Felsóhajtottam. - Ne légy abban olyan biztos, hogy nemcsak hagytunk titeket győzni! - ingattam az ujjamat, majd míg ő fizetett, én a gyerekekkel megálltam a szatyrok mellett, és éreztem valami furcsa kavarást a gyomromban. Talán az a reggeli gofri nem tett jót a kávéval.
- Öhm... ezek után... mi jön még? - kérdeztem kis rekedtséggel.

- Még szép, hogy győztünk - feszítettem meg a mellkasomat büszkén, majd feldobáltam a kocsi tartalmát a szalagra, és szemügyre vettem a lányok által bevásárolt holmikat.
- Azt hiszem, Emma bőven el lesz látva - biccentettem. konstatálva, hogy csaknem azonos dolgokat vásároltunk, és kiemeltem Davidet a kocsiból.

- Tudod mit? Adjuk meg nekik az örömet, anyu ezt megunta - sóhajtottam fel, megunva a gondolkodást, és ahogy láttam, Delena is inkább a játékok felé kacsintgatott. Hát így van ez mifelénk... mi nők, tartsunk össze. Nem szeretünk úgy vásárolgatni, mint más nők. Kivéve ha játékról van szó, de ez is csak Delenánál kivétel.
Azt a pár babaruhát, és pelenkát, meg néhány apróságot vittem oda, és már láttam Damon vigyorát. - Jól van, el van ismerve, hogy győztetek - sóhajtottam fel.

Miután megpakoltam a kocsit babaholmikkal - közte ápolási cuccokkal, törlőkendőkkel is - plusz megpakoltam David fejét "bölcsességekkel", aztán a pénztár felé indultam.
- Győztünk, Tigris! - mondtam vigyorogva, látva hogy a lányok még sehol nincsenek. - Na ezt még az orruk alá dörgöljük.

Bepakoltam jó pár babaruhát a kosárba, Delena is adott párat a kezembe, és ezen mosolyognom kellett, majd felsóhajtva tértem át a pelenkákhoz, és egy cumis üveget is elvettem. - Nem kell sok új ruha, a pelenka viszont... abból egy idő után kinőttök - simogattam meg Delena haját.
- Szerinted mi kell még? Van itt előke... - pakoltam abból is egyet, majd tovább nézelődtem, és egy sóhajjal vállat rántottam. - Apád magaddal vitte az eszét is. Egyedül nem találom fel magam - mondtam kis panasszal.

- Jegyezd meg kisfiam - mondtam Davidnek, ahogy eltűntünk a nők szeme elől, és lassítottam a tempón - hogy soha ne hagyd egyetlen nőt sem a fejed fölé nőni! Neked kell jobbnak, ügyesebbnek, és gyorsabbnak lenned. Mert hát te vagy a férfi! - meséltem. - Olyan férfit akarnak, aki ilyen. Akire támaszkodhatnak. Bár ha sokkal jobb vagy, nekik akkor az sem jó. Kényes egyensúly ez, Tigris, majd meglátod - sóhajtottam, és leemeltem néhány ruhácskát a polcról. - Ezek egészen pofásak - motyogtam, és a kocsiba dobáltam őket, kiegészítve néhány kellékkel, mint cumisüveg, bébicsörgő.
- Delena amikor kicsi volt... kisebb, mint te vagy most... - folytattam a mesedélutánt Davidnek - ezzel a vacakkal az őrületbe kergette anyátokat - ráztam meg a csörgőt. - Remélem ezzel a hagyománnyal Emma sem hagy majd fel - vigyorogtam el magam.

Megforgattam a szemeimet, és Delenára néztem, miután Damon és David eltűntek. - Szokj hozzá. A férfiak és a férfi szellem... győzni akarás, egyfolytában - sóhajtoztam, és mosolyogva néztem, ahogy Delena elvigyorodott a szavaimra. - Na ugye? Ezt már belátod te is - simogattam meg a haját, majd megindultam vele, bár csak lassan. HIszen.... engedni akartam, hogy a férfiak lelke megnyugodjon, győzelmük teljes tudatában.
- Nézzük csak... - kezdtem el Delenának mutogatni a kis ruhácskákat. - Ugye milyen szép? Valami gyönyörű... és a húgodnak is tetszeni fog - pakolgattam különböző színűeket a kosárba.

- Akkor gyere kisfiam! - mondtam Davidnek. - Egy adag pelenka, bébiruhák, cumisüvegek, és minden egyéb... az győz, aki hamarabb ér vissza a kasszához - kacsintottam. - Rajta! -adtam ki a vezényszót, majd Daviddel el is porzottunk jobbfelé.

- Mert most versenyezni fogunk? - néztem Damonre meglepetten, ahogyan az apa-fia, majd anya-lánya párost említette, vagy éppen fordítva. - Öhm... hát jó, legyen. Delenával megyünk körülnézni - fogtam is meg a lányom kezét. - Mi is a cél? Annyi ruha, amennyit már te sem tudsz megvenni? - vigyorogtam.

- Csak hogy tisztázzuk, édesem... nem te fogsz benne aludni - nevettem rá Delenára, aki egy sértődött "tudom-tudom" arcot vágott.
- Akkor ezt kérnénk... az egész szettet - szóltam oda egy eladónak, aki ki is töltött egy blokkot, aminek az egyik példányát a kezembe adta, hogy ezzel fizessek majd a kasszánál, a másikat eltette, hogy erre hozzák majd házhoz a cuccot.
- Akkor anyu... jöjjön a pelenka-gyerekruha akció - sétáltam el a bevásárlókocsikhoz, és az egyik lenyitható részére ráültettem Davidet. - Hogy akarjátok? Anya-fia és apa-lánya páros, vagy fiúk a lányok ellen verseny?

- Talán nem lenne baj az egész szett. A kisszekrény biztosan jól jönne - mondtam, elgondolkodva a szekrényállományon, ami otthon van már. De azt hiszem, kell ez még Delenának és Davidnek, amik most vannak. Emmának pedig külön.
- Oké, akkor jó lesz ez így - bólogattam, és Delenán is látszott, hogy szinte szerelmes ebbe a kiságyba.
- Tessék, megkaptad a választ - nevettem.

- Pedig még csak azt sem lehet mondani, hogy régen volt kisbaba a lakásban - mondtam, majd vártam, hogy Elena döntsön. Mert ami engem illet... ezúttal tanácstalan voltam. Szívem szerint azonnal hazavittem volna mind a hármat. Bár a hármasikrekre ezúttal vajmi csekély volt a kilátás...
- Nekem is nagyon tetszik - biccentettem. - Ez viszont ha jól látom... - böngészgettem a kiállított táblát a kiságy előtt - szettben van. Tehát a kis szekrénnyel együtt. De szerintem még úgy is jó lesz nekünk, nem? - kérdeztem, majd lenéztem Delenára.
- Szerinted fog ez majd tetszeni a babának? - kérdeztem tőle. - Szép?

- Ez mind nagyon jó ötlet. Amúgy is olyan régen vettünk már ilyen egészen picike babaruhákat - mondtam nosztalgiázva, eszembe jutva, hogy milyen régen volt utoljára a kezemben tipegő, majd követtem Damont, és körülnéztem, de igazából ezúttal is az ő ízlésére bízva, mert... ő mostanság jobban meglátta a dolgokat, mint én.
Végignéztem azokon a kiságyakon, amikre mutatott, és elvigyorodtam. - Nekem a harmadik tetszik a legjobban! - jött meg rögtön a hangom.

Fizettem, majd játékokkal, és két - csaknem három - boldog gyerekkel távoztunk a játékboltból.
- Ha már itt vagyunk, vehetünk egy adag pelenkát is, mert már Davidé fogytán van. És babaruhák sem ártanának Emmának. Ne csak Delena régi ruháit kapja, legyen valami új is benne - nyitottam ki az ajtót, majd besétáltunk a boltba, míg David azt az elfoglaltságot találta magának, hogy az ölemben ülve a csiga szarvát a szemembe nyomkodta.
- Fiam, apu ezt nem szereti - húztam el a fejem, és nemsokára megálltunk a kiságyak részlegén, szemügyre véve a választékot.
- Hát, itt aztán lehet válogatni - sóhajtottam, és némi nézelődés után kiválasztottam hármat, amit tetszett.
- Te mit mondasz? - fordultam Elena felé.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Elvigyorodtam, akárcsak egy kislány, és sóhajtozni kezdtem. - Biztosan nehéz feladatot fogsz kitalálni nekem... és akkor azt sem tudom, hogy mitévő legyek... - motyogtam csalódottan, de rögtön el is mosolyodtam és bólintottam.
- Jól van, menjünk. Maradjon valami apu pénztárcájában Emma babának is - suttogtam, és körülbelül két percbe tellett mindent rendezni a kasszánál, majd két szatyorral léptünk ki. - Menjünk a bababoltba. Delena biztosan élvezni fogja, múltkor is élvezte, mikor Davidnek vásárolgattunk - jegyeztem meg.

Elenát egyszerűen képtelenség volt kibírni röhögés nélkül, ezért belementem a mókába. Odaléptem, és megsimogattam a haját.
- Jól van, akkor vigyük el a vámpírt is - gügyögtem, mint egy gyereknek. - De tőlem nem a régi játékaid szelektálását fogom kérni cserébe. Majd találunk neked való feladatot - kacsintottam, és odatartottam a kosarat, hogy beletegye a vámpírfigurát.
- És most menjünk innen a kasszához, aztán kifelé, mert félő, hogy ti hárman összegyűjtitek a boltot - nevettem.

Egy sóhajjal néztem, hogy a vámpírfigura visszakerül a polcra, de David nem válogatott olyan sokáig, mint a nővére, amint meglátta azt a csigát, amit Damon elé tartott, úgy kapta el, mintha az élete múlna rajta.
- Szóval most már a nap 24 órájában bámulhatom majd ezt a jószágot... - fintorogtam mókázva, majd egy elégedett sóhajjal kezdtem el bólogatni. - Igen... szeretném a vámpírt. Nagyon szeretném - néztem Damonre úgy, mintha én lennék a harmadik gyereke.

Elena arcán megjelent egy kaján vigyor, és a plüsstől, amit a polcról leemelt, olyan röhögőgörcs kapott el, hogy meg kellett támaszkodnom a játékok polcában.
- De igen, jópofa - vigyorogtam. - Tetszik ez neked, Tigris? - tartottam David elé, de nem igazán volt lelkesedés érte. - Megértelek. Az emberek többsége így van vele - motyogtam, visszatéve a vámpírfigurát a többi közé. - Akkor mi tetszene? - kérdeztem, mire David szeme felcsillant, és már láttam, hogy min akadt meg a tekintete.
- Szóval ez kell neked? - mosolyogtam, és levettem a polcról egy akkora plüsscsigát, mint David feje, ő pedig boldogan kapott a játék után.
- Azt hiszem, megvagyunk - néztem Elenára. - Megvegyem neked a vámpírfigurát?

Odatartottam Delenának a kosarat, és ő úgy tette bele a babát, mintha összetörhetne ettől a mozdulattól is.
- Hm... - nézelődtem én is a plüssök között, és vigyorogva ragadtam meg egyet az egyik felső polcról, hogy Damon felé mutassam.
- Hát nem édes? - néztem rá mézes-mázasan.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Beletelt egy kis időbe, míg Delena a bőség zavarából kimászva megtalálta azt a babát, ami tetszett neki. Tényleg olyan volt, mint egy apró felnőtt, ahogy hosszas percekig válogatott, és mérlegelt, és kimondatlanul ugyan, de hihetetlen büszke voltam rá.
- Jól van hercegnőm - simogattam meg fél kézzel a haját, és az Elena karjában lévő kosárra mutattam, hogy tegye a babát oda. - Akkor most te jössz, Tigris. Kapsz játékot, csak nyugi! - mondtam, ahogy David egyre felháborodottabban nézett, hogy hát ő kimarad?
- Tudod mit? Te még olyat kapsz, ami neked való - mentem vele a plüssök részlegére, és letettem őt a földre, fogva az egyik kezét. - Lássuk, neked mihez van innen kedved.

- Talán nem ártott volna. Igaz, mire a gyerekek oda jutnának, hogy örököljenek valamit, már nem lesznek gyerekek, hogy értékeljék a játékipart - mosolyogtam, és én is nézelődni kezdtem, bár csak azt, amit Delena is nézett. Én soha nem voltam valami babás kislány, de volt itt választék az elmúlt pár évben, azt meg kell hagyni... vagyis, változott a választék.
- Ezt! - jelentette ki Delena hosszas teketóriázás után, és az apja felé nyújtotta a babát.

- Az anyja kiköpött mása... - emeltem a szemem az égnek, majd szaporázni kezdtem a léptem a gyerek után, mielőtt az egész játékboltot kiválasztaná, hogy kell neki.
Persze, a karomban David sem igazán fogta vissza magát, és csakhamar minden elérhető vacak felé nyújtózni kezdett.
- Istenem, be kellene szállnom a játékiparba a részvényeimmel - motyogtam, aztán megálltam, és megvártam, míg Delena végignézi a babakínálatot.
- Csak egyet, kicsim! - emeltem fel az ujjam, ahogy láttam, hogy gondolatban már egy kosárra valót összegyűjtött. - Válaszd ki, melyik tetszik a legjobban neked. Aztán nézünk egy játékot Davidnek is.

Nem is tudom, milyen mosoly jelent meg az arcomon, látva Delena arcát és tekintetét, ahogyan meghallotta, hogy a babáért cserébe oda kell adnia a játékát. De szemmel láthatóan nem hagyott benne mélyebb nyomot, és mikor elhagyta két szó a száját, elnevettem magam.
Rögtön megköszörültem a torkomat, ártatlanul pislogva Damonre. - Hát most mondd, hogy nem úgy beszél és viselkedik, mint az anyja - ártatlankodtam továbbra is, de követve Delenát, aki már rögtön bevetette magát a játékos polcok közé.

Némán röhögtem egyet, ahogy elképzeltem Elenát ősz hajkoronával, majd elsétáltunk a játéküzletig, és Delenát már az ajtóban alig lehetett visszafogni.
- Figyelj ide hercegnőm - guggoltam le hozzá, hogy az arcom egy szintben legyen az övével. - Szeretnél babát, ugye? - kérdeztem, mire Delena bólintott. - De neked már nagyon sok játékod van otthon. Egy csomó olyan is, amivel nem játszol. Kapsz babát, de akkor legyél jó kislány. Azokat a játékokat, amik neked már nem kellenek, adjuk oda más gyerekeknek, jó? - kérdeztem.
Delena néhány percig nézett rám, míg megemésztette mit is szeretnék, aztán bólintott egyet.
- Jó! - egyezett bele, majd újra a játékok felé nézett. - Odaadom. De kérek babát! - jelentette ki aztán.

- Hihetetlen, hogy te még mindig jobban értesz hozzájuk, mint én - ráztam a fejem, de kedves mosolygással, és ránéztem Delena arcára, aki úgy nézett, mint aki azt mondja, hogy igen, így van.
- Akkor menjünk előbb a játékokért. Barna hajjal szeretnék még ma hazamenni, nem őszülővel - vigyorogtam, és elindultunk a megszokott irányba. - És a közeljövőben akkor behozhatjuk a már nem használt játékokat oda, ahová említetted - nyitottam ki a játékbolt ajtaját.