Változott a légkör, s mintha ő maga is megváltozott volna. Furcsa egy egyéniség, meg kell hagynom, mert először még meg akar ölni, most meg már velem akar tartani?
- Hamarosan itt az alapítók bálja. De szükségeltetik hozzá még egy két apróság, amit ott kell megszereznem az Ősi boszorkány segítségével - mondtam csendesen, majd elé léptem, és ezúttal már valami együttérzéssel néztem tekintetébe. - Nem önszántadból lettél ilyen szörnyeteg?

-Oké, okés. Kértem erőszakkal, most kérem szépen.-Mondtam beletúrva a hajamba és leültem.
-Mind a ketten tudjuk, hogy mik a vámpírok, szörnyek.-lenéztem a földre és sóhajtottam.
-Bárki vagy bármi kell a megszerzéséhez, veled megyek megszerzem, nem fogsz kicsúszni a kezeim közül. Megértette Prof?-Kérdeztem tőle reményteli szemekkel

- Nem beszélhetek tovább, nem érted? olyan titok ez, melyet nem oszthatok meg veled... egyszerűen nem tehetem. PEdig rtudom, hogy te is vágynál rá. - mondtam egyszerűen és ltátam arcán, hogy már beleélte magát a gyógyulásába. HIszen az ilyen vámpírok mind szeretnek valakit. Vagy valamit. És bármit megtennnének, hogy azt a valamit újra magukénak tudják.
- Egyelőre még nem mondhatom el... de már nem kell sok. Csak néhány hét.

- Nem beszélhetek tovább, nem érted? olyan titok ez, melyet nem oszthatok meg veled... egyszerűen nem tehetem. PEdig rtudom, hogy te is vágynál rá. - mondtam egyszerűen és ltátam arcán, hogy már beleélte magát a gyógyulásába. HIszen az ilyen vámpírok mind szeretnek valakit. Vagy valamit. És bármit megtennnének, hogy azt a valamit újra magukénak tudják.
- Egyelőre még nem mondhatom el... de már nem kell sok. Csak néhány hét.

Rá néztem reménnyel a szemembe és közelebb hajoltam.
-Alkut ajánlok neked- Mondtam.
-sajnálom mindent amit tettem, csak segíts megtalálni a gyógymódot nekem. Lehet el kellene oda egy vámpír is nem gondolod?-Néztem rá, majd ismét bele haraptam a kezembe.
-Idd meg, nem öllek meg.-Mondtam a kezemet nyújtva felé.
-Kellenének emberek? Kik kellenek még a gyógyírhoz?-Mondtam higgadtam most már. Gondoltam, hogy az jár a fejében, hogy át verhetne vagy valami, de idős vagyok bármikor megtalálhatom és akkor már nem leszek könyörületes, sőt inkább Öldöklős kedvemben leszek.

- Mi értelme lenne hazudnom ?- kérdeztem nagy szemekkel nézve őt, majd felsóhajtottam, és lenéztem a kezére. - Engedd el a nyakamat... és mindent megbeszélünk. De már most mondom, hogy az, hogy te tudni akarod, hogy hol van... egyedül soha nem fogod megszerezni... - néztem rá úgy, mint egy bolondra. Ez van, belőlem ő nem fog jó véleményt kiváltani már. Kellene Connor... és Jeremy is. De a fiatalabb Gilbert jegye még nem teljes...

Már szinte ott tartottam, hogy kitöröm a nyakát, de valami megakadályozta, méghozzá a könyörgésnek indult vallomása. Egy pillanatra lefagytam. Nem tudtam mit kezdjek a hajamba túrtam, miközben éreztem, hogy a kezemen a seb összeforrt.
-Hazudsz!-Mondtam neki és reménykedtem, hogy nem hazudik. Ez lett volna minden álmom mióta az lettem aki.
Újra az lenni aki régen voltam. A vámpírság megváltoztatott, de nem bánom. Erősebb lettem tőle.
-Komolyan beszélsz?-Kérdeztem rá újból.
-Hol van és mi a gyógyír?-Kérdezgettem. ha megtalálnám végre együtt lehetnék a Chris-szel és lehetnének gyerekeim és unokáim.

MNindig képesek meglepni engem ezek a vérszívók.. hisz alig tettem bármit is, már a számhoz nyomta a véres csuklóját, és megitatott a vérével..
- Ne... ne... - mondtam elfojtva, szinte köhögve, majd elborzadva néztem rá. De nem féltem. Tőle...?
- Van gyógyír a vámpírságra... tedd meg, kimászok belőle! - sziszegtem a képébe durván.

Felrángattam a földről és vissza rángattam minden erőmből a székre.
-Szóval tervezz valamit! Ki vele- Üvöltöttem rá. Láttam, hogy nem beszél. Beleharaptam a saját csuklómba és a
szájába tömtem a véremet.
-Most van az utolsó esélye vagy elmondja amit tudni akarok vagy...- Mutató ujjamat végig húztam a torkomon
a halálra célozva.
-Vagy az lesz amit gyűlöl. Vámpír-Mondtam nagy mosollyal a számon.

