Alexandernek

Petrova-birtok

Azt sem tudom, minek jöttem ide. Vásárolgatni nem nagyon szoktam, legalábbis élelmiszert nem, elvégre ott vannak nekem a két lábon járó ételes dobozok. Oké, ruhát vásárolni igenis gyakran szoktam, elvégre nő vagyok, jólesik és levezetem vele a feszültséget. A gond (vagyis hát éppenséggel nem is volt ez olyan nagy gond) csak az volt, hogy már másik szobát kellene nyitnom a cuccaimnak. De hát megtehettem.
Alig tettem pár lépést, megpillantottam egy férfit. Már messziről kiszagoltam, hogy vámpír és úgy látszott, hogy az értelmesebb fajtából való, úgyhogy meg kellett szólítanom. Próba szerencse, hátha valami jó kis partnerre teszek szert.
- Mégis mi olyan érdekes, hogy ennyire leköt? - Kérdeztem tőle látva, hogy a tömeget bámulja. Aztán pedig leültem mellé.

Miközben beszélt, egyik keze valahogy a derekamra csúszott, feltételezem csakis bátorító szándékkal tette. A kölykök mellé lépve, hirtelen megragadta a legcukibbat és kivette a helyéről. Éppen egy sárga labdával volt elfoglalva. Annyira aranyos volt, azzal a labdával a szájában.
- Igen, nagyon aranyos - bólintottam egyetértve vele, mikor visszajött hozzám. Ahogy Ő a fülét vakargatta, én is simogatni kezdtem az állatot. - Igazi focista lesz belőled, kiskutyus - becézgettem, miközben cirógattam a hátát. - Ki szabad egyáltalán venni őket a helyükről? - néztem fel fürkészően Warrenre.

- Ne félj. Én se kedvelem őket, de bármikor elintézem őket ha ártó szándékkal közelednek - mosolyogtam bátorítón Katie-re, s ugyanezzel a szándékkal csúszott valahogy a kezem a derekára, miközben beléptünk, és szemrevételeztük a kintről látott kölyköket.
Katie szavain és arckifejezésén elmosolyodva, léptem a kölykök mellé, és próba szerencse módon megfogtam az egyiket és kivettem, amely épp azzal volt elfoglalva hogy egy sárga labdát vitt "a" pontból "b" pontba.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Szép kis kölyök, nem igaz? Van labdaérzéke - nevettem fel, a lelkes farokcsóválásban lévő kutyát, miközben közelebb léptem vele Katie-hez, miközben szabad kezemmel az állat fülét vakargattam.

Kézen fogott, amitől ismét átfutott rajtam az a jóleső bizsergés, és meg sem állt a legközelebbi állatkereskedésig. Először furcsáltam a választását, mig észre nem vettem rögtön a kirakat mellett egy csomó kiskutya kölyköt körbe-körbe szaladgálni, meg aludni. Ekkor megjött a kedvem és vidáman fordultam felé. A kigyós poénjára csak fintorogtam.
- Arra szükség is lesz - vallottam be szégyenlősen. - Utálom a kigyókat!! - tettem hozzá némi utálattal a hangomban.
Ahogy elhaladtunk a kutyák mellett, rájuk nézve csak két szó kavargott a fejemben.
- Annyira aranyosak - mutattam mosolyogva a kutyakölykökre.

Hmm... elgondolkodtam a szavaira. Körbenéztem, merre is mehetnénk tovább, mit nézzünk most meg. Végül megláttam kettővel odébb egy másik üzletet. ami már a kirakat alapján is tetszett.
- Oda! - vágtam rá, és kézen fogva Őt, nekiindultam a kiszemelt üzlet felé, majd mg is álltam a kirakata előtt, hogy Ő is szemrevételezhesse. Az ajtó felett nagy tábla hirdette, "Állatkereskedés." Egy nagy tágas helyiség látszott a kirakaton túl, melyben egy szépen kialakított üveggel keretezett helyen kölyökkutyák kergetőztek és játszottak, vagy épp aludtak. - Ígérem, megvédelek ha kígyót látunk - kacsintottam Katie-re, látván hogy beljebb sok másféle állat is van még..

