Vártunk, míg JJ a járókába került, és ez valahogy... hát nem nyugtatott meg. Amúgy sem voltam túlságosan nyugodt, hogy vajon mit akarhat mondani nekünk, ami komoly, és nem Rickről van szó. De ez a város a meglepetések helye, bármi történhet.
De amikor elhagyta valami a száját Curtisszel kapcsolatban, először nevetnem kellett... mert ez... egyszerűen egy vicc. Képtelenség!
- Öhm... hogy mondtad? - kérdeztem aztán vissza.

Ahogy beértünk mind a nappaliba, mosolyogva pillantottam Delenáék kettősére, amint megtalálták a nemrég rendbe rakott játékokat, és most azokkal játszottak elmélyülten.
Mikor Elena és Damon is leültek, David pedig Damon térdére került, ahol büszkén néztem hogyan nézelődik, én is leültem az egyik fotelbe velük szemben, és még így is JJ-t ölelgetve, aki közben egy hajtincsemmel kezdett játszani, nagy levegőt vettem.
- Igen, fontos dologról szeretnék, de nem Rick-ről. Egy perc és elmondom - néztem hol egyikükre, hol másikukra, és gyorsan felálltam, majd JJ-t a járókába fektetve kiszaladtam a konyhába, hogy egy fél perccel később két pohárral és azzal az üveg whisky-vel térjek vissza, amit aztán az asztalra tettem. Öntöttem mindkét pohárba egy kicsit, és kikészítettem az asztalra Elena és Damon elé. A gyerekek most biztos nem fogják megtalálni, úgy hiszem nem lesznek olyan sokáig ott azok a poharak. - Előre készülök - magyaráztam Elenáéknak, akik nyilván nem értették a cselekvéseimet. Visszavettem újra a kezembe JJ-t és leültem a helyemre. - Szóval... mivel az előzmények hosszúak, és nem akarlak húzni titeket, először a lényeggel indítom a... témát. Arról van szó, hogy... ne ijedjetek meg, de... emlékeztek Curtis-re? - néztem elsősorban Damon-re. - Hát... a helyzet az, hogy feltámadt.

Követtem Elenát, Izit meg a gyerekeket a nappaliba, és a térdemre ültettem Davidet, aki most szemmel láthatóan nem akart mászkálni, csak nekem dőlt, és nagyokat pislogott, ,kicsivel innen még az alvás határán.
- Még mielőtt elfelejteném.... - vettem kézbe a kamerát, és kivettem a kis kártyát belőle - csináltunk képeket meg videókat. Itt hagyom, nézd meg, aztán majd valamelyik nap érte jövünk - mondtam, majd hátradőltem. - Nocsak - ráncoltam a homlokodat. - Valami nagy újság van? Tudsz valamit Rickről? - kérdeztem hirtelen felvillanyozva.

(Ház)

Adam és Delena egyből megtalálták Adam játékait, és szerencsére vita nélkül képesek voltak megosztozni rajtuk, jókedvűen kacagva, és ettől nekem is kuncognom kellett.
- Nos... amikor itt jártunk néhány napja... úgy tűnt, hogy valami nagyon fontosról akarsz velünk beszélni... - ültem le a kanapéra. Ez már olyan... megszokott volt.

Kiss elbambultam a várakozás közepette, így a kocsiajtó csapódására kaptam fel a fejemet, majd mire elindultam, már hallottam is a ház felé tartó lépteket. Sietve indultam meg az ajtó felé, hogy végre láthassam a családomat.

(folyt. köv. Előszoba)

(Konyha)

Nem volt nagy rendetlenség, de azért volt egy-két dolog amit el kellett pakolni. Cipő, iratok, egyebek. Gondoltam a rendezett otthon jobb hatást kelt, miközben egy "esküdt ellenség" visszatéréséről jelentek majd a családomnak... Bár megfordult a fejemben hogy a törékeny cuccokat is odébb rakom, nehogy Damon bepipuljon, de... aztán igyekeztem fejben tartani, hogy itt lesznek a gyerekek is, és előttük tán csak nem fog agyon kiakadni... Hát bíztam benne.

