Néztem ahogy mezítelenre vetkőzik, gondoltam nem veszthetek sokat mióta démon lettem már nem vagyok a jóság minta képe.
-Nem kell többször mondanod!-Vigyorodtam el majd egy könnyed mozdulattal a vízbe vetettem magam. oda úszta a fiú mellé és lábammal kalimpáltam hiszen elég mély volt.
-Örültek vagyunk!-Nevettem fel.

(Erdő)

Továbbra is a történteken gondolkoztam, hogy mi is történt valójában. Az az egész az erdőben olyan gyorsan történt még fel kell dolgoznom azokat. A vízesés jó helynek tűnt ahova ki tudok ülni és gondolkozni. Néztem ahogy a természet játszik a vízzel és régebbi dolgokra emlékeztem vissza. Még szinte új vagyok ebben a városban és a fajtámban is új vagyok még alig ismertem meg az ,,új magam"-at, szóval arra gondoltam, hogy később elkezdek ismerkedni az itteniekkel, ha nem érzek semmi veszélyt. Két új ismerőst sikerült szereznem, de ezt csak annak köszönhetem, hogy vérfarkas vagyok, mert ha valami más lennék, akkor nem hinném, hogy oda jöttek volna hozzám, sőt talán meg is támadtak volna, vagy nem tudom mi történt volna, de ez most mindegy..

(Grill)

A kocsimat ott hagytam a Grill parkolójában, most egy kiadós sétára volt csak szükségem, vagy valakire akin levezethetem a feszültségemet.
Őszintén szólva jó hosszú sétára szántam rá magam, bár kihasználhattam volna a vámpíri mivoltomat, de most nem volt túlzottan sok kedvem hozzá.
Egy jó ideje ballaghattam már mire vízcsobogás ütötte meg a fülemet. Rögtön a hang irányába lépdeltem és meg is pillantottam egy vízesést. Tökéletes hely a relaxálásra. Mondjuk voltak egy páran, de ez most hidegen hagyott..
Leültem egy száraznak tűnő sziklára és lehunytam a szemeimet mélyeket szippantva a friss levegőből ami szinte átjárta a tüdőmet.

Amikor nyugisan álltam és figyeltem a természetet egy lány leült egy sziklára. Ha a sors így hozta, akkor szerintem nem lenne rossz vele megismerkednem. Csak nem lesz rám veszélyes, vagy valami.
- Szia! A nevem Patrick. - udvariasan mutatkoztam be neki. Reméltem, hogy ő is olyan rendes lesz mint Scott és Chloe.
- Mi újság? - Mosolyogni kezdtem rá és kíváncsi voltam, hogy vajon ő milyen adottsággal rendelkezik.

A csendet és a nyugalmamat egy kedves hang törte meg. Na, remek ennyit a magánszférámról. A hang irányába fordultam és egy cseppet sem kedves arckifejezést vettem fel.
-Alyssa. -mutatkoztam be én is eléggé rideg tekintettel, elvégre nem barátkozni jöttem a városba. Pár század alatt nem sok emberrel osztottam meg a bizalmamat, sőt azt hiszem senkivel sem tettem ezt és most sem fogom.
Ahogy felálltam egyből megcsapott az az érzés, hogy ismét egy kutyulival van dolgom. Kezdem azt hinni, hogy ebben a városban több vérfarkas van mint vámpír, hisz eddig csak beléjük botlottam.

Felém fordult a lány és megmondta a nevét. Nem túlozta el nem is köszönt és még a kérdésemre sem válaszolt. Ezek után mit várjak? Amikor néztem őt hirtelen olyan arcot vágott, mint ha tudná, hogy mi vagyok. Nem értettem, hogyan érezte meg ilyen gyorsan amikor nekem gőzöm sincs arról, hogy mi lehet ő.. Kicsit féltem, mert ha valami komolyabb lény, akkor nincs sok esélyem, szóval megpróbálta kedves lenni vele továbbra is.
- Megzavartam valamiban, vagy most nincs jó hangulatában? - Arra gondoltam, hogy talán lehetséges, hogy rosszkor jöttem ide hozzá, mert magányosan ült itt és én pedig ide jöttem és rögtön ismerkednék vele lehet, hogy nem is volt ez olyan jó ötlet, mint amilyennek én találtam.

Ahogy magázódni kezdett felnevettem. Nem vagyok azért olyan öreg, legalábbis külsőre nem. Közelebb lépdeltem hozzá, hogy jobban szemügyre vehessem. Nem jelentett túlzottan nagy fenyegetést eléggé kezdőnek nézett ki. Hmm, ez sok dolgot tesz nekem lehetővé. Feszültség levezetés és egyéb cukiságok.
-Ugyan, fantasztikus kedvemben vagyok, csak nem vagyok az a barátkozós típus és nem is szeretek bájcsevejt folytatni. Főleg nem ilyen kutyuskákkal mint te. -húztam végig az álla vonalán az egyik ujjamat ravaszul vigyorogva.
-Sajnálatos módon nem a legjobb alanyba botlottál bele egy jó kis beszélgetés reményében mert én most teljesen másra vágyom. -hunytam le a szememet koncentrálva, hogy egy kisebb fájdalmat okozzak neki a fejében. Ha ennyire kezdő akkor eléggé zavaró lehet neki.

Folytatta a szemétkedést és még közelebb is jött hozzám. Rá jött, hogy vérfarkas vagyok ami egy picit megijesztett. Amikor gonoszságait befejezte hirtelen elkezdtem szédülni minden olyan homályos volt. Nem tudom mi történik ezért felkiáltottam.
- Mi folyik itt?! - Fogaimat kiengedtem és a sárga szemeimet megjelenítettem. Muszáj volt ezt tennem, mert nagyon nagy veszélyben éreztem magam és megpróbálok így védekezni. Remélem érni fog valamit és nem fog kinevetni, mert az még jobban feldühítene.
- Takarodj innen! - Morogva szóltam hozzá, úgy gondoltam, hogy ha elkezdek én is támadni rá, akkor majd megijed és abba hagyja ezt az egészet.

-Nem nyilvánvaló? Levezetem a feszültségemet a te jelentéktelen kis életeden. -vigyorogtam és tovább folytattam a varázslatot..
-Rossz kutyus így nem kapsz jutalomfalatot. -nevettem fel ördögien ahogy villódzni kezdtek a szemei és a tépőfogai előbújtak. Ha átváltozik az sem jelent túlzottan nagy problémát. Vámpírsebességgel elé suhantam és az egyik fának taszítottam.
-Mutasd mit tudsz te szánalmas korcs! -rivalltam rá és egyre csak fokoztam benne a fájdalmakat. Imádom kiidegelni a hirtelen haragú "emberkéket".

Tovább feszítette a húrt és egy fához taszított. Nagyon nagy veszélyben voltam így arra gondoltam vonyítok egyet és akkor a falkából pár farkas ide jön segíteni nekem.
- Ha megakarsz ölni és megteszed pórul jársz. A falkámból a farkasok végezni fognak veled.. Ne akard, hogy a nyomodba eredjenek, vagy most ide hívjam őket. - Fenyegetőztem tovább. Egy erős mozdulattal ellöktem magamtól és kis fájdalmakkal négy lábra ereszkedtem. Farkas alakban talán könnyebb lesz vele elbánnom úgy, hogy morogtam rá és próbáltam őt magamtól távol tartani.

-Erősebb vagyok mint a falkádban lévő szánalmas ölebek. -mondtam már kissé ingerülten és lenézően. Mégis mit képzel ez magáról? Nevetséges, hogy azt hiszi erősebb mint én.
Ellökött magától, majd percek alatt farkas formát öltött amire én csak elvigyorodtam és közelebb lépdeltem hozzá a kezembe véve egy vastag faágat. Nem féltem. Miért tettem volna? Előnyben voltam.
-Ül a kutyuli! -ingereltem továbbra is. Nevetséges helyzet volt. Oké, azért féltem, hogy megharap hiszen részben vámpír is vagyok és halálos lenne számomra, de arra az esetre is van tervem. Nem hiába vagyok már ennyi idős. Harapott már meg vérfarkas és még élek. Bár azt is csak anyám nővérének köszönhetem, de ő halott..
-Szánalmas vagy, ha azt hiszed, hogy szembeszállhatsz velem. A falkatagjaidat is könnyedén lerendezném ez elhiheted. -lehet hülyeség, hogy egy farkashoz beszélek, de úgyis érti, ennyit erről.
-Most egy életre megtanulod a leckét... -szorítottam egyet a faágon és odasuhanva elé az oldalába döftem.

A farkas alak sem ijesztette meg inkább a kedvét turbozta ez az egész, elkezdett beszzélni hozzám és tovább gúnyolódott is. Oda jött és belém döfött egy fakarót. Kicsit fájt, de nem nagyon hisz a fa az nem végezhet velem olyan könnyen.. Fájdalmam után össze szedtem magam és megpróbáltam megharapni őt. Csak a karját sikerült egy picit megkarcolnom, de a semminél már ez is jobb volt. Azt már tudtam, hogy ő egy vámpír, de hogy lehet ő egyszerre boszorkány is... hisz az a fájdalom a fejemben nem véletlen lehetett. Ő egy vámpír és egyben egy boszorkány is, de ez még is hogyan lehetséges? Még soha nem találkoztam hasonlóval, ami tovább növelte a félelmem és amikor nem figyelt engem annyira egy hirtelen mozdulattal elrohantam mellette és megszöktem.

[Folyt.vhol]

Karen

- Őrültek bizony - sóhajtottam fel, nem szüntetve meg a mosolyomat, de ekkor hangokat hallottam meg. Egy beszélgetést, valahol a közelben vérfarkas van. Hát... jól van, legyen. Csak legyinteni tudok rá.
- Mikor voltál utoljára ilyen közel férfihoz? - úsztam közelebb hozzá, hogy mélyen tekintetébe nézzek.

Lebuktam a vízbe és újra felbukkantam olyan jól esett a víz régen mindig lejártunk Leevel úszni, de amióta démonok lettünk nem is találkoztam vele csak egyszer.
-Úgy igazából még a átváltozásom előtt, de átvert fel tett az internetre.-Sóhajtottam egy nagyon, majd jobban kezdtem lenni mikor egyre közelebb úszott hozzám. Kis kalandjaim mindig is voltak

- Internet? - vontam fel a szemöldökömet. sosem használtam azt a ketyerét, és nem is bántam. Nem vagyok valami modernt gyerek, ez az igazság, de bánom is én...
- Ha akarod, elmehetünk valahová, ahol folytathatjuk a fürdést. Csak hát... zárt falak között.. - úsztam közelebb hozzá.

-Hát igen, bosszút álltak rajtam keresztül a bátyámon.-Sóhajtottam ismét. Teljesen elvörösödtem mikor már teljesen közel volt.
-tetszik az ötlet hozzád vagy hozzám?-Kacsintottam pimaszul miközben átfogtam a nyakát két kezemmel. Egyre jobban kezdett nekem tetszeni ez a fiú, az se zavart, hogy gyors körre kellek neki, mert valljuk be nem hinném, hogy hosszú távra tervezne pont velem.

Felbuzdulva simítottam végig csípőjén. Utoljára Sage-el csináltam hasonlót ebben a tóban, a vízesés lábánál, de elégedetten mosolyogtam ezúttal is.
- Hozzád, ha lehet. Én még.. nem jelentettem be visszatérésemet a családnál - sóhajtottam fel, anyám nagyon örülni fog nekem. Akrácsak a többi testvérem. A család szégyene visszatért.

Becsuktam a szemem és élveztem az érintését, annyira jól esett a törődése.
-Persze, akkor gyere.-reméltem testvérem nincs otthon. Arcon pusziltam, majd lebuktam a víz alá és kiúsztam.
Felkaptam a ruháimat és vártam, hogy kövessen így is tett miután látványosan megbámult. Tetszik nekem ez a fiú nagyon is.

[Folyt. Freeman lakás]

Nem rég érkeztem a városba azzal a céllal, hogy megtaláljam szeretett Finnemet.
Első utam oda vezetett, hogy meglátogatom a víz esést. Mikor még ember voltam mindig ide jöttem, ha Finnel el akartunk rejtőzni. A családja ellenezte, hogy velem legyen. A mi szerelmünket ez soha sem befolyásolhatta. Lábnyomokat láttam talán ő járt itt. Lehajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem. Igen ez ő hirtelen elmosolyodtam. Nagyon jó vagyok a nyom olvasásban, de ki lehet vele ez talán egy nő? Ekkor hirtelen neszt hallottam, majd felálltam és megfordultam. Egy fekete hajú lány meredt rám.

A Vandenberg birtok

Sage

Miután jóllaktam otthon -immár nevezhetem így a házam-, elindultam azzal a céllal, hogy keresek valami ismerőst. Gyalog indultam, de így is pár perc alatt elértem a külváros területét. Végül azon kaptam magam, hogy ahhoz a vízeséshez értem, ahová anyám hozott ki, majdnem minden ebéd után, sétálni. Egy halvány mosoly húzódott ajkaimra, majd lassítva tempómon sétálni kezdtem.
Érdeklődésem egy másik személy lépteinek hangja keltette fel. Nem állt szándékomban követni, de hamar a nyomát értem. Neki is feltűnhettem, mert rám emelte tekintetét.
-Nem állt szándékomban megzavarni.-jelentem ki mentegetőzve, bár nem értem, miért tettem ezt.
-Rose vagyok.-mutatkozom végül be, de egy mosolyt is alig tudok erőltetni az arcomra. Vicces. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz a hazatérés, és a beilleszkedés az itteni társadalomba.
-Talán keresel valakit vagy valamit?-érdeklődöm, nem mintha bármi közöm lenne a dolgához.

Igen csinos kis hölgy volt, még utoljára rá néztem a nyomokra és kitaláltam, hogy délre mentek.
-Sage...a nevem Sage-Mutatkoztam be én is. A vízesésre pillantottam és akkor megrohamoztak az érzelmek. Persze nem akartam ki mutatni felé.
-Csak csupán egy ismerőst-Mondtam neki, nem volt sok köze a dologhoz. A lányon éreztem, hogy nem ember. Vámpír volt.

-A hegy mögött-Mutattam rá a hegyre. Nem volt az messze.
-Mióta vagy vámpír?-Néztem rá érdeklődő tekintettel. Mindig is érdekeltek
mások történetei. Jómagam is sokszor alakítottam át embereket csupán kedvtelésből.
Én már nagyon rég óta vagyok az és szerettem az lenni.

Miután útbaigazítást adtam neki hallgatásba kezdtem miközben a kabát zsebembe tettem a kezem.
-Nos 900 éve plusz minus pár év-Mosolyodtam el és gondolkozóba estem.
-Itt laktam valaha én is itt lettem az aki most vagyok. Mikaelson családot ismertem. És őket keresem, pontosabban egy személyt.-Mondtam lesütve a szemeimet. Nagyon régóta keresem már és már kezdtem belefáradni.
-És hogy lettél vámpír, ha szabadna tudnom?-Kérdeztem.