-Értem....De igen azt hiszem, hogy végül is hencegett azzal, hogy lefeküdtetek.-sóhajtottam-A férjed megtudta? Gondolom akkor ezért nem vagy otthon.-néztem szemébe, amibe sok fájdalom volt..-Figyelj, majd lassan, nagyon lassan, helyen lesz minden.Biztos vagyok benne, hogy a férjed szeret téged, és újra egy család lesztek.-mosolyogtam, és megsimogattam arcát.

- Mikaelson? - kérdeztem vissza, eleinte meglepődötten. - Szóval... ezért hasonlít a szemed Klaus-éra - állapítottam meg. Bár Elijah... valahogy már most barátságosabb jellemet mutatott magáról, mint Klaus eleinte. - Hát... csodálom, hogy a bátyád még nem hencegett el vele, mert belőle kinézem, hogy egy nagy trófeát vesz magának, és felrakja a "hasonmás polcára"... - magyaráztam keserű mosolygással, ebből nagyjából rájöhetett, hogy arra próbálok kilyukadni, miszerint Klaus sikeresen célt ért... és ezzel a házasságom volt... nincs...

Ahogy kicsit arrébb húzódott,leültem mellé.-Tudom, hogy nem fair...-mosolyogtam-A nevem Elijah Mikaelson.-mondtam kedvesen, és szemébe néztem-Igen, tudom hogy akadhat , ott is probléma.-sóhajtottam halkan-Na,és szabad megkérdeznem, hogy miért?

Próbáltam felidézni a múltat, aztán végül beugrott... az álarcos bálon, a tombolánál már láttam! Na jó, engem tényleg mindenki ismer...
Keserű mosoly jelent meg az arcomon, és arrébb húzódtam a padon, hogy ha akar, üljön csak le mellém. - Nos, mondjuk úgy, hogy a legjobb házasságokban is fordulnak elő viták... - sóhajtottam egy aprót. - De te tudod a nevemet. Én nem tudom a tiédet. Ez így nem fair. - mosolyogtam. Akárhogy erőltettem a fejemet, a neve nem ugrott be. A szeme viszont... Klaus-éra hasonlított.

-Hát talán régebbről, "látásból" ismerlek.-mosolyodtam el-Na, és te? Hogy hogy , egyedül?-kérdeztem kedvesen

Hirtelen meghallottam egy hangot, és felkaptam a fejemet, hogy egy számomra ismeretlen férfival találjam szembe magamat. A hangján éreztem, hogy... ő mintha ismerne, de én nem emlékeztem rá. Csak a szemei... azok voltak ismerősek. - Öhm... ismerjük egymást? - kérdeztem, de nem durván, sokkal inkább kedvesen, még ha a mostani helyzetemben nem volt éppen kedvemre a cseverészés.

Valahonnan


A főtéren sétálgattam mikor, megláttam Elenát. Hirtelen megálltam, és csak őt néztem, a szívem egyre gyorsabban vert...A régi emlékek, mikor együtt voltunk,és...ő is érzett irántam valamit...Sóhajtottam egyet, és odamentem hozzá.-Szia Elena.-mosolyogtam

(Damon és Elena háza)

Perpillanat voltam abban az állapotban, hogy... már semmi nem lett volna képes segíteni rajtam. Foghattam én bárkire ezt a borzalmat, de... a legfőbb hibás mégis én voltam... talán egyszer megtanulom, hol van az állj, és az elég. Csak remélni tudom, hogy hamar eljön majd ez a pillanat...
Leültem az egyik padra, és csak emlékeztem a gyerekkoromra, mikor itt sétáltunk a szüleimmel a főtéren, a szökőkútnál... és hogy boldogok voltunk...

(Damon és Elena háza)

Úgy rohantam idáig, mint akit üldöznek... egy lendülettel. Hajtott az indulat, feszített, mint egy kazánt. Csak itt, a főtér sarkán éreztem, hogy nem kapok már levegőt, és szúr az oldalam... megálltam hát, egy padnak támaszkodva, és lehajolva kapkodtam oxigén után, majd reszkető lábakkal leültem.
Még mindig nem voltam képes elhinni, ami történt. Hogy Elena tényleg meg tudta ezt tenni velem. Mit tegyek? Bocsássak meg? Csak ilyen egyszerűen? SOHA! - kiáltott a fejemben egy hang. Klaus hogy röhöghet rajtam... rajtam, a szerencsétlen Salvatoren... aki nemcsak azt nem vette észre, hogy nem a neje van mellette, hanem azt sem, hogy a felesége mit tett közben vele...
Ökölbe szorult a kezem, és akkorát csaptam a padra, hogy néhány deszka recsegve megadta magát, és eltört.
El akarok menni Klaushoz! Szét akarom vágni a pofáját! Ha valaki,hát ő megérdemli. Semmivel nem jobb, mint Oliver! Sőt, még talán rosszabb is. Ennyire aljas még talán ő sem volt. Csak ne lenne ilyen kevés erőm az övéhez képest.... ha elmegyek, én húzom a rövidebbet, abban biztos vagyok. Ha megölne.... ő és Elena szabadok. Élhetnek... ölelgethetik egymást... úgyis csak erre vágynak, nem?
Felnéztem, és láttam magam előtt a Grill épületét. Ezer éve nem jártam itt már. Mit árt, ha bedobok előbb néhány pohárral?

(Grill)

Főtér