- Nos drágám... akkor ideje kimenni a repülőtérre. - vigyorodtam el, és megfogtam a kezét, miután betettem csomagjait a csomagtartóba. Én eleve ki se pakoltam mert nem tűnt olyan létfontosságúnak az egész. Két napot voltam itt, és valószínűleg jó ideig megint nem fogok erre járni. Csak mikor.. Caroline visszatér.
- Gyere. - suttogtam neki és egy csókot leheltem ajkaira.

/ New York /

Eszem ágában nem volt, hogy egy ilyen ajánlatot visszautasítsak. A legfőbb oka az egésznek az, hogy vele lehetek. Aztán persze az is benne van a pakliban, hogy egy kis időre megszabadulhatok az unalmas Mystic Falls-i légkörtől. Azért, hogy vele lehessek. Semmire nem vágytam még ennyire, mint most erre a két dologra egész életemben. Ő és egy kis távollét az otthonomtól. Egyfajta mennyország számomra.
- Azért próbáltam sietni. - Mondtam kuncogva. Igen.. Amennyire ki tellett tőlem siettem is. Bár kinek, hogyan telik az idő ilyenkor. Nekem nem tűnt olyan soknak..
- Már megvolt.. Én csak veled akarok lenni. - Suttogtam, majd odahajoltam hozzá, hogy megcsókolhassam. Nem hiszem, hogy bárki is nézne minket.

A gondolatok szinte felemésztettek. Semmit sem tudtam, vagy sejtettem, mert Caroline egy olyan.. bonyolult jellem. Nekem legalábbis. Még nem siekrült teljesen feltérképeznem őt, pedig.. őt anélkül nem érthetem meg.
Nyílt az ajtó, és mintha egy három tonnás kő zuhant volna le szívemről, ahogy megláttam őt, és elvigyorodtam.
- Hozzászoktam, hogy a nők sokáig készülődnek. - kacsintottam rá, és ahogy mellém ért átvettem táskáját hogy az autómhoz sétáljak.
- Búcsúzz el pár napra ettől a helytől.

Nem tudom, hogy most mennyi ruhát kellene pakolnom meg igazából milyeneket. Ezért inkább vegyesen kezdtem el pakolászni. Minden fajtából egyet, de azok közül a legjobbat. Ami a legjobban áll rajtam meg ilyesmik. Legalábbis az egész pakolás alatt ez vezérelt. Neki akarok megfelelni..
A lehető leggyorsabban végeztem a pakolászással, majd felkaptam a táskát és kimentem hozzá. - Remélem nem várattalak meg túlságosan.

Minden kétesélyes volt. Vártam rá, mert reméltem, hogy eljön. Hogy visszajön.. csomaggal a kezében. És eljön velem pár napra. Igaz, szívem szerint vissza se hoznám, de azt simán nem tehetem meg.. mert.. vissza kell ide térnie. És engem majd el kell felednie. Örökre.. vagy nem. CSak addig, míg vissza nem térek.
A kerítésnek dőltem, és az égre meredve vártam. nem tudtam, hogy mi lesz ebből. De szerettem a meglepetéseket.

Nem tartott olyan sokáig, hogy újra meglássam az otthonomat a távolban, majd egyre közelebb és közelebb. Minél több időt szerettem volna tölteni, de amikor vele vagyok.. Valahogy az idő is rohanni kezd.
- Ígérem sietek. - Mondtam egy mosollyal az arcomon. Örültem, hogy nem kell még búcsúzkodnom tőle. Nem lettem volna rá képes.. Rövid idő alatt fúrta be magát a szívembe.
Rögtön besiettem a szobámba és egy táskát előkapva pakolászni kezdtem. Próbáltam nem sokáig húzni az időt, de azért jól meg kell válogatnom mit viszek és mit nem.

/Park/

Elvigyorodva álltam meg a ház előtt, figyelve az éjszaka fényeit, és felsóhajtottam, ahogy az ajtót figyeltem.
- Én itt kinn megvárlak. Ha nem gondolod meg magad, akkor... várni foglak. És remélem, hogy így lesz. Menj és csomagolj. Reggel már a Nagy Almában leszünk. - húztam kezét az ajkaimhoz mosolyogva, és rákacsintottam. Nem tudom, mi köt ehhez a lányhoz, de csodálatos, szinte tökéletes ez az érzés. Sose éreztem még, és hát.. itt az ideje hogy beújítsak.

A barátjelöltekre csak megforgattam a szemeimet. Még ha lenne olyanom. De azt hiszem örök kárhozatra vagyok ítélve más emberek árnyékában. Viszonoztam a csókját, majd halványan elmosolyodtam.
- Nem fogok késni ígérem. De te se. - Sóhajtottam egyet mikor elhagyta a szobámat, majd nem sokkal később hallottam a bejárati ajtót is becsukódni.
Egy darabig csak ültem az ágyon és visszagondoltam az előbb történtekre. Többször az alsó ajkamba haraptam talán még el is pirultam. Órák teltek el így és én észre se vettem.
Még mielőtt lefeküdtem volna vettem egy gyors zuhanyt. Majd mikor újból az ágyamban feküdtem arra koncentráltam, hogy minél hamarabb elaludjak. Persze, mint mindig amikor ezt szeretném most sem ment olyan egyszerűen. Egy darabig csak forgolódtam. Aztán nem tudom pontosan mikor de elragadott az álom.


