- És még én vagyok a perverz - motyogtam jókedvűen, ahogy Elena visszaért a tejszínhabokkal, majd kezébe nyomtam a kocsi kulcsait.
- Menjetek előre. Azt hiszem, teli kézzel én nem tudok most gyereket cipelni - fogtam meg az összes dobozt, míg a fejem mellett ott lifegett a két lufi. Úgy festhettem, mint egy infantilis teherhordó.

Végignéztem a lufikon, amiket hol a gyerekek szorongattak, hol Damon, végül bólintottam a nagy kérdésre.
- Persze, szerintem minden megvan - helyeseltem, de aztán csak eszembe jutott még valami. - Nem, mégsem. Múltkor hiányoltad a tejszínhabot... - kacsintottam pajzánkodva Damonre, majd egy csókot nyomtam a szájára, és kb öt perc kellett ahhoz, hogy visszatérjek egy flakon tejszínhabbal, és egy zacskóssal is, az elvégre... hmm... hát jobb. Talán.
- Most már tényleg megvan minden - mosolyogtam.

- Valami azt súgja, felesleges volt megkérdeznem - nevettem. - Akkor kérünk két ilyen halacskát lufit - mondtam, és mikor megkaptuk, Delena elé tartottam őket. - Válaszd ki melyiket szeretnéd kicsim, a másik pedig Adamé lesz - mondtam, és Delena hamarosan meg is ragadta az egyik madzagját, hogy a lufi a feje felett lebegjen.
- Jól van, akkor ez Adamé - akasztottam a másikat a kezemre, majd ráböktem két másikra.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ebből is kettő lesz - mondtam, aztán az egyiket ezekből David csuklójára akasztottam.
- Vigyázz rá Tigris, nehogy elrepüljön - tartottam magamnál a másikat. - Ez pedig majd JJ lufija lesz - nyitottam ki a tárcámat, és fizettem, majd a többiekre néztem.
- Megvan minden, amit akartunk?

Megfogtam az egyik dobozt, miután elindultunk kifelé, és Damon fizetett, aztán amikor a gyerekek meglátták, hogy mit is mutat Damon nekik a kijáratnál, boldog mosolygással néztem David lelkes szemeit, akárcsak Delenáét, de ő már hangot is adott annak, hogy tetszik neki, amit Damon mutat.
- Ez eléggé egyértelmű válasz, nem? - mosolyogtam.

Nem sok választott el tőle, hogy ne nyissam fel a dobozt, és ne dugjam bele a fejem, hogy tele pofával húzzam ki, de beláttam, hogy nem lennék túl jó példa a srácoknak, hát erőt vettem magamon, és fizettem.
- Akkor ez is kipipálva -mondtam. - Most már akkor jöhet aputól a meglepi? - kérdeztem, és elindultam a csomagokkal a kijárat felé, majd leparkoltam egy lufikat áruló aprócska üzlet előtt.
- Szeretnél egy ilyen lufit, kicsim? - mutattam rá egy kerek lufira, amin egy hal ficánkolt, és Delenára néztem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Nem foglak leszavazni! - ráztam a fejemet Damon szavaira, majd amikor besétáltunk az üzletbe, Damon már le is adta a rendelést, Delena pedig figyelni kezdte a benti pultot is, de szemmel láthatóan csak a szeme kívánta azt a sok süteményt, amit ott látott, mert nemrég reggelizett még. - Délután majd nagyinál felvágjátok ezt a tortát, jó? Addigra rendesen is megjön az étvágyad - mosolyogtam, és ekkor érkezett meg elénk a két tortás doboz.

- Már most éhes lettem - tapadtam fel a kirakatüvegre, mint valami ácsingózó kisgyerek. - Javaslom, vigyünk kettőt. Egyet leteszünk Izinél, egyet pedig hazaviszünk. Mit mondasz? - nyitottam be az üzletbe.
- Két olyan tortát kérünk - mutattam a kirakat felé. - És válassza ki a két legnagyobbat! - kértem az eladónőt.

Rámosolyogtam az érkező Damonre, és egy krémes, csokis tortára böktem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ez szerintemnagyon jól fest. A gyerekek meglennének a krémmel, és a csoki piskóta sem nehéz már nekik. Legalábbis Adamnak és Delenának. Valamint... anyu is szereti a krémet... - kuncogtam.

- Mindjárt megyek utánatok - álltam be a kasszához a sorba, míg ők kisétáltak, és miután fizettem hónom alá vágtam a vásárolt holmikat, és Elenáék nyomába eredtem.
- Nos, választottatok már valami finomat? - kérdeztem, magam is végighordozva a szemem a kínálaton. - Ejha... ez a tejszínes torta istenien fest - csorgattam diszkréten a nyálamat. - És a tejszínt a kicsik is megnyalogathatják.

- Az lesz még a felüdülés. David kúszó tempóját ismerve ő tényleg fog szaladgálni, igencsak rendesen, ha egyszer elszabadul - kuncogtam, majd nem telt bele, max öt percbe, hogy a JJ-nek való kis játszó és pihenőszéket is megkaptuk a dobozában.
- Jól van, apu... fizessen, mi kinn megvárjuk - mosolyogtam rá, és megfogtam Delena kezét, hogy kiérve az üzletből az egyik szomszédos üzlet kirakatához sétáljak, és nézegetni kezdjem a tortákat.

Nevettem, ahogy David kíváncsian nézegette a biciklit, és megsimítottam a haját.
- Majd akkor Tigris, ha már a saját lábadon közlekedsz - mondtam kedvesen, majd Delenára néztem.
- Te mit mondasz hercegnőm, fog Adamnek tetszeni a bicikli? - kérdeztem, mire Delena lelkesen egy igent kiáltott.
- Akkor ezt kérjük. És egy játszószéket, vagy micsodát is - mondtam kissé határozatlanul, szerencsére a nő értette mit szeretnék, és csakhamar a szék is ott állt a bicikli mellett.
- Remek! -csaptam össze a kezeimet. - A dolgok fele máris megvan. Akkor apu fizet, és utána jöhet a torta.

A nő nagyon is értette a dolgát, mert lassan megjelent egy ahhoz hasonló biciklivel, mint amit minap vásároltunk, annyi különbséggel, hogy ez kék színekből állt, néhol piros vázzal, és nekem már most nagyon tetszett. Hát még Adamnek mennyire fog...
- Szerintem tökéletes lesz! - bólogattam, és megsimogattam David haját, aki szintén méregette a biciklit. - Nem kicsim... neked majd úgy másfél év múlva jó lesz ez - kuncogtam.

- Tényleg! - kaptam észbe, mert én már úgy felejtettem el a tortát, ahogy volt. - Akkor előbb a gyerekeknek a cuccai, majd utána a sütemény. És aztán a meglepetés. Úgy rémlik, azt pont a bejárat mellett láttam - motyogtam, és elsétáltunk a játékboltig.
- Üdv - köszöntem az eladónak, aki már szemmel láthatóan megismert minket. - Vittünk a kislányomnak egy biciklit valamelyik nap - szorítottam meg Delena kezét finoman - és valami ilyesmit kellene, csak kisfiúnak. És összeszerelve - mondtam, mire az eladó nemsokára visszatért, kezében egy kék biciklivel.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ez jól néz ki. És tényleg kimondottan fiús. Szerinted? - néztem Elenára.

( Damon és Elena háza - Damonnek )

A karomba fogtam David-et, és a másik kezemmel Damon kezét fogtam meg, így sétáltunk be az ajtón, amit természetesen már mindkét gyerek nagyon jól ismert, hiszen tegnap is jártunk itt.
- Nos, akkor egy bicikli és egy olyan pihenőszék nyavalya rendel megint... - sóhajtottam egyet mosolyogva. - De a sütiről meg a tortáról se feledkezzünk meg! - néztem Damonre pimaszkodva.

Tatianak



-Utazgatok, sehol sem voltam egy hétnél tovább mert nem volt rá okom, de úgy látszik itt sokáig fogok maradni-rávigyorogtam és vissza kacsintottam. Úgy látom mintha valami aggasztaná, hát bármi is az majd segítek neki elfeledtetni. -Esetleg volna kedved egy italhoz a Grill-ben? Vagy ha tudsz egy jó helyet csak mond. Nyugi én fogom állni!

Hálás voltam neki a témaváltásáért. Így megmenthettem magam az esetleges pirulásoktól..
Elmosolyodtam a macska említésére, hiszen végtére is az a kutya legnagyobb ellensége.
- Igen, azok - helyeseltem bólintva, de nem sokkal később fel is nevettem. - A cica egy okos állat, ugyhogy vigyázz vele - tanácsoltam jókedvüen. - Lássuk csak... - hajoltam le ezuttal én egy szőrmókért, majd óvatosan a kezembe vettem. - De nem, tényleg veled van a baja - állapítottam meg, észrevéve hogy tőlem csöppet sem fél. Mosolyogva cirógattam a hátát, majd egy gyors ötlettől vezérelve Warren fele fordítottam, hogy megfigyelhessem közben a macska reakcióját. - Nyugi cica, nem harap a bácsi - nevettem tényleg a macskához beszélve, ami kicsit furán jöhetett le másoknak.

Egy félmosollyal pillantottam a szemeibe, miközben visszaengedtem a kiskutyát a többiek közé.
- Igen, azt hiszem ebben igazad van - bólintottam, miközben tovább léptem, szétnézni, mi is van még itt. - Na, de ne beszéljünk rólam, amikor itt sokkal jobb állatok is vannak, akiket nézegethetünk, s még a témára is érdemesebbek. Például... macska? - vigyorodtam el, miközben egy másik rakat kölyökhöz húztam finoman Katie-t. - Tudom, ellenséges faj, de azért ezek is helyesek - nyúltam le megsimogatni az egyik fehér szőrmókot. Aki, hát... valamiért nem volt oda az ötletemért és elszaladt előlem. - Hmm... kiszagolt - jegyeztem meg viccelődve, és az orrom elé emeltem a kezem. - Pedig nincs is kutyaszagom.

Sejtettem, hogy az előbbi szavaimnak még lesznek következményei, de szerencsére nem volt vészes. Ahhoz képest jól fogadta. Sőt, lekutyázta saját magát és kijelentette, hogy ezek szerint Két kutyának is bejövök. Vagyis még mindig tetszem neki! Mégegy ok, hogy annó elhamarkodottan döntöttem.. de hát muszáj volt úgy döntenem. Képtelen lettem volna elfogadni az akkori helyzetet. De mostmár.. talán eltudnám. Ha még nem késő... de tutira az, ugyhogy ne álmodozz.
- Ne kutyázd le magad - ellenkezdtem elkomolyodva. - Te csak.. félig vagy kutya - mondtam közben elbizonytalanodva. Nem is tudom mi ütött belém, hogy ilyesmiket mondok.. csak egyszerüen muszáj volt kimondanom. Ekkor sikerült magamra is vonzani a tekintetét, mire kis hiján ismét elpirultam.

Fél szemmel végig Katie-re figyeltem, már csak ösztönből is, s mikor láttam hogy a fejét rázza, megfordult a fejemben hogy rákérdezek miért csinálta, de aztán inkább meggondoltam magam, elvégre... egy nő fejébe belekérdezni néha nagy botorság. Ha el akarják mondani, általában úgyis megteszik.
Viszont a kutyát és a vonzalmat illető szavain muszáj volt elmosolyodnom, miközben a tekintetünk találkozott.
- Semmi gond, akkor... pontosítsunk, két kutyának jössz be - mondtam, s igazából halál komoly voltam, de tudtam, ez egy olyan "elszólás" amit már nem lehet kimagyarázni. Bár nem elszólás ha úgy vesszük, végülis nem szégyellem bevallani, hisz én... Na, hát szóval csinos és kedves lány, ki ne vonzódna hozzá? Az állatok ösztönei, főleg a kutyáké, igen élesek, megérezzük ki a jó ember, és az érdemes a szeretetünkre... persze, csak ha szeretünk valakit.

- Tegnap? Akkor tényleg friss hús vagy. - Kacsintottam rá kacéran, miközben keresztbe fontam a lábaimat és rámosolyogtam. Még eléggé ideges voltam az Erinnel való...hát veszekedésnek nem mondhatnám, úgyhogy inkább kisebb csatánk miatt, de próbáltam elterelni a gondolataimat. Jelenleg még kevés sikerrel, hiszen akárhányszor a lányomra gondoltam, felforrt az agyvizem.
- Engem már azt sem tudom, hogy mi hozott ide. - Lazán legyintettem egyet, mert a konkrét okát tényleg nem tudtam. Informálódni jöttem, vagy miért is? Oliver feltámasztása később jutott eszembe. De már mindegy is, a lényeg, hogy itt voltam. - Honnan jöttél?

Úgy látom az emberek nem érdeklik ideje témát váltani, mondjuk nem csodálom én is csak amolyan unalom űzés kép csinálom
-Igen, tegnap érkeztem. Terjed a hír, hogy a városban vámpíroktól kezdve tündérekig minden van, szóval úgy gondoltam szétnézek. Na és te, hogy kerül egy ilyen gyönyörű nő egy ilyen isten háta mögött városba?-miközben ezt mondtam végignéztem rajta, és nem hazudtam amikor azt mondtam „gyönyörű nő” tényleg az.

- Ó, igen. Az emberek és a próbálkozásuk, hogy a szerencsétlen kis életüket jobbá tegyék. Szánalmasak. - Nyögtem egyet lemondóan, és inkább hanyagoltam a témát. Nem szerettem az emberekről és szenvedéseikről, valamint boldogságukról beszélgetni. Nekem ők csak tápláléknak voltak jók, semmi másnak.
Leültem mellé és elvigyorodtam. Még nem láttam őt a városban, mondjuk ezt úgy mondom, mintha isten tudja hány embert ismernék vagy tartanám velük a kapcsolatot, mert olyan nagy barátok vagyunk. Hát az ilyesmi nálam eléggé furcsa lenne. - Új vagy a városban? - Kérdeztem rá mégis.

- Szerintem sem - mondtam, közben végig a kutyát simogatva. Látva ahogy Warren elszórakoztatja a kis kölyköt, akaratlanul is szélesebbé vált a mosoly az ajkamon. Annyira aranyosak voltak így együtt... a két kutya... tettem hozzá magamban, de már meg is bántam. Gyorsan megráztam a fejem, hogy eltűnhessenek belőle a nem odaillő gondolatok. - Tutira kedvel minket - helyeseltem, mikor ismét rám nézett, miközben én vakargattam a kutya fülét. - Na persze.. bejövök egy kutyának - forgattam a szemeimet, arra a nevetséges elképzelésre gondolva amit mondott. De nem kellett sok míg rájöttem, mit is mondtam.. - Ööö, ne értsd félre - motyogtam zavartan. A fenébe, hogy lehetek ennyire meggondolatlan?! - A kölyökre értettem.. - magyarázkodtam, de tudtam már túl késő, hiszen kimondtam amit nem kellett volna.

- Nem tudom, de szerintem nem bánják az eladók ha besegítünk kicsit a munkájukba, végülis az állatoknak sok szeretetre van szükségük - vakargattam meg a kutya hasát, mire Ő ficánkolni kezdett a karomban, és addig tornázott a mancsaival, míg hanyatt nem tudott feküdni a kezeim közt. - Na szép, hogy elkényelmesedtünk - néztem végig rajta nevetve, majd visszapillantottam Katie-re. - Szerintem kedvel minket. Vagy... lehet tetszel neki, és le akar nyűgözni - vigyorogtam az aranyos kölyköt illetően. Naná, hisz ki ne vágná hanyatt magát, ha egy olyan gyönyörű nőt lát, mint Katie!

Ahogy a tömeget nézegetem odaállt elém egy nő, egy elégé elbűvölő nő. Már csak a megjelenéséből látszik, hogy vámpír. Úgy látszik észrevette, hogy a tömeget nézegetem de mielőtt bármit mondhattam volna már le is ült mellém. Elvigyorodtam és így feleltem: - Az emberek, szórakoztató nézni ahogy szerencsétlenkednek, sietnek nehogy le késsék a buszt, villamost stb... és szánalommal tölt el, hogy azt a kis életüket is elsietik. De nyugalom mostantól te kötsz le! Egyébként a nevem Alexander.- oda nyújtottam neki a kezem egy mosoly kíséretében.