- Tökéletes lesz - bólogattam. - Vérontáshoz is pont jó. Mert aki egy másodpercnél tovább néz rád, személyesen nyírom ki - válaszoltam. - Na menj, és öltözz vissza, még mielőtt valami olyanra ragadtatnám magam, hogy örök életre kitiltsanak minket innen - sóhajtottam.
- Arra gondoltam - kiabáltam Elena után, mikor eltűnt a próbafülke függönye mögött újfent - hogy elmehetnénk a kis Jimmyért. Délután biztos jól ellennének Delenával.

Nem mondom, eléggé kiszélesedett a vigyorom, ahogy megláttam Damon tekintetét, és eléggé lassan fordultam körbe előtte, hogy picit húzzam az agyát, de nem sokáig.
- Örülök, hogy tetszik - jegyeztem meg ártalmatlan pislogással, majd újra végignéztem magamon.
- Mit gondolsz? Jó lesz ez? - kérdeztem aztán tőle, még mindig szerényen nézve.

Néztem, ahogy ezúttal Elena tűnik el a próbafülke függönye mögött, és leguggoltam Delena meg David mellé.
- Kis ragadós kezűek... tolvaj banda - nevettem rájuk. - Egy percre nem figyelünk, és máris fosztogatják a csokikat.. - csóváltam a fejem, de mindketten érezték, hogy nincs bennem harag, mert Delena is csak jókedvűen vigyorgott rám, Davidet meg szinte a szatyorból kellett kiszedni.
- Azért maradjon valami holnapra is Tigris - álltam fel, Daviddel a kezemben, és mikor megfordultam megláttam a már jelmezbe öltözött Elenát.
- Ejha! - esett le az állam, szinte kocsányon lógó szemekkel bámulva rá. - Ezt nevezem dögös megjelenésnek!

- Lehetséges - vontam egyet a vállamon, vigyorogva nézve Damonre, aki miután visszacserélte a ruhát, rögtön ki is jött és sóhajtottam egy aprót.
- Jól van, akkor... megyek én is. De csak semmi sokat mondó pillantás - kacsintottam Damonre, és besétáltam a fülkébe, hogy a függöny elrántása után magamra húzzam a kis miniszoknyás ruhadarabot. Tetszett, bár reméltem, hogy nem hízom ez alatt a néhány hét alatt olyan sokat, hogy majd ne férjek bele.
- Nos... milyen? - sétáltam ki, hogy megálljak Damon előtt.

- Ugyan, hagyd, nem csinálnak rosszat. Életrevaló gyerekek - kacsintottam Elenára, ahogy odasietett a gyerekekhez, majd végignéztem magamon, ahogy nevetett rám nézve. - Hát, nekem is fura, de tetszik - tértem aztán vissza a próbafülkébe, visszavettem a saját cuccomat, majd cseréltem Elenával.
- Te is mehetsz. Rajtad biztos vadítóbban fog állni a ruha, mint rajtam - mondtam kéjsóvár ábrázattal.

- A francba! - jött ki a számon, amikor megláttam a gyerekeket, és rögtön oda is siettem, de csak azért, hogy nehogy összekenjenek valamit. Még csak az kellene...
Közben Damon bement öltözni, és mikor kijött, eleinte nevetni támadt kedvem.
- Meglehetősen furcsa vagy így! - jött ki végül belőlem a kuncogás.

-Megyek - biccentettem. - Addig vigyázz a fosztogatókra - intettem a két üldögélő gyerek felé, mert Delena ültében belemászott a csokikkal teli szatyorba, míg David térden állva dugta a fejét a szatyorba. Delena előbányászott két piskótaszeletet, egyet David kezébe nyomott, egyet pedig ő maga kezdett bontogatni.
- Nem elveszett srácok, az biztos - vigyorogtam, majd bevonultam a próbafülkébe, magamra kaptam a ruhát. A kabát ugyan kicsit nagy volt, de nem számított, így is tetszett nekem.
- Hogy festek? - léptem ki, és körbefordultam, hogy Elena láthasson.

- Ami azt illeti, nekem is nagyon tetszik - bólogattam szaporán, jót mosolyogva az arcán, majd a próbafülke felé néztem.
- Menj csak te. Én még addig körüllesek itt - bíztattam, és a kezembe vettem ugyan a vállfát, de csak azért, hogy nehogy elvesszen a többi között.

- Hát ez jó! - csillant fel a szemem, egymás mellé tartva a két jelmezt. - Pont jól néznénk ki egymás mellett - vigyorogtam. - A méret elvileg stimmel, de... lehetne valahol próbálni? - fordultam az eladó felé, aki bólintott, és rá is mutatott egy fülkére a sarokban.
- Akkor mész először, vagy menjek én? - kérdeztem Elenát.

- Hm... - mértem végig a jelmezt széles vigyorgással, de csak azért, mert már láttam a párját a fogason.
- Öhm... igen, ez nekem is nagyon tetszik - vettem elő a miniszoknyás csontvázjelmezt,és magam elé tartottam, így vigyorogva Damonre.

- Pedig az tényleg horror lenne a javából - vigyorogtam, visszaakasztva a ruhákat. - Akkor keressünk mást - nézelődtem tovább, míg Delena leült egy székre, David is oda kérte magát, és a két gyerek hál istennek szép csendesen megvolt magában.
- Mit szólsz ehhez? - emeltem ki egy öltönyös-kalapos-csontos jelmezt a férfi szekcióból. - Ez nekem tetszik! Hátha van nőiben is hasonló.

- Ez nem is rossz ötlet! - csillant fel a szemem, ahogy Damon ötletét meghallottam, miszerint öltözzünk össze.
Viszont amikor megpillantottam a jelmezeket, amelyeket előhúzott, hányást kezdtem imitálni. - Ez a csaj borzalmas. Meg a pasi is. Inkább el sem megyek, ha az ő bőrükbe kell bújnom - fejeztem ki egyszerűen a nemtetszésemet.

- Sorozatgyilkos jelmez? - kérdeztem, lassan sétálva végig a sorok között, míg David bámészan nézelődött. - Nem is tudom. Valami keményebbet keresnék. Vagy valami színpadiasabbat... érted ugye? - kérdeztem Elenát. - Nem akarok sem zombi lenni, sem vámpír... postaláda sem - morogtam, meglátva egy igen különös jelmezt.
- Mi lenne, ha összeöltöznénk? - vetettem fel a kérdést. - Vannak úgy látom olyan kosztümök, amik vannak férfi, meg női verzióban is. Most már csak el kéne dönteni, mik legyünk. Mit szólsz az Alkonyathoz? - mutattam rá egy Edward és Bella-jelmezre. - Ez kellőképp horrorisztikus.

- Szerintem lesz. Nem hiszem, hogy csak rémisztő jelmezeket tartanak. Bár... ugye ezen a bulin az lesz az alapkövetelmény, de... na... én nem akarok Hasfelmetsző Jack egyik áldozata lenni - kuncogtam fel, talán kicsit hangosan is, majd beléptünk az üzletbe, és rögtön megpillantottam egy csomó jelmezt.
- Húha... itt aztán van választék. Csak Delena ne lássa meg a hercegnős jelmezeket, mert haza kellene majd vinnünk - mosolyogtam, majd beljebb léptünk.
Biccentettük egyet az eladó felé, én legalábbis, majd kissé már beljebb kalandozott a tekintetem.
- Húha... ha férfi lennék, tuti a Sikoly-jelmezt venném meg!

- Szerintem a gyerekeket is lehet majd kenyerezni - vontam vállat. - Talán kaphatnak valami vicces álarcot, amilyet farsangon hordanak. Feltéve, ha lesz ilyen - álltam fel a mozgólépcsőre, hogy a másodikon szálljak le, végigsétálva az üzletek közt, míg megálltam egy jelmezkölcsönző bolt előtt.
- Nézzük, milyen a választék. Remélem, nem csak vámpírjelmezt tartanak. Nem lenne túl eredeti a dolog - nyitottam ki az ajtót, hogy Elena és Delena be tudjanak menni.

Kissé szégyenlős lett a vigyorom, ahogy a nő vigyorogni kezdett, de megértően beszélni kezdett, és végül is Damon sikeresen fizetett, hogy aztán megfogjam a kisebb szatyrot.
- Persze, de nem kened össze magad, igaz? - kérdeztem David-et, kibontva neki a kis szeletet, hogy a felét adjam csak a kezébe, a másikat Delenának adtam. - egyelőre elég lesz nektek ennyi. És remélhetőleg, nem ijedtek meg a jelmezes üzletben - sóhajtottam, a mozgólépcsőre nézve.

- Az állapotos nők már csak ilyenek - mondtam a boltosnak, akinek egyre jobban tágultak a szemei, számba véve magában a sütemények mennyiségét, mire ő csak vigyorogva bólintott, és közölte, hogy neki is van két gyereke, ergo tudja, miről is beszélek.
- Na látja - fizettem ki a süteményeket, majd átvettem a tortás dobozt, a kisebbik csomagot meg Elena kezébe adtam. - Majd később kisfiam... otthon sütizünk. De ha megkérjük anyut, akkor kaphattok egy-egy piskótaszeletet.

Éreztem, hogy a Damon által felvázolt lehetőség hallatán nekem is szinte hangosan kordult a gyomrom, és összefutott a nyál a számban.
- Oké. Akkor kérjük azt a túrótortát még az előbbiek mellé - fordultam vissza a pultos felé, aki készséggel elővette azt a nagy dobozt, és belecsomagolta a tortát, miközben számlázta is a holmikat.
- Én... még kérnék egy kis marcipánt is. Kezdek édesszájú lenni - kuncogtam fel.

- Igen, megfelel - bólintottam. - De csak akkor, ha a gyümölcs például túrótortán szerepel - vigyorogtam. - Tényleg, a fenébe is, vegyünk egy egész túrótortát! - mondtam. - Megehetik a gyerekek is, azt nem nagyon kell rágni. És marad belőle holnapra is annyi, hogy jusson mindenkinek, Jimmynek is. Na? - kérdeztem Elenát, miközben kiszúrtam egy jókora túrótortát, de nem mertem közelebb sétálni. Féltem, hogy ha ráfolyik a nyálam, rövid úton repülök az üzletből. Ez a lehetőség meg nem túlzottan tetszett.

Eleinte meglepve pislogtam Damonre, hogy ő ismeri tényloeg azt a mesét? Mert... azt hittem, hogy akkoriban még nem voltak ilyenek. Ezek szerint nagyot tévedtem...
- Öhm... igen, ez mind nagyon jól hangzik - bólogattam és nagyot sóhajtva végignéztem a kínálaton, de már rögtön oda is léptem a pulthoz, hogy ha lehet, ne én, hanem a kiszolgáló készítse össze a holmikat, mert én tutira zsebre vágok néhányat szó nélkül.
- Én valami gyümölcsöset ennék. Neked is jó lesz? - fordultam Damon felé.

- Az nem csokoládébolt, hanem egy bűnbarlang. Még engem is elfog a vágy, hogy beleharapjak mindenbe, mint Jancsi meg Juliska a mézeskalács házba. Igen... - reagáltam Elena tekintetére - ez a mese már az én időmben is dívott, ne légy meglepve. Bár ott még másképp hívták a két gyereket - léptem be én is Elena után, és máris megrohant a vágy, hogy az egész üzletet megvegyem.
- Valami olyasmit, mint az a piskótaszelet... meg tejes csokit, táblásat. Szerintem az a gyerekeknek jó lesz. Davidnek valami tejszínes csokikrémet, magunknak pedig rád bízom a választást - fogtam le a fiam kezét, aki mindenáron bele akart markolni valami krémes nugátba.

- Sőt, az édesség nemcsak a gyerekek "nem-ellensége". Az enyém sem - vigyorodtam el, már rögtön forgolódva is körbe, bár lassan már olyan otthonosan mozogtunk itt, mint otthon. Igen, három gyerekkel eléggé gyakran kellett ide járni, és... hát... de bánja is a fene, szeretek vásárolgatni.
- Nos, akkor menjünk be a múltkori csokoládé üzletbe. Ott még talán az ablakok is abból voltak - kuncogtam fel, benyitva az üzletbe, és a tejes illat máris megcsapta az orrunkat.

- Kicsim, kicsim.... ne szaladj el tőlünk - mondtam Delenának, aki máris nyargalt volna esze nélkül, és míg Elena őt fogta kézen, én Davidet vettem az ölembe.
- Gyanítom, egy édességboltba menjünk először. Hátha kicsit türelmesebben várják végig a ruhaválogatást, ha lesz min nyammogniuk - sóhajtottam. - Sőt, szerintem vásároljunk be otthonra is bőven. Holnap áthozom a kis Jimmyt, és ahogy láttam, egyik gyerek sem a csoki ellensége - álltam meg egy csokikat és cukrokat kínáló bolt előtt.

(Damon és Elena háza)

Kivettük a gyerekeket a kocsiból, bár Delenát már úgy kellett visszafogni, hogy ne rohanjon ki az útra, vagy be a központba, hiszen ha elkóborol, kapunk ajándékba egy szívrohamot is.
- Maradj anyuval és apuval, jó? - simogattam meg a haját, miközben megfogtam a kezét, majd hátrafordultam Damon felé.
- Melyik üzletben kezdjük?

(játszóház)

Besétáltam egy édességboltba, és végignéztem a kínálaton. Valami olyan kell, amit mindhárman megehetnek, és nem morzsálnak vele úgy, hogy egy életre ki legyünk tiltva a játszóházból. Hiába, ehhez Elena biztosan jobban értene...
Némi gondolkodás után ráböktem arra a piskótára, amit Delena annyira szeretett.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Jócskán vásároltam belőle, hogy otthonra is maradjon, majd kiegészítettem mindezt egy-egy kis dobozos gyümölcslével, hogy a szatyorral a kezemben ballagjak vissza a játszóházba.

(folyt. ott)