Bevásárlóközpont

Elküldésének ideje ♛Szer. Május 15, 2013 6:55 pm

~ Neal ~
//Adélaide és Neal lakása

[You must be registered and logged in to see this image.]

Beszálltunk a kocsiba és egyáltalán nem féltem a gázra lépni. Az már más kérdés, hogy ezzel őt talán közelebb lököm egy szívrohamhoz. Nem érdekel. Nem fogok csigatempóban vezetni, ha már ennél gyorsabban megy az autóm. Más szempontból idiótának néznek. Nem érdekel engem mások véleménye. Soha nem is érdekelt. Jobban szeretek belegázolni a lelkükbe, mint azzal foglalkozni, hogy most mi a francot gondolnak rólam. Egyáltalán nem érdekel engem az ilyesmi, ha nem tetszem nekik nem tetszem. Nem fogok megváltozni azért, hogy kedveljenek. Szeressenek azért, aki vagyok. Ne olyasvalakiért, akinek még köze sincs hozzám. Ezért is nem szoktam megjátszani magam. Nem vagyok kedves. Ez még nem a világ vége. Nem is értem, hogy miért reagálják annyian túl az egészet.
Határozottan parkoltam le a bevásárlóközpont mellett, amit hála a női ösztöneimnek elég hamar megtaláltam.
– Itt vagyunk. – Fordultam felé mosolyogva.

Elküldésének ideje ♛Kedd Május 14, 2013 8:02 pm

Egyedül biztos, hogy valami eléggé béna dolgot hoznék össze. Ezért inkább kikérem a segítségét. Igen, ez egyértelműen olyan dolog, amiben nem félek kikérni a véleményét. Női szemmel jobban látja, hogy mi kell egy nőnek. Vagy éppenséggel az ő számára milyen egy tökéletes lánykérés. Tudom az ilyesmit tudnom kellene Aurora-ról magamnak is, de az eléggé feltűnő lett volna, ha ilyesmiről kezdtem volna faggatni. Ezt az egészet egy hatalmas meglepetésnek számítom. Ha minden jól megy el is érem a célomat.
- Nagyon köszönöm. El sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok most neked. - Gyorsan odahúztam magamhoz és megöleltem. Egyértelműen a boldogság vezérelt. Na meg valamilyen szinten a megkönnyebbülés is, mert nem kell egyedül szerencsétlenkednem.
- Azt hiszem az nem lesz olyan nehéz. - Kacsintottam rá, majd a hátára helyezve a kezemet bevezettem a bevásárlóközpontba, ahol keresni kezdtem az ékszerboltot. Szerencsére nem tellett olyan sok időbe, hogy megtaláljam, mert ha jól emlékszem már volt alkalmam itt járni. Egy vámpírral találkoztam akkor, de azért nagyjából képben voltam. - Akkor itt is volnánk. - Álltam meg az ékszerbolt ajtajában.

Elküldésének ideje ♛Kedd Május 14, 2013 6:44 pm

Érdeklődve hallgattam őt, és a mondandója végén még egy mosoly is kúszott az arcomra. Azt eddig is tudtam, hogy komoly lehet ez a dolog kettejük között. Legalábbis az elbeszélésük alapján. Na meg persze még nem láttam a lányt, de gondolom ha nem szeretné annyira, akkor most nem gyűrű miatt hívna el. Sőt, el sem hívna, mert minden mást meg tud venni magának. Na de egy eljegyzés? Ahhoz bizony szükség van egy szakértő lány segítségére.
- Nos... azt hiszem, szíves örömest segédkezem neked, hogy minden tökéletes legyen egy lánykéréshez - néztem a szemeibe. Imádtam azt, ahogyan nézni tud másokra, mikor kér valamit, vagy csak úgy egyébként is. Talán pont ezért tudott rám annyira hatni, mert nem könyörgött sosem. Csak kért, de úgy, hogy azt senki nem vette kérésnek, sokkal inkább megtiszteltetésnek. És ő annak is szánta. Csak attól kért szívességeket, akiben igazán bízott. - Viszont... a plázáig eltaláltam, a különleges radaromnak köszönhetően, de az ékszerészt már neked kell megkeresned! - nevettem fel.

Elküldésének ideje ♛Szer. Május 08, 2013 7:13 pm

Már kezdtem kicsit türelmetlenné válni. Igen.. Én türelmetlenné. Egyