|
| | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Vas. Jún. 02, 2013 10:44 pm | - Tudod, hogy mikor voltam utoljára beteg? - Tettem fel a költői kérdést. Honnan tudhatná, hiszen akkor még nem is ismert. Sohasem voltam egy betegeskedő fajta, ha netalántán elkaptam valamit, akkor is mindig kihordtam a lábamon. Oké, egyszer-kétszer ágynak dobott a kórság, de ez mindenkivel előfordul. - Akkor, amikor Erin-nel voltam terhes, az pedig már eléggé régen volt. Nem most akarok elkezdeni gyengélkedni. - Utáltam kiszolgáltatott lenni, de nagyon úgy tűnt, hogy most ez van... de reméltem, hogy tényleg csak visszaváltozok és legkésőbb holnap reggelre kutya bajom sem lesz. Ha akkor még mindig emberként kell parádéznom... na akkor kiverem a balhét, megkeresem a hasonmásomat és kitépem az összes szál haját, mert az orrom alá nyomta azt a virágot.
Klaus csuklójára pillantottam és megcsóváltam a fejem. - A véredet most inkább nem innám meg... kit tudja, mi történik, még a végén meghalok valami miatt és annyi az ősi vámpír mivoltomnak. Egy gyenge kis újszülött lennék. - Puffogtam és jobban bebugyoláltam magam, mert kirázott a hideg. - És éhes sem vagyok... - Motyogtam már kedvetlenül. Ez a helyzet nagyon nem tetszett nekem és ilyenkor a szokásosnál is rosszabb és elviselhetetlenebb vagyok. |
|  | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 8:52 am | - Hát, az tényleg elég régen volt - bólintottam Tatia szavaira, tekintve, hogy Erin sem volt már mai ember, sőt, mai vámpír sem.
- Fázol? - vontam aztán össze a szemöldökömet, még jobban megraktam a tüzet, majd Tatia háta mögé ültem, két előrenyújtott lábam közé fogva őt. Két karommal átfogtam a testét, hogy így melegítsem őt.
- Ez alighanem a visszaváltozás - mondtam halkan a fülébe. - Nálam is így volt tegnap - dörzsölgettem a karjait, és óhatatlanul is hallottam, hogy vacognak a fogai.
- Nem lesz rossz, meglátod. Tulajdonképpen átalszod majd az egészet. És reggel a régi önmagadként ébredhetsz - sóhajtottam. Na igen... a régi önmaga lesz. És talán ezzel elfelejti ezt a másfél napot. Elfelejti, amiket mondott, vagy tett velem. Mert a régi Tatia Petrova talán felülírja benne az embert. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 9:50 am | - Remélem, hogy tényleg az. - Motyogtam és elmosolyodtam, ahogy Klaus a karjai közé fogott. Jólesett a közelsége, karjaimmal átfontam az övéit és hozzábújtam. Így sokkal jobb volt és nem is fáztam annyira.
- Azért jó volt egy kicsit embernek lenni. - Sóhajtottam aprót pár másodperc csend után. - Azt a részt leszámítva, hogy elvesztettem az erőmet. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy bármit megtehetek. - Nyeltem nagyot és halványan elmosolyodtam.
- Szinte hallom, hogy valamin jár az agyad... mi az? Ki vele! - Néztem Klaus-ra. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 10:37 am | - Én nem élveztem annyira az emberlétet - mondtam. - Kivéve ezt a részét, amit itt töltöttünk - simogattam Tatia vállát, aztán nagy levegőt vettem, mikor kérdezett tőlem valamit.
- Igen, valami jár az eszemben - vallottam be. - Hogy nemsokára visszaváltozol. És lássuk be, a vámpír Tatia Petrovának nem vagyok a szíve csücske. Emberként könnyű volt azt mondani, hogy szeretsz, és jó velem. De mi lesz, ha már nem leszel ember? Újra elmész? És itt mi lesz? - mutattam a mellkasomra. - Harag? Béke? Megnyugvás? |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 11:04 am | Lehajtottam a fejem, amikor elmondta, hogy mi foglalkoztatja. Mit mondhatnék? Nem tudom, mit fogok tenni, ha visszaváltozom... azt sem tudom, hogy miben más most, hogy ember vagyok. Az érzelmeim tényleg különbözőek lennének vámpírként és emberként? Nem hittem ebben. Mégis elgondolkoztatott Klaus, hiszen ő is én én is ismerjük magamat, milyen vagyok. Szabad szellemű, hirtelen haragú és minden rossz, amit el lehet képzelni. Elvégre nem véletlenül vagyok a világ ribanca... ezt is sokan alá tudnák támasztani.
