít ez a nő és nem tudom megmagyarázni miért. Tudom, hogy egy „éjszakában” állapodtunk meg, de azért szívesen megismételném máskor is ezt a felejthetetlen éjszakát. De a szabály az szabály. Megígértem úgymond, szóval nem fogom megszegni. Nem vagyok az a típus.
Végtelenül elégedett vagyok magammal, főleg mikor megérzem magamon követelőző ujjait. Tartja magát.. De nem harcol az érzések ellen, amiket keltek benne. Érzi, hogy teret kell hagynia nekem, és nem is korlátoz, mintha pontosan tudná, hogy mit akarok ezzel elérni. A hatalmat.. Az érzékiséget, a szenvedélyt.. Körülöttünk mindent beleng az érzéki szex utánozhatatlan illata, én pedig szaggatottan veszem a levegőt. Az arcomba bukó hajamat immár sokadjára simítom hátra, mert csak az utamban van. Nem tudom tőle megcsókolni.. Végig a nyakát, majd az ajkait. Csak még inkább feszeng bennem a vágy a beteljesülés iránt, így gyorsítok a tempómon, és úgy tűnik, ezt ő sem bánja.. Vagy ha mégis, nos nem szól egy szót sem. A szemeiben ég a tűz, a szenvedély, és én mindet akarom magamnak... Minden csepp energiáját.. Azt hiszem ez lenne az a pillanat, mikor - ha nem lennék mindenféle párkapcsolat ellen - nem csak egy éjszakára akarnám magamnak..
Szavakba nem tudnám önteni, hogy mennyire felemelő érzés volt.. Az egyszer biztos, hogy felejthetetlen élmény lesz, mert már most is megőrjít pedig igazából még el sem kezdtünk semmit sem. A legjobb lesz, ha pontosítok. Most kezdtük még csak el, de már most olyan hatással volt rám, mint életemben még egyetlen nő sem. Nagyon is tudja, hogy mit csinál és hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy mindkét félnek jó legyen. Előcsalogatta belőlem az állatot úgymond. Már nem érdekelt, hogy mit akar az élvezet hajtott pont, ahogyan őt is. De azért bizonyos mértékben meghagytam neki az irányítást, hiszen milyen unalmas játék lenne az, ahol csak én diktálom a szabályokat és esélyt sem adok a különböző lehetőségeknek, amiket nyújtani tud nekem. Nem mozdult, amivel az őrületbe kergetett, de kezeimmel addig is folyamatosan fedeztem fel testének minden egyes pontját. Combját, fenekét és még a melleit is markolgattam. Éreztem, ahogy a vágy lassan darabokra szaggat belülről és egyáltalán nem rossz értelemben.
Tompa nyögés hagyta el ajkaimat, mikor megéreztem, hogy nem tud tovább várni és végre testem mélyére csúszott. Igen, ezt akartam. Megkaptam. Nem csoda, általában elérem, amit akarok. Azonban ez még nem ok arra, hogy befejezzem rögtönzött kis játékomat. Sőt, most fogom csak igazán élvezni. Egy darabig nem mozdultam, inkább szoktam az érzést, hogy kitölt. Minek is tagadjam, csak az járt a fejemben, hogy nekem jó legyen. Talán önzőség lenne, de ami nekem jó, az a partneremnek is. Néhány kivétellel, hiszen azok mindenhol vannak. Ugh.. Tenyeremet nyakára simítottam, másikkal vállán támaszkodtam meg, hogy lendületet véve megemelkedjek, majd visszacsússzak rá. Az sem volt hátrány, hogy ujjai hol combomat markolták, hol derekamba martak. Nem fájt, egyáltalán nem, bár tény, hogy magas a fájdalomküszöböm. A többi pedig nem érdekel innentől kezdve. Az biztos, hogy nem eresztem a karmaim közül, míg teljesen meg nem kaptam magamnak..
