Éreztem, mikor Renn odalépett hozzám. Kinyitottam a szemem, miközben ő óvatosan elvette a törölközőt. A tekintetem azonnal lejjebb siklott arra a bizonyos pőre részre és ha lehet, még vörösebb lettem. Még szorosabban tapasztottam össze a lábaimat és nagyot nyeltem. Szemmel kísértem végig a folyamatot, amint a törölköző ismét az ágyéka köré simult. Renn az ujjaival közre fogta az államat és felhúzta, hogy a szemébe nézhessek. Megkérdezte, jól vagyok e. Nem, határozottan nem voltam jól, ezért ingatni kezdtem a fejem jobbra-balra, már amennyire lehetséges volt. Renn csak bámult, amivel csak rontott a helyzeten. Csókolj már meg, vagy mit akarsz???? Üvöltöttem magamban, de a következő pillanatban még a lélek is kiszállt belőlem. Renn azt mondta, együnk. Nem csókolt meg, nem csinált semmit, azt mondta együnk, majd tovasétált otthagyva engem megsemmisülten az ajtóhoz tapadva. Ezt nem hiszem el! Miért teszi ezt velem a sors, miééééért? Ennyire éhes lenne? De állandóan??? Már a második alkalommal rázott le Renn ezzel a kaja szöveggel egy kritikus pillanatban és már fogalmam sem volt, mit gondoljak. Az egomnak ez felért egy terrortámadással. Csalódottsággal töltött el a tény, hogy az ételt jobban kívánja, mint engem, a maradék önbizalmam is kivágtam volna az ablakon legszívesebben. Összekapartam magam, majd berohantam a szobámba és magamra csaptam az ajtót.  Lehuppantam az ágyra, majd pityeregni kezdtem, de csak rontott a helyzeten a Renn illatú ágyneműm, a könnyeim még nagyobb cseppekben törtek elő. Magamhoz szorítottam a takarót és összekucorodtam. Hogy lehetek ilyen idióta? Kellett ez nekem? Miért tetszett meg nekem ez a férfi? Miért? Sokkal könnyebb lenne az életem, ha továbbra is érdektelen maradtam volna. Utáltam önmagam, amiért hiú ábrándokba ringattam magam. Még az a szerencse, hogy nem csókoltam meg, mert akkor még kínos is lett volna a szituáció, és akkor biztosan hazáig sétáltam volna itthagyva mindent. Nem is akartam maradni, haza akartam menni. Riv már biztosan kész ideg miattam. Le kell nyugodnod Shelly! Minden rosszban van valami jó is. Ebben az, hogy úgy lecsillapodtam, vágyaim lángját úgy kioltották Renn szavai, hogy egy egész Szibéria maradt csak utána. Beletelt pár percbe, amíg összeszedtem magam. Shelly, az élet megy tovább, ne sajnáld magad, ha nem kellesz neki, akkor nem kellesz. Egyszer biztosan jön valaki, aki téged is értékel és kívánatosnak tart, nemcsak egy szelet rántott húst. Letöröltem a könnyeimet, majd lehúztam a hülye vágyakozásom bizonyítékát, vagyis a bugyimat, a sarokba hajítottam, tiszta bugyit húztam és felöltöztem. Egy nyakbakötős lenge nyári ruhát vettem fel. Megfésülködtem, a hajamat lófarokba fogtam, majd kiléptem a nappaliba és a konyhába sétáltam. Rennen látszódott, hogy kajagondban volt, de se mikrózott termék, se elősütött, gyorsfagyasztott étel nem volt a hűtőben, csak friss húsok, zöldségek.
- Mindjárt összeütök valami ebédfélét. - szóltam neki mosolyt erőltetve az arcomra, hogy ne törje magát feleslegesen, miközben felraktam egy újabb adag kávét főni. Kicsit fájt a fejem, de a mai események után ez nem volt meglepő. Amíg a kávé főtt, a hónom alá csaptam a grimoiret, majd bevittem a szobába, aztán összepakoltam kint a nappaliban magam után. Mire befejeztem a pakolászást, lefőtt a kávé is. Kiöntöttem egy bögrébe. Kivettem a hűtőből egy kancsó friss tejet, majd felhigítottam vele és telepakoltam cukorral. Máshogy nem ment le a torkomon, nem szerettem a keserű ízét. Csak a felét ittam meg a tejeskávénak, hogy Renn ne kapjon nekem ideggörcsöt az éhsége miatt, majd a hűtőhöz léptem, visszatettem a kancsó tejet és megnéztem a felhozatalt. Vadhúsok, bacontojás, tej, majonéz, ó, még tejszínünk is van?? Remek! A kamrában is körbenéztem, volt ott is burgonya, répafélék, fűszerek, még mustár, ketchup és mindenféle jó dolog. Detty aztán elemében volt! Elgondolkodtam, mit lehetne csinálni az alapanyagokból és eszembe jutott a megoldás.
- Nem tudom, kóstoltad e már a vadast, nem német, hanem egy szomszédos, magyar étel. Azt fogok készíteni krumpligombóccal. - jegyeztem meg, miközben előkészítettem a hozzávalókat. Kezet mostam és nekiláttam főzni. Bár nem volt túl jó kedvem, a főzés kicsit feldobott. Mindig jobb kedvet csinált, talán ezért is imádtam annyira. Legalább a konyhában és a munkámban sikereket értem el, ha más téren nem is jeleskedtem. Míg az ételt készítettem, önkéntelenül is összehasonlítottam magam a serpenyőben piruló hússzeletekkel. Erre lazán rácsorgatja majd a nyálát Renn és mind a tíz ujját meg fogja nyalni, ha rajtam múlik. Csak rám nem csorgatja a nyálát. Megráztam a fejem és megpróbáltam kizárni a agyamba telepedett zagyvaságokat. Ügyelnem kellett, hogy ne rontsam el az ételt, ezért inkább arra koncentráltam rá. Rivaille szerette a magyar konyhát, párszor már járt abban az országban. Igazi világjáró volt. Reméltem, hogy jól van és nem idegeskedik sokat miattunk. Csak úgy járt a kezem, fűszereztem, felöntöttem vízzel, mikor már úgy láttam hogy szépen megpirult a hús és a zöldségek. Lefedtem egy fedővel, majd helyet foglaltam az asztalnál és megiszogattam a maradék tejeskávét, míg a hús és a zöldségek párolódtak. Detty az egyik női magazinját az asztalon felejtette, ezért fellapoztam. Nem tudtam mit mondhatnék Rennek, a kínos csend és egymásra bámulás meg nem hiányzott nekem, ezért úgy tettem, mintha annyira lekötne a ”Nyári kalandos flörtök az olvasók szájából”, a ”10 legizgalmasabb hely, ahol tuti siker a szex” illetve a ”Hogyan csavarj az ujjaid köré egy pasi egy hét alatt” című cikkek. Hiába is olvasgatnék ilyeneket, nekem egyik sem menne. Örültem neki, hogy másoknak izgalmakkal teli, huncut nyara volt vagy hogy a pajta, amiben tegnap éjjel halálra rémültem lett a harmadik legizgalmasabb hely, ahol szexelni lehet. És egy hét alatt még meg sem ismerik az emberek egymást rendesen. Bár Dettynek nem kell egy óra sem és a férfiak a tenyeréből esznek. De én nem voltam ő. Felsóhajtottam, majd becsuktam a magazint és megnéztem, hogy áll az étel. Sürögtem-forogtam, turmixoltam, ízesítettem, kóstoltam, pucoltam, gyúrtam, főztem. Igaz, hogy már délután három óra volt, de kész lett az ebéd. Elővettem két tányért, evőeszközöket, szépen feltálaltam az ételt, majd helyet foglaltam.
- Jó étvágyat! - csaptam össze a két tenyerem, majd nekiálltam eltüntetni az illatos és ínycsiklandó vadast a tányéromról.

∴ megjegyzés: time for hungarian cuisine ∵

Mikor kinyitottam a szemem, nem egészen arra a látványra számítottam, ami kiszúrta végül a szemem. Renn férfiassága.
-Huppsz! - csak ennyit voltam képes kinyögni a kezemben szorongatva a törcsit, ami Renn férfiúi ékét fedte mindaddig, míg én le nem szaggattam róla. Nem tehettem róla, a tekintetem teljesen ráfókuszált a lába közére, az agyacskámba égett a képe. Végignéztem rajta teljes egészében, teljes pőreségében és nagyon tetszett a látvány. Végre láttam is, amit eddig csak elképzeltem és meg kell hogy mondjam, jól saccoltam. Hiába takarta el magát a kezeivel, már mindent láttam, amire kíváncsi voltam. Bizseregni kezdett az altestem. Úristen Shelly, ne bámuld már úgy, mint egy kiéhezett nőstényfarkas!!!! Kicsit lesokkolódtam a helyzet abszurditása miatt. Nem a pőre testének látványa döbbentett meg istenigazából, mert már láttam nem egy meztelen férfi testet, hanem a tény, hogy mekkora hatással volt rám ennek az egy férfi példánynak a csupasz látványa. Olyan piszkos kis gondolataim támadtak, hogy még magam is megijedtem. Úgy a kezembe fogtam volna azt, amit annyira próbált takargatni előlem és simogattam volna, felsimogattam volna az égig. Elöntött a forróság belegondolva mit is tehetne velem a férfiasságával, vagy én mit tehetnék vele. A medveéhes vágyam már valószínűleg a bugyikámon is meglátszott, még szerencse, hogy takarta a hálóing. És még csak hozzám sem ért!!! Nem bírom én már ezt sokáig, ha így haladunk! Az arcom paradicsommá változott, és Renn hiába kérte vissza tőlem a törölközőt, nem bírtam megmozdulni és odaadni neki, mert féltem, ha egy lépést is teszek felé, akkor többé már nem tudok uralkodni magamon és ráugrom, hogy csókjaimmal borítsam be és simogassam mindenhol, ahol csak lehetséges. Nagyon sokáig éltem visszafogott életet és most tessék, jön egy szexi zsaru, aki mindent felborít és akit úgy megkívánom, mint még soha senkit eddigi életemben.
- Renn…nem…nem…tudom…nem…megy. - nyögve nyelősen ejtettem ki a mondatot, de nem mozdultam, összeszorított lábakkal simultam az ajtóhoz. Zavarban éreztem magam. A karma valószínűleg visszaütött a tegnapi éjjelért, mikor én okoztam ilyen kellemetlen pillanatokat Rennek azzal, hogy felizgattam. Most rajtam volt a sor, azt hiszem, tényleg háromszorosan kaptam vissza. És mi volt az a fura álom a kanapén???? Rennel voltam és a harangok közben körülöttünk sugdostak, de nem érdekelt. Ez valami jel lett volna, figyelmeztetés? De mire? Arra, hogy adjam meg magam vagy arra, hogy fékezzem magam??? Talán rá kellene borítanom a törölközőt és bezárkózni a szobámba? Vagy talán rá kellene másszak és átadni magam a történéseknek? Tegnap éjjel megkívánt, ennek jelét is adta a boxeralsója, de nem tűnt olyan férfinak, aki szereti, ha rámásznak. Le is lettem szidva éjjel is, hogy csak úgy bemásztam mellé. És ha akarta volna, már máskor is kihasználhatta volna a helyzetet. De nem tette. Vagy nagyon becsületes volt vagy igazából nem akart volna velem kezdeni, mégha be is vallotta, hogy tetszem neki. Nem tudtam, hogy tulajdonképpen most lefeküdt volna e velem vagy sem. Ha odamennék, megcsókolnám és visszautasítana az nagyon rosszul érintene. Nem hiányzik az önbizalom hiányos egomnak egy visszautasítás. Úgy döntöttem maradok és meg sem moccanok. Inkább behunytam a szemem.
- Itt van, vedd el! - lengettem meg óvatosan a kezemben az anyagdarabot.  

∴ megjegyzés: time for awkward moments ∵

Miután megtisztítottam a házat Timmy kísértetétől, lehanyatlottam a kanapéra. Össze kellett, hogy szedjem magam kicsit, mert a szelleműzés az erőt próbáló varázslatok közé tartozott. Shelly, több zöldséget kell enned és valamit edzened is kellene, hogy fittebb legyél! Miközben magamat korholtam, lehunytam a pilláim és kicsit pihengettem beszívva a zsálya és a tömjén intenzív illatát. Be is bódultam tőlük, annyira telefüstöltem velük a nappalit. Feljegyeztem magamban, hogy máskor, ha újra szelleműzésre adnám a fejem, akkor elég lesz kevesebb növény és gyanta. Édes békesség szállta meg a testem. Egy színkavalkádos éjszakai karnevál közepén találtam magam, körülöttem díszes, maszkos, beöltözött emberek mulattak. Mikor kerültem én Velencébe? Önfeledten, vígan táncikáltam a tömegben. Megizzadtam, ezért lehúztam magamról a pólót és félmeztelenül táncikáltam tovább, nem törődve a tömeggel, akiknek szintén melegük lett, mert a maszkokon kívül minden egyes ruhadarab lekerült az emberekről, mindenki meztelenül múlatta az időt tovább. Az egész egy nudista karnevállá nőtte ki magát. És míg én vadul táncoltam és a nedves hajam már az arcomhoz és a melleimre tapadt, addig mezítelen testek simultak egymáshoz, ujjak és tenyerek tévedtek a tilosba és kéjes nyögések törtek elő a torkokból. Aztán mintha Renn hangját hallottam volna. Hátrafordultam és megindultam az izzadt és egymásba gabalyodó, hullámzó tömegen keresztül, hogy megkeressem Renn, aki a nevemet szólogatta. Az orgia kellős közepén ott állt ő és rám mosolygott. Imádtam a mosolyát. A tekintete hívogató volt. Átlépkedtem pár kéjesen vonagló párocska fölött, majd ujjaimmal végigsimítottam félmeztelen mellkasán. Megcsókolt és én olyan hevesen válaszoltam, mint amilyen tüzesen ő csókolt. Megkondult a harang, csak kongott és kongott, Renn ajkai a nyakam bőréhez tapadtak, majd mikor ismét összetalálkozott a tekintetünk, egy sárgán villanó szempár nézett vissza rám. Elvesztem a tekintetében, megadtam magam, átadtam magam a szenvedély lángjainak, miközben a harangok  hangja mintha suttogássá alakult volna. Kísértés! - súgta az egyik. Veszély! - jött a másik. Élvezet! -jött fentről. Szenvedély! - súgták lentről. Kín! - balról is. Szenvedés! - jobbról is. Öröm! - ez hátulról. Esély! - ez oldalról. Sors! Sors! Elkerülhetetlen! Sors! Sors! Elkerülhetetlen!- a hangok egyre hangosabbak lettek, a levegő fullasztóvá vált.
Álmatagon pislantottam fel. Elült a füstfelhő. Zavaros volt a fejem, de jó kedvem volt.
- Renn? - dörzsölgettem meg a szemeimet, miközben felültem a kanapén. Szédelegtem kicsit, nem állt helyre a látásom tökéletesen. Felálltam és benéztem a szobájába, de ő nem volt ott, viszont a szobája csillogott, minden színesen, huncut módon csillogott. Kuncogva kitáncikáltam a konyhába. Renn félmeztelenül kávézgatott az asztalnál, a felsőteste tökéletes volt. Pont, ahogyan emlékeztem rá. Épp a grimoireom lapozgatta, amitől kuncognom kellett ismét. Odalibbentem hozzá, majd nyomtam egy édes puszit a szájára. Aztán megláttam, hogy az arca olyan sima, mint a babapopsi. Pislogtam egyet, kettőt, majd ujjaimmal végigsimítottam az arcán.
- Megtaláltad az ellopott borotvád? De…hogyan? Ez…varázslat. - tűnődtem tágra nyílt, csodálkozó szemekkel. Talán a fürdőszobában csak úgy teremnek a borotvák?
- Renn! Mutatni akarok valamit, gyerünk a szobádba! - azzal a háta mögé álltam és tolni kezdtem.
- Na Renn, mozdulj már! - toltam őt magam előtt, és épp mikor elértük volna a szobáját, hirtelen megtántorodtam és megszédültem. Megkapaszkodtam a törölközője korcában, miközben a kezemet a homlokomhoz kaptam. Amikor már úgy éreztem, hogy kinyithatom a szemem, felnéztem Rennre, de hátratántorodtam, a hátamat az ajtajának támasztottam és ismét behunytam a szemem miközben a kezemben lévő törölközőt szorongattam. Kellett pár pillanat, hogy lecsillapodjak és észhez térjek. De valami nem volt rendjén. Várjunk csak? Mit keres a kezemben a törölköző, ami Renn derekára volt csavarva? Vagy talán beképzeltem, hogy Rennt láttam törcsivel a derekán? Óvatosan nyitottam ki ismét a szemem és az elém táruló látvány azon nyomban az ajtóhoz ragasztott. Mon dieu!

∴ megjegyzés: time for mirage ∵

Detty és Patty gyorsan távoztak magamra hagyva Rennel. Éjjel szerintük mi nagyot rosszalkodhattunk, pedig ha tudnák, hogy valójában mi történt! Nem azért nem aludtam sokat, mert Rennel lepedő akrobatikáztam, bár azt tettem volna, hanem mert a Timmy nevű kísértetet nem hagyta nyugodni a múltja. De majd most átsegítem őt a túlvilágra. Várja már őt a pokol. Nem maradt sok időm elkészülni a rituáléra. Óvatosan léptem be a szobámba, lábujjhegyen nyitottam ki az egyik bőröndöt, és kutattam át a tartalmát. Szerencsére Detty nem felejtette el elrakni a grimoiret. Mivel nem volt nálam kréta, csak a varázsköveim, előbogarásztam a kövecskékkel teli zsákomat is. Olyan halk voltam, hogy még egy profi tolvaj is megirigyelhette volna. Renn olyan édesen és békésen aludt, hogy még a levegőt is visszatartottam volna, nehogy felriadjon. Azt akartam, hogy rendesen kialudja magát. A tegnapi műsor után gondoltam ráfért. Amint kilopakodtam, a cuccokat lepakoltam a kanapéra, majd kiszaladtam, hogy szedjek egy kis fehér zsályát, ami nemcsak kiváló fűszernövény az egészséged megőrzése érdekében, de kiváló tisztító eszköz is az ártó szellemek ellen. Nappali fényben már sokkal barátságosabb volt a hely. Beletelt egy kis időbe, míg rátaláltam, de sikerült egy csokorra valót szednem belőle. Amint beléptem a bejárati ajtón, megcsapott a kávé illata. Hallottam, hogy a kávéfőző jár, elég hangos volt. Ezek szerint már Renn is ébren volt. bekukkantottam a szobámba, az ágyam üres volt, a fürdőben viszont megnyitották a csapot. Elmosolyodtam. Szóval Renn felébredt. Mivel nem volt nálam gyufa, így ismét Renn szobájába mentem kotorászni, az egyik farmerja zsebében meg is találtam az öngyújtóját. Mire megtaláltam, a kávé is lefőtt. Levettem a tűzről a kotyogót és az illatos, fekete löttyöt egy csészébe öntöttem, amit a konyhaasztalra helyeztem, hogy Renn könnyen megtalálja. A zsályacsokrot átkötöttem egy madzaggal, majd beleállítottam a füstölő tartójába. Felszabadítottam a kandalló előtti teret, ahová a védőköveimmel kiraktam egy kört, majd öt darab oldáskövet helyeztem el csillag alakban a körön belül. A csillag tetejéhez egy füstölő tálkát helyeztem, amire pár tömjén gyantát szórtam. Emellé állítottam a zsályát. Fogtam az öngyújtót és a grimoiret, majd a kör közepére csüccsentem. Kikerestem a könyvből a megfelelő oldalt, szerencsére már tudtam, mit hol keressek még ha ezt a varázslatot nem is jegyeztem meg. A kinyitott könyvet az ölembe helyeztem, majd meggyújtottam a tömjént, aztán a zsályacsokrot. Rendesen befüstöltem a nappalit, az erős illatokra és a füstre mindjárt elő is bukkant Timmy, aki mérges volt. Próbált áttörni a védőkörön, de nem tudott, visszapattant róla, akárhányszor próbálkozott.
- Chaînes terrestre! - kiáltottam a lábaira fókuszálva, mielőtt eszébe jutott volna ismét Rennt zaklatni. Szellemlábai a padlóhoz dermedtek, egy láthatatlan lánc nem engedte, hogy megmozduljon. A levegő megtelt elektromossággal, ahogy Timmy haragja egyre nőtt. Átolvastam az igét, majd kántálni kezdtem.
- Âme lié à la terre! Vie après la mort vous attend, vie après la mort vou appeler. Aller! - kántáltam, miközben meglóbáltam a zsályát. Timmy üvölteni kezdett és próbált kiszabadulni a mágikus béklyójából, de nem tudott. Az elektromágneses erő egyre erősebb lett, még a hajam is égnek állt tőle.
- Partez! - kiáltottam erőteljesen a szellemre, aki kínok között vergődött, mert nem akart távozni. De a túlvilág már hívta, várta őt. Újra megismételtem az igét, mire minden közelben lévő elektromos eszköz bezavarodott vagy kisült, Timmy pedig úy üvöltött, mint akit elevenen égetnek. Nem sajnálhattam meg, egy szörnyeteg volt életében. Erősen koncentráltam az igére.
- Âme lié à la terre! Vie après la mort vous attend, vie après la mort vou appeler. Aller! Partez! - szólítottam fel ismét a kísértetet a távozásra, mire Timmy eltűnt egy hatalmas vakító fény kíséretében. Csak egy füstfelhő maradt utána. Becsuktam a grimoiret, majd kifújtam magam, míg a zsálya és tömjén teljesen el nem égett. Feltápászkodtam, a könyvemet a dolgozóasztalkára tettem, majd összekuporodtam a kanapén, hogy egy kicsit kipihenjem a megterhelő varázslatot. Sajnos a saját erőmből kellett dolgoznom, nem álltak mögöttem szellemősök, akik segíthettek volna nekem kölcsön adni az erejüket. Nem ismertem az őseimet, nem tudtam, hol nyugszanak, de bizonyosan odahaza francia honban. Itt csak a saját erőmre és energiámra voltam utalva és a grimoirera, amit Rivtől kaptam. Valahogy a magaménak éreztem a kezdetektől fogva, pedig valószínűleg Riv családjához tartozott a könyv. De már én is Riv családjához tartozom. Meg Detty is. Egy pár percre lehunytam a szemeim, a zsálya és tömjén illata túlságosan is ellazított.

↠ megjegyzés: time for witchcraft

Egy örökkévalóságnak tűnt felébreszteni Rennt, és már tényleg nagyon fáradt voltam, csak az elkeseredettségem és a könnyes szemem tartott még ébren, de utóbbi így is csípett már. Nagyon nyűgös voltam, de szépen simogattam Rennt, nem vertem fel csúnyán. Amint felébredt a csuklómat szorongatva, könyörögni kezdtem neki. Szegénykém hirtelen azt sem tudta, reggel van e vagy még éjjel, de elég volt csak megdörzsölgetni a szemeit és körülnézni a holdvilággal megvilágított, gyér fényű szobában, máris leesett neki a tantusz. Aztán megkérdezte, hány óra és a digitális órára pillantva morgolódni kezdett. Nagyon nem volt jó kedvében, csúnyán nézett rám, mire a szám még jobban legörbült és a szemem ismét megtelt könnyekkel. Fel kellett jegyeznem gondolatban, hogy Rennt soha ne ébresszem fel többé az éjszaka közepén, világosan látszódott, hogy utálta, ha felverik álmából. De csak ő volt ott nekem, no meg persze Patty is, de Rennhez jobban kötődtem valamiért. És a szellem is tőle félt. Csak ő nyújthatott számomra biztonságot, menedéket, védelmet. Rá voltam utalva. Nem önszántamból tartottam velük a semmi közepére, hanem mert a rendőrség így rendelte el, még csak haza sem engedtek, hogy búcsút vegyek Rivtől. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, ahogy a morgolódó Rennt néztem. Rossz ötlet volt, mindig csak rossz ötletek jutnak az eszembe. Egyedül is meg kellene birkózzam a problémáimmal, jelen esetben Timmyvel, de én másokra támaszkodom.
- Sajnálom, hogy felébresztettelek. - Letöröltem arcomról a legördülő könnycseppet, majd felálltam Renn mellől. Már éppen megindultam volna a szobám felé, mikor meghallottam a válaszát. Beleegyezett, hogy velem aludjon. Rögvest hátrafordultam, megfogtam a kezét és magam után húztam a szobámba, nehogy meggondolja magát. Bent feloltottam a kis éjjeli lámpát és szépen lesimítottam a gyűrött lepedőt. Az ágyneműn az én pihe puha otthoni huzatom volt egy pihe-puha otthoni kispárnával meg ráadásként hideg éjszakákra Detty még a kisbari gyapjúja puhaságú plédemet is elcsomagolta. Szóval Renn ma éjjel tényleg puha párnák között fog aludni, egy szava sem lehet! Lehuppantam az ágyra, betakaróztam a plédemmel, majd megpaskoltam a mellettem lévő helyet.
- Izé…ide feküdhetsz. - kicsi pír szökött az arcomra, miközben elindult, majd elkényelmesedett mellettem. Amint betakarózott, lekapcsoltam a kisvillanyt, hozzábújtam, bekuporodtam az oldalához, a fejemet a meztelen mellkasára hajtottam és átöleltem a hasát és az oldalát. Máris jobban éreztem magam. Gyorsan ellazultam majd két pillanat múlva már nyugodtan szuszogtam újdonsült, kényelmes párnámon. Hamar elnyomott az álom, amiben Renn tüzes vasvillával, hibrid alakban, őrült kacajjal kergette a jajveszékelő Timmyt, aki mind a két kezével a fenekét fogta. Amint Renn a vasvillával hátsón szúrta Timmyt, aki felvisított, mint egy kismalac, aminek a farkát húzzák, megszűnt a kép.
Másnap reggel kipihenten ébredtem Renn karjaiban. Ahogy a reggeli fényben felnéztem az arcára, dejavu érzésem támadt. Eszembe jutott az előző reggel, mikor csókot loptam tőle. Ó, azóta mennyi minden történt, pedig csak huszonnégy óra telt el. Eszembe jutott a csókja, amit a szikláknál kaptam tőle és az arcom azonnal lángolni kezdett. Shelly! Otthon vagytok, itt már nem játszhatod el ugyanazt! Detty ágya felé pillantottam, de nem feküdt benne, ugyanúgy szépen be volt ágyazva, mint tegnap. Hol lehet már??? Visszafordultam Rennhez és elnéztem egy darabig békésen nyugvó arcát. Édes volt, ahogy hortyogott, kisimult voltak a vonásai, mintha az élet nem rakott volna elég súlyt a vállaira. Reméltem, szépet álmodik. Óvatosan feljebb kúsztam, adtam egy gyengéd puszit nyomtam az arcára, majd kukac módjára összehúztam magam és elkezdtem mászni lefelé az ágyon. Nem sokra mentem vele, ezért hiperextra óvatossággal felemeltem az engem ölelő karját és a hasára fektettem. Kint már javában dúlt az élet, fél tizenegy múlt. Detty épp a konyhában pakolászott. Patty pedig a nappaliban készülődött. Eléggé furcsán nézett rám, mikor megjelentem a nappaliban. Aztán Renn szobája felé pislantott, majd az enyém felé és elvörösödött. Jajj, ne! Patty félreértette a helyzetet!!! El is felejtettem, hogy tetszik neki Renn!
- Patty, én meg tu.. - dom magyarázni, mondtam volna ki a teljes mondatot, de nem hagyta, hogy befejezzem, gyorsan elhadarta erős német akcentussal, hogy  elmegy megkeresni a műholdas telefont, amit tegnap előtt elhagyott az erdőben és Detty is vele tart segíteni. Csak pislogtam rá.
- A műholdas telefont? - kérdeztem vissza, mire Detty kilibbent a konyhából sugárzó mosollyal, majd úgy nézett rám, mint aki tudja, hogy rosszalkodtam, de őt ez egy cseppet sem bánja.
- Igen, az egyetlen kommunikációs eszközünket. Muszáj vele mennem megkeresni. Remélem, addig ti ellesztek nélkülünk is Kramer nyomozóval. - kacsintott rám, mire bevörösödött a fejem. Patty lesütötte a szemét és zavartan tovább pakolászott a hátizsákjába. Félreértették az egész helyzetet! Ám mielőtt még tisztázhattam volna magunkat, Detty folytatta a mondókáját közel hajolva hozzám.
- Patty említette az éjjeli hangzavart, ami Kramer nyomozó szobájából szűrődött ki. Hűűű, jól lestrapáltátok azt a szobát! Amikor reggel Pattyval benéztünk, két keresztet is vetett maga előtt és még én is csak pislogtam. Ahh Shel, elég nyúzottnak tűnsz, nem sokat aludhattatok az éjjel. Hajnalban jöttem haza és mikor benyitottam a szobánkba…édes látvány fogadott, ahogy egymásba gabalyodva aludtatok. Le is kaptalak titeket a digitális fényképezőmmel. - veregetett hátba csillogó szemekkel, majd csatlakozott Pattyhoz, aki félénken elköszönt tőlem.
- De…de..- csak ennyit tudtam kinyögni, mert Dettyék megindultak.
- Ja, hoztam haza egy rakat kaját, bepakoltam a hűtőbe meg a kamrába! Aztán jót ne halljak! - kiáltotta még hátra az ajtóból, majd mindketten távoztak. Egyedül maradtam Rennel. Ismét. De nem volt időm felfogni a hallottakat, épp csak bekukkantottam Renn szobájába, ami nappali fényben még rosszabbul festett, mint éjszaka, majd rohantam arcot és fogat mosni. Aztán úgy ahogy voltam, hálóingben, elkezdtem előkészülni a szelleműzésre.

↠ megjegyzés: time for misunderstanding

Renn ismét csak furán nézett rám, mikor megemlítettem neki a szellemet, ezért úgy döntöttem, hogy inkább hanyagolom a témát, nem akartam, hogy teljesen kattantnak nézzen. Bár talán már késő volt.
- Igen…biztosan a huzat. - mormogtam az orrom alatt fancsali arckifejezéssel. Amit ő huzatnak vélt, az valójában Timmy volt, csak nem látta. De higgye csak huzatnak, ha úgy tetszik. Úgy tűnt, Renn egy megrögzött racionalista, amit azért is furcsálltam, mert ő sem egy túl racionális teremtmény, ha jobban belegondolunk. Legalábbis az emberek szemében. Az én szememben sok minden volt, de legfőképpen kiismerhetetlen. Mindent olyan lazán kezelt, mintha a világ nem is lenne tele nehézségekkel. Felsóhajtottam. Aludni invitált, megfogta a kezem és az ágy felé húzott, miközben én azon gondolkodtam, miért tűnt el Timmy? Merengésemnek egy porfelhővel kísért csattanás vetett véget. Prüszkölni kezdtem. Lassan már semmin sem kellene csodálkoznom, mégis mindig megteszem. Pislogva, meglepett nagy szemekkel bámultam Renn ágyára, miután elült a por. Ráesett egy fél plafonnyi vakolat, aminek súlyától az ágy fehér zászlót lengetett és kitört lábakkal terült el a padlón. Renn ágy nélkül maradt, a szobája pedig úgy nézett ki, mintha világháború dúlt volna benne. Óvatosan rápislantottam. Mondanom sem kellett, hogy ezen már nem fogunk aludni, rájött magától is. Elég morcos hangulatba került. Egyik pillanatban még a kezemet fogta, a másikban meg már morgolódva nyitotta ki a szobaajtót és távozott a nappaliba a kispárnájával. Követtem őt, mert nem akartam egyedül maradni. Megálltam a dohányzóasztal mellett, mert Renn addigra már a kanapéra fészkelte magát és aludni küldött. Eléggé elszontyolódtam, ez is csak azt bizonyította, hogy nem vett komolyan. Majd biztos poénból rohantam át hozzá az éjszaka kellős közepén és bújtam be mellé az ágyba és direkt felizgattam, hogy aztán egy képtelen ötlettel előállva megszívassam, aztán pedig csak úgy poénból bebújtam a gardróbba és magamra zártam az ajtaját, mert épp olyan kedvem volt. Mindezt éjjel, mikor más örül, ha aludhat. Én is aludtam volna, ha tudtam volna. De nem tudtam és csak a védelmét kerestem. Rosszul tettem. A pajta védelme hamarabb eszembe juthatott volna, akkor nem járattam volna le magam feleslegesen.
- Jó éjt! - köszöntem el tőle morcosan, majd gyors léptekben átszeltem a nappalit, kinyitottam a bejárati ajtót és kisétáltam rajta. Megcsapott a hűs, éjszakai levegő. Ahogy ott ácsorogtam kint a vaksötétben, már mindjárt nem is tűnt olyan jó ötletnek a szabadban alvás. Megijedtem, barátságtalan volt a környezet, és a hangok. Gyorsan beszaladtam a pajtába, de az sem nyújtott barátságosabb látványt éjszaka. Felmásztam a szalmabálára, összekuporodtam és magamat átölelve megpróbáltam elaludni. De nem tudtam, bármennyire is mantráztam magamnak. A nyikorgó faágaktól, az állati hangoktól és a fura zajoktól és árnyékoktól képtelen voltam lehunyni a szemem. Az utolsó cseppet mégis valami szőrös izé tette a pohárba, ami hozzáért a karomhoz. Nem tudom, mi volt az, de nem is akartam megtudni, egy kiadós sikítást követően roham léptekben siettem vissza a házba. Mit roham léptekben? Őrült tempóban szeltem át a pajta és a ház közötti kis részt. Mikor már bent voltam, az ajtónak támaszkodva kapkodtam a levegőt. Timmy vagy szőrös izé, szőrös izé vagy Timmy?? Egyik sem volt bizalomgerjesztő, de Timmy most nem volt ott, nem akart elkapni. Renn valahogy elijesztette. Rettentő nyűgös és fáradt voltam, a digitális óra szerint már hajnali két óra is elmúlt. A szemeim önkéntelenül is könnybe lábadtak. Shelly, el ne bőgd magad! Aludnom kellett, márpedig egyedül nem fogok, nem akarok megint Timmyre riadni. Ki tudja, mikor tűnik elő ismét. És mivel Renn ijesztette el, talán ha vele maradok, nem fog előbukkanni és tovább zaklatni. Odasétáltam a kanapé elé, majd az alvó Renn fölé hajoltam.
- Renn. Hahó! Ébredj! - simogattam meg az arcát. Nagyon rossz kedvem volt már, de nem akartam csak úgy felrázni. Charlotte anyám is mindig ilyen kedvesen ébresztett, így nem riadtam fel rémülten álmomból. Talán Renn sem fog rám haragudni, ha kedvesen ébresztem. Közben az aláomló hajamból egy szalmaszál Renn orrára esett. Finoman leszedtem róla.
- Kérlek Renn, aludj a szobámban! Az ágyam kényelmesebb, mint a kanapé. Kérlek aludj velem, kééérlek! - kérleltem öt könnybe lábadt szemekkel, amint kinyitotta a szemét. Nem akartam magyarázkodni, úgysem hitt volna nekem. Nem hoztam szóba a szellemet, csak egyszerűen könyörögtem neki, hogy aludjon velem és megpróbáltam meggyőzni őt az ágyam kényelmének megemlítésével. Már az sem érdekelt, hogy ezek után mit gondol majd rólam, miért akarok minden áron vele aludni.

↠ megjegyzés: time for begging

Sírni kezdtem, persze, hogy sírtam, hisz hiába próbáltam szabadulni, hogy segítsek Rennek, nem tudtam. És megijesztett a gondolat, hogy a szellem bánthatja őt, nem akartam hogy baja essen. Főleg nem miattam. Ráadásul rosszul esett ahogy rám nézett, hogy nem hitt nekem, pedig őszinte voltam vele. Ott kuporogtam a gardróbban az egereket itatva, mikor egyszerre csak csend lett. Semmi kaparászás, semmi csattanás, csapkodás, nyikorgás, semmi. Vajon mi történhetett? Nem tudtam, hogy Renn nem szereti, ha felébresztik és olyankor olyan morcossá tud válni, hogy néha még a hibrid is megcsillan a szemeiben. Timmy szintén nem volt ezzel tisztában és mérgében egy vázát vágott Renn fejéhez. De a számításai a visszájára fordultak, ugyanis Renn nemhogy nem ájult el, hanem még józanabb lett, mint azelőtt. Csak a váza bánta, ripityára törött a kemény zsarukobaktól. Timmy még soha sem látott természetfeletti lényeket, ezért a sárgán villanó szemek és a morcona morgolódás úgy a frászt hozták rá, hogy lelohadt a lelkesedése és elmenekült a padlásra, annak is a legtávolabbi sarkába. Félt Renntől, többé nem akart a közelébe menni, azt hitte, hogy a férfi maga az ördög. Az ördöggel pedig még ő sem szórakozhat. Közben a padló nyikorogni kezdett, Renn ébren volt, hallottam, ahogy morgolódva becsukta az ablakot. Várjunk csak, ha ébren volt, akkor élt és ha élt és becsukta az ablakot, akkor nem sérülhetett le nagyon. Szipogtam még egyet, kettőt, de a könnyeim már apadni kezdtek a ténymegállapítástól. Renn közben egereket említett. Egerek? De hisz kitakarítottunk rendesen. Bár két nap elhagyatottság után is megjelenhetnek a kis rágcsálók. Reméltem, hogy zsaruka nem csap agyon egyetlen cuki kisegérkét sem. A padlórecsegés egyre közelebbről jött, míg végül kinyílt az ajtó. Könnyáztatta, maszatos arccal néztem fel a gatyák és pólók alól, mellől, felől, merthogy mindenhová jutott belőlük. Renn ismét a zsarumagazinját szorongatta csapásra készen.
- Kérlek, ne üss le! - szipogtam lebiggyesztett ajkakkal. Mért akart engem folyton agyon csapni egy újsággal???? Vagy azt hitte, én vagyok az egér??? Ahhoz egy kicsit túl nagy és túl vörös voltam. Amint a számára is világossá vált, hogy én nem egy kisegér vagyok, kiejtette a kezéből a magazint és intenzíven rám fókuszált a tekintetével. Bevörösödött a fejem. Aztán felajánlotta a kezeit és a segítségét, hogy kimászhassak a szekrényből. Lesöpörtem magamról a ruháit, felé nyújtottam a kezem, belekapaszkodtam és kimásztam a szekrényből. Végignéztem rajta, ujjaimmal végigsimítottam a haján, nem volt rajta sem, még egy icike picike sem. Sehol sem esett baja, zúzódásnak, sebeknek semmi nyoma nem volt.
- Hála az égnek, hogy nem esett bajod! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, miközben átöleltem a derekát és hozzábújtam a mellkasához. De a kérdésén meglepődtem, sőt mi több, összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá.
- Nem másztam, belöktek. Timmy volt, a szel…hagyjuk. - feleltem, miközben elengedtem Renn derekát, mert a szellem szóra mindig furán nézett rám. Körbenéztem a szobában, keresve a kísértetet, de az már nem volt ott, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Miért ment el, mikor olyan dühös volt még az előbb, hogy legszívesebben megölte volna Rennt??? Nem mintha bántam volna, hogy felszívódott, de kíváncsi voltam, mi történt.
- Renn, mit csináltál? Bármit is tettél, a szellem eltűnt. - mosolyodtam el, majd ismét megöleltem. Adtam volna neki egy jóéjt puszit, de az előzmények fejében nem lett volna tanácsos puszikkal megszórnom. Nem akartam, hogy olyannak lásson, ami nem voltam. Egy szajhának. Felsóhajtottam. Ideje lesz távozni. Timmy még a házban bujkálhatott valahol, nem tudtam, hogy a padláson a sarokban kuporog emésztve a látottakat, ezért gondolatban ismét a pajtát céloztam meg. Másnapra nem árt egy kiadós szelleműzés, az lesz az első dolgom, amint felébredtem.

↠ megjegyzés: time for escape

Timmy szelleme erőszakosabbá vált, amint rájött, hogy menekülni próbálok. Nem hagyhatta, hogy kicsússzon az irányítás a keze alól. Úgy kapott el a hajamnál fogva és lökött be a gardróbba, hogy azt hittem, ott maradok. Még szerencse, hogy egy kupac ruhaneműre pottyantam. Vak sötét volt odabent, az orromig sem láttam, de kintről minden hang beszűrődött. Volt egy kis rés, azon kukucskáltam ki, de sajnos nem sok mindent láttam. Kétségbe voltam esve, nem akartam, hogy a kísértet valóra váltsa az ígéretét. Először dörömbölni kezdtem az ajtón, de mivel Renn rám sem bagózott, így keresgélni kezdtem a sarkakban és csak reménykedtem, hogy undi kis pókok helyett valami használható tárgyat találok, amivel ki tudom lökni az ajtót. Egy gatyaféle, két gatyaféle, még több gatyaféle, pár póló került a kezem ügyébe, meg valami flakon, amit dezodorként azonosítottam. De lehetett akár paprika vagy gázspray is. Jól jött volna, ha Timmy történetesen nem lett volna szellem. De így nem sokra mentem vele, főleg hogy nem zárnyitó fújóka volt.  Egyre elkeseredettebbé és kétségbeesettebbé váltam, reméltem, Renn nem aludt el. Közben odakintről csapkodó, nyikorgó, csapódó hangok szűrődtek be. Járatni kezdtem a kobakom valami Szezám tárulj! kaliberű varázslat után. Hallottam Renn álmos hangját. Jajjj, csak tarts ki zsarukám, kérlek!!!! Timmy közben megunta, hogy sem a fél pár papuccsal, sem a félbetekert újsággal nem ért célt, ezért valami nagyobb és kreatívabb dologban látta a megoldást. Felnézett, a csillár pont rendi zsaru feje felett lógott. Egy pillanatra elgondolkodott, nem biztos, hogy jó ötlet ráejteni a méretes és nehéz világítóeszközt a férfira, mert szüksége volt még az erőtől és vágytól duzzadó testére. De aztán kisakkozta, hogy majd csak a kezére ejti rá, a fájdalom bizonyosan legyengíti annyira, hogy megszállja őt, aztán birtokba vegye végre a testemet. Ahhoz nem kellett kéz vagy elég volt csak egy használható kéz is. Amíg Renn a papucsával volt elfoglalva, addig kiszakította a helyéről a csillárt, majd ráhajította. De Renn közben felült, a csillár pedig a párnájára zuhant hatalmas csattanással. A szellem elvétette kicsit az irányt, de így sem találta el, hála a magasságos égnek! Timmy begőzölt, hogy sehogy sem tudja megszállni a testet, olyan vasakarata és mázlija volt a zsarukának, hogy még az ördög is feladta volna a megszállását. A nagy csattanásra összerezzentem és ideges lettem, nem tudtam a varázslatokra koncentrálni, komolyan féltettem Renn testi épségét. Gombóc nőtt a torkomban. Nem hitt nekem, pedig figyelmeztettem a veszélyre. De ő nem látta a szellemet, hogyan védekezhetne ellene?
- Renn!!! - sikkantottam a nevét kétségbeesetten. Most neki volt szüksége védelemre és én cserben hagytam őt, nem tudtam megvédeni. Kudarcot vallottam. Timmy közben teljesen vérszemet kapott, a szellemaurája vörösbe váltott, iszonyat paprikás hangulata kerekedett. Bent is éreztem a feszültséget és a kis résen keresztül láttam a vörös jelenést. Oooóóó! Éreztem, hogy nagyon rossz vége lesz a dolognak. Próbáltam kirúgni az ajtót, de nem ment, Timmy valahogy nem hagyta. Közben ő felkapta az egyik szekrényen heverő vázát és Renn fejéhez vágta, ami hangos reccsenéssel tört darabokra. Úgy megijedtem, hogy a szívem kalimpálni kezdett, a gombóc még erősebb lett a torkomban, a szemem sarkában könnycseppek jelentek meg, majd egy pillanattal később eltört a mécses. Zokogva próbáltam kitörni a szekrényből, mindhiába. Lankadtan dőltem neki a falnak és felhúztam a térdemet a mellkasomig.
- Renn!!! Renn…Renn…- zokogtam a nevét csendesen, miközben a fejemet a térdemre hajtottam.

↠ megjegyzés: time for crying

Renn nem hitt nekem. Nem hiszi el a szellemet? De miért nem? Hisz igazat beszélek! Talán nem hitt volna a szellemekben??? Hiába ismételtem el neki harmadjára is, hogy itt van a kísértet, szellem, földöntúli jelenés, vagy nevezzük, aminek akarjuk, de szavaim süket fülekre találtak. Úgy nézett rám, mint valami dilibogyósra. És a szavaiból és a pillantásaiból az is lejött, hogy megkérdőjelezi az erkölcseimet is. Gombóc kezdett formálódni a torkomban, de nem volt időm azon keseregni, hogy mennyire elszúrtam a dolgokat. Renn a boxerén növekvő dudorral volt elfoglalva, ami valljuk be, elég kellemetlen volt abban a szituációban és ami arra késztette a szellemet, hogy ne megölni akarja a zsarukát, hanem hasznosítani. Na de abból nem eszik! Kivédtem az első támadását, amit a karom bánt, de legalább Rennt nem ütötték le a saját magazinjával, amivel percekkel ezelőtt még engem akart agyon csapni. Ám mikor rátenyereltem véletlenül Renn duzzadó férfiasságára, ami így még nagyobbá vált, azt hittem ott ásom el magam menten szégyenemben. Ha eddig megkérdőjelezte az erkölcseimet, ezek után nem is merek bele gondolni, mit gondolhat rólam. Azért némiképp örömmel töltött el, hogy megkívánt engem és ennek a vonzalomnak szemmel látható jele is volt, de kínosan éreztem magam, mert egyrészt nem terveztem rátörni, rámászni és felizgatni, másrészt meg ott volt az a fránya kísértet, aki odafagyott a levegőbe. Renn istent kiáltott, ami nem jelentett sok jót. Láttam az arcán, hogy mérges lett rám, összeszorult a szívem. Összehúztam magam egészen kicsire, miközben a fájós karomat simogattam és behunytam a szemeim. Azt vártam, melyik pillanatban ordítja le a fejem, hogy kotródjak ki a szobájából. De nem tette, helyette közölte, hogy aludjunk. Dejavu érzésem támadt. A barlangban is valami hasonló történt. Ott ültem az ágya szélén és nem moccantam, miközben ő hátradőlt és megpróbált magán uralkodni és aludni. A szellem még mindig csak pislogott, ilyen jelenetet valószínűleg még ő sem látott. Megsemmisülten ültem és meredtem magam elé. Én tehetek erről az egészről. Nem volt jó ötlet mindjárt Rennhez szaladni félelmemben, de nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Ismét. És rosszul sült el a dolog. Azt hittem, Rennel ketten majd gátat szabunk a kísértetnek, de ő nem hitte el, amit én láttam is. Már nem is mertem neki azt mondani, hogy a levegőt se látja, mégis az élteti. Biztos azt hiszi, szórakozom vele és bemásztam hozzá felizgatni, aztán meg itt kínzom, visszakozom és hazudozom.
- Rendben. Aludjunk. - feleltem, de eszem ágában sem volt lefeküdni. Nem is tudtam volna békésen elaludni, a szellem nem hagyta volna. Rossz kedvem lett és legszívesebben agyon csaptam volna ezt a Timmy Hendrickset. Merthogy fénykorában ez volt a neve. Csúnyán néztem rá.
- Emma, ne nézz így rám! Szeretlek! Értünk teszem. - magyarázta, majd ujjait figyelmeztetően felemelte.
- Ahhhhhh!!! - kiáltottam fel dühösen, mert már nem bírtam elviselni, elegem volt az emmázásából, abból, hogy miatta elszúrtam még a maradék esélyeimet is Rennél és mert nem hagyott aludni, mikor annyira fáradt voltam már. Nyűgös lettem és Renn még hülyébbnek nézhetett, de nem érdekelt. Eldöntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha kint alszom a pajtában. Miattam akarta Timmy megszállni Renn felizgult testét, engem akart, mert azt hitte, hogy Emma vagyok. De ha én már nem leszek a házban, nem lesz értelme megszállnia őt. A házhoz van kötve, nem a pajtához és az erdőhöz. És Renn is könnyebben le tud csillapodni. Vagy nem tudom. A gombóc erősödni kezdett a torkomban. Hamarabb is eszembe juthatott volna, megkíméltem volna magunkat ettől a kínos szituációtól. A szikla vájatot is kibírtam, a pajtát is ki fogom. Talán a szalmabálán majd el tudok aludni. Holnap reggel pedig elűzöm a szellemet és este már nyugodtan aludhatok a saját ágyamban. Vagyis túlzás, hogy a saját ágyam, mondjuk úgy, az időszakos ágyamban. Hiányzott Riv, és Detty is. Hülyeség volt azt hinni, hogy pár nap után Renn majd tárt karokkal fogad az ágyában. Hülye módon már ragaszkodni kezdtem hozzá és nem akartam, hogy rosszul alakuljon a kapcsolatunk. Bár nem a derekához kellett volna bújnom, lehetett volna annyi eszem, de nem gondolkodtam, nem volt rá időm. Nagyon be voltam parázva. Renn nem is sejti, honnan is tudhatná? Azt hiszi, csak szórakozom vele. A szellem várakozó pozícióba helyezkedett, várta, hogy zsarukám elaludjon végre és megszállhassa őt. Én úgy tettem, mintha én is aludni készülnék, Renn mellé feküdtem, ám két másodperccel később felpattantam, átgurultam zsarukán, amivel gondolom ismét csak rossz pontot gyűjtöttem be magamnak, majd egy nagy lépésben az ajtóhoz léptem és lenyomtam a kilincset, ám nem jutottam ki rajta, mert a hajamnál fogva rántott hátra a szellem, mire én felsikítottam, majd egy nagy lendülettel belökött a gardróbba és rám zárta az ajtaját. Szerencsére puhára estem, de nagyon kétségbe estem.
- Renn! Segíts! Ne aludj el! Reeeeenn!!! - dörömbölni kezdtem az ajtón, de mintha meg sem hallották volna. Nem bírtam elviselni a gondolatot, mi lesz ha Renn elalszik és Timmy átveszi a teste felett az irányítást. Nem akartam, hogy annak a férfinak a képében erőszakoljon meg, aki nagyon megtetszett nekem. Én Rennel akartam együtt lenni és nem a Renn testében piócaként tanyázó mániákus zaklatóval. Közben a szellem kicsit fel akarta gyorsítani az eseményeket, ezért felkapta Renn papucsát, a fejére célzott és lesújtott vele…

↠ megjegyzés: time for attack

Oké. Bele sem gondoltam, hogy milyen lavinát indítok el szimplán csak azzal, hogy bemásztam mellé az ágyba. Sajnos igaz a mondás, hogy könnyebb bocsánatot kérni utána, mint engedélyt előtte. De én bekéredzkedtem volna rendesen, ha a helyzet nem lett volna sürgős. Már pedig az volt, mert egy dühös szellem nem fogja megvárni, míg te bekopogsz az ajtón. És én nem akartam be sem jutni ezen az ajtón. A legfőbb bibi mégis az, hogy nem tudsz kizárni egy kísértetet sehonnan, mikor könnyedén keresztül tud menni szinte bármin. De Renn védelmében talán nem tud tenni velem semmit. A szellem, ahogy az várható volt, meg is jelent és nem volt túl vidám kedvében. Nem volt időm teketóriázni, nem akartam látni az ijesztő fejét, ezért szó szerint letepertem Rennt, és rémülten magunkra húztam a paplant. Szegénykém beverte a fejét a nagy ijedtségemben való hátradöntésem közepette. Hoppácska!
- Jujj, nagyon sajnálom! - nyúltam fel és megsimogattam a feje búbját, de aztán rájöttem, ezt talán mégsem kellene, ezért visszahúztam a kezem. Zaklatott voltam. Abban a gyermeki hitbe akartam ringatni magam, hogy a paplan majd megvéd a szellemtől és ha nem látom, akkor eltűnik. Renn közben válaszokat akart, teszem fel jogosan. Nem tudtam, mennyi időnk lesz cseverészni a dühös szellem mellett.
- Igen. Mert melletted biztonságban érzem magam. És a kísértettől. - feleltem gyorsan előzőleg feltett kérdéseire. Éreztem a mozgolódást a paplan körül, éreztem a hideg fuvallatot.  
- De már itt van. És nem jóindulatú. Bántani akar. - bújtam szorosabban Rennhez. Én rémült és ijedt voltam, de ő inkább…izgatottá vált és félreértette a közeledésem, mert rajta feküdve éreztem, hogy ott lent kezd szűkössé válni a boxeralsója. Mon dieu! Hogy magyarázom ezt ki??? Renn nyilvánvalóan nem látta a szellemet, hogy is láthatta volna??? Pedig a szellem akkor is ott volt és én tényleg nem azért másztam be hozzá, hogy elcsábítsam. Más alkalommal repestem volna az örömtől, hogy végre megtörtént a csoda és izgatónak talált és talán máshogy alakult volna az este, de nem akartam, hogy Renn elveszítse a fejét, mikor egy szellem éppen azon mesterkedett, hogyan öljön meg minket. De persze a dolgok miért is úgy alakultak volna, ahogy azt én szerettem volna? Renn nem könnyített a helyzetemet, sőt. Ujjaival ráfogott egyik keblemre és még meg is fogdosta.
- Renn! - sikkantottam a nevét és kapkodni kezdtem a levegőt. Neeee, neeeeeeee! Ne most! az arcom lángba borult, nyeltem egy nagyot. Nem izgulhattam rá ilyen helyzetben!!! A tapizós zsaruka abbahagyta a melleim fogdosását és elnézést kért, mert félrenyúlt. De ennyire???? A szellem közben azon morfondírozott, hogy mit tegyen Rennel. A sikkantásomra azonban felfigyelt és próbálta a takarót lerángatni rólunk. Egyidőben húzta le ő és rúgta le Renn a paplant. Renn felült és engem is felültetett. Körbenéztem a szobában és megláttam a szellemet, aki intenzíven bámult a mellkasom felé. Aztán Rennre pillantottam, ő úgyszintén. Nem mertem lenézni, de éreztem, hogy valami nem stimmel. Ám mégis lepillantottam és megláttam, hogy az egyik pántom lecsúszott a vállamról és az a mellem, amit az előbb még Renn simogatott, most pucéran meredt a holdfényben. Abban a pillanatban ismét megsemmisültem kicsit. Miért??? Miért nem tud a ruha egyszerűen rajtam maradni??? Most már a hibrid zsaru, a kukkoló animágus, a perverz halászbácsi mellé még egy zaklató szellemet is feljegyezhettem a „Láttam Miss Michelle Noiret kis dombocskáit” listára. Annyira elhagyatott volt ez a hely, annyira, hogy már három nem kívánatos személy, vagyis kettő, meg egy halott félszemély nyerhetett bepillantást a ruhám alá. Ilyen is csak velem történhet meg! A szellem ledermedve nézte, amint Renn a ruhámat igazgatta, miközben arról magyarázott, hogy egy rendes nő nem mászik csak úgy be egy férfi ágyába alvás célzattal, csak ha arra vágyik, hogy a férfi a magáévá tegye. A szellemről Rennre siklott a tekintetem, úgy néztem rá, mint aki nem hisz a fülének. Tudtam volna vele vitatkozni, mert lehet az ő ágyából nő nem mászott még ki úgy, hogy ne merítkezett volna meg benne legalább egyszer, de nem csak ilyen férfiakból áll a világ. És nemcsak olyan nőkből.
- Talán én leszek az első ilyen nő, aki csak aludni akar jelen pillanatban. - feleltem neki, de már megint nem rá, hanem a mögötte álló szellemre néztem, aki valamiért dühösen meredt Rennre. Ajjajj, nem lesz ez így jó. Nem tudtam kire figyeljek, a vérben forgó szemű kísértetre, aki felemelte Renn zsarumagazinját, vagy a még mindig magyarázó Rennre, aki közben belecsavart egy plédbe és nem is sejtette, hogy éppen lecsapni készülnek rá. Mondhatni a saját fegyverével.
- Legközelebb kopogok is. Ha lesz legközelebb számunkra. És hogy mitől? Ami a hátad mögött van. - feleltem, és ijedten néztem farkasszemet a szellemmel. Nem jó ez így, ebben a plédben nem tudok mozogni. Letekertem magamról a plédet, mert abban a helyzetben csak hátráltatott volna.
- Emma…ezt nem teheted! Te az enyém vagy! Csak az enyém!!!! Ebben a testben meg is kaplak! - felelte és készült lesújtani Renn fejére a vaskos újsággal.
- Vigyázz Renn! - már ugrottam is, hogy megakadályozzam, hogy a szellem leüsse Rennt. Tudtam mire készült. Egy testet könnyebb úgy megszállni, ha eszméletlen, mert olyankor az akarata is kikapcsol. A szellem Renn helyett az én karomat csapta meg az újsággal hatalmas csattanással, ami a földön landolt.
- Áuuu!!! - estem le vissza az ágyra. De valami nem stimmelt, valami dudorra érkezett az egyik tenyerem.
- Nem vagyok Emma! És nem hagyom, hogy megszálld Renn testét! - kapkodtam a levegőt, de körülöttem addigra már csend volt. A szellem is meredten állt és nézett rám. Éreztem, hogy a dudor a tenyerem alatt még nagyobbá és keményebbé vált. Abban a pillanatban tudtam már hova tévedt a kezem. Lassan fordítottam a fejem a karom irányába és vörösen izzó fejjel konstatáltam, hogy valóban Renn férfiasságára tenyereltem rá. És még én próbáltam bizonygatni neki, hogy nem azért jöttem, hogy őt elcsábítsam. Ebből nehéz lesz kimagyarázni magam.
- Én…sajnálom! Nem volt szándékos. - nyeltem egy hatalmasat, miközben elkaptam a kezem a boxeréről, majd zavartan öleltem át a vörösre csapott kezemet. Magamra maradtam egy félig felizgult férfival és egy mániákus szellemmel. Csodás éjszakának néztem elébe. Detty, könyörgöm, érkezz meg minél hamarabb és segíts!!!!!

↠ megjegyzés: time for misunderstanding

Azt hittem, ha visszaértünk a szállásra, majd végre nyugtom lesz, rendesen pihenhetek egy rendes ágyban, tisztán és illatosan a párnák között. De a történések ismét csak nem a terveim szerint zajlottak. Igazából már meg sem kellett volna lepődjek azon, hogy megint csak van valami, ami a szívérgörcsöt hozza rám, de nem egy borzadály kísértetre számítottam. Erre nem lehet felkészülni. Szélsebesen vetődtem be a paplan alá Renn lábaihoz. Az enyhe lábszag árulta csak el, hogy valószínűleg nem fürdött a nagy kaland után. De meg lehetett érteni, bizonyosan kifáradt, hisz még engem is a hátán kellett cipeljen egészen hazáig. És abban a pillanatban a lábszag volt a legkisebb gondom, elvégre egy rosszindulatú szellem piszkálta meg kedves álmomat. Mondjuk most belegondolva lehet nem volt jó ötlet csak így beugrani Rennhez és összekuporodni közel az ágyékához, de akkor ott abban a helyzetben nem azon járt az agyacskám, hogy mennyire intim helyre csöppentem. Úgy gondoltam, hogy biztos meglepi, hogy ott talál, de ha elmagyarázom, miért is jöttem, talán nem fog kipenderíteni maga mellől. Renn közelségétől múlni kezdett a remegésem, ám akkor kicsit mocorogni kezdett, majd felült, amitől az intim testrésze, amit csak egy boxeralsó fedett, konkrétan az arcom alá került. Mon dieu!!!! Renn, feküdj visszaaaaaaaa!!! Moccanni sem mertem, még levegőt is alig vettem, mert ha megmozdultam volna, akkor az orrom tuti a férfiasságát nyomogatta volna meg. Ekkor a paplan hirtelen lerepült rólam és én rémült tekintettel néztem fel Rennre, aki meglepetten pislogott vissza rám. Mintha odafagyott volna alám. A keze a levegőben maradt és valami vastag izét tartott benne, ami egy másodperccel később ki is esett és a fejem mellett landolt. Most egy új érzelemkifejezés ült ki az arcára, amit eddig még sose láttam. Sikerült egy új arcot elővarázsolnom a drága zsaruka rejtett palettájából. A totálisan meglepődött arcát. Kicsit megemeltem a fejem, majd oldalra néztem, hogy lássam, mi esett ki a kezéből. Valami zsaruújság lehetett az, mert egy hatalmas fegyver és egy rendőri jelvény volt az elején. Várjunk csak! Ha nem fagyott volna le, akkor most agyon lennék ütve egy rendőrmagazinnal??? Ismét felpillantottam, immár félve. Éppen szóra akartam nyitni a szám, hogy előadjam, ez nem az, aminek látszik, ám ő megelőzött és megkérdezte, hogy mit művelek a lábai között. Ez jó kérdés, mert én sem tudom, hogy került a férfiassága ilyen hirtelen az aurámba.
-  Ez nem az aminek látszik. - kezdtem bele a mondókámba és kicsit feljebb ereszkedtem, de így meg konkrétan az ölébe kerültem. Át kellene mászni a lábán, de hova rakjam a kezem addig??? A fejem vörösödni kezdett, még szerencse, hogy nem oltott lámpát.
- Én csak szeretnék veled aludni, mert félek. Egy kí…- ám belém fojtotta a szót az ajtón átsikló szellem, aki vérszemet kapott, amint meglátott engem és az alattam ülő rendi zsarut és végighúzta az ujját a nyakán jelezve, hogy ne számítsunk semmi jóra ezek után. A szívem az majd kiugrott a helyéről, gyorsan átöleltem Rennt hanyatt döntve őt az ágyon, majd magunkra húztam a paplant úgy, hogy a fejem se látszódjon ki belőle és remegve bújtam hozzá meleg bőréhez.
- Itt van. - suttogtam remegő ajkakkal a mellkasára borulva.

↠ megjegyzés: time for awkward situation

Elég időt hagytam Rennek és Pattynak, hogy megbeszéljék a dolgaikat. Fürdés, kencézés és egy kis boszorkányos sebgyógyítás után kiosontam a konyhába egy pohár vízért. Már egyikük sem volt kint. Patty a fürdőben dudorászott, hallhatóan nagyon boldog volt. Felsóhajtottam, majd kinyitottam a csapot és egy pohárba engedtem a vizet. Az ablakhoz sétáltam és kinéztem rajta, a hold szépen világított, de még nem volt telihold. Bár már közeledett. 1-2 nap. Reméltem, nem tanyázik vérfarkas itt a közelben. Renn hibrid volt, és a hibridek szerencsére nem változnak át teliholdkor. Rosszul is elsülhetne a dolog, ha egy vérfarkas Dettyre támadna. Bele se mertem gondolni, inkább belekortyoltam a hűsítő vízbe. Ránéztem az órára, már este tíz óra volt és Detty még sehol sem volt. Hol van már? Egész éjjel vadászni lesz? Miután megittam a vizet, visszasétáltam a szobámba, majd bebújtam a paplan alá, leoltottam az éjjeli lámpát és elaludtam. Egyszercsak arra ébredtem, hogy nincs rajtam takaró és valami szellő felsuhintotta a hálóingemet a fejemre. Pedig úgy emlékeztem, becsuktam az ablakot éjszakára. Lehúztam a fejemről a hálóingem és abban a pillanatban az ereimbe fagyott a vér. Egy rémséges, áttetsző arc nézett le rám kiéhezett szemekkel. Belém fagyott a kitörni készülő sikoly is. Úgy éreztem magam, mint egy horrorfilmben. Pattynak igaza volt, mikor szellemekről duruzsolt nekünk. Pontosan azzal néztem farkasszemet. Egy kísértettel. A férfi nagyon ijesztő volt, a mellkasa csupa lyuk volt, mintha szitává lőtték volna. Az orra és szája alatt valami folyadék száradt oda. Gondoltam alvadt vér, mert ilyen kékesen áttetszősen nem lehetett pontosan kivenni. De rémisztő volt és intenzíven engem bámult. Reszketni kezdtem. Először meglepődött, hogy láttam őt, majd az arcomhoz ért. Ért volna, de keresztülsiklottak ujjai rajtam. Kirázott a hideg.
- Emma, hiányoztál. - suttogta a fülembe, amitől csak még jobban felerősödött a remegésem.
- Én…én nem vagyok Emma. Michelle a nevem. - feleltem remegő hangon, de mintha meg sem hallotta volna. Elfordítottam a fejem. Az óra éjfélt ütött.
- Detty? Itt vagy? - a hangom egércingogás volt csupán, de a nővérem így is jól hallotta volna, ha ott lett volna. De nem volt sehol. Szellemajkak értek az arcomhoz, a bőröm ott jéghideggé vált. Emlékképek szállták meg a kobakom, de ezek nem az én emlékképeim voltak, hanem a szellemé. Egyszerre minden világossá vált számomra. Hogy ki a szellem, mit keres itt és miért hiszi azt, hogy Emma vagyok. Gombóc formálódott a torkomban, mert nagyon nem tetszett az, amire rájöttem. A kísértet életében egy zaklató volt. Egy mániákus zaklató és erőszaktevő. Amint ujjai materializálódtak és végigsimított rajtam, tudtam, hogy ez így nem lesz jó. Egy pillanat alatt történt az egész. A takarót rádobtam a materializálódott végtagjára, hogy lelassítsam, majd szélsebesen az ajtóhoz rohantam, feltéptem és gondolkodás nélkül szaladtam be Renn szobájába. Nem kérdeztem, bemehetek e, nem törődtem a formalitásokkal, csak rohantam, és már be is bújtam a paplan alá. Egy szellem könnyedén siklik át mindenen és ott tűnik fel, ahol csak akar a házon belül. Ez pedig házhoz volt kötve, nem személyhez. Mert akkor nem itt lenne, hanem Emmánál valószínűleg. Szóval gyors kellett, hogy legyek, minél gyorsabban el akartam érni Rennig. Felkúsztam a derekáig, majd összekuporodtam. Rettenetesen féltem, reszkettem és nem volt velem sem Detty, sem Riv. Csak Renn közelsége adott biztonságot, csak mellette éreztem a védelem nyugalmát. Átkaroltam a derekát és a remegésemmel küszködtem. Nem akartam felébreszteni őt, de ha a szellem itt is megjelenik, úgyis fel fog ébredni. Egyszer már találkoztam egy szellemmel és átsegítettem őt a túlvilágra, de ő kérte is tőlem. Ez a kísértet pedig rossz volt. Életében is halála után is. Valahogy a túlvilágra kell küldenem. De sajnos nem ment az olyan könnyen, rituálé kellett hozzá.

↠ megjegyzés: time for creepy