Ahogy elindult a film elment a kedvem az egész csajos estétől. Kicsit több szórakozásra vágytam minthogy itt ücsörögjünk popcorn majszolgatva ezáltal hizlalva tökéletes alakunkat. Már akié tökéletes. Meg ha rajtam kívül ezzel törődik valaki.. De néha elvesztem az uralmat, mint most és egy tál popcorn is benyomok akár. De ma valahogy teljesen másra vágytam. Valami szórakoztatóbbra.
- Bocs csajok, de azt hiszem én ezt most kihagyom. - Azzal fel is tápászkodtam a kanapéról, majd hazaindultam hogy jobban kicsípjem magam, mint általában. Mert ma tényleg jól fogom érezni magam.


(Forbes ház)

-Majd valaki biztos. -vontam vállat és amikor már én is popcornért nyúltam volna láttam, hogy már csak pár szem van. -Akkor azt hiszem én most kipattogtatom a többit. -álltam fel a kanapéról és kivettem Care kezéből a tálat, majd a konyha felé indultam.

A kész popcornt beleöntöttem a tálba és visszamentem hozzájuk a nappaliba. -Remélem ez tovább fog tartani.-nevettem és Caroline kezébe nyomtam, majd én is most már ténylegesen csatlakoztam hozzájuk és leültem a kanapéra. -Adjuk meg az alaphangulatot a horror filmhez. -mondtam mosolyogva és egy kicsit rákoncentráltam, hogy kioltsak minden lámpát. Hátha ez ad nekik egy kis hitet, bár kétlem.

Mikor Bonnie megjelent csak bólintottam neki és tovább tömtem magamba a popcorn-t. Halkan felkuncogtam Elena piszkálodásán, majd Bonnie el is kezdett matatni a tévé előtt valami horror film után. Meg is találta azt amit keresett, mert elégedetten huppant le mellém a kanapéra.
- Most ha megijedek és elejtem a popcorn-t ki takarít össze? - Kérdeztem nevetve, majd újból a számba tömtem egy maréknyit és már lassan a tál alját kaparásztam.

-Főleg hogyha Caroline ilyen éhes.-kuncogtam..Következő mondatára kiakadhattam volna, de nem tettem, hisz realista szemmel én sem hinnék az ilyenekben, de néha azért már zavart, hogy poént csináltak a dolgokból.
-Mondjuk valami jó kis horror film?-sétáltam oda a tévéhez és elkezdtem kutakodni a DVD-k között, majd meg is találtam a tetszőleges filmet amit a lejátszóba dugtam.
A a kanapéra vetettem magam és egy kis hangot adtam a tévére, majd megütögettem a mellettem lévő üres helyet, hogy Elena is üljön le mellénk.

- Sosem baj, ha van tartalék! - mosolyogtam a lányokra, majd amint Bonnie is beért hozzánk a nappaliba, elvettem tőle a szatyrot, mint rendes házigazda és eltettem, de előtte ugyebár kikerült belőle a popcorn.
- Mondd meg te, Bonnie. A mágikus hókuszpókjaiddal mondd meg, hogy mi tetszene most nekünk. - mondtam, kis pimaszsággal a hangomban. PErsze nem kellett volna ebből viccet csinálni, de valamilyen szinten az volt, vicces. Hiszen boszorkányok nem léteznek. Nyilván Bonnie csak ráérez a dolgokra.

Amint ajtót nyitott nekem Elena egy széles mosoly ült ki az arcomra. -Szia!-köszöntem vissza még mindig mosolyogva és viszonoztam az ölelését. -Hoztam popcornt.-ráztam meg a szatyrot amiben az a pár zacskónyi pattogatni való volt. Besétáltam a házba, ahol nem is olyan rég jártam és megpillantottam Caroline-t aki egy nagy tálnyi popcornt eszegetett -Szia Care! Úgy látszik jó, hogy vettem vésztartaléknak kukoricát mert látom hamarosan elfogy -kuncogtam halkan Caroline-ra nézve- Na és mit nézünk?-néztem ismét Elenára.

Egy ideig bámultuk Care-el a tévét, mikor hallottam a kopogást, és máris széles mosoly kezdett játszani az arcomon. - Ez biztosan Bonnie lesz! - lelkesedtem fel ismét, és felpattantam, hogy az ajtó előtt megállva meglássam Bonnie-t, akit már vártunk.
- Szia! - mondtam neki lelkesen, és rögtön átöleltem a legjobb barátnőmet. - Végre ideértél... már nagyon vártunk.

Két nem fogadott hívásom is volt Caroline-tól. Sejtettem, hogy miért hívhatott. Már napok óta beszélgettünk arról, hogy jó lenne egy csajos este vagy ahogy Care-t ismerem még vásárolni is elrángatna, de inkább az A. verzióra tippeltem és Elenáék háza felé indultam. Előtte beugrottam és vettem pár zacskó popcorn-t hátha szükségünk lesz rá. Sietős léptekkel haladtam idáig, majd bekopogtam. Reméltem, hogy itt vannak, ha mégsem akkor meg így jártam.

- jól van - kuncogtam az arcát látva, ahogy a tévét bámulta, közben egyelőre még jókedvűen ettem tovább a popcornt. Valahogy semmi kedvem nem volt este a Grillbe menni, de ez van, nyilván rossz utat választottam. Na, mindegy.

Már éppen kifogyott a kezemből a popcorn mondhatni, hogy szerencsémre amikor megállt egy orvosi sorozatnál. Na ebben most valamelyik orvos ki fog kezdeni a másikkal, de bonyolult kapcsolat miatt szakítanak aztán megint összejönnek és blabla. De most éppen egy műtős jelenet volt ezért a távirányítóhoz nyúltam, hogy elkapcsoljam.
- Igen, persze. De ha nem bánnod szeretném magamban tartani ezt a kevés popcornt. - Mindig is kavargott a gyomrom az ilyen dolgoktól.

Felkuncogtam, ahogy láttam, hogy egyesével kapkodja a számába a pattogatott kukoricát, közben folyamatosan váltogattam a csatornákat, mígvégül megálltam egynél, amin éppen valami hülye orvosi sorozat ment. Nyilván ragad az apám foglalkozása, és engem is érdekel az ilyesmi.
- Hát... max majd elmegyünk hozzá, és elrángatjuk - mosolyogtam, két szemmel meredve a képernyőre.

- Mi bajod a talkshow-val? - Nevettem fel, bár azoknak nagy részben nem sok értelme van. Nem lehet normális aki az olyanokat rendszeresen nézi. De ez az én kis véleményem amit kivételesen megtartok magamnak. Levágódtam mellé a kanapéra majd belemarkoltam egyet a tálba és egyesével kezdtem nyammogni a popcornt.
- Hát igazán jó lenne már. - Húztam el a számat.

Bevágtam a popcornt a mikróba, majd amint elkészült, egy tálba öntöttem, és megfogtam egy üveg üdítőt is. - Jól van, kapcsolgatunk. Csak ne kelljen talkshow-t nézni, oké? - mosolyogtam rá, ledobva magamat a kanapéra, és odatettem a kukoricát elénk, így nyomva be a tévét.
- Remélem, Bonnie is jelentkezik majd lassan - sóhajtottam.

- Ez csak természetes. - Mosolyogtam vissza rá. - Nézzünk. De melyiket? Vagy lehet jobban járunk ha csak kapcsolgatjuk a csatornákat. Hátha meglátunk valami jót. - Tudtam, hogy nehéz este áll majd előtte. Nem mondhatom, hogy előttünk hiszen nekem semmi komoly döntést nem kell hoznom. De ott leszek ha majd kellek. Bár szerintem nem lesz vészes a dolog.

Mintha némileg izgatott lett volna a helyzettől, de most... hát ki nem lenne az? Nem mindennapi az, hogy... én valami olyasmibe keveredem, amivel fájdalmat okozok másoknak. Az nem az én asztalom. Nagyon nem...
- Rendben. Köszönöm a támogatást - mosolyogtam rá. - Na de... mit csináljunk?Nézzünk meg addig valami nyálas filmet? Van popcorn - kacsintottam rá.

- Ott leszek és figyelek. - Kíváncsi vagyok arra, hogy hogy fog zajlani ez a szakítás és semmiképpen nem hagynám ki. Tisztára mintha egy filmben lennék olyan lesz. Csak kár, hogy nem vihetek popcorn. Lényegtelen amelyik fél jobban le lesz törve azt fogom majd felvidítani egy üveg whiskyvel.
- Nyugi, nem egy gyilkosságra készülsz. - Láttam rajta, hogy kezd feszülté válni. Bár Matt lelkét picit összezúzza most, de később újraépül szilárd talajra.

Hallgattam Care szavait, és az arcom egyik fele nevetett, a másik meg szívem szerint sírt volna, hogy mit készülök tenni Matt-el. Ó, te jó ég... ő jobbat érdemel. Hiszen... ő egy jófiú, akiről minden lány álmodik.
De mire bármit is mondtam volna, Caroline gondoskodott arról, hogy ma este tutira találkozzunk a Grillben. Meglepett, de... elkerülhetetlen. A másik kérdés, hogy vajon képes leszek-e elmondani. Mert lehet, hogy belekezdek, de aztán hirtelen meggondolom magamat, és aztán...
- És te is ott leszel? - néztem Carolina szemeibe.

- De akkor ne olyan ruhát vegyél fel amiben csorgatja rád a nyálát, mert akkor csak látni fogja azt, hogy mit veszített. - Körmömmel kopogtatni kezdtem az asztalon. - Meg a hajadat szerintem kösd össze. Ne legyen jellegzetes parfüm illatod, mert akárhányszor megérzi eszébe jutnak majd az emlékek. Ma este a grillben? Akkor máris elintézzük. - Elvettem Elena telefonját és egy gyors SMS-t küldtem Mattnek.

- Talán... talán ideje lesz majd beszélnem vele. Hátha... ma este ott lesz a Grillben - motyogtam nagyot nyelve, miközben hallgattam Caroline-t. Kicsit furcsa volt némileg komoly szavakat hallani a szájából, de egyszer mindennek eljön az ideje. Ki tudja, talán egyszer Care is tud majd komolyan viszonyulni a dolgokhoz.

- Beszélnem se kell vele, hogy lássam azt oda-vissza van érted. De Elena minél tovább húzod a dolgokat annál rosszabb lesz neki hidd el. Egy ideig majd játssza a kemény fiút... De azon nem fog változtatni semmi, hogy törődik veled. Egy ideig kerül majd aztán szépen visszamegy minden a rendes kerékvágásba. - Megittam az összes narancslét ami most elég jól jött, mert a nagy prédikációmban kiszáradt a szám.

- Igen, talán egyszer. De Matt-et nem akarom megbántani - ráztam a fejemet. - Ha elmondom neki, hogy mellette már olyan... megszokott az élet, megbántom... - sóhajtottam panaszosan, majd kissé félve néztem Caroline szemeibe. - Te... nem beszéltél vele? Mármint, hogy ő... mit érez... vagy valami? - kérdeztem, bár tudtam, hogy nem éppen beszélgetőpajtások, de... ki tudja?

- Idővel majd csak eljön. - Én se sokkal többet tudok a dolgokról, mint ő. Nekem se ütött még be az a nagy lángoló szerelem. Sőt nagyon úgy esélyem se volt a srácoknál. - Majd talán meglátsz valakit egy nap és a szíved hevesebben kezd verni. Mindig vele akarsz lenni. Ő lesz az indok amiért reggel felkelsz és nem csak megszokásból teszed majd. Remélhetőleg eljön majd és a csomagolása is jó lesz. - Mondtam mosolyogva majd belekortyoltam a narancslébe.

- Én... én... tényleg nem tudom - ráztam a fejemet összezavarodva. - Nincs viszonyítási alapom. Nem tudom, hogy milyen az igazi, lángoló szerelem... vagyis azt hiszem, még sosem éreztem. És... azt hiszem, Matt iránt soha nem is fogom ezt éreztni... - vallottam be végül ezt, hiszen ez jött a számra. - Én... egy ideje már fogalmam sincs, mi van. Eleinte olyan jó volt, de aztán minden olyan megszokottá vált.

- Tudtam, hogy nem léped át a szabályokat. - Sóhajtottam egyet majd belekortyoltam a narancslébe. Mindig szót fogad a szüleinek és soha nem tesz semmi olyat ami ellenükre lenne. Tipikus Elena.
Láttam, hogy meglepődött a kérdésen talán kicsit zavarba is hoztam ezzel. Így már biztosan kijelenthettem azt ami eddig csak a fejemben tevődött össze. - Te nem szereted őt.

- Hát, amiről nem tudnak, az nem is zavarja őket - vontam egyet a vállamon mosolyogva, de végül narancslevet öntöttem neki is, és magamnak is.
A kérdésén... egy kicsit meglepődtem. Mert ezt még úgy igazán én se gondoltam végig.
- Nos... igazából nem is tudom - dörzsöltem meg a nyakamat. - Valami van, de... azt nem tudom, hogy mi - sóhajtottam hatalmasat.