Nem gondoltam volna, hogy valami ehhez hasonlóban lesz részem, akkor mikor beléptem abba a bárba.. Igazából nem is terveztem az egészet, csak ki akartam ütni magam, hogy valahogyan visszatérjenek az emlékeim hogyan és miért is kerültem oda, ahova. De, mivel még a közelébe se jutottam annak, hogy kiüssem magam nem tudhatom, hogy sikerült-e volna, de mindenesetre nem is érdekel. Az egyszer biztos, hogy sokkal jobb dologban van részem jelenleg. Azt hiszem kínozni akart, de egy idő után, már én sem tudok uralkodni a vágyaimon. Egyszerűen csak hagyom, hogy irányítsanak engem. Most is pontosan ezt történt.. Biztató szavai után, már nem volt semmi, ami megállíthatott volna abban, hogy magamévá tegyem.. Egyszerű mozdulattal merültem el benne, aminek hatására egy nyögés hagyta el az ajkaimat, mert mondhatni azóta erre várok, hogy kiléptünk a bár ajtaján, de már most tudom, hogy megérte várni.
Nem gondoltam volna, hogy az estém ilyen jól fog alakulni, de bizonyos, hogy az igazán jó dolgok, spontán jönnek. Bár meg kell vallanom, élvezem, hogy ennyire feltüzeltem, hogy ennyire kíván engem. De még mindig hű vagyok önmagamhoz, szeretek játszani és most, hogy ebben nem korlátoz senki, igazán élvezem a helyzetet. Hiába érzem megfeszülni hasizmait, és lüktetni őt a kezemben, nem adom meg azt, amit mindketten akarunk. Még nem. Ezzel ugyan magamat is kínzom, de így okozok mindent kizáróan maradandó éjszakát. Na meg persze az a célom, hogy teljesen elveszítse a fejét, a kontrollt önmaga felett és... legyen vad. Igazán vad... - Mire vársz? - futtattam végig nyelvemet az ajkaimon, miközben buján kutattam tekintetét, majd nyakába hajoltam, és csókot leheltem a bőrére. Lejjebb haladta kulcscsontjánál jártam, mikor bőrére tapadva erősen szívni kezdtem, közben egészen felhúztam a szoknyámat. Nem volt olyan szabálya, hogy nem jelölhetem meg, én pedig előszeretettel hagyok magam után nyomot.
Nincsenek meg az emlékeim és még így is olyan érzésem van, mintha nem lennék önmagam. De most nem ezzel kell foglalkoznom. El kell hessegetnem minden idióta barom gondolatot, mert ennél sokkal fontosabb „dolgom” van. Méghozzá egy gyönyörű vörös nő társaságában. Nem hagyom, hogy elcsesszem ezt az egészet azzal, hogy a fejemben kutakodom. Kendra-val még megtehettem, mert nagyon jól tudja, hogy van min gondolkodnom, de ez a szépség nem tud rólam semmit és jobb, ha így is marad. Most, hogy ezt tisztáztam magamban egyre jobban kívántam őt. Egyszerűen, már kezdtem belebolondulni annyira. – Akarlak.. – Suttogtam a fülébe és ez nem csak egy üres kijelentés volt.. Nagyon is érezhette, hogy mennyire kívánom..
Ujjaimat végigfuttattam haján, míg válaszára vártam és őszintén reméltem, hogy nem akar most leállni. Önző lennék?! Nos, én meglehetősen élvezem a helyzet kínálta lehetőséget és ki is használom maximálisan. - Ezt a választ vártam... - csókoltam vissza és szinte a szájába nyögtem a szavakat. Minden eddiginél szorosabban tapadtam hozzá és kezemmel meg sem álltam boxeréig, ami tanúskodott arról, hogy igenis kíván engem. Nekem ez elég bizonyíték. - Ne gondolkodj.. - csókoltam végig nyakát, majd kibújtattam az utolsó ruhadarabból is lüktető testrészét és mohón fontam köré ujjaimat. Talán egy kicsit nimfomán vagyok.. Egy egészen kicsit.. De az törjön pálcát felettem, aki másképp viselkedne egy dögös férfi társaságában.
tust vert ábrázatom, s csakis a nyakba lüktetett hév szakított ki józan cselekedetemből. Jómód ide-vagy oda, a ajánlkozó finomkodás nász-tánchoz csalogatott. Éppcsak, erőtől duzzadtan a hajába markoltam, mikor a kísértés tévutat mutatva hidegvérűen elutasítottam. Nem szolgált előnyömre, ismét a kivárhatatlan vágyba ütköztetnem magam. Ami méginkább észveszejtő a dologban, a mérhetetlen vágyakozásom, ami talán groteszkebb formát öltött mint elégedettséget számomra. Szánalom bújt meg a szapora levegő vételek alatt, olyasmi felé kiterjesztve ismeretségét ami a szokványos férfiak köztudatában szinte hétköznapi helyet foglalt el. A híres "nő" téma. A humor a pillanatnyi helyválasztást töltötte be. Egy erdő kietlen lombjai alatt, ami szimbolikusan egy földhöz-ragadt, régi-módi férfi szívét ábrázolta. Mulatságosnak tartottam, melyet kicsit sem halogatva mosollyal erőltettem számra. Partnerem megadása kivételesen nagymértékű vonzalmat szült testi vonzalmi szálaimban. Annyira jól eső főlényt sodort magával, hívogató kiszolgáltatottsága, melynél egy férfi sem kívánhatna szebb képi pillanatot. - Legyen magához őszinte...a helyzet cseppet sem fest kontrollálhatónak. - fejeztem ki enyhén szabályozott hanglejtéssel mondanivalómat előtte, mialatt a távolság nagyobb távlatokat nyújtva elhatárolt a kétségtelenül kívánatos tézistől. - Józan gondolkodásképpen...helyeslem, hogy pillanat a múlt emléke maradjon. - habár a fájdalmas szigor fintorra húzta a számat, elfordulva mégis beláttam, a helyzet sokkal nagyobb szélsőségeket hozott volna magával. Bevallom, az érzelem mindig is kiváltságos helyen szerepelt a szívemben. De ha kóstolót éreztem, azonnal túlzásba estem.
Nem tudom, hogy ez most miért okoz akkora gondot, hogy miért érzem hirtelen olyan szarul magam, amikor voltaképpen még semmi nem történt. Volt pár kalandom Kendra mellett és ez eddig még egyáltalán nem jelentett problémát és, amikor vele voltam sem éreztem, hogy nem lenne szabad..Mondjuk lehet azért, mert közben teljesen máshol jártam. Amúgy sem arra figyeltem, hogy mit csinálok vagy ő mit csinál. Csak a lehető leghamarabb túl akartam esni a dolgokon. Ami voltaképpen be is vált, de most nem akarom megszakítani a pillanatot azzal, hogy túl sokat gondolkodom. Láthatóan túl sokáig gondolkoztam ezen az egészen, hiszen ő is észrevette, hogy valami nem stimmel velem.. Összeszedtem magam és egy vigyorral az arcomon válaszoltam. – Az ég világon nincs senkim.. Minden a legnagyobb rendben.. – Suttogtam ajkaira, majd közelebb vonva magamhoz szenvedélyesen megcsókoltam, hogy bebizonyítsam igazat mondok. Nem fogok egy ilyen jó lehetőséget elvesztegetni, amiatt hogy baromságokon gondolkozom. Itt az ideje, hogy kikapcsolódjak. Kendra közelében ráérek gondolkozni a dolgokon. Amíg pedig élvezhetem ennek a gyönyörű nőnek a társaságát.. Addig nem érdekel semmi más.
Már-már ott tartok, nem érdekel, miben megy aztán a dolgára és szaggatnám róla a fennmaradó ruharéteget.. De nem.. Még mindig sikerül annyi önkontrollt gyakorolnom magam felett, hogy magamhoz és vérmérsékletemhez képest kevéssé durván vetkőztetem, míg már csak a boxerét kellene lejjebb tolnom. De érzek valamit.. Mintha tétovázna, így én is leállok egy pillanatra. Persze kezeim továbbra is mellkasán kalandoznak, de szájától elszakadok, hogy füléhez hajolhassak néhány szó erejéig. - Valami gond van? - búgtam a fülébe. Bizony, észre vettem vágyakozó tekintetét, ahogy azt is, hogy most tagjai kissé görcsösek lettek. - Van valakid? - kérdezek rá a kézenfekvőre, bár ez talán kicsit későn jut eszembe. Szép dolog a hűség, de nekem nem erősségem.. Pontosan ezért nem is szoktam nős emberekkel kezdeni.. Vagy olyannal, akinek barátnője van. Náluk rosszabb komolyan nincs.. Pontosabban annál, hogy együttlét közben az motoszkál a fejében, hogy akár le is bukhat, és még véletlenül se arra koncentrál, amit nyújtani tudok.. Az élvezet.. Bár, ha jobban belegondolok, mindenki úgy számol el a lelkiismeretével, ahogy akar. Szíve joga.
Szinte éreztem, ahogy a szikrák pattognak kettőnk között. Megbolondít.. Olyan erővel vonz magához, hogy egyszerűen képtelen vagyok ellenállni neki. Nem, mintha akarnék.. De, ha megpróbálnám sem menne. Viszont legbelül valamiért bűntudatot érzek, hogy ezt teszem. Kendra? Dehogy.. A kapcsolatunk nem olyan komoly, hogy ez számítson nekem. De akkor mégis miért? Más nő tudtommal nincs az életemben, bár már ezt is el tudom képzelni.. Viszont, ha nem emlékszem, akkor nem mindegy? Az is lehet, hogy soha nem fog eszembe jutni.. Akkor meg, hadd élvezzem, már az életem.. Amiről Kendra nem tud az nem is fáj neki, szóval innentől kezdve egyáltalán nem érdekel. Lehúztam róla a felsőjét, majd pár pillanatig gyönyörködtem benne. Nem tartott olyan sokáig, hiszen hamarosan újra birtokba vette ajkaimat. Kezeim a formás fenekén pihentek meg, miközben magamban imát mormoltam azért, mert szoknya van rajta.
Élveztem, ahogy szinte teljesen uralma alá hajtotta testemet azzal, ahogy végigsimította rajta. Más nő már valószínűleg régen remegő kocsonyává változott volna a karjai között, ha így ér hozzá. Persze én ez alól is kivétel voltam, mert hát nem vagyok átlagos teremtés.. Ezzel egyetemben azt sem mondanám, hogy hidegen hagy, amit művel velem, hiszen a kémia nagyon is megvan kettőnk között, és ezzel tisztában is vagyunk. Máskülönben nem tapadnánk egymás ajkára ekkora szenvedéllyel és nem vetkőztetnénk a másikat ilyen buzgalommal. Rólam is hamar lekerül a felsőm, és úgy végzi, akár a pólója, a szomszédos ülésen. Az arcomba hullott hajamat türelmetlen mozdulattal simítottam hátra, hogy újra csókolni tudjam, miközben már övét csatoltam kifelé. Bár az mutatvány lesz a javából, mire leveszi. Még szerencse, hogy rajtam a hideg ellenére is szoknya van, hosszú szárú csizmával. Így azt egyszerűen feljebb húzom, majd megemelkedek kissé, hogy tovább vetkőztethessem.
Nem emlékszem, már az utolsó alkalomra, amikor egy kocsit használtam erre a célra, de számít ez? Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz. Főleg, ha a kocsi tulajdonosa visszatalál.. Mondjuk nem különösebben foglalkoztatna, de az egyszer biztos, hogy érdekes szituáció lenne. Mindenesetre nem érdekel, ha pampog, ha nem. Az ő baja, hogy itt hagyta voltaképpen a semmi közepén az autóját.. Mi csak kihasználjuk a lehetőséget, ami éppen megadatott. Bemásztam mellé a kocsiba és, mikor az ölembe fészkelte magát kezeim automatikusan végigsiklottak a testén. A vigyor az arcomról, már levakarhatatlanná vált. Nem mondhatom, hogy túlságosan sok hely volt a kocsiban, de ezt is sikerült megoldania, majd pedig szenvedélyesen tapadt az ajkaimra én pedig természetesen viszonoztam, miközben kezeim újból formás fenekére kalandoztak.. Nehezen bírtam visszafogni magam. Legszívesebben, már most széttéptem volna a ruháit, de azért szüksége van valamire, amiben elmehet.. Szóval óvatosan elkezdtem megszabadítani őt a ruháitól.
Nem gondolkoztam sokat, nem is hezitáltam, ugyanis nem volt miért. Mindez a részemről ösztönös cselekvés volt. Onnantól kezdve, hogy kinyitottam az ajtót és lendületből átmásztam az anyósülésre, egészen addig, míg ő is beült és átlendítve rajta a lábamat az ölébe fészkeltem magam. A szituáció még nem volt az igazi, mivel éreztem, miként nyomódik a kormány a derekamnak, így megkerestem a kart és az ülést teljesen hátratoltam. Bár lehet, hogy nem egyedül, mivel az nehézkes lett volna. Így tapadtam ajkaira, közben pedig már azon ügyködtem, hogy levehessem róla a pólóját. Szívem szerint lecibáltam volna, de türtőztettem magam. Még mindig ki akartam élvezni minden pillanatot. Csak másodpercekre szakadtam el ajkaitól, azt is csak azért, hogy levegőhöz jussak, mivel már most is ziháltam, pedig.. A java csak ezután jön. Szemei pedig néma ígéretet hordozva biztattak.