- Tudnád szeretni a vámpír énemet? - Kérdeztem csak ennyit halkan. Ezen állt vagy bukott mindent, hiszen... ha azt mondja, hogy képes lenne mindennel együtt elfogadni, akkor én is megpróbálhatnék akármit. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 03, 2013 11:55 pm | Tudnám-e szeretni a vámpír énjét? Ez még tényleg kérdés? Nem válaszoltam rögtön, csak - Tatiát továbbra is átkarolva - lehunytam a szemem, és szemhéjam mögött végigperegtek a közös múlt képei. Úgy, ahogy talán még sosem néztem őket magam sem. https://www.youtube.com/watch?v=UuvaFI4qnh4Ott voltunk mindketten... egy bolond, szerelmes fiú, aki szeretetre vágyott... és egy ugyanilyen lány, aki csak a szerelmet, és a boldogságot kereste. Olyan régen... ezer évvel ezelőtt.   Láttam, ahogy a megtalált, és beteljesült szerelem lázában égtünk mindketten. Láttam a tekintetét, a nevetését... akkor még hittük, igen, mind a ketten hittük, hogy olyan életünk lesz, amit álmodtunk. Minden mozdulatában, minden pillantásában ott volt a boldogság.  Aztán a kép előttem vörösbe borult. A vér színébe, majd feketébe, a haláléba. Szinte láttam önmagam, a holt Tatiát siratva... majd évszázadok múltán, egy azóta is eleven sebbel a lelkemen.  És ezt a sebet mind a mai napig az Ő hiánya okozta. És láttam őt is... kárhozottként, amivé tettük. Anyám, Mikael, és én. Gyilkosként, aki öl, gyönyörrel és válogatás nélkül... és a lelke legmélyén még most is az a lány, aki ezer évvel ezelőtt rabul ejtette a szívemet.  Igen. Ma már gyilkos volt. Egy szörnyeteg. De az én szörnyetegem. - Szeretlek, Tatia - súgtam a fülébe, mikor kinyitottam a szemem, és szorosan öleltem magamhoz. - Mindig szerettelek. Örökké szeretni foglak. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 6:45 am | Nem válaszolt és ez megijesztett. Nagyon. Bár egyáltalán nem csodálkoztam... mégis ki lenne képes igazán, feltétel nélkül szeretni engem? Rossz vagyok.. túlságosan is rossz, még a világhoz képest is, de nem tehetek róla. Ezzé váltam ezer év alatt és nem is tudok egyszerűen csak megváltozni. Az emberlét emlékeztetett arra, hogy milyen lennék esendően és sebezhetően, ennek köszönhetően rájöttem, hogy már ez sem az én asztalom. A vámpírlét az enyém és a vele járó dolgok.. a vér, a gyilkolás, az emberek megvetése. A tiszta lelkűek számára ez értéktelen, ők nem érthetik.
Akkor zökkentem ki a gondolataimból, amikor Klaus mégis megszólalt. Azt mondta, hogy szeret... örökké. Az örökké a vámpíroknál hosszú idő, mégsem voltam képes elfojtani a mosolyomat. Örültem, hogy ezt mondta, úgy örültem, ahogy csak képes voltam rá.
Lassan kibontakoztam a karjai közül és szembe fordultam vele. - Szeretlek. - Mondtam őszintén és egy apró csókot adtam az ajkaira. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 11:03 am | Valami megváltozott. Nem tudtam neki nevet adni, hogy micsoda. Talán ebben a pillanatban szakadt le mindkettőnk lelkéről az a súly, amit ezer éven át cipeltünk magunkkal.
- Tatia... - suttogtam a nevét, mint a legszebb dallamot, mikor szembefordult velem, és kimondta, amit magam is hallani akartam. És tudtam, éreztem, hogy őszintén mondja. Nem azért, mert hallani akarom, hanem mert ő maga is így érzi, és így gondolja.
- Maradj velem... - simogattam az arcát. - Mellettem. Örökké, Tatia. Amíg világ a világ. Nem akarlak elengedni soha többé. És a kedvedért még hűséges is tudok lenni. Meglátod. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 11:40 am | Ahogy a szemeibe néztem, láttam egyfajta csillogást. Jó érzés volt... és őszinte. Ezer év után végre elmondhattam magamról, hogy igazat mondok, ha az érzelmeimről van szó. Nem sokszor fordult elő ilyen és most még az apró kétségeket sem akartam figyelembe venni. Nem számított semmi... semmi más.
- Veled maradok. - Suttogtam, amikor megsimogatta az arcomat. A keze hideg volt, de ez is jólesett. - Veled maradok, ameddig csak tudok...ameddig képesek vagyunk és együtt is akarunk lenni. És ha ez az egész örökkévalóság, akkor legyen. - Bólintottam mosolyogva és másik kezére csúsztattam az enyémet. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 12:07 pm | - Már most megfenyegetlek: nem fogsz szabadulni tőlem - vigyorogtam, aztán ledőltem a bőrre, magammal húzva őt is. - Nézd, mit tett velünk az emberlét. Hatalmas hibridből doromboló kandúrrá váltam miattad - nevettem aprót, és jólesően beleharaptam a nyakába.
- Pihenned kellene - mondtam aztán. - Jobb, ha átalszod a visszaváltozást. Reggel, ha felébredsz, már a régi önmagad leszel - nyugtattam Tatiát. - Bár hiányozni fog ez az egész - mutattam körbe. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 12:48 pm | - Most meg kellene ijednem? - Vontam össze viccelődve a szemeimet. Nem fogok szabadulni tőle? Ha valamit, hát akkor ezt nem nagyon bántam. És reméltem, hogy ez így is marad és nem csak az emberi lét velejárója ez az érzelemhullám. Most arra gondoltam, hogy talán vámpírként is megengedhetem magamnak azt a gyengeséget, hogy szerelmes legyek. Lehet, hogy erősebbé is fog tenni.
Kényelmesen elhelyezkedtem és lehunytam a szemeimet. - Elfáradtam. Olyan furcsa... miért nem lehet simán visszaváltozni? - Kérdeztem kissé duzzogva, majd sóhajtottam egyet. - Nekem is hiányozni fog, de ideje visszatérni a mostani világunkba. Más lesz, de jó. - Motyogtam és egyre nehezebb volt ébren maradnom, főleg hogy tudtam, Klaus itt lesz velem és vigyázni fog rám, tehát félnem sem kell semmitől.
Még megfogtam Klaus kezét, de nem sokkal később teljesen olyan volt, mintha fejbe vágtak volna valamivel, mert szinte pillanatok alatt ragadott magával az álom. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 6:07 pm | Fogalmam sem volt, hogy meddig aludhattam. Egyszer sem keltem fel, nem is álmodtam, csak a megnyugtató sötétségre emlékeztem és arra, hogy ilyen jót még talán sohasem pihentem. Lassan kinyitottam a szemeimet és örömmel nyugtáztam, hogy jól éreztem magam. Bár tegnap estefelé sem voltam rosszul, de Klaus szerint igen... talán most már jobb.
Megfordultam és elmosolyodtam a szuszogó Klaus látványán. Legnagyobb reményem abba vetettem, hogy visszaváltoztam, éppen ezért próbaképpen a nyakához hajoltam, hogy vajon érzem-e a vére illatát. Lehunytam a szemeimet, de semmi... csak a bőrének illata csapta meg az orromat, aminek hatására a szívem nagyot dobbant a hirtelen elöntött félelemtől. Nem lehet, hogy még mindig ember vagyok... nem és nem!
Felültem, hogy ismét próba alá tegyem magam. Úgy, mint a vízesésnél óvatosan, kissé már megrémülve húztam le az ujjamról a gyűrűmet. Szépen, fokozatosan... nagyot nyelve vettem észre, hogy egyáltalán nem bántottak a nap sugarai. Kezdtem bepánikolni. Mégis mi a fene történik velem? |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 6:52 pm | Valami halvány mocorgás riasztott fel mellettem. Nem kellett kinyitnom a szemem ahhoz, hogy tudjam, hol vagyok, miért, és főleg kivel, és ettől még félálomban is egy mosoly lopakodott az arcomra.
- Jó reggelt - mosolyogtam rá aztán Tatiára, immár nyitott szemekkel, bár még nagyon álmosan pislogva. - Isten hozta a régi önmagadat - nyújtóztam nagyot, csak aztán kezdtem el úgy igazán felébredni.
- Most már oké vagy, ugye? - könyököltem fel. - Ennek örömére mit szólsz egy hajnali vadászathoz? |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 7:03 pm | Csak meredtem magam elé és nagy levegőt vettem, hogy ne kezdjek ek körbe-körbe szaladgálni, mint valami veszett csirke. Az járt a fejemben, hogy nagyon nem jó ez így, főleg amikor meghallottam Klaus szavait. Vadászat? A hisztiroham kerülgetett rágondolva arra, hogy a fogaim nem fognak megnyúlni még akkor sem ha harapófogóval fogom húzni őket.
- Ez kell stimmel... - Motyogtam. - Nem vagyok vámpír... nem változtam vissza... még mindig ember vagyok. - Nyögtem keservesen. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 7:09 pm | Tatia arca valahogy olyan furán nyugtalannak tűnt. Sőt, ha pontos akarok lenni, inkább kétségbeesettnek.
- Micsoda? - ültem fel, nagyon hirtelen felébredve, és megrőkönyödve meredtem rá. - Tévedsz... - csóváltam a fejem, de megláttam a gyűrűt a kezében. Nem volt rajta a napfénygyűrű... mégis, itt volt mellettem épen, egészségesen, holott a reggeli nap egyenesen a fekvőhelyünkre sütött.
- Dehát... - motyogtam, kerekre nyílt szemekkel - anyám azt mondta, hogy.... hogy egy-két nap. Már vissza kellett volna változnod! - kaptam el a kezét, és magam sem tudom miért - talán csak időnyerés gyanánt - visszatuszkoltam a gyűrűt az ujjára.
- Lehet, másképp működik - próbáltam magyarázatot találni, hogy mindkettőnket megnyugtassam kissé. - Úgy értem, én hibrid vagyok. Erősebb. Talán nálam nem tart sokáig. Lehet, neked egy-két nappal több lesz - mondtam, de a hangomban benne volt, hogy magam sem tudom, mit higgyek. Mert mi van, ha anyám tévedett? Mi van, ha a gyógyír tényleg működik? És nem átmenetileg... hanem véglegesen. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 04, 2013 7:21 pm | - Nem tévedek. - Suttogtam és a tenyerembe temettem az arcomat, a kezem csak akkor szakadt le onnan, amikor Klaus visszahúzta a gyűrűmet. Mindegy lett volna, ha nem teszi, úgysem fenyegetett a veszély, hogy elégek. A fenébe, még sohasem szerettem volna ennyire, hogy a napsugarak megperzseljék a bőrömet! Jó volt, szép volt, de elég ebből a nyavalyás halandólétből. Újra önmagam akarok lenni!
Keserűen felnevettem a szavak hallatán. - Ugyan már, még te sem hiszed el, amit mondasz. - Néztem Klaus-ra. A hangjából bármikor ki tudtam venni, ha bizonytalan, ahogy a szeme állásából is. - Valami van itt... valamiért nem változtam vissza... lehet, hogy hibrid vagy, de ugyanolyan idősek vagyunk, nem kellene, hogy tovább hasson nálam a gyógyír. - Csóváltam meg a fejem. Kétségbeesésemben azt sem tudtam, hogy mit beszélek, hadováltam össze-vissza. Aztán még jobban megijedtem, a szívem már zakatolt, mint egy rossz vonat. - Mi van, ha ezért nem éreztem jól magam? - Pislogtam Klaus-ra. - Mi van, ha... ismét ember lettem? Végleg... - Tátottam el a számat. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 05, 2013 7:23 am | Na igen. Tatia túl jól ismer engem ahhoz, hogy pontosan tudja, mikor vagyok határozott, és biztos valamiben, vagy épp ellenkezőleg. És momentán a második lehetőség állt fenn.
- Jól van - túrtam a hajamba. - De egyszerűen nem tudom, mit higgyek. Mi van, ha tényleg csak tovább tart a dolog? Talán csak várnunk kellene - meredtem Tatia szemeibe, és ebben a pillanatban - magam sem tudom hogyan, vagy miért - de elöntött a higgadt, jeges nyugalom.
- Ide figyelj - fogtam az arcát két kezem közé. - Van választásod. Nem is egy. Várhatsz még egy-két napot. Talán csak időbe kerül, hogy újra önmagad lehess. A másik választásod, hogy megöllek. Adok a véremből, és visszatérsz. És újra vámpír lehetsz, ami egykor voltál. Igaz, újszülöttként, de ha te ezt kéred tőlem, én megteszem. A harmadik választásod, hogy ember maradsz - simítottam végig az arcán. - Annyi mindened meglehet Tatia, ami annak idején nem adatott meg neked. Emberi élet. Család... gyerek - mondtam, észre sem véve, hogy szinte ugyanazokat a szavakat ismétlem, amiket ő mondott nekem a szobámban.
- Egy valamit tudj - mondtam komolyan. - Bárhogy is dönts, bármi is légy... szeretlek. Komolyan mondtam. Ahogy azt is, hogy nem hagylak el. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 05, 2013 9:05 am | Választások... nem, itt nincsen választás, mindössze az, hogy visszaváltozom. Más lehetőség szóba sem jöhet nálam, mert nem leszek újszülött vámpír, ember pedig végképp nem, hogy megöregedjek és meghaljak. Túlságosan hozzászoktam már az örökléthez, a fiatalsághoz, a gyönyörűséghez, mindenhez, ami ennek velejárója, de még az újszülöttség sem játszott amiatt, mert akkor az igazi önmagamhoz képest egy senki lennék. Kiröhöghetném magam.
- Oké. - Nyeltem nagyot, de még mindig nyugtalan voltam és úgy éreztem, hogy ez nem is fog hamar elmúlni. - Talán tényleg csak egy nappal tovább tart. Ki tudja, hogy működik az a rózsa? - Kérdezgettem inkább magamtól, hogy kicsit lehiggadjak, ám nem nagyon sikerült elhitetnem magammal, hogy minden rendben lesz.
Azon, hogy család és gyerek, majdnem elnevettem magam. Most jöttem rá, hogy mennyire ócska és rossz duma ez. Család? Nekem? Gyerek? Én, mint anya? Már ezer évvel ezelőtt is elbuktam, nem láttam értelmét újra próbálkozni. És mégis... mindegy, nem számít. A lényeg az volt, hogy ez sem tudott megvigasztalni, viszont az sokat segített, hogy Klaus azt mondta, nem hagy magamra. Szeret... és éreztem, hogy komolyan gondolja.
- Menjünk vissza a városba. - Nyögtem ki pár másodperc hallgatás után. - Nem akarok bujkálni... - Néztem Klaus szemeibe. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 05, 2013 9:14 am | Nem sikerült túlzottan megnyugtatnom, de legalább időt nyertünk azzal, hogy azt mondta, vár.
- Jó, persze. Menjünk, ha akarsz - bólintottam, és felkeltem, felsegítve őt is. - Hová szeretnél? Nálunk talán nem lenne a legjobb. Az egész családom ott nyüzsög, és ráadásul mindig van egy-két kóbor betérő alak is. Anyámnál is, Bekahnál is... talán nálad, a birtokodon jobb lenne. Vagy akarsz esetleg beszélni anyámmal? - oltottam el ami a tűzből még megmaradt.
- Ne félj... - öleltem át aztán Tatiát. - Nincs mitől. Nem lesz a világon semmi baj. Vissza fogsz változni. Meglátod. |
| | | |
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 05, 2013 9:35 am | - Nálam jobb lenne. Pont azért, amit felsoroltál. - Most nyugalomra vártam, úgyhogy nem akartam összefutni egyik Mikaelson-testvérrel sem vagy netalántán Mikael-el, ha rájönne az ötperc és mondjuk meglátogatná a feleségét, esetleg ismét szándékozna kinyírni a gyerekeit. - Most még nem akarok beszélni Esther-rel. A múltkor sem fogadott kitörő örömmel és...azt hiszem, tudok várni még egy napot. Ha holnap sem változok vissza, akkor felkeresem. - Sóhajtottam és még egyszer körbehordoztam a tekintetemet a kunyhón és halványan elmosolyodtam.
- Jó volt itt lenni. - Nyugtáztam, miközben Klaus eloltotta a tüzet, majd megölelt, aztán magamra vettem a kabátomat. - Menjünk. - Motyogtam és miután még mindent elrendeztünk és beszálltunk az erdő szélén álló kocsiba, elindultunk a birtokom felé.
Tatia birtoka |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 17, 2013 8:53 pm | Justice & Curtis Csak kóborogtam itt a semmi közepén, mint úgy általában, ha ki akartam szellőztetni a fejemet. Nem tudom, hogy mi ütött belém, egyáltalán mit akartam, de... VAGYIS DE! Tudtam, hogy mit akarok... hatalmat... a világ felett. Uralni akarom a virágok növekedését, a hegycsúcsok olvadását, a gleccserek őrjítő hangját... mindent akarok, méghozzá a saját kezeim közé!! Mert erre van szükségem. Én erre születtem!! Nekem ezt kell tennem!
