- Esther hazament - válaszoltam. - Valamit mondott, hogy figyelmeztetnie kell Klaust... - ráztam a fejem, de nem is foglalkoztam többet ezzel a problémával. Klaus nagyfiú, vigyázzon magára. Az anyjának hálás vagyok, ettől őt még nem fogom szeretni.
- Tartozom egy vallomással - néztem Elenára, de a legkevésbé sem bűnbánóan. - Kitörtem John nyakát. Sajnos életben marad... - morogtam hozzá - rajta volt a gyűrűje - bontottam le a kötést Delena karjáról, de épphogy lehetett látni egy kicsi sebet.

Zajokat hallottam odakintről, majd hamarosan nyílt az ajtó, és megkönnyebbülve láttam, hogy Damonék azok...
- Sziasztok! - néztem rájuk elcsituló hangon még mindig, és ahogy Delenát a karjaim között éreztem, még tapogatni is kezdtem, hogy tényleg minden rendben van-e vele.- Istenem... annyira aggódtam... - szorítottam magamhoz, miközben néhány könnycseppet éreztem a szememben.
- Esther hol van? - kérdeztem Damontől, majd bólintottam. - Velünk minden oké... David csak megijedt, de... nagyobb baj nem történt.

(ház)

- Elena, itt vagytok? - kérdeztem hangosan, de máris megpillantottam őt és Davidet a kanapén üldögélni.
- Hál istennek - szakadt ki belőlem a megkönnyebbülés, míg Delena ezúttal már az anyja felé nyúlkált, és mióta Mikaeltől eljöttünk, most először leszállt a nyakamból, hogy a saját lábán szaladjon Elena felé.
- Ne aggódj, teljesen jól van... - nyugtatgattam Elenát, leülve mellé a kanapéra, és ölembe vettem Davidet. - Veletek minden oké?

(Damon és Elena háza)

Remegett a kezem, ahogy a kulcsot kivéve a helyéről, kinyitottam az ajtót. Nagyon féltem, hogy Esther nem jár sikerrel és John túljár az eszén...
- Gyere, kicsim. Itt nem lesz baj... - suttogtam David fülébe, átfogva rajta azt a kis takarót, amit megragadtam még az előszobánkban és leültem vele a nappaliba, hogy megkönnyebbülve sóhajtsak egyet.
- Nem lesz baj... apu is jól van... és Delenával sincs semmi gond... remélem - telt meg a hangom valami keserűséggel, majd előkaptam a telefonomat, és egy üzenetet írtam Damonnek, miszerint a Saltzman házba jöttünk.

(Konyha)

JJ-t a játszószőnyegre fektettem, bár Ő vissza is aludt mire vége lett a reggelizős játéknak, így nem állt fent most sem az elmászás lehetősége. Neki még korán volt az ébrenléthez. Adam ellenben megállapodott a tévé előtt, amíg várni kell. Bekapcsoltam neki a reggeli rajzfilmeket, amit teljes átéléssel is kezdett el nézni.

(folyt. köv. előszoba)

(Konyha)

Beérve a szobába, letettem az asztalra a tányérokat, és odahívtam Adam-et a magáéhoz. Picire összevagdostam neki a tésztát, így nem volt neki probléma megenni, a sajt pedig látszólag határozottan bejött neki.
- Adam, együtt edd a kettőt, ha csak a sajtot eszed, akkor utána nem lesz finom a tészta - kuncogtam, mikor láttam hogy a tésztát jótékonyan odébb próbálja piszkálni, hogy a sajtot magában tudja enni. - Ezt majd a nagyinál add elő, Ő biztos megengedi, de anyuval tessék szépen enni - simogattam meg a homlokát, miközben leültem a földre JJ mellé, és etetni kezdtem Őt is.
Mikor az etetéssel végeztem, én is megettem a magam ebédjét, és közben figyeltem a gyerekeket. Amikor a mese véget ért, kikapcsoltam a lejátszót, és a hírekre kapcsoltam, kíváncsi voltam mondanak-e valami érdekeset. Ami persze az "árnyalt" híreket jelentette, de... ma kivételesen semmi komolyat nem hallottam. Az időjárás jelentés már egy fokkal érdekesebb volt, mert havat ígértek. Mondjuk a kinti hidegből erre már én is számítottam, de azért így már biztosabb volt a dolog.

Evés után kivittem a tányérokat, és mivel Adam már előre a szobájuk felé indult, így fogtam JJ-t is, hogy Őt is magunkkal vigyem, mert én is ott készültem most pakolászni.

(folyt. köv. Gyerekszoba)

(Konyha)

Első körben JJ-t beleültettem abba a székbe amit Elenáéktól kapott, majd a kezébe adtam egy csörgős macit, amit rögtön a szájába is tömött. Adam közben a szőnyegen kezdett építeni valamit a kockáiból, ama plüssteve köré, ami ugyancsak Elenáéktól származott. Hát... nem tudtam mi akar lenni az építmény, de legalább jól elvolt vele. Bekapcsoltam nekik a dvd-ben a Piroska és a farkast, majd mivel mindketten jól elfoglaltnak tűntek, visszatértem a konyhába.

(folyt. köv. ott)

Nem válaszolt nekem, helyette odahajolt, és megcsókolt. De többet nem is várhattam, mert éreztem, hogy nem lenne még helyénvaló az, hogy ő is viszonozza aztt, amit én érzek. Kell még várni rá... és ez így van jól. Ha valamit, hát az érzelmeket nem szabad elsietni. Mert abból csak még nagyobb összevisszaság lesz... teljes zűrzavar.
- Persze, segítek! - léptem oda Adamhez és Delenához, hogy rájuk mosolyogjak. - Gyerekek, menjünk a konyhába, jó? Egy gyors vacsora, és utána szabad az ágyikó! - kacsintottam rájuk, majd megfogtam a kezecskéjüket, mikor a vacsora szó hallatán felébredtek egy kis részben.
Isobelre néztem, aki időközben összeszedte a két kicsit, és amint láttam, hogy ők is indulásra készek, átsétáltunk a konyhába.

(Konyha)

Curtis szavain csak elmosolyodtam, majd amikor odébb csusszant, én is odaültem melléjük. A képernyőre néztem, bár nem mondanám hogy olyan rémesen lekötött a mese cselekménye, de... mivel Adam utána úgyis elgagyogja nekem az egészet és kell majd neki válaszolni, így nem ártott legalább nagyjából odafigyelni. Bár közben el-elkalandoztak a gondolataim, de amikor megéreztem a kezemre fonódó finom meleg tenyeret... elmosolyodtam, s úgy pillantottam Curtis-re. Furcsa... egy külső szemlélő akár családnak is nézhetne minket... Vajon ha egy idegen látna minket, hinné, hogy egy pár vagyunk, és a gyerekek a mieink? Hinnék hogy boldogok vagyunk? Hogy szeretetben élünk, és létezünk...? Kíváncsi lettem volna...

Az a másfél óra gyorsan elszaladt, míg az Oroszlánkirály véget ért. Adam-ék addigra bőven végeztek az evéssel, meg a kakaóval is, és a kanapéról lemászva a szőnyegen folytatták a bulizást. Miközben a Hamupipőke első része került választásra, és nézésre, közben előkerültek Adam építőkockái, és azokkal játszott a két kicsi. Mi Curtis-el a kanapén maradtunk, s én feltéve, és kinyújtva a lábaimat, Curtis vállának dőltem, és élveztem... ezt a békés szép délutánt... Közben JJ és David felébredtek, és egy darabig ücsörögtek a járókában, lelkes gagyarászás közepette egy nagy plüsskutyát nyúztak egyszerre, aztán előbb JJ dőlt ki ismét, így David megszerezte a játékot, de aztán arra rádőlve Ő maga is követte JJ-t az álomvilágba. Valami nagyon jót álmodhattak, mert hol az egyik nyúlt a másik hajába, és kezdte húzni, hol a másik nyúlt a párja szájába. Ennivalóak voltak innen nézve, s néha nem tudtam nem kuncogni azon amit bűvészkednek egymással, még álmukban is. Annyira aranyosak voltak...

Mikor a Hamupipőke is lassan a végére ért, s már a hercegnő lábára került újra a cipellője, halkan kuncogva néztem, hogy Adam, feladva a harcot, a szőnyegen ülve "borul fel" és a kockái közt kezd el egyre lassabban szuszogni. Delena is a szemeit dörzsölgette nagyban. Én pedig már gondolkoztam, hogy a mese végeztével akkor elkél majd egy ébresztőóra, és egy gyors vacsorát követően épp itt lesz az ideje a fürdetésnek, és a szundikálásnak.
Ekkor volt, hogy megéreztem a fülemhez közel hajoló Curtis-t, és... a hangját hallottam, mikor azt suttogta, szeret...
Hogy mit mondhattam volna? Természetesen viszonozni vágytam, de az... az a válasz nekem még nem ment... helyette... egy ígéretekkel teletűzdelt pillantás nyomában, hozzá hajoltam lassan, és mivel a gyerekek jelenleg nem voltak potenciális megfigyelők, így egy kis csókot nyomtam a szájára. Nem mondtam hozzá semmit, csak... a szemeibe néztem, őszinte reménykedéssel, és... a szeretet reményével...

A mese néhány perc múltán véget ért, s mikor a stáblista kezdett végigperegni, kikapcsoltam a lejátszót meg a tévét, és a közeli kis asztalon álló lámpa kapcsolójához nyúlva meggyújtottam azt.
- Szerintem itt az ideje lassan az alvási előkészületeknek.. - kezdtem elgondolkozva. - A vacsival kéne kezdeni. Segítesz? Ha "felpiszkálod" a két nagyobbat, én hozom a kisebbeket - böktem fejemmel az éppen felpislogó David, és a még szuszogó JJ felé.

- Nem, köszönöm. Én nem kérek semmit. Jól teleszívtam magamat levegővel - mosolyogtam szélesen, és kissé odébb másztam, hogy elférjen mellettem a kanapén, így meredve a tévére... nem csináltam én semmit sem... csak mikor leült mellém, finoman megfogtam a kezét úgy, hogy a gyerekeket azért ha lehet, ne zavarjam össze vele... de nagyon jó érzés volt... fogalmam sincs, miért... de felemelt... és... élveztem...
Nem is engedtem el... jó kérdés, hogy mikor vettem észre magamat, hogy nem is a mesét nézem... hanem csak azon gondolkodom, milyen jó érzés ez... pedig asszem, azóta már végetért az az oroszlános mese, és már egy másik végén járunk. A gyerekek eléggé álmosan pislogtak, a két kicsi talán már aludt is, vagy fogalmam sincs, de én még mindig Isobel kezét bámultam a félhomályban, mert a nap is kezdett elbújni...
Hát odahajoltam a füléhez és halkan, nagyon halkan mondtam csak... - Szeretlek... - motyogtam őszintén, szívből, és ezt éreznie is kellett.

(Konyha)

Belépve, somolyogva néztem a gyerekekkel a kanapén ülő Curtis-t, s én is odalépkedtem hozzájuk.
- Jó étvágyat az aprónépnek - tettem egy-egy tányért Adam és Delena ölébe is, mire kérdés nélkül rávetették magukat mind a ketten. Legalábbis kézzel, mert a szemük a képernyőre volt ragasztva. Így biztonságosabbnak ítéltem a kakaóikat az asztalra tenni, ahol megtalálják ha kérik.
- Nem tudtam Te éhes vagy-e, így gondoltam inkább előbb megkérdezlek, hogy szeretnéd-e hogy csináljak neked is valamit? - fordultam aztán Curtis felé.

(Kert)

Miután mindent lepakoltam, és összeszedtem a kertben, és a bicikliket is a teraszra állítottam, besétáltam a nappaliba.
Isobel szöszmötölését a konyha felől hallottam. Lepakoltam mindent a kis dohányzó asztalra, és odaültem a gyerekek mellé a kanapéra.
- Na, mi az, amit ennyire néztek? - mosolyogtam rájuk jókedűen, de őket perpillanat semmi nem rántotta ki a mesék világából.

(Hátsókert)

Beléptem a szobába a két picúrral a karomban, mire Adam-ék felém pillantottak. Ő és Delena a tévé előtt álltak, s szemlátomást tanácstalanul bámulták a reklámot ami a képernyőn ment.
- Anya.. - nyújtotta felém Adam a kapcsolót.
- Egy perc, Adam, látod, tele van a kezem - emeltem meg kissé JJ-t és David-et, miközben beljebb sétáltam, majd a járókához érve belefektettem mindkét kicsit. Úgy néztem esélyes számukra talán a szundi. Legalábbis David nagyon úgy festett, s így valószínű volt hogy JJ utánozni fogja.
- Na hadd lássam. Mit nézünk? - kérdeztem őket, mire Delena odanyújtott nekem egy mesét. - Ezt? - kérdeztem tőlük, mire bólogatni kezdtek. - Jól van, akkor tessék leülni, és addig én beteszem nektek - bólintottam nekik és a lejátszóhoz lépve beraktam a CD-t, majd elindítottam az Oroszlánkirály 3-at. Nem állítottam túl hangosra, hogy JJ-éket ne zavarja ha elalszanak, bár egyelőre ők a körülöttük, a járókára aggatott játékokat nézegették, nagy ujjszopogatás közepette. A dolog szépsége abban rejlett, hogy mindketten a másik ujját szopogatták.
Míg a mese elindult, én a konyhába indultam, hogy hozzak Adam-éknek egy kis tápláló célzatú ennivalót is a tévézés mellé.

(folyt. köv. Konyha)

(Konyha)

Mire beértem a szobába, Adam már a járóka mellett ácsorogva várt rám, hogy mikor jövök már értük.
- Itt vagyok, grófocskám, gyere, megyünk pancsizni - mondtam neki, és mellé lépve a karomba emeltem a félálomban pislogó JJ-t, majd Adam kezét is megfogva indultam el kettejükkel együtt a fürdőszoba felé, majd onnan a szobájukba.

(folyt. köv. Gyerekszoba)

- Igen, annak én is örülök - bólogattam mosolyogva, és Adam után léptem, hogy kezét megfogva indulása ösztökéljem. - Gyere Kicsim, vacsizunk - mondtam neki, és a vacsi-szónál már nem is kellett noszogatni, elengedte a kezem, és előreszaladt a konyhába.
- Na, akkor itt az ideje az evésnek - bólogattam, visszanézve Curtis-re, és közben kuncogva. - Háát... kezdetnek segíts akkor kitalálni, mi is legyen a vacsi. Aztán ha lesz kedved beállhatsz mellém kuktáskodni - javasoltam, miközben elindultunk mi is kifelé a konyhába, még mielőtt Adam önálló akciókba kezdene a kajaszerzési irányzatokban.

(folyt. köv. Konyha)

Hát igen valahogy arra a változatra nem vagyok kíváncsi. Kiverhette volna belőlem a szuszt is válaszokért. De nem találtam volna értelmesnek, hisz mindent elmondtam neki amit tudtam. - Hát igen. De legalább jól érezték magukat. Hmm. Hát jó hogy felhoztad mert mindjárt éhen halok. - Ütöttem picit a hasamra és szinte hallani lehetett ahogy kong. A sörön kívül nem sok minden volt bennem. Rám fért volna valami táplálóbb. - Segíthetek valamiben? - Néztem rá mosolyogva.

- Végülis igaz. Ahhoz képest amilyen "kedvesen" kérdezhetett volna, ahhoz képest meglepően barátságos volt - kuncogtam, majd az övével együtt az én pillantásom is végigsiklott a kicsiken. - Úgy hiszem nyugodt esténk lesz. Ki van fárasztva a mini sereg. A vacsorát követően már nem lesz vita hogy aludni kell menniük. Szerintem... míg JJ szendereg itt, megvacsoráztatom Adam-et, és aztán fürdő és ágy. Közben ha éhes vagy, csinálhatok magunknak is valamit vacsira - ajánlottam, végülis Adam mellett könnyű mást is csinálni, Ő már eszik egyedül.

Csak némán figyeltem ahogy elmennek, alig vártam, hogy újból kettesben legyek Izivel. Ez a kis teszt féleség eléggé érdekes volt. De nem érdekel. Ha átmentem rajta és Izivel lehetek akkor fátylat rá.
- Nem volt gond. Nem éreztem annyira nyomasztóan magam. Szóval vehetjük ezt egyszerű ismerkedő beszédnek. - Rámosolyogtam, majd ránéztem a nyugodtan szendergő JJ-re és a képeskönyvet lapozgató Adam-re is majd tekintettem újra visszafordult Izi felé.

Hallottam ahogy Elenáék mögött becsukódik a bejárati ajtó, és nemsokára már az autó is elgördült előlünk, majd a környék elcsendesedett. Újra kettesben... azaz szigorúan véve négyesben maradtunk. Pillantásom visszafordult Curtis-re, miközben felvettem a karomba Adam-et.
- Hát... azt hiszem ez jól sikerült. Bocs a kihallgatásért, de... Damon aggódik miattunk. Félt minket. De úgy látom nyertél, úgyhogy... nincs miért aggódnunk - mondtam egy kis zavart mosollyal.
Közben Adam meggondolta magát, és miután a kis játszópartnere nélkül maradt, és a húga is elaludt, látszólag úgy döntött hogy neki elég volt mára a játszótársakból, mert egyedül ült vissza a játékai közé, és egy képeskönyvet kezdett lapozgatni.

Én is átöleltem anyát, de egyelőre Curtis még túlságosan új volt nekem, hogy vele megtegyem ezt a gesztust, ezért inkább ott múlasztottam a lehetőséget.
- Vigyázzatok magatokra! - mosolyogtam rájuk, és Delenát felemeltem a karjaimba, hiszen már eléggé fáradt volt, nem hogy még mászkáljon is.
- Igen, mehetünk - bólogattam Damon szavaira. - Maradjatok csak. Adam és JJ is álmos már, ahogy látom - kuncogtam, és megfogtam Damon szabad kezét.

(Ház)

- Jól van, jól van - engedtem el nagy nehezen Delenát, és felegyenesedve átvettem Elenától a kazettát. - Köszönöm Kicsim. Biztos lehetsz benne hogy nem fogom kihagyni, a nézést és a másolást sem - kuncogtam, majd megöleltem Őt, és Damon-t is.
- Oké, átmegyünk, de Ti se várjatok megint egy hónapot hogy ránk nézzetek - intettem őket komolyan, miközben Adam mellém sétált és a kezemért nyúlt, látva hogy a többieknek indulás van.

- Ideje indulnunk - mondtam, aztán megpusziltam JJ-t, és megöleltem Adamet. - Jók legyetek srácok. Egy élmény volt veletek ez a pár nap - nevettem, majd megöleltem Izit is, és kezet ráztam Curtis-el. - Gyertek át valamelyik nap mindannyian. Kiülünk sörözni a kertbe, amíg tartja magát a jó idő - hívtam át őket. - Nos, mehetünk? - vettem fel Davidet, míg Delena az anyja kezébe kapaszkodott bele.

- Biztos vagyok benne, hogy nem zavarunk, de Damonnek igaza van. A macska kinn a kocsiban, a két gyerek pedig előbb-utóbb nyűgös lesz, ha nem kerül ágyba - sóhajtottam, és Damon szavai végett kicsit elengedtem, hogy kivegyem a kamerából a kazettát, és átadjam anyának.
- Ha gondolod, nézzétek meg ma este. És másolatot is lehet róla csinálni - mosolyogtam rá.

Izgatottan pillantottam fel amikor meghallottam a fiúkat közeledni. Persze a szavaik alapján úgy tűnt átmentünk a vizsgán, de mégis... aggódtam azért még egy cseppecskét...
Ám ahogy Damon arcát megláttam, s mikor bemutatta Curtis-t Elenáéknak, és fordítva is... úgy éreztem kiütéssel nyertünk. Ha a gyerekek közelébe jöttek, akkor tuti biztos.
Felálltam a kanapéról, és tekintetem óhatatlanul összetalálkozott Curtis-ével, aminek hatására valami mágikus erő arra sarkallt hogy elmosolyodjak, s talán egy hangyányi pír is elöntötte az arcom.
- Akkor ugye minden rendben? Mármint nem fogsz az ablakból leskelődni? - néztem kérdőn Damon-re inkább, mielőtt még tényleg zavarba jövök... Istenem, mintha nem is én lennék a szülő, aki "elméletben" az idősebb. Úgy izgulok, mintha Damon nem is a lányom párja, hanem inkább az apám lenne, szigorú szemlét tartva épp az udvarlóm felett tiniként...
Elena hangja volt ami kicsit helyrerázott, amikor felállva Damon mellé sétált.
- Nem zavartok ám - mondtam komolyan, és Delenáék mellé guggoltam hogy finoman megölelgessem az idősebbik unokám, aki erre nevetve nézett hátra rám a válla felett.
- Hát jó - sóhajtottam Damon szavaira. - Lesz igen, meg tudom nézni. Nekünk is van kameránk - mosolyogtam fel rá.

Fél kézzel átöleltem Elena derekát mikor hozzám lépett, és feltartott hüvelykujjal, titokban jeleztem nekik, hogy úgy fest, minden oké Curtis-el.
- Nos, talán tényleg indulnunk kellene. David és Delena is fáradtak már. Arról nem beszélve, hogy Fred kinn van a kocsiban.... és tényleg jó lenne már hazaérnünk - néztem Izi felé. - A kamera memóriakártyáját odaadtam, ugye? Lesz mind megnézned, vagy hagyjam itt a kamerát is?