Mikor már mindent élére rendeztem, nagyon kifogytam a tennivalókból, és már a kanapén ülve, 5 percenként néztem az órámra... már nagyon-nagyon vártam a családom... és már nagyon-nagyon szerettem volna megölelgetni a kicsikéimet... már pattanásig feszülve vártam hogy meghalljam az érkező autót...

- Rendben, ígérem hívlak - bólintottam mosolyogva. Örültem hogy nm bánja hogy mennie kell. Őszintén nem akartam hogy baj legyen ha Damon-ék megjönnek. Ismertem már Damon-t, és... az egykori elválásuk alapján nyilván vér folyna ha most csak úgy találkoznának. Egyrészt őket magukat is féltettem ettől, másrészt a gyerekek előtt sem akartam efféle harcot. Egyik kicsinek sem tenne jót ezt látni, hisz Ők mindkettejüket csak a nyugodt állapotukban ismerik.
- Igen, persze, megleszek - bólogattam, nézve hogy feláll mellőlem. Én is követtem a példáját, és kikísértem az ajtóig.

Csak akkor fordultam vissza a nappaliba, amikor már egyedül voltam. Gondoltam ha már úgyis jönnek Elenáék, és biztos nem lesz sétagalopp a beszélgetésünk, akkor jobb lesz ha lesz mivel kínálnom őket. Főleg Damon-t, főleg inni. Így aztán kiszaladtam a boltba, venni olyasmit ami talán lazító hatású lesz, azaz egy kis whisky-t. Ártani biztosan nem árt majd.

Mikor hazaértem, gondoltam akkor már a nasi sem maradhat el, és nem akartam bolti holmival készülni, így következő állomásom a konyha volt.

(folyt. köv. ott)

Megettem a reggelit, és csöndesen hallgattam, hogy Izi mit beszél..-Persze..majd akkor elmegyek , és nyugodtan beszélgethettek.-mosolyogtam-Majd szétnézek, és majd hívj fel ha elmentek, meg ha nyugis a terep.-nevettem, és nyomtam egy puszit arcára.-Ugye megleszel nélkülem is?-kérdeztem mosolyogva, és felvettem közben a cipőmet.

- Minden tőlem tehetőt megteszek majd hogy kibírjam - feleltem. - Jó étvágyat nektek. És... jók legyetek - köszöntem el, majd amint megszakadt a vonal, én is visszatettem az asztalra a készüléket. Jaaaj, de hiányoznak már... mély sóhajjal tértem vissza Curtis-hez, és ültem vissza mellé.
- Délután hazaérnek. Elenáék bejönnek majd kicsit beszélgetni - néztem Curtis-ra, s kissé tétován gondoltam végig a dolgokat. - Azt hiszem itt az ideje elmondanom nekik hogy itt vagy... de biztonságosabb lenne ha nem lennél itt... Bár nem emlékszel, de Te és Damon nem váltatok el szépen... nem akarom hogy bármelyikteknek baja legyen. Szóval... nem tudom nem-e lenne kedved sétálni egyet a városban vagy ilyesmi, míg én a családdal beszélek...? - kérdeztem óvatosan. Hisz kirúgni se akartam itthonról, de... úgy biztosabb lenne.

- Köszönöm. És nagyon foglak várni titeket. El sem hinnéd mennyire nagyon hiányoznak már nekem - sóhajtottam boldogan. Persze nem volt okom aggódni, de mégis, ha nincsenek a szemem előtt, aggodalmas vagyok. Tudom hogy hamarosan újra velem lesznek, de mintha az a pár óra is évtizedekben lenne mérendő.
- Nagyon örülnék ha bejönnétek. Ti is hiányoztok nekem, és kíváncsi lennék hogy vagytok, és... mindenre, meg persze az unokáimra is. Olyan rég voltak velem hosszabb ideig, David a végén megtanul járni mire legközelebb babázhatok velük - mondtam, kicsit megrovón, de nem komolyan, hisz persze tudtam hogy zajlik az élet náluk is. - És beszélnünk is kéne majd, mert... nagy mesélnivalóm lesz - jegyeztem meg, kicsit halkabban, mert az aztán biztos nem lesz sétagalopp.

