- Hmmm. Nincs valami ige a könyvén? Amivel meg lehetne találni, hogy mégis merre van? Mert onnantól már egész könnyű dolgunk lenne. Két boszi összefog és vége. - Kacsintottam rá.
- Hát azt nekem is. - Vigyorodtam el. Sokkal erősebb lettem azóta mióta utoljára látott. Már annak is örülni tudtam, ha életre tudtam kelteni egy virágot. De az már teljesen egyenlő volt a semmivel a mostani dolgaimhoz képest.

-Csak sejtem.-húztam félre a számat.- De fogalmam sincs, hogy hol keressem...Csak a nevét tudom, semmi mást.-túrtam a hajamba és az aggodalmam egyre jobban csak fokozódott.
-Értem.-bólintottam-Én próbáltam fejleszteni az erőmet ami sikerült is..-tettem hozzá majd ismét csendbe burkolóztam.

- Tudod ki volt az? - Néztem rá és összefontam a karomat a mellkasomon. - Ha igen akkor vissza kell szereznünk. Egy ilyet nem lehet csak úgy annyiban hagyni, hogy majd. - Mondtam komoran. Bárki is volt aki elvitte nem ússza meg szárazon. - Amúgy nem sok minden. Próbálom élni az életem. Veled?

Amint a nappaliba értünk levágódtam a kanapéra.. -Ellopta valaki a nagyi varázskönyvét...-mondtam aggodalommal a hangomban..-De lényegtelen, majd visszaszerzem... -motyogtam, majd egy mosolyt varázsoltam az arcomra. -Na mesélj! Mi van veled?-kérdeztem egy halványabb mosollyal az arcomon.

(Ház)

Ide érve megfordultam és láttam, hogy valami nincs rendben ezért rá is kérdeztem. - Valami baj van? - Vontam fel a szemöldökömet. Ha kell segítek neki bármiben, hiszen nekem is nagy szükségem van az ő segítségére. Egyedül is képes lennék a dologra, ha nem intézték volna el úgy, hogy saját erőmből ne találjam meg Nicket.. Aztán milyen erős boszorkány állna le velem?! Hát egy tudatlan családtagra senki nem gondolt.

(Kávézó)

Amikor hazaértem a bejárati ajtó tárva-nyitva volt. -Hát ez meg? -sétáltam be a házba halkan hátha még itt van valaki.
Amikor beértem a házba, megnyugodtam. Lehet, hogy csak én hagytam nyitva az ajtót, mivel látszólag nem hiányzott semmi.
Akkor ideje megkeresni azt a varázslatot Victora-nak.
Amikor már a könyves polcon matattam akkor vettem észre, hogy hiányzik a varázskönyvem. -Ezt nem hiszem el.-mérgelődtem magamban. Az egyetlen könyvem volt ami tényleg értékes számomra, de ezek szerint nem csak nekem jelentett sokat.
Elgondolkodtam kinek kelhetett a könyv és mi célból, de mindig ugyanannál az embernél lyukadtam ki. Victoria. Bár lehet, hogy csak én tévedek de ez akkor is sántít.

(Kávézó)

Mondhatni, nem érdekeltek most az emberi jogok... na igen, valahogy megálltam a fejlődésben. Teljesen kikapcsoltam az agyamat, és csakis a célok mozogtak a szemem előtt!
Az ajtó csak egy mozdulat és egy gondolat volt... és máris kitárult. Egy boszorkány nem védi a házát? Ez érdekes. Bár Bonnie Bennett nyilván bízik a barátaiban...
Keresgélnem kellett egy ideig, de végül egy polcon megtaláltam azt, ami nekem kellett... az, amiről ő beszélt nekem a kávézóban... de kell hozzá egy másik boszorkány is.
- A fenébe! - rúgtam bele valamibe, aminek következtében csak a lábam fájdult meg. Jellemző rám... betörök valahová, jogokat sértek, erre... én nem ismerek más boszorkányt! Bonnie-t, de elé nem állhatok oda úgy, hogy "Bocsi, betörtem hozzád, és találtam valamit a varázskönyvedben!"
Csak a hónom alá csaptam, és nem érdekelve, hogy nyomokat hagyok magam után, távoztam.

