- Mehetünk. Én majd eljövök akkor, ha már biztos lesz, hogy megyek. Addig is ráér a vásárlás, mert már jóval több ruha van a szekrényemben, mint kellene - fintorogtam viccesen.- Neked szükséged van még valamire?

Hálásan mosolyogtam rá a szavai miatt, hiszen valahogy mindig értett ahhoz, hogy megnyugtasson. Bár Damon ettől még nem fog könnyebben megbocsájtani.
- Akkor... menjünk a kasszához. Bár te nem veszel valamit? Azt mondtad, lehet hogy jössz - mosolyogtam rá.

- Még túl korai ez neki. Meg van bántva és csalódott is, de ne feledd, hogy mennyi mindent éltetek már át együtt már csak azóta, mióta én ismerlek titeket. Ti ketten mindent túléltek, mert erősek vagytok. Nem számít, mi áll az utatokba, legyőzitek Olivert, Klaust, Stefant vagy olyan egyszerű problémákat is, hogy leszakadt egy polc a szekrényben- Egymásnak vagytok teremtve akárki akármit mond vagy csinál. Ezt egyikőtöknek sem szabad elfelejtenie - mosolyogtam rá kedvesen, amolyan testvériesen. - De kezdetnek a ruha tényleg szükséges - nevettem fel én is.

- Én eddig megtettem, amit tudtam... persze mindenből azt következtette, hogy le akarok feküdni vele, pedig eszembe sem jutott... - sóhajtottam eléggé panaszosan. - És tegnap igazából volt egy pillanat... amikor olyan volt, mintha nem történt volna semmi sem. Ezért hiszek abban, hogy lehetünk még a régiek mindketten. És szerethetjük úgy egymást, mint régen. De ahhoz kell ez a ruha - nevettem.

- Tényleg nem panaszkodhatsz, kevés nőnek van ilyen jó alakja két gyerek után is - mosolyogtam rá szélesen. - Damon-nek pedig biztosan tetszeni fog, tégy róla, hogy így legyen. Puhíts egy kicsit a szívén ha eddig nem sikerült - kacsintottam rá.

- Azt hiszem, hogy ez lesz a tökéletes ruha. Bár kicsit rövid, és nem túl báli, deeeeee... Damonnek biztosan tetszeni fog - mosolyogtam, végignézve újra és újra a ruhán. - És talán másoknak is, de... talán Damon majd értékeli, hogy valaki irigykedik rá, hogy a feleségének milyen jó lábai vannak - vigyorogtam kissé pimaszkásan.

- Igen, hallottam már erről a Tatiáról. Ben mesélte, hogy azért tette el őt láb alól, mert meg akarta akadályozni, hogy Olivert feltámassza. Érdekes nőszemély lehet - csóváltam meg a fejem különös fintorral és a kérésére inkább annyiban hagytam az egész témát, de még valamit hozzá kellett tennem. - A legtöbb fiatal nő megtette volna a helyedben - mondtam kissé vigasztalóan, ám ezzel nem felmenteni akartam, csak elmondtam neki, hogy én hogy gondolom.
- Egész jól néz ki - vizslattam a ruhát, amit maga elé rakott. - Tetszik a színe - vontam meg a vállam már mosolyogva.

- Klaus nem engedte volna. Bár nem tudom, neki mi öröme volt abban, hogy szívszerelme meg az én férjemmel időzött, és... köztünk is történhetett volna bármi. Tatia nem az a tipikus szende szűz, aki csak úgy lelöki magáról a férfiakat... de mint utólag kiderült, akkor azt tette. Damon bepróbálkozott, de ő... nemet mondott neki - motyogtam, nem mintha bántam volna, hogy nem került közel a férjemhez. Akkor már... hjaj, izgalmas lenne a helyzet.
- Na jó, ne beszéljünk erről. El akarom felejteni, hogy egy ilyen nő vagyok... - sóhajtottam, majd leemeltem a szekrényről egy kis ruhácskát, ami fekete volt, kis csillogó elemekkel néhol. Pántja nem volt, viszont mély dekoltázsa igen. - Nos? Szerinted hogy fest? - tartottam magam elé.

- Ahogy elmeséled... nagyon ki tudja használni a vonzerejét ez a férfi. Nem csodálom, hogy nem tudtál ellenállni neki - sóhajtottam én magam is. Hogy én mit csináltam volna Elena helyében? Biztosan ugyanezt, főleg akkor, ha az a valaki még pluszban mesél a szomorú múltjáról és életéről. Akkor nekem is végem lenne.
- Nehogy félreértsd, én nem ítélkezem, de... miért nem hagytad őt ott még mielőtt akármi történt volna. Miért nem sétáltál ki csak úgy az ajtón, amikor láttad, hogy nem otthon ébredtél? Vagy miért nem hívtad fel Damont, amikor ő nem volt melletted? - kérdeztem rá még mindig kíváncsian, mert minden részlet érdekelt.

Tovább nézelődtem a ruhák között, miközben nagyot nyelve visszaemlékeztem, és szinte hang nélkül kezdtem el beszélni, meg sem gondolva, mit mondok, csak jöttek belőlem a szavak úgy, ahogy azok történtek.
- A hálószobájában éppen aludni készültünk, és ugye nem túrhattam ki az ágyából... éppen azelőtt mesélt nekem a múltjáról, és én is az enyémről... aztán valahogy... minden átváltott valami másra... azt mondta, ha akarom, bújjak hozzá az éjszaka... én kissé zavarba jöttem, és megkérdeztem, mikor öli meg Olivert. Azt az árat szabta, hogy meg kell csókolnom, és elmondja... és miután megtette, én megcsókoltam. Aztán közelebb húzott, és simogatni kezdett... és ezek után hezitáltam, végül pedig... döntöttem - nyeltem. Kate-nek bátran beszéltem erről. Hogy nézett volna ki, ha ezt így részletesen elmondom Damonnek? Nemhogy a hálóba, de még a vendégszobába se költözött volna be, egyenesen visszament volna a birtokra.

- Erre már tényleg nem tudok mit mondani, csak azt, hogy ebben a vérvonal dologban van valami - csóváltam meg a fejem, majd a ruhára néztem, amit Elena felmutatott. - Igazad van, kissé csicsás.
Aztán újra megszólaltam. - Én még csak egyszer láttam ezt a Klaust és be kell ismernem, tényleg eléggé vonzó férfi és ahogy az esküvő előtt viselkedett veled, amiatt még a modora is jónak tűnik. Persze mindenki tud ilyen lenni, ha akar, főleg, ha nagyon az sem érdekelte, hogy férjnél vagy. De...arra válaszolsz nekem, hogy mégis melyikőtök kezdeményezte ezt a dolgot?

Keserűen felnevettem. - Tudod... akármennyire szeretem is én Damont, és akármennyire is tudom, hogy Tatia meg Klaus bele vannak zúgva egymásba, de... valami miatt vonzódom hozzá. Minap... elmentem hozzá, hogy összevesszek vele, persze teljesen jogtalanul... és egy idő után képtelen voltam haragudni rá... magam se tudom, hogy ez miért van. Ez nem az, amit Damon iránt érzek, soha nem is lesz az... csak valami furcsa... olyan... baráti érzés. Persze a barátok nem fekszenek le egymással, neki meg "nincs szüksége barátra", de mégis... ez bonyolult - sóhajtottam, majd levettem egy piros ruhát vállfástul. - Ez... jól néz ki, ha nem lenne ilyen giccses, még fel is venném - fintorodtam el egy pillanatra.

Ugyanoda mentünk, ahová mindig is és rögtön el is kezdtem nézelődni, ám Elena szavaira sóhajtanom kellett. Bele sem tudtam magam képzelni sem az ő, sem a Damon helyzetébe. Miért kell valami mindig miatt szenvedniük?
- Próbáld meg valahogy elkerülni Klaust. Tudom, nem lesz egyszerű, hiszen náluk lesz a bál, de ügyet se vess rá és ne nézz felé. Damon talán értékelni fogja és azt is látja majd, hogy nem érdekel téged komolyabban. Mert ugye így van? - kérdeztem Elenától érdeklődve.

(Damon és Elena háza)

Besétáltunk a központba, ahogy általában tettük, és egyből bekanyarodtunk ruhaüzletbe. Mindig itt vettük az ilyen ruhákat, most miért változtatnánk?
- Megint itt... - sóhajtottam, már a vállfákat lökdösve. - Nem is tudom, hogy... egyáltalán mit képzelhetnék el... nincs is kedvem menni, nincs kedvem Klaus fejét bámulni, mert félek, hogy Damon indulatai elszabadulnak - sóhajtottam.

Beletelt egy időbe, mire mindent megtaláltunk és kiválasztottunk.
- Igen, a fehér szalvéta tökéletes lesz - bólintottam, és abból is rendeltem nem is keveset. - És ezennel ennyi is lenne. Minden megvan, az ételt már otthon telefonról elintéztem - mosolyogtam, és a táskámba nyúlva előhúztam egy meghívót, hogy Elizabeth kezébe adjam.
- Örömmel fogadnám, ha te is eljönnél... egyedül, vagy a partnereddel - beszéltem hozzá mindenféle hátsószándék nélkül. - Örülök az ismerettségnek. És ne haragudj, hogy nem veszek részt a bababútorok kinézésében, de velem nem mennél annyira, mint amennyire én veled mentem - mosolyogtam nevetve. - Köszönöm - mondtam még egyszer, majd elindultam kifelé az üzletből. - Találkozzunk a bálon! - szóltam még oda neki.

(ősök villája)

-Hát nekem sem a kedvencem mindenesetre, de majd meglátom milyen lesz a választék..- Nem terveztem a kicsinek nagyon díszes és nagyon színes szobát. Inkább legyen egyszerűbb, de azért szép.
-Igen ez szép!- Bólogattam halványan elmosolyodni ahogy kiválasztott egy készletet a sok közül. Amíg felíratta a dolgokat az eladóval, én addig egy kicsit körülnéztem a boltban, de nem mentem messzire, pár perc múlva vissza is mentem Esther-hez.
-Persze, ezekből jó lesz a hagyományos. Az embereket szerintem ezt fogják a legkevésbé figyelni.- Mosolyodtam el halványan Esther mellé lépve. Mögöttünk az eladó már írta is tovább a listát, hogy miből mennyi kell körülbelül. -Tényleg jó!- Nevettem fel halkan a mögöttünk lévő eladóra.
-Mi is kell még?- Kérdeztem, és egy pillanatra elgondolkodtam, de amint eszembe jutott felszólaltam. -Szalvéták, habár szerintem abból is egy sima egyszínű jó lenne. Mondjuk fehér?- Kérdeztem, és halványan elmosolyodtam.

Csak elmélkedve hallottam. Annak idején, mikor én gyereket vártam, még nem volt nagy variálási lehetőség, hogy milyen legyen a gyerekek szobája, vagy ruhája, és egyebek. Ott nagyjából egy lehetőség volt... amit szerezni tudtunk.
- A rózsaszínről én úgy vélekedem, hogy olyan nagyon is... nem is tudom, de nem a kedvencem - mosolyodtam el végül, és hallgattam a beszédét, ahogy azt taglalta, hogy melyik szín is lenne jó nekünk.
- Nos, ez valóban nem egy rossz ötlet - mértem végig a pezsgős poharakat. Nem terveztem én nagy durranást, vagyis.. csak akkorát, amekkorát egy ilyen családnak szinte kötelezettsége kihozni magából.
- Azt hiszem, ez lesz a megfelelő - böktem rá egy készletre, ami nem is volt túl visszafogott, de nem is volt giccses. Éppen a kettő között állt, viszont nagyon is elegáns kinézettel rendelkezett.
Odaléptem az eladóhoz, és körülbelül két perc kellett ahhoz, hogy serényen bólogatni kezdjen, és felírja a poharakat. Na igen, a pénz még midnig nagy úr... de azért hozzátettem, hogy ne menjen messzire, mert még lesz mit felírnia.
- A poharak meglennének. Az evőeszközök.. szerintem a hagyományos tökéletesen megfelel - emeltem fel egy villát, de láttam, hogy a férfi a hátunk mögött már körmöl is. - Ilyen a jó kiszolgálás - kacsintottam Elizabeth-re.

-Igen így könnyebb, de azért azt már biztosra tudom, hogy nem rózsaszín csodákkal szeretném telerakni a szobáját..- Nevettem fel halkan egy kicsit elgondolkozva. Sosem bírtam annyira azt a színt, úgy hogy habár lányos szín attól még nem lesz nagyon ilyen szín a lányom szobájában.
-Értem! Ezek gyorsan meglesznek, habár csak tanácsokat tudok adni. Nem sűrűn rendezek bálokat..- Sóhajtottam fel halkan, de aztán elmosolyodtam. Bementünk egy ilyen boltba, én pedig rögtön körbejártam szememmel.
-Hát lássuk csak! Az arany nem rossz ötlet, habár valami melegebb szín jobb lenne szerintem. Poharak először is, gondolom pezsgő lesz, azokhoz pedig szerintem jobb lenne egy sima, hagyományos fajta..- Sétáltam oda a poharakhoz, és elkezdtem nézegetni őket.

- Hát... így könnyebb tervezni, valljuk be, hogy tudod: kislányod lesz. - mosolyogtam rá kedvesen. Ha tényleg az unokámat várja, nem árt jó viszonyban lenni vele, nem? De majd meglátjuk, legyünk teljesen biztosak ebben a dologban.
- Akkor... először a terítéket kellene kiválasztanunk, tányérok, étkészlet, poharak, szalvéták... - sóhajtottam. Hú, de nem értettem ezekhez a dolgokhoz. Mikor én utoljára ilyesmit szerveztem, a tányér fából készült. Ma meg ilyen porcelán, meg olyan porcelán...
Besétáltunk egy üzletre. - Nos, szerinted színben mi illene egy nagy családhoz? Villában lesz a bál, így... ez is hozzátartozik. Arany? Vagy... valami melegebb? - kérdeztem érdeklődve tőle.

Csendben sétáltunk egészen a bevásárlóközpontig. Majd csak akkor szólalt meg mikor beértünk. -Csak körül szeretnék nézni a bababoltba. Majd szeretnék venni pár bútort is a szobájába. Már a vége felé járok így már ideje lenne lassan.- Magyaráztam, hogy mi is itt a dolgom. Majd ha segítettem neki, majd utána benézek valamelyik ilyen boltba. Meg azért a bútoron kívül mást is kell vennem már lassan.

(Park)

Nagyon nem tudtunk miről beszélni, míg ide nem értünk. Reméltem, hogy valami esélyem nyílik arra, hogy kiszedjek néhány dolgot belőle. Noha úgy tűnt, hogy... tényleg nem emlékszik a fiamra. Ha majd kissé csendesebb körülmények között leszünk, kicsit "átnézem" az agyát, az nem árt sem neki, se a babának. És ha a sejtésem beigazolódik... tennem kell majd valamit az ügyért.
- És te mit keresel itt? Mármint... azt mondtad, hogy neked is szükséged lesz valamire innen. Mit akarsz vásárolni? - váltottam át tegeződésre.

Központ