Warren

Miután kifizettem a filmeket, magunk mögött hagytuk a könyvesboltot, majd megállva előtte fordultunk egymással szembe. Látszott rajta, hogy nem örvedett túlságosan az ötletnek, hogy én fizessek, de hát Ő egy igazi úriember. És mivel a XXI. században élünk, nem esik nehezére elfogadni a javaslatomat. Hiába, nem szeretek tartozni senkinek.
- Most te választasz - kacsintottam rá bátorítóan. - Te következel - folytattam elmosolyodva. - Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

Tatia-nak


(Alexander lakása)


Na megtaláltam a cipőboltot. Besétálok majd megkeresem a legdrágább és legszebb cipőt a méretemben, odamegyek a pulthoz körülnézek majd megigézem a pénztárost: - Ezt a cipőt kifizeted nekem amolyan ajándékként! Rendben?! A pénztáros zombi ként felelt: - Rendben.
Felvettem az új cipőmet a régit meg kidobtam a kukába. Ki sétáltam a boltból majd leültem egy padra és nézegettem ahogy az emberek szerencsétlenkednek, veszekednek, beszélgetnek stb... Rossz szokásom, de nagyon szórakoztató. Aztán majd csak történik valami.

Na jó, nem "vitáztam" tovább. Majd megpróbálom "halál komolyan" végigülni azt a filmet. Legfeljebb ha jön a poén, majd gondolok másra. Mondjuk Katie-re. Ami lássuk be nem lehet majd túl nehéz, végülis ott lesz mellettem. Azt hiszem inkább az lesz a nehéz, hogy NE rá gondoljak közben is.
Szerettem volna közbeszólni amikor elvette a filmem, azzal az "én állom" felszólalásával. Nem mintha hagyni szerettem volna, de olyan eltökéltnek tűnt, hogy "jobbnak láttam" hagyni neki.
- Oké, akkor te fizetsz - forgattam meg a szemeim vigyorogva, és követtem Őt a pénztárhoz, ahol valóban Ő fizette ki a filmeket, majd elhagytuk ezt az üzletet is. - Na, mit mondasz, most merre? - fordultam Katie-hez.

- Oké - mosolyogtam rá. - Mondtam, ez a te választásod.. - tettem hozzá erőteljesen megnyomva a 'te'-t. - Max kikapcsoljuk, ha nem bírjuk végignézni - bólogattam, egyetértően.
- Az én filmemen te csak ne poénkodj - komolyodtam el, már amennyire tudtam. - Eleget fogunk nevetni a tieden - kuncogtam a markomba.
Elvettem tőle a New Moon dvd-jét, összetettem a sajátommal, ezzel is jelezve feléje a szándékaimat.
- Ezt most én állom - jelentettem ki, mad meg sem várva tiltakozásait, indultam a pénztár felé.

- Hát... igen, de ha nagyon nem szeretnél énféléket nézni, választhatok mást is... - ajánlottam fel, mert nem akartam ráerőltetni a témát. Egy kellemes estét szeretnék Vele, és ha neki kényelmetlen, nem fogok habozni hogy mást válasszak. - A szirupos és a vámpír... ez az a téma amit még nem néztem együtt. Egy próbát megér. Legfeljebb kikapcsoljuk ha nem jön be - kacsintottam rá, és közben örömmel néztem a mosolyát.
- Hát inkább maradjunk ezeknél akkor ha neked is jó, kímélj meg a paródiától. Majd poénkodok én a sírós filmen inkább, ha paródiára vágyunk - bökdöstem meg nevetve a kezében lévő film tokját.

- Magadfajták? - néztem rá furcsán. Ne már, ez tényleg az alapján itéli meg a filmet, hogy van-e benne animágus? - De okéé, én kibirom, ha nagyon muszáj - vontam vállat elmosolyodva. - ÉN csak miattad aggódom.. eléggé szirupos vámpirok vannak benne - kuncogtam. - De, ez a te választásod, ugyhogy ha akarod végignézzük - jelentettem ki habozás nélkül. Alap, hogy végignézem vele a New Moont, ha Ő is végignézni majd velem a Büszkeség és balitéletet.
- Ez egy paródia - nevettem fel rémüldözései láttán. - És szerintem vicces... mármint az eredetinél csakis jobb lehet - helyesbitettem, de nem tiltakoztam, mikor kivette a kezemből a dvd-t.
- Akkor... - folytattam tovább mosolyogva. - ez a kettő marad? - mutattam az ő kezében és a sajátomban levő dvd-re.

