Zavartan pislogtam rá, akárcsak egy ötéves kislány. Egy pillanatra talán lejátszódott bennem, hogy mi lenne ha én és ő...együtt. Helyes srác, kedves és aranyos. Benne száz százalék, hogy nem csalódnék és lenne valami normális dolog is az életemben. Úristen...Hova gondolok?
-Tudod, hogy becsületes ember vagyok és nem szeretek törvényt szegni. -mondtam egy ravaszkás mosollyal az ajkaimon- Bár mivel ez nem törvény, ezért nem kell megszegni. -mosolyodtam el és abban a pillanatban következett az, hogy a tekintetünk ténylegesen is egymáséiba fúródott. Istenem, remélem nem fogom ezt megbánni. A következő percben már se szó, se beszéd nélkül tapadtam az ajkaira.

Aranyosnak találtam a nevetését és láttam rajta, hogy zavarba jött miután végig mértem. De azt hiszem már én is kezdtem picit kellemetlenül érezni magam, mintha ez valami első randi lenne és most találkoztunk volna körülbelül másodszor. Pedig egymás mellett nőttünk fel és nem igen gondolkoztam még, hogy ő meg én valaha is több leszünk, mint barátok. De tetszett az ötlet. Viszont az sosem elég, ha az egyik oldalnak tetszik csak.
- Hát szerintem nincs megírva, hogy csak barátoknak kell lennünk. Legalábbis nem láttam még sehol. Főleg nem a törvények között. Bár azok is azért vannak, hogy megszegjük őket. - Vigyorogtam rá, mint egy idióta. Oké.. Hivatalosan is még kínosabbá tettem ezt az egészet. Gratula Matt. Beírhatsz magadnak egy piros pontot.

-Igen. -nevettem el magamat ismét zavaromban. Elég idiótán nézhetett ki, hogy egyfolytában nevetek. -Pár hónapja, de azóta ugye nem is találkoztunk. -túrtam bele a hajamba- Meg gondolom hülyeségnek tartod az egészet. -néztem rá most már kicsit komolyabb arccal, de amikor viszont észrevettem, hogy végigmért kissé zavarba jöttem.
-Végül is csak barátok vagyunk és... és ráadásul már jó hosszú ideje. -hadartam össze-vissza mint egy dilis akit most engedtek ki az elmegyógyintézetből. Komolyan mi van velem?

- Tényleg? - Kérdeztem nevetve. - És mégis úgy mikor tervezte ezt az egészet? - Kérdeztem egy hatalmas vigyorral az arcomon. Még nem igazán volt alkalmam, hogy belegondoljak ebbe az egészbe hiszen az utóbbi időben nem töltöttünk túlzottan sok időt együtt ezt is most kivételes alkalomnak mondhatjuk. De jobban átgondolva talán nem lenne akkora hülyeség ez az egész.
Szemeimmel gyorsan végignéztem Bonnien remélvén, hogy ha észre is veszi nem említi. Ha úgy alakulna a dolog, hogy esetleg többek lennénk, mint egyszerű barátok azt hiszem én azt sem bánnám.

-Érdekes lehetett. -mosolyodtam el önfeledten és lehuppantam mellé a kanapéra. - Semmi, élem az unalmas életemet és ennyi. Mostanában nem történik semmi izgalmas dolog. -grimaszoltam egyet, majd Matt szemeibe néztem.
-Tudsz róla, hogy Caroline összeakart hozni minket? -kérdeztem kuncogva. Bár gondoltam, hogy ő is hülyeségnek tartja ezt az egészet. Mondjuk nem tudom miért is mondtam el, de végül is már mindegy.

Észrevettem, hogy egy pillanatra elgondolkodik, de nem igazán tudtam kivenni, hogy pontosan min is gondolkodott el. De azt hiszem jobban teszem ha nem kérdezek rá.
- Velem igazából semmi. Volt egy kisebb ügyünk Tylerrel Mystic Fallson kívül. De legalább azt elmondhatom, hogy jól éreztük magunkat. Viszont azt a fejfájást nem akarom még egyszer megélni. - Nevettem fel. - Veled mi újság van?

