Alapvetően nem voltam egy szerencsétlen típus. De ez valahogy rögvest megváltozott, amint megismertem rendi zsarukát. Valaminek mindig történni kellett, nem telt el úgy egy nap, hogy ne sérültem volna le. Épp függetlenedni szerettem volna, de mellette mindig csak védelemre szorultam. Nem mintha annyira bántam volna, hogy a közelében kellett lennem. Mivel a ruhatáram igencsak megfogyatkozott, a fél pár szandálom eltűnt, így indiánlány módjára indultam neki a rengetegnek, de két perc után rá kellett döbbenjek, hogy nem vagyok egy kemény talpú Pocahontas. A talpamat ugyanis felsértette valami és belement egy szálka is. Ismét csak Renn hátára kényszerültem.
- Köszönöm. - motyogtam az orrom alatt nyakig vörös színben pompázva, majd a szavainak eleget téve átkaroltam a nyakát és szorosan hozzábújtam. Nem tudtam eldönteni, hogy élvezi e vagy unja már, hogy folyton málás szamárnak használom. De én élveztem, hogy ismét hozzásimulhattam meleg bőréhez. A közelében mindig hatalmába kerített a nyugalom. A hazafele úton nem sokat beszéltünk, mindketten szótlanok voltunk. Beállt a kínos csend. Valahogy nem jöttek a szavak a számra, nem tudtam, mit mondjak neki. Csak nem kérdezhettem meg tőle, hogy  „Renn? Élvezted a velem töltött éjszakát?”. Pedig mindennél jobban szerettem volna tudni, hogy mennyire tetszett neki a velem való együttlét. Nem sok idő telt el, már vissza is értünk a házhoz. Felkaptam a fejem Renn szavaira. Én hosszabb útra emlékeztem. Vagy ténylegesen a hosszabb úton mentem és Renn ismert egy rövidebb utat. Miután a lábaim ismét a talajt érték, besántikáltam a házba.
- Detty! Itt vagyok! Hahó! - nyitottam be a szobánkba, de a nővérem sehol sem volt. Kibattyogtam a nappaliba, láttam Renn Pattyt keresi, de ő sem volt még itthon. A ház üres volt. Vajon hol maradhatnak ennyi ideig? Magamban tűnődve Renn mellé léptem, aki épp egy csésze kávét töltött ki magának.
- Azt ne idd meg, két napos. Inkább főzök frisset. - magyaráztam, majd azzal a lendülettel kivettem a kezéből a csészét és kiöntöttem a tartalmát a mosogatóba.
- Vajon hol lehet Detty és Patty? Nem hiszem, hogy ilyen sok időbe telik megtalálni egy mobilt. - főleg nem, ha egy vámpír segédkezik neked, tettem hozzá gondolatban. Kicsit aggódtam, vajon minden rendben van e velük. Reméltem, nem esett bajuk és csak Detty újdonsült ismerősénél, a vadásznál pihengetnek. Miután lefőztem a friss kávét, töltöttem Rennek is és magamnak is egy csészével, az enyémbe jó sok tejet öntöttem és telepakoltam cukorral. Aztán eszembe jutott valami. Ideje lesz foglalkozni azzal a kényes témával is, amiről az éjszaka hevességében megfeledkeztünk. Gyorsan megittam a tejes kávémat, majd visszasántikáltam a szobámba, leápoltam a sérült talpamat, ellhelyezkedtem az ágyon a grimoireommal, majd kinyitottam és lapozgatni kezdtem. Már nem emlékeztem, melyik oldalon is volt a keresett varázsital, ezért beletelt némi időbe, mire megtaláltam.
- Megvan! - kiáltottam fel örömömben. Elolvastam a receptet, majd kutakodni kezdtem a szárított növényeim között. Jamgyökér, jamgyökér...áh, megvan! Barátcserje termése, megvan. Csombormenta...
- Csombormenta...hol a csombormenta? - gondolkodtam hangosan, miközben a gyógyfüveim között kutakodtam.
- Cickafark, szurokfű, levendula, borsmenta...hmm...áhh, csombormenta, megvan! - egy kis kosárkába helyeztem a növényeket, a hónom alá csaptam a grimoiret, majd kibattyogtam a konyhába. A receptet követve lereszeltem egy fél jamgyökeret, három darab barátcserje bogyót reszeltem mellé, aztán szárított csombormentát adtam hozzá. A keveréket forrásban lévő vízbe öntöttem, levergetni kezdtem, miközben elmormoltam franciául a hozzá tartozó varázsigét. Hatalmas, illatos gőz tört fel a lábasból, ami beterítette az egész konyhát, majd ahogy jött, úgy el is illant. Miután ezzel megvoltam, az illatos löttyöt a tűzhelyen hagytam és rendet csináltam magam után.
- Ez fontos! - fordultam Renn felé egyszercsak nagykomolyan.
- Ne idd meg a teát, de ne is öntsd ki! - figyelmeztettem őt.
- Szükségem van rá, tudod, ez ilyen boszis dolog. - magyaráztam, miközben az arcom vörösbe váltott, mert nem akartam többet mondani neki a kelleténél. Elég ciki lett volna, ha közöltem volna vele, miért olyan fontos nekem az a tea. Renn, ha nem akarsz idejekorán apukává válni, légyszi ne öntsd ki a teámat. Vagy...Renn, szeretnél felnevelni velem egy kisbabát? Csak mert most ittad meg az egyetlen védelmet a terhesség ellen. Megráztam a fejem. Lehet, hogy Renn nem is iszik teát. Eddig csak kávét láttam inni, teát nem.
- Elszaladok zuhanyozni. - tettem még hozzá, majd gyors léptekben megindultam a fürdő felé. Nem akartam hogy lássa a pipacsmezőket megszégyenítő arcomat. Hála a magasságosnak, hogy nem tud gondolatot olvasni, mert azt hiszem, akkor bajban lennék. A zuhany alatt ellazultam, kiűztem minden ostoba gondolatot a kobakomból. Fél órával később rendbeszedtem magam és a teával az egyik kezemben, illetve egy regénnyel a másikban letelepedtem a kanapéra. Megittam a varázsteát, utána belefeledkeztem a regénybe, de mivel a tegnapi éjjel igencsak mozgalmas volt és nem tudtam rendesen kipihenni magam, ezért megszunnyadtam. A tea nyugtató hatása rá is segített, hogy hamar álomba szenderüljek. Mikor ismét kinyitottam a szemem, már égtek a lámpák, este volt.
- Renn, itt vagy? - kérdeztem ásítozva a szemeimet dörzsölgetve. A regény, amit olvastam, az asztalon pihent. Rápillantottam az órára, este háromnegyed nyolc volt. Hűha! Átaludtam az egész délutánt!

∴ megjegyzés: time for making potion ∵

Renn morogni kezdett, megjegyezte, hogy semmi szükség arra, hogy megtörölgessem, de nem érdekelt, ha már belefogtam, akkor meg is csináltam. És bár nem lett jobb a kedve tőle, de azért csendben tűrte, hogy finoman dörzsölgessem a törölközővel. Miután megtörölgettem, megkértem, hogy cseréljen nadrágot, hogy addig, míg ő lehámozza magáról a vizes alsót és felveszi a száraz farmert, én szépen meg tudjak tisztálkodni. És bár már rég túlléptünk egy bizonyos határon, azért még furcsa lett volna előtte megmosdani. Miután letudtam a kényes helyeket és egy röpke gondolatmenetet is lefolytattam magamban a védekezés hiányáról, csalódottan felsóhajtottam. A hideg víztől már teljesen libabőrössé vált a testem. Épp azon gondolkodtam, hogy vajon mit tehetnék, hogy morgós rendi zsarukát jobb kedvre derítsem, mikor is az említett személy megszólalt a hátam mögött, mire kicsit megugrottam egy enyhe szívrohammal kísérve. Mikor termett itt?? Reméltem, hogy nem egy jó ideje álldogált már mögöttem.
- Megijesztettél. Úgy settenkedsz, mint egy vámpír. - jegyeztem meg hátrapillantva. Félresöpörte a hajamat és az ingét a vállaimra terítette. Szerinte még nem száradt meg a ruhám. Visszafordultam az itatók felé és örömteli mosolyra húztam a szám. Renn gondolt rám, kölcsön adta az ingét. Rég nem volt dolgom ilyen figyelmes és rendes férfival. Egyre jobban és jobban tetszett nekem ez a pasi. Csillogó szemekkel húztam fel az említett ruhadarabot, majd beleszagoltam, Renn illata volt, amit kifejezetten szerettem. Összegomboltam magamon az inget. Éppen hogy eltakarta a kényes részeket, combközépig ért nekem. Az ujja is hosszabb volt kicsit, azt feltűrtem. A fülem mögé simítva a hajamat fordultam meg.
- Köszönöm! - mosolyogtam Rennre halványan, de éreztem, hogy máris pír szökött az arcomra. Átvettem Renntől a ruhámat és a fél pár szandálomat. A bugyim és a másik pár szandim nem volt nála. Eszembe jutott, ahogy az éjjel hevességében letépte rólam a bugyimat és nagyot nyeltem, majd az alsó ajkamba haraptam. Ó, mon dieu! Annyira jó volt az éjszaka és annyira kellemes volt visszagondolni rá!
- A bugyimnak ugye annyi. Szerencsére az inged elég hosszú. Csak nem találkozunk már több perverz kukkolóval hazafelé menet. - vörösödött el az arcom teljes egészében, ezért elfordultam, majd gyorsan felhúztam a fél pár szandálomat.
- Hol van a másik pár? - kérdeztem Renntől és gondolkodtam hangosan egyszerre, majd bementem megkeresni a pajtába. Ahogy jobbra néztem, azonnal a szétszaggatott bugyikámmal néztem farkasszemet, ami egy gereblyéről lógott le, mint valami győzelmi zászló. Renn győzelmi zászlója, ami azt hirdette más férfiaknak, hogy igen, ennek a bugyinak a tulajdonosát megostromoltam, behatoltam és győzedelmeskedtem felette. Megráztam a fejem az ostoba gondolatra, majd leakasztottam a szakadt anyagdarabot a gereblye fogáról. Nem kell hogy esetleg más ide tévedő az én bugyikámat találja itt és aztán képzelegni kezdjen, hogy vajon mi is történhetett ebben a pajtában. Lepakoltam a szalmabálára a holmijaimat, majd nekiláttam felkutatni a másik pár szandimat. Megnéztem szinte mindenhol, minden lukba benéztem, bár benyúlni nem mertem, mert ki tudja, hány rusnya pókjószág tanyázhat az ilyen kicsi, sötét helyeken. De sehol sem találtam. Elnyelte volna a föld? Vajon Renn hova dobhatta? Vagy rúgta? Arra sem emlékeztem már, egészen máson járt akkor az agyacskám és a tekintetem is. Csalódottan sóhajtottam fel. Lassan már nem lesz miben hazamenjek, annyi cuccom halt hősi halált ebben a hegyi rengetegben. Felmarkoltam a még épen maradt holmijaimat plusz a szenvedélyes éjszaka bizonyítékát, alias szakadt bugyikát és lebiggyesztett ajkakkal sétáltam vissza Rennhez.
- Nincs meg a szandálom. De mindegy, induljunk inkább. Talán Detty meg Patty már várnak bennünket. - vetettem fel az indulás lehetőségét, majd elindultam az erdő irányába, ám két ok miatt is megtorpantam pár lépés után. Egyrészt, mert fogalmam sem volt, hol voltunk és merre van a visszaút, másrészt meg mert valami belement a talpamba. Felszisszentem.
- Auuuu. - álltam fél lábra és bizonytalanul egyensúlyozva vizslatni kezdtem a talpamat. Valami megkarcolta a puha bőrömet és egy kis sebet ejtett, de ahogy elnéztem még egy szálka is belement. Ezt nem hiszem el!
- Ne is mondd, tudom, peches vagyok. - pillantottam Rennre, és még azelőtt kimondtam, amit gondoltam, mielőtt véleményt nyilváníthatott volna a szerencsétlenkedésemről.

∴ megjegyzés: time for mischance ∵

Világosan láttam, hogy Renn dühbe gurult, csak mert a sors szerencsétlen fintoraként véletlenül a nyakába zúdítottam egy hordónyi jéghideg esővizet. Először próbáltam bocsánatot kérni tőle, de csak morgott. Ajjajj, a múltkor is így kezdődött! Annyira berezeltem, hogy menekülőre fogtam. Kedveltem őt és nem akartam, hogy megint elöntse a hibridköd az agyát és nekem támadjon. Nem akartam fájdalmat okozni neki, de az életemet sem kockáztattam volna. Renn dühösen utánam szólt, de hátra se nézve, futni kezdtem. De nem jutottam messzire, mert erős kezeivel megragadta a karom, majd a mellkasához vont. Felsikítottam.
- Nem akartalak bántani! - kiáltottam fel kétségbeesve, de Renn nem bántott, nem tepert le és nem szorongatta meg a nyakamat. Közel hajolt az arcomhoz és azt dörmögte, hogy legszívesebben a jéghideg vízbe mártana. Majdhogynem kitört belőlem a megkönnyebbült sóhaj. Nem hoztam elő a hibridjét. Ez a mártogatás viszont biztos hideg lesz, de még mindig jobb hideg vízben lubickolni, mint egy hibridet lecsillapítani.
- Rendben, dobj csak nyugodtan bele az itatóba vagy ahova gondolsz, nem fogok ellenkezni. - feleltem neki, miközben a lábujjaimat fixíroztam. Nem ártana újra kifesteni, lepattogzott róla a lakk. Ha nem szedek össze egy jó kis megfázást a hideg vizes fürdő után, akkor kifestem a körmeimet, ha visszaértünk. Már vártam, hogy Renn mikor kap fel és hajít bele valamelyik nagyobb vízgyűjtőbe, de ehelyett végigsimított az oldalamon és azt mondta, hogy valamit kölcsönvesz. Miiii??? Ám abban a szent minutumban le is cibálta rólam a pokrócot, amit a perverz animágus miatt csavartam magamra. Ott álltam anyaszült meztelenül a derűs reggeli napfényben, és a kellemes meleg szellő lágyan simogatta a bőrömet. Meglepetten fordultam hátra, addigra Renn már elkezdte magát törölgetni a pokróccal. Mivel nem tudtam, hogy szándékában áll e még megfürdetni vagy sem, úgy gondoltam, megpróbálom kiengesztelni.
- Renn, ülj csak ide le! - a vállánál fogva leültettem egy fából faragott ülőalkalmatosságra, majd az ölébe helyezkedtem. A bőre kicsit hideg volt a víz miatt, de az én popóm meleg volt, az előbb rásütött a napocska.  
- Tényleg sajnálom az előbbit. Szeretnélek kiengesztelni valamivel. - magyaráztam a viselkedésem egy bocsánatkérő pillantás és egy kedves kis mosoly kíséretében, majd kivettem a kezéből a törölközőt és finoman elkezdtem vele áttörölni a nedves haját. Nem dörzsöltem keményen, inkább finoman masszíroztam a fejbőrét az anyaggal. Amint a hajával végeztem, a lecsöpögött nedvességet felitattam a bőréről, áttörölgettem a mellkasát, majd közelebb hajolva hozzá, átölelve őt a hátáról is felitattam a szökni próbált, vagy fel nem száradt vízcseppeket. Miután szárazra töröltem őt, adtam egy apró puszit a szájára, a kezébe nyomtam az átnedvesedett pokrócot, majd felálltam az öléből.
- Kérlek menj és cseréld át a nadrágod, mielőtt még megfázol. - kértem tőle apró mosollyal. Igazából fogalmam sem volt, hogy a hibridek megfázhatnak e, de valószínűsítettem, hogy nem. Viszont kellett egy ok, el akartam küldeni egy kicsit, míg én is rendesen megmosakszom. Miután tiszta lett a terep, mély levegőt vettem és nekiálltam rendesen megmosni mezítelen testemet. Mikor az alsó testrészem tisztogattam, akkor esett le nekem hirtelen, ami addig valahogy nem foglalkoztatott vagy a szenvedély hevében nem vettem róla tudomást.
- Nem védekeztünk! - meredtem le egy pillanatra. Ilyet még soha nem tettem, soha nem voltam ennyire felelőtlen, hogy ne gondoljak a védekezésre. Bár az utóbbi időben erre nem is kellett gondolnom. Mielőtt még nagyon pánikba estem volna és azon kezdtem volna kattogni, hogyan nevelem majd fel egyedül a közös gyermekünket, eszembe jutott egy régi recept a grimoireból, ami a terhesség megelőzésére szolgált. Párszor elkészítettem már azt az italt Detty számára, mikor még nem volt vámpír. De soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd nekem is szükségem lesz rá. Úgy gondoltam, jobb lesz, ha ezt nem beszélem meg Rennel, ami történt, megtörtént. Én ennek ellenére sem bántam meg, mert csodálatos volt az éjszaka. És a lelkem mélyén nagyon is tetszett, hogy semmi sem állt közénk, hogy úgy olvadtunk egymásba, ahogy a természet megalkotott bennünket. Pajkos kis mosollyal folytattam tovább a tisztálkodást, bár lassan már vacogtam a hideg víztől, kész libabőrös lett az egész testem, mire eljutottam a melleimig.

∴ megjegyzés: time for cleanliness ∵

Nem éppen ilyen ébresztőre számítottam. Nem ilyen nyálasra. És nem egy kecskebőrbe bújt perverz animágustól. Gyorsan Renn háta mögé iszkoltam és kértem Rennt, hogy kergesse el a nyalakodós jószágot. Renn közben megkérdezte, tudok e arról, hogy beszélek álmomban. Azon nyomban ledermedtem és elvörösödtem. Hallotta, biztos hallotta, mit álmodtam. Istenem, de égő!!!!
- Igen, tisztában vagyok vele. - feleltem halkan a hátát fixírozva, miközben az arcom egyre vörösebbé vált. Riv már párszor említette, hogy szoktam néha álmomban beszélni, de eddig a pillanatig ez nem zavart engem. Most, hogy Rennel szerelmeskedtem, vele aludtam és még szerettem volna vele tölteni jó pár estét, így zavarni kezdett a beszélőkém. Mi lesz ha egyszer valami durvábbat álmodok és ő meghallja? Mi van, ha már most is kiakasztottam? Vajon tudja, hogy az esküvőnkről álmodtam? Talán akkor hazáig szaladna. És egyáltalán miért szólít ismét Miss Noiret-nak????
- Igen, animágus, látom rajta és érzem is. És miii?? Meg akartad enni? Arra nem lesz szükség, csak, csak kergesd el! - néztem a megvadult állatra, aki össze vissza kóválygott, mint a kergebirka de csak addig, míg Renn egy vadászkést nem hajított felé. A fegyver éle az állat feje mellett süvített el és egy tartóoszlopba fúródott. Az állat egy pillanatra ledermedt, kimeredt szemekkel nézett maga mellé. Szó mi szó, meglepődtem Renn elkergetős módszerén, de végülis hatásos volt. Az animágus úgy iszkolt el, hogy patái nyomán csak úgy porzott a talaj. Még a szám is tátva maradt a csodálkozástól.
- Hűha! - csak ennyit tudtam kinyögni, miután Renn megfordult és közölte, hogy a probléma letudva. Az egyszer biztos, hogy többé nem látjuk azt a perverz, nyalakodó alakváltót, Renn alaposan tett róla. Bár, ha még egyszer kukkolni, vagy molesztálni támadna kedve, megengedném Rennek, hogy sültet csináljon belőle. Renn az arcom felé nyúlt, felcsillantak a szemeim, de aztán félúton megállt a mozdulatban és elhúzott szájjal közölte, hogy tiszta nyál az arcom, nem ártana egy alapos mosakodás. Máris kicsit elkámpicsorodtam, de egyet értettem vele. Én is le akartam magamról dörzsölni az undorító alakváltó bűzös nyálát. Renn kézen fogott és kisétáltunk a kellemes, napfényes időbe az itatóhoz, ami csordultig megtelt hűs esővízzel. Mikor belemerítettem a kezem, azt hittem, menten odafagynak az ujjaim, felszisszentem.
- Jujjj, ez nagyon hideg. - jegyeztem meg úgy mellékesen a nyilvánvalót, majd nagy levegőt vettem és lefröcsköltem vele az arcom egyszer, kétszer, átdörzsöltem a bőrömet, hogy leszedjem róla az undi nyálat. Az egész testem beleborzongott a műveletbe, pedig körém volt csavarva a pokróc. Pár perc után azért hozzá lehetett szokni a jéghideg vízhez. Miután felfrissítettem az arcom, a kezeimet is átdörzsöltem és elgondolkodtam. Gonosz vagy Shelly, nagyon gonooosz! Huncut mosoly ült ki az arcomra, miközben Rennre pillantottam.
- Renn. Hogy is szólítottál bent engem? Miss Noiret? Nem ebben egyeztünk meg. - ráspricceltem egy kis vizet, majd nyelvet öltöttem rá.
- Michelle vagyok. Michelle!! - azzal még egyet fröcsköltem rá a hideg vízből huncut módon mosolyogva. Nem akartam eláztatni, szóval nem csaptam le egy liter vízzel, csak egy kevéssel, hogy végre megtanulja, hogy a nevemen szólítson. A Miss Noiret hivatalos és személytelen. Mi viszont már rég túlléptünk azon a szinten egy jóval magasabb fokozatra. Ráadásul magunk között voltunk, mi értelme lett volna a formalitásoknak egy istenien csodálatos éjszaka után?? Egy picit arrébb léptem, ám akkor valami hozzáért a vállamhoz. Megijedtem hirtelen, azt hittem, hogy valami csípős jószág az, de nem, csak egy madzag volt, ami a lombok közül lógott alá.
- Ez meg vajon miért lóg itt? - tűnődtem el hangosan, majd megragadtam a madzag végét és húzni kezdtem, hogy leszedjem onnan. Nagyon erősen oda volt kötve valamihez, ezért csak húztam és húztam egyre erősebben. A következő pillanatban hangos placcsanás hallatszott. Ijedten kaptam oldalra a fejem, és egy bőrig ázott Renn látványa tárult a szemem elé, a feje fölött egy hatalmas hordó lógott üresen, amiből még csöpögött némi víz a feje búbjára. A hordó vége egy fadeszkára volt erősítve, amit egy erős madzag tartott a levegőben. Ahogy szemmel követtem a madzag végét, eltűnt a lombkoronában. Azonnal elengedtem az általam tartott végét, mire a fadeszka himbálózni kezdett a levegőben a hordóval együtt. Hatalmasat nyeltem. Renn miattam ázott bőrig.
- Én..én  sajnálom. Nem direkt volt, véletlen. Csak meghúztam ezt a madzagot és…- mutattam a mellettem lengedező zsinegre, és hatalmas nagy bocsánatkérő szemekkel néztem Rennre. Megint hibát követtem el, pedig nem akartam. Ha jól emlékszem, az utolsó ilyen alkalommal hibridként rám ugrott és meg akart fojtani. Megijedtem. Nem akartam, hogy bántson, de én sem akartam bántani őt és újra eljátszani ugyanazt, mint a múltkor. Gyorsan hátraarcot vettem és roham léptekben elindultam vissza a pajtába, hogy elbújjak a szalma között, mielőtt még tajtékozni kezdene és hibrid alakot öltene.

∴ megjegyzés: time for prank ∵

Hozzásimultam meleg bőréhez, miután apró kis csókocskát leheltem ajkára, majd mosolyogva hunytam le a szemem. Mosolyom csak szélesebbé vált, ahogy jó éjszakát kívánt nekem. Beleborzongtam abba, ahogy kiejtette a nevemet. Azzal a boldog mosollyal szenderültem mély álomba, miközben a hangja a fülemben csengett, ahogy a nevemen szólított. Michelle, Michelle, Michelle.
- Michelle? - hallottam Renn hangját visszhangozni. Valami teremben lehettünk. Kinyitottam a szemem és megláttam őt, fehér öltönyben volt és irtó szexin nézett ki. Azzal a bugyiolvasztó és szívdobbanás fokozó tekintettel mosolygott rám, amit annyira imádtam.
- Igen? - kérdeztem cukin tőle és csak rá fókuszáltam.
- Akar az itt jelen lévő Renn Lukas Kramer hites felesége lenni jóban-rosszban, egészségben-betegségben, szegénységben-gazdagságban egyaránt, míg a halál el nem választja Önöket? - kérdezte egy idegen hang valahonnan oldalról.
- Huhh? - pillantottam a hang irányába, akkor vettem csak észre, hogy egy pap előtt álldogálunk. Körbenéztem, egy hatalmas templom belsejében voltunk, és rajtunk meg a papon kívül csak Detty meg Riv voltak ott velünk, révetegen néztek minket, mintha valami tüneményes látomás lettünk volna. Furcsa volt a helyzet, de a figyelmemet ismét Rennek és a papnak szenteltem. Renn végigsimított az arcomon és megkérdezte, akarom e. Sugárzó mosollyal néztem fel rá.
- IGEN! - visszhangzott a hangom a robusztus csarnokban.
- Akkor is akarja, ha egy rusnya, gonosz hibrid lakik benne, aki bármikor felfalhatja Önt? - nézett rám kérdőn a pap.
- Vállalom a kockázatot! - húztam ki magam büszkén, miközben ujjaimmal megcirógattam Renn arcát.
- A bibliai kockázatvállalás maga a hit erőpróbája. Ez a nő itt erős hittel rendelkezik vállalva a kockázatot. Így a rám ruházott hatalomnál fogva férjnek és feleségnek nyilvánítom Önöket! Megcsókolhatja az asszonyát! - zengte a pap öblös hangján, miközben Detty és Riv monoton tapsba kezdtek, majd Renn szexi mosollyal hajolt felém és szenvedélyesen birtokba vette ajkam az övével. Ám a csókja most mintha kicsit nyálasabbra sikeredett volna.
- Renn..ne..ne ennyire nyálasan. - kértem tőle hangosan, mert már úgy éreztem, hogy a fél arcomat körbenyalogatta. Itt valami nem stimmelt. Furcsán éreztem magam. Mikor valami rántott egyet a hajamon, kipattantak a szemeim, felriadtam. Szóval ez csak egy álom volt…az esküvőm Rennel. Nem csodálom, hogy annyira szürreális volt az egész. Megdörzsöltem a szememet, és nyálas lett a kezem. M…m…mért nyálas az arcom??? Abban a pillanatban egy mekegést hallottam magam mellől és mikor oldalra pillantottam, hatalmasat ugrottam ijedtemben. Még fel is sikkantottam. Még fel sem ébredtem igazán, máris egy bamba kecskével néztem farkasszemet, aki kivillantotta sárga fogait egy kecskevigyorra majd rámkacsintott. Cseppet sem tűnt sármosnak. Mióta tud egy kecske kacsintani??? Még mindig csak álmodom??? Ám amint kicsit már észhez is tértem, leesett hogy a kacsintós-vigyorgós kecske mégsem álom. Maximum egy rémálom. A kecskék nem kacsintanak.
- ANIMÁÁÁÁGUUUUS!!!! - sikítottam el magam, majd körbefogtam magamon a pokrócot és a tekintetemmel Rennt kerestem. Hol vagy Renn, hooool? Szerencsére hamar megtaláltam, ott állt a pajta bejáratánál egy szál boxeralsóban és bagózott. Leugrottam szorosan markolva a pokróc végét, majd Renn felé futottam.
- Reeeennn, az egy animágus! Légyszi kergesd el! - kértem tőle, miközben szorosan mögé bújtam és a kecske felé mutogattam. Láttam rajta, tudtam, hogy nem igazi kecske, hanem alakváltó. A kecske közben megijedt, hogy lelepleződött és eszeveszett futkorászásba kezdett, de nem öltötte magára az emberi formáját.
- Miért szúrnak ki folyton az animágusok? Egyáltalán mit keres itt a semmi közepén ennyi belőlük???? - tettem fel a költői kérdést, de nem vártam rá választ igazából. Mert Rennek is körülbelül annyi kunsztja lehetett az egészről, mint nekem.

∴ megjegyzés: time for surreal dreams ∵

Rettentően boldog és kielégült voltam, kellemes volt Renn társasága. Mindenféle értelemben. Nem szerettem volna, hogy elmenjen, annyira vágytam a gyengédségére, a közelségére, rá, hogy a szívemre vettem volna, ha nem marad mellettem. Ezért huncut módon fogtam magam és az ölébe másztam meztelenül. Nem zavartattam magam. Előtte már úgy sem kellett rejtegetnem semmit, mindenemet látta, érintette, és szemmel láthatólag tetszett neki a látványom. Olyan természetesnek tűnt az ölébe mászni, pedig nem ismertem régóta. Más férfi esetében nem lettem volna ennyire merész és meggondolatlan. Fogalmam sem volt, vele mért mertem megtenni ezt és még sok más dolgot is. Nem hiszem, hogy csak azért, mert megmentett és finoman bánt velem. Bár ez is közrejátszott abban, hogy teljes mértékben meg tudjak benne bízni és át tudjam adni magam neki. Hosszú pillanatokig csak az arcát figyeltem. Megkérdezte, hogy mit köszönök.
- Mindent, amit eddig értem tettél vagy nekem adtál. - feleltem, mielőtt kivettem volna a kezéből a füstölgő csikket. Ismét merész húzást hajtottam végre azzal, hogy elvettem a cigijét és helyette ajkammal gyengéd csókot leheltem az övére. De bevált, mert Renn a kezdeti kis morgolódás ellenére szenvedélyesen viszonozta a csókomat és magához húzott. Készségesen simultam hozzá meleg testéhez. Édes csókunk végén a fülemhez hajolt, majd belesuttogta, hogy égetnivaló kis boszi vagyok, de tetszem neki. Való igaz, elég tüzes voltam vele szex közben, de nem bírtam magammal. Hihetetlenül jól esett az ő szájából hallani azt, hogy tetszem neki. Boldog mosolyom az egekbe szökkent tőle.
- Jól esik ezt hallani. - suttogtam a gyér félhomályba és lehunytam az örömmámortól csillogó szemeimet, miközben ő félresöpörte hullámos tincseimet és ajkával végigcirógatta a nyakamat. Beleborzongtam a csókjaiba, közben ujjaimmal végigszántottam a haján. A következő pillanatban meleg anyag borult a hátamra. Renn felvetette, hogy aludnunk kellene, miközben végigsimított a combjaimon. Kinyitottam szemeim és csillogó tekintettel néztem rá, majd ujjaimmal megcirógattam az arcát. Fogalmam sem volt, mennyi idő lehetett, az időérzékem már akkor kikapcsolt, mikor megpillantottam Rennt ázottan ügyködni a lámpásokkal. Bármeddig is élveztük egymás testét, a vele való szeretkezés kimerített. Viszont egy cseppet sem bántam.
- Rendben. - feleltem mosolyogva és örültem annak, hogy együtt fogunk aludni. Összebújva. Renn abban a pillanatban már hanyatt is fektetett a szalmakupacon, majd mellém feküdt. Egyik kezével felkönyökölt, úgy nézett le rám. Én még mindig mosolyogva néztem fel rá, miközben kicsit közelebb húzódtam, mivel a pokrócom alattunk volt, és kezdtem fázni.
Kicsit el is pirultam, olyan átható tekintettel vizslatott és fogalmam sem volt, mi járt a fejében. De egy pillanattal később már ki is derült. Elcsodálkozva néztem fel rá, nem számítottam a kérdésére. Viszont mérhetetlenül örültem neki, legszívesebben táncra perdültem volna ott helyben. Renn találkozni akar velem. Látni akar engem azután is, miután visszatértünk a városba. Már hogy ne lenne ehhez kedvem, mikor másra sem tudok gondolni csak rá és arra, hogy nem szeretném elveszíteni magam mellől? A boldogságom az arcomra volt írva, a mosolyom mintha odaragadt volna az arcomra. Közben Renn betakart minket a pokrócával.
- Persze, hogy van kedvem. - vágtam rá kertelés nélkül, nem akartam, hogy azt higgye, gondolkodnom kell a dolgon. Nem kell itt semmit sem átgondolni.
- Én is szeretnék veled találkozni. És Renn…- tartottam egy pillanatnyi szünetet, miközben az arcom lángolni kezdett.
- Ha már ennyire közel kerültünk egymáshoz, kérlek, szólíts Michellenek. - néztem a szemébe pipacspiros arccal, hatalmas, várakozó tekintettel. A magázódását már megszoktam, szinte nem is zavart és bár nem értettem, miért nem tudott tegeződni velem, nem firtattam a dolgot. Viszont a Miss Noiret-t már nem éreztem helyénvalónak azok után, hogy a testünk egybeolvadt. Távolságtartónak éreztem, pedig minden volt köztünk, csak távolság nem. Arra vágytam, hogy a nevemen szólítson, hogy a nevemet suttogja a pajta homályába vagy a fülembe. Közel kúsztam hozzá, óvatosan a hátára döntöttem, majd adtam egy jóéjt puszit a szájára és a mellkasára fektetve a fejem hozzábújtam. Egyik karommal átkaroltam a derekát és mosolyogva lehunytam a pilláim.
- Jó éjt Renn! - suttogtam halkan, majd békés szuszogásba kezdtem. A világ most egész volt és tökéletes. Bárcsak megállíthatnám az időt, hogy örökre megmaradjon ez a pillanat!

∴ inspiration: Moonshine ∵

Nem hittem volna, hogy ez ennyire tökéletes lesz. Mégis az volt. Csodálatos érzés. Minden egyes mozdulata a helyén volt, tudta, mikor hova kell nyúlnia, mintha ismerte volna a gyengéimet. És a tekintete, ó az a tekintet! Látszott, hogy nagyon élvezi a velem való együttlétet. Ez roppantul felizgatott és egyben örömmel töltött el. Vele az lehettem, aki vagyok. Elfogadott olyannak, amilyen voltam. Reszketve, lihegve simultam a testéhez, miután forró magvaival megtöltött és még jó pár percig a gyönyör birodalmának fogja voltam. Szaporán kapkodtam a levegőt, nagyon kimerültem. Magához ölelt, lehunytam pilláim. A karjaiba simulva elfogott valami furcsa érzés, egészen megnyugodtam. A szívem dobbanásának hevessége csillapodni kezdett. Renn még nem csúszott ki belőlem, bennem maradt, kitöltött, úgy pihentünk egymáshoz tapadva a szalma között. És ez nekem nagyon tetszett. Nem is akartam elválni tőle, a karjaiban akartam maradni, együtt aludni vele, hozzábújni meleg bőréhez. Ismét apró kis csókot leheltem a nyakára és cirógatni kezdtem az oldalát. A csodás aktusunkra gondolva mosoly terült szét az arcomon. Boldog voltam. És fáradt. Pár pillanattal később elpilledtem az eső kopogását és Renn egyenletes szuszogását hallgatva. Már félálomban jártam, mikor éreztem, hogy valami nem stimmel. Valaki a hátamra fordított és már nem éreztem magamban Renn meleg, hosszú férfiasságát, csak a lüktető hiányt. Kinyitottam a szemem, előre néztem és azt láttam, hogy Renn a nadrágjáért nyúlt. Rossz érzésem támadt. Ugye nem fog most felöltözni és itt hagyni engem magamra? Ugye nem rontja el az este varázsát? Számtalan férfi megtette már előtte. Soha sem tudtam élvezni a dolgot, mert nem hagytak rá esélyt sem. Nem úgy kezeltek, mint egy nőt, csak mint kielégülésük pénzes forrását és úgy bántak velem, ahogy csak a kedvük tartotta. Aztán amint végeztek, kihajítottak a szobájukból vagy a kocsijukból és otthagytak magamra, pedig alig ocsúdtam még fel, alig szedtem még össze magam. Vágytam a gyengédségre, nem akartam azt érezni ismét, hogy csak egy kellék vagyok, a férfiúi vágyak csillapításának eszköze. De Renn nem ment sehova. Megfogott két pokrócot, az egyiket magára csavarta, a másikat rám terítette, aztán rágyújtott és visszabújt mellém. Hatalmas nagy, csillogó szemekkel néztem fel rá, miközben elmosolyodtam. Nem ment el, nem hagyott magamra, és még arra is gondolt, hogy meg ne fázzak. Annyira boldog voltam, hogy azt el sem tudom mondani. A pocim zizegett az izgalomtól.
- Renn. - ejtettem ki a nevét rekedtes suttogásban, miközben én is feltámasztottam magam és felültem.
- Köszönöm. - húzódtam közelebb sugárzó mosollyal és apró puszit nyomtam az arcára, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lefejtettem magamról a pokrócot és az ölébe másztam. Nem akartam, hogy elmenjen, azt akartam, hogy maradjon velem és bár láthatóan nem szándékozott otthagyni engem, én azért tettem róla, hogy ne is tudjon. Vele szemben helyezkedtem el az ölében és egy pillanatig csak a tekintetét fürkésztem. Leomló vörös fürtjeim függönyként takarták el apró melleimet. Szerettem meleg, zöldesbarnás szemeibe nézni, szinte elvesztem a tekintetében. De az a bagó, az a fránya bagó! Kérdezés nélkül kivettem a kezéből, majd a pajta falához dörzsöltem és eldobtam a csikket. Utána két meleg tenyerem az arcára tapasztottam, közelebb húztam magamhoz és a szemébe néztem, miközben az arcomra pír szökött.
- Ez sokkal egészségesebb, mint a cigaretta. - suttogtam egész közel ajkához, majd először apró kis csókot leheltem rá, aztán hosszan, forrón csókoltam meg. Olyan sármos volt rendi zsaru, nem bírtam ellenállni neki. Ráadásul vonzott a közelsége is. Vele akartam lenni, mellette, hozzá akartam bújni. Ez alatt az egy hét alatt több testi kontaktusom volt vele, mint bármely másik férfival ezidáig. Na jó, Rivvel talán több volt. De rájöttem, hogy nem akarom elveszíteni az életemből. Szeretnék a közelében maradni, vágytam a közelségére. Viszont elfogott a kétely. Vajon ha hazatérünk és minden a rendes kerékvágásba kerül, akkor is találkozna velem? Vajon tartani fogjuk a kapcsolatot vagy csupán egy nyári kalandként leszek elkönyvelve az esetleges többi nyári kalandja mellett? Nem tudtam volna megmondani. Bevallotta, hogy tetszem neki, de szex közben ezt éreztem is és láttam a tekintetében, hogy vágyik rám, akar engem, hogy tetszem neki. De ez a férfiaknál még édeskevés, hogy egy nő mellett maradjanak. Talán ez marad életem legjobb szexe és soha nem lesz több ilyen alkalomban részem. Főleg, ha nem fogok többé találkozni vele. A szívem máris kicsit összeszorult, de nem akartam elrontani a pillanatot, legyen ez az éjszaka felejthetetlen mindkettőnk számára. Picit abban is reménykedtem, hogy annyira felejthetetlen lesz, hogy Renn majd nem tud megszabadulni a gondolatától és mégis felkeres majd.

∴ megjegyzés: time for caress∵

Elmondhatatlan érzés volt Rennel lenni. Mintha minden a helyére került volna. Nem kellett szólnom, szavak nélkül is értett, tudta mire vágyom, mi esne jól. Furcsamód nem volt semmi ellenérzésem azzal kapcsolatban, hogy a magáévá tegyen. Semmi hangocska nem szólalt meg a fejemben, hogy ezt nem szabadna, nem kellene lefeküdnöm egy cirka hét napja megismert férfival vagy hogy miért is adom magam ilyen könnyen oda neki. Semmi. Csak a merő élvezet és vágy, ami vezérelt, nem maradt köztünk távolság, mindent áthidaltunk. Nagyon befogadó voltam vele szemben. Rémisztő és mégis izgalmas volt az egész, hogy ennyire rábíztam magam, a lelkem és a testem, melyeket oly sok sérelem ért már annak idején. Már azt is rettentően élveztem, ahogy ujjaival játszadozott bennem, de aztán, ahogy forró, lüktető férfiasságával belém csusszant, az maga volt a gyönyör. Összedolgozott ritmusban mozogtunk, meleg tenyerét a csípőmre csúsztatta, és egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. A szívverésem felgyorsult, ahogy a légzésem is szaporábbá vált, nyögések és sóhajok kísérték a repertoáromat. Egyik tenyerét aztán a tarkómra simította, ujjait beleszőtte a hajamba, majd hátradöntötte a fejemet és ajkaival már a nyakamra is tapadt, csókjaival borított be. Egy igencsak beteges gondolat fogalmazódott meg bennem abban a pillanatban, nem bántam volna, ha szemfogaival felsértette volna forró bőrömet és felnyalogatta volna kiserkent vérem. De Renn ajka lejjebb vándorolt, egészen a mellemig hintett be csókjaival, miközben ujjaival először finoman, majd egyre keményebben masszírozta a mellemet. Mikor ujjaival játszadozni kezdett a mellbimbómmal, beharaptam az alsó ajkam és már el is felejtettem a nyakharapdálást.
- Ohhhh!! - sóhajtottam kéjesen, miközben ujjaimmal a hajába túrtam. Renn egyre gyorsabban és keményebben mozgott bennem, csoda, hogy a szalmahalom össze nem esett alattunk. De én nem tudtam betelni vele, minden egyes lökését és érintését irgalmatlanul élveztem. A testem is egyetértett velem és jelét adta tetszésének. A mellbimbóim rettentően megkeményedtek, kósza izzadságcseppek folytak le kebleimen. A homlokom is gyöngyözött az izzadságtól. Az egyik lábam összeizzadt testünk miatt lecsúszott a derekáról, de gyors reflexei révén hamar visszakerült a helyére. Még az is rettentő izgalommal töltött el, ahogy a combomba markolt és visszasimította a derekára. Ez a férfi tudta a dolgát. Annyira, hogy teljesen elvesztem vágyaim tengerében. Aztán egyszercsak felemelt és felhúzott magához, de közben egy pillanatig sem állt le, tovább mozgott bennem. Teljes egészében rajta ültem, a hajam előrebukott, ahogy én is magam is. Éreztem, hogy a gyönyörök útját járom és a csúcs már nem is volt oly messze. Ujjaival hátrasimította vörös tincseimet szabaddá téve az arcomat, szemeimben láthatta a lázas csillogást, hogy igen, ez kell nekem, ez az amire vágyom. Forró ajkával ismét heves csókot adott, amit én is viszonoztam, játékos incselkedésbe kezdtem a nyelvével. Közben ujjaival verejtékben úszó testemen siklott végig, a combjaimtól a csípőmig, belemarkolt és segíteni kezdte csípőm vonaglását. Jóleső borzongás futott végig a gerincemen. Beletúrtam dús, barna hajába, magamhoz húztam, hogy ismét összetapadjon a testünk, majd elváltam ajkaitól, huncut mosolyt villantottam és a mellkasánál fogva ledöntöttem a pokrócra. Fordult a kocka. Én voltam felül és ő alul. Végigsimítottam izzadt mellkasán, a hasfalán, ujjaimmal elköröztem a köldöke körül, majd lesiklottam az ágyékszőrzetéig. Meg akartam lovagolni őt, egy kicsit én akartam irányítani, így térdelő pozícióba helyezkedtem, a két tenyerem a hasfala két oldalára simítottam, majd óvatosan előre és hátra kezdtem mozgatni a csípőmet rajta. Amint belejöttem a mozdulatba, már gyorsabban és könnyedebben ringattam a csípőmet előre hátra, sőt, körbe-körbe is növelve ezzel az élvezetet, de ügyeltem arra, hogy ne essen bántódása a nemes férfiasságának, ami örömmel és gyönyörrel ajándékozott meg engem. Behunytam a szemeim, és teljesen elvesztem a mámor felfelé vezető útján, ahogy a testem kéjesen vonaglott rajta. Vörös tincseim zabolátlanul lengedeztek ide oda. A nyögéseim egyre erőteljesebbek lettek, ahogy ringó csípőm egyre mélyebben ülte meg őt. Kinyitottam szemeim, hogy lássam a tekintetét, mert már éreztem, hogy közel a vég. Egy mély és erőteljes lökés után elértem a mennyek kapuját, miközben remegő ajkakkal ejtettem ki Renn nevét. Azt hiszem, máshogy nem is tudnám megfogalmazni. Extázisba estem a csúcsra érve, minden egyes porcikám beleremegett az orgazmusba, szinte beleájultam a varázsába. Remegő testtel hanyatlottam rá Rennre, miközben a levegőt kapkodtam és vadul lihegtem a nyakába. Olyasmivel ajándékozott meg engem, amiért örökké hálás leszek neki. Nem is sejtheti mennyire jót tett velem, csak azzal, hogy a magáévá tett. Apró puszit nyomtam a nyakára köszönetem jeléül, mert megszólalni nem tudtam, csak lihegni és szuszogni.

∴ megjegyzés: time for heaven∵

Mintha más világba kerültem volna. A gátlásaim teljesen felszabadultak, ahogy a gondolataim is megszűntek. Annyira természetes volt, amit csináltunk Rennel, mintha mindig ezt tettük volna és nem csak egy hete ismernénk egymást. Úgy éreztem, mintha régóta ismerném már és  egy jó ideje feszítene a vágy, ami iránta lobbant bennem. Egyre jobban kívántam, hogy belém hatoljon, nedves bugyimmal úgy simultam ágaskodó férfiasságához, mintha hozzá akarnék ragadni. Renn nem volt rest cselekedni, de még kínzott egy kicsit, hogy még jobban akarjam, kívánjam őt. Végigsimított a testemen, aztán masszírozni kezdte a melleimet, mire ismét apró kis nyögések és sóhajok hagyták el ajkam. Aztán finoman megszabadított a ruhámtól, felemelte mindkét karom és áthúzta a fejemen a nedves anyagot. Eszembe jutott, mikor a tónál ugyanilyen módszerrel öltöztetett fel. Nem hittem volna akkor, hogy majd le is vetkőztet később. Akkor azt hittem, hogy nem is tetszem neki, hogy nem tekint rám nőként. Mekkorát tévedtem! Mert előcsalogatta belőlem a nőt. A nőt, aki vágyakozik egy férfi érintése után, a nőt, aki élvezni akarja a szexet és aki maga is élvezetet akar nyújtani. Eddig minden egyes érintését, csókját élveztem és már vágytam a beteljesülésre. Elmosolyodtam és hagytam, hogy levetkőztessen. Az ujjai a fenekem alá simultak és felemelt. Megkapaszkodtam a vállaiban és apró csókokat leheltem az állára, az állkapcsára és a nyakára. Hanyatt fektetett a korábban leterített pokrócon, és fölém hajolt. A mellkasom ütemesen mozgott fel és le, nagyon izgatott voltam már, a lábaim automatikusan nyíltak szét várva, hogy Renn elfoglalja a helyét köztük. Hagytam, hogy azt tegyen velem, ami jól esik neki. De a falatnyi kis csipkebugyim már nagyon zavart, főleg, mikor végigsimított az intim zónámon. Viszont alig pislogtam kettőt, már le is szaggatta rólam a lehelet vékony anyagot. Egy cseppet sem zavart, hogy még egy ruhaneműm landolt a kukában gyakorlatilag, inkább izgatónak találtam, hogy meg akart szabadítani tőle. Ott feküdtem alatta teljesen csupaszon, felizgulva, vörös hajzuhatagom szétterült a pokrócon. Ő pedig felettem térdelt csupaszon, és annyira tökéletesnek tűnt, az egész férfi, a lénye úgy ahogy volt, tökéletes volt. Ha akartam sem tudtam volna ellenállni neki, mivel úgy vonzott magához, mint a mágnes. Mosolyogva nézett le rám, azzal a mosollyal, amit annyira imádtam. Láttam a tekintetében, hogy tetszett neki mezítelen látványom. Boldog voltam. Vágyakozón néztem a szemébe, ő pedig közelebb húzott magához, hogy már felforrósodott testünk is összeért. A mellem a mellkasának feszült, a férfiassága pedig a hasfalamhoz préselődött. Meleg bőre puha volt, nem akartam elválni tőle. Renn forrón csókolt meg, én ugyanolyan hévvel válaszoltam rá, miközben az ujjaival felfedezőútra indult a nőiességemen, aztán pedig benne. Megmarkoltam a vállát, apró nyögésekkel válaszoltam. Ellazultam alatta, lehunytam szemeim, nagyon tetszett, ahogy ujjaival kényeztetett. Soha nem voltam még annyira nedves azelőtt. De többre is vágytam, kínzott a vágy, hogy a hasamhoz préselődő férfiasságával belém merítkezzen.
- Renn! - ejtettem ki a nevét könyörögve, mást nem tudtam kinyögni abban a pillanatban. Kinyitottam a szemeim, mikor kihúzta belőlem az ujjait. Tudtam, hogy végre elérkezett a pillanat, amire reggel óta vágytam már. Megemelte a csípőmet, mire én a dereka köré fontam a lábaim, majd vágytól átnedvesedett nőiességembe hatolt, amire egy hangosabb, kéjes nyögés bukott ki belőlem és a hátam ívben megfeszült. A kezdeti lassabb, de határozott lökések után Renn gyorsított a tempón.
- Mon…dieu! - nyögtem lihegve, miközben apró melleim Renn lökésének ütemére mozogtak. Karjaimmal átfontam a nyakát, magamhoz húztam és lázasan csókoltam. Miután a testünk egybeforrt, gyorsan felvettem Renn tempóját, a csípőmmel rásegítettem az élvezetekre. Roppant módon élveztem, ahogy rendi zsaru forró és kemény hímvesszeje ki be csusszant bennem, és élvezetemnek hangot is adtam kisebb nagyobb nyögések és sóhajok formájában. Közben ujjaimmal végigszántottam a gerince vonalán és egy egy nagyobb és erőteljesebb lökése után kicsit megkarmoltam a hátát vagy a fenekébe mélyesztettem a körmeim. Elragadott a hév, teljesen átadtam magam neki és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Ritkán történt meg ez, de vele annyira jó volt ez az egész, annyira bíztam benne, mintha ezer éve ismerném, vakon is odaadtam volna neki a testem.

∴ megjegyzés: time for pleasures∵

Intenzív simulásom és dörgölőzésem meghozta a sikert, éreztem, hogy Renn nadrágja kitüremkedett. Még jobban felizgatott a tény, hogy hatással voltam rá és felizgattam. Tegnap éjjel akaratlanul, most akaratosan. Gombról gombra haladtam, lassan, de biztosan, de amint az utolsó gombot is kikapcsoltam, Renn már le is vetette magáról az inget. Szemeim csak úgy itták a meztelen felsőtestének látványát, a szemeim csillogása fokozódott. Az ajkam pár pillanatra elvált az övétől, és végigcsókoltam a mellkasát. Felforrósodott a bőre, ahogy apró csókokat leheltem az egyik majd a másik oldalára. Miután elégedetten végigpuszilgattam a mellkasát, ismét mohó kislány módjára tapadtam ajkára. Azt hiszem, itt már nem lesz visszaút Shelly, Renn nem fog visszatáncolni, ő is épp ugyanannyira kíván téged, mint te őt. Ezt be is bizonyította, mikor végigsimított a derekamon, a combomon és a csípőjéhez emelte a lábam ezzel is csökkentve a kettőnk közötti távolságot. Hálás sóhaj hagyta el ajkamat, miután elváltak ajkaink. Renn belemarkolt a popómba, majd felkapott és az egyik bála tetejére ültetett. Tette a dolgát, kérnem se kellett rá. Terpeszre nyitotta a lábaimat és én nem ellenkeztem, sőt, készségesen engedtem, hogy a lábam közé helyezkedjen és a bálának döntse a hátamat.  Az sem érdekelt, hogy a szandálomat hova rúgta el. Beharaptam az alsó ajkam, miközben ujjaival végigsimított a combomon feltűrve a nedves ruhámat. Ujjai már a bugyimnál jártak, ami egyre nedvesebb lett, persze nem a záporesőtől. Közben a hajgumim elszakadt és kihullott a hajamból, ahogy beletúrtak Renn ujjai. A nedves tincseim a vállamra és mellkasomra omlottak. Előre nyúltam és lehúztam a másik szandált, majd leráztam a lábamról. Utána egy kicsit lejjebb csúsztam, hogy közelebb kerüljek az ágyékához, majd ujjaimmal végigsimítottam feszes hasfalán és megálltam a nadrágja korcánál. Gyors mozdulatokkal kibontottam a nadrágot tartó övet, kigomboltam a farmert, lehúztam a sliccet és lerángattam róla a nadrágot, már amennyire tudtam. Végigsimítottam a duzzadó boxeralsón. Úgy örültem a látványnak, hogy felizgult rám, mint kislány koromban a Mikulás érkezésének. A kezem között akartam érezni duzzadó férfiasságát, ezért ujjaim becsúsztak a boxeralsóba. Finoman cirógattam férfiúi ékét, felsimogattam az égig, miközben csillogó szemekkel kerestem a tekintetét. Boldogsággal töltött el, hogy élvezi, amit teszek vele. Miután kicsomagoltam az alsónadrágjából is, marokra fogtam álló férfiasságát és óvatosan fel-le kezdtem mozgatni a csuklóm, majd egy kicsit gyorsítottam a tempón. A bugyim addigra már teljesen átnedvesedett, ha akartam volna se tudtam volna letagadni, mennyire kívánom őt és mennyire készen állok arra, hogy magamba fogadjam kemény hímvesszőjét, amivel ujjaim játszadoztak. Őrült egy boszorkány voltam abban a pillanatban. Az elmúlt időszakokban mindenki azt hihette, hogy az apáca életet választom és többé nem engedek férfit a bugyikám közelébe. A múltam nyomot hagyott rajtam, Riven kívül egy férfiban sem bíztam és már én is azt hittem, hogy valóban nem lesz többé részem szexuális élményben. De nem voltam frigid, csak nem fogott meg senki sem annyira, hogy a kényes, intim zónám közelébe engedjem egészen mostanáig. Mert most rendesen megőrültem rendi zsaru érintéseiért, a csókjaiért, azért, hogy belém merítkezzen, hogy a magáévá tegyen. Elment a józan eszem, de egy pillanatig sem bántam a viselkedésemet, a tetteimet. Míg egyik kezemmel a férfiasságát kényeztettem, másik karommal átfontam a nyakát és magamhoz húztam, hogy forró csókot leheljek ajkára.
- Renn…- suttogtam a nevét elválva ajkától, majd a szemébe néztem, miközben elengedtem meredező férfiúi ékét és az ujjaimmal lecsúsztattam a vállaimról a ruhám spagettipántját. Utána a átkaroltam a derekát és közelebb vontam, hogy izgalmi állapotban lévő pompás hímtagja nedves bugyikámhoz érjen. Lehunytam pilláim, apró kis kéjes nyögést hallattam, miközben ismét hozzádörgöltem az altestem.

∴ megjegyzés: time for touches∵

Az élet ismét gonosz tréfát űzött velem. Beszorultam Rennel egy pajtába az erdő kellős közepén, ráadásul mindketten csurom vizesek voltunk. Még a bugyikámból is csöpögött a víz. Ráadásként Renn ázott látványa teljesen a bűvkörébe vont. Tökéletes volt, szexi és kívánatos. És ez megőrjített. Hülyén éreztem magam, nagyon hülyén, mert soha nem izgatott még ennyire egy férfi látványa. De Renn már ma is bebizonyította, hogy koránt sem vagyok frigid. Lesütöttem a szemem, nem akartam ugyanazt eljátszani, amit reggel. Próbáltam másra terelni a gondolataimat, a természetre ráfókuszálni, de nem ment. Amint rendi zsaru közelebb sétált hozzám, akaratlanul is rápillantottam. Kirázott a hideg. Átölelte a derekam és magához húzott, majd hűvös ujjaival végigsimított az arcomon, amitől légzésem szaporábbá vált. Közben az államat szemmagasságba emelte. Hatalmasat nyeltem.
- Mon dieu! - suttogtam halkan, az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Renn, miért teszed ezt velem??? Miért cirógatsz, hogy utána ellökhess magadtól? De a tekintete más volt, annyira más, úgy nézett rám, mintha…mintha akarna, kívánna engem. Istenem, azok a szemek! Bizseregni kezdtem, nem tehettem róla, a karjaim önálló életre keltek és Renn dereka köré fonódtak. Annyira kívántam azt a férfit, mint még soha senkit és ő csak megnehezítette az ellenállásomat. Ekkor mormogni kezdett az orra alatt valami szabályzatról. Még fel sem fogtam, hogy megkérdezhessem, miről beszélt, ajkait máris az enyémen éreztem. Abban a szent minutumban, mikor a nyelvével a számba siklott, el is feledkeztem minden kérdésről, akadályról, félelemről, mindenről. Megszűnt az ellenállásom, a gondolataim és átadtam magam a pillanat varázsának. A nyelvemmel játékos táncba kezdtem az övével, a csókja forró volt és szenvedélyes. Nem bírtam magammal. Remegő, záportól nedves testemmel szorosan simultam az övéhez, tenyeremmel lejjebb siklottam a fenekére és belemarkoltam. Mon dieu, mennyire jól esett! A józan eszem teljesen kikapcsolt, el is döntöttem, hogy nem adok lehetőséget Rennek a visszakozásra. Nem hagyhat magamra, miután felizgatott! A fenekéről ujjaim a derekára siklottak, benyúltam a nedves ing alá, végigcirógattam feszes hasfalát majd egészen felsimítottam a mellkasáig. Egy idő után azonban zavaróvá vált az átázott, hideg ruhadarab, ezért úgy döntöttem, ideje lesz megszabadulni tőle. Kihúztam a kezem az ing alól, majd megtámadtam a gombokat és lassan, nem sietve elkezdtem megszabadítani Rennt tőle. Mindeközben úgy dörgölőztem az ágyékához, mint egy hálás kiscica a gazdihoz, aki épp a vacsorájáért hízeleg. Én is hízelegtem, mert akartam őt, vágytam rá és már abszolút nem tudtam visszafogni a vágyaimat. Nem is akartam. Szeretkezni akartam vele. Magához húzott, cirógatott és megcsókolt. Úgy nézett rám, olyan tekintettel, hogy a kétségeim szertefoszlottak afelől, hogy egy rántott húsra is hamarabb ráizgulna, mint rám. Ezek után, ha kitalál valami kifogást, például hogy éhes, vagy hogy kedve támadt takarítani, akkor nagyon mérges leszek rá, és nem a hasfalát fogom simogatni, hanem a lábammal simítok erőteljesen arra a kényes testrészére, amit most jelenleg magamban szeretnék érezni. Nem szórakozhat velem senki se kénye kedve szerint!

∴ megjegyzés: time for desires ∵

Épp csak leültem megpihenni egy farönkre, hogy picit kifújjam magam a Rennhajsza után, erre eleredt az eső. Ezt a felhőt mikor fújta ide a szél??? Hűvös vízcseppek hullottak a bőrömre. Renn azt javasolta, keressünk valami menedéket az eső elől. Összeszedte a földön heverő halott mókuskákat. Szegénykéket nagyon megsajnáltam, de legalább jó célt szolgált a haláluk. Reméltem, hogy a mókusmennyországba kerültek és Renn gyorsan végzett velük és nem szenvedtek sokat.
- Egyetértek. Juuuuuujjjj! - sikkantottam fel, mikor ránk szakadt az ég is. Villám hasított át az égen, követve egy hangos égzengéssel. Renn kézen fogott, és magával húzott a sűrű rengetegbe. Iramos tempóban szeltük keresztül az erdőt, a szúrós ágak és bokrok összevissza karistolták a bőrömet. De szerencsére nemsokára el is értük a hőn áhított menedéket, ami fénykorában egy pajta lehetett. Hálásan néztem körbe a sötét helyiségben, de szinte semmit sem láttam, olyan sötét volt a kormos viharfellege és az esőfüggöny alatt. De a pajta kihaltnak tűnt. Renn próbált fényt csiholni a helyiségbe. Miközben az öngyújtóját próbálta életre kelteni, körbelestem. Csak pár szalmabála és egy-két porlepte eszköz maradt a hatalmas és tágas épületben. Fázósan dörzsölgetni kezdtem csurom vizes karjaimat. Aztán végre rendes, meleg fénybe borult a pajta. Az egyik bálán észrevettem egy összehajtogatott pokrócot. Odasétáltam és felvettem. Az ég közben odakint mérgesen szórta a villámokat, hangosan csattantak a mennydörgések. Az egyik egészen közel csapódhatott be. Összerezzentem, eléggé fáztam. Kiráztam a pokrócot, majd ráterítettem a szalmára. Kicsit köhögtem a felkavart portól, a kezemmel kalimpálva próbáltam elhessegetni.
- Nézd Renn, ide leülhetünk! - fordultam meg mosolyogva és a szemem tágra nyílt rácsodálkozásomban. Renn vizes ruhaneműi szorosan tapadtak rá kirajzolva izmos testrészeit és a gyér félhomály még dobott is az összképen. A hajából csöpögött a víz, izmos karjai megfeszültek, amint a lámpást gyújtogatta. Bennem is újra meggyújtotta a vágy lángját. Magamban megállapítottam, hogy az ázott Renn irtó szexi, klisé ide vagy oda. Beharaptam az alsó ajkamat. Szótlanul álltam és követtem végig a mozdulatait, miközben izgatottság lett rajtam úrrá. Felcsillantak a szemeim. Legszívesebben odaszaladtam volna hozzá, átöleltem volna a derekát és megcsókoltam volna. Egy lépést tettem is felé, de még időben megszólalt bennem a vészharang. Shelly, állj!!! Ne tedd, ne akard lejáratni magad! Tán már elfelejtetted, mi volt reggel? Nem kért belőled, inkább elmenekült otthonról, csakhogy ne kelljen a közeledben maradnia! Gondolj arra, hogy még egy rántott hús szintjét sem éred el a szemében. Megtorpantam és lesütöttem a szemem, hogy megszűnjön az átkozott kísértés. Kirázott a hideg, lúdbőrzött az egész testem. A hajamból csöpögött a víz, az átázott ruha rám nehezedett, de legalább a helyemen tartott. Úgy kell átvészelned a vihart Shelly, hogy közben távol kell tartanod magad Renntől. Bár megkönnyíti ő a helyzeted, mert kéretlenül is távol tartja magát tőled. Az eső illata kicsit megnyugtatott, a záporozó, koppanó esőcseppekre és az eget rázó mennydörgésekre koncentráltam.

∴ megjegyzés: time for shelter ∵

Míg én a magazint lapozgattam, addig Renn felmordult. Egy pillanatra rápillantottam, majd visszatértem a főzéshez. Ebéd közben Renn megjegyezte, hogy finomat főztem. Halvány mosoly jelent meg arcomon. Tudtam, hogy legalább a főztöm be fog jönni neki, ha már én nem is. Közben észrevettem a sűrű vörös folyadékot a poharában. Tudtam, hogy nem gyümölcslé. Vért ivott. Renn zacskós véren él? Meglepett a felismerés. De nem jutott idő megérdeklődni tőle, mert gyorsan bekanalazta a maradék ételt, megköszönte és közölte, hogy elmegy erdőnézőbbe. Felszaladt szemöldökkel néztem fel rá a vadasom felett. Elmegy és itthagy egyedül??? Ennyire zavarja, hogy láttam férfiúi ékét? Ennyire távol akar maradni tőlem?
- Rendben. - feleltem szűkszavúan, miközben befejeztem a maradék vadasomat, aztán én is felálltam és elpakoltam az asztalról. Amint hallottam a bejárati ajtó csukódását, visszarogytam a székre és ismét könnyekben törtem ki. Annyira rosszul esett, hogy Renn került engem, hogy nem akart a közelemben sem maradni. Eddig úgy volt, hogy nem maradhatok egyedül, erre itthagy magamra. A tegnap éjjel történtek előtt valószínűleg magával vitt volna akkor is, ha vérszerző körútra indult volna, hisz tudtam, hogy hibrid és szüksége van vérre. De a tegnap éjjel után lehet besokallt tőlem és elege lett belőlem. Fájt a szívem. Nem akartam, hogy Renn ne kedveljen, mert én túlságosan is kedveltem őt. De az élet sajnos nem kívánságműsor és én pont olyan személyiség voltam, akit vagy kedveltek az emberek vagy nem. Miután kicsit megnyugodtam, elmosogattam, majd a maradék ételt elcsomagoltam és beraktam a hűtőbe. Ezután összepakoltam az asztalon maradt holmikat, mikor a kezem ügyébe akadt Renn öngyújtója. Felsóhajtottam. Biztos idegsokkot kap, ha nem tud rágyújtani egy szál cigire. Ennyit megtehetek, hogy utána viszem, nem maradok zavarni őt, csak odaadom neki. Igen, csak oda adom és már fordulok is vissza. Szandált húztam, majd a helymeghatározó varázslat segítségével elindultam megkeresni Rennt. Igencsak feladta a leckét, ugyanis elég gyorsan mozgott és elég gyakran váltott helyet. Már vagy másfél órája bolyongtam az erdőben mire megtaláltam őt egy tisztás közepén. Hálát adtam az égnek, hogy körülbelül húsz perce egy helyen tartózkodott, hisz lejártam a lábam, meg kellett küzdenem egy elburjánzott vadnövényzettel, a szandál kidörzsölte a talpamat.
- Renn! - szólítottam meg a fák sűrűjéből kilépve, majd odasétáltam hozzá.
- Ezt otthon felejtetted. Gondoltam utánad hozom, tudom, hogy nem bírod cigi nélkül. - megfogtam a kézfejét, a tenyerét magam felé fordítottam, majd belepottyantottam az öngyújtót. Letelepedtem egy farönkre, hogy kicsit megpihenjek. Felnéztem a fejem fölé, az ég borús volt, ez valahogy fel sem tűnt az erdőben csatangolva. Szemerkélni kezdett az eső.

∴ megjegyzés: time for ramble ∵