Kicsit frusztráltan éreztem magam ugyan, de igyekeztem nem mutatni.. Nem miatta volt, sokkal inkább a helyzet miatt. Ki tudja, mennyit mondhatok el neki? Mi a túl kevés és a túl sok? Hol az összhang, amitől nem leszek gyanús? - Annyira azért nem lehet rossz híre a városnak! - ráztam a fejemet halvány mosollyal. Pedig óh, dehogynem lehet.. Van is. - Horrorsztorik mindenhol vannak.. - rántottam vállat. De ezt sürgősen be kell fejeznem, mielőtt túl feltűnő lenne, hogy a védelmembe veszem a várost, ami meg sem érdemli. Viszont azt nem akarom, hogy az én előítéleteim tükröződjenek vissza rajta. - Kit keresel? - kérdeztem rá aztán. Nem mintha olyan sok közöm lenne hozzá, vagy sok embert ismernék itt. Pont az ellenkezője. Inkább csak kíváncsi vagyok és érdekelt, ki miatt tett meg akkora utat, hogy szinte semmije nincs.. Legalábbis a bevásárlása erre utalt.. - Ne haragudj, nem kell válaszolnod.. - szabadkoztam azonnal és inkább tovább pakoltam a kosárba a dolgokat. De inkább csak hirtelen rám tört zavaromat akartam leplezni.
Utáltam, hogy igaza van.. Utáltam, hogy tehetetlen vagyok és tényleg nem tehetek érte semmit. Maximum annyit, hogy engedem ennek a nőnek, akinek igazából még a nevét sem tudom.. Vagyis.. Mégis. Mintha Neal említette volna.. De annyira nem figyeltem oda, hiszen nem is érdekel.. Mintha L betűvel kezdődne, de igazából, már ebben sem vagyok biztos. Leena! Igen.. Ez az. De ettől függetlenül nem lettem boldogabb vagy valami ilyesmi. Még mindig meg tudtam volna folytatni csak úgy, hogy legyen egy jó napom, de nem tehettem meg tényleg ő volt az egyetlen esélyem arra, hogy Neal összeszedje magát és, hogy ne veszítsem el.. A bátyám után, már egyetlen olyan ember sem akarok elveszíteni, akit szeretek.. Mert szeretem őt. A saját idióta módomon, de szeretem és ezen senki és semmi nem változtathat. Még Leena sem, hiszen ő is viszont szeret engem és így vagy úgy, de mindig visszatalálunk a másikhoz. Lehet, hogy az egyik pillanatban egymás torkának esünk, de a következőben már ki is békültünk. Nem is tudnám másképpen elképzelni a kapcsolatunkat. - Rendben van, de akkor ne vesztegessük az időt, oké? - Rosszul voltam attól, hogy az ő segítségére van szükségünk, ha tehettem volna felkerestem volna most rögtön egy másik boszorkányt, de az ismeretségi körömben egy boszorkány sem található. Talán itt lenne az ideje egy kicsit többet foglalkozni a kapcsolatkiépítéssel ahelyett, hogy a bosszúmat tervezem, ami láthatóan most egyáltalán nem olyan fontos, mint Neal testi épsége.. Mondjuk ez nem is kérdéses.. Számomra most ő mindennél fontosabb, de erről Milena nem szerezhet tudomást.. Nem akarom, hogy miattam kerüljön ilyen pocsék szituációba.. Most is elég ramatyul néz ki, de azt hiszem, ha Milena kezei közé kerülne talán még rosszabb állapotban térne vissza.. Vagy egyáltalán nem térne vissza, de ebbe most bele sem akarok gondolni. Beletörődtem abba, hogy csak ő segíthet és Neal közelsége roppantul jól esett. A csókja, habár gyengéd volt végigperzselte az egész testemet.. Ez már annyira hiányzott.. Azt hiszem lesz mit bepótolnunk és talán beszélnünk is kellene arról, hogy mégis mi történt.. Meg persze, ha négyszemközt leszünk bocsánatot kérek az előbbi kirohanásomért, mert egyáltalán nem volt szándékos az egész. Nem akartam én tiltakozni az ellen, hogy ő jobban legyen.. Csak Leena.. Nem akarom, hogy a közelében legyen vagy bármi köze legyen Neal-hez. Lehet, hogy önző vagyok, de akkor is. Nem tudom mire képes és ebben tényleg igaza volt.. Viszont remélem, hogy Neal irántam érzett szerelme erősebb minden bugyuta jövőbeli próbálkozásainál, mert van azaz érzésem, hogy nem fogja feladni. Meg sem fordult a fejében.. A helyében én is vissza akarnám kapni Neal-t.. Bár én meg sem akarom tapasztalni, hogy milyen érzés elveszíteni őt. Gyengéden fogtam a kezét, miközben megindultunk Leena után. Nem tudom, hogy hova merre visz minket, de ez most nem is számít. Az egyetlen dolog, ami jelen pillanatban érdekel azaz, hogy Neal a lehető leghamarabb jobban legyen. Nem érdekel hogyan csak legyen jobban. Még akkor is, ha ez magában foglalja azt a nőt, akit talán most már a legjobban utálok a Földön. Gratulálhat magának ebben a versenyben sikerült felülkerekednie Milena-n. Mind a ketten veszélyt jelentenek a boldogságomra.. De jelen pillanatban úgy érzem, hogy Leena-nak egy kicsit erősebbek az esélyei, mint Milena-nak. Neki még csak fogalma sincs arról, hogy mi fontos nekem most és ez pontosan így jó.. Viszont a lehető leghamarabb el kell távolítanom a Föld felszínéről, hogy még csak gondolatban se árthasson azoknak az embereknek, akiket szeretek.
•• Words: 556 •• Music: [You must be registered and logged in to see this link.]•• Note: bocsánat, de mostanában nagyon nem vagyok formában. •• [You must be registered and logged in to see this link.]
A tanácsára a legalapvetőbb, még hiányzó holmikat kezdtem el pakolászni, de az igazat megvallva egyáltalán nem érdekelt, hogy mit veszek le a polcról, csak a húgomra akartam figyelni. Ostoba gondolat, de mostantól minden egyes mozdulatát, szavát, gesztusát látni akartam, ha az elmúlt két évtized nem adatott meg erre. Azok, akik nem szeretik testvéreiket nem is érthetik, milyen lehet ez... én szerettem volna a húgomat, csupán nem volt mellettem. Sebaj, szépen lassan bepótoljuk majd a kimaradott időt. Persze akkor, ha az orrára kötöm, ki is vagyok. - Túl sok mindent, hogy ne látogassak ide. - Válaszoltam a kérdésére. - Furcsa dolgok, hirtelen eltűnések, különféle horrorsztorik. Lefogadom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így jön ide. - Vontam meg a vállam kisfiús mosollyal az arcomon. - Viszont eredetileg nem ez érdekelt... keresek valakit, ezért vagy a városban. - Néztem rá.
Talán most ennek az egésznek semmi értelme.. Hisz látszólag baromira nem hiányoztam én a képből. Továbblépett, és talált magának valakit, de... Nem vagyok az a fajta, aki az első akadály láttán hátraarcot vág és fejvesztve menekül vissza a kis bunkerébe. Nem hazudtolom meg magam. Abból nem eszik! - Nem tudom mi a francba keveredtél, de az életeddel játszol, te igen hülye.. - vágtam a fejéhez, mintha még most is közöm lenne hozzá. Vagyis.. Van.. Jobban mondva lesz. Dolgozom rajta. Muszáj, hogy legyen. Én nem is tudom, mihez kezdek akkor, ha most hirtelenjében szertefoszlik az életem. De ha valakivel, hát vele nem lehetek önző.. Először muszáj segítenem neki. Valóban ramatyul néz ki. Én pedig kikerekedett szemekkel hallgatom, hogy mit mond. Oké.. Borda.. Talán törött, agyrázkódása lehet, hiszen a feje nem vérzik. De.. Egy kicsit megkönnyebbülök. Volt ez már rosszabb is... - Normális vagy?! - hitetlenkedek. Mégis hogy lehet valaki ilyen idióta? Óvatlan.. Komolyan.. - Tudom, hogy meggondolatlan vagy.. De mióta vágysz te öngyilkos küldetésekre?! - rázom meg a fejemet kissé megtörten. Tudta mekkorát kockáztat és azt is, hogy egy ilyen mutatvány minimum két embert igényel.. Két gyakorlott boszorkányt. A francba.. A baj lehet hogy mégis nagyobb, mint gondoltam.. A kis barátnője pedig aligha fogja fel a helyzet súlyosságát. - Talán a kis barátnőd borított ki?! - szúrok oda azért, hogy némi elégtételt vehessek a tiltakozásáért. Adél.. Hmm.. - Ha van más ötleted, hallgatlak.. - néztem rá dühösen. Ahelyett, hogy itt vitatkoznánk, már rég úton lehetnénk.. - Először is szerezz egy boszorkányt, aki tudja használni az erejét. Nem tudom, hogy vagy vele, de én jelen pillanatban csak magamat látom.. Értek is hozzá.. - haraptam el a mondat végét, hisz ez nemvolt teljesen igaz. Egyszer próbáltam meg segíteni egy hasonlóan idióta emberen, de akkor nem sikerült. Ott egyéb hátráltató tényezők gátoltak.. De Neal fontos.. Fontos, hogy segítse neki. - Tehát vagy megbarátkozol a gondolattal, hogy egy darabig el kell viselned engem, vagy futás keresni valakit, aki legalább egy kis hajlandóságot érez arra, hogy segítsen. Közben pedig ajánlott néha Neal-re nézned, hogy lélegzik-e még. - vágtam egy grimaszt. Elég rizikós az is, ha nem csinálunk semmit és az is, ha igen. De őszintén szólva nem tudom elképzelni, hogy gondolta.. Csak besétál ide és.. És akkor mi? Tudja, hogy órák kérdése és ha nem talál ki valamit, akkor itt a vége. Óh a francba.. Talán én túlzom el, de jogosan, hisz olyan személyről van szó, akiért nem egyszer és nem kétszer kockáztattam már. Minden esetre remélem, hogy ha eddig akadékoskodott is a.. barátnője - de nehéz ezt kimondanom, még ha csak gondolatban is -, akkor megvilágosult előtte, hogy vagy ez vagy az. Vagy segítek, vagy búcsúzhat.. Na nem mintha az ő engedélyéhez kötném, hogy segítek-e Nealnek, de jobb ha nem kell azzal foglalkoznom közben, hogyan akarja megfúrni a tervet.. Amim egyébként még fejben sincs kész teljesen. De csak idő kérdése.. - Jó reggelt! - tapsoltam egyet.. Nem, nem örömömben, sokkal inkább türelmetlenségemben, hisz már egy helyben toporogtam.. - Most hogy ezt tisztáztuk, indulhatunk?! - siettettem őket és már indultam is. Arra viszont nem számítottam, hogy az orrom előtt fogja megcsókolni ezt a kis.. Barátnőjét? A nagy francokat.. Ugyan mit tud tenni érte? Na persze azon kívül, hogy nyivákol.. És ezt.. Én baromira nem akartam látni. Nem voltam kész arra, hogy lássam. Talán így még fájdalmasabb az egész.. Nem szeretheti! Engem szeret és ezt be is fogom bizonyítani.. Minél hamarabb, annál jobb. Ez a kapcsolat egy hatalmas mérgező tüske a szememben, amit minél gyorsabban pusztítok el, annál kevésbé fertőz, annál könnyebb a gyógyulás.. Annál könnyebb észhez téríteni Neal-t..
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 590 | megjegyzés: heartless
Ahangulat utánam sem lett valami kevésbé szikramentes. Azt vettem észre, hogy leginkább arra ment ki a játék, hogy birtokoljanak. Adél nem akart elengedni, Leena pedig szikrákat hányt a szemével. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt. Nem vagyok egy tárgy amit birtokolni lehet, és felvágunk a másiknak, hogy most az én tulajdonomban van. Nem nagyon értettem, hogy miért is bukkant fel Leena, de azt hiszem most a lehető legnagyobb szükségem volt rá. Egy pillanatra rá néztem Adélra és megszorítottam a kezét. Értem, hogy nem tetszik neki… De a szükség, törvényt bont. - Leena… - legalább felfogta, hogy egy cseppet sem örülök. Elég feszélyezet hangulat így is. De nem érdekelt, tudta jól, hogy baj van. - Élek, nem? Ez a lényeg. – förmedtem rá. Na, az igaz, hogy kis híja volt, hogy ez az állításom ne legyen igaz. De a lányoknak ezt nem kell tudni. Vagy is… Leena úgy is látja a súlyosságot. Adél pedig nem hülye. - Pár bordám és a fejem. – mit ér tagadni? Úgy is látszik. Aztán pár pillanatig hezitáltam, még is csak el kell mondanom, de ha ez egyiknek sem fog tetszeni. - Nem vagyok hős, igazad van. –nagyot sóhajtottam és végül kiböktem. – A testcserés varázslatot kellet átokkal vegyítenem. – persze ez olyan könnyűnek hangzik, de egy varázslóból, még ha erős, mint én. Kiveszi a lelket. Hiszen minden egyes fekete bűbájnál a boszorkány lelke egy darabja oda vész. Na, de Adél erről mit is tudhatna? Ő csak egy farkas, fogalma sincs a varázslatok súlyosságáról. Leena pedig hosszú évekig mellettem volt ezekben. - Pedig van, akinek ez bejön. – kacsintottam rá. Tényleg a nő a liftnél szerintem, ha előbb leér a lift, még meg is erőszakolt volna. - Adél. – fordultam felé és finoman két kezem közé fogtam az arcát. - Csak ő tud most segíteni. Hatalmas bajban vagyok. – nyomatékosítottam a helyzetet, és nekem sem tetszik, hogy Leena itt van. De valakinek kell segítenie. Óvatosan oda hajoltam hozzá és egy zsenge csókot leheltem ajkaira. Bár az erőmből többre nem is futotta. - Menjünk. – bólintottam Leenának és el sem engedtem a barátnőm kezét. Azt hittem, hogy legalább bízik bennem, de úgy tűnik nem. Bár Leenában én sem bíznék, de most az életem múlik rajta. - Mutasd az utat. – mondtam ki utoljára, valahogy a beszélgetéstől is elment a kedvem.
•• Words: 375 •• Note: - •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Örültem annak, hogy Neal felbukkant, mert legalább így nem kell tovább elviselnem ennek a nőszemélynek a társaságát. Legalábbis ebben reménykedtem, viszont Neal olyan pocsékul nézett ki, hogy azt hiszem én sokat nem tehetek érte.. Maximum, amit ő mond, de valószínűleg úgy sem fog elengedni minket csak úgy.. Főleg, mivel annyira meg akarta tudni, hogy hol van Neal. Ha már anélkül sikerült neki, hogy belőlem szedte volna ki.. Hát nem hiszem, hogy olyan könnyen csak hagyna minket elsétálni. Azt hiszem nem nagyon tetszik neki, hogy most már én vagyok Neal jelenje és jövője is. Az orra alá akartam dörgölni, hogy ez pontosan így van és ezen senki és semmi nem változtathat ezért is öleltem át a lehető leggyengédebben, de azt hiszem még így is sikerült neki fájdalmat okoznom, bármennyire is próbáltam óvatos lenni. Kicsit úgy éreztem, mintha felesleges tényező lennék és elbeszélgetnének felettem. Legszívesebben fogtam volna magam és eltűntem volna innen, mint valami durcás kisgyerek. De két oka volt annak, hogy miért nem tettem. Az egyik az, hogy Neal pocsék állapotban van a másik pedig az, hogy nem fogom kettesben hagyni ezzel a libával, még csak egy percre sem. Nem engedem, hogy a közelébe férkőzzön. Egyszerűen nem és kész. Azért Neal számára annyival könnyebb, hogy nem kell attól rettegnie, mikor bukkan fel egy ex a semmiből, mert nem hiszem, hogy az exeim közül bármelyik is szívesen felkeresne. A legtöbbjüket elküldtem melegebb éghajlatra, mert semmit nem jelentettek nekem.. De Neal.. Ő más.. Sokkal másabb, hiszen szeretem. Nem akartam neki fájdalmat okozni ezért picit eltávolodtam tőle, de ujjainkat azért összekulcsoltam. Ez is amolyan jelzés volt, hogy ő az enyém és kész. Bármit megteszek azért, hogy jobban legyen. Tényleg bármit, ami persze kizárja azt a lehetőséget, hogy vele hagyjam kettesben. Egyszerűen képtelen lennék. Benne bízok, de ebben a kicsit már pszichopata libában egyáltalán nem.. Valahogy nem lennék rá képes.. - Na, nem.. - Fejeztem ki a nem tetszésemet, mikor konkrétan kijelentette Neal-nek, hogy már pedig ő segíteni fog rajta.. Nem is lenne különösebb bajom ezzel az egésszel, de van azaz érzésem, hogy így próbál engem kiszorítani a képből. Vérfarkas vagyok sokat nem tehetek érte és utálok tehetetlen lenni.. Jelen helyzetben még Milena-tól is előbb kérnék szívességet, mint ettől a nőtől és ez igen nagy szó. Neal-ért képes lennék megalázkodni előtte. Csak azért, hogy ő jobban legyen.. Most pedig előtte is meg kell.. De nem fogom elengedni Neal kezét.. Ebben biztos lehet. Nem mozdulok mellőle.
Bátor kislány.. vagy épp botor.. Én meg még mindig türelmes vagyok, amivel magamat is meglepem. De talán azért van az egész, mert nem venné ki túl jól magát a dolog, ha Neal előtt tépáznám meg a loboncát. Úgy néz ki, fontos neki.. És.. Igen, ezt támasztja alá az is, hogy magához öleli őt. Én meg csak állok és nagyokat pislogok.. Nem hiszek a szememnek.. Kezd bennem felmenni a pumpa, a kezeimet önkéntelenül szorítom ökölbe a testem mellett, ajkaimat is összeszorítom, nehogy meggondolatlan dolog essen ki közülük. Ismételgettem magamban, hogy nem jó sem a hely, sem az idő a drámázáshoz. - Kétlem, hogy valóban örülsz.. - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt, de ez csak pótcselekvés volt, hisz.. Ebben a pillanatban nagyon is feleslegesnek éreztem magam. Az édeskettes lehetőségét viszont nem fogom megadni nekik.. Ez a kis csitri nem tudja, mit és hogyan kell csinálnia, hogy Neal mihamarabb erőre kapjon, én viszont mit ad isten, nem először kerülök ilyen helyzetbe. - Igen.. Látom mennyire ura voltál a helyzetnek.. - rázom meg a fejemet rosszallva. De a párosukat még most is olyan szúrós szemmel figyelem. Igazán levehetné már a kezét róla. Én is itt vagyok! Csak nehezen tudom lenyelni a véleményemet, azt is csak ideiglenesen, de most rangsorolnom kell és egyértelműen a dobogó alsó fokára kerül az én sérelmem. - Na látod.. mondom én, hogy örülsz nekem.. - vigyorodtam el nagy sokára. Igazából nem volt ebben semmi vicces, de tudtam, hogy megsérült, és ha egy kicsit is fontos neki ez a kis vörös, nem fogja elárulni, mennyire. - Hol sérültél meg? - kérdezek rá mégis, bár talán valóban veszett ügy. - Nem kell hősködni. Senki nem várja el tőled.. - nyomatékosítom szavaimat. Tudom, hogy tudja, hogy.. Tisztában vagyok vele, hogy megsérült.. És azt is, hogy én tudom kezelni a helyzetet és nagy valószínűséggel a többi bajforrást is. Elvégre boszorkány vagyok. Neki pedig most nem tanácsos bármiféle bűbájt mormolnia, így is harmatgyenge. - Ne aggódj, nem néznek filmcsillagnak.. Ők nem merészkednek ki az utcára így.. - néztem végig rajta ismét, hátha láthatom is valami jelét a sérülésének.. - Szóval.. Valami nyugisabb hely? - kérdezek rá. Nem szándékozom itt hagyni őket. - Meg se próbálj lebeszélni, szükséged van a segítségemre.. - morogtam Neal felé. Bár voltaképpen a lányt nem sokra méltattam, mióta itt volt Ő. Pedig igazán élveztem volna, ha egy kicsit megleckéztethetem..
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 389 megjegyzés: vedd le róla a kezed, bitch!
Azt hiszem, ha lehet úgy fogalmazni a legjobbkor toppantam be. Ahogy elnéztem, képesek lettek volna a helyszínen összeverekedni. De csak az hiányzott, ha Adél agya elborul, ne adj isten még át is változik.. Mi lett volna itt. Aztán a lányok szépen fordultak felém. Nem is vártam mást, mint a szánalmas pillantásokat. Hirtelen azt se tudtam kinek válaszoljak. Olyan egyszerre beszéltek és léptek oda hozzám. Lehet kéne nekem is egy hasonmás. Lehető legnehezebb helyzetbe keveredtem. - Én is örülök neked, Leena. – bólintottam felé. Sosem volt az a kertelős típus, mindig is ez tetszett benne. A magabiztossága és az egója. Gyönyörű volt, mint mindig, a haja elkápráztatott. De próbáltam nem több figyelmet fordítani rá. - Megoldottam. – zártam le a faggatózást. Nem volt kedvem elmagyarázni, hogy is tűntem el több mint egy hete a színről. - Még is mi a fenét keresel itt? – kikívánkozott belőlem ez a kérdés. Lassan két éve, hogy egyik reggel egyedül ébredtem nélküle az ágyban. Most itt van, és úgy érzem összefogja kuszálni, az így is bonyolult kapcsolatunkat. Aztán a szemeim át is siklottak Adélre. Láttam azt a bűnbánatot, ami a szemeibe csillogtak. Fantasztikus, még ő érzi szarul magát. Amint elindult felém, kitártam a karjaimat és magamhoz öleltem. Azt hiszem, hogy mostanában, nem veszem le a felsőmet. Nagyot sóhajtottam, ahogy hozzám ért. Persze a fájdalom miatt, de még is csak.. még se fogom bevallani, hogy mekkora fájdalmaim vannak, két gyönyörű nő társaságában. - Ne aggódj. Jól vagyok. – biztosítottam, és ez most kivételesen Leena felé is irányult. Azért hiába tagadja, a lelkébe látok. És most kivételesen ez az arcán is látott. Adél feje búbjára egy utolsó puszit leheltem és körbe néztem. - Sorozat sztároknak is elmehetnénk, csak a kamerák hiányoznak. –próbáltam oldani a feszültséget a két hölgyemény között. De, ha nem kapom meg az erőmet.. akkor nem sokáig élvezem a társaságukat.
•• Words: 303 •• Note: - •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyáltalán nem féltem attól, hogy mi fog következni. Ha kell itt mindenki előtt jelenetet rendezve tépem meg vagy éppenséggel mosok be neki egy hatalmasat, de épp itt az ideje, hogy leszálljon rólam is meg Neal-ről is. Habár még mindig nem tudom, hogy hol van és ez nagyon aggaszt nem engedhetem, hogy ez a szerencsétlen nőszemély találja meg előttem. Fogalmam nincs mit tervez vele és még az is ott van a pakliban, hogy lehet ártani akar neki. Láthatóan a kedvesség nem az egyik fő tulajdonsága, szóval nem lepődnék meg azon sem, ha valamit tervezne ellene. Belőlem sehogy sem fog kiszedni semmit. Eleve azért, mert nem tudok semmit, másrészt pedig azért, mert ha tudnám sem mondanám el neki, hogy mégis hol van Neal. Ez a nő csak egy valaki, a múltjából. Nem része a jelenének és a jövőjének meg végképp nem. Erről én magam fogok gondoskodni.. Féltékeny vagyok? Meglehet, de teszek rá magasról. Nem engedem ezt a nőszemélyt Neal közelébe.. Már nem csak Mila-tól, de tőle is féltenem kell. - Magasról teszek arra, hogy mire vagy képes. - Jelentettem ki határozottan és összefontam a karomat a mellkasom előtt. Nem fogok megijedni pár idióta fenyegetéstől. Legalábbis azt hiszem annak szánta. Na, mindegy a lényeg az, hogy elég gyenge volt az egyszer biztos. Tombolt bennem a düh, mikor meghallottam egy nagyon is ismerős hangot. Szinte rögtön odakaptam a fejemet és jó párszor végignéztem rajta, mire felfogtam, hogyan is néz ki.. Vagyis inkább azt próbáltam feldolgozni, hogy vajon mi is történhetett vele, hiszen.. Annyi minden átfutott az agyamon, de ez valahogy az utolsó volt. Úgy voltam vele, hogy meg tudja védeni magát mégis most annyira pocsékul nézett ki, hogy bele sem merek gondolni mégis mi történhetett vele.. A szívem belehasadt a látványba és egy darabig le is fagytam, hiszen fogalmam nem volt, hogy mit tehetnék. Egy pillanatra azt hittem, hogy képzelem az egészet, de nem így volt.. Tényleg itt van.. - Neal.. - Nyögtem ki csak ennyit, majd odaléptem mellé és nagyon gyengéden átöleltem, hiszen nem akartam neki fájdalmat okozni. Minden düh, amit az miatt éreztem, hogy szó nélkül lelépett egyszerűen szertefoszlott. Most az volt a legfontosabb, hogy biztonságban legyen és a lehető legjobban.. Utána ráérünk arról beszélni, hogy mégis mi a franc történt vele.. Nem tudom, miért de úgy éreztem ez az én hibám.. Valahol mélyen magamat okoltam ezért.
•• Words: 384 •• Music: [You must be registered and logged in to see this link.]•• Note: picit gyenge lett. :c •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Egy pillanatra, mintha azt láttam volna, hogy visszavonulót fog fújni, már előre örültem is, hisz nem sokan mernek szembeszállni velem.. Nem azért mert félnek tőlem, hanem mert időpocsékolás a vita. Így vagy úgy, de megszerzem, amit akarok. Most per pillanat pedig semmi másra sem vágyok az ég világon, mint megvizsgálni, mennyire bírják a strapát a kislány hajhagymái.. Jó erősen szeretnék beleakaszkodni és cibálni, amíg el nem mondja, amit hallani akarok, de kénytelen vagyok moderálni magam. Nem szeretem a rosszalló pillantásokat, amikkel már most szembesülök. Hát még ha tudnák, hogy nem vagyok épp formában.. Tudok én sokkal erőszakosabb is lenni. Provokáljon csak.. Egy idő után nem fog érdekelni, hogy mekkora közönség gyűlik körénk. Különben is.. Kinek van köze egyáltalán hozzá?! - Jobban tennéd, ha elkezdenél.. - sziszegtem felé és fenyegetően közelebb léptem hozzá. Ne higgye, hogy lerázhat néhány odaszúrt mondattal. - Nem tudod, mire vagyok képes.. - szinte vicsorogtam rá. - Tehát.. - kezdtem volna ismét a fejébe mászni, ha máshogy nem tudjuk megoldani. Már felkészültem a vele járó fájdalomra is, mikor nem várt hang ütötte meg a fülemet. Emlékeztem rá... Vagy legalábbis valami hasonlóra nagyon is.. Mégis más volt, és tudtam, hogy valami nem stimmel, így hagyva a lányt fordultam meg. Nem fogott ki rajtam az emlék, valóban Neal volt az.. Én pedig hirtelen megszólalni sem tudtam. A látványa egyrészt megrémített, mert nem festett túl jól, másrészt megrémített, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar belebotlok, pedig én kerestem őt.. Harmadrészt megrémített, mert nem tudom, mit várjak most ettől az egésztől. Ezen még nem gondolkoztam, csak a megtaláláson járt az eszem. Túl könnyen ment ahhoz, hogy mindössze ennyi legyen.. De azt hiszem a régóta esedékes beszélgetésünket is el kell napolni, mint minden egyebet.. - Neal... Szarul festesz. Mi a francba keveredtél? - néztem végig rajta. Mindig is őszinte voltam, ezzel nem volt probléma, eddig sem és most sem. Bár szerintem ő maga is tisztában van vele, hogy néz ki. Meg nem is érezheti magát túl jól.. Oké.. Néhány pillanat elég volt ahhoz, hogy ne a kis lánykával foglalkozzak. Nem is szándékoztam rá áldozni több szót, mikor Neal abszolút nincs jól.. Így inkább odasiettem hozzá, közben erősen koncentráltam, hátha kiszúrok valami veszélyforrást a közelben, de.. Nincs.. Ezt nem értem.
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 366 | megjegyzés: nem remekeltem.. again.. sorry.
Alig bírtam felállni. De meg kell tennem, a bevásárlóközpontban ott a gyógynövényes, nekem pedig most szűkségem van egy nagy adag zsályára és kamillára. Úgy néztem ki, mint aki egy hete egyfolytában bulizott és vedelt. De erről szó sem volt. Vagyis, egész érdekes buli, amin az embernek majdnem az életébe kerül. Amint elhaladtam az üzletek előtt az egyik helyen megpillantottam egy tükröt, megálltam és végig néztem magamon. Egy hatalmas seb a fejemen. Így jár, aki nem adja könnyen a mágiát egy hibrid kezébe. A nadrágom is elszakadt. Elmehetnék csövesnek. A telefonomat elhagytam. Pedig az első az lenne, hogy megbizonyosodjak róla, hogy Adél jól van. Az a nyomorult azzal fenyegetett, ha nem csinálom meg, akkor megöli. A legerősebb varázslatot választotta ki, amit eddigi ismereteim során, a közelembe lévő boszorkányok közül, nekem sikerült csak. De akkor is majdnem az életembe került. Bár, amint magamra néztem, nem sok hiányzott. Alig bírtam menni, és a legjobb, hogy a harmadik emeleten van az a szerencsétlen bolt. Beletúrtam a hajamba és a liftekhez sétáltam, pár ember megbámult, és volt egy nő, akinek ahogy elnéztem még tetszett is. Mosolygott és oda jött hozzám. Bólintottam felé és idegesen toporogtam, hogy mikor ér le. Most nem akartam társaságát, és ez látszott is rajtam. A nő hamar megunta és valamit morgott, majd elillant mellőlem. Mit tegyek? A lélek már alig akar bennem maradni. És ha most nem iszom meg a teámat, azt hiszem legkisebb gondom az lesz, hogy magyarázom ki magam Adélnál. Ám, mikor körbe néztem a legrosszabb rémálmom valósult meg. Nem hittem a szememnek. A liftekkel szembe lévő üzletben ott volt Adél és Leena. - Ez már hallucináció! – mondtam hangosan magamnak, és erősen megdörzsöltem a szemem. De nem, sajnos nem. Leena Adél körülötte sündörgött. Miért? Miért most? Felnéztem a boltra, ahova siettem, majd vissza rájuk. De nem, most nem hagyhatom, hogy beférkőzzön a fejébe. Besétáltam és oda léptem hangtalanul. - Lányok. – mondtam halkan és éreztem, hogy pontosan én vagyok a téma. Nem tudom mit fognak szólni, ehhez a csodálatos kinézetemhez. De Leenának, ha van egy csöpp esze, rá fog jönni, hogy itt többről van szó, mint egy átmulatott éjszaka. Itt igenis, az életemet kockáztattam, egy idióta hibrid miatt.
•• Words: 357 •• Note: - •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Többnyire én vagyok az, aki kiakaszt másokat. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ez az egész pont fordítva történik meg. Talán az lenne a legjobb, ha én és Neal befejeznénk ezt az egészet, ami köztünk van és tényleg csak arra koncentrálnánk, hogy segít nekem elintézni Mila-t és ennyi nem több. Erre vágyom. Ezt akarom.. Hiszen ez az én életcélom, csak ez maradt nekem. Meg kell bosszulnom a testvérem halálát. Nem kell nekem olyan marhaság, hogy szerelem.. A bosszúmra kell koncentrálnom és nem arra, hogy mégis hol időzik Neal.. Nem érdekelt különösebben, hogy mit mond. Egyik fülemen be a másikon pedig ki. Nem tartozom neki semmivel. Azt sem tudom, hogy ki ő. Ha pedig ténylegesen egy ex-ről van szó.. Ne higgye azt, hogy mosollyal az arcomon fogom megosztani vele, hogy mégis mikor mit csinál Neal. Az teljesen más kérdés, hogy fogalmam nincs jelen pillanatban, hogy mégis hol van, de ez nem is számít. Ha tudnám sem mondanám el neki, mert egyszerűen nem. Reménykedtem benne, hogy megúszom, de tudhattam volna, hogy nem fogja feladni bármennyire is szeretném. A könyökömnél fogva rántott vissza és legszívesebben bemostam volna neki egy hatalmasat, de visszafogtam magam, hiszen mégis egy bevásárlóközpont közepén állok.. Arról nem is beszélve, hogy páran, már így is néznek minket. - Komolyan azt hiszed, hogy megijedek tőled? - Mondtam, miközben elrántottam a karomat. Nem félek a fájdalomtól.. Volt részem benne bőven. Mondhatni, már hozzászoktam..
Hm.. Talán még sem olyan gyámoltalan, mint gondoltam.. Ez tetszik Neal-nek?! Hogy egyszer temperamentumos, másszor meg kis bárány?! Most komolyan ekkora ízlésficama van?! Ez nem több egy hibánál.. Én pedig meg tudok neki bocsátani, ha észhez tér. Nagyon remélem, hogy igazam lesz és ez csak egy botlás a részéről. Más esetben azt hiszem elég ideges leszek.. - Kétlem, aranyom.. - zártam le a magam részéről. Hisz valóban nincs köze az én dolgomhoz, még akkor sem ha azt hiszi, Neal-éhez van.. Ez a kettőnk ügye. Nem veszi észre, hogy csak útban van?! Szegény kislány.. A nyilvánvalót sem látja. Csak egy pótlék. De íme, itt vagyok.. - Én a helyedben nem fordítanék hátat.. - szóltam utána fennhangon és a földhöz vágtam a sálat. Hogy képzeli?! Azt gondolta, hogy annyiban hagyom? Hogy akkor van vége a beszélgetésünknek, mikor azt ő gondolja? Ostoba.. Azonnal utána iramodtam és a bolt előtt el is kaptam. A szó szoros értelmében, hiszen a könyökénél fogva rántottam vissza. Kezdem elveszíteni a türelmemet. Ha így folytatja, rossz vége lesz. - Ne akard, hogy én szedjem ki belőled.. Nem járnál jól.. - fenyegettem és dühös pillantást villantottam rá. Bár az tény, hogy nem sajnáltam volna, ha összeesik a fájdalomtól. Nagyon reméltem, hogy nem most akar hősködni, mert bizony hiába figyel ránk egyre többe ember, nem eresztem, amíg nem kezd dalolni, mint a kismadár..
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 220 | megjegyzés: hajszálnyira a hajtépéstől.. :')
Már szinte idegesített az a levakarhatatlan vigyor a képéről. Örömmel mostam volna be neki, bár még azt is kinéztem volna belőle, hogy még azt is vigyorral az arcán tűrte volna és még a végén én jöttem volna ki rosszul az egészből. Nem akarok jelenetet rendezni egy bolt kellős közepén, de elég közel állok hozzá. Bár tudom, hogy ki ő.. De Neal múltja számomra pont olyan homályos, mint számára az enyém. Nem sok mindent árultam el neki mégis egymásra hangolódtunk.. - Micsoda felfedezés. - Forgattam meg a szemeimet. Titkárnő.. Nem értem minek ez a szöveg, amikor ha hallotta az üzenetemet rájöhetett volna, hogy annál egy icipicivel több vagyok. Na, jó talán nem is olyan picivel. - Ha hiszed, ha nem nagyon is közöm van ahhoz, hogy mi dolgod vele. - Mondtam megvető mosollyal az arcomon. Idegesített, de muszáj volt beszélnem vele ahhoz, hogy kiderítsem mégis mit akar Neal-től. Meg egyáltalán mi közük van egymáshoz.. Na, azért én sem vagyok annyira hülye.. Lehet, hogy egy ex? Ezt tartom valószínűnek.. Viszont az exek jobb, ha a múltban maradnak.. Azt hiszem ezzel mind a ketten így vagyunk, szóval a legjobb lesz, ha itt és most lerázom. - Derítsd ki magad mert, hogy én nem mondok neked semmit abban biztos lehetsz. - Már teljes mértékben elment a kedvem a vásárlástól egyszerűen csak visszaakasztottam a ruhákat, majd kiviharoztam a boltból, hogy egy kis levegőhöz jussak. Ha szerencsém van nem fog követni, de mikor volt utoljára nekem bármiben is szerencsém? Na, mindegy.. A lényeg, hogy legalább pár percre megszabadultam tőle.
•• Words: 252 •• Music: [You must be registered and logged in to see this link.]•• Note: kicsit gyenge, bocsi. :/ •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Továbbra is vigyorral az arcomon fürkésztem vonásait, és újfent meg kellett állapítanom, hogy egész csinos, a maga módján, persze.. De nem Neal-re vall a választás.. Vagy csak ennyire megváltozott?! A kis eltűnése nem enged erre következtetni. Velem is pontosan ezt csinálta. Csak és nem viseltem ennyire jól.. Persze nem jelenti azt, hogy bele is nyugodtam a történtekbe. Még az kéne... - Nem hinném, hogy a titkárnője vagy.. - mértem végig és elfordultam tőle, hogy kezembe kaparintva egy kasmírsálat, inkább azt kezdjem el szorongatni és ne a nyakát. Még a végén tömeghisztériát váltanék ki az emberekből. Utálom, ha nem kapok egyenes válaszokat.. -Innentől kezdve pedig egy kicsit sem tartozik rád, mi dolgom Vele.. - forgattam meg szemeimet. Nem.. Nem rá vagyok kíváncsi, isten ments.. Sokkal inkább az érdekel, miért nem mondja meg, merre találom Neal-t.. Vagy.. Ha nem tudja, nos akkor azt. Bár az sem kerülne nagyobb erőfeszítésbe, ha én magam keresném meg, hisz az erejére még mindig rá tudok hangolódni, és lebukik, ha használja. A kérdés már csak az időpont.. és nem mondok újat azzal, hogy nem szeretek várni. Nem vagyok egy türelmes típus. Különben is, hol marad a móka, ha csak úgy hagyom elmenni? A kétségek igen könnyen felőrlik még a működő kapcsolatokat is.. Már ha itt valóban egy kapcsolatról beszélünk.. - Tehát ha lennél szíves és megválaszolnád, merre van, nem boldogítanálak tovább.. - engedtem meg felé egy negédes mosolyt, amitől legszívesebben hánytam volna.. Ugh..
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 233 | megjegyzés: -
Fogalmam nincs, hogy ki ez a nő, de valószínűleg pont erre játszik. Mármint.. úgy reagálok a dolgokra, ahogyan ő azt szeretné. Általában pont fordítva van, hogy én viselkedem úgy, mint ő.. Nem tudom mi változott. Ja, persze Neal. Amíg nem tudom, hogy biztonságban van és, hogy minden rendben köztünk addig nem vagyok hajlandó úgy viselkedni, ahogy szoktam. Lehet, hogy nevetséges, de nekem igen is fontos.. Bár lenne valami apró kis nyomom, hogy mégis merre járhat, de hiába mentem be a szobájába semmi nyomot nem találtam arra, hogy hol lehet. Mondjuk azt sem mondhatom, hogy valamikor ott járt, mert minden pontosan ugyan olyan, mint volt.. Már komolyan nem tudom mire gondolhatnék.. Féltem.. Mi van, ha baja esett? Tisztában vagyok a képességeivel, de akkor is.. Csak legyen jól. Ennyit akarok. Nem többet nem kevesebbet. - Hát.. Jó neked. - Vágtam rá egyszerűen és nem is akartam tovább vele foglalkozni. Kérdése kizárta azt, hogy valami köze lenne az eltűnéséhez. Bár jobban belegondolva lehet, hogy ezzel akarja elterelni magáról a gyanút. Na, szép. Lassan, már összeesküvés elméleteket fogok gyártani. - Miért is akarod te ezt tudni? - Nem tudom, hogy mi köze van Neal-hez, de remélem, hogy hamarosan választ kapok a dolgokra. Faképnél akartam hagyni, de most már túlságosan is kíváncsivá tett, hogy mégis milyen kapcsolatban állnak. Valószínűleg pont ezt akarta elérni, de ez engem nem érdekel. Ha örül annak, hogy elérte, amit akar hát gratulálok. Én is el fogom érni, amit akarok. Meg fogom tudni, hogy ki ő. Ilyen egyszerű ez az egész.
Ó igen.. Pontosan ezért szeretem játszani a szerepemet. Látni az emberek szemébe a meglepetést, a félelmet is, és a dühöt, talán még a féltékenységet is, pedig egyenlőre csak megemlítettem.. Valahogy még inkább ösztönöz, hogy csináljam, hisz úgy tűnik, nagyon is jó helyen kapiskálok. Hihetetlen.. Hogy aggódhat ennyire valaki miatt, aki képes arra, hogy megvédje magát, de még másokat is?! Vagy szegény pára tényleg nem tud róla semmit?! Ó drágám, nem az én tisztem beavatni téged a dolgokba.. Az én feladatom az, hogy kihasználjam a tudatlanságodat, mégpedig maradéktalanul. Mondanám neki szívesen, hogy élvezni fogja, de csak álltatnám. Ezt.. Egyedül én fogom élvezni. -Ismerem.. - rántottam vállat hanyagon. Eddig ez nem volt világos?! - Ami azt illeti.. Elég jól ismerem.. - villantottam egy sejtelmes mosolyt. Higgyen, amit akar, engem nem zavar, ha szemmel akar gyilkolni. A szíve joga. Ártani úgysem tud nekem, hisz előbb esik össze ájultan, minthogy kimondaná: Neal. Igen, az ilyen kis bűbájok a specialitásaim.. Elég sokszor vettem már hasznát.. És a sors fintora, hogy épp Neal tanított meg ennek a fortélyaira. Viszont most már engem is igazán érdekelne merre van. - Hol jár éppen? - nézek körbe, hátha megpillantom valahol, ahogy serényen bámulja a kis nőcskét.. Nem Neal esete.. Nem emlékszem, hogy szerette volna a vöröseket.. Különben is, nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki kizárólagosan igényt formálhat bármijére is, nos az én vagyok. Pont.
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 224 | megjegyzés: javul.. :')
Neem hiába nem járok olyan gyakran vásárolni. Képtelen vagyok dönteni két aprócska kis ruhadarab között.. Talán egyszerűbb lenne, ha mindkettő. Vagy egyik sem. Döntésképtelen vagyok, de magamon látva esélyes, hogy egyszerűbb lesz meghozni ezt a döntést. Ha mindkettő jól áll akkor mindkettőt viszem, ha egyik sem akkor az egyiket sem. De legalább addig is magammal foglalkoztam és nem azzal, hogy hol lehet Neal. Bármennyire is próbálkozom nem tudom kiverni a fejemből, hogy talán valami baja esett vagy egyszerűen csak elege lett a folyamatos hisztimből. De én, már őszintén semmin sem csodálkozok. Vagyis inkább azon kellett volna csodálkoznom, hogy ennyi ideig elviselt maga mellett. Már ehhez is nagyon erős kitartás volt szükséges.. Egyáltalán nem kellene meglepődnöm azon, hogy ennyi idő után azt mondta, hogy elég nem folytatja tovább. Bár jobban örülnék, ha ezt személyesen közölné velem ahelyett, hogy kerül és még csak haza sem jön.. Mondjuk ki tudja milyen nővel tölti a szabadidejét mostanában. Nem.. Ez kell még nekem. Féltékenység. Láttam, hogy másokat mennyire tönkretesz nem fogom engedni, hogy velem is ugyan ezt tegye. Nem és kész. Már csak pár lépés választott el a próbafülkétől, mikor meghallottam valaki hangját a hátam mögül. Neal nevét ismételgette. Megtorpantam, majd egy idő után megfordultam. Össze kellett szednem magam ahhoz, hogy ne ugorjak egyenest neki arról faggatva, hogy mégis hol van Neal.. Talán pont vele? Nem.. Nem szabad ilyesmibe belegondolnom. Verd ki a fejedből ezt az egészet Adél. Valószínűleg csak hallotta a fenyegetésed semmi több. Nem kell minden túlreagálni. - És ezt te azért tudod, mert... - Rábíztam, hogy fejezze be a mondatot. Nem akartam találgatni, mert abból talán én jöttem volna ki rosszul. Viszont, ha valami köze van Neal eltűnéshez én esküszöm, hogy megkeserüli.. Eddig Neal-t akartam megfojtani, de azt hiszem a dühöm most célszemélyt váltott. Eközben "feltérképeztem", hogy pontosan kivel is állok szemben. Mindent megadtam volna azért, hogy valami bányarém legyen, akinek nincs jobb dolga, mint mások életével foglalkozzon, de a helyzet az, hogy szép volt.. Sőt, mi több. Neal szemével nézve talán még gyönyörűnek is mondható.
•• Words: 333 •• Music: [You must be registered and logged in to see this link.]•• Note: kicsit béna lett. •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Már most el kellene kezdenem valami tervet szövögetni, mégis hogyan fogok a közelébe férkőzni, de túlságosan lefoglal, hogy tanulmányozzam a csajt.. Vagy inkább méregessem, az jobban kifejezi, mennyire ellenszenves nekem már zéró szóváltással is. Pontosabban a kép az, amit a fejében láttam. Nem kell észlénynek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, nem olyan szemmel néz Neal-re, amit szó nélkül hagynék. Pontosabban.. Semmilyen kapcsolatát nem nézném vele mosollyal az arcomon.. Maximum vicsorral, aminek csúnya következményei lennének. Mármint az ő szemszögéből. Az viszont nem hagyott nyugodni, hogy.. Talán most ő van hozzá olyan közel, mint én voltam egykor. Az én helyemet akarja elfoglalni, csak azzal nincs tisztában, hogy engem nem lehet csak úgy kitúrni sehonnan. Hisz csak rá kell nézni.. Még két ruha közül sem tudja kiválasztani a neki tetszőt. Sőt, úgy néz ki, mint akinek kényszer a vásárlás.. Nem tudom, hogyan akadhatott össze Neal-lel, de ki fogom deríteni, méghozzá minél hamarabb, annál kevésbé leszek idegroncs a végére. Nagyon remélem, hogy tisztes távolságban maradt tőle.. Nem mintha nem tudnám leszerelni, csak nem szeretem futni a felesleges köröket. Időpocsékolás.. Pontosan úgy, mint az hogy állok és várok.. És.. Azt akarom, hogy Neal megjelenjen és kérdőre vonhassam .. Mindenről kifaggassam. Persze a kis barátnője nélkül.. És ki is találtam, hogyan szedjek ki belőle információkat anélkül, hogy bármit mondanék magamról. Legalábbis gondolom, hogy ha elé állok a témával nem rólam fog elsősorban kérdezősködni. - Neal.. Neal.. - sétálok el a lány mellett halkan felszisszenve. Tudom, hogy ezzel felkeltem az érdeklődését, vagy inkább a felháborodását, amiért hallgatóztam, de kit érdekel?! Az információkat akarom. Most. - Nem szereti a kéket.. - ráztam meg a fejemet, miközben hatalmas vigyor terült szét az arcomon. Bár kétségkívül némi gyanúra adhat okot, hogy tudom, egy emberről van szó... Mégis.. Tudni akarom, hogyan reagál arra, hogy felhoztam Őt. Talán azt hiszi majd, hogy közöm van az eltűnéséhez... Pedig nincs.. Jó ideje nincs.
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 307 | megjegyzés: nem túl jó. :s
Bármennyire is próbáltam lefoglalni magam a vásárlással képtelen voltam. Egyszerűen minden gondolatomat átszőtte Neal.. Nem tudom, hogyan kerültünk ilyen közel egymáshoz ilyen rövid idő alatt, de nem hiszem, hogy ez számít bármit is. Megtörtént és ilyen egyszerű. Beleszerettem mondhatjuk azt is. Elég sok dolgot megtettem érte.. De ugyanúgy ő is, ha úgy vesszük. Lehet elege lett abból, hogy egymást mardostuk? Oké.. Nem éppen egy egészséges kapcsolat része az, hogy egyszer egyikünk másszor pedig a másikunk távolodik el.. Vagy éppenséggel meghúz egy bizonyos határt, hogy itt és most vége nem tovább. De ez a határ olyan könnyen válik semmisé, mint amilyen könnyen keletkezett. Most pedig minden egyes testrészemet elöntötte az aggodalom. Ez is olyan hamar fog semmisé válni, mint minden ami Neal-el kapcsolatos. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mennyire bizonytalan vagyok vele kapcsolatban.. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy valahogy egymás mellett maradunk, de akkor is.. Nehéz ez az egész. A telefonomat mélyen elrejtettem a táskám mélyében. Ha most hívni is fog tudni fogja, hogy milyen érzések keletkeztek bennem. Megesik, hogy nem veszem fel, de nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Főleg, mivel én nem olyan régen hagytam neki üzenetet. Ő pedig, már napok óta eltűnt, szóval.. Neki semmi oka nincs arra, hogy felháborodjon nekem pedig annál inkább. Visszakalandoztam a ruhák rengetegébe és próbáltam kiüríteni a fejemet.. Bárcsak képes lennék arra, hogy elveszítsem az eszemet pár ruha láttán, mint a nők többsége. De én nem vagyok ilyen.. Pedig most annyira hasznát venném ennek az egésznek. Ki akarok kapcsolni. Nem szabad, hogy eluralkodjon rajtam a pánik.. Soha nem foglalkoztam különösebben az érzéseimmel és mindenkin csak áttapostam és a képébe röhögtem, ha valami ilyesmiről kezdett nekem hadoválni. Most pontosan ugyanolyan szerencsétlennek érzem magam, mint amilyenek ők voltak az én szememben. Érzések? Mi a fenének kellenek, amikor mindig csak fájdalmat hordoznak magukban? Olyan az egész, mint egy érett gyümölcs.. Lehet, hogy a külseje gyönyörű és hívogat magához, de ez még nem azt jelenti, hogy a belseje nem rohad már.. Amint beleharap az ember rájön, hogy mekkorát hibázott. De akkor már túlságosan is késő. A kezemben két miniruha akadt meg, ami között nem igazán tudtam dönteni. Talán egyszerűbb lenne, ha felpróbálnám mind a kettőt. Nagyot sóhajtottam, majd el is indultam a próbafülkék irányába.
•• Words: 364 •• Music: [You must be registered and logged in to see this link.]•• Note: kicsit béna lett. •• [You must be registered and logged in to see this link.]
Időtlen idők óta nem voltam vásárolni, és.. Sajnos ez meg is látszik. Na nem rajtam, csupán a háztartáson, már ha van egyáltalán nekem olyan. Nehéz ezt megítélni az első néhány napom után. Minden esetre az ittenieken nem vettem észre semmit. Egész barátságosaknak mutatkoztak eddig, és néha megsajnálom őket, hogy hiába az egész, mikor ahhoz van legkevésbé kedvem, hogy valakinek a lelki szemetese legyek. Az emberi kapcsolataim így korlátozottak, de nem bánom. Miért tenném? Nem vagyok az a magányosan sínylődő fajta.. Most is tökéletesen elvagyok a ruhasorok között és csak néha szisszenek fel, ha bevág elém egy-egy fiatal csitri. A táskámat újra és újra vissza kell csúsztatnom a vállamra, mert a pántja folyamatosan lekívánkozik a helyéről. Ez a kis nélkülözhető kényszermozgás pedig még inkább tépázza az idegeimet. Lehet, hogy nem mostanára kellett volna időzítenem a kis túrámat, hisz nem vagyok a legjobb formámban. Ilyenkor már rég kiosztottam volna legalább három embert, a biztonsági őrt pedig melegebb éghajlatra küldtem volna.. Most meg csak fancsali képet vágva odébb megyek. Vállammal útközben meglököm a kis fekete loboncost, hogy érezze a törődést, és természetesen a nemtetszésemet. Tudom, hogy ezzel sok és sokféle szabályt szegek meg, de nem igazán érdekel. - Bo.. -kezdeném a sablonszöveget, mikor mellettem egy hasonlóan zaklatottnak tűnő lányka ideges hangját hallom meg. Hmm.. Nem is akárki nevét ejti ki. Igen, pont ezért figyeltem fel rá. Neal.. Neal Davis.. Az, akire gondolok? Ki tudja hány szaladgál belőle a világon, és mivel nem lehetek biztos a dolgomban, kénytelen vagyok apró csínyhez folyamodni.. Muszáj lesz az elméjébe néznem, hogy.. A gondolatra pedig, hogy ilyen könnyen belebotlok valakibe, aki talán ismeri, hangosan felnevetek. Vagy inkább a gyenge fenyegetése teszi? Igen.. Az is.. Nos, eddig sem függtem az emberektől, most sem adok a véleményükre. Sokan fordulnak ugyan felém, de nekem konkrét célom van.. Nem sűrűn játszom ilyet, így nehéz is koncentrálnom, de muszáj.. Elég csak néhány kép és.. Neal.. Bocsi aranyom.. Az egy dolog, hogy az én fejem veszettül megfájdult a kis magánakciómtól, de könnyen lehet, hogy az övé is. Minden esetre, jobb lesz nem szem elől tévesztenem..
[You must be registered and logged in to see this link.] szavak: 341 | megjegyzés: -
Az igazat megvallva, már egy kicsit aggódtam Neal-ért. A cuccai ugyanúgy a lakásunkon voltak semmi nem tűnt el.. Annyi kacatja volt, amihez nem nyúlhattam biztos volt köztük valami fontos is, amit magával vitt volna, ha úgy adódik. De nem tűnt el semmi sem. Minden pontosan a helyén maradt. Nem találtam jobb megoldást arra, hogy megnyugtassam magam, mint a vásárlás. Soha nem gondoltam volna, hogy én leszek az a személy, aki csak azért elmegy vásárolni, hogy megnyugodjon. Megvetettem az ilyen embereket, akiknek ez volt a szórakozásuk. Én szerettem a lehető leghamarabb letudni és túl lenni rajta. Kényelmetlennek érezem a folytonos vásárlást. Pedig szükség volt rá, hogy ne nézzenek ki a tömegből a ruháim miatt. Bár így is mindig kinéztek, hiszen a legújabb divat szerint öltözködtem. Habár annyira mereven soha nem követtem. Mindegyikbe belecsempésztem a saját stílusomat, hiszen volt egy pár nagyon menő ruha, amit a világ összes kincséért sem vettem volna fel. Nem tudom, hogy hová tették akkor a szemüket a divattervezők, mikor piacra dobtak bizonyos ruhákat, de az én véleményem nem számít annyit, hogy azért ne gazdagodjanak meg pár bohócokra tervezett vacakból. Észre sem vettem, hogy a kezem között szorongatom a telefonomat, aminek a kijelzőjére, szinte minden percben rápillantok. Nem hívott és nem is üzent.. Nem vagyok túl tapasztalt a kapcsolatok terén, de azt mondanám, hogy ez a végét jelenti? Legalább annyit tudnék, hogy jól van. Nekem ennyi is bőven elég lenne. Nem bírtam megállni, hogy legalább egyszer ne csörögjek rá. Kicsöngött, de végül a hangpostára kapcsolt. Neal Davis. Ha nem hívsz vissza rögtön abban a pillanatban, hogy meghallottad ezt.. Én nem tudom mit csinálok veled. Próbáltam keménynek hangzani, hiszen az egyszer biztos, hogyha most nem válaszol még arra is képes vagyok, hogy a saját kezemmel fojtogatom egy darabig.. Aggódás. Nem gyakori érzelem nálam, de neki mégis sikerült kihoznia ezt belőlem.. Annyira dühös vagyok rá, hogy fel tudnék robbanni. Talán még a végén nem is Milena-n fogok bosszút állni, hanem rajta, amiért teljesen kifordított önmagamból.
- Oké, ennyivel is előrébb vagyunk.. - sóhajtottam nagyot. Mondhatnám, hogy nem lepődöm meg rajta, hisz nem tűnt konyhatündér alkatnak, de nem szoktam ilyesfajta minősítéseket aggatni senkire. Az viszont talán előny, hogy így saját elgondolás alapján segíthetek neki. Mármint, hogy nekem előny. Az könnyen előfordulhat, hogy a végén Ő küld el melegebb éghajlatra.. Mindezek ellenére magamat nem zavartatva kezdtem az Ő kosarába pakolni a valóban szükséges holmikat, amiért láss csodát, néhányan megbámultak, miért is nem a saját kosaramat tömöm. - Csak az igazán elengedhetetleneket vedd meg most szerintem. Utána úgy is fel fog tűnni, mi az, ami hiányzik.. - mosolyodtam el és a sort követve keresgéltem tovább a holmik között. - Öhmm... - próbáltam összeszedni a gondolataimat. Tipikusan abba a kérdésbe futott bele, amire ha nemes egyszerűséggel és őszintén válaszolnék, nem biztos, hogy épelméjűnek nézne. - Kell egy kis idő, mire az ember hozzászokik.. - adtam kitérő választ. - De gondolom, költözés után mindenki így van ezzel.. - mosolyogtam rá, de ez nem az a fajta mosoly volt, amit szívből gondolok. Inkább álcaféle. - Persze vannak fura alakok.. - forgattam meg a szemeimet. Ha szerencsém van nem lát át rajtam és.. De hogy is láthatna?! Minimum ismernie kellene ahhoz.. - Te miket hallottál a városról? - kérdeztem aztán, mintegy mellékesen, mintha egyáltalán nem érdekelne, pedig aztán szomjaztam az információra. Ha most jött ide, és jófelé kapiskál, háááát.. Darius embereinek sem lesz nehéz idetalálnia, feltéve persze, ha tartja velük a kapcsolatot. Próbáltam elhessegetni a komor gondolatokat, mielőtt még megneszelhetné.. Nem akartam magyarázkodni.
Felnevettem. Maradjunk annyiban, hogy nem ez volt életem legjobb leszólítása és témaválasztása, de nem hagyhattam, hogy csak úgy elsétáljon. Nem, ha már megláttam és ilyen egyszerűen az utamba sodorta az élet a húgomat bolond lennék elszalasztani a lehetőséget, hogy ha csak néhány apróságot, de akkor is kihúzzak belőle valamit az életéről. - A konyha nem igazán az én szakterületem. - Vakartam meg a fejem búbját tanácstalanul, mégsem igazán erről akartam beszélgetni vele. Persze, hogy nem. - Úgyhogy minden jöhetne, ami alapvető és ami nélkül nem lehet élni. - Ejtettem meg egy vigyort. - Fél éve? És milyen ez a város? Hallottam már róla egyet s mást, de nem tudom, melyik verzió lehet az igaz. - Vallottam be és hirtelen megfogalmazódott bennem egy kérdés: vajon ő is boszorkány? Vámpírrá válásom előtt én az voltam, akkor neki is annak kellene lennie...
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Magam sem tudtam, hogy mit keresek itt, hiszen nem vagyok az a nagy bevásárlós típus. Megvoltak a megszokott ruháim, amik többnyire fekete színűek voltak, de nagyon nem érdekelt mit gondolnak rólam, ha meg valaki nagyon felhúzott a beszólásával, nos az a személy mondhatni pórul járt. Ahogy sétáltam a bevásárlóközpontban, hirtelen megálltam egy kirakat előtt, mert annyira jó fekete gatya volt kirakva, hogy muszáj volt megnéznem. Ahogy ott álltam és nézelődtem egyszer csak valaki nekem jött, majd a szőke haj zuhataga az arcomba csapódott. Már éppen a hajánál fogva akartam elkapni és úgy móresre tanítani, amikor megláttam, hogy ki is áll velem szemben. Először szóhoz se tudtam jutni a döbbenettől, majd a szavai kizökkentettek a gondolataimból. - Szia Katrina. - mondtam kicsit hűvösen. Régen barátnők voltunk, de az már nagyon régen volt. Jó ideje nem láttam az az eset óta, amikor utoljára összevesztünk. - Rég láttalak. - mondtam neki kedvesen és még egy apró mosolyt is villantottam felé.- Hogy vagy? - néztem rá érdeklődve, mert fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék. Általában mindig van valami frappáns szöveg a tarsolyomban, de most még a vér is kifutott az ereimből.-
▲music: Még keresem ▲note: Meeting with my old Bestie
Kezdőlap
•• 
•• 
•• 
▲note: Meeting with my old Bestie