Napsütéses reggelre ébredtem és rögtön kiugrottam az ágyból, de szomorúan tapasztaltam, hogy még csak fél tíz van. Az órák nehezen vánszorogtak, már a hajamat is kismilliószor tökéletesítettem és a ruhámat is sikeresen kiválasztottam körülbelül másfél óra alatt.
Mikor fél nyolcat ütött az óra felpattantam az ágyamról és táskámat magamhoz véve elindultam a grillbe.

(Grill)

Elvigyorodtam. - És féltékeny barátjelöltekkel sem akarok összetalálkozni, akik ki akarnak majd nyírni engem - kacsintottam rá mókázva, majd felegyenesedtem, és még egy utolsó csók.
- Ne késs holnap te sem. Nem bírnám ki, ha egy perccel is kevesebb ideig nézhetnélek téged - mondtam neki, persze móknak szánva, majd végre sikerült elszakadnom látványától és elhagytam a szobáját, majd a házat.

/ ... /

Vigyorogva néztem végig ahogy felöltözött. Viszont nem örültem neki, hogy már most mennie kell, de örültem annak, hogy holnap újra láthatom.
A vigyor csak még nagyobb lett az arcomon mikor magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt amit természetesen készséggel viszonoztam.
Szavaira elpirultam és egy picit hozzásimultam. - Biztos lehetsz abban, hogy be foglak engedni. Már csak ezért is megéri. - Nyomtam egy gyors csókot ajkaira.

Elmosolyodtam, ekkor már felhúzva magamra az ingemet, és minden ruhát, amit szétdobáltunk itt.
- Jól van.. gyere, még egy csókra. - húztam oda magamhoz, és szenvedélyesen csókoltam meg ajkait, úgy ahogyan talán eddig egész életemben egyetlen nőt sem.
Majd füléhez hajoltam, és ígéretteljesen suttogtam tovább. - Holnap este ebből többet kapsz... már ha leszel olyan bátor, hogy megint beengedj.. - vigyorogtam.

Alsó ajkamba harapva vettem át tőle a névjegykártyáját. Életemben nem akartam még ennyire, hogy másnap legyen. Holnap újra láthatom. Már ez is egyfajta boldogsággal töltött el. Legalább nem itt szakad félbe a kapcsolatunk. Habár nem lesz hosszútávú ez már biztos.
- Ha nem leszel ott biztos lehetsz benne, hogy hívni foglak. - Próbáltam kisebb komolyságot belevinni a mondatba, de végül felkacagtam és szemeimet párszor végigfuttattam rajta, hogy gondolatomba véshessem őt.

Nem tudhatom, mi ragadott meg benne. Talán szőke tincsei, talán az okos gondolatok, melyek így is eljutottak hozzám.. tudja ezt bárki is? Nem.. nem is ez most a fontos. Hanem hogy összehozott minket a sors. És gyan tudom hogy ez soha nem lesz hosszú életű, hiszen magam részéről nem vagyok rá képes, örömet okoz hogy legalább összetalálkoztunk.
- Nem verlek át. - nyúltam a zsebembe és elővettem a névjegykártyámat. - Itt a számom. Ha nem vagyok ott nyolcra, hívj fel!

Elérkezett az a pillanat is amikor mennie kell. De igaza van esélyes, hogy anya nemsokára hazaér. Pedig nem szívesen engedem el. Túlságosan is szeretek a közelében lenni. Még csak most ismertem meg, de azt hiszem nem is ezt számít. Ha valakihez vonzódsz, vonzódsz. Felesleges ellenállni főleg, ha nincs kihez hűségesnek lenned.
- Rendben van. Akkor holnap a grillben találkozunk? - Néztem rá nagy szemekkel. Amint kilép a ház ajtaján valószínűleg tűkön ülve fogom várni a holnap estét.

Korábban meg kellett volna látogatnom ezt a várost. Személy szerint nekem nagyon tetszik. IGaz, Caroline csak egy lány. És a "csak"-ot most nagyon idézőjelbe kell tennem. Eddig még nemigen váltott ki belőlem senki ilyen hatást.
Viszonoztam gyengéd csókját, majd felsóhajtottam és elszakadtam tőle. - Maradnék még, de van egy olyan érzésem, hogy az anyád nemsokára hazaér. - nevettem fel rekedten.

- Nyolc megfelel. Időben ott leszek. Legalábbis megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy ne késsek el. - Mosolyogtam kipirult arccal. Még mindig nehezemre esett elhinni, hogy ez az irtózatosan helyes férfi még akar látni engem. Már azon is meglepődöm, hogy észrevett. Ha nem is túl sokáig, de különlegesnek érezhetem magam.
- Megértem. Nem fogok beszélni erről senkinek. Ígérem. - Mondtam komoran, majd félénken odahajoltam és megcsókoltam.

