Nem ráztam meg a fejem, egyáltalán nem feleltem a kérdésére semmilyen reakcióval, helyette folytattam tovább... nem akartam most abbahagyni, most elengedni. Már nem, egyszerűen csak nem ment volna.
A fenekéről viszont levettem a kezeimet, és felnéztem a szemeibe. Ha nem lett volna "akadályozó tényező", nyilván rá is mosolygok, de nem... csak a szemeit akartam látni.

A kezei a fenekemet fogták át, szinte bilincsbe vonva ezzel. Mintha olyan nagyon szabadulni akartam volna.... És a tempót érzékelve tudtam, hogy már nincs sok időm hátra a beteljesülésig.
- Erin... - ziháltam nyöszörögve. - Mindjárt... ha nem akarod a szádba, akkor.... engedj el... - motyogtam utolsó józan eszemet összeszedve.

Két kezem a hátsójára siklott, belemarkolva a feszes testrészbe, és lehunyt szemekkel folytattam tovább kényeztetését, de ezúttal már nem gonoszkodtam: hagytam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell... lassítás nélkül kezdtem bele ezúttal, továbbra is a fenekén tartva mindkét tenyeremet, és megpróbáltam éreztetni vele, hogy ne is próbáljon csak úgy eltűnni a számból.

Egyszerűen tökéletes volt, amit csinált. Ezer év tapasztalata... ezzel nem kelhet versenyre semmilyen mai lány.
Kipattant a szemem, mikor kiengedett a szájából, de máris megnyugodva hunytam vissza, és felhördültem, ahogy szinte teljesen eltüntem az ajkai között, majd a tempó kissé lassúbbra váltott. Pontosan tudta, mivel őrjítsen meg. Olyan tökéletes beleérző képességgel emelte-ejtette gyönyörömet, hogy már csaknem könyörögtem neki a befejezésért.

- Igen... - helyeseltem - azt hiszem, nem csal a memóriád - motyogtam, hogy aztán felsóhajtsak, és hátam a csempének döntve élvezzem, ahogy a szájába fogadott.
- Ki vagyok én.... hogy ellentmondjak neked? - tördeltem, szapora lihegésekkel, a haját simogatva. - Erin... szeretlek - nyitottam ki a szemem, hogy ránézzek.

Ravaszkás mohóság csillant meg tekintetemben, ahogy valószínűleg a mosolyomban is, és mikor felállt, még mindig nem hagytam fel a simogatással, így bámultam fel a szemeibe.
- Ha jól emlékszem, így még sosem jutottunk a végére. Most viszont... nincs választásod, így lesz és kész. - makacsoltam meg magam. Hiába erőltettem a memóriámat, mindig csak az ugrott be, hogy ezután együtt folytattuk tovább.
De nem teketóriáztam sokáig, még egy pillantás a szemeibe, és ezután már a szám közé fogadtam őt, hogy rögtön meg is mozdítsam nyelvemet.

Heves, vad csókot váltottunk Erinnel, és ez már nagyon hiányzott... nagyon jól esett, tagadhatatlanul is.
Épp közölni akartam, hogy ha nem vette volna észre, már állok, de aztán helyesbített, én pedig apró kis nevetéssel talpra vergődtem a kádban.
- Ahogy a kisasszony kívánja - mosolyogtam, Erin hajába túrva kedvesen.

- Akkor azt hiszem, kitaláltam, mi lenne az. - mosolyodtam el szelíden, tovább simogatva őt, és mivel ő hátradőlt, nekem kellett odahajolnom hozzá, hogy csókolni kezdjem vad tűzzel, és mohó szenvedéllyel, miközben kezem egyre gyorsabb tempót diktált.
- Állj fel! - jött ki belőlem a parancsoló szó.- Mármint... te magad állj fel. - tettem hozzá, mielőtt kibukott volna belőle, hogy ő már áll.

- Arra gondolsz, amire gondolom, hogy gondolsz? - vigyorogtam el magam, és lehunytam a szemem, ahogy marokra fogott. - Jó irányban halad a gondolkodással, hölgyem - sóhajtottam, és kényelmesen hátrahajtottam a fejem a kád szélére. - Már mintha halványabban lenne az a dögös nő a lelki szemeim előtt...

Először csak felvontam a szemöldököm, mert az istenért sem akart leesni, hogy mégis miről van szó, és mit akar ezzel mondani, miközben lehúzta a kezemet a víz alá.
- Most arra gondolok, amire gondolom, hogy gondolsz? - mozdítottam meg a kezemet nagyon lassan, miután kézre fogtam férfiasságát.

- Szóval dögös - biccentettem. - Az veszélyes egy férfira nézve. De tudod... - fogtam meg Erin kezét, és szintén a víz alá húztam - ha miközben erről a dögös nőről beszélünk, és nekem valami más emlék jut az eszembe... biztos még csak a halvány árnyalatát sem fogom érezni a kísértésnek - suttogtam Erin szemébe nézve.

- Hm, ezt a mozdulatot ne ismételje meg, mert ha mégis, ma már nem fogjuk elhagyni a hotelszobát. - utaltam arra, amikor benyúlt a víz alá, de ekkor már fel is sóhajtottam.
- Eléggé dögös nő. Igaz, annyira nem, hogy a férjét ne lehessen levenni a lábáról. De arra minden magamfajta nő képes. Még igéznem sem kellett. - mondtam, majd kíváncsian húztam fel a szemöldököm. - Mi jutott eszedbe?

- Elárulok valamit - nyúltam a víz alá. - Én is nagyon szeretem ahhoz, hogy csak úgy hagyjam szegényt megrángatni - motyogtam, olyan ártatlan szemekkel nézve Erinre, mint egy óvodás. - Na és mondd... ez a barátnőd legalább csinos? Csak mert... van egy jó ötletem... ha túl féltékeny lennél esetleg - súgtam halkan.

- Tőlem nézheted is, ha akarod. Nézd csak végig. Igazából azt remélem, hogy ha te ott vagy, eltereled a figyelmét arról, hogy meg akarjon tépni. - mosolyogtam kacérkodva, majd elégedetten elmosolyodtam.
- Nem is vártam mást. Bár nem, nem tépnék én semmit. Ahhoz túlságosan szeretem. - viszonoztam a csókját, majd kuncogva elszakadtam tőle. - Ne vizezz össze. - simogattam meg az arcát.

- Eszerint régen sem voltál épp apáca típus - vigyorogtam. - Nos, igazából nem tudom, mit vársz el tőlem. Hogy lépjek közbe, és akadályozzam meg ha neked esik, vagy hogy élvezettel nézzek végig egy vámpírpankrációt? - tettem le a szivacsot, majd nagyon nyújtóztam.
- Csak vesse. Alaposan pofára fog esni - mondtam nemtörődöm módon. - Félek, ellenkező esetben nekem nem a hajam lenne megtépve - hajoltam oda, és évődve megcsókoltam Erint.

Megvontam a vállamat. - Irónikus voltam, mikor a barátságunkról beszéltem. - nevettem el magam. - Hm, a legelső. Elszedtem a férjét. Igaz, csak egyetlen éjszakára. És még életben is hagytam. - rántottam a vállamon. - De csakis azért, mert annak a nőnek rém irritáló feje van. És az a látvány, amikor szétdurran a méregtől... minden pénzt megér. Azóta nem kedvelnek itt túl sokan, de. sosem érdekelt, ha nem szeretnek. - vonogattam a vállamat. - Viszont a nőszemély még tartozik nekem egy hajtépéssel. Ezzel az az egyetlen probléma, hogy ha ő megtép, nem biztos, hogy tudom türőztetni magam. - sóhajtottam. - De amire készülj fel, hogy ki fogja vetni rád a hálóját. - kacsintottam rá.

Csodálkozva felvontam a szemöldököm, ahogy Erin a kád mellé guggolt.
- Hű de nagy barátnők lehettek - mondtam elismerően. - Elárulod, mi a fenét csináltál vele? A pasiját szedted el, a vagyonát, vagy az életét? - csutakoltam magam lassan. - Imádom a történeteket, ahol gonosz vagy.

- Én nem is akarok fürdeni. - mondtam mosolyogva, majd besétáltam, és miután végigpásztáztam a testét, mint általában szoktam, leguggoltam a kád mellé és megtámasztottam az államat.
- Élvezni fogod az itteni napokat is. Igaz, nincs olyan temető itt, mint Párizsban, de jól fogsz szórakozni. Szerintem a szórakoztást fél óra múlva el is kezdheted. Az a nő, akit az előbb említettem... valószínűleg amint meglát, megtép. - vigyorodtam el, belelógatva a kezemet a vízbe.

Halkan felnevettem, és kiszóltam Erinnek.
- Gyere csak - mondtam. - Úgyis akkora ez a kád, mint egy medence. Van hely benne bőven. Bár a te illatod az előbb összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az enyém - simítottam végig vizes hajamon. - A bolgár kényelmet már most szeretem - indítottam be a pezsgőfürdőt a kádban.

- Erin szobája -

Hallottam a víz csobogását, és erre elmosolyodtam. Becsuktam az ajtót magam mögött, elégedetten tettem le a táskáimat Klaus cucca mellé, majd bekopogtattam a fürdőszoba ajtaján.
- Nos, vagyok olyan jókislány, hogy ide is engedélyt kérek. Hátha beengedsz. - beszéltem normális hangerővel, hiszen tudtam, hogy meghallja.

Egy pillanatig bambán csodálkoztam Erin után, miszerint vannak itt még ismerősei, majd ahogy elment, bementem a fürdőbe - lényegesen egyenesebb útvonalon - és egy kád jó forró vizet engedtem, igaz, előtte a hideg vizes csap alá tartottam a fejem. Újra levetkőztem, és nagy sóhajtás kíséretében szálltam be a kádba. Ritkán esett még valami olyan jól, mint most a meleg víz.

- Engem nem zavar. De igazad van, talán majd másokat fog. - fúrtam egy pillanatra az orromat a nyakába, és elmosolyodtam.
- Ez a program máris jobban tetszik! - engedtem el. - Akkor most áthozom a holmijaimat... és ha végeztél a fürdéssel, bemutatlak a legjobb barátnőmnek. - vigyorogtam, az utolsó két szót enyhe iróniával mondva. Igen, a "legjobb barátnőm" jelzőt csakis gúnyból ragasztottam arra a szerencsétlen nőszemélyre. De tehetek én róla, hogy nem tudott vigyázni a férjére. Igaz, bizonyára megpróbál majd visszavágni, és kelleti majd magát egy picikét Klaus előtt. De ha sikerrel jár, megeszem a kávéscsészét is.
- Mindjárt jövök.

- Erin szobája -

- Igen, persze hogy akarom - bólintottam. - És amíg te átpakolsz... én engedek egy kád vizet. Tényleg megizzadtam - éreztem meg a .... hogy is mondjam... nem épp makulátlan úriemberhez méltó "illatomat".
- Igy megfelel? Aztán... elmehetnénk járni egyet. Megmutathatnád nekem az országodat... a várost.

- Így legalább lehet veled beszélni. Ha még mindig seggrészeg lennél, valószínűleg most még mélyebben lennénk, mert a részegekkel valamiért sosem találom meg a közös hangnemet. - sóhajtottam, majd félrebillentett fejjel elgondolkodtam.
- Csak ma éjjelre vettem ki azt a szobát, tudtam, hogy úgyis megbeszélünk mindent. - jelent meg végre egy nagyon kis pimaszság az arcomon. - Holnap leadom a kulcsot, és ha nem akarsz minden áron külön szobába küldeni, akkor áthozom ide a holmimat még most. Ha te is akarod. - ismételtem meg.