Boldogan mosolyogva hallgattam Damon szavait, elképzelve mennyire oda lehettek Adam-ék a tóban fürdésért... ohh, félek már nem is lesz neki elég a medence meg a fürdőkád.
- Örülök hogy ilyen jól vagytok, és vannak. És... akkor minden rendben. Ha felébrednek, kérlek puszild meg őket a nevemben, és mond meg nekik, hogy nagyon szeretem őket, és hiányoznak - mosolyogtam, némi szomorúsággal. Már a gondolatuk is hiányzott, nem még a többi. Alig vártam hogy újra a karjaimba vehessem őket. De persze annak is nagyon örültem hogy ők most lazítanak és remélhetőleg eszükbe se jutnak az itthoni gondok. Persze főleg Adam-re gondoltam ezzel, hisz JJ még túl kicsi ahhoz hogy értse a helyzetet.

Miután Curtis rábólintott a filmre, beraktam, és a kanapéra telepedve indítottam azt el. Nem tudtam megállni, muszáj volt közben Curtis karja alá bújnom, és fejemet a vállára hajtanom.
Olyan jó volt így tévézni. Nyugi volt, békesség, és olyan jó érzés volt. Bár még jobb lett volna ha JJ a karomban van, Adam pedig a lábamnál játszik, de... tény, hogy így is nagyon élveztem.

Már majdnem a film végénél jártunk, amikor megszólalt a telefonom. Felkaptam a fejem, és megállítottam a filmet.
- Mindjárt jövök - keltem ki Curtis karjai közül, és a telefonért nyúlva lépkedtem kicsit odébb.
- Halló? - szóltam bele, és Damon hangja fogadott a túloldalról, mire elmosolyodtam. - Örülök hogy hallok felőletek. Akkor ezekszerint jól érzitek magatokat mind? Nem hiányoltak a kicsik? Jól vannak? Mármint... persze biztos jól vannak, de jól érzik magukat? - sorjáztak a kérdéseim, mint aki egy hete nem látta a gyerekeit...

(Konyha)

Mire visszaértem, három dvd várt az asztalon. Elmosolyodva pakoltam le terhem melléjük, s véve kezembe a tartókat, megnéztem mik is a lehetőségeink. 'Viharzóna', 'Holiday', vagy 'Szép kis nap'. Elgondolkodva nézegettem meg a filmeket, majd felmutattam a harmadikat.
- Ez jó lesz? - kérdeztem kíváncsian.

Úgy kb. 20 perce mehetett a film, amikor egy autó parkolt le a házunk elé, és meghallottam a dudaszót.
- Megjöttek - jelentettem ki, leginkább magamnak, de erre Adam is felkapta a fejét, és a mesét faképnél hagyva, szaladt is az ajtóhoz. Kuncogva keltem fel én is, és JJ-t a karomba emelve utána siettem.

(folyt. köv. Ház)

(Konyha)

Adam még alig huppant a szőnyegre, de máris a kezében volt a kapcsoló, és felém nyújtogatta.
- Na jó, de nem hiszem hogy végig fogsz tudni nézni bármit, Édesem, a nővéredék hamarosan itt leszek értetek - magyaráztam neki, de Ő töretlenül nyújtogatta a távirányítót. - Hát jó, ha nagyon szeretnéd - adtam meg magam, és amint JJ-t is mellé fektettem a játszószőnyegre, elvettem a kapcsolót, és bekapcsoltam a Hófehérkét. Végülis nem is baj, legalább addig is elfoglalják szépen magukat, míg várunk.

Én addig előkészítettem a táskájukat az előszobába, hogy majd csak felkapni kelljen. És egyúttal ki is hoztam a váltás ruhájukat, felesleges lett volna becitálni őket újra a szobába csak az öltözés kedvéért. Előbb felöltöztettem szépen JJ-t, aztán amikor Ő elkészült, Adam-re is ráügyeskedtem a ruháit, lehetőleg úgy hogy közben ne legyek neki a képben, mert hát a mese ugye annyira érdekes volt, hogy elképzelhetetlen volt hogy én közé meg a tévé közé kerüljek.
De aztán elkészültünk szépen, és már csak várnunk kellett. Addig is jobb híján, mivel a mese engem nem kötött le, nekiláttam elolvasni az aznap reggeli újságot.

- Köszönöm - mosolyogtam Rá hálásan, majd tartottam is ezt, mikor felállt, s két pohárral tért vissza. Megittam én is a magamét, és jólesőn sóhajtva tettem le a poharat az asztalra, az övé mellé.
- Oké... akkor te menj csak előre ha gondolod, én addig ellátom a kicsiket még, és máris megyek utánad - foglaltam össze az általam gondolt lehetőséget.

Curtis bólintott, majd felállt, és elment a szoba felé. Én pedig a járókához léptem, és kivettem JJ-t, majd kikapcsoltam a tévét, és Adam mellé lépve megfogtam a kis kezét.
- Gyere Szívem, megyünk pancsizni, aztán alvás - mosolyogtam Rá, és elindultunk a fürdőszoba felé.

(folyt. köv. Fürdőszoba)

Láttam rajta, hogy a gyerekekre néz...Igaz is , ezt nem nagyon lehetne előttük tenni.-Igen, persze hogy alszok melletted.-mosolyogtam rá, és elmentem tölöttem két pohár Juicet..-Tessék, igyuk meg, és feküdjünk.-nevettem.

- Oké, oké, Te tudod, Dr. Tudomány - mosolyogtam, s mikor a számon csattant egy puszi, s én egy pillanatig csak mosolyogtam, de aztán idegesen kaptam a pillantásom a gyerekek felé. Bár JJ még túl kicsi, de Adam... előtte nem biztos hogy Curtis-t kéne csókolgatnom. Bár jól esett az a puszi, de nem akartam összezavarni Adam-et...
- Öhm... alszol ma is velem majd..? - kérdeztem kicsit zavarban, hisz nem tudtam Ő hogyan is szeretné, bár én örülnék ha maradna ott... nem akartam újra egyedül aludni abban az ágyban...

-Akkor odamegyünk, az állatkertbe.-nevettem, majd egy laptopot nyomott az ölembe, a böngésző már nyitva is volt.-Hmmm, elég érdekes lenne, de ez nem annyira tetszik. Bár simán feltudom törni, ezt is.-nevettem, és letettem az asztalra.-Nekem, igazi tudományos dolgok kellenek, igen jó cuccokkal, na majd beszerzek egyet.-nyomtam egy puszit a szájára.

- Semmi gond, én igazán jót derültem, jól mutattál ezzel a nagy újságbújással - mosolyogtam Rá, és kuncogva bökdöstem meg a papírt a kezében. - De hát most már itt vagy megint, előtted áll a világ hogy tanulmányozd a tudományokat, és fejleszd a tudásod - javasoltam. Végülis tanulni sosem késő.
- Állatkert? - kérdeztem vissza és most igazén őszintén elnevettem magam. - Az állatkert remek ötlet. Oda én is szívesen mennék. És ha a tudományos dolgok tetszenek, szerintem nem is kell újságra költeni - jutott eszembe egyszercsak egy ötlet, és felkelve odahoztam a laptopom, és Curtis ölébe raktam kinyitva, az internet kezdőlapjával. - Szerintem itt a világ összes tudományáról orrvérzésig olvashatsz - böktem a gépre.