- Igen? - néztem meglepetten a dvd borítójára, aztán megvontam a vállam. - Na nem baj, mást nem találtam eddig amiben magamfajták vannak - néztem rá újra a polcokra. Végülis talán kibírjuk a szerelmi kavarást meg a vámpíros cuccot, cserébe a kutyás részért. Maximum ha nagyon rossz lesz a film, majd félbehagyjuk...
Ránéztem a kezében lévő újabb dobozra, és már a képe alapján is biztos voltam benne hogy nekem az soook lesz!
- Neee, inkább ne. Erről már a borítója alapján látom hogy malachoz illő visítással menekülnék a szobából ha ezt kéne nézni - rémüldöztem látványosan, és elvéve tőle a filmet, vissza is tettem a polcra. - Akkor inkább már százszor azt a balítéletes izémizét - mutogattam lelkesen a kezében maradt dvd-re.

Meglepődtem, mikor beleegyezett a kikötésembe. Pedig azt hittem, pont azért fog majd horrort választani.. de ezek szerint már elfelejtettem, mennyire kedves, aranyos és vajból van a szive.
Aztán felmutatta a New Moont és én ismét nevetni kezdtem.
- Komolyan? - néztem rá kérdően. - Ugye tudod, hogy ez annak a 'light'-nak a folytatása? - hivtam fel a figyelmét az előbb emlitettekre. - Egy izig vérig csajos film, béna vega vámpirokkal és hatalmas kutyaszerű alakokkal - mondtam el dióhéjban a lényeget. Talán picit nyersen fogalmaztam, de hát ez az igazság. Nem hiába a Twilight jutott eszembe az előbb első számú női regényként. - És ennek a könyvváltozata százszor jobb mint a film... - kritizáltam tovább. - De ha te ezt akarod.. a te döntésed - hagytam rá a végső döntés jogát.
Miközben csodálkozva nézett vissza rám, én levettem az egyik polcról a Büszkeség és balitélet legjobb verzióját, majd nézelődni kezdtem. - Vámpiros film? - emeltem le egy újabb dvd dobozát. - Állitólag annak a paródiája - mutattam az általa kiszemelt példányra.
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Na, ne csináld, én nem mulattam, csak egy kicsit. De olyan aranyos volt ahogy nevettél, hogy nem lehetett nem mulatságosnak találni - mondtam ártatlanul, békülékenyen, amikor a mérges arcát láttam.
Mikor aztán belement mégis a filmes ötletbe, határozottan bólogattam a horrorfilmeket kitiltó kérésére. Nem akartam túlfeszíteni a húrt, én bármit megnéztem volna, csak azt szerettem volna ha Ő jól érzi magát, és... ha a társaságomban marad.
- Jól van, nem horror lesz - bólogattam még mindig, s közben már a filmek sokaságát kezdtem el nézegetni. Néhány perc eltelhetett így, mikor is megláttam egy, már korábban említett sztorit.
- Ehhez mit szólnál? - kérdeztem, felmutatva a dvd dobozát.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Bár nem épp olyan volt amit először gondoltam, de... a leírása szerint alakváltók vannak benne, gondoltam hát, hogy ez talán hasznos lehet a számunkra...

- Szuper - ujjongtam mint egy kislány, akinek az imént igérték meg, hogy megkapja a kedvenc barbie babáját. Csak hát, jelen esetben én szerencsére nem barbie-t kaptam... , de amikor alkut ajánlott rögtön el is párolgott ez a mosoly az arcomról. - Álljunk csak meg - vettem fel a dühös énemet. - Te már mulattál az előbb! Az nem volt elég? - korholtam le, szemrehányóan. Végül visszafogtam magam és belementem a játékába. - Na jó... - morogtam mint egy kisgyerek akinek nincs más választása. Oké, azt hiszem tényleg úgy viselkedem mintha 25 helyett csak 5 éves lennék...
- De légyszi ne horror film legyen - néztem Rá esdeklően. - A hideg is kiráz a gondolattól, ha végig kell néznem egy olyant - mondtam tökéletesen megjátszva a kétségbeesett leányzót. Tényleg utáltam a horror filmeket, de azért ha muszáj végig tudom őket nézni , sőt ha még Ő is ott lesz mellettem, akkor egyenesen élvezni - na jó azt azért nem - is fogom a filmet. Biztos voltam benne, hogy ezek után csak és kizárólag horrort választ majd....... hülye ötlet volt, és tutira rémálmaim lesznek a következő néhány hétben, de legalább nem fog akciófilmet hozni. Azt annál is jobban gyűlölöm.

- Na jó... - adtam meg magam alaposan eljátszva a megadó kisgyereket aki feláldozza magát a beígért sütiért, pedig nekem még sütit se ígértek... Bár így hogy gondolkodtam, akkor eszembe is jutott valami jó kis megoldás. - De akkor egyezzünk meg, ha én végignézem ezt a valamit, akkor utána te is megnézel egy filmet velem, amit én választok - ajánlottam a kérésemet, s fejben már azon gondolkodtam, mi lehetne az a tipikusan az övének az ellentéte, ami jó lenne nekünk erre a célra...

Elmosolyodtam, mikor elérve a filmes részleget, alkodozni kezdett. Még azt az átkozott mosolyát is bevetette, amit ki nem álhatok, mert képtelen vagyok neki ellenállni. De most megteszem! Szigorúan ráztam meg a fejem, hogy megérthesse, semmi esélye és hiába próbálkozik elbűvölni, mert akkor sem adom be a derekam.
- Á-á - tiltakoztam szigoruan. - Semmivel nem fogod te ezt kiváltani - mondtam, közben egyre szélesebbé vált a mosoly az arcomon. - Olyan jó nézni téged, mikor ilyen vagy- vallottam be felkuncogva -, ne vedd el az örömömet - kezdtem kiskutya szemekkel méregetni -, hagyd, hogy most én mulassak picit - kérleltem, ujjammal mutatva is azt a picit, majd csábosan rebegtetni kezdtem a szempillámat, abban reménykedve hogy nem úgy festek, mint egy idióta.
Szerintem bevállt, mivel látszólag kezdte megadni magát...

- Ööö... nem - ráztam a fejem a kérdésére, mert való igaz, hogy fogalmam se volt róla hogy kiről is beszél... - Hállelúja! - sóhajtottam megkönnyebbülve amikor azt mondta nem kínoz tovább. Bár igazából nem is kínzott... még annyira, de... gondolom majd a film nézése alatt nyilván meggondolom magam a témát illetően. Na az kínzás lesz!
Készséggel követtem őt a filmekkel megrakott polcok felé, bár oda is leginkább azért mentem most szívesen, mert Ő közben a kezemet fogta, úgy húzott maga után. Amíg ilyeneket csinál, a Marsra is követem!
- Szóóóval... nincs semmi a világon amivel kiválthatnám hogy nézzünk valami mást? - kérdeztem, amikor megálltunk egy újabb polc előtt, és igyekeztem egy lehengerlő mosollyal megpuhítani Őt. - Tudod, olyat, amihez nem kell két csomag zsebkendő? - kacsintottam Rá, ismerve már a nőket annyira, hogy ők az ilyen filmeket mindig végigsírják... amivel lássuk be, nem tudok mit kezdeni, ha egy "csak barátról" van szó...

Egy halk sóhaj kíséretében, inkább visszahelyeztem a könyvet a polcra. Nem akartam ismét nevetőrohamot kapni, hogy megint mulathasson rajtam. Hisz, azért is nézettetem majd végig vele ezt a filmet. Végül akarva akaratlanul visszafordultam hozzá..
- Hallottál te Jane Austenról? - kérdeztem a lehető legkomolyabb arckifejezésemmel. - Na ő írta ezt a könyvet - mutattam a polcra, ahová az előbb tettem. - De mindegy, nem kínozlak tovább, menjünk inkább a film részlegre - kacsintottam végül Rá, feladva a magyarázkodást.
Ismét karon fogva indultunk el a filmesrészleg felé. Előre látom mennyit fogok nevetni rajta, mikor ezt nézi... és szídni is fogom, ha nem nézi, az tuti.

Fogjuk rá hogy kíváncsian vártam mi lesz az ítélet. Végülis, miután belement hogy velem nézi Ő is, már bármit kész lettem volna végigülni, akár a Rómeó és Júliát is, ha mellette tehetem. Úgy mindennek egész más szájíze van.
- Gondolom bűn lenne megkérdeznem mi is ez? - kérdeztem, rábökve arra a könyvre amit mutatott nekem választásul. Az semmi hogy a könyvről nem hallottam, de még az a név is ismeretlen volt a számomra amit mondott. - Vagy ki az akinek a nevét mondtad? - vigyorogtam ártatlanul, mert azt még én is tudtam hogy a nők idegesek lesznek ha ilyeneket nem tudunk mi férfiak, na de hát... istenem, én ezeket nem ismerem.

Nem igazán figyeltem, hogy mit mondd, csak nézelődtem a könyvcimek között, ezért is lepődtem meg annyira mikor kijelentette, hogy csak Velem hajlandó végignézni őket.
- Hát erre számitottam - sóhajtottam fel, miközben visszafordultam Hozzá. - Ravasz, de nem érdekel. Ha ez kell ahhoz, hogy végignézz egy tini filmet, hát megteszem - mondtam egykedvüen, majd vissza is fordultam a könyvespolcok felé.
Hm, mit nézessek végig vele? Ami könyvben is megvan és nyálas is... ? És együtt fogjuk végignézni, ezért talán nem is annyira jó ötlet egy csöpögős film... Végül találtam egy igazi klasszikust, ami se túl nyálas, se túl száraz. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon, miközben Warren fele fordultam.
- Tudom is mit fogok végignézetni veled... - mondtam pimaszul mosolyogva. - A Büszkeség és balítélet Keira Knightley-s változatát - hoztam tudomására az ítéletét. - Csak legyen meg az itteni filmek között - töprengtem, - habár manapság a netről is le lehet tölteni - tettem hozzá halkabban, titkon rá kacsintva.

Beültettem a kicsiket az autóba, és a csomagtartóba tettem a pihenőszéket, így vártam Damonre, aki lassan meg is jelent mellettünk, de a kaján vigyor még mindig a képén volt.
- Előre félek, hogy mit sikerült szerezned - vontam fel a szemöldökömet mókázva, és megcsókoltam mosolyogva.
persze nem mondott semmit, és nem mutatta meg, mi van a szatyorban, mire kíváncsian összerándult a gyomrom, de mást nem tehettem.
Magam is mosolyogva beültem mellé.

(Damon és Elena háza - Nappali)

- Dehogynem - dörmögtem. - Az a lényeg az egészben - álltam meg a bolt előtt, kezemben a bicikli dobozával, és figyeltem, ahogy ők hárman a kocsi felé indulnak, én pedig sarkon fordultam, és némi keresgélés után betértem egy olyan üzletbe, ahol valljuk be, még nem sokat jártam.
- Üdv - köszöntem kurtán a pult mögött álló, nem sok mindent viselő hölgynek, majd kosarat fogva sétálni kezdtem a polcok mentén fel-alá.
Nem sokat kellett keresgélnem, nagyjából hamar találtam olyat, aminek hasznát vesszük. Kaján vigyorral pakoltam a kosárba a síkosítót, a bilincset, a szexi harisnyát... és a hálós alsónadrágot. Már most elképzeltem, Elena milyen képet vág majd, ha ebben meglát engem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Kaján vigyorral sétáltam a pénztárhoz, és nem tudtam nem észrevenni, hogy az eladó lány szinte felfalt a szemével.
- Kösz, de mást nem kérek - mondtam nyomatékosan, mire kissé csalódott képpel blokkolt, majd mikor mindent szatyorba csomagolt gyors léptekkel Elena és a kicsik után indultam.

Damon

Ahogy David-et is kérdőre vonták, és meglátta a kis mozgó izéket, azonnal kapálózni kezdett felé, és ez felért egy igenlő válasszal.
- Jól van, jól van, otthon ki is próbálhatod - kuncogtam, nyugtatásképpen a haját simogatva, és megfogtam Delena kezét is, aki a biciklit látva még mindig felvillanyozva állt ott, hát még mikor látta, hogy az eladó készségesen intézkedik, hogy hazavihessük.
- Oké, én kiviszem a pihenőizét... - fogtam meg fizetés után az említett tárgyat. - Te meg majd hozod a biciklit. És csak semmi nagy perverzkedés... - hajoltam a füléhez kuncogva, majd a gyerekkel megindultam kifelé.

Katie

- Mentsen meg valaki! - néztem körbe színpadiasan a boltban mikor Katie húzni kezdett magával. Ami persze csak azért mehetett neki mert hagytam magam, de... azért nehogy már csendben tűrjem. - Ne, na, ne csináld! Hééé, ez kínzás! - jelentettem ki, s úgy húztam a kezem a szemem elé, mintha égetne a sok lányos könyv.
- Filmes?? - kaptam fel a fejem, most tényleg egy hangyányi rémülettel, bár... aztán egy hirtelen gondolatra határozottan elvigyorodtam, és kihúzva magam úgy szólaltam meg. - Na jó, megnézem, DE! csak akkor ha veled nézhetem, mert egyedül nincs az az isten hogy rávegyél - mondtam nagy komolysággal, és ami azt illeti... majdnem bármit megnéztem volna, ha Ő is velem nézi. Önmagamért nem szenvednék végig egy ilyet, de érte... még az "Elfújta a szelet" vagy mi a bánatot is akár...!