- Játsszuk azt, hogy elhiszem, és akkor nem kell szemléltetned, mit tud a kezed, benne vagy? - kérdeztem kacsintva, s somolyogva néztem Rá. Harcias kislányt fogtam ki, de mikor épp nem harcol, szemet gyönyörködtető is. Én pedig inkább a nyugodt kis énére szavaznék, így jobban tetszik. - Rendben, nos... akkor mesélj, mi szél hozott a városba? Vagy netán őshonos itteni vagy? - kezdtem egy kevésbé nehéz kérdéssel, ha már kérdezni lehet, erre például kíváncsi lennék.
Pont olyan volt a grill mint mindig szokott lenni. Hangos, és sokan is vannak. Ezen meg sem lepődtem. Cedric egy asztal felé kezdett terelni, majd miután találtunk egy üres asztalt, kihúzta nekem a széket udvariasan. Halványan elmosolyodva néztem rá, ezzel szinte meg is köszönve ezt a kis udvariasságot. - A kezemmel is szívesen ütök nem csak a lábammal. - Kacsintottam elvigyorodva, elhelyezkedve a széken. - De ezt félretéve... Inkább azt mond mire vagy kíváncsi. Kicsit sok lenne felsorolni, hogy még mit lehet tudni rólam. - Vontam fel enyhén szemöldökömet, és kezemmel hátrahúztam hajamat, amik zavartak.
Belépve a Grill-be, a zsúfolt kis szórakozóhely a szokásos képét mutatta, így rögtön egy asztal felé kormányoztam finoman Pandorát, ahol ki is húztam előtte udvariasan egy széket. Majd mikor leült, leültem vele szemben én is. - Azon kívül, hogy jártas vagy a lábat központi helyzetbe helyező küzdősportokban, mit illik még tudni rólad? - kérdeztem egy vigyorral, megemelve kíváncsian szemöldökömet.
Visszaültem a bárpulthoz, az előbbi helyemre, és egy egész üveg whiskyt rendeltem. Talán jobb lesz némileg elázva hazatérnem, és talán jobb lesz, ha Erin így dob ki. Mert hogy ma éjjel kipenderít, abban biztos vagyok. Lehet, hogy gerinctelen féreg vagyok, de őszinte. Ebből nem engedek. Hogy megbántam-e, hogy lefeküdtem Milával? Tudja fene. Igen, ha azt nézem, hogy megbántom ezzel Erint. Nem, ha azt nézem, hogy ha képes voltam erre, talán már nem azt érzem Erin iránt, amit kellene. Ezzel pedig azt hiszem, Erin is beáll az engem kiirtani akarók sorába. Szép hosszú sor, azt meg kell hagyni.... Bár az ő esetében ezt megértem. Beletelt kis idő, mire végeztem az üveg tartalmával, de ekkor már meglehetősen billegve ültem a széken. Jobbnak láttam, ha elindulok, és adok lehetőséget Erinnek, hogy közölhesse mekkora érzéketlen, szemét bunkó vagyok.
Megforgattam a szemeimet. - Tudod, a nők nem szexrabszolgák. Néha szükségük van arra, hogy meghallgassa őket valaki. Bár... - gondolkodtam el. Én pont nem ebbe a kategóriába tartoztam. Sóhajtottam, majd nyeltem egyet, és elvigyorodtam, megragadva a kezét. - De... legyen. Ha már tőle nem kapod meg... - suttogtam, valami különös vágyódással a hangomban. Ha Tatiával lenne, egyértelműen nemet mondanék neki. De... azt hiszem, én is tartozom a lányának egy bosszúval. Ha valamiben, a barátságban nem ismertem viccet.
- Szóval kihívás... mit értesz ezalatt? - villanyozódtam fel. - Mert az elmúlt időszakban abból már elegem volt. Egy bizonyos fajtájából legalábbis - morogtam kissé rosszkedvűen. - Tudod, ki vagyok éhezve. A barátnőm mostanában.... nem túl lelkes a szex terén. Valahogy mindig olyankor jön rá a lelkizés. Én meg nem túl jól viselem - magyaráztam (talán a whiskyk hatására). - Tehát... kijössz velem, vagy sem? Sokáig nem szoktam kérlelni senkit. Sőt, eleve nem szoktam. A visszautasítást viszont nagyon rosszul viselem. Főleg egy ilyen dögös nőtől.
Még mindig nem akartam könnyen adni magam. Ennek a férfinak legalábbis nem. Mert... kiérdemelte? Nem, dehogy! - Nos... azt hiszem, hogy ezt ki kell érdemelned. Pontosabban... - dörzsöltem meg az államat, és elvigyorodtam. - Nem fogom csak úgy adni magam, ha már... szereted a kihívásokat - siklottak végig az ujjaim a mellkasán.
- Nem lesz nehéz - reagáltam Mila szavaira. - Vagy ha igen, hát annál jobb. Szeretem a kihívásokat - néztem körbe aztán a zsúfolt helyiségen. - De talán jobb lenne odakinn, nem gondolod? - kérdeztem. - A parkoló tágas... a végében bokrokkal és fákkal. Talán javasolnám azt a helyet. Feltéve, ha nem derül ki itt és most, hogy csak szájhős vagy.
- Én nem ragaszkodom semmiféle harchoz. Mindenki azt lát mások szavába, amit akar, vagy el akar érni - mondtam flegmán és próbáltam kirántani a karomat és a vállamat az ujjai alól, de utolsó szavai egyértelművé tették, hogy ennek nem lesz itt most ennyivel vége. Pedig múltkor még megúsztam... - Áh, a hűséges Mikaelson... hát vedd el, ha tudod... - néztem rá kirívóan, ahogyan feltűnt, hogy a melleimet bámulja.
- Szóval Bekah kitörte a nyakad? - vigyorogtam el kajánul. - Hiába, az én kishúgom - mondtam titkolhatatlan büszkeséggel, majd felhorkantam. - Szóval harcot akarsz? Pont velem, te szerencsétlen? És a nemesebb részemet akarod? - gőzölt be az agyam totálisan. -Megkaphatod! - ráztam meg keményen a vállánál fogva. - Minden értelemben megkaphatod, ahogy csak akarod - suttogtam utána, és pillantásomat végighordoztam Mila melleinek vonalán.
- Kitöröd a nyakam? Ugyan, sokra mész vele. Ma már a húgod is megtette egyszer - rántottam meg a vállam, és valahol magamban élveztem, hogy kihoztam őt a sodrából. - Hát én kértem, hogy ribancot fogj ki magadnak? Valld csak be, hogy te magad is tudod róla, hogy bármikor képes lenne mással összefeküdni, ha lehetősége nyílna rá. Olyan mint te, Klaus. Neked sem volt szent a szerelem soha - néztem rá rezzenéstelenül és kirántottam a karomat az övéből. - És ne fenyegess, mert esküszöm, megszabadítalak a legnemesebb tesrészedről! - förmedtem rá.
- A helyedben én most fognám be! - fortyantam fel, a poharamat dühösen a pultra vágva, és villámló, semmi jót nem ígérő tekintettel meredtem Milenára. - Ne akard, hogy kitörjem a nyakad! Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyet mondj Erinről? - tajtékoztam, és felpattanva megragadtam a karját. - Jobb lesz, ha megtanulod másra használni a szádat. Úgy biztos sokkal hatásosabb is -fintorogtam.
Tovább iszogattam, mit sem törődve a röhögésével és vontam egy újabbat a vállamon. - Nem tudom, mit vársz tőlem. Semmit nem mondtam csupán megjegyeztem, hogy soha nem leszel egy hűséges típus. Szegény nődet nagy sérelmek fogják még érni, nem igaz? - vágtam olyan képet, mintha annyira sajnálnám azt a másik ribancot. Hiszen Tatia is az, mit is tagadnánk... én úgyszintén... miért lenne pont Tatia lánya a kivétel? - Bár tény, hogy ő is bármelyik ujjára talál mást. Kinek kellene egyetlen egy, ha közben másik huszat is megkaphat? - néztem Klausra felvont szemöldökkel.
Prüszkölve beleröhögtem a whiskybe Milena utolsó szavai hallatán. - Nocsak! - emeltem meg a szemöldökömet. - Úgy látom, valaki már túllépett Salvatorén. Vagy csak élvezi az új játékokat? - fordultam teljesen felé a székben, így a bárpult a jobb kezem felé esett. - Vigyázz, sok nőt összetörtem már. Minden létező értelemben.
- Bla-bla-bla - reagáltam le a szavait egyre inkább legyintve, és ezzelk jeleztem, hogy egyáltalán nem ijeszt meg. - Nem is vágyom az érzéki férfi énedre... azt meghagyom Tatia drága leányának... - fintorodtam el. Na ja, előttem nincsenek titkok, ez egyértelmű, de az utolsó szavaira felfigyeltem. - Hm, igaz is... azt mondtad, hogy szerelmes és érzéki férfi. Azt nem mondtad, hogy hűséges is... - forgattam a szemeimet, elfordulva tőle.
- Te pedig sok mindenről nem tudsz, "kislány" - ittam bele az italomba. - Sok mindenre képes vagyok. Tudok lenni a hatalmas, az uralkodó hibrid... de akár a szerelmes, érzéki férfi is. Bár te nyilván csak az előbbit fogod megtapasztalni valaha. Bár, lenne ötletem, mivel is fogjam be a túlzottan nagy szádat - dünnyögtem csendesen.
Fintorgó pofát vágtam. - Áh, túl nagynak képzeled magad - legyintettem, miközben kiürítettem a poharamat, és egy újabbért intettem. - Nem félek tőled. Csupán jelenleg túl fáradt vagyok ahhoz, hogy különböző hasonmás-eltüntető trükköket találjak ki, és picikét megszabadítsam tőle Damont... - sóhajtottam fel. - De nem azért nem megyek a közelébe, mert te megtiltottad nekem. Szerinted mit ér nekem a te szavad? Semmit az ég világon - néztem rá meglehetősen makacsul és nyakaskodva. - Nem vagy te olyan hatalmas, mint képzeled. Azt teszek, ami nekem jólesik. És ebbe annyi beleszólásod van, mint abba, hogy egy évben hány holdfogyatkozás van.
- Látom a pletykák még mindig rohamos gyorsasággal terjednek a városban - morogtam. - De ha kíváncsi vagy rá, semmi közöd a kapcsolataimhoz. Vagy kapcsolatomhoz, mikor hogy. Momentán az egyetlen, ami meg bosszant, az te vagy. Nem is értem, miért itt ülsz, és miért nem mászol rá megint arra a nyomorult Salvatore-ra - csóváltam a fejem, majd elvigyorogtam magam. - Ja igaz is. Mert megtiltottam neked, azért.
Csak megforgattam a szemem. Hát igen, mondhatjuk úgy, hogy a szimpátiánk egymás iránt kölcsönös, és felülmúlhatatlan. Én is utálom, ő is utál engem, hát meg is van a tökéletes "barátság". - Kösz a kedves bókot - vontam egyet a vállamon. Nem igazán hatott meg, ahogy általában senki más. Ahhoz ez édeskevés. - Iszogatunk, méghozzá egyedül? - biggyesztettem le gyerekesen az ajkaimat, hogy tovább bosszantsam őt, bár látszólag már így is feszült volt. - Esetleg bosszant valami? Csak nem az újdonsult kapcsolatod? - kérdeztem ártatlan pisloigással.
Nem is néztem körbe, kik alkotják a közvetlen környezetemet, így hát felkaptam a fejem, mikor egy női hang szólt hozzám közvetlenül. Szemöldökömet összeráncolva néztem a lányra, és kellett néhány másodperc, hogy előássam a nevét az emlékezés mocsarából. - Milena... micsoda "kellemes" meglepetés - morogtam. - Ahol te vagy, az már eleve nem lehet paradicsom. Éreztem is, hogy fura bűz terjeng idebenn. Biztos a romlott, rohadó lelkedből árad - löktem a csapos felé a poharat, jelezve, hogy még egy ugyanilyet.
Éppen a whisky egyik felét húztam le, mikor egy férfias hang ütötte meg a fülemet és arra fordítottam a fejem, hogy rögtön egy újabb vigyor jelenjen meg az arcomon. Klaus Mikaelson, méghozzá személyesen. Újra. A legutóbbi találkozásunk nem végződött túl fényesen, de legalább az életemet meghagyta. - Nocsak... zűr van a paradicsomban? - kérdeztem, nem kis gonoszsággal fűszerezve a hangomat.
Úgy jöttem be a Grillbe, hogy csaknem elvittem magammal a két szárnyú ajtót, és a bárpult polcán lévő italos üvegek látványa olyan volt, mint a sivatagi szomjazónak az éltető víz. - Whiskyt, tisztán, és triplán! - dobtam le magam egy üres bárszékre, és ahogy megkaptam az italt, szinte egy hajtásra bedobtam az egészet. Bosszús voltam, és mocorgott bennem valami rossz érzés. Valami, Erinnel kapcsolatban...
Egy széles vigyorral léptem be az ajtón. Eleinte szinte biztos voltam abban, hogy Cedric követni fog a lakásomba, de nyugtáztam azt, hogy ez most nem fog bekövetkezni, márpedig azért nem, mert remélhetőleg van annyi büszkesége és ott marad a seggén. Majd legközelebb talán hajlandó leszek leküzdeni egy-két dolgot. - Egy whiskyt kérek a két szép szememért cserébe - ültem le a pulthoz, belemeredve a csapos szemeibe, aki engedelmesen odatolt a kezem alá egy poharat.
Kezdőlap