Belemélyedtem ebbe a sok sok matematikai, és tudományos dolgokba. Hát igen, ezek nagyon is tetszettek...Főleg az új tudomány, igazán szerettem volna kipróbálni..Hirtelen azt vettem észre hogy Isobel ül le mellém, és megérint.-Hoho...bocsánat, csak jól belemerültem ezekbe a kis apróságokba...Igazán érdekesek, a mai kori dolgok..Egyszer szeretném már kipróbálni.-mondtam mosolyogva-Szóval kettesben leszünk? Ez igen jó dolog, hát szívesen elmennék egyet sétálni, meg az állatkertbe.-mondtam nevetve, és letettem az újságot.-Na meg persze egy újságoshoz, hogy vegyek tudományos magazinokat.-mondtam kacsintva rá

Egy darabig elpakolásztam, közben oda-odanézegettem a gyerekekre és Curtis-re. Kuncogva figyeltem néha micsoda átéléssel nézi az újságot, bár azt tudtam róla hogy tudós féle, nyilván egy év halottlét után izgalmas az a sok olvasnivaló. Hát mindenkinek megvan a maga szenvedélye. Úgy néztem az övé talán a tudásvágy lehet...
Vittem neki délután egy kávét, JJ kapott gyümölcslevet cumisüvegből, amit megtámasztottam neki egy plüssfigurával hogy ne kelljen fölötte görnyedni, és Ő tovább csodálhassa a plüssnyusziját, Adam pedig piskótát kapott kakaóval uzsonnára, ami a Hamupipőke mese mellé remekül megfelelt neki.
Én magam pedig egy bögre teával ültem le Curtis mellé a kanapéra, és megkocogtattam kicsit a vállát, hogy kihúzzam picit az olvasnivalója világából.
- Nem akarlak sokáig zavarni, látom milyen jól elvagy - mondtam, némi mosolygással a hangomban, mert nem bírtam megállni. - De csak el akartam mesélni, hogy a hétvégén kettesben leszünk... A lányomék, Elenáék kirándulni mennek, és elviszik magukkal JJ-t és Adam-et is. Szóval ha esetleg lenne majd kedved... csinálhatnánk valamit ketten. Nem tudom... séta, vagy ilyesmi. Ha lesz kedved, mit szólnál? - néztem Rá kérdőn mosolyogva.
Hogy miért? Hát... Curtis mellett jobban éreztem magam. Reméltem, ha együtt töltöm vele az időm, akkor... jól is lehetek... reméltem...

(Gyerekszoba)

- Szia - köszöntem Curtis-nek, miközben kiértem a nappaliba, s JJ-t is a járókába fektettem Adam mellé. Láttam hogy Curtis mély lelkesedéssel tanulmányoz egy magazint, így csak somolyogva hagytam Őt ott békességben, én meg a konyhába indultam hogy készítsek Adam-nek ennivalót mire felkel. Gondoltam most egy kis kenyér és párizsi biztosan ízlene neki ha felébred. Végül igazam is lett, amikor visszaértem, és Ő már ülve nézegetett kifelé a húga mellől. Amint meglátta a kezemben az ennivalót, szinte kimászott a járókából. Kuncogva ültettem le a szőnyegre a tévé elé, és tettem le elé a szőnyegre a tányért, a kicsire vagdosott párizsival és a kicsire csípkodott kenyérrel.
JJ a járókában játszott, Adam pedig a tévével remekül elfoglalta magát egy darabig. Szépen megkértem Curtis-t hogy nézzen rájuk néha, míg én odébbálltam kicsit takarítani. Volt egy-két dolog amit nem ártott már elintézni. Mosás, törölgetés, Ilyesmik. És azt a táskát is el kellett süllyesztenem... Nem tudom miért nem voltam képes kipakolni, de egyszerűen nem ment... így eldugtam a szekrénybe a hálóban, és ott jó helye is volt.