-Ez érdekes. -jegyeztem meg egészen halkan, majd belekortyolva a kávémba gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott amit még anno Caroline mondott Matt-el kapcsolatban, hogy mi lenne ha én meg ő....Jézusom miken jár az eszem..-nyomtam le magamnak egy hatalmas képzeletbeli pofont.
-És veled mi a helyzet? -vetettem fel gondolatelterelésképpen ezt a kérdést.

És rákérdezett. Miért is ne tette volna. Mikor visszajött két bögrével a kezében az egyiket elvettem tőle, majd belekortyoltam a kávéba annak reményében, hogy egy kis életerő szorul belém. Vagy valami amitől tudok normálisan gondolkodni.
- Nem tudom pontosan, hogyan de most félig vérfarkas félig pedig vámpír. Elég ijesztő tud lenni nekem elhiheted. - Dörzsöltem meg a szemeimet.

Kíváncsian hallgattam amit mondott, de utolsó szavain fennakadtam.
-Hogy mi? Az meg, hogy lehet? -kérdeztem teljesen ledöbbent arccal. AZ ember azt hinné, hogy ebben a városban már semmin sem lepődik meg, de mégis...
-Egy pillanat és hozom. -mosolyodtam el és felállva a kanapéról a konyhába indultam, majd percek múlva két bögre kávéval tértem vissza és az egyiket a kezébe nyomtam.

- Ez csak természetes. De elég furcsa volt az a tanár. Meg ez az egész vadászos dolog. Főleg, hogy Caroline vámpír.. meg hát Tyler is félig. - Csúszott ki a számon, majd mintha semmi nem történt volna válaszoltam a kérdésre.
- Igen egy kávé most jól esne. Az utóbbi napokban kicsit szét vagyok csúszva. - Megvakartam a fejemet, majd rámosolyogtam. Reméltem, hogy elengedi a füle mellett amit mondtam, de ahogy ismerem úgy sem fogja.

-Van bennem egy kis aggodalom, de azért érdekel is, hogy mit akarhat tőlem és Jertől. -sóhajtottam. Elképzelésem sem volt, hogy mi ez az egész, de valljuk be, hogy érdekesnek hangzott.
-Mindenesetre köszönöm, hogy szóltál, és örülök, hogy ha csak ezért is, de újra láthattalak. -mosolyodtam el.
-Esetleg kérsz valamit? ...Egy kávét vagy egy teát? -kérdeztem még mindig egy halvány mosollyal az arcomon.

- Szerintem nem kell sokat várnod és ő fog felkeresni téged. Ha máshogy nem is a telefonszámod alapján amit megadtam neki. - Nyeltem egyet.
- Nem tudom mi a francot akar tőletek, de jobbnak láttam ha beavatlak titeket ebbe az egészbe, hogy felkészülhessetek valamilyen módon. - Mondtam miközben tekintetét figyeltem.

Beérve a nappaliba a kanapéra ült, majd bele is kezdett a mondanivalójába. Kissé zavaros volt ez az egész. Kellett is pár perc, hogy valami értelmeset reagálni tudjak rá, vagy egyáltalán felfogjam amit mondott.
-Új történelem tanár? -böktem ki csak ennyit, majd sóhajtottam egyet- Vajon mit akarhat tőlem és Jeremytől?! -kérdeztem, de azt hiszem ezt már csak magamtól.
-Jobb lenne ha meglátogatnám ezt a tanárt és kérdezősködnék egy kicsit. Abból csak nem lehet semmi baj. -jelentettem ki kissé értetlen arckifejezéssel.

(Ház)

Követtem őt a nappaliba, majd leültem a kanapéra és gondolataimat összeszedve bele is kezdtem a mondanivalómba.
- Szóval van egy új történelem tanár. Aki vérfarkas. Aztán jön majd valami vámpírvadász ismerőse. Meg még valaki azt hiszem. És tőled akarnak valamit meg Jertől. A telefonszámod megadtam. A címet viszont elírtam. Ugyanígy Jerrel. Fogalmam sincs mit akarnak, de úgy láttam jónak, ha eljövök hozzád és beavatlak. - Fejeztem be.