- Mondjuk nyolc körül? Mit szólnál hozzá? Én sosem kések. De neked elnézem ha megtörténne. - vigyorogtam nem kevés pimaszsággal és a kezembe fogtam kezét, hogy simogatni kezdjem kézfejét. - Tudod kedvesem... régóta nem volt az életemben olyan nő, akit újra látni akarnék. Te különleges vagy. És azért nem akarom, hogy beszélj erről bárkinek, mert.. még gyerek vagy, én meg felnőtt. Sokan megvetnének ezért mindkettőnket - cirógattam gyengéden, de még nem keltem fel róla.

- Nagyon jól hangzik. Benne vagyok. Pontosan mikor? - Kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon. Boldog voltam, hogy van esélyem arra, hogy újra láthatom és nem szakad meg mindenféle kapcsolat itt és most.
- Nem pletykálok senkinek semmit erről, ígérem. - Nem terveztem, hogy bárkinek is elmondanám, mert azt hiszem azzal saját magamat tüntetném fel eléggé rossz színben. Odadobtam magam egy férfinak akivel, csak most találkoztam. De megérte. Az én életem, az én döntésem. Ha meg is bánnom azt csak később fogom. Ráérek akkor foglalkozni vele.

- Akkor mit szólnál, ha megegyeznénk holnap este egy pohár italban? A Grillben például - játszottam az egyik hajtincsével teljes lelkesedettséggel, széles vigyorgással, s tovább cirógattam másik kezemmel az arcát. - Örömet okoznál azzal, ha velem tartanál. Legalább addig az italig. Csak aztán holnap ne pletykálj el semmit a többieknek erről a kis viszonyról - vigyorogtam.

- Én is remélem. Ha akarnám se tudnálak elfelejteni. De egyáltalán nem akarlak. - Kuncogtam fel, majd gyönyörű szemeibe mélyedtem. Olyan szép kékek voltak. Szinte megigéztek. Bár már a mosolyától is elpirulok.
- Köszönöm ezt az egészet. - Néztem le az ujjaimra amivel szórakozni kezdtem zavaromban.

Tetszett, ahogyan belepirult bókomba. Lassan kászálódtam fel, nem okozva neki még mindig fájdalmat, majd kedvesen újra megcsókoltam, s megcirógattam izzadt arcát.
- Remélem, még találkozunk. Nem áll szándékomban csak úgy elfelejteni téged. - néztem mélyen szemeibe.

Nem úgy tűnt, mint aki nagyon el akarja sietni a távozását és ezért picit meg is nyugodtam. Még egy kis ideig ki akarom élvezni a közelségét. Nem minden nap van alkalmam akár egy levegőt is szívni egy ilyen helyes férfival. De úgy néz ki rám mosolygott a szerencse, mert most még egy ágyba is kerültem vele. Amit azt hiszem soha nem fogok megbánni.
- Köszönöm. - Mondtam fülig vörösödve. Bármit mond.. Az arcom paprikavörösre vált.
Egyik kezemet tarkójára csúsztattam és úgy viszonoztam a csókját.

Jólesően sóhajtottam fel, újra hiszen a hátamról még mindig nem vette le kezét, és mosolyát látva szintén rámosolyodtam, ekkor már magam is megkönnyebbültséggel, hogy nem okoztam nem kívánt fájdalmat neki. Nem akartam, hogy miattam ne élvezze később az élet örömeit, mert ezeket a pillanatokat öröm megélni.
- Fantasztikus lány vagy. - hajoltam a szájára, hogy megcsókoljam őt kedvesen, édesen miközben még midnig mosolyogtam és haját simogattam, felhúzva rajta a takarót.

Percről perce közeledett az a pillanat amikor feláll és búcsút intve távozik. Valamiféle keserűséggel öntött el ez az érzés. Nem akartam, hogy elmenjen. De ezt sajnos semmiféleképpen nem tudom megakadályozni. Amit megtehetek, hogy kiélvezem ezt a pillanatot. Aztán amennyire ismerem magam ezt az egészet még párszor lejátszom, majd a fejemben. Egy ideig biztosan.
- Nem, dehogy. - Mondtam egy halvány mosoly kíséretében miközben hátát cirógattam.

Megvártam hogy teste reakciója lökjön át engem is azon a küszöbön, és lihegve, verejtéktől izzadtan és csatakosan, így bújtam a nyakába, hogy megpihenjek, miután feszülő testtel engem is elért a megsemmisülés. Ilyen már régen nem történt. Célzok ezzel arra, hogy régen nem volt már ilyen jó valakivel. A tapasztalt nőkben már nincs mit felfedezni. De Caroline-ban volt.
- Nem okoztam fájdalmat? - kérdeztem csendesen, arcát simogatva gyengéden.