Megálltam, és lihegve dőltem az egyik fa törzsének. - Kell nekem... egy nő... - súgtam halkan. Precíznek kell lennem. Mindent ki kell dolgoznom. Tudnom kell, mi merre és hány méter. Mert ez... ami a fejemben hirtelen megfordult... hm... veszélyes. Nagyon. Az életembe kerülhet. Ahogy minden szóba jövő, és benne szerepet játszó egyénnek veszélyes lesz. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 17, 2013 9:03 pm | Curtis&Justice
Mindent hátrahagyva, még a csapot és papot is beleszámítva, szerettem volna valami olyat tenni, amitől igazán jól fogom érezni magam. Vagy legalábbis kicsit eltér a szokásos napi rutinomtól.
Éppen ezért a legkietlenebb tisztásra jutott az én érdekes világképbeli választásom. Hát, már miért is ne épp egy ilyen senki szigetére mennék én.. Hát, egész biztos voltam abban, hogy ott senki nem lesz, és teljesen egyedül kószálhatok ott, és az agyamat kikapcsolhatom. Ám, de történt valami... Észrevettem, hogy valaki egy fának van nekidőlve, próbáltam csendben maradni, de amennyit tudok én néha szerencsétlenkedni, így véletlenül ráléptem egy, a földön heverő faágra, ami szépen kettétört. Na, ennyit a csendről, én magam okoztam a zajt. S megpillantott engem ez az alak, akire kissé furán néztem rá, de nem igazán mertem megszólalni. Csak ott álltam, vártam, hogy inkább ő kezdjen bele valamibe... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Kedd Jún. 18, 2013 10:04 pm | Justice & Curtis A feszültségem szinte tetőfokára hágott, és azt hittem, itt helyben szét fog robbanni minden agyi ütőerem, de mégsem tettem semmit, csak hallgattam és próbáltam akkorákat nyelni, hogy le tudjam fogni magamban minden felkívánkozó démont, és egyebet.
Tekintetem nem volt tiszta, mikor magam elé meredve pillantottam meg valakit, és úgy néztem rá, mintha egy megváltó jött volna, aki kizökkent.
- Ki vagy te? - kérdeztem meglepve. - Ki jár itt... ilyenkor? - nyeltem egyet. Mintha egy rossz, lidérces álomból ébredtem volna. Hátamat az egyik fa törzsének vetettem, és bámultam a lányra. Csinos... de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Szer. Jún. 19, 2013 7:09 am | Curtis&Justice
Hát ez a mostani bóklászásom nem tudom hogy fog véget érni, de mindenesetre egyelőre élvezhető. Hogy mi a jó az egészben? Feltételezem, hogy ezt még magam sem tudom. Aztán mikor megszólalt, egyszerűen azonnali válaszadásra kényszerítettem magam.
- Hát, ugyanezt kérdezhetném én is - jelentettem ki kicsit furcsa hangnemben, de valahogy azt hiszem, nem tudok másképp hozzászólni senkihez sem, csak ilyen barátságtalanabb módon.
- Én szoktam erre járni, csak nagyon ritkán - egy enyhe vigyor kiült az arcomra, mert hirtelen nem tudtam mit tenni a válasz mellett... |
| | | |
|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Jún. 20, 2013 10:45 pm | Justice & Curtis Nem voltam oda az ilyen feleselő nőkért. Mert hát mi másnak számít ez a "ezt én is kérdezhetném", ha nem annak? Jaj, istenem... egyszer valaki teremtsen már egy engedelmes, engedékeny nőt. Bár mióta ismerem Tatiát, én még az ördögöt is szívesen feleségül venném, csak verjem ki valamivel a fejemből. És ezért jobb, ha inkább a melóba temetkezem. A meló alatt pedig az új varázslatomat értem.
- Nos, kedvesem... - léptem közelebb hozzá, és végigmértem. - Nem vagy rossz bőr. Sőt! éppen ellenkezőleg... - dörzsöltem meg az államat, és úgy kezdtem rá nézni, mint egy keselyű az áldozatára. - Kellemes az illatod is... nem félsz, hogy valaki mögötted terem, és elrabol? - vigyorodtam el, és ebben valami gonoszas fény villant meg. |
| | | |
|
A poszt írója ♛ Ajánlott tartalom Elküldésének ideje ♛ | |
| | | | |
Similar topics | |
|
| | Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|
Kezdőlap