Szavakba nem tudnám önteni, hogy mennyire kívántam őt. Talán a dolgokat még az is fokozta, hogy tisztában voltam azzal is, hogy ő is pontosan ugyanennyire vágyott rám. Mégis miért ne tette volna? Nem vagyok egy Kvazimodo, szóval már eleve ezért plusz pontot érdemelek. Azt már ne is említsem, hogy tudok bánni a nőkkel. Legalábbis az esetek többségében. Vadul ajkaimra tapadt és karjait a nyakam köré fonta én pedig ezzel egy időben a derekát karoltam át és szorosan magamhoz vontam egy pillanatra sem eresztve ajkait. Kabátomtól való megszabadulásban segédkeztem, már amennyire tudtam és hagytam, hogy egyszerűen a földre essen. Valószínűleg még szükségem lesz rá, de nem vagyok akkor idióta, hogy ne találjam meg újra még akkor sem, ha esetleg úgy alakulna a dolog, hogy egy kicsit arrébb helyezkedünk el. Mintha a gondolataimban olvasott volna megfogta a kezem és az egyik autó felé kezdett húzni, amit az előbb még nem is figyeltem. Nagy valószínűséggel, már akkor is itt állt, különben hallottam volna, ha jön. Nem volt olyan messze, szóval még egy átlagember is hallotta volna.. De nem is az autókkal kell foglalkoznom, mikor egy ilyen gyönyörű nő társaságát élvezhetem, mint amilyen Zara is. Végig mögötte álltam, miközben ő az autóval volt elfoglalva. Azt hiszem minden egyes percben tud valami újat mutatni nekem. Ezekkel pedig csak azt éri el, hogy talán többször is érdeklődjek felőle.. Nem, Sean, nem. Megegyeztettek egy éjszakában és neked sem kell ennél több. Nem vagy egy idióta zaklató. Örülhetek annak, hogy egyetlen egy éjszakát eltölthetek vele nem akarok telhetetlen lenni. Főleg, mivel tudom, hogy ez az egy is felejthetetlen lesz. Már, ha most elválnánk is az lenne.. Nem találkoztam még egy hozzá hasonló nővel.. De azért nem szívesen hagynám abba pont itt.
Ez könnyebben ment, mint gondoltam vagy vártam volna. Nagyon könnyen belement, és az a vigyor a képén.. Kezdtem benne kételkedni, ám mikor megerősítette a feltételemet, elszállt minden aggodalmam. Tudjuk, mire vállalkoztunk, és immár ahhoz mérten kell kezelnünk a helyzetet is. Nem haboztam nyakába csimpaszkodni és vadul ajkára tapadni. Ajkaim közé szívtam száját, közben pedig kezeimmel lesepertem a válláról a kabátját és hagytam leesni. Lett volna még egy szabályom, hogy a ruháim maradjanak hordhatóak.. Ha már a kedvenc felsőm van rajtam. Ám erre nem hívtam fel külön a figyelmét. Nem volt igazán fontos. Sokkal inkább hajtott a vágyam, na meg az, hogy megmutassam neki - ha eddig magától nem jött volna rá -, hogy mennyire nem vagyok én hölgy... Elvégre.. Van néhány szabályom, amiből kapott egy kis ízelítőt. A következő, ami szerint élem az életem, hogy a szex legyen feledhetetlen. Kölcsönös alapon, bár nálam a dolog mindig kétesélyes. Hirtelen ötlettől vezérelve szakadtam el tőle néhány másodperc erejéig, hogy aztán megragadhassam kezét és az egyik autóig húzzam. Nem tudom, ki hagyta itt, de bánhatja. Némi matatás után megtaláltam a mágneskártyámat, amivel hamar fel tudtam törni, kulcs nélkül is, mintha mi sem történt volna. Hmm.. rossz szokás, tudom. De legyen valami haszna, hogy sokmindent tudok a bűnözésről, még ha magam nem is vagyok echte törvényszegő. Nem terveztem sehová sem vinni az autót, hisz ha már illegális dolgot művelek, nem hagyok tanúkat, mégis kényelmesebb lesz bent mindkettőnknek. A reakcióját nem láttam, mert végig, amíg ügyködtem mögöttem állt, de reméltem, hogy nem riasztja el őt már semmi, főleg nem egy kis meglepetés..
Eszem ágában nem volt visszafogni magam. Most már voltaképpen csak ketten vagyunk. Oké.. Lehet, hogy lesz pár kíváncsi szempár, akik erre járnak, de ha annyira kíváncsiak a műsorra kétlem, hogy megzavarnák az előadást, szóval én ezzel nem igazán fogok foglalkozni.. Nem örülnék, ha ő pont ezért vetne véget a szórakozásunknak, de úgy ismertem meg ebben a gyenge órácskában.. Vagy igazából talán még annyi sem telt el. Ilyenkor mindig megzavarodok. - Értettem, hölgyem. - Mondtam egy ravasz vigyor kíséretében. Tisztában fogom tartani a kérését eszem ágában nincs megszegni őket, mert azzal egyetemben el is rontanám a szórakozásunkat. Annak pedig még nem jött el az ideje. - Egy éjszaka.. - Ismételtem meg első szavait. Nekem ez volt az egyetlen kikötésem. Ezután mindenki mehet a maga dolgára, mintha mi sem történt volna. Szerintem ez így van rendjén.
Nem tagadom, meglepett, hogy ilyen hevesen esett nekem, de cseppet sem bántam, sőt.. Ezek szerint eddig visszafogta magát, de most, hogy csak ketten vagyunk, máris sokkal határozottabb és mer cselekedni. Éreztem a mélyen barázdált fatörzset a lapockámnak nyomódni, és a testét ahogy az enyémnek préselődik. Minden szégyenkezés nélkül nyögtem bele csókjába, aztán ismét elhúzódtam tőle, de csupán néhány centire. - Egy éjszaka.. - hangom rekedten csengett, de muszáj volt tisztáznom vele a játékszabályokat. Volt már abból kellemetlenségem, hogy utána többet akart az illető. Nem áll szándékomban, jó ha tudja. A szerelem, és egyéb nyáladzások nem jellemzőek rám. Talán azért, mert csak én számítok magamnak. Mindegy is.. Nem lényeges.. - .. és nem jelölhetsz meg.. - fejeztem be végül, lefektetve a szabályaimat. - Részedről valami kikötés? - hajoltam hozzá ismét közel. Az enyémeket tudja, és... kénytelen lesz elfogadni.
Kezdett, már megőrjíteni.. Élveztem, hogy húzzuk egymást agyát, de nem hiszem, hogy sokkal tovább bírtam volna ezt az egészet. Ha most nem mondja ki a bűvös szavakat, akkor valószínűleg helyben felrobbantam volna.. Vagy akarata ellenére ráncigáltam volna be a mosdóba vagy valahova.. A helyszín számomra teljesen mindegy csak egy a lényeg mégpedig az, hogy a lehető leghamarabb kaphassam meg őt magamnak.. Ez a mi kis előjátékunk csak növelte az iránta érzett vágyamat, ami nem gondoltam, hogy lehetséges, de mit számít? A lényeg, hogy mind a ketten jól fogjuk érezni magunkat. Szinte éreztem, ahogy átégetik a bőrömet az emberek.. Úgy bámultak minket, mintha nem lenne hétköznapi, hogy egy férfi is egy nő összeismerkedik a bárban rájönnek, hogy elég jó párost alkotnának egy éjszakára, de persze előtte egy kicsit haboznak, de végül is ugyan ott lyukadnak ki mégpedig, hogy lelépnek. Nem értem, hogy miért vagyunk mi annyival különösebbek.. Lehet, hogy egy picit túlságosan is belementünk a játékba? Mondjuk engem aztán rohadtul nem érdekel mit gondol rólam pár balfék alkoholista. Tetszett, ahogy úgymond nekem esett, de azért ez a helyszín még nekem is kicsit túl bevállalós. Túlságosan is sokan járnak erre ahhoz, hogy élvezni tudjuk a pillanatot. Nem szavazok az unalmas hotelszobára, de a kettő között is van egy megoldás. Erre is ő is hamarabb rájött és egy erdősebb rész felé vettük az irányt. Azalatt az idő alatt amíg ide jöttünk egyáltalán nem csökkent az iránta érzett vágyam.. Ezt be is bizonyítottam azzal, hogy az egyik fa törzsének nyomtam őt a testemmel és szenvedélyesen kezdtem el csókolni ajkait.
Kezdőlap