Arcon vágott, amitől a földön kötöttem ki, és éreztem, hogyan száguldozik az agyamba a vér. Remek, nekem csak ez kellett... teljesen ki vagyok, de még ütögessen is..
- Nem mondhatok semmit... mit vár tőlem? NIncs köze ahhoz, amit én tervezek... nincs köze az égviálgon semmihez. Menjen és zaklasson mást.. - köpködtem felé a szavaimat.

Amikor ribancnak titulált el vettem a kést és arcon csaptam, egyik ujjamat a magasba tartottam és azt mondtam.
-Ne merj velem így beszélni.-Még mindig nem akart beszélni, talán, ha szép lassan levágom az ujjait megtörik,
de ha nem azt is megoldom.
-Jobban teszed, ha beszélsz, megvédem a titkomat és lehet kicsit hülyeség, de mások titkait is, nem hagyom, hogy
fel fedj minket. Úgy hogy dalolj kis madárkám.-Mondtam neki ingerülten

- Mert ki vagy te? Vámpírszajha... - néztem megvetően a szemeibe, de felszisszentem ahogyan a kés felsértette bőrömet. Nem tudom, hogy miért mindig ezzel próbálják elérni a kivánt hatást. Nálam ez nem pálya, sajnos ez van.
- Nem mondok neked semmit... nem vagy méltó arra, hogy tudj bármit az én dolgaimról! - sziszegtem a képébe. Szép nő, de velejéig romlott. Ez van..

-Én bármit megtehetek-Hajoltam egyre közelebb hozzá, mint aki meg akarná csókolni, de persze nem volt
az esetem. Erősebben nyomtam a kést amitől a vére egy picit kicsurrant.
-Ez nem elég mit tudsz még?-Kérdeztem összeszorított fogakkal. Érzetem, hogy valamit nem mond el nekem,
sokkal több lehet itt, mint némi tanítás.
-Szóval Proff halljam miért jött a városba?-

- Mégis.. mit képzelsz magadról? - néztem valami furcsa lánggal a tekintetemben a pengét, melyet nyakamhoz szorított. Fenyegetése, miszerint megöl, vagy cellába zár, és kiüríti belőlem a verbénát, nem hatott meg. Nem is véletlenül, ilyesmivel nem lehetett rám hatni.
- Mit tudok.. itt tanítok, azt tudok a városról, amit mindenki. A magadfajtáról mindent... - néztem rá gyűlölettel telve. A boszorkányság volt a szakterrületem, az ilyen keringőket nem kedveltem.

Nevetésben törtem ki miközben törölgettem a vért.
-Ki tudom én magát tisztítani csak egy cella kell és tálalva a vacsora-Mondtam felölve a padra.
-Mit tud Mystic Fallsról-Szorítottam a nyakához hirtelen az a kést amit előbb néztem. Imádom mikor erősebb vagyok a másiknál, csak nehogy ellenem forduljon, mint az a kis ember.
-És valójában ki maga és mit akar-Nyomtam oda erősebben a kést.

Azt hittem, ez egy rossz vicc. Nem sétálhatott csak úgy be ide egy vámpír.. de mégis ez töürtént, mert a nyakamba mélyedtek a fogai. Háh, de nekem mindig van fegyverem ellenük.. de még mekkora..!
- Rohadt vérszívó! - ugrottam el mellőle, és felsóhajtottam, ekkor már kissé könnyedebb szívvel, és a nyakamat kezdtem törölgetni.
- Maga szererint miért szedek verbénát, ha nem ezért? - néztem r úgy, mint egy bolondra.

Olyan kis cuki pasinak tűnt, hogy sajnáltam ami következni fog.
-Profeszor értem, gratulálok hozzá- Nevettem.
-Hát nem éppen, de sajnálom.-Mondtam, majd bezártam az ajtót és szemeim el sötétültek és a fogaim megvillantak. Lefogtam a férfit és a nyakába mélyesztettem a fogam, majd hirtelen el engedtem, számat törölgetve.
-Verbena?!! Remek..-Mondtam a férfire nézve.
-Ki maga? Tud rólunk?-Próbáltam megigézni, de ez se jött össze, hát el is felejtettem, hogy védi magát a verbenával.
-Válaszoljon Prof!-Sürgettem.

- Valakinek ezt a melót is el kell végeznie. - sóhatottam fel, arra utalva, hogy érdeklődöm a boszorkányos dolgok iránt. Hiszen ez... így reális, nem? Valaki a sportot szereti, én ezt. MIért olyan meglepő ez?
- Üdvözlömm, Elle! - biccentettem felé újra, s kezet nyújtottam felé, hogy megfogjam, de volt már benne valami furcsa. - A nevem Atticus Shane. Professzor. - javítottam magam utólagosan.
- Miben segíthetek? - kérdeztem rá újra. - Esetleg... ha ért a régi dolgokhoz, esetleg az én segítségemre is szüksége van? - kérdezgettem tovább.

Becsukta mögöttem az ajtót, nem tudtam féljek-e. Műgyűjtő? Nem hinném.
-A boszorkányos ereklyék a szakterülete?- Néztem rá kíváncsian, majd felöltem az egyik padra.
-Elnézést. A nevem Danielle Rosalie Hemingway -Mutatkoztam be és ekkor jutott az eszembe, hogy ilyet egy korombeli nem mondani ezért csak bárgyún mosolyogtam és dadogni kezdtem.
-Az az Elle-Mondtam kijavítva magamat.
-Tudja én is értek a régi holmikhoz és nagyon sokat.-Mondtam. Biztos voltam benne, hogy nem sokára le esik neki, hogy nem vagyok ember. De hogy fogadja majd? Érdeklődően?

Biztos voltam abban, hogy talán ő egy diák. Vagy... legalábbis valami hasonló. Nem tudtam egyelőre hová tennni, de nem éreztem felőle semmi baljósat.
- A nevem Atticus Shane - jelentettem ki egy bizonytalan mosollyal, miközben felegyenesedtem, felálltam az asztaltól és becsuktam mögötte az ajtót.
- Nos? Önben kit tisztelhetek? - néztem végig rajta. - Talán egy diák? Vagy valaki más? - kérdezgettem folyamatosan.
Ekkor viszont megfogta a tőrt, ami az enyém volt. Furcsa hogy rögtön kiszúrta, ezért rögtön felvontam a szemöldökömet. - Ereklyegyűjtő vagyok. - adtam választ a kérdésre.

Elég éhes voltam és ez csak fokozódott, mikor megláttam a lüktető vért az ereinél. Megráztam a fejem és válaszoltam vagy is próbáltam.
-Nos, magam se tudom új vagyok-Mosolyogtam, próbáltam átlagos tininek tűnni. Nem is tudom, hogy hogyan fest az.
-És ön, ha szabad meg tudnom kicsoda?-faggattam a rendes módon. Láttam nála egy csomó ereklyét. Egyszer csak meg pillantottam egy tőrt amit még régen a Salemi boszorkák idejéből lehetett. megragadtam és biztos voltam benne, hogy a férfinak nem igazán fog tetszeni ezért le is tettem.
-Ezt honnan szerezte?-Kérdeztem nagy mosollyal. remélem nem esett le neki ki is vagyok.

Felsóhajtottam mikor Jeremy csak úgy távozott. Gilbert fiú lévén még lett volna mit beszélnem vele. De fiatal, hát bizonyosan sokkalta fontosabb dolgai is vannak ennél.
- Öhm.. - néztem egy idősebb nőt, aki ezután betévedt. - Sajnálom, de... kit keres? Talán tudok segíteni - mondtam neki, ajánlással a hangomban.

[Erin háza]

Úgy gondoltam meg fogom keresni Christ, elsétáltam az iskola elött és muszály volt benéznem. Milyen furcsa mennyit változott azóta mióta én voltam ennyi idős. természetesen pár ember meg fütyült. engem aminek én rendkívül örültem.
Egyik tanterembe tévedtem ahol egy tanár volt.
-Elnézést aszt hiszem el tévedtem-Mondtam, mintha én is egy diák lennék.
Láttam némi dobozt a férfinál és nem értettem, talán most megy vagy jöhetett.

Ahogy utasított elindultam a tanterem felé és amint beértünk óvatosan leraktam a cuccait az asztalra.
-Semmi gáz! Vigyázok...-mondtam kissé közömbösen. Oké, hogy tanár vagy tudom is én mi, de ma nincs kedvem udvariaskodni senkivel...Ennél rosszabb napom még nem nagyon volt.
-Alaric Saltzman...Igen...-bólintottam halványan és felpattantam ez egyik pad tetejére, hogy leülhessek.
-Szexuális zaklatás miatt. Remélem maga nem jár így. -jegyeztem meg felvont szemöldökkel kissé cinikusan.
-De most ha megbocsájt mennem kéne. Halaszthatatlan dolgom akadt..-gondoltam ezzel Aprilre. Muszáj lesz megkeresnem.
-Itt a címem, ha kellenék. -firkanttottam le gyorsan egy papírra.
-Viszlát professzor. -viharzottam ki az ajtón az első lehetséges hely felé.

(Hotel-April lakása)

Iskolaudvar

A vállammal löktem be az ajtót, és az állammal intettem az asztal felé. - Oda tegyük. De csak óvatosan, mind értékes holmi! - mondtam neki figyelmeztetően, de nem rosszallóan, még így is volt egy mosoly az arcomon.
- Ahogy hallottam, megfordult már itt pár történelem tanár, de mind eltűnt aztán innen. A legutóbbi valamilyen... Saltzman, ha jól rémlik az igazgató beszámolója. Őt kirúgták. - Arra már nem emlékeztem, hogy miért. Talán szexuális zaklatás volt, amiről kiderült, hogy nem követte el, de innen mennie kellett.