-Majd meglátjuk mi lesz a dolgok kimenetele.-húztam félre a szám. Sosem voltam az erőszak híve ő már annál inkább. De kitudja Vicki mit fog alkalmazni ellenünk. Akkor mi sem hagyhatjuk magunkat, ebben Violet-nek teljesen igaza van.
-Hát akkor szerezzük vissza a könyvet.-adtam ki a végszót és várva, hogy kövessen elindultam a kocsim felé.

[folyt. Hotel]

Tekintettemmel végig figyeltem, hogy merre megy a lánc, majd megállt a hotelnál. Most komolyan, hogy lehet valaki ennyire idióta, hogy a hotelba viszi a könyvet?! Na mindegy azt hiszem ez bőven elég volt nekünk most. - Akkor induljunk és szerezzük vissza. Minél előbb annál jobb. Ha kell egy kis erőszakot is belevethetünk a dologba. Ne félj használni amid van. - Kacsintottam rá.

Amint bekapcsolódott már éreztem is a kiáramló energiát aminek hatására a lánc mozogni kezdett a térképen, majd a keresett ponthoz talált. -Ez az! Itt lesz a könyv. A hotelban.- mutattam arra a pontra egy széles mosollyal az arcomon.
Örültem, hogy megvan a könyv. Számomra az egy érték és nagyon nagy hatalmat adhat annak az illetőnek a kezébe akinél van. Ezt nem hagyhatom.

Megvártam míg belekezd a varázsigébe, majd én is belekapcsolódtam. Két hatalmas boszorkánynak nem ejthet akkora problémát, hogy megtaláljon egy könyvet. Talán az összes többi boszorkány közül Bonnie erejét tisztelem. Ha még ő nincs is teljesen tisztában azzal, hogy mikre lenne képes.

Amint kipakolta a gyertyákat az asztalra közelebb lépdeltem hozzá. -Kezdhetjük.-ragadtam meg a kezét és elkezdtem mormolni magamban az igét és közben vártam, hogy mikor csatlakozik be. Kiakasztó, hogy pont Vicki lopta el az a könyvet..Pedig normálisnak tűnt.

Mintha tegnap jártam volna itt utoljára szereztem pár gyertyát amíg ő a térképért kotorászott. - Ez is jó lesz. - Végig néztem ahogy letette a láncot is az asztalra, majd a szemébe néztem. - Készen állsz? - Álltam az asztal egyik oldalára előre nyújtva a kezemet, hogy fogja meg és végre essünk túl a dolgon. Majd pont az egyik legerősebb varázsló vérvonal könyvét lopja el egy jött-ment.

-Van persze.-motyogtam és a polchoz sétáltam. Egy ideig kutattam a poros könyvek között, majd két könyv közé dugva találtam meg a már kissé szakadt térképet. -Hát nem a legjobb állapotban van, de sajnos most csak ezt találtam. Meg nem igen használok térképet. -kuncogtam és kiterítettem az asztalra a térképet. Majd az egyik fiókjából előszedtem egy láncot aminek segítségével kiderül, hogy hol van jelenleg a könyvem. -Azt hiszem erre is szükségünk lesz.-tettem le az asztalra a láncot.

- Akkor lássunk is neki. Van valami térképed itthon? - Néztem rá, majd az asztalhoz, mentem és a közepéről mindent áthelyeztem a szélére, hogy el tudjuk helyezni rajta a térképet.

-Kezdhetjük.-bólintottam belegyezően.. Majd a következő mondatára elgondolkodtam egy pár pillanatra, de inkább nem kérdeztem rá, hogy mit csinált. Az az ördögi mosoly mindent elárult.

- Akkor álljunk is neki, nemde? - Kérdeztem egy mosollyal az arcomon. Jobb minél előbb megtalálni azt a könyvet. Lehet, hogy még szükségünk lesz rá.
- Igen eléggé jó. Sokkal erősebb vagyok, mint azt bárki is gondolná. Ez a napokban megmutatkozott. - Vigyorodtam el gonoszul.

-Lehet, hogy van... Ahogy a nagyit ismertem mindennel elővigyázatos volt és megfontolt. Szóval egy próbát megér. -mosolyodtam el halványan.
-Na.. az jó. -mosolyogtam továbbra is. Emlékszem amikor még csak az erejét gyakorolgatta és nem mindig sikerült neki az amit elképzelt.