Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
A bárpult és asztalok

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 11, 2013 5:19 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
(pláza)

Úgy viharzottam be a Grillbe, hogy csaknem bedöntöttem a dupla ajtót, aztán felvágtam magam egy bárszékre, ami gyanúsan megreccsent az erőteljes mozdulattól.
- Vodkát. Whiskyt. Bármit, csak sokat, és ütőset - parancsoltam rá a pultos fickóra, majd szinte egy húzásra be is dobtam az italt, hogy aztán az üres pohárral kocogtassam a pultot, jelezve, hogy jöhet a folytatás. Minden mozdulatomból sistergett a düh, a megbántottság, és az idegesség. Ideje volt már innom, és alaposan berúgnom. Hiszen vámpír vagyok, nem? Elena a szemembe vágta, hogy viselkedjek is úgy. Hát, kezdetnek ez megteszi. A többi jöhet majd utána.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Feb. 11, 2013 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Látom furcsállja az ismerkedésemet.
-Te nem bízol más vámpírokban ugye? Hát én más vagyok nem bántalak nem használlak ki, csak barátkozom elvégre nem nagyon ismerek itt senkit. Általában kedves vagyok de van egy nagyon nagyon csúnya énem is...de szerintem azt nem akarod meg ismerni.-mondtam majd eszembe jutott, hogyan is öltem meg anyám gyilkosát, de gyorsan elzavartam a gondolataimat.-Szóval ha megbízok benned akkor te is megbízol bennem?
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 10, 2013 8:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


- Valami olyasmi... hosszú történet, de pár évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy ideje lenne megkeresni ezt a személyt. Én változtattam át, csak hogy egy balul elsült terv miatt leszúrtak a vámpírvadászok, ezzel kivonva a forgalomból. Még szerencse, hogy újra élesztettek nem sokkal később. - Forgattam meg szememet a végén, halkan felsóhajtva, és megittam a maradék italt a poharamból. Még hogy szerencse az újraélesztésem. Azóta se tudom, hogy mikor akar megtalálni az a barom átváltoztatóm. Végül is neki "köszönhetem" az életemet, most már kétszeresen is.. Mondjuk ez csak egy sejtés. Nem biztos, hogy ő bízta meg azt a boszorkányt, hogy élesszen újra. Minden esetre, semmit nem bírtam kiszedni abból a boszorkányból, bármennyire is próbálkoztam.
- Ohh de kedves vagy... visszaviszed magaddal az akarata ellenére. Tényleg kész lovag vagy! - Mosolyodtam el halványan, és kissé elfintorodtam. - Miért nem hagyod inkább és éled az életed? Komolyan megéri évszázadokon át üldözni? Lehet a végén még te szívod meg... - Mondtam el a végére odarakva a véleményemet erről. Engem is üldöztek jó ideig a bosszúállás miatt. Talán hasonló okok miatt is, mint ahogy Cedric "üldözi" a feleségét. És ez minden csak nem egy élvezetes dolog. Se futni előle, se üldözni.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 10, 2013 7:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Furcsa volt, hogy így hirtelenjében ismerkedni akar. Azt hiszem még egy fajtáját megismertem a vámpíroknak. - Mi ez a nagy érdeklődés? - Kérdeztem halkan nevetve. Nem volt ellenemre ez az ismerkedés dolog. Inkább ez, minthogy nekem essen, csak furcsa.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Vas. Feb. 10, 2013 4:21 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Caroline-nak
-Oké ha nem akkor nem.-mondtam majd kis idő után folytattam.-Mesélj magadról, van hobbid, munkád stb? Elvégre nem sokk mindent tudok rólad.-mondtam mert tényleg nem sokk minden tudok róla.
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Cedric Nikolaj Georgiev
Keresem :
♢ they want me
A bárpult és asztalok        - Page 25 21827752
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ suck your blood



A poszt írója Cedric Nikolaj Georgiev
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 09, 2013 5:29 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


- Remélem senki, ahogy a mai szerencsémet látom, mindenkitől olyat kapok amit nem szeretnék - utaltam a sok kedves találkára amivel ma szerencsém volt. Előbb Milena, aztán Pandora, Tatia, Klaus... nem is tudom... mára már más nem is hiányzik a boldogságomhoz, de tényleg.
- Ahh, csak nem szerelmi ügy? - kérdeztem, felvonván fél szemöldökömet. Micsoda mázlista is lehet az illető, én is tudnám élvezni ha Tatia loholna utánam, és nem nekem kéne Őt kajtatnom. - Nem, nem vagyok helyi én sem. Igazából eredetileg Bulgáriából indultam nem túl régen, illetve attól függ mihez képest nem régen. A feleségem után jöttem ide, mikor megtudtam hogy itt van. Előbb az országba, majd ide a városba is követtem, hogy végre bosszút állhassak rajta, meg a kis kutyuskáján - böktem fejemmel a gerlepár felé. - Tudod így egy évezred után már szeretném lezárni a múltat, és ehhez az kell, hogy meghálálhassam a nejemnek, amiért volt olyan kedves anno elhagyni engem meg a lányunkat. Aztán pedig tervezek olyan lovagias lenni, hogy visszaviszem magammal "haza" - ironizáltam, bár tény, szívesen vittem volna magammal Tatiát, hadd folytassuk ott ahol anno elkezdtük, azaz hogy szépen engedelmesen él a feleségemként az oldalamon, de... persze ez inkább volt hiú ábránd, azért mint lehetőséget, nem akartam elvetni. Ha lehetőségem nyílik rá hogy újra a feleségemmé tegyem, élni is fogok a helyzettel.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 09, 2013 3:42 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Mikor kihozták az italunkat apró kortyokban kezdtem iszogatni a narancslevemet.
- Nem szeretnék semmi olyat inni ami alkoholt tartalmaz. - Mondtam mosolyogva. A múltkori pezsgő is bőven elég volt amit még a Tyler-rel eltöltött vacsora közben ittam. - Tudom, hogy nem rúgnék be tőle, de azért jobban érezném magam, ha nem innék. - Nem akartam megosztani vele, hogy terhes vagyok mert hiába tűnik kedvesebbnek az előző vámpírnál nem biztos, hogy támogatja ezt az ötletet.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 09, 2013 3:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric

-Ezer év alatt sok embert ismer meg az ember. Ki tudja ki jelenik meg még a grillben. - Kontráztam rá, annak ellenére, hogy biztosított róla, hogy már nem fog itt hagyni. Persze azért hittem neki, csak ezt az egy észrevételt még hozzá kellett tennem.
- Inkább csak idesodort az élet! Ide követtem valakit... mondjuk feleslegesen, már letettem róla. - Vontam meg a vállamat. Végül is Eyal miatt jöttem a városba, csak végül látva, hogy mennyire nem érdeklem, inkább hagytam az egészet. Éljen boldogan, engem aztán nem érdekel. Én is élem az életem, és pedig tökéletesen megvoltam nélküle eddig is. - És te? Helyi vagy, vagy csak téged is idesodort az élet? - Kérdeztem rá én is, és halványan elmosolyodtam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 09, 2013 3:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Nem sokkal később kihozták az italainkat én pedig bele is kortyoltam, de most nem ittam meg egyszerre.
-Egyébként ha már narancslevet iszol akkor kipróbálhatnád a vodkanarancsot is. Olyan mint a narancslé csak kicsit erősebb és talán finomabb is. Egyébként vámpírként sokkal nehezebb berugni ami akkor jó ha csak iszogatsz de ha kiszeretnéd ütni magad akkor a fél bárt meg kell innod.-mondtam majd egy mosoly után lehúztam a whisky-t.-Na kipróbálod a vodkanarancsot? Legyen ez a te „leánybúcsúd” és nem mondjuk el a vőlegényednek.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 08, 2013 10:31 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Nem is szeretném, hogy megártson. - Kacagtam fel halkan. A kérdésére viszont egy ideig keresgélnem kellett a választ. Nem akarom világgá kürtölni ezt a félig vámpír félig vérfarkas dolgot. Azt hiszem idióta is lennék, ha megtenném. - Igen. - Mondtam egyszerűen. Nem hazudtam mert az, csak félig. De ezt már nem tartalmazta a kérdés.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Feb. 07, 2013 6:37 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Caroline-nak

(Bevásárlóközpont)

Bementünk a Grill-be és leültünk egy asztalhoz majd nem sokkal később oda jött egy pincér.
-Wáó...hát a narancslé tényleg nem fog megártani!-rámosolyogtam majd a pincérhez fordultam.-Én egy pohár whisky-t kérnék.-mondtam és visszafordultam Caroline-hoz.- És a vőlegényed is vámpír?
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Cedric Nikolaj Georgiev
Keresem :
♢ they want me
A bárpult és asztalok        - Page 25 21827752
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
♢ mostly mystic falls
Hobbi & foglalkozás :
♢ suck your blood



