Csak egyszerűen nevethetnékem támadt szavaitól. Tökéletes vagyok a szemeiben. Ez rólam nem túl nagy meglepetés, mert majdnem mindenki ezt mondja. Akkor lenne nagy gáz, ha melegnek születtem volna, mert az rendkívül kellemetlen szituáció lenne. Egy ilyen testben egy "forró" lélek...
A szoknyája alá csempésztem még inkább ujjaimat, ekkor már érzékeny pontjához kalandozva, ahogyan az imént is, de most nem álltam meg ennyivel: miközben számmal újra száját csókoltam, gyengéden testébe vezettem egy ujjamat, és csókjaimmal próbáltam mindenféle hangos nyögést belefojktani.

- Veled bármiben benne vagyok.. - Teljesen kifordultam önmagamból.. Ez nem én vagyok. Nem mintha bánnám vagy valami ilyesmi.. Csak furcsa volt az egész.
- Én is pont ezt gondolom rólad... - Mondtam pár sóhaj között amit az érintése és csókjai váltottak ki belőlem. Ajkamba haraptam, hogy ezeket is visszafojtsam, mert nem lenne túl előnyös egy nyilvános helyen.

- Néha nagyon extrém tud lenni az ilyesmi. - leheltem a fülébe, közben apró kis szoknyája alá dugva a mancsomat, és vigyorogva vártam hogy megérezzem, teste reagált-e már az érintésemre, és nem csalódtam.
- Tökéletes vagy, Caroline... az én szememben az vagy. - suttogtam, és nyakára tapadtam hogy kedvesen csókolgassam. Itt nem húzhatjuk sokáig. De nagyon tetszett a szituáció.

Érintésébe szinte az egész testem beleremegett és ahol végigsimított a bőröm lángolni kezdett. Nem tudom, hogyan és pontosan mivel váltja ki ezt belőlem de azt hiszem megőrülök érte.
- Teljes mértékben benne vagyok. - Nem tudom miért de nem érdekeltek most a következmények.. Csak az érdekelt, hogy vele vagyok és jelenleg most csak ez számít. - Nagyon. - Mosolyogtam, majd nem törődve semmi mással ajkaira tapadtam.

- Tudod.. - simogattam meg a vállát ott, ahol megcsókoltam, közben félretúrva onnan a ruhát, és továbbra is mosolyogtam. - Arra gondoltam, hogy talán vihetnénk egy kis izgalmat ebbe az egészbe. - kezdtem el vele hátrálni, mindaddig, míg egy fa árnyékába nem kötöttünk ki.
- Szép ez a hely, nem? - néztem körül vigyorogva.

- Hát ha lenne valakim kicsit furcsa lenne téged újra látni. - Pár év múlva már tényleg szeretném, ha lenne egy kapcsolatom. Ha nem is túl komoly, de kialakulóban.
- Reméltem is, hogy az ízlésed nem az én korombeli lányokra terjed ki. Mert akkor pár év múlva már nem lett volna túl sok esélyem. - Mondtam felkacagva, majd mikor megcsókolta a nyakamat halkan felsóhajtottam és egy pillanatra lehunytam a szememet. Legszívesebben itt helyben rávetettem volna magam.

- Igen? - kérdeztem nevetve. - Nos, ha akkor majd udvarlód lesz, akkor mondhatni, hogy ez cseppet sem jó jel. - kacsintottam rá, még ha nem is igazán láthatta ezt.
- Még sosem volt dolgom ilyen korú lánnyal. Számomra még teljesen új az, hogy... ennyire vigyáznom kell valakire. - buktam a nyakába, gyengéden csókolva ütőerét, de nem akartam megharapni. Nem vágytam ezúttal a vérére. Nem az ő vére kellett nekem.

- Hát ebben tévedtél. - Azt hiszem mindenki Elenáért van oda. Még mindig hihetetlen számomra, hogy itt van velem.. Még ha csak két napig tartott akkor is.. Annyira jól esett a közelsége.. Még soha nem éreztem magam ilyen jól, mint most.
- Nem tudom.. Abban biztos vagyok, hogy ugyanilyen érzéseket fogsz kiváltani belőlem akkor is. - Már csak attól ki akar ugrani a szívem a helyéről ha a szemeibe nézek.

- Furcsa, megesküdtem volna arra, hogy téged sokan észrevesznek és körülzsonganak. Nekem úgy tűnt. De ezek szerint tévedtem, méghozzá jó nagyot - sóhajtottam, miközben állam továbbra is aaz ő vállán pihent.
- Miért viselkednél velem akkor másképpen? Ugyanilyen szexi leszek, ez sem mentesít az utálat alól? - vigyorogtam. Igen, ilyen szexi leszek. Hiszen vámpír vagyok, nem öregszek. Legalábbis félig az vagyok.

- Te vagy az egyetlen aki észrevett. És most úgy értem, hogy különleges vagyok. Ha nem is nagyon.. Csak egy kicsit. - Mondtam teljesen őszintén a gyönyörű naplementét nézve. - Köszönöm. - Suttogtam egy pillanatra hátranézve felé, majd újból a nap felé fordítottam a tekintetem.
- Biztosíthatlak, hogy bármennyi év is fog eltelni.. bárhogyan is fogok reagálni.. Örülni fogok, hogy újra látlak. Még ha ezt ki sem fogom mutatni. - Mondtam kicsit elpirulva.

- Tudod, a hozzád hasonló lányok pontosan ezt érdemlik meg. - suttogtam neki őszintén, bele a fülébe, miközben tovább simogattam a csípőjét és közben elmosolyodtam. - Szeretem ha egy lány boldog. És te... most annak tűnsz. Sajnálom hogy el kell mennem. De vár a munkám... és nem tudom, mikor lesz legközelebb alkalmam arra, hogy itt lehessek. És újra összehozzon minket a sors. - csókoltam meg a nyakát.

Kézen fogva sétáltunk és furcsa módon boldognak éreztem magam. Pedig még egyáltalán nem is ismerem, de a találkozásunk első estéjén odaadtam neki a szüzességemet most pedig itt sétálunk a naplementében.. De egyszer minden véget ér ahogyan ez is, hiszen ma láthatom utoljára.. Ki tudja mennyi idő múlva látom újra.
Kicsit meglepődtem mikor maga elé állított és felkacagtam, majd először ölelő karjaira néztem utána pedig felpillantottam a naplementére.
- Ez tényleg nagyon gyönyörű. - Suttogtam kicsit meghatódottan. Tökéletesebb volt vele ez a két nap, mint összevetve az egész életem. - Mindenképpen meg szeretném ismételni. - Mondtam neki őszintén. Tényleg teljesen komolyan gondoltam..

/ Grill /

Sötétedett már, csak egy kóbor napsugár jelezte azt, hogy nem ért véget a nappal. Magammal rántottam Caroline-t, keze e akezembe olvadt, és jóleső bizsergés borzongatta ettől a testemet.
- Gyere ide. - állítottam magam elé, megállva egy olyan ponton, ahonnan jól látható volt még a nap fennmaradt kis része. Átfontam derekán a karomat, így öleltem át, államat meg vállán támasztottam meg, miközben gyengéd csókot leheltem nyakára.
- Nézzük együtt ezt a gyönyörű pillantot - súgtam neki lehunyt szemekkel. - Nem ez lesz az utolsó alkalom, ezt megígérem neked. Ha visszatérek évek múltán... ezt meg kell ismételnünk.

Park