Egy kiadós alvás után felkeltem...Igazán kipihentem magamat, eme csodás alvástól...Jót álmodtam, de egy kis kaja is jól esne, ezért felkeltem, és kimentem a hűtőköz, és csináltam szendvicseket, meg teát.Ha jól gondoltam akkor Isobel, JJ szobájában van, és megnézte vagy játszik vele. Megettem a szendvicseket, és megittam a teát, majd kisétáltam ismét a nappaliba, ahol megláttam Adamat. Elég aranyos volt, ahogy aludt a járókában, ezért odamentem, és megsimogattam az arcocskáját, hogy tudjon tovább aludni...Elég csöndben voltam, hogy fel ne keltsem őt, ezért inkább, csak leültem a kanapéba, és elkezdtem olvasni egy újságot, ami tele volt igen csak izgalmas, hírekkel, és tudományos dolgokkal..

Nem tudom meddig ücsöröghettem ott, kezemben a levéllel, agyamban a kusza gondolatokkal, s szívemben a temérdek fájdalommal... de valamennyi idővel később zizegő hang zavarta fel kábult elmémet, s odakapva a fejem, a szekrényen heverő telefonomat azonosítottam be zajforrásul. Felkeltem hát, és arcomat törölgetve vettem fel a készüléket, melynek képernyőjén egy sms várt rám, Elenától... Rögtön kíváncsian nyitottam meg az üzenetet, és kezdtem el olvasni.

"Szia, anya!
Damonnel beterveztünk egy kis kiruccanást hétvégére a Gilbert nyaralóba, és holnap szeretnénk indulni. Mi már megbeszéltük, ás ha te is beleegyezel, akkor JJ-t és Adam-et is szívesen elvinnénk magunkkal.
Amint tudsz, kérlek írj!
Szeretlek,
Elena"

Alig olvastam végig, mikor a gyerekszobában léptek zaja ütötte meg a fülemet. Kicsi lábak lépegettek, aztán a résnyire nyitott ajtóban megjelent Adam álmos arcocskája.
- Szia Drágám - erőltettem gyorsan egy mosolyt az arcomra, és hozzá lépve már emeltem is a karomba, mire Ő ásítva csimpaszkodott a nyakamba, és bújt a vállamhoz. - Kis hétalvóm, jót aludtál? - kérdeztem, miközben telefont tartó kezemmel megsimítottam a hátát, de nem válaszolt, valószínűleg még túl álomittas volt hozzá hogy törődjön ilyen apróságokkal. Így a járókához vittem Őt, és befektettem, majd betakargattam egy pokróccal. Gondoltam hátha visszaalszik még pár percre. Én pedig pillantásom visszakormányozva a telefonomra, választ kezdtem írni.

"Szia Kicsim!
Örülök hogy hallok felőletek, igazán jól hangzik az a kirándulás. Adam és JJ biztosan nagyon élveznék. Holnap reggelre összekészítem őket, és várni fogunk benneteket. Hálásan köszönöm hogy gondoltatok ránk.
Szeretlek Drágám, és a többieket is puszilom,
Anya"

Próbáltam vidám hangvételű választ írni. Gondoltam nem kell nekik tudniuk mennyire rossz nekünk... Curtis-t is direkt kihagytam, csúnyán festett volna ha sms-ben tudják meg hogy itt van... ráadásul úgy, hogy az ágyamban alszik... meg minden. Bár így is meg kell majd mondanom, de... talán nem most... talán majd a kirándulás után. Damon biztos ki fog akadni, ami persze érthető is, de... mindegy is, a lényeg, hogy a kirándulás előtt semmiképp nem szólok semmiről. Hadd legyen igazán jó kis hétvégéjük. Főleg a kicsik miatt. Annyira szerettem volna megóvni őket mindettől...
Hamar elküldtem az üzenetet, aztán úgy döntöttem ideje aktivizálni is magam, anya vagyok, nem bőghetek egész nap egy táska felett...
Elintéztem néhány fontos telefont, aztán mivel Adam jóslatomnak megfelelően visszaaludt, így egyedül indultam a gyerekszoba felé, ahol viszont ezúttal JJ-t hallottam mocorogni.

(folyt. köv. Adam és JJ szobája)