- Akkor apu nagyon örül, ha anyu is jó mókának tartja, mert a következő körben ő jön - mosolyogtam, és leguggoltam, hogy betöltsem David cumisüvegébe a forró italt, így tartsam a szájához.
- Igyál kicsim te is, mert azért hideg van ám - biztattam, és mikor David már jócskán megmelengette a belsőjét a teával, én is beleittam a forralt borba.
- Nem is tudom, tavaly télen miért nem jöttünk ide ki. Delena annyira már nem volt kicsi, és biztos, hogy akkor is tetszett volna neki a dolog. De most azt hiszem, amíg a hó el nem olvad, sokszor ki fogunk ide járni!

Még innen messzebbről is láttam a gyerekek vidám arcát, és ennél jobban még a forró tea se lett volna képes melegíteni a bensőmet. Mert... a gyerekeim öröme az én legnagyobb örömöm. És csak Damonre kellett nézni, hogy lássam, ő is így van ezzel.
- Láttalak titeket! Kár, hogy nem hoztam fényképezőt. Tudnánk mit megörökíteni - mosolyogtam,átadva Damonnek az egyik pohár forralt bort, majd a gyerekek elé guggoltam. - Most iszunk egy kis meleg teát, jó? Hogy biztos ne fázzatok - fújogattam a pohár tartalmát, majd Delena szájához tartottam.

Felhúztam a szánkót a dombra, a két kicsivel együtt, aztán mögéjük ültem, szerencsére volt elég hely a fenekemnek.
- Kapaszkodjatok, kicsim - fogtam át hosszú karjaimmal mindkét gyereket. - Mindjárt lecsúszunk... De előbb integessünk anyának! - kapálóztunk Elena felé, aztán löktem egyet a szánkón, és máris siklottunk a domb alja felé.
- Jó volt, hercegnőm? - nevettem Delenára, akiben először a levegő is bennakadt az élmény hatására, aztán olyan boldog nevetés tört fel belőle, mint aki megtalálta a világ legjobb játékát, és David is szélesen vigyorgott.
- Ahogy látom, nyerő a dolog - mondtam Elenának, aki visszasétált hozzánk a forró italokkal.

- Nem hiszem, hogy az én gyomrom most ezt bevenné, de... a forralt bor majd lenyugtat, utána csatlakozom - mosolyogtam. - És onnan nézni fogom, hogy mit csináltok, szóval csak semmi rosszalkodás - kuncogtam, és átvettem a tárcáját, hogy a közeli árushoz sétáljak, de miközben kértem a két teát, és forralt bort, fél szemmel Damont és a gyerekeket figyeltem szánkózás közben. és ezen lehetetlen volt nem mosolyogni.

-Igen, Rose akkor tudta meg, hogy Delena mégis velünk maradt - mosolyogtam. - És elsőre is milyen jól megértették egymást, emlékszel? Delena szinte azonnal mosolygott rá - merengtem el kissé, majd Elena kezébe nyomtam a tárcámat.
- Persze, hozz csak valamit. Addig mi felmegyünk a dombra, és ha jöttél, csatlakozz hozzánk. Felváltva lecsúszunk a gyerekekkel, mit mondasz rá? - kérdeztem.

- És itt volt Rose is, emlékszel? - mosolyogtam. Azt hiszem, Rose akkor ismerte meg Delenát... mert... éppen akkor nagyon nehéz idők jártak rá, és Nate-re. Bonyodalmak voltak, amikből nehezen tudtak jól kijönni.
Damon szavaira felfigyeltem, és aprón megköszörültem a torkomat. - Mivel te még várni akarsz, hát... nem fogok a tudtod nélkül gyereket bealakítani, csak ha te magad is konkrétan szeretnéd, várakozás nélkül - suttogtam, majd elnéztem egy kicsit távolra.
- Ideadod a tárcádat? Hozok egy kis meleg teát, nekünk pedig forralt bort, addig a gyerekeket húzd végig itt párszor - mosolyogtam.

Ahogy elénk tárult a főtér, és a mögötte lévő apró domb, ahol már néhány gyerek szánkózott boldogan, Delena lelkesen visított, és David is követte a példáját.
- Nem a mi gyerekeink sikítoznak itt csak ennyire hangosan - nevettem, és követtem Elena tekintetét.
- Igen, tényleg - nézegettem a szökőkutat. - Milyen régen is volt. Most Delena nagylány, és David is már itt van velünk - mondtam boldogan. - Jövő nyáron azt hiszem, megépítem a medencét a kertbe, és csináltatok kis szökőkutat is. Biztos élvezi majd mindkét gyerek. Vagy mindhárom - sandítottam Elenára.

(Damon és Elena háza)

A gyerekek lelkes visítására szinte nem volt olyan, aki nem figyelt fel, és ezen kuncogonom kellett. - Most úgy viselkednek, mintha életükben nem jártak volna kinn a házból. Az emberek hátha nem értik ezt félre - mosolyogtam, mikor kiértünk a főtérre, és láttam a félig-meddig letakart szökőkútat.
- Emlékszel? Mikor Delenával együtt voltunk itt, mikor még újszülött volt... - melegedett meg a mosolyom Damon irányába.

Elvigyorodtam a kijelentésén. -Köszi Kendra. -kacsintottam rá.
-Igen induljunk. -bólintottam majd elindultunk.

[Folyt.: Hotel-Kendra lakása]

-Rendben. Addig lakhatsz nálam amíg csak szeretnél. Mással úgysem nagyon osztanám meg a lakásomat, bár egyszer kétszer akadnak kivételek.-vigyorodtam el és a vállamra kaptam a földön heverő táskámat.
-Akkor mehetünk? -kérdeztem felvont szemöldökkel és amint megkaptam a válaszát elindultam a hotel irányába várva, hogy kövessen.

[Hotel- Kendra lakása]

-Óó értem! -mondtam vigyorogva,és éreztem hogy mennyire büszke vagyok a teljesítményemre,hogy ilyenre "neveltem" a húgomat.
-Például fel hozzád. Úgy is ki kéne vennem egy szobát a hotelben,addig ha gondolod,azaz megengeded nálad maradnék. -kacsintottam rá.

Amikor vigyorogva oldalba bökött én is elvigyorodtam ha akartam volna ha nem.
-Az, hogy Aurora megismeri ezt az oldalát és egy életre elmegy tőle a kedve. Valószínűleg ez lesz az első dolgom. Onnantól kezdve már gyerekjáték az egész. -vigyorodtam el ördögien.
-Csak egy kicsit. - mondtam és megdörzsöltem a karom hátha fölmelegedek.
-Például hová?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Jól van na! -böktem oldalba vigyorogva.
-És abból ha újra olyanná teszed amilyen volt,mi hasznod származik? -húztam fel a szemöldökömet,a válaszára várva.
-Fázol? -kérdeztem újra. -Elmehetünk melegebb helyre is. -vontam vállat.

Hirtelen össze vissza nézett, mintha keresne valamit, majd a szemei alatt kirajzolódtak az erek és előbújtak a fogai. Na kezdődik..-morogtam csak magamban és szemmel követtem ahogy elsuhan az éjszakában.
Hamar végzett, hála az égnek. Már így is teljesen átfagytam.
-Megszoktam már tőled.-vigyorodtam el.
-De először Sean-t szerzem meg magamnak. Olyanná teszem mint amilyen régen volt. Egy kegyetlen gyilkos. -nevettem el magam elégedetten.

-Igen az. -mondtam,majd észrevettem ahogyan "korog a gyomrom",rettentően éhes lettem. Hirtelen fordítottam a fejemet jobbra és balra hátha akad egy áldozat a tekintetembe. Csak úgy egyik pillanatról a másikra tört rám ez az éhínség,amit nem csodálok,egy napja nem ettem már.. A szemem alatt kirajzolódtak az erek,a fogaim pedig előbújtak.
-Rögtön jövök. -szóltam Kendrának,majd egyszerűen elsuhantam,be egy sötét sarokba,ahová magammal vittem egy embert és lecsapoltam..
Amint megvoltam ezzel,megtöröltem a számat,és visszamentem Kendrához.

-Bocsi. -nyögtem ki vigyorogva.
-Már több mint egy napja nem kajáltam. -vontam vállat.
-Hol is tartottunk? Ja,igen,egyszer úgyis ki kell nyírnod. -mosolyodtam el.

-Aurora egy elkényeztetett...-mondtam nemes egyszerűséggel és inkább be sem fejeztem a mondatot. A pacsit inkább mellőztem mivel jelképesen jobban hangzott a dolog mint gyakorlatban, na meg nem is az én műfajom.
-Már azon is gondolkoztam, hogy egyszerűen kinyírom. Annak ellenére, hogy már ő is farkas, nem ellenfél nekem. Percek alatt elintézem, de az nem annyira érdekes mint ha látom őt szenvedni. Persze majd ez is sorra fog kerülni. Nem hagyhatom élve szaladgálni a város utcáin. Még a végén keresztbe tesz nekem. -dörzsöltem meg az államat, majd gúnyosan elvigyorodtam.

-Na igen. -sóhajtottam vigyorgás közben.
-Aurorával mindenképpen ki kell csesznünk. -bólintottam egyre szélesebbre húzva ördögi mosolyomat. Az utóbbi eset után bennem is ég a vágy,hogy kicsesszünk a csajjal. Seannak meg szerencséje van,hogy eddig nem futott össze velem..
-Adj egy pacsit! -mondtam majd nevettem vele. Egyre gondoltunk pontosan.

-Ez valahogy nálunk is így van, csak pont fordítva. -vontam vállat, mert nagyon nem akartam tovább ezt a témát taglalni.
-Akkor már csak egy boszit kell találnunk. -vigyorogtam önfeledten.
-Igen. Azt hiszem...-húztam félre a számat. Valahogy nem tudtam magam túltenni rajta, egyszerűen képtelen voltam rá.
-Nem megy az olyan könnyen. Plusz még Aurorával is ki akarok baszni. -vigyorodtam el gúnyosan.
-Felemelő érzés lesz nézni ahogy miatta szenved. -röhögtem el magam.

-A vámpírok erősebben érzik a szagokat,és elhiheted hogy az ázott kutyaszag még az ember orrát is megcsapja,nem hogy az én fajtámból valókét.. -vigyorodtam el.
-Talán megigézhetnénk egyet,hogy mindkettőnknek segítsen. -vetettem fel ötletként vállat vonva.
-De még mindig Seanon rágódsz? -húztam fel a szemöldökömet.
-Azt hittem már rég túltetted magad rajta. -vontam ismét vállat.
-Tíz ujjadra találnál olyan férfikat mint Sean,de neked mégis ő kell. Átkozott szerelem.. -sóhajtottam ismét elvigyorodva.

-Büdös farkas? -kérdeztem felvont szemöldökkel-Erős jelző. -tettem még hozzá, majd kínomban egy vigyor kúszott az arcomra.
-Hát ha már itt tartunk nekem is kéne egy banya Sean miatt. Muszáj szétszednem őket azzal a ribanccal. -forgattam meg a szemeimet.

-Na azért! -kacsintottam rá vigyorogva.
-Inkább vámpír mint büdös farkas,persze ebből is vannak kivételek,téged már egészen megszoktalak. -böktem oldalba,egy picit felnevetve.
-Viszont kéne keresni valami boszorkányt,mert nemsokára "lejár" az a kibaszott átokszüntető varázslat,és lehetek hülye vérfarkas,vagy jobb esetben hibrid. De inkább megmaradnék a jól megszokott vámpírnál. -sóhajtottam.

-Persze vannak kivételek.-javítottam ki gyorsan magam mielőtt komolyan vette volna a dolgot.
-Bár még mindig nem értem, hogy hogyan választhattad a vámpírletét. -ráztam meg a fejemet. Hát jobb lett volna ha nem egy vámpír a testvérem hanem olyan mint én, de ez van ezt kell szeretni ugyebár.

-Akkor jó! -motyogtam.
-Na kösz szépen! -mondtam felhúzott szemöldökkel. Gondolom leesett neki mire gondolok.
-Még mindig teljesen megfékezhetetlen vagy.. -vigyorodtam el.
-Tipikus farkas. -motyogtam az apámra gondolva,aki egyébként kiköpött olyan természetű volt mint Kendra.

-Nyugodt vagyok.-sóhajtottam- Legalábbis most már. -tettem hozzá.
-Kölcsönösen húztuk fel egymás agyát. Ő utálja az én fajtámat én pedig az övét. -mondtam el egy kissé zárkózottan. Magam sem tudom, hogy miért tudott ennyire kiidegelni a csaj, de nem is érdekelt. Máskor nem ússza meg ennyivel azt merem állítani.

-Héé,nyugodj le! -ráztam meg a kezét,hogy észhez térjen.
-Mi volt ez az előbb? Mégis min tudtatok ennyire összebalhézni? -kérdeztem halvány mosolyt erőltetve az arcomra bíztatásképpen.