A poszt írója Cedric Nikolaj Georgiev
Elküldésének ideje Szer. Feb. 06, 2013 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


- Nem, senki - ráztam meg a fejem lazán, és intettem a pincérnek, hogy hozzon nekem egy whisky-t. - Elnézésedet kérem, ezer év alatt felgyülemlik némi feszültség. De nem lesz több ilyen a jelenlétedben, biztosíthatlak - mondtam komolyan, főként hogy szemlátomást és fültanúilag is bizonyossá válhattam, Tatia és kicsi Klaus remekül elvannak kettecskén, így én most ma már nem terveztem több figyelmet pocsékolni rájuk. Holnap újabb nap lesz, újabb lehetőségekkel, és addig is, jó nekem itt, kellemesebb társaságban.
- Szóval, ott tartottunk, hogy... helyi vagy-e, vagy csak idesodort az élet? - érdeklődtem újra, remélve hogy immár semmi nem zavar meg minket.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 06, 2013 7:02 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Pandora és Cedric


Bár ugyan vissza jött hozzám, csak hamar észre kellett hogy vegyem, hogy egy újabb valaki lép az asztalhoz, és Cedric elé lépve egy hatalmas ütést mér arcára. Cedric a földön kötött ki, én pedig kissé felszisszenve néztem le a földre, de aztán visszadőltem, és hátamat visszatámasztottam a széknek. Na kis jön még, vagy inkább Cedric még kihez megy oda? Belekortyoltam az italomba, és vártam, hogy mikor tápászkodik fel az asztalhoz.
Egy picit sem vidáman néztem rá, ahogy végül visszaült az székre. - Még valaki esetleg? - vontam fel szemöldökömet, és halkan felsóhajtottam. Gondoltam inkább megkérdezem, még mielőtt újra itt hagy hirtelen.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Feb. 06, 2013 4:40 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
(Bevásárlóközpont)

Egy italba még nem halok bele. Utána ugyanúgy elmehetek Tylerhez. Remélhetőleg már jobban lesz. De atótl még mindig szeretném az ágyban látni.
Beléptem a grill ajtaján, majd az egyik közelebbi asztalnál foglaltam helyet, majd a pincét oda is jött. - Én egy narancslevet kérnék. - Adtam le a rendelésemet.
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 02, 2013 12:35 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Mindenkinek vannak olyan tulajdonságai, amelyek felerősödtek. A gond csak az, hogy ezek általában rosszak. - Nagyot nyeltem. Én makacs voltam és bizalmatlan, ezek erősödtek fel bennem a legjobban, ezekkel kellett együtt élnem és kihozni belőlük valami olyasmit, amit életnek lehet nevezni. De a vámpírlét egyébként is egy átok, nem várhatjuk el, hogy minden oldala csodálatos legyen vagy egyáltalán közelítsen a normálishoz.
Megittam az italomat, aztán újra Klausra pillantottam. - Visszajöhetünk máskor is. Azt viszont nem tartom jó ötletnek, hogy Christopher után menjünk. Nem akarom, hogy Erinnel ettől is nagyobb baja essen... - Nem szerettem volna kimondani, hogy lehet, hogy akkor ténylegesen megölné. Nem, erre gondolni sem merek. A lányomról volt szó, a halála pedig a legrosszabb alternatíva volt. - Ismerek egy-két boszorkány, felkereshetem őket. Te pedig beszélhetnél Esther-rel. Normális hangnemben. - Tettem hozzá, hiszen azok után, ahogyan Klaus viselkedett vele egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha egyszerűen csak eltenné láb alól a fiát. Esther-nek is megvolt a magához való esze, ezen kívül büszke asszony volt, aki nem tűri el az ilyesmit.
Felálltam a székről és bólintottam. - Christopher nem hülye. Engem nem támadna meg, ha tényleg nem ostoba. Tudja, hogy egy szempillantás alatt végzek vele, mivel én nem voltam belé szerelmes és nem gyengülnék el. Két perc kellene ahhoz, hogy a lenyúzott bőre a kandalló előtti szőnyeg mellett heverjen. - Erősebb voltam, mint az a férfi és a meglepetés erejével már nem tudott volna hatni rám. Az üzenet után pedig már világos, hogy nem is tartózkodott a városban. De ki tudja, milyen mellékvágányokon futhat az esetleges terve. - Örülnék, ha hazakísérnél. - Mondtam végül egy apró mosoly kíséretében. Így megvártam, míg ő is feláll is elindultam kifelé az ajtón.

Tatia birtoka ;; Nappali
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szomb. Feb. 02, 2013 12:02 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Elég volt Tatia szemébe néznem, hogy tudjam, egy pillanatra ő is megbánta a csókot. Megbánta? Talán nem a legjobb kifejezés. Nyilván tusakodott benne az irántam való érzés, és a lelkifurdalás, hiszen Erin... szintén táplál érzelmeket irántam. Annyira voltam már jó ember - jelent esetben vámpír - ismerő, hogy ki sem kellett mondania, mire gondol. A szemei beszéltek helyette is.
- Azt hiszem, remek érzékem van arra, hogy kell a legjobban megbonyolítani a dolgokat - dünnyögtem. - Már emberként is ilyen voltam. Ha lehet tippelni, vámpírként melyik tulajdonságom lett hangsúlyossá, akkor ez az - biccentettem, majd Tatia szavai nyomán körbenéztem a Grillben.
- Igazad van. Nincsenek boszorkányok. Fura, nem? - ráncoltam a homlokomat. - Máskor mindig van belőlük legalább egy-kettő. Szóval, most mit csináljunk? Kezdjük el keresni Erint? Az a szemétláda azt mondta, annak nem lesz túl jó következménye. Akkor várjunk a csodára? Vagy keressünk egy boszorkányt? Talán mégis megkérhetnénk anyámat - tanakodtam. - Itt ülni viszont felesleges - álltam talpra, és pénzt dobtam a bárpultra. - Hová szeretnél menni innen? Ha haza, akkor elkísérlek. Ha ez csapda, és Christopher rád is fenné a fogát, mint Erin anyjára, jobb ha veled vagyok. Nem akarom, hogy bántódásod essen. Épp elég, ha Erin nyomja a lelkiismeretemet. Meg hát... amíg hazakísérlek, addig is együtt lehetek veled - mosolyogtam el magam újra halványan.
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Pént. Feb. 01, 2013 9:16 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Elhajoltam tőle és bólintottam. Én is tudtam, hogy nem teljesen megfelelő az időzítés... de úgy éreztem, hogy muszáj volt megtennem. Ahogy viszont eszembe jutott Erin és a tény, hogy meghalt, rögtön bűntudatom lett. Hiszen a lányom szerette Klaust... aj, a fenébe ezekkel az érzésekkel. Éppen erről beszéltem, hogy mennyivel könnyebb, amikor lekapcsoljuk azt a főkapcsolót. Nem kell azzal foglalkoznunk, hogy kinek mi a jó, sőt a magunk érzéseivel sem kell törődnünk, csak azt kell csinálnunk, ami jólesik. Ezért vagyunk vámpírok.
- Rendben, legyen tiszta lap. - Mondtam és az újból kiérkező italkora pillantottam. Éppen ideje volt már, hogy tisztázzuk ezt a dolgot és mindenféle előzmények nélkül éljünk tovább. A kérdés viszont adott volt: mennyire fog ez sikerülni? Elvégre magamból kiindulva sohasem kerültem azt a helyzetet, amikor a múltat kellett felemlegetni. Abban nagyon is jó voltam.
Sóhajtottam egyet és belekortyoltam az italba. Újra végigpásztáztam a Grill helyiségét egy boszorkány-féleség után kutatva, de még mindig reménytelennek tűnt a dolog. Pedig ismét feltámadt bennem a vágy, hogy azonnal megkeressem azt a féreg Christophert és ténylegesen a másvilágra küldjem. Semmi megbűvölt karó vagy ilyesmi. Egyszerűen csak kitépném a szívét és kész. - Valami azt súgja, hogy most a boszik most elkerülik ezt a helyet. Talán megérezték, hogy jövünk és szükség lenne rájuk. - A pultra könyököltem és eszembe jutott Curtis. Lehet, hogy őt sem ártana majd megkérdezni, feltéve ha él még... én úgy hagytam ott a nappaliban, hogy szuszogott, szóval nem tettem el láb alól. Így legalább elkezdhetné jóvá tenni azt, hogy megölte Erint...
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Pént. Feb. 01, 2013 9:33 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Magam is röviden felnevettem, mikor azt mondta, gondolkodott rajta, mit is műveljen velem.
- Igen, ezt képzelem - mosolyogtam, de a további szavait hallva lefagyott rólam a mosoly. - Tudom, hogy elmentél Erinhez. Elmesélte. Akkor úgy hittem, gyűlölsz engem, ezért tetted ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy az Erin iránti érzéseid törtek-e felszínre, vagy ezzel is engem akarsz bántani. De akkor azt hiszem, sokáig nem is foglalkoztam ezzel a gondolattal - sóhajtottam.
- Ajánlok egy alkut. Én már sokszor bántottalak, viszont ezer évig szenvedtem magam is miattad. Vegyük a helyzetet úgy, hogy egy-egy. Most kiegyenlített a mezőny - biccentettem. - Innentől legyen tiszta lap, rendben? - kérdeztem.
Aztán a levegő is bennem akadt, mikor közelebb és közelebb hajolt, hogy a végén ajkamra nyomja a sajátját, és szemem lehunyva adtam át magam a csóknak, amiről azt hittem, örök életemre le kell róla mondanom. De nem voltam rest viszonozni. Úgy, ahogy már nagyon-nagyon régen nem tettem. Boldogan, és odaadással.
- Talán mégsem kellene... - vettem nagy levegőt, ahogy elváltam tőle. - Úgy értem... nem volt ellenemre. Csak éppen az időzítés nem a legjobb, nem gondolod? - jutott eszembe Erin.
Intettem két újabb ital után, és különös, bolond gondolat villant a fejembe. Mi lenne, ha úgy kezdenék el "udvarolni" neki, ahogy emberként tenném? Virág... vacsorák... miegymás. Vajon mit szólna hozzá?
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Pént. Feb. 01, 2013 6:38 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Gondolkoztam rajta. - Aprót nevettem, amikor felsorolt az elgondolásait, hogy miként viselkednék, ha meglátnám- Mi tagadás, legszívesebben megöltem volna, viszont azzal sem lett volna jobb, sőt éppen ellenkezőleg, biztos vagyok benne, hogy csak tovább szenvedtem volna. - Mert igen, aznap este tényleg úgy éreztem, hogy elárultál. Soha nem bántottak meg még annyira, mint te akkor. És ez annyira új érzés volt nekem, hogy azt hittem beleroppanok. Ezért is mentem el Erinhez utána, hogy elmondjam neki... hogy lemondok rólad. - Nagyot nyeltem. Nem tudtam, hogy ő tudta-e ezt vagy sem. - Azt hittem, hogy így könnyebb lesz, nem mellesleg pedig a lányomnak is megadom az esélyt a boldogságra. Mostanáig azt hittem, hogy működött. - Lesütöttem a szemeimet, aztán a kezére néztem, ami simogatta az enyémet. Nem is tudom, mit csináltam volna legszívesebben, de.... itt ülni eléggé jó dolognak tűnt. Pont megfelelő volt.
- Én is így érzek. - Bólintottam a szavai hallatán. - Nem tudok úgy elmenni melletted, hogy ne érezzek valamit, ami biztosan felpörget. Bizsergést, dühöt... vagy olyasvalamit, mint régen. - Néztem a szemeibe őszintén, aztán ismét csak bólintottam egyet. A fájdalom... a legutáltabb érzése, amiben valaha részem bolt.
- Sokkal több fájdalmat okoztál, mint kellett volna. Azt nem tudom, hogy mi történt köztetek Erinnel, viszont azt tudom, hogy én is sokat ártottam neked... te majdnem ezer évig szenvedtél a hiányomtól, a halálom tényétől. Egyszer már igazán egálba kerülhetnénk. - Ezt csupán viccnek szántam, de nem hiszem, hogy összejött volna. - Én is sajnálom azokat a fájdalmakat, amiket neked okoztam. Minden... összekuszálódott és nem történhetett másképp. - A hangom kissé megakadt, aztán gondoltam egyet és összeszedtem a bátorságomat. Nem akartam elrontani ezeket az őszinte pillanatokat, de úgy éreztem, hogy meg kell csókolnom. Szükségem volt rá. Így aztán lassan, de biztosan az ajkaihoz hajoltam és lágyan megcsókoltam. Úgy, ahogy most ide illett.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 31, 2013 11:12 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Minden eddiginél jobban meglepődtem, mikor azt mondta, ezúttal hisz nekem. Hogy még mindig, tényleg, és igazán szeretem. Az már csak a hab volt a tortán, hogy tényleg igazat is mondtam. Ha a szavaim nem, de a tekintem alighanem meggyőzték.
- Én pedig úgy hittem, a holdfogyatkozáskor történtek után soha többé nem akarsz látni engem - komorultam el. - És igazad is lett volna. Valamit adtunk egymásnak... valamit, ami olyan volt, mint régen. Te pedig úgy érezhetted, eldobtam, megtapostam ezt a dolgot - sóhajtottam. - Azt hittem, ha újra látsz majd, minimum felképelsz, agyonversz, vagy leszúrsz egy jókora karóval - engedtem meg magamnak egy keserű fintort, majd az összekulcsolt kezünkre néztem. - Fura, de bármi is történt, vagy történjen még köztünk, minden rossz érzés dacára érzek valamit. És talán te is érzed ugyanezt. Mintha elektromos töltéssel lenne teli a levegő, ha csak a közeledben vagyok - mondtam nagyon csendesen. - Szinte bizsereg tőle minden porcikám - szedtem össze a bátorságomat, és ezúttal már nemcsak fogtam a kezét, hanem hüvelykujjammal lágyan simogatni kezdtem.
- Sajnálom, hogy megbántottalak. Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okoztam neked. És sajnálom Erint is, hogy neki is csak baj, és szenvedés jutott osztályrészül mellettem - mondtam rosszkedvűen, és tényleg nagyon rossz érzés volt bennem emiatt.
- Azt hiszem, csak most fogtam fel igazán, mekkora sebeket okoztam mindkettőtöknek.
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 31, 2013 4:41 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

- Milliószor átpörgettem már a fejemben, hogy mégis hol romlott el ez a dolog... hogy mi volt az, ami idáig vezetett? De igazad van, ez most már teljesen mindegy. Átgondolhatjuk még annyiszor, ahányszor akarjuk, de akkor sem fogunk rájönni, hogy mi történt valójában. - A tekintetemet ismét a pultra szegeztem, aztán a kristálypohárra, majd a poharamban lötyögő folyadék következett. Mintha ez mindent megoldana és elrepülne az össze gond. Csak akkor emeltem fel a tekintetemet, amikor meghallottam, hogy azt mondta, ő is szeret engem. Ebben pedig az volt a különleges, hogy most hittem is neki. Néhány héttel ezelőtt nem voltam rá képes... karácsonykor nem akartam elhinni, azelőtt pedig azt képzeltem, hogy csak szórakozik velem. Most viszont ez megváltozott... nem tudom, hogy miért, de ahogy ránéztem azt reméltem, hogy tényleg igaz amit mond. A szavai pedig olyannyira szomorúak voltak, mintha tényleg a szívemet szurkálnák. Ám ugyanolyan igazság is volt bennük, mivel... tényleg nem tudtunk elszakadni egymástól. Én legalábbis nem voltam képes rá. Mintha hozzám nőtt volna az emléke és az egész lénye.
- Nem. Kivételesen most nem hiszem ezt... - Megpróbáltam elmosolyodni, de nem nagyon tudtam, hogy hogyan sikerült. - Most hiszek neked. Hosszú idő után először tényleg úgy érzem, hogy el tudom ezt hinni, mert... én is így érzek és most nem voltam gyáva ahhoz, hogy őszintén bevalljam. - Nagyot nyeltem. - Azt hittem, hogy soha többé nem akarok hallani rólad azok után, ami a holdfogyatkozáskor történt. De rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen akarva-akaratlanul is eszembe jutsz, ez ellen pedig nem tudok tenni. Az igazság az, hogy... én soha nem akartam, hogy köztünk véglegesen vége legyen. Még ha fáj, akkor is.. nem tudnálak kitörölni az életemből. - Mondtam én is őszintén. Fogalmam sem volt, mi fog ebből a helyzetből kikeveredni, de jólesett csak úgy elmondani ezeket. És nem is akárkinek, hanem... neki.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 31, 2013 8:21 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
- Igen, ezt valahol megértem - bólintottam, mikor azt mondta, gyáva volt. Az ő helyében talán én is az lettem volna.
- A mi dolgunk talán már a kezdet kezdetén elromlott - dünnyögtem aztán halkan. - Talán ott, mikor találkoztunk... talán ott, mikor gyereket vártál tőlem. Talán, mikor apám és anyám fel akart téged áldozni... Talán mikor Oliver hazudott rólad, te pedig menekültél előlem....ki tudja, hogy hol és mikor romlott el, mikor tettük meg a legrosszabb lépést. Ezer év után már felesleges is gondolkodni ezen. Így alakult, és ezzel kész - biccentettem, bár kedvetlenül.
Annál meglepetten kaptam a szemem a kezeinkre, mikor megéreztem, hogy nem húzta el tőlem az ujjait, épp ellenkezőleg. A szavai nyomán pedig még nagyobb lett bennem a döbbenet.... és valami más is. Úgy éreztem magam, mintha valaki ököllel gyomorszájon vágott volna. Tényleg ezt mondja nekem, vagy csak hallucinálok?
- Én is szeretlek, Tatia - mondtam őszintén. - Még amikor Erint választottam is téged szerettelek. Szeretem őt is, ez tény... de másképpen. Talán ezért is nem tartott, csak eddig. Azt hiszem, mi ketten, te és én, sosem fogunk elszakadni egymástól. Nem tudom vannak-e égben írt szerelmek, de a miénk alighanem az. Azért vagy különleges helyen az életemben. És.... bennem is - mutattam a szívem tájára. - Nem lesz ez másképpen sohasem. Akkor sem, ha bántalak, vagy elérem, hogy gyűlölj, mint még soha senkit. Amit irántad érzek, senki nem fogja tudni kiölni belőlem.
Elhallgattam, és a keserű mosoly visszaköltözött az arcomra.
- Persze, most nyilván azt hiszed, hogy újra csak játszom veled - jegyeztem meg.
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Csüt. Jan. 31, 2013 6:43 am
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

A keserű mosolyom kissé szélesebb lett szavait hallgatva. Igen, nem is vártam mást, elvégre valószínűleg mindenki nekiugrott volna annak, aki majdnem ezer évig titokban tartotta a szerelme előtt, hogy él és nem halt meg, ahogy azt korábban terjesztette. Még egy ilyen vámpír nincs a világon, azt hiszem... egyedien elcseszett vagyok. Sőt, ez most már biztos. Mert ahogy tovább figyeltem rá, a szívem facsarni kezdett... lett volna esélyünk? Nem is tudom. Az a száz év ide vagy oda nekem nem tűnt soknak, viszont lehet, hogy tényleg mindent megváltoztatott volna.
- Gyáva voltam. - Nyögtem ki az őszintét. Ez volt az igazság. Tönkretettem azt, ami számomra a legfontosabb volt és most mindketten meg kell hogy igyuk a levét. Egyre jobban kezdtem azt hinni, hogy sokkal nagyobb az én saram ebben a dologban, mint azt eleinte képzeltem. És ez nagyon, nagyon rossz érzés volt.
A kezére néztem, amely finoman megszorított az enyémet. Nem húztam el, éppen ellenkezőleg az ujjaimat úgy fordítottam, hogy én is megtehessem ezt az ő kezével. Nem akartam ilyen lenni, de muszáj volt... mert egy részem mégis akarta. El akartam neki mondani, hogy nem számítanak az évszázadok, nem számít az, hogy mit tettünk egymás ellen vagy hogy ki a hibás, én még mindig... de féltem. Nem is tudom, hogy mitől. Utoljára néhány hónapja kavarogtak bennem ilyen érzések és azóta sem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy képes vagyok hosszútávon kicsit emberibben viselkedni.
- Szeretlek. - Végül mégis csak kiejtettem a számon. - Bármi történjen, örökké szeretni foglak. Elérheted, hogy gyűlöljelek, hogy meg akarjalak fojtani, de ez nem változtat azon, hogy emberkorom óta így érzek irántad. És azt hiszem, hogy sohasem fog elmúlni. - Belenéztem a kék szemeibe és láthatta, hogy nem viccelek. Minden egyes szavamat komolyan gondoltam.
Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Szer. Jan. 30, 2013 11:25 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Néma csendben hallgattam Tatia szavait, de közben nem néztem rá. Egyrészt, hogy ne zavarjam meg a gondolataiban egy tekintettel sem. Másrészt, mert talán nekem is könnyebb volt így.
- Vámpírok vagyunk, megváltoztunk - mondtam aztán csendben. - Nem az érzelmek, vagy más egyéb miatt, hanem mert nem vagyunk már emberek. Amik akkor fontosak voltak, most már lényegtelen semmiségek. Erősek vagyunk, hatalmasak, gyorsak... és gyönyörűek. Minket nem kötnek törvények, szabályok, mert áthágjuk őket. Lehetőségünk, és jogunk is van rá. Ezért változtunk meg - merengtem a pult barna fájára, de a tekintettemmel jelenleg nem azt láttam.
- Hogy mit mondtam volna, ha megtudom, hogy életben vagy? - kérdeztem kicsit később. - Azt hiszem, elsőként nagyon mérges lettem volna rád. Talán nem is jó szó ez. Inkább sértett, és csalódott. Talán megütöttelek volna. Igen, biztos vagyok benne. De aztán azt hiszem, megcsókoltalak volna, és nem engedlek el többé. Kár, hogy nem száz évvel korábban tudtam meg, hogy élsz. Akkor talán még lett volna esélyünk. Mindkettőnknek - emeltem fel végül az arcomat, hogy a szemébe nézzek, a kezem pedig - nem érdekelt, mi lesz a reakciója - az ő kezére tévedt, és finoman megszorítottam. Egy szomorkás mosoly is végigfutott közben az arcomon. Bármit is érezzek, tudom, hogy ami elromlott, már késő jóvátenni. Pedig szeretném. De nem tekinthetem őt játéknak. Őt nem...
Vissza az elejére Go down

Ősi vámpír
Tatia Petrova
A bárpult és asztalok        - Page 25 Tumblr_otqo5bAuS71sasfc6o1_100
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
◆ boring falls ◆
Hobbi & foglalkozás :
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆



A poszt írója Tatia Petrova
Elküldésének ideje Szer. Jan. 30, 2013 3:57 pm
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Klausnak

Jogos... ő is belefáradt ebbe az ezer évbe. Teljesen ugyanígy éreztem, mostanában nekem sem volt kedvem tovább rontani a levegőt. Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, hogy eleget éltem már, nem kellk én már ennek a világnak. Egyébként sem csináltam semmi hasznosat, hogy valakinek hiányozzak vagy valaki szeressen. De nem is ezért voltam vámpír... viszont tudtam, hogy egyszer ez lesz a vesztem.
- Jó hasonlat. - Nyögtem ki, miután elmondta, hogy miért akart bosszút állni rajtam. Nem lepett meg, hiszen ki ne akarná visszaadni azt a fájdalmat, amit átélt annak, aki okozta neki? Ez természetes ösztön, senki nem tud ellenállni neki vagy ha mégis, akkor idővel felrobban vagy beleroppan a keserűségbe. - Hatalmat kaptunk a kezünkbe azzal, hogy vámpírok lettünk. Te az egyik legidősebb, én pedig... szintén beleesek ebbe a körbe. Ez változtatott meg minket és ezért olyan nehéz ahhoz hasonlóaknak lennünk, mint amilyenek emberként voltunk. Mert már nem vagyunk sebezhetőek, csak akkor, ha engedünk az emberi oldalunknak... - Nem tudom, honnan jöttek ezek a gondolatok. Lehet, hogy az alkohol valamiféle olyan filozófussá tett, aki a vámpírlét nagy kérdéseivel foglalkozik. Néha viszont muszáj volt kiadnom magamból ezeket az érzéseket, hiába nem erről voltam híres. Nem lehetek mindig olyan, mint egy törött porceláncsésze.
Az utolsó szavaira viszont felkaptam a fejem, még egy nagyon halvány, alig észrevehető mosoly is rajzolódott az ajkaim köré, bár a keserű fajtából. - Te is nekem, Nik. - Őszinte voltam, ha már ő is. Ez a tény pedig olyasvalami volt, amit nem is tagadhattam le. - Mindig is tudtam, hogy egyszer elkerülhetetlen lesz az, hogy rájöjj, életben vagyok. 981 évig sikerült úgy ahogy fenntartanom a látszatot, miszerint meghaltam. Ez nagyon hosszú idő... és amikor felszínre engedtem az érzéseimet nem egyszer gondolkodtam el azon, hogy vajon én is hiányzom neked? Mit reagálnál, ha egyszer csak felbukkannék előtted azzal, hogy élek és virulok? Dühös lennél vagy... lennének-e olyan érezéseid is irántam, mint emberként? Aztán jobbnak láttam ismét visszaváltozni azzá, aki voltam és vagyok... egy számító döggé. Így nem kellett ezekkel a kérdésekkel foglalkoznom. - Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy ismét elgyengülök. Mint mostanában elég sokszor.
Vissza az elejére Go down




A poszt írója Ajánlott tartalom
Elküldésének ideje
Ugrás egy másik oldalra Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next
Vissza az elejére Go down
 

A bárpult és asztalok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
25 / 27 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 14 ... 24, 25, 26, 27  Next

 Similar topics

-
» Bárpult
» Bárpult
» Bárpult
» Bárpult
» Bárpult

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Belváros :: Grill-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •