- Pedig régen nem voltál annyira türelmes, ha emlékeim nem csalnak! - Sóhajtottam fel halkan és halványan elmosolyodtam, majd elengedve karját a ruhákhoz léptem. Kiválasztottam pár darabot, és utána elkezdtem húzni magammal Eyal-t, a próbafülkék felé. Ott aztán leültettem Őt, a fülkével szembeni kanapéra, én pedig bementem az egyik, hogy felvegyem az első ruhát. Ez egy fekete kissé kivágott ruha volt. Visszavettem hozzá magassarkúimat, és már kész is voltam. [You must be registered and logged in to see this link.] Kimentem, és elé álltam. - Na mit szólsz? - Fordultam egyet, majd halványan elmosolyodtam.
-Én is szeretem a bézst. -pontosítottam. -Olyan lágy és kellemes szín,csak így tudjuk,hogy vehetünk lányos színeket is. -mosolyodtam el. -Teljesen igazad van. Az erős pink szerintem sem túl jó,sőt magát a rózsaszínt is az összes csecsemő hordja már. Lehetne valami kifinomultabb árnyalatú. Például ilyen.. -vettem le egy ruhácskát a polcról. [You must be registered and logged in to see this image.] -Bár mondjuk,jobban belegondolva,ez is a túl rózsaszínekhez tartozik. De attól még édes! -vontam meg a vállam elmosolyodva. -Nézd ezt! Kis kötött pulóver! -szólaltam fel,majd ismét levettem egy ruhát a helyéről. [You must be registered and logged in to see this image.] -Szerintem ez nagyon édes. -bólogattam. -Csak nem tudom bírná-e ezt a kötött anyagot a baba.. -gondolkoztam el. -Amúgy szívesen megvenném. -tértem vissza a babakocsira,vállat vonva,majd a végén elmosolyodva.
- Akkor ez jó lesz - mosolyodtam el, majd Nate-re néztem. - Ugye hozod te? Te vagy az idősebb - kacsintottam rá és újra elindultam, hogy most már a kicsi Davidnek keressünk valami ajándékot. Csak tudnám, hogy mi lenne a jó neki... Nem kellett sok idő, azt hiszem mindössze pár perc, hogy meglássak valamit és Nate felé forduljak, hogy kikérjem a véleményét. - Ez milyen lenne David-nek? Aranyos és zenél is, úgyhogy Elenáék biztosan örülnének neki - nevettem el magam, ahogy erre az építőkockás izére néztem.
Ahogy elindultunk belém karolt, de nem mentem el mellőle, csak sétáltam vele így. Majd az egyik boltba bementünk.-Igen, eléggé türelmes vagyok.-mosolyogtam rá, és már próbálta is fel a ruhákat.
- Rendben menjünk! - Mondtam és lassan elindultam mellette. Mit sem törődve mit fog szólni hozzá, belékaroltam, de nem néztem szemeibe hanem sétáltam vele tovább a boltok között. Azon gondolkoztam melyik boltba kéne először bemenni. - Ilyen se volt még, hogy elgyere velem vásárolni.. Habár mondjuk abban az időben ez még máshogy zajlott. - Forgattam meg szememet enyhén a boltok kirakatait figyelve, de ettől függetlenül nem álltam meg. Végül kiszúrtam magamnak egy ruha üzletet, és arra kezdtem húzni Eyal-t. - Csak hogy tudd sok mindent felfogok próbálni, szóval remélem türelmes vagy. - Vontam fel egyik szemöldökömet mint aki válaszra vár.
-Persze hogy elmegyek veled.-mosolyogtam, és megittam az üdítőt,majd az üveget beledobtam a szemetesbe.-Szóval, induljunk.-mutattam a kezemmel, hogy csak előre.
Meghallgattam, hogy miért is jött a bevásárlóközpontba, majd felajánlotta hogy vásárol velem. Egy halvány mosoly jelent meg arcomon. - Tényleg eljönnél velem? - Vált huncuttá mosolyom. Hogy kihasználom ezt a helyzetet, talán. Mert ötleteim azért vannak. Nekem mindig is voltak..
-Én szeretem a bézs színt, szóval azért abból is szeretnék venni egy párat. Valami lányos szín kéne, ami persze nem virít a rózsaszíntől. Lehet olyan szín, de akkor legalább valami halványabb árnyalat legyen belőle.- Magyaráztam elgondolkozva tovább nézegetve a dolgokat. -Jajj erre semmi szükség..- Ellenkeztem felé fordulva de aztán végül csak elmosolyodtam.
Rögtön megrohamoztuk a baba dolgokat. -Igen,így van. Még jó hogy nem zöld meg bézs színű semleges cuccokat kell választanunk. -nevettem fel. -Veszek neki babakocsit! -ajánlottam fel,mosolyogva.
-Hát tudod, én csak járkálok ide-oda.-mondtam egy apró mosollyal.-Vettem egy üdítőt, és gondoltam elütöm az időmet, eme kis helyen.-nevettem- Esetleg veled, tartsak vásárolni?-kérdeztem kedvesen, szemeit nézve
- Hát édesem, a gyerek az egyetlen, amiben én nem segíthetek. - paskoltam meg a kezét, némi szomorúsággal a hangomban, mert nekünk kettőnknek nem lehetett gyereke. Íme a vámpírlét hatalmas átka. Ezt tényleg.. sajnáltam. Asszem..
- Ez nagyon tetszetős! - vigyorodtam el amikor rábökött a hintalóra. - Lefogadom hogy Delenának nagyon tetszene! -bólogattam szorgalmasan. Kétségtelen, hogy az én nőmnek van ízlése. - Vegyük meg.
A bevásárlóközpontba érve Viv-el rögtön betámadtuk a baba-boltot. -Annyi mindent kell még vennem! Baba kocsi, még ruhák, egyszóval minden amire szüksége lehet..- Mosolyodtam el halványan és egy állványhoz sétáltam, hogy megnézzek pár apró ruhát. -De, legalább már tudjuk, hogy lány lesz, és így már könnyebb lesz venni pár dolgot. - Néztem elmosolyodva Viv-re.
Szinte rögtön fel is ismerte a hangomat, és felállva elém lépett. - Csak vásárolgatni jöttem egy kicsit. - Magyaráztam elmerülve egy pillanatba szemeiben. Valahogy furcsa, hogy egy városban vagyunk újra annyi év után. Nem is értem hogy nem tudtam megtalálni előbb. Vagyis megtaláltam már egyszer, de nem éltem a lehetőséggel, hogy utána menjek. Talán akkor mi is máshogy állnánk most. - És te hogy-hogy errefelé? - Kérdeztem halkan felsóhajtva, és elmosolyodtam.
Hirtelen azt vettem észre, hogy valaki belesuttog a fülembe..Ezt a hangot ezer közül is felismerném...-Emily..-suttogtam halkan, és fel álltam.-Mi járatban erre felé?-kérdeztem mosolyogva, és szemét vizsgáltam, még mindig csodaszép volt..Bár eszembe jutott Letti is, hogyha Emily megtudja, hogy rá hajtok, akkor még meg is öli...Gondolkoztam el.
A bevásárlóközpontban sétálgattam. Ruhák után nézelődtem, habár eddig még nem találtam egyet sem ami elnyerte volna a tetszésemet. Elég sok ember sétálgatott itt, de azért nem volt tömeg. Kéne vennem egy pár új cipőt is. Nem mert nincsen hanem mert ki tudja, lehet beleszeretek itt egy újabb darabba. Nem tehetek róla, szeretem a cipőket. Legalább ez az egy örömöm legyen a véren kívül.. Ahogy sétálgattam hirtelen megláttam valakit. Eyal volt az. Mögé léptem, és a füléhez hajoltam. - Szia Édes! - Suttogtam lágy hangon, és egy halvány mosoly jelent meg arcomon.
- Igen, én vagyok a nő, de nincs gyerekem. Vagyis ilyen idős gyerekeim. - mondtam tanácstalanul, amikor beléptünk abba a boltba, amelyben vásárolni szoktunk Delenának és David-nek. Ez tényleg nem lesz egyszerű, ennyi játék és mi egyéb közül választani eléggé nehéz feladat. Aztán megláttam valamit. - Szerinted ez tetszene Delenának? - mutattam a hintalóra, ami mellett megálltam.
Megfogtam Rose kezét mikor beértünk a központba és mosolyogva hallgattam. Az agyamban kattogtak a kerekek hogy mit kellene vásárolni a kicsiknek, de őszintén szólva: gyerekek terén még mindig nem voltam otthon. A kisfiúnak már nem vehetünk csörgőt, és Delenának se. Az vicces kis műsor lenne.
- Neked van valami ötleted? Te vagy a nő. - vágtam zsebre a kezemet vigyorogva.
Gondoltam eljövök , és szétnézek, mit is vásárolhatnék. Sok kirakatot megnéztem, és egész jó dolgokat találtam...De különösképp nem vettem meg semmit, csak elütöttem az időt. Vettem,egy üveg üdítőt, és leültem az egyik padra, majd bámultam az embereket.
- El sem tudom képzelni, mennyit nőhettek a gyerekek azóta, mióta nem láttuk őket. Szépen el tudunk tűnni, ami azt illeti - mosolyogtam Nate-re, amikor beléptünk a központba, ahol elég sok ember járkált. Nem egy nyugalmas napot választottunk a vásárolgatásra.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Azt hiszem, megvan minden - mondtam némi gondolkodás után, mikor Elenáék visszaértek. - Szerintem hazasétálhatunk. Aztán ágyba a lurkókkal.. meg velünk is - tettem hozzá nagyot ásítva.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- Akkor pizza... - bólintottam, hogy a felszolgálóhoz lépve ezúttal én fizessek, és visszaérve Damonhoz megfogtam Delena kezét. - Mindjárt jövünk, csak hozunk pár pizzát - szóltam oda Damonnek még mosolyogva, majd 10 perc múlva már vissza is értünk, és belecsúsztattuk a zacskóba a 2 pizzát. Ez elég lesz mindannyiunknak, főleg hogy Delenáék még nagyon nem is esznek ilyet. - Mehetünk? - fogtam meg a zacskókat.
- Vigyünk egy gyorsfagyasztott pizzát, azzal nem kell sokat vacakolni - vontam vállat. - Gyanítom nem a vacsora lesz a fő program ma este, hanem hogy mit hagyunk vajon majd otthon - mondtam, és visszaraktam Davidet a hordozóba a kaja végeztével.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
- A program megfelelően felvázolva - sóhajtottam, közben megtörölgetve David száját. - Már most akkora gyomra van, mint az apjának - néztem rá nevetve, és felálltam vele, miután végeztem a saját salátámmal. - Mit vigyünk haza? Rizs valami hússal? - fordultam még Damon felé, mielőtt az előbbi felszolgálóhoz odasétáltam volna a vacsora ügyében.
- Jól van, mohó banda - nevettem, nézve David hogy ismerkedik az új ízzel, és Delena is hamar kortyolni kezdte a sajátját. - Akkor ebéd után haza... egy alvás jön utána, délután összepakolunk, és este korán fekszünk,hogy holnap el tudjunk indulni. Remélem nem kell Fred után órákig kiabálni hajnalban, hogy tolja haza a fekete-fehér fenekét.