Valami önfeledt mosollyal öleltem magamhoz Sophie-t, miután mindketten megpihentünk a kéj csapdosása után. Milyen különös érzés... nagyon különös, de jó értelemben. És erre vigyorognom kellett. Míg eszembe nem jutott valami, és Sophie-ra fordítottam a fejem.
- Ne haragudj... de most azt hiszem, egy órácskára lelépek. Ha neked is van valami programod, akár unokatestvér-ügyileg, akár... máshogyan, most intézd el - kacsintottam, már félig az ingemben, majd odahajolva még egy csókot leheltem a szájára. - Hamarosan visszajövök. Ha itt leszel még - cirógattam még meg.

(Édes Álom Cukrászda)

- Az a baj, hogy ha így folytatod, nem fogunk a feléig sem eljutni - lihegtem már most, és elkaptam a két karját. a
A következő percben már ott álltunk a hálóban és az ágyra nyomtam, végigcsókolva őt mindenhol, ahol csak értem, és vigyorogva simítottam végig a combjain.
- Nos... hallgatom a kívánságlistádat. -súgtam csendesen, leszedve róla a bugyiját.

Amikor utasított, hogy álljak le, úgy is tettem. Visszacsúsztam az ajkaihoz és a homlokomat az övének temettem. -Mi a baj? -néztem rá kérdően, lebiggyesztett ajkakkal, miközben az arcát kezdtem el cirógatni.
-Csak nem rossz volt? -jelent meg egy kacér mosoly az ajkaimon.

Tovább folytatta, és már úgy éreztem, egyetlen idegsejt maradt a fejemben, amit ha elszakít, itt kő kövön biztosan nem marad... muszáj volt leállítanom, de nagyon nehezemre esett, hiszen... te jó ég, tényleg teljesen megőrjített...
- Állj... Sophie, ne csináld tovább, mert... - nyeltem nagyokat sóhajtva, beletúrva a hajába újra.

Sóhajtásai hallatán elképesztő nagy önbizalom öntött el, és tempósabban fojtattam a lenti tevékenységemet. Tetszett, hogy most én irányítok és én diktálhatom a magam tempóját. Alapjáraton nem voltam az az irányításmániás, de néha-néha azért jó ha én diktálhatom az ütemet.
Egyre hevesebben és gyorsabban kezdtem kényeztetni.

Lehúzta rólam az alsómat, a nadrág egy ideje nem is jelentett neki gondot. Kíváncsi voltam, mikor veszi át ő az irányítást, és ez előbb-utóbb meg is történt...
Fordított a helyzetünkön, és a hátam a falnak tapadt, miközben végigsiklott testemen, és mikor magamon éreztem forró száját és még forróbb nyelvét, azt hittem, engem rögtön el is ér ott a vég, egyenesen a szájában...
- Sophie... - nyögtem ki nagy sóhajtással, és összeszorított szemekkel ejtettem hátra a fejemet, ami a falnak koppant, de ez a pillanatnyi fájdalom hidegen hagyott. - Csináld még... kérlek... - kérleltem, miközben a remegő kezemmel a hajába túrtam.

-Igen, azt mondom. -suttogtam egy pimasz mosollyal az arcomon. Amikor megszorította a csípőmet magam is felnyögtem, pedig nem fájt, egyszerűen csak élveztem az erőt amit én hoztam ki belőle.
-Hát akkor megnyugodtam.. -mondtam már elharapva az utolsó szót. Csókjai jóleső sóhajokat csaltak ki belőlem, és amint lekerültek rólam a maradék ruhadarabok én sem tétlenkedtem és megszabadítottam őt attól a fölösleges alsójától is.
Vámpírsebességgel fordítottam a helyzetünkön és teljes erővel a falhoz préseltem. Apránként csókoltam végig felsőteste minden egyes pontját, egyre lejjebb haladva amíg el nem értem ahhoz a bizonyos ponthoz, nem is tétlenkedtem és számba fogadva őt kezdtem el kényeztetni.

- Azt mondod? - néztem végig izmos felsőtestemen. Tény, hogy megéri a sok... mi is? Ja... hát én nem is csinálok semmit! Egyszerűen vérfarkas vagyok, és az éppen elég ahhoz, hogy ilyen legyek. Hát nem tökéletes élet? Ezzel azonban most nem törődök, újra Sophie fülébe mélyesztem nyelvem.
Felnyögtem, tüzesen, ahogy az alsóm alá nyúlt be, és megszorítottam a csípőjét... még jobban, mint eddig. Megőrülök tőle, már olyan szinten, hogy azok szavakkal nem is elmndhatóak. Gonosz bestia, már egyre több pimasz jelzővel tudnám illetni.
- Az lenne hülyeség, ha az ellenkezőjét mondanád. - túrtam bele a hajába, végigcsókolva állát, és egy rántással tüntettem el róla nadrágját, és bugyiját is egyaránt, hogy elém táruljon ez a tökéletes test...

-Örömmel várom. -kuncogtam, majd amikor ő is benyúlt a nadrágomba jólesően felsóhajtottam.
-Pedig póló nélkül jobban festesz. -néztem végig rajta egy elégedett mosollyal. Nem láttam szükségét annak, hogy legyen rajta nadrág ezért egy könnyed mozdulattal szabadítottam meg tőle és a következő pillanatban már az alsónadrágján belül járt a kezem, ezzel is ingerelve őt.
-Hülyeség lenne ha azt mondanám, hogy kezdek irántad érezni valamit? -kérdeztem a fülébe suttogva. Kimondhattam volna, hogy szeretem, de ahhoz valahogy nem volt bátorságom.

- Esküszöm, még egy bevásárlótúrára is elviszlek... - lihegtem, mikor a pólójára tett célzást. Kit érdekel most a ruha? Engem most valami egészen más érdekelt. Ő maga. Hogy megkapjam őt, újra, szenvedélyesen és tüzesen... közben nem is jutott eszembe Kate... ez pedig nagyon furcsa votl.
Ravasz vigyorgás jelent meg az arcomon. -Na szép... akkor te is jössz nekem egy pólóval, szerettem ezt a darabot. - vágtam csalódott pofát, de csak játsszva, hiszen újra az ajkára tapadtam, kezeimmel benyúlva a nadrágja alá, de közebn azon kaptam magamat, hogy ő is hasonlóképpen tesz velem és simogatni kezd nadrágon keresztül. - Te... nőszemély... - suttogtam már most lihegve, és magam is benyúltam a bugyija alá, már-már most felnyögve.

-Pedig nagyon is akarom tudni. -mosolyodtam el pimaszul. Tetszett ahogy szinte egy leheletnyi távolság sincs köztünk ahogy a falnak nyom.
Csókjaiba időnként egy halkat belesóhajtottam. Ahogy leszakította a pólómat egy vigyorféleség jelent meg az arcomon.
-Jössz nekem egy pólóval. -kacsintottam rá, persze csak vicceltem. Egy póló legyen a legkevesebb gondom. Egy könnyed mozdulattal szabadítottam meg én is a pólójától ami a lakás másik sarkában landolt. -Így már egálban vagyunk. -mosolyodtam el és kezeimmel végigsimítottam kidolgozott felsőtestét, majd egyre lejjebb haladtam amíg el nem értem az övéhez. Egyik kezemmel benyúltam a nadrágjába és úgy kezdtem el kényeztetni, miközben a másik kezemmel visszahúztam az ajkaimhoz és vadul csókolni kezdtem.

- Ne akard tudni, hogy mit tudok... - lihegtem a nyakába, de le sem engedtem a falról, úgy simultam hozzá, mintha hozzáragasztottak volna. Te jó ég, imádtam teste édes illatát... valami virág volt, erre meg kell esküdnöm... hasonlót sem éreztem még soha. Ez az illat a Sophie-illat, ezt sem tudom többé elfelejteni...
A hajába túrtam, ahogy gyorsan és hevesen végigcsókoltam nyakát, majd ajkaimmal lesiklottam a mellei fölé. Egy mozdulat volt a felsője, és már szakadt is az anyag.

Ahogy beértünk az ajtó csapódása után csak azon kaptam magam, hogy a falnak nyom és csókolni kezd. Ami persze cseppet sem volt ellenemre.
-Hmmm..-haraptam az ajkaimba-Hát ha ez a végkifejlet akkor mindenféleképpen megérte. -húztam egészen közel magamhoz, már amennyire még tudtam és vadul kezdtem csókolni az ajkait.
-Mutasd mit tudsz te kis vérmes vérfarkas!-súgtam ajkaira és már szinte teljesen összeborzoltam a haját csók közben.

(Kávézó)

Alig léptem be az ajtón vele, máris becsapódott mögöttem az ajtó, és őt a falnak nyomva kezdtem el falni az ajkait.
- Jó dolog szerinted felhergelni így egy vérfarkast? - simultam hozzá szorosan, már nyakát csókolva végig.

(Kávézó)

Alig léptem be az ajtón vele, máris becsapódott mögöttem az ajtó, és őt a falnak nyomva kezdtem el falni az ajkait.
- Jó dolog szerinted felhergelni így egy vérfarkast? - simultam hozzá szorosan, már nyakát csókolva végig.

Elvigyorodva néztem Sophie-ra. Óh, ez a nőszemély... még ki fog csinálni engem.

(Morning Star Pub)

-Én se mostanában jártam ott. -nevettem el magam visszagondolva azokra az időkre amikor még Care-al lógtunk el oda. Miután a fenekére csaptam elkapta a kézfejemet és egy csókot nyomott rá. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire ellenállhatatlan? Ritkán mondok ilyet, de ő teljesen levett a lábamról.
-Igen? -vigyorodtam el az ajkamba harapva. Amikor átkarolta a derekamat megragadtam az egyik kezét és kivezettem az ajtón. -Akkor szórakozzunk!-adtam meg a végszót és kézen fogva indultam el vele.

[Morning Star Pub]

- Ott még az emlékeim szerint nem jártam. Te leszel az idegenvezetőm, mert nem tudom, hol van - vigyorogtam rá szélesen, és gombolni kezdtem az ingemet, de mikor a fenekemre csapott, játékosan elkaptam a kezét, és villámgyorsan egy csókot leheltem a kézfejére.
- Elég lesz, te kis szemtelen, pimasz bestia... különben megjárod! - vonogattam a szemöldökömet pimaszul, és a gatyámat is felrángattam. - Nos, vezess oda, te kis ördög! - öleltem át a derekát.

Amikor a kezembe adta a ruháimat gyorsan magamra kaptam, hogy azzal se húzzam az időt.
-Hmm..Talán a Pub-ba. Sötét van és sok az ember. Jobban mondva a sok alkoholista tini akiknek nincs jobb dolguk mint ismeretlenekkel flörtölni. -ült ki egy ravasz mosoly az ajkaimra-Szóval szerintem tökéletes hely lenne a vacsihoz. -nevettem el magam egészen halkan amikor a fülembe harapott. -Na igyekezz szépfiú!-csaptam rá a fenekére.

A kezébe adtam fél tenyeremmel a ruháit, miközben szélesen vigyorogtam. - Benne vagyok... - simogattam a csípőjét, és kinéztem az ablakon. - Hová menjünk? Te vagy a tapasztalt vadász... - suttogtam, beleharapva a fülcimpájába.

-Szerintem még azt sem bántam volna.-kuncogtam, majd elégedetten tapasztaltam ahogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókomat.
-Hmm..-gondolkodtam el egy pillanatra és egy ravaszkás mosoly ült ki az ajkaimra- Elmehetnénk keresni valami friss vacsit, aztán majd ha visszajöttünk meglátjuk mi lesz. Bár van egy sejtésem. -húztam végig a mutatóujjam a mellkasán továbbra is ugyanazzal a mosollyal az arcomon.

- Mertél volna mást mondani! Most az asztalon feküdnél, és el lennél fenekelve... - vigyorogtam rá gonoszkásan, majd amikor odalépett mellém, és csókolni kezdett, megfogtam a kezét, hogy úgy húzzam magamhoz, és szenvedélyesen csókoljam őt tovább.
- És most mit akar a kis hölgy? - szakadtam el tőle egy másodpercre.

-Nem nagyon vagyok oda az olyan pasikért akik könnyen megkaphatóak. Ha úgy vesszük te is feladtad nekem a leckét, elég nehéz volt idáig eljutni, de teljes mértékben megérte. -mondtam és mosolyogva vontam egyet a vállamon.
-Ahhoz képest...-mosolyogtam továbbra is és felállva az asztaltól odasétáltam hozzá, hogy egy hosszú és szenvedélyes csókkal illessem.

- Nos, nem tudom, mennyire publikus. Tudod, eléggé nagymenő pasi, akinél soha nem lehet tudni, milyen célok is vezérlik. De amennyire szereti a nőket, hát... nem kétlem, hogy fogsz vele találkozni - sóhajtottam, majd mosolyogtam, ahogy megette a tányérjára kerülő palacsintát.
- Remek. Pedig tényleg nem vagyok konyhatündér - nyugtáztam elégedetten.

-És ki változtatott át? -kérdeztem kíváncsian-De ha nem szeretnéd elmondani akkor nem kell.-mosolyodtam el végül és amikor elém tolta az első elkészült palacsintát nagy lelkesen ültem le az asztalhoz és egy széles mosollyal az arcomon kóstoltam meg.
-Hmm..-ízlelgettem-Isteni finom. -mosolyogtam továbbra is és lassan el is pusztítottam a tányér tartalmát.