Látszott rajta, hogy meglepődött, talán még egy kis csalódottság is csillogott a szemében.
- Tényleg sajnálom. Nem ellened irányul, vagy ilyesmi... Csak valahogy, nem is tudom. Tényleg zavart vagyok. Összezavar ez a hely, ez a helyzet.. - túrtam idegesen a hajamba. - Nincs kedvem emberek közé menni. Inkább valami nyugis helyre, ahol nem pásztáz végig a nagyvilág...

Vissza utasított a lány és ez picit elszomorított. Azt gondoltam, hogy lesz kedve egy kicsit beszélgetni és kijönni az elmerült gondolataiból, de nem tette.
- Rendben tegeződjünk csak. - Mosolyogtam rá. - Hát rendben, ha nincs kedved most beülni velem, akkor semmi gond nem haragszom meg. Csak ma ilyen mozgalmas napom van és gondoltam meghívlak egy erős italra. - Valahogy ő más volt, mint a többi lány. Teljesen elzárt nehezen nyit mások felé, nincs kedve meginni velem valamit, ezt nagyon furcsának találtam, de végül mindegy.

Kézcsók? Igazán? Elég.... Meglepő. Valahogy ez már nem a huszonegyedik század ideálja. Pedig igazán gáláns szokás, valahogy megnyerő és nagyban a kifinomultságra utal. Nem utolsó sorban végtelenül udvarias.
- Tegeződhetnénk? - néztem fel arcába, még mindig üdvözlése hatása alatt. - Utálok magázódni.. - ráztam meg a fejem.
- Igazán nem szeretnék ilyen meglehetősen borzalmas külsővel mutatkozni a nyilvánosság előtt. Most is az az egyetlen szerencsém, hogy alig vannak a szabadban. Erre mindig is háklis voltam.. - forgattam a szemeimet. - Egyébként sem vagyok az a könnyen nyílós fajta, már meg ne haragudj.. - mosolyodtam el. - Nem szeretem kiteregetni a szennyest..

Zavart volt még mindig, de amikor bemutatkozott finom megfogtam a kezét és az ajkaimhoz érintettem, azután rá néztem a lányra és a kezét elengedtem.
- Esetleg nincs kedve beülni velem a Grillbe, ott elmesélhetné, hogy mi a probléma és én megpróbálok segíteni. - Mosolyogtam rá udvariasan. A kíváncsiság újra elöntött, hogy ő milyen természetfeletti erővel rendelkezik, de ez még annyira nagyon nem érdekelt, mint az előbb.

Zavart voltam. Nem értettem mire fel van ez a nagy udvariaskodás, mivel ezt az egész szituációt el lehetett volna intézni egy sajnálommal. Tényleg ennyire látszik rajtam, hogy borzalmasan érzem magam?! Tényleg ennyire udvarias lenne?
- Megan vagyok - mutatkoztam be, még egy apró mosolyt is megengedtem magamnak. - Minden rendben - hárítottam azonnal. - Csak egy kicsit döntésképtelen vagyok, zavart vagy meglepett.. Vagy egy kicsit mindegyik.. - kerestem a szavakat.

A lány, mint ha nem is lett volna magánál kapkodta a fejét szinte azt sem tudta, hogy hol van, vagy épp mi történt vele, nagyon furcsa volt ez nekem. Ilyen emberrel még nem találkoztam, aki ennyire nincs az élők között, hanem csak a saját gondolataiban merül el.
- Nos én.. Elijah vagyok. De biztos jól van? Ne vigyem el valahová? Olyan kimerültnek tűnik, ha tudok bármiben segíteni, akkor mondja és örömmel segítek. - Már így is elég sok baja volt remélem nem fog felismerni. Biztos nem volna boldog, ha kiderülne, hogy egy ősvámpírral beszélget épp.

Magamban épp megcáfoltam volna a Stefanról való előzetes feltételezéseket, a tapasztalat alapján, mikor valaki nekem jött. Abszolút nem számítottam rá, mintha a semmiből jött volna.
- Öhm.. Semmi baj. - szedtem össze magam. Még az is nehezemre esett, hogy gondolatmenetemből kizökkenve értelmezzem a helyzetet és reagáljak rá. Nem is fogtam fel sokat a mondataiból. Olyan volt, mintha egy fal mögül beszélt volna, én pedig csak annyit látok, hogy a szája mozog. A hangot, mintha elvágták volna. Aztán rájöttem, hogy nem is figyelek rá igazán, túlzottan magukba fordítottak a gondolataim. - Persze. Jól vagyok.. - vágtam rá azonnal, majd végignéztem magamon. Jól vagyok?!

(Kávézó)

A kávázóból rohantam el gyorsan a boszorkány lánytól elmenekülve. Nem akartam beszélni vele, mert így is elég sokat tudott rólam és nem akartam, hogy még többet tudjon. Sétáltam, gyorsan szedtem a lábaimat szinte nem is néztem magam elé és egyszer véletlen neki mentem egy nőnek.
- Elnézést bocsásson meg nem akartam.. csak tudja épp siettem el egy helyről és ezért botlottam véletlen magába. Jól van? - Láttam rajta, hogy nincs a toppon valami nem volt vele rendben ez nagyon látszódott rajta.

(A kórház előtt)

Sietősen indultam az autóm felé, a halvány fényben. Nem figyeltem a körülöttem ébredező világra. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy kell végre egy hely, ahol rendbe szedhetem magam. Ezután a borzalmas éjszaka után valószínűleg bárki felülmúlja a külsőmet, de lelkileg sem igazán vagyok a toppon. Most kezd igazán a tudatomba ivódni, hogy túléltem egy vámpírtámadást, ráadásul úgy, hogy egy gyilkos kezeskedett a biztonságomért egész éjjel. Ez azért hátborzongató.

- Ebben is megegyezhetünk. - vontam egyet a vállamon. Nekem mindegy, csak kerüljünk egy légtérbe, ez a fő. Olyan helyre, ahol csakis kettesben vagyunk.
- Gyere, autóval vagyok. - nyitottam ki előtte az ajtót széles vigyorgással. Egy:null az én javamra.

- Hotel, Sev lakása -

Még mindig csak azt az elképesztően jó férfit bámulom, mármint azt aki mellettem ül...
- Igazán jó ötlet, de elkövettél egy nagy hibát..- nézek rá nagy mosollyal, majd egy kicsit én is közelebb hajolok.
- Már megemlítetted a partyt. És enegm nagyon nehéz a bulikról lebeszélni... Szerintem legyen a következő: menjünk el hozzád, segítesz nekem ruhát választani és, ha valami csoda folytán nem késsük a partyt akkor még ott is "ismerkedünk."- fejeztem be a mondatom és egy nagyon pajzán mosolyt helyeztem az arcomra, hogy megmutassam, "talán" egyre gondolunk.

-á Nem lehet olyan nehéz összehozni egyet. Egy kis jelmezt. - kacsintottam rá, és végigmértem. Tetszett az alakja, szinte bármit rá lehet adni.
- Tudod... mit? - hajoltam oda hozzá, és megragadtam a kezét, hogy a szemeibe vigyorogjak és magamhoz húztam. - Hagyjuk ezt a bulit. Menjünk el hozzám... és ismerkedjünk meg. Közelebbről - súgtam a fülébe kéjes sóhajtással, hogy egyértelművé tegyem, mire vállalkozik, ha velem tart.

Minden második szavának igazság tartalma nem érte el az 50%-ot de én ezt nem is nagyon bánom. A lényeg az, hogy ma végre jól érezem, majd magam.
- Nincs még háza, lakásom. A hotel ahova elmentem szobát kivenni, csak holnapra tudott szálláshelyet adni. Most vagy bekéredzkedek a barátnőmhöz vagy csövizek.- kuncogok egyet.
- Horror ruha?- teszem fel a kérdést, meglepődve, majd mikor már, már teljesen elfelejtem a kis piti próbálkozásait jön még egy.
- A bőröndöm a taxiban van, szerintem találok megfelelő ruhát.- mutatok a kocsira, de még mindig a hideg kövön ülök.
Vajon velem van baj, ha most a neve érdekel a legkevésbé?

- Szinte előre sejtettem! - vigyorogtam. - Nos, ha gondolod... szaladj haza. Én itt foglak megvárni. Végy fel valami horroros, de szexi jelmezt. És ott... még jobban megismerjük egymást. - hajoltam a füléhez vigyorogva, és egy gyengéd csókot nyomtam a nyakára. nem érdekelt, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Melyik nő ne élvezné ezt?

Nincs rossz idő, talán kicsit hűvösebb az idő, mint a hazámban, de ez nem zavar.
- Oké!- felek a kérdésére, érzem ahogy a keze rögtön leránt a hideg kőre. Ez tetszik! Mármint na a kő, hanem ez a magabiztosság, amivel irányítja a dolgokat.
- Imádom a bulikat!- jegyzem meg és a megfelelő irányba nézek. Majd még, hogy mindent letisztázzak...
- Remek!- egyszavas válaszom után már vártam milyen "buli", az a buli. Mióta itt vagyok Mystic Fall'sba azóta még egy helyre sem mentem el. Csak Katienél voltam, ott is vagy pár órát...

Elvigyorodtam a viccén. Tipikus női felfogás. Remélem azért, hogy nem veti meg az élet különféle gyönyöreit, amivel szolgálni tudnak maguknak, egy-egy hideg estén, vagy valami..
- Mi lenne, ha leülnél ide mellém? - kérdeztem tőle, már a keze után kapva, és lehúztam magam mellé. Felpattanhat, ha nem tetszik neki. De ezt nem ajánlottam. Nem szerettem pofára esni. Két perc után még legalábbis nem. Akkor inkább ne szólt volna hozzám. De ő hozzámszólt.. talán nem áll szándékában lekoppintani engem.
- Nem olyan régen érkeztem. - sóhajtottam legyintve. - De már nagyon jól ismerem a várost.. - nevettem fel, elmutatva az egyik oszlop felé. - Lesz egy buli. Amire talán mi is elmehetnénk. Mit gondolsz? - kérdeztem tőle. Nem is ismer, tény és való. De ott.. megismerhetnénk egymást. Például... a mosdóban.

Nem vagyok az a hülye mosolygós kislány, aki már ebben az életben le nem tudja törölni a bágyú mosolyt a képéről. Nem! Vad vagyok, de nem örült, aki rögtön bezsong egy ilyen kis szösszenettől, mint amit most a srác előadott.
Valahol van! Van a nagyvilágban és még a létezésemről sem tud!- sütöm el már ösztönösen ezt a viccet.
- Áhh akkor már meg sem kérdezem, miért vagy itt!- hagyja el a számat egy újabb igaz állítás, hiszen valahogy rögtön megértettem, hogy mi a mai célja.
- Valami azt súgja nekem, hogy "vén róka" vagy már erre felé, mármint Mytic Fall'sban.- a kijelentésem most még csak puszta kijelentés volt, de ki tudja... Katien kívül még biztos, hogy szükségem lesz egy idegenvezetőre, de biztos, hogy ennek a srácnak nem azt a szerepet adnám!

Eltelt egy röppke idő. Magam sem fogtam fel túlzottan, hogy mennyi, nem is érdekelt most engem. Az idő csak idő. Elszáll, mintha soha nem lett volna. Nekem még van elég.
Mígnem egy hangra lettem figyelmes. Női hang... hm.. a ma esti szórakozásom is jó lesz, ebben már most biztos vagyok!
Ravasz csillogással a szememben ránéztem, és elvigyorodtam. - Nincs barátnőm. - mondtam ki rögtön a nyilvánvalót, hisz' ezt ránézésre megállapíthatta. Nem tűntem szelidíthetőnek. De ő sem! Jó pont máris...!
- És te? Te mit keresel itt? - álltam fel, hogy még közelebb lépjek hozzá. - Barát nélkül? - tettem hozzá széles vigyorgással.

Ha éppen nem a barátnőmet kutatom, akkor biztos, hogy valami zenés mulatságra vonszolom el magam. Olyannyira szeretek énekelni, hogy bármire képes vagyok csakhogy megkapjam a mikrofont. Mystic Fall's egy nagyon kiismerhetetlen város, csomó érdekes titokkal. Annyira imádom a titkokat... de nem csak azokat! A mai napig nem is tudtam mi a Főtér, mármint szóként megvan, tudom mit jelent, de el nem képzeltem volna, hogy ebben a kis városban ekkor party arcok is járnak. A szökőkútnál is talán egy ilyen jóképű party arc tartózkodik?
Ola! Megtudhatnám miért ül itt egyedül egy ilyen jóképű pasas? Hol a barátnőd?- kérdezem falánk mosollyal az arcomon, miközben én is helyet foglalok.

Egy ideje pépecoltam a városban, ide-oda. Elvoltam, nem keresett senki. Volt időm forralni a bosszúmat a testvérkém ellen. Warren-Warren... régi motoros vagy, ugye? Mert ha igen.. most ideje lesz újítanod, olyat egy bűnöző se produkál, mint én. Merjen velem erről bárki vitát nyitni.
Ledobtam magam a letakart szökőkút peremére. Ma este valami idióta buli a városban. Ez kell nekem. Vér, pia, csajok. Csak el kell csábítanom oda valakit. Ezzel a képpel nem lesz olyan nehéz, mint először tűnhetne.

- Én meg a tapasztalt - vigyorogtam sejtelmesen. Nem bántam én a szurkálódását, kicsit magamra emlékeztetett. Fiatalon én is így kezdtem, még csak szurkálódtam. Na de majd rájön a többire is. Az élet hosszú, ha szerencséje van az embernek.
Ahh, ha ez a kis csitri tudná már amit én, az életről, meg mindentől, már rég megőszült volna. De ahogy Ő is mondta, fiatal, és ugyebár a fiatalság... az egy egészen másik kategória mint mi, a magamfajták.
- Én hasonlóképp, keresek boszorkányt, és átlapozok néhány jegyzetet - mondtam, kissé hangsúlyosabban azt hogy "néhány" nekem az is sokáig tart ha a Gilbert naplókat olvasom át. Igaz hogy mostanában is ezzel foglalatoskodtam, de így Cassidy-vel már egészen más a szisztéma.
- Ne aggodalmaskodj, általában olyanokkal nem dolgozom együtt akik csak kinyíratnának - forgattam meg a szemeim, közben zsebre dugva a kezeimet. Még élek, szóval ez nyilvánvaló lehetett, de a szúrásra szúrás a válasz. - Minden jót Cassidy, és akkor... majd hívjuk egymást - mosolyodtam el még egyszer, aztán amint Ő elindult, én is tovább indultam az utamon.

(folyt. köv. még kérdéses)

- Az időm, mint a tenger kifejezést talán nekem kellene használnom, hiszen én vagyok a fiatal. - Kacsintottam rá rosszalkodva és kicsit odaszúrva. Teljesen felpörgetett ez az ötlet, így már volt mit csinálnom abban a szabadidőben, amit nem a vámpírok gyilkolászásával töltöttem. A fennmaradó időben kitalálhattam, hogy irthatnánk ki még többet. Hasznos elfoglaltság.
- Bogarat ültettél a fülembe, úgyhogy én nem is várakozom tovább, hanem elkezdem a keresgélést. Apám jegyzetei eléggé kiterjednek és az enyémek sem kutyák, csak nem emlékszem pontosan mindenre, amit leírtam. És a könyvtárban is biztosan találok valamit, ezen kívül a többi vadász ismerősöm is készségesen segíteni fog, erre a nyakamat teszem. - Megigazítottam a táskám szíját a vállamon és már készen álltam arra, hogy hazaérve belemerüljek a papírhalmokba. Talán egyszerűbb lesz találni egy megfelelő mérget, mint azt gondolnám. - Majd értesítelek, te pedig jó boszit keress, ne valami kezdőt. - Nem kételkedtem abban, hogy jó "alapanyagot" fog szolgáltatni, hiszen egy ideje már ő is űzi az ipart, de azért egy kis szemtelenséget be kellett csempésznem a szavaim közé. - Viszlát, John bácsi. - Ezzel pedig elindultam a házam felé.

Cassidy háza

- Ezt megértem - bólogattam, magamban téve csak hozzá, hogy én hasonlóan vagyok a lényekkel, akiknek hála az életem olyan amilyen, rólam magamról nem is beszélve. De hát ugyan minek is mondanám ki ezt hangosan. Semmire sem lenne az jó. Cassidy még fiatal, Ő még beszél a veszteségekről, de majd... gondolom idővel "leszokik" róla ha rájön hogy ez hasznosabb, ahogy én csinálom.
- Részemről semmi akadálya, időm mint a tenger. És ez a város különben is a természetfelettiek gyűjtőhelye, talán elég elmennem az utcasarokig és máris belebotlok egy boszorkányba. Nem hinném hogy nehéz dolgom lesz - mondtam komolyan, és intettem amarra. Nem is tűnt hülyeségnek a gondolatom. Amúgy is épp a városban akartam járni, hát majd a szemem is nyitva tartom, meg a fülem, és keresem a megfelelőt. És azt sem feltételeztem hogy nehéz lesz megfelelő mérget találnunk. Annyi van belőle mint égen a csillag, csak okosan kell keresni, és a jó "személyt kérdezni".

- El sem tudok képzelni attól nagyobb boldogságot, mint hogy azok a lények szenvedjenek, akik végeztek az apámmal. - Mondtam teljesen komolyan, de ez csak egy megjegyzés volt. Természetesen ezért csináltam ezt, hiszen jobbá akartam tenni a világot és meg szerettem volna akadályozni azt, hogy másvalaki is úgy járjon, mint én.
- Megegyeztünk bácsikám, de akkor nem szabad késlekednünk. Rögtön neki kell állnunk a munkának. - Konkrét tervem még nem volt, de valamit biztosan találni fogok, ami nem teljesen szokványos, de mégis ugyanúgy vagy éppen jobban hat, mint a hagyományos vámpírmérgek.

- Nem gond, megoldom - biccentettem, és közben végig is gondoltam, hogy ugyan vajon merre is keressek majd itt boszorkányt. Bár vannak tipikus helyek, ahol nyilván sok boszi megfordul. Hisz valamiből nekik is "alkotniuk" kell, ez egyértelmű...
- Igen, szóval a verbéna, a nitrát, és a karó kilőve, legalábbis a kezdeti fázisban biztosan. Utána hogy akit elkapsz, azzal mit csinálsz, nyilván már a te dolgod, ahogy jólesik úgy játszol velük - vontam egyet a vállamon. De valahogy látatlanban nem tudtam elképzelni a kis Cassidy-t amint lekaróz valakit. Megérné egyet megnézni. - Rendben, részemről ez megfelel. Én keresek boszit, és ha netán van valami jó kis ötletünk, akkor pedig mi hívunk téged. Rendben? Valami olyasmi kéne ami nem megszokott így nem szagolják ki, és nem is öl, hanem mondjuk... valami izgalmas kis rosszullétet okoz nekik. Gondolom neked sincs ellenedre ha látsz egy vámpírt fetrengeni valami kellemetlentől. Az már abszolút fejedelmi látvány lehet ha több is csinálja egyszerre - képzeltem el élvezettel a képet.