(Utcák)

- De... hogy ha gondolod, maradhatunk itt is. Lassan jön a december, és hideg lesz odakinn. Vagyis már most az van. Talán egy meleg tea jólesne neked is, és nekem is. - jött bennem egy újabb ötlet. Nem voltam ugyan megszokott angol kisasszony, de szerettem a teát.

-Persze, van kedvem.-mosolyodtam el. Általában ha segítséget kérnek tőlem rögtön faképnél is szoktak hagyni, úgyhogy annak különösen örültem, hogy ő nem ezt tette.

Furcsa volt hallani egy boszorkánytól, hogy nem kér cserébe semmit. Pedig eléggé komoly varázslat volt, én úgy hiszem. De ha nem, hát nem. - Köszönöm, nem kérek kötést. - feleltem kedvesen.
- mondd csak... van kedved eljönni valamerre? Mondjuk... a parkba. Sétálni. Szívesen ismerkednék veled. - mosolyogtam.

-Igazán nincs mit.-mosolyogtam kedvesen továbbra is-Kérsz rá kötést?-pillantottam a csuklójára majd ismét rá. -Nem szívességért csináltam.-ráztam meg a fejem elutasítóan. Sosem kértem senkitől semmiért szívességet ez valahogy nem az én stílusom.-Örömmel segítettem neked.-mondtam mosolyogva.

Felnevettem. - Kétségtelen, hogy az. Köszönöm szépen! - néztem rá hálásan, és odaléptem elé, kicsit megtörölve a kezemet, ahol néha még kibuggyant egy vércsepp, de nem volt vészes.
- Mivel tudnám meghálálni? Bármit is mondj, megteszem! - mondtam őszintén.

-Igen, ennyi volt.-mosolyodtam el. Hát igen... én is bonyolultabbnak hittem, de egész jól ment. -Ha minden igaz ez taszítani fogja a vámpírokat, de ha mégis arra vetemednének, hogy megízleljek a véredet abban a pillanatban ahogy a szervezetükbe kerül olyan érzés lesz nekik mintha ezer tüske szúródna torkukba és a jobbik esetben még el is ájulnak. Szerintem egész praktikus.-nevettem el magamat.

Eléggé ügyesnek tűnt. És a boszorkányoknak is volt sütnivalója. Legalábbis ez jutott eszembe, amikor megláttam a kis fiolát, és benne némi verbénát is. Azt ezer közül is felismerném, ezer másik növény mellett. Nem is gondoltam bele, hogy minden bizonnyal az is kell majd a varázslathoz.
Végül hagytam hogy csinálja csak a dolgát, és elmosolyodtam ahogy a sebemben éreztem valamit "folyni".
- Ennyi? - lepődtem meg. Ez nem is tartott olyan sokáig, mint ahogy én azt előre gondoltam.

Megfogva a csuklóját az asztalon lévő tál felé húztam. Lassan megvágtam a csuklóját és belecsöpögtettem a tálkába. Soha életemben nem csináltam ehhez hasonlót, de végülis mindent el kell kezdeni, ezzel is csak még jobban fejleszthetem az erőmet.. A kezembe vettem egy kis üveget amiben valami növényi keverék volt ami verbénát is tartalmazott. A könyv szerint ezt kell használnom. Két kezemet a tál fölé helyeztem és elkezdtem motyogni magamban aminek hatására a tálban lévő keverék kigyulladt. Amikor már csillapodott a láng akkor belenyúltam a vérrel teli tálba és a kezemből egyenesen a Harmony kezén lévő sebbe csöpögtettem. -Kész is vagyunk.-mosolyogtam rá. Remélem sikerrel jártam és leszállnak róla a vámpírok.

- Öhm... - motyogtam kissé félénken, de igazából meg is leptem vele magamat, mert ezt a stílust már jó pár éve kinőttem. Na mindegy is.
- Rendben van. - bólogattam, közben már odatartva neki a kezemet, hogy csinálja csak.

-Meg persze.-mosolyogtam és ismét felállva a kanapéról a vitrin felé vettem az irányt. Elővettem pár eszközt ami szükséges volt hozzá. Visszasétáltam az egyik kis asztalka mellé és leraktam rá a dolgokat. -Akkor kezdhetjük is.-mosolyogtam biztatóan és a kezembe vettem egy kést. -Nyugi csak egy aprócska vágás lesz.-néztem rá.

Leültem a kanapé szélére, közben lélegzetvisszafojtva vártam, hogy vajon akad-e valami, ami nekem is megfelel, és amit kérek. Mert... utálom már, hogy egyfojtában harapdálnak. Nekem is kell némi friss tér, és friss levegő, félelem nélkül.
- Értem. És... akkor most meg is tudjuk csinálni? - kérdeztem tőle már egy megnyugodt mosoly kíséretében, megállva előtte.

Meglepett amit mondott....Tündér??-tettem fel a kérdést magamban. Hallottam róluk, de nem sejtettem, hogy léteznek is, bár ezen már meg sem kéne lepődnöm. -Hát....megpróbálhatom, de fogalmam sincs, hogy hogyan kell.-ráztam meg a fejemet, majd felállva a kanapéról a könyvespolc felé sétáltam. Egy ideig nézelődtem a nagyi régi könyvei között, aztán megtaláltam amire szükségem van. Vissza sétáltam a kanapéhoz és leültem, közben a könyvet lapozgattam.
Idővel meg is találtam a bűbájt. -Eléggé komplikált, de menni fog.-mosolyogtam rá.

- Nos, arról lenne szó, hogy... - nyeltem egyet. - Tündér vagyok - jelentettem be, bár nem tudtam, ismeri-e ezt a fajt, de nem is ez a lényeges most. - A vérem... sok vámpír számára kívánatos, és... eléggé édes. Szóval... szóval szeretnek engem megharapni. És ez ellen akarok tenni valamit. - folytattam tovább, még mindig kicsikét feszülten. - Tudsz tenni valamit, ami esetleg... keserűbbé tenné a véremet... vagy... valamit, amitől nem éreznék ennyire a... "zamatát"?

Lassan beértünk a nappaliba, láttam rajta, hogy kicsit feszült de nem tettem szóvá. A kanapéhoz sétálva leültem és megütögetve a kanapét mutattam, hogy üljön le ő is. -Szóval...-húztam el a szót-Miben kéred a segítségemet Harmony?-néztem rá kérdően de ugyanakkor kíváncsian, egy apróbb mosollyal az arcomon.

- Ház -

Nagyokat nyelve jöttem át vele a nappaliba. Egyre feszültebbé váltam. Mi van, ha nem tud rajtam segíteni? Ha nem tudja megtenni, amit annyira szeretnék?
Végül szembefordultam vele, tekintetemmel kérdezve, hogy mondhatom-e.

- Én pedig nagyon örülök Bonnie, hogy velünk leszel - mosolyogtam Rá őszinte hálával, s hálásan fogtam meg, és szorítottam meg kissé a kezét.
- Nos... azt hiszem ideje elköszönnöm, még van néhány boszorkány akit fel akarunk keresni, bízzunk benne hogy többen is leszünk. Minél többen lennénk, annál jobbak lennének az esélyeink - mondtam, miközben visszahúzván a kezem, felálltam. - Viszlát Bonnie. Maradj csak, kitalálok - mosolyogtam búcsúzóul, majd intve még egy utolsót, én is kimentem a házból.

(folyt. köv. Ház)

-Igen...-bólintottam egyetértően. Alig várom, hogy új tudásra tegyek szert ilyen téren, és az energiámat is növelhessem. Meg persze a legfőbb cél az, hogy a védtelen emberek javában járjunk. - Örülök, hogy segítségetekre lehetek, egy ilyen komplikált dologban is.-mosolyogtam.

- Igen, az valószínű, de minden erőnkre szükség lesz a varázslathoz, így nem lenne hasznos ha előtte a védekezésre kellene fordítanunk az energiáinkat - mondtam, hisz ez korszakalkotóan nagy léptékű varázs, és tényleg nem lenne jó ha másodjára sem sikerülne... Spórolnunk kell az erőnkkel, hogy biztosan mindent beleadhassunk majd.