- Akkor ez a feladat tényleg rád vár. - Biccentettem egyet.
És valami újdonság... hmm... ezen még nekem is gondolkoznom kell majd, bár igaza volt John-nak. A megszokott módszereket már észreveszik a vámpírok, hiszen ők sem teljesen hülyék. A verbénát szinte mérföldekről kiszagolják, az idősebbek pedig a nitráttal vannak ugyanígy. - Valami olyasmire van szükségünk, ami nagyot üt, amitől szenvednek és ami nem fizikai módszer. Nem venné ki jól magát, ha egyszer csak odalépnénk egyhez és leszúrnánk. - Megforgattam a szemeimet, de most hirtelen nem jutott eszembe más ötlet. - Mit szólnál, ha én utánajárnék ennek, míg te intézed a boszit? Telefonálok párat, átnézem a régi feljegyzéseket, hátha találok valamit. - Ajánlottam fel.

- Helyi boszorkányokat én sem ismerek, de semmi sem lehetetlen. Én néha dolgozom együtt egyel-kettővel, hasznosak tudnak lenni. Nem mintha a kedvenceim lennének, de nem rosszak harcászati szempontból. Kedvemre való például ha az erejükkel "szétpattintják" a levadászott példány agyában az ereket, ezáltal az meggyengül, és nem ugrál míg keresztüldöföm a szívét, vagy ilyesmi - vonogattam meg vigyorogva a szemöldököm. Tény, hogy szerettem a vámpírokat egy kis kínzásnak alávetni, még mielőtt megölném őket, hisz ne csak munka legyen az ember élete, elkél oda egy kis "szórakozás" is. És úgy a legszebb ha maga az ember munkája is szórakoztató.
- Nem, én sem szenvedek hiányt. De készülhetnénk mással is, nem csak a szokásos kis módszerekkel. Nem kell rögtön kinyírni őket, előtte mondjuk... szórakozhatnánk is kicsit - ajánlottam, elképzelve, hogy ha... valamivel megdobnánk a buli italkészletét például, micsoda öröm és élvezet lehetne figyelni amint a vámpírok... kidőlnek a sorból. Esküszöm az év csúcspontja lenne pedig még csak most kezdtük el.

A mosolyom nem múlt el, egyszerűen képtelenségnek láttam, hogy lehervadjon az arcomról. Mi okom lett volna rá? Hiszen John most ajánlotta fel, hogy intézzünk el egy rakat vámpírt egy városi eseményen. Nincs is ettől izgalmasabb, de komolyan! Úgy éreztem magam, mint egy kislány, aki már teljesen be van zsongva, mivel nemsokára eljön a karácsony. Jobban belegondolva ez az este lehetne az én karácsonyom.
- Én nem ismerek boszorkányokat, soha nem volt rájuk szükségem. Nem is tudom, hogyan viszonyuljak hozzájuk, szóval ha boszit szeretnél, akkor azt neked kell elintézned. - Néztem rá teljesen komolyan. A boszik olyan... nem furcsák, hanem inkább különlegesek voltak számomra. Ismeretlenek. - Viszont biztosíthatlak, hogy remek fegyvereim vannak, bár gondolom, hogy azokból te sem szenvedsz hiányt. Vagy...valahogy máshogy szeretnéd kiütni őket? - Egy ilyen partin elég lett volna egy kis verbéna-nitrát keverék az innivalókba és annyi, viszont ezt kicsit nehézkes lenne megoldani. De nem baj, nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Örömmel láttam, hogy rákapott a témára. Hát de nem volt meglepő, ha azt nézzük, vadásznak mindig lesni kell, mikor akad alkalom hogy egy kis kedvező környezetű vadászatra legyen módunk. Egy hely ahova vámpírok és emberek vegyülve tódulnak be... csak jó lehet.
- Ez jól hangzik. Én is láttam hogy lesz egy buli. És nekünk épp kapóra jön. Az ilyen rendezvényeken mindig sokan vannak, esznek-isznak, mulatnak, és sötét zugokba vonulnak el, többen szétszélednek. A vámpíroknak is kedvez, de nekünk még jobban - mosolyodtam el, az elképzeléstől, micsoda este lehet, ha szerencsénk lesz. - Nem tudom te hogy állsz a boszorkányokkal, de itt van egy pár. Beszervezhetnénk egyet, egy kis varázs-segítséggel mi lennénk helyzeti előnyben. Mi tudjuk hogy a vámpírok ott lesznek, de Ők nem számítanak ránk. Azt hiszik mulathatnak egy jót, és a meglepetés ereje sem mellékes - javasoltam eltöprengve. Bár még nem ismertem itt boszorkányt, de ami késik, nyilván nem múlik. Biztos nem nehéz belebotlani egybe.

Kíváncsian hallgattam őt, mivel feldobott egy témát, ami eléggé érdekesnek bizonyult. Összefogni vele? Nem ez volt életem legnagyobb vágya, de aztán tovább hallgattam és az ötlete tetszett. Tömeges vámpírirtás? Kell ennél jobb móka egy vámpírvadásznak? Hát persze, hogy nem! Főleg, hogy családi ügyet csinálhatunk belőle. Egyre jobb és jobb. Nem is olyan borzasztóan rossz fej ez a John... persze csak ha a vadászatról van szó, egyébként nem változott róla a véleményem.
- Micsoda ötleteid vannak, bácsikám! - Tekintettem rá olyan... nem is tudom, azt hiszem, hogy elismerően. - És milyen jól időzítetted ezt a kis tervedet. Néhány nap múlva lesz egy kis összejövetel a városban. Valami buli. Mit szólsz hozzá? - A mosolyom ravaszba váltott át és le sem fagyott az arcomról.

Meglepett, és valamilyen szinten lenyűgözött amit hallok. A szende értelmiségi arc mögött, egy kőkemény vadász lapulna? Egy kis démonölő? Hát ez igazán... valóban elismerésre méltó volt. A kis leányzó, akiből senki nem nézi ki, hogy szurkálódik, briliáns álca. Csendes de veszélyes.
- Nos, ha te ilyen kis profi vagy, a mi kis családi örökségünkben, mit szólnál ha két Gilbert összefogna egy kis közös mulatságra? - tártam elé hát kapásból egy gondolatot. Végülis nagy mulatságot akartam rendezni, és ahhoz nem árt egy kis társaság. No meg amúgy is, kíváncsi lettem volna, mennyire is profi a kislány, ha ezt állítja magáról. - Volna egy kellemes kis ötletem, hogyan kavarhatnánk itt egy kis... mókát, és ha benne vagy, biztosan el tudjuk intézni, hogy egy olyan helyen, ahol biztosan ott lesz a város vámpírjainak apraja-nagyja, ott még ráadásul tudjunk is róla kik ők, keresgélés nélkül. Plusz jutalomként akár még meg is gyengíthetjük kicsit őket, és akkor... néhányuk levadászásuk sem okozhat gondot. Benne lennél? - kérdeztem egy hívogató vigyorral a képemen.

- Persze, hogy sosem néznéd ki belőlem. Ez a lényeg, John bácsi. - Néztem rá komolyan, de felettébb elégedetten. Azért nem kicsit éreztem jól magam amiatt, hogy a családom elől is el tudtam titkolni azt, hogy konkrétan én is a famíliánk mesterségét űzöm. - Tudod, hiába vagyok fiatal, azért azt magamtól is tudom, hogy nem jó, ha az emberen észreveszik, hogy tud igazán más is lenni. Rád csak rád kell nézni és mindenki képes a legrosszabbat feltételezni rólad. De én csak egy fiatal lány vagyok, aki a hivatalos verzió szerint a légynek sem tudna ártani. - Megvontam a vállam, aztán újra mosoly ült ki az arcomra. - És hogy megy a vadászgatás? Kár, hogy nem tudod megkérdezni azokat a vámpírokat, akiket az elmúlt évek alatt eltettem láb alól. Voltam bőven, biztosan rámenne egy kis idő, míg elbeszélgetnél velük. A lényeg, hogy jó vagyok a szakmában. De hát a Gilbertek erre születtek, nem?

-Akkor tüntessük el ezt az izét minél hamarabb. -vettem fel a karjaimba a már vérben úszó lány élettelen testét és alaposan körülnézve, hogy ne lásson meg minket senki a kocsim felé vettem az irányt, remélvén, hogy tudom merre parkoltam le.
-Na húzzunk innen! -vágtam be a hátsóülésre a holttestet és bepattantam a kocsiba és amint Hilly is beszállt az erdő felé hajtottam.

[Erdő]

-Mind két hely remekül hangzik kell egy whisky..hmm de a további rész az estéről még jobban!-Kacsintottam pimaszul ,majd kisétáltam ismét a világosban végig simítva Dean felső testét. Remélem legközelebb az én stilusomban fog táplálkozni és nem fogja megölni az áldozatait. Nagyon féltem, hiszen egyik indokom az volt amiért idejöttem, mert egy vadász üldözött ismerte az ölési módszeremet és Deant sem akartam veszély helyzetbe hozni. Nagyon tetszett nekem ez a srác minden mozdulatából áradott a férfiasság.

-Hmm.. -gondolkodtam el az államat dörzsölve- Mit szólnál ha meginnánk valamit ott? -böktem a fejemmel a térrel szembeni Grill nevű helyre. -Utána pedig meglátjuk, hogy mit hoz az este. -vigyorogtam és hátráltam tőle egy lépést, hogy ismét szemügyre vehessem a hullát.
-Azt hiszem előtte el kéne ugrani mondjuk az erdőbe, hogy csinálhassunk valamit ezzel. -mutattam a tetemre. Nincs szükségem arra, hogy még a nyakamba zúdítsak egy vámpírvadászt, mert Mystic Falls tudtommal hemzseg tőlük.
-Nem messze van a kocsim is. Úgyhogy ha gondolod indulhatunk, hogy minél hamarabb eltüntessük a nyomokat. -vigyorodtam el.

Elkel majd temetni a hullát nem maradhat így nem akarok magam után senkit gerjeszteni főleg nem Dean után.Ahogy rám kacsintott és neki döntött a falnak szemét és ajkát pásztáztam.
-Mi a terved?-Húztam mosolyra a szám, majd arcát simogattam lágyan. tetszett ez a helyzet és főleg vad helyzet volt egy kis lyukban egy hullával teletömött hassal. Éppen kedvemre való volt ez a helyzet.

Amint ő is végzett odajött hozzám és ujjaival letörölte a szám sarkán lévő vért és le is nyalta az ujjairól. Tetszett a stílusa, méghozzá egyre jobban. Kedvemre való volt.
-Valami olyasmi. -vágtam egy halványabb fintorféleséget és a földön elterült élettelen testre pillantottam, majd inkább felnéztem Hilly szemeibe -De már sikeresen levezettem. -sóhajtottam megkönnyebbülten.
-De ne is rólam beszéljünk. Főleg ne a problémáimról, mert azokból van elég. Foglalkozzunk mással!- kacsintottam rá és óvatosan a fának löktem, hogy úgy kerülhessek vele szembe.

Láttam ahogy Dean már meg is támadott valakit én nem voltam hajlandó megölni a lányt nem volt elég, de majd még fogok egyet magamnak. Belenéztem a lány szemébe és azt mondtam.
-És most ezt felesd el és meny a nyakadra tegyél sálat.-A lány távozott én meg Deanre néztem akinek áldozata a földön feküdt. Sajnáltam, de ha neki ez kellett. Oda mentem a fiúhoz majd szája sarkát letöröltem ujjammal amit szexisen le is nyaltam ujjamról.
-Olyan zaklatottnak tűnsz baj van édes?-Néztem rá nagy szemekkel.

-A jóból sosem elég. -nevettem fel amikor a vállamba boxolt. Amikor kijelentette, hogy volt olyan alkalom amikor egy hétig bírta elcsodálkoztam. Szerintem mások már akkora rég alulról szagolnák az ibolyát.
-Okos, művelt és kitartó. Mi jön még? -vigyorogtam és amint kinézett magának egy embert el is tűnt. Én sem tétlenkedtem tovább és a kiszemeltem elé suhantam, hogy ez egyik fának lökjem.
-Szia szépségem! -kacsintottam rá, majd a szemeibe mélyedtem- Kérlek ne sikíts és ne kapálózz! Nem fog annyira fájni. -simítottam hátra a haját és azonnal a nyakára tapadtam. Nem volt kedvem semmiféle gyengédséghez, még valakin le kellett vezetnem a mai feszültséget. Teljesen kikapcsoltam, már csak akkor eszméltem fel amikor a lány a karjaim közül rogyott élettelenül a földre. Régen undorodtam volna ettől és soha nem is akartam ilyen életet, de ha élni akarok akkor muszáj kihasználnom minden egyes percet.

Jó hangulat volt és kicsit még mindig izzott a levegő köztünk.
-Kis beles!-Gúnyolódtam, majd bele boxoltam játékosan a vállába.
-Volt,hogy 1 hétig bírtam- Büszkélkedtem bár nagyon ki voltam száradva azon a héten már. Láttam kiszemelt valaki és én is megláttam egy lányt aki a könyveit cipelte. Rá néztem Deanre és elmosolyodtam, majd szél sebesen elkezdtem futni és elkaptam a lányt a kukák mögé vittem ahol nem látja senki és reménykedtem benne, hogy jön utánam Dean majd. Befogtam a lány száját a falnak nyomtam és szemeibe néztem.
-Ne sikíts nem fog fájni.-Mondtam komolyan majd nyakába haraptam a vére csak úgy csordult ki nagyon jól esett és csak úgy szívtam szívtam, de nem állt szándékomban megölni a lányt.

Kijelentésem után szemeit ismét oda szegezte, amin csak elnevettem magamat. Elképesztő, hogy perceken belül milyen életet tudott varázsolni magunk köré.
-Igazából....nem rég már megvolt a mai adagom, de végül is miért ne?! -vigyorogtam továbbra is. Úgy látszik ez a vigyor nem is fog egykönnyen eltűnni az arcomról, legalábbis ameddig vele vagyok.
-Ahhoz képest jól bírod. Mások már ilyenkor éhhalál szélén lennének. -nevettem fel gúnyosan.
-Ez természetes. Másokat pedig muszáj bántanod ahhoz, hogy élhess. -vontam meg a vállamat. Általában nem szokott érdekelni, hogy mi lesz másokkal, de persze van kivétel.
-A mai nap után lehet, hogy még rám férne egy kevéske. -vigyorodtam el kajánul és körbenéztem a téren és perceken belül ki is néztem magamnak egy embert. Már csak neki kellett döntenie, hogy ki lesz a "szerencsés" választottja.

Édes volt a nevetése és nagyon vonzó volt. Mikor mondta, hogy nem zavarja szemeim meresztetése formás fenekén rá néztem nevettem egyet majd a szememet visszatapasztottam rá viccesen, majd újra a szemeibe néztem. A torkom még mindig égett, de nem akartam feltűnést kelteni.
-Nem lenne kedved egy kis vér ebédre?-Néztem rá mosolyogva remélve, hogy velem tart.
Rá néztem az órámra és azt feleltem.
-Már vagy 3 napja nem ettem.- Fintorodtam el és ismét a torkomhoz kaptam.
-Nem akarok feltűnő lenni sem pedig bántani másokat, de a vega élettől felfordul a gyomrom.-Fintorodtam el jobban.
-Éhes vagy remélem?-Kérdeztem rá hiszen említette, hogy félig olyan fajba tartozik, mint én.

Kijelentésén szinte azonnal elnevettem magamat. Egy kissé röhejesen is hangzott, de legalább nevettem egy jóízűt.
-Csak teliholdkor, de én mondjuk akkor változok át amikor akarok. -vontam vállat egyszerűen. Amikor köhögni kezdett sejtettem, hogy mi lehet a baja. Már csak azt nem értettem, hogy miért fogja vissza magát. Természetes dolog...azt hiszem..
-Nem probléma. Engem aztán nem zavar. -vigyorogtam.
-Ha éhes vagy csak rajta! Ne fogd vissza magadat! -kacsintottam rá.

-Nem tudom ilyen szőrösnek- Nevettem fel hiszen ez elég furcsán is hangzott. Hirtelen elpirultam nagyon rég volt már, hogy egy fiú azt mondja rám okos vagyok. Az éhség marni kezdte a torkomat így oda kaptam és köhögtem egy picit. Kitudom bírni! Biztattam magam majd a fiút néztem aki láthatólag észre vette hova merészkedett a szemem.
-Sajnálom- Kaptam a kezemet az arcomhoz és csak mosolyogtam rá. Ütődöttnek tűnhetek ezzel a sok mollyal.

-Szép és még művelt is. -jegyeztem meg egy elismerő mosollyal az arcomon. Valamennyit én is konyítottam a latinhoz, még ha csak pár szó is ugrott be.
-Miért mit gondoltál milyenek a farkasok? -kérdeztem vigyorogva. Van egy pár horror film amiben elég hülyén és illúziórombolóan mutatják be őket, néha már elég röhejesen is.
-Jó mondjuk ennek semmi köze ahhoz, hogy mi vagyok. -nevettem fel. Lehet, hogy kissé öntelten hatott, pedig nem annak szántam.
Akarva akaratlanul is szembetűnt ahogy végigmért és megakadt a szeme egy helyen aminek hatására egy széles vigyor ült ki az arcomra.

El képedtem ez hogy lehet és eléggé érdekelt a dolog hallottam már a farkasokról, de egyel sem találkoztam idáig vagy is félig.
-Lupinotuum!- Mondtam suttogva jó halkan magam elé bámulva Latinul vérfarkast jelent művelt voltam és tudtam pár dolgot a lényekről, de találkozásra még nem került sor. Fejemben az volt, hogy a fakasok csúnyák így jött ez a kijelentésem is.
-Hogy lehet,hogy akkor ilyen jó képű vagy?-haraptam alsó ajkamba és meredtem rá szemei szinte megbabonáztak. Végig mértem szememmel ismét remélve,hogy nem veszi észre ,de fenekére tapadtam nem is kis ideig, majd gyorsan vissza néztem a szemébe.

Eléggé meglepett, hogy nem találkozott még más lényekkel a vámpírokon kívül, mivel nem úgy tűnt, hogy mostanában változtatták át.
-Olyan mint te..Legalábbis félig..-jelentettem ki közömbösen- ...Másrészt pedig vérfarkas vagyok.. - vontam egyet a vállamon, mintha ez lenne a világ legegyszerűbb dolga, őszintén szólva jobban szerettem ember lenni, bár mindennek megvan a jó oldala, de a hibridségnek nem hiszem. Már csak abban reménykedhetem, hogy Klausnak egy jó darabig nem lesz szüksége rám.

Olyan kis cuki volt mindig mosolygott és igazából izzott a levegő körülöttünk, vagy lehet csak én éreztem így.
-Hát akkor mi vagy?Mert egyszerűen nem találkoztam még más fajjal. -Néztem kérlelően, hogy mondja el. Jó kedvem volt és ez a napnak és neki is köszönhető volt. Egyik célom az volt, hogy megtaláljam a vámpírok őseit és minél többet tudjak meg a fajunkról. De akkor ő mi? Milyen misztikus lények laknak még itt?

Kijelentésén elvigyorodtam. Jobban mondva mindvégig vigyorogtam, valahogy most teljes mértékben jobb hangulatot tudott nekem csinálni, pedig nem is beszélhettünk többet pár mondatnál, legalábbis eddig.
-Mert nem vagyok az. -tártam szét a karjaimat egy féloldalas mosoly kíséretében. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy mikor jön rá arra, hogy mi vagyok. Kétlem, hogy hallott volna hibridekről. Mondjuk Klausnak elég gyorsan terjed a híre. Ahonnan én jövök már ott is ő volt a téma.

-friss hús-Viccelődtem majd elkaptam a szemét miközben éppen engem vizslatott.Elvörösödtem.
-Miért van olyan érzésem, hogy nem ember vagy?-Kérdeztem még mindig értetlenül, hogy vajon mi is lehet ő. Kedvesnek és barátságosnak ítéltem és örültem, hogy nem csak én vagyok itt újonc habár annak nem, hogy nem tud körbe vezetni ebben a fantasztikus városban.Talán ismeri a vámpírokat? Gondolkoztam el egy picit.