Mikor hozzám ér lesöpröm magamról az ujjait. ~ ... vagy másképpen fogalmazva, miattad ment tönkre minden. Legalábbis nagyobb részt szerepet játszottál benne. ~ mosolyogtam ironikusan. ~ Most felveszed ezt a menekülős kis ribancos arcodat? ~ vontam fel az egyik szemöldökömet. Annyira átlátszó. ~ Tudod mi a különbség kettőnk között? Te egy kiégett szökevény vagy. Nekem sosem kellett menekülnöm. Alja nép vagy Tati és ezt te is tudod. Csak nem értem miért játszod el ezt... hogy nincs szükséged senkire. Még a hülye is látja, hogy lassan belebolondulsz ebbe a reménytelen helyzetedbe. Lassan mindenki elhagy... ezen a helyedben talán elgondolkoznék. ~ léptem egyet hátra. Ennek az estének már így sem úgy sem lesz jó vége. ~ Én nem tudok meghalni. Halhatatlan vagyok. ~ kivéve a tölgyfakarót, de arról már Klaus intézkedik, hogy egy darab se maradhasson belőle. Odaléptem a bejárathoz és megigazgattam az ingemet. ~ Ég veled Tatia! ~ néztem vissza rá kissé szomorkásan, de mégis magabiztosan. Csak abban voltam biztos, hogy jól döntöttem. Mivel már Klaushoz sincs köze így a családunkhoz se. Most már ezt a szálat is lezártam. A család érdekében. Sosem lettem volna képes elengedni őt, ha nem adatik meg ez a gyermek. Nem akarom még ezt a legkisebb esélyét is kockáztatni annak, hogy a gyermek rossz kezekbe kerül. A legjobb mindenki számára ha nem kockáztatjuk meg, hogy Tatia féltékenységből vagy bosszúból megölje az új unokahúgomat, öcsémet. Kilépve az épületből megcsapta arcomat a hűvös nyári éjszaka melege. Már csak egy dologért imádkoztam. Soha többet nem akarom látni ezt a nőt.
Olké, tényleg semmi értelmét nem láttam még egy szót fecsérelni rá. Folyton azt hajtogatta, hogy nem ismerem jól a szent családját, de bebizonyította, hogy ő nem tudja, én ki vagyok valójában. Ha tudná, nem vágna a fejemhez ilyen dolgokat. Ám ha így érzi jól magát, tegye. Hordjon el mindennek, fenyegessen... nekem nyolc. - Na igen. Mondja az egyik legértékesebb személy... egy eredeti. - Horkantam fel gunyorosan és nagy szerencse, hogy kisétált a bárból. Én magam is megtettem volna záros határidőn belül, így pedig már tényleg semmi nem tartott vissza a távozástól. Mire kiléptem, addigra Elijah-nak és szavainak és az emléke is elillant és nem maradt már, mint a nyugtató egyedüllét. És a felismerés, miszerint akárhogy is, de el fog kezdődni egy teljesen új, másik korszak az életemben méghozzá minden olyan dolog nélkül, ami a múltamba tartozott.
Tisztában voltam azzal, hogy Kendra nem igazán fog örülni annak, hogy leléptem. Erősen tiltakozott ellene, de nem fogok mellette ücsörögni vagy éppen sokkal kellemesebb tevékenységet végezni, miközben egy hatalmas sötétség lakozik a fejemben. Válaszokat akarok, hogy mégis miért nem emlékszem a dolgokra. Mert lehetetlen, hogy egyszerűen csak úgy kiessenek a dolgok.. Biztos, hogy történt még valami más is. Kendra jó a hazugságokban és én is. Viszont azt hiszem, már mind a ketten átlátunk a másikon annyira, hogy tudjuk mikor titkol valamit. Mivel nem tudom hova menjek, hogy eszembe jusson valami úgy gondoltam, hogy ha nem éppen vagyok józan valami beugrik. Ezért az egyik kis szórakozóhelyen kötöttem ki, ahol rögtön helyet is foglaltam az egyik bárszéken. - Egy whiskyt légyszíves. - Szóltam oda a pultosnak közben a tenyereimbe temettem az arcomat és vártam a megváltást.
Kezd szürkülni.. Szeretem ezt a napszakot, változást sugall a környezet felé, utána pedig a sötétségé a hatalom... Este pedig csak azok vannak az utcákon, akik elég bátornak, erősnek hiszik magukat, vagy csak nem tudnak a természetfelettiről - legalábbis ebben a városban. Hogy én mi vagyok?! Vakmerő, aki űzi az ismeretlent.. Talán ezért döntöttem úgy, hogy sétámat megszakítva felfedezem, milyen itt az éjszakai élet... Amíg sétáltam szépen beesteledett, néhány fiatalt követve pedig hamar megtaláltam az első szórakozóhelyet. Gond nélkül jutottam be, a zene pedig hangosabb lett. Figyelmesen pásztáztam körbe a teret, arra viszont nem számítottam, hogy valaki elkapja a derekam és megpróbál magával húzni. Éreztem, ahogy a nyakamba liheg, bűzlött a piától. Nem kellett hihetetlenül érzékeny szaglás, hogy ezt megállapítsam. - Rohadt gyorsan vedd le rólam a kezed... - sziszegtem dühösen hátra, majd mikor rájöttem, hogy semmibe veszi a szavamat, egyszerűen leszaggattam a ruhámról az ujjait. Fájdalmasan felszisszent, talán el is tört az ujja, de nem hatott meg. Magának csinálta. Hatásos belépő volt.. Egész sokan felfigyeltek a párosunkra. Végül nagyot szusszanva masíroztam el a bárpultig, ahol morcosan kértem magamnak valami töményet. Ez a szerencsétlen elcseszte az estémet. A ruhámra pillantva láttam meg, hogy az is elszakadt.. Nem nagyon, de ha valaki alaposabban megnéz annak ellenére is látszik, hogy eligazgattam magamon. Mocsok.. A kedvenc felsőm volt.. Idegességemben a pulton doboltam a körmeimmel, nem foglalkozva azzal, hogy bárkit is idegesíthet.. A zene úgyis elnyomta ezt az apró zajt.
Amíg vártam az italomra, szinte ordítoztam magamnak. Emlékezz, már te idióta! Valamit rejteget Kendra már csak rá kell jönnöm, hogy mégis mi az. Lehet, hogy köze van ahhoz, hogy nem emlékszem mi történt azután, hogy eljöttem otthonról. Legutoljára arra emlékeztem, hogy eljöttem otthonról. Viszont akkor sokkal jobb idő volt ez határozottan állíthatom. Talán tavasz.. De most olyan volt, mintha visszamentünk volna az időben és már tél lenne. Vagy csak lehet egy ilyen napot fogtam ki. Mindegy.. Az egyszer biztos, hogy valami nagyon nem stimmel. Felemeltem a fejemet, mikor a pultos odarakta elém a whiskymet. Nem tellett bele egy másodpercembe sem, hogy felhajtsam és intsek a következőért. Közben egy picit körbenéztem és a táncparkett közepén megpillantottam egy lányt, aki láthatóan nem kért az éppen rá nyomuló srác társaságából. Közbe akartam avatkozni, de elég könnyen lerázta magáról. Ahogy közelebb ért hozzám, akkor éreztem meg, hogy ő is vérfarkas csak úgy, mint én. Visszafordultam a pult felé, habár mindenki őket bámult az előző kis műsor miatt. Én inkább felhajtottam a második pohár whiskymet is, majd pedig oldalra pillantottam a vörös szépségre. Hirtelen beugrott a fejembe egy arc, de fogalmam nincs, hogy miért mert nem emlékszem, hogy valaha is láttam volna. A fejemben éreztem egy pillanatnyi szúrást és ökölbe szorult a kezem. Nem tudom, hogy mihez kezdjek ezzel az egésszel viszont abban reménykedtem, ha beszédbe elegyedek vele talán több kép ugrik be a fejembe. – Elég szépen elintézted a srácot. – Szóltam oda hozzá. Beszélgetés kezdeményezésének ez is elég. A többi meg remélhetőleg jön, majd magától.
Annyira lefoglalt a pillanatnyi dühöm, hogy meg sem néztem, ki mellé dobtam le magam. A közvetlen közelében éreztem valami furcsát, de zavart voltam még az előbbiek miatt, így nem foglalkoztam vele. Sokkal inkább az kötötte le a figyelmemet, hogy lehúzzam az elém pakolt italt. Keserű volt és erős, marta a torkomat, én viszont ügyet sem vetettem rá. A következő italom már gyengébb volt, valami koktél, amire a listán ráböktem. Finomabb is volt és jobban is esett. Fél szemmel figyeltem a kisebb tömeget, ezzel együtt észrevétlenül mértem végig a mellettem ülő fickót. Sötétszőle vagy világosbarna haja - a fényviszonyok miatt kétesélyes volt meghatározni - jól fésült, mélyen ülő szemeiben zavartságot láttam. - Öhh... - fordultam felé csodálkozva, hogy látta a kis akciómat, hisz nem épp úgy nézett ki, mint aki érzékeli vagy legalább érzékelni akarja a külvilágot. - Kössz?! - vontam fel a szemöldömet. Nem szokásom köszönetet mondani, de most épp annyira megteszi, mint bármi más. - ... próbáltam finom lenni... - vigyorodtam el végül visszafordulva az italom felé. Valahogy elégedettséggel töltött el az elismerés.. Na meg az is, hogy magamhoz képest higgadtan kezeltem a helyzetet.
Egyelőre próbáltam kizárni a fejemből Kendra-t meg az egész vele kapcsolatos zűrzavart. Volt azaz érzésem, hogy valamit megtudhatok, ha egy kicsit ki is nézek a fejemből nem csak bezárkózok a gondolataimba. Mert, ha végig gondolkozni fogok csak akkor nem jutok előre. A nagy sötétségben kereshetek kutathatok.. Ha egyszerűen nincs ott nem fog egy csoda folytán visszatérni. Most is, csak azért ugrott be valami, mert ránéztem erre a lányra. A vörös hajzuhatag volt az, amitől beugrott valami.. De egy idegen arcot láttam magam előtt, amit nem tudtam hova tenni. – Ha ilyen vagy, amikor finom próbálsz lenni meg sem akarom tudni mire vagy képes igazából. – Vettetem oda egy féloldalas mosoly kísértében. Próbáltam a hajára koncentrálni és ekkor újból felvillant az a kép.. De most már egy érzés is kötődött hozzá. Méghozzá az, hogy vámpír. Mégis mikor társalogtam én egy vámpírral? Talán ő lenne az, aki megölte a családom? Vagy mégis mi ez? Ha a fejemet a falba verném sem tudnám megmondani. A legtöbb, amit tehetek azaz, hogy kapaszkodom az ilyen kis darabkákba.
Jóízűen felnevettem felvetését hallva. Hmm.. Általában tudom kontrollálni magamat is, meg a dühömet is. Na de félreértés ne essék, alapjában vége mégis temperamentumos egy személyiségem van. Aki nem hiszi, nos tudom ajánlani Curtis-t, elég szép - vagy inkább kevésbé szép - jellemzést tudna adni rólam. Attól függ, melyik oldalról nézzük az esetemet. - Mondjuk úgy, hogy.. - gondolkoztam el a mondanom közben. Mi az amit mondhatok, fenyegetésnek is érzi, de nem buktatom le magam. - .. rosszabb napjaimon nem igazán érdemes ujjat húzni velem. Hamar kijövök a béketűrésből.. - forgattam meg a szemeimet. Egészen barátságosnak tűnik, nem volt ebben semmi fenyegetés.. Mi a fene?! Talán az alkohol hatása? Tudja a franc.. - De egy ilyen bájgúnárt, mint az a srác volt.. Ne is haragudj, de.. szégyen, ha egy nő nem tud leszerelni.. - fordultam felé. - Egyébként Zara vagyok - biccentettem oldalra a fejemet, de kezet nem nyújtottam. Az nem szerepel a repertoáromban..
Mindig is csodáltam azokat a nőket, akik meg tudják védeni, de ugyanakkor szerettem néha a hős szerepébe jutni. Szóval igazából ugyanúgy odavagyok a törékeny nőkért is. Igazából nincs olyan nő, akire ne szánnék minimum két percet. Kivétel, ha az illető egy vámpír. Őket a természetemnél fogva gyűlölöm, plusz erre még az is rátesz, hogy a családomat egy vámpír mészárolta le. – Nem mindig lehet nyugodt az ember. Előfordul, hogy néha kijön a sodrából. – Én sem mindig tudok nyugodt maradni. De elég ritka alkalom, mikor elborul az agyam. Elég jó indok kell ahhoz, hogy valakinek nekiessek. Régebben természetesen ez egyáltalán nem így volt, viszont most már próbálok tisztán gondolkodni és helyesen cselekedni. Viszont, ha szembe találkoznék a családom gyilkosával kétlem, hogy tudnék egyáltalán bármire is gondolni azon kívül, hogy megöljem. – Mondhatni innen is éreztem, ahogy áramlik ki belőle a tömény alkoholnak a bűze. – Az egész helyet betöltötte az alkohol, de egyesekben több van, mint egy szimpla üvegben. – Sean. – Mutatkoztam be én is.
Akaratlanul is felnevettem szavaira, bár nem volt benne semmi vicces. Az ő számára legalábbis bizonyosan nem. Én viszont nagyon jól szórakoztam magamban. De mielőtt még világi bolondnak nézett volna, csak kiböktem vidámságom okozóját. - Ami azt illeti, az én esetemben a nyugodt pillanatok egészen ritkák... - vigyorogtam tovább. Nem tudom mi ütött belém. Magam számára sem tiszta, miért viselkedem így, hisz.. Eszembe sem jutott, hogy barátkozni jövök. Csupán kell.. egy kis kikapcs.. Igen, az kell. Ahhoz viszont itt majdhogynem képtelenség hozzájutni, hisz még mindig zakatol az agyam.. Ehh.. - Több a részeg itt a kelleténél.. - állapítottam meg fintorogva. Ugyan én sem tagadtam meg az alkoholt sosem, mai napig nem is teszem, de mindig tudtam hol a határ. Egy részeg férfinál már csak egy részeg nő undorítóbb. Én pedig szeretem megőrizni a méltóságomat minden helyzetben... - Nos... - mosolyodtam el ravaszul. - Most hogy már túl vagyunk a formaságokon.. - nagy lendülettel kaptam karja után és a tömeg felé kezdtem húzni. - Mehetünk táncolni.. - szóltam hátra a vállam felett. Nem vagyok egy szívbajos fajta és még senki nem utasított vissza. Abban meg reménykedtem, hogy ezt a szép hagyományt nem Sean fogja megtörni.
Szeretem az őrült és vad nőket ebből a hölgyeményből pedig egyszerre sugárzott mindenki. Tulajdonképpen ez az, amiért egykoron Kendra is megfogott, viszont már közel sem nyújtja azt az élményt, amit régebben. Talán ez az egész azért van, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy hazudozik nekem. Nem tudom meddig fogjuk űzni ezt a játékot, de az egyszer biztos, ha ilyen gyorsan térnek vissza az emlékeim, akkor még van egy hete talán.. Egy vörös hajzuhatag mennyi mindent képes az eszembe juttatni.. – Szerintem fele, már akkor sem volt túlságosan józan, mikor belépett ezen az ajtón. – A mai napok divatja, hogy addig iszunk, amíg még a saját nevünket is elfelejtjük. Én ezt teljes mértékben megvetem, de ez számít valamit is? Az ég világon semmit. Ők úgy érzik, hogy ettől felnőttebbek lesznek és teljesen menő úgy hazamenni, hogy esetleg a nadrágod fordítva van rajtad, de persze az is milyen szórakoztató, mikor az árokban ébred az ember. Nagyon jól tudom ezeket, mert én is voltam fiatal, de én elég hamar megtanultam a leckét, szóval.. Rájöttem pia nélkül is jól érezheti magát az ember. – Benne vagyok. – Mondtam vigyorogva, majd követtem őt a táncparkettre. Én aztán nem vagyok semmi jónak az elrontója. Ez az egész pedig felettébb jónak ígérkezett.
Bingó! Vigyora és tekintete alátámasztotta, hogy nem volt hiába való a próbálkozásom. Na de kérem.. A visszautasítást egyébként sem viselem jól. Rossz tulajdonság, vagy születési rendellenesség. Mindegy. A véremben van, ahogy a vadság is, ha úgy tetszik. Bár kétségkívül nem nézné ki belőlem senki azt, amire képes vagyok... A tömeg közepére húztam, így már minden adott volt ahhoz, hogy egy jót szórakozzunk, mi ketten. Elé léptem, testemmel hozzá simultam, és egy pillanatra sem ijesztett meg, vagy feszélyezett, hogy több mint egy fejjel magasabb volt nálam. Egyik kezemmel végigsimítottam mellkasán - még magamhoz képest is diszkréten -, és vártam a reakcióját. Itt sokkal hangosabb volt a zene, mint a bárpultnál, így inkább a gesztusait lestem, hogy tudjam mikor kell megállni. A testbeszéd mindig elárulja, ha ideje visszavonulót fújni. Szeretek játszadozni. Anélkül nem is lenne valódi az életem. Ez is kódolva van a DNS-emben. - Csak ennyit tudsz? - néztem rá kihívóan Vajon mennyire van benne a játékomban?!
Eszem ágában nem volt visszautasítani őt. Milyen férfi lennék, ha ellenállnék egy ilyen szépségbe? A fenébe is Kendra-val, ha nem tudja megmondani az igazat, akkor miért is kellene foglalkoznom vele? Másrészt a kapcsolatunk sem olyan komoly, hogy ne állhassak meg egy gyönyörű nővel szórakozni. Meg, hát amiről nem tud az nem fáj neki onnantól kezdve pedig engem nem érdekel az egész. Nem ellenkeztem, mikor a tömeg közepére húzott. Nekimentem pár embernek, akik felháborodva pufogtak valamit, de nem figyeltem rájuk különösebben. Ha valami bajuk van, akkor úgy is odajönnek és elmondják. Vagy éppenséggel megpróbálják fizikai módon kifejezni a nemtetszésüket. Mindenesetre nem ijedek meg pár idiótától. Testével hozzám simult, amin először egy picit meglepődtem, majd kérdésére kezeimet köré fontam és a zene ütemére kezdtem el vele mozogni, miközben egyetlen egy pici rést sem engedtem be közénk. Tetszett, hogy ilyen kihívó roppantul.. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire. Az egyszer biztos, hogy remélem nem akar két perc múlva elrohanni innen, mintha semmi nem történt volna, mert ez az egész.. Még csak a kezdet.
Élveztem, de még mennyire, hogy élveztem a helyzetet, hisz szemlátomást sikerült egészen elcsábítanom őt. Ezek szerint a vonzerőm még a régi, mit sem változott az évek alatt. Bár az is igaz, hogy nem minden férfi szereti a rámenős nőket. Szerencse, hogy Sean nem ez a kategória, hiszen akkor lepattintott volna az első próbálkozásomkor, ami elindított volna egy egész lavinát. Ehhez képest határozottan fonta körém karjait, és nem engedett távolabb húzódni. Nem is akartam, az is igaz.. Tökéletes összhangban mozogtunk a zene ritmusára, amin magam is meglepődtem. Nem hittem volna róla, hogy van ritmusérzéke, de.. Ez is talán annak köszönhető, hogy természetfeletti. Sőt, valami azt súgja, hogy fajtársak is vagyunk. Karomat hanyagul vetettem vállára, majd nyaka köré fontam, hogy aztán elvigyorodva ágaskodjak fel hozzá. Nyelvemet végigvezettem fogaimon, mielőtt bármit is mondtam volna, csak aztán mélyedtem el tekintetében. - Még mindig nem győztél meg.. - hajoltam egész közel a füléhez, hogy belesuttogjam. Nem erőlködtem nagy hangerővel, úgyis hallja..
Tetszett az egész szituáció, de azt hiszem ez nem is volt kérdéses. Egy bombázót tartok a karjaim között, szóval ennek nem is tudom, mikor nem örülnék. Maximum, ha meleg lennék, akkor utasítanék vissza egy ilyen lehetőséget. Gondolom azért ő is örült annak, hogy nem éppen vagyok meleg és sikerült elcsábítania, de valószínűleg ő is tisztában van azzal, hogy ki is néz vissza rá minden áldott reggel a tükörből, mert még ebben a halovány fényben is tisztán látom a tökéletes vonásait. Nem fogom helyben megkérné a kezét vagy valami ilyesmi, mert az nevetséges lenne. Erre a gondolatra beugrott egy gondolat a fejembe, hogy a rét közepén térdelek, de valami még hiányzott. Csak így tovább Sean. Még a végén a nap végére megtudod, hogy mégis mit rejteget előled Kendra. Szavai kihívást állítottak elém.. Hmm, hát lehet, hogy egy nagy pofonnal fogja jutalmazni a következő tettem, de az is lehet, hogy viszonozni fogja a dolgot. Miért is gondolkodok ezen ennyit? Nem is kellett több ahhoz, hogy szenvedélyesen az ajkaira tapadjak.
Hiába mondanám, hogy nem borzoljuk egymás kedélyét, hisz hazugság lenne. A legtöbb nő összetenné a két kezét, már azért is, hogy ilyen intim kapcsolatba kerülhet egy hozzá hasonló férfival. Ahhoz képest én.. Nos. Számomra ez csak a kezdet. Szeretem kiélvezni a csábítást, és azt is szeretem, ha meg tudok izzasztani valakit.. Ha a végtelenségig akar engem. nem hiába, már most tisztában vagyok vele, hogy fog végződni az esténk.. Vagy a hajnalunk, ha úgy tetszik.. És nem lepődök meg magamon. Miért is tenném?! Meglátásom helytálló volt, miszerint valóban férfiról van szó. Ha akadályt gördítek elé.. vagy csupán feltételezést teszek, azonnal rácáfol, ez esetben sürgető csókjával. Azon nyomban bele is vigyorogtam ajkaink játékába, de nem szakadtam el tőle, sőt, engedtem, hogy nyelveink összegabalyodjanak. Éreztem ízén az alkohol enyhén bódító hatását, de tény, hogy Sean nem bűzlött a piától, mint a fél bagázs.. - Finom ízelítő.. - ráncoltam ujjaim közé pólója anyagát a vállánál, aztán én kaptam ajkai után. Hinné az ember, hogy most találkoztunk először?
Vonzott magához ez a nő, mint valami mágnes, szinte érthetetlen volt a számomra, hogy mégis miért vonzódom hozzá ennyire, de mit is érdekel engem? A lényeg az, hogy jól érezzem magam anélkül, hogy egy pillanatra is meg kellene játszanom magam vagy éppenséggel azon gondolkoznék, hogy mit is rejt ez a bizonyos sötétség a fejemben. Egyszer, majd csak megvilágosodok és rájövök, hogy egyáltalán hogyan került oda meg mit is rejt ez a számomra láthatatlan fal. Ugyanakkor mindent megteszek azért, hogy felidézzem az emlékeimet, hogy pontosan mi történt. Mióta egy gyönyörű nőt tartok a karjaimban.. Vagyis mondhatni, mióta találkoztunk szépen lassan visszatérnek a dolgok és még jól is érzem magam. Tölthetném ennél jobban az estémet? Kétlem. Szenvedélyesen faltam az ajkait, miközben nyelvünk, szinte táncot járt közben kezeimet lejjebb csúsztattam és ezúttal a fenekét pihent meg, amibe bele is markoltam. Ha már játszunk, akkor csináljuk rendesen. Az egyszer biztos, hogy ez az egész egy felejthetetlen éjszakának a kezdete.
Nem érdekelt, mit morognak körülöttem az emberek, igazából már a zenére sem figyeltem, hisz érzékeimet jobban lekötötte Sean. Meglepő módon nem tudtam eldönteni, hogy ki vadászik éppen - ami ritkán fordul elő, ezen a téren. Hisz.. Legalább annyira csábít engem, mint fordítva. Vagy talán ő is játékot űz?! Ki tudja jobban beindítani a másikat? Ez kedves.. Azonban én sem voltam rest, ahogy keze lejjebb vándorolt testemen és tenyerét hátsómra tapasztotta, fogaimat - nem túl mélyen ugyan, de - ajkába mélyesztettem. De nem törődtem vele, hogy vérzik-e vagy sem, nem vagyok büdös vérszívó, csupán hergelni akartam vele. Aztán ujjaimat végigcsúsztattam pólóján, egészen a szegélyéig, hogy aztán picit feltűrve, bőrén simíthassak végig egészen az öve felett. Mindezt úgy, hogy körülöttünk senki ne lássa, Ő viszont nagyon is érezze, hogy teljes mértékben ura vagyok a helyzetnek.
Túlságosan is tetszett a szituáció ahhoz, hogy én most másokkal foglalkozzak. Egyáltalán nem érdekelt, hogy páran megbámultak minket. Miért kellene, hogy ez engem foglalkoztasson? Főleg, amikor háromnegyed részük erre az egészre emlékezni sem fognak, mert annyira nincsenek maguknál. Bár az is lehet, hogy ilyen állapotban haza sem érnek, mert egy vámpír elkapja őket és kihasználja szerencsétlen állapotukat. Nem mondom, hogy nagyon támogatom ezt az egészet, de nem lehetek mindenki testőre. Ha van olyan szerencsétlen, hogy egy vámpír karjai között végzi, hát úgy kell neki. Egyedül a családomat akartam megvédeni, de őket sem tudtam.. Viszont most nem ilyen negatív dolgokon kellene gondolkodnom. Nagyon is tetszett a mi kis játékunk. Főleg, mivel az egész két oldalú volt. Mikor ajkamba harapott csak elvigyorodtam és erőteljesebben markoltam a fenekébe és ajkairól lejjebb vándoroltam a nyakára és azt kezdtem el gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben csókolgatni.
Meglehetősen régen éreztem magam ennyire felszabadultnak és mégis.. A felesleges energiáim még mindig túltengenek. Talán azért érzem magam ennyire kirobbanó formában, mert néhány napon belül itt a telihold. Az mindig pluszban rátesz az őrültségi rátámra... De most kifejezetten kapóra is jön.. Mikor számról áttér a nyakam csókolgatására, elégedetten elvigyorodok, aztán kissé elhúzódok tőle, hogy tovább táncoljak, mintha mi sem történt volna.. Nem, nem gondoltam meg magam, sőt csak még inkább elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad megszerzem magamnak őt, egy éjszakára, hisz látszólag remekül kiegészíti a mozdulataimat. Nem szoktam feltételezésekbe bocsátkozni, de a szex vele.. Hmm. Nem semmi élmény lehet. De talán ő még nem sejti, hogy milyen játékot űzök vele.. Hogy addig hergelem, míg végül kihozom belőle a vadállatot. Pontosan ezért fordítok neki hátat, és húzom a kezeit vissza a derekamra, még mielőtt másra gondolna. Hiába stíröl a velem szemben álló, kótyagos tekintetű srác olyan feltűnően. Ma estére már foglalt vagyok..
El akartam érni, hogy még csak meg sem forduljon a fejében annak a lehetősége, hogy esetleg most fogja magát és lelép engem meg itt hagy.. Bár nem úgy tűnt, mint aki erre készülne. Egyre több kíváncsiskodó tekintet szegeződött ránk, de leginkább őt nézték és nem engem. A nők többségén, már rég egy alkoholtól bűzlő férfi csüngött, de még mindig voltak olyanok, akiknek nem jutott több a látványnál és ki máson akadna meg a tekintetük, mint ezen a gyönyörű szépségen. Tetszett, ahogy a játékunk kicsit amolyan macska-egér játékba alakult át. Nem fogom elengedni most már biztos nem. Ha el akarna menni sem engedném. Túlságosan is magamnak akarom.. Csak egy éjszaka, de azok közül is egy eléggé felejthetetlen.. Számomra ez már nyilvánvaló, már csak azt kell elérnem, hogy ő is pontosan így gondolja. Legszívesebben kivertem volna a fogsorát a velünk szemben álló srácnak, hiszen szó szerint csorgatta rá a nyálát. Nem a barátnőm, szóval teljesen jogtalanul akadok ki erre.. Viszont, ami ma estére az enyém azaz enyém. Kezeimmel végigsimítottam a testén ezzel is kifejezve, hogy az ő közelébe rajtam kívül senki nem kerülhet.
Éreztem érintésén a hirtelen jött feszültséget és birtoklási vágyat, ami teljesen megőrjített. Tekintettem vészjóslóan villant a srácra, akit esetleges versenytársnak tekintett, bár közel sem volt az. Minden esetre elvettem a kedvét attól, hogy elméjében vetkőztetni kezdjen, aztán a képébe vigyorogva húztam Sean kezét a mellemre, fenekemet pedig hozzádörgöltem, hogy beindítsam, de ahogy éreztem.. Nem nagyon volt már hová izgatni. Kezemmel hátranyúltam tarkójához, majd szőkébarna haját fésültem végig ujjaimmal, így könnyen fülébe tudtam suttogni. - Tűnjünk el innen!
Roppant jó érzés volt, hogy őt a közelemben érezhetem és azt hiszem ezzel ő is tisztában volt.. A farmerom, mondhatni most kicsit szűkebbnek tűnt, mint az esetek többségében. Elvigyorodtam, mikor hozzám dörgölőzött és kezeimet a melleire húzta. Nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára ilyen, mikor egy nő ennyire beindított volna.. Talán ennek az is az oka, hogy elég sok mindenre nem emlékszem, de jelen pillanatban ez a legkevésbé sem foglalkoztat. A lényeg csak az, hogy végre megkaphassam magamnak őt és egy csodálatos estét tölthessek el vele lehetőleg kettesben.. - Kezdtem azt hinni, hogy már soha nem fogod kimondani. - Suttogtam vigyorogva, majd elkezdtem a kijárat felé húzni.
-- > Erdős rész
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Ki akartam kapcsolódni, szórakozni szerettem volna már. Annyira régen volt szerencsém ehhez, hogy csak na. De most komolyan amióta itt vagyok találkoztam egy vámpír bébivel, persze nem a szószórós értelmében. Imádtam, hogy pont belé botlottam, hiszen kiélhettem a szadista vágyaimat. Igen, mondhatni elég kegyetlen vagyok, de már találkoztam ugyan olyan sötét boszorkánnyal is, mint amilyen én vagyok, de persze ő öregedni fog, én pedig nem. Imádni való ez az élet. Szerettem azt, hogy egyszerre maradok fiatal, gyönyörű, de mindeközben pedig két erős hatalom is a kezemben van. A vámpíroké és a boszorkányok ereje is. Lassú, de magabiztos léptekkel léptem be a bárba, majd elindultam lefelé. A zene hangosan szólt és sok volt az ember. Kezdett máris tetszeni ez a hely. Valahogy az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy nem fogok itt unatkozni, jó kis estém lesz. Megálltam a lépcső közepén röpke pár pillanatra és egy ördögi mosollyal néztem végig az embereken. Ezek után pedig folytattam az utamat egyenesen a bárhoz. Helyett foglaltam az egyik széken és azonnal rendeltem is, majd egy apró mosolyt küldtem a pultos felé, de egyből meg is fordultam és a pulthoz vezető utat kezdtem el fürkészni. Biztosan akad itt valami jó harapnivaló, nem hiszem, hogy minden jó pasi pont ma este maradna otthon. Lezseren a hajat a vállam elé helyeztem, de úgy hogy csak az egyik oldalt lógott le, hiszen össze volt fogva. Belekortyoltam az italomba, majd meg akadt a tekintetem egy idegenen. Mosolyogva figyeltem azt ahogyan közelített felém, majd egy aprót beleharaptam az ajkamba és kihívóan kezdtem el őt nézni.
Miután a szállás már megvolt, utam következő állomása egy szórakozóhely lett. Ott úgy saccoltam hogy mindent egy helyen beszerezhetek amire épp most szükségem van. Nyilván akad pár csinos kislány akik épp ma este akarnak mulatni. Ők alkalmasak lesznek vacsorának és kellemes társaságnak is. Amikor beléptem a fülledt, sötét térbe, a szórakozó ifjúság bizsergő, vágytól és alkoholtól fűtött vérének szaga töltötte meg az orromat. És a szemem sem unatkozott, mikor beljebb sétálva, felmértem a hölgyválasztékot. Azt hiszem jó kis választás volt idejönni. Némi átgondolás után a pult felé vettem utamat, menet közben mérve végig az ott trónoló sort. Köztük volt egy ifjúnak látszó leányzó, aki láthatóan alaposan végigmért, miközben közeledtem. Néztem hogyan harap önnön ajkába, és szívesen követtem volna a példáját magam is, azokkal a szép, formás kis ajkakkal. Biztosan nagyon finomak! - Helló, Szépségem - támaszkodtam neki a pultnak amikor melléje értem, és intettem a csaposnak, hogy dobjon meg egy itallal. - Képzeld, azt csiripelték a kismadarak, hogy társaságra vágysz - kacsintottam Rá, elővéve a jobbik féle modoromat, és laza mozdulattal végigcirógattam a vállát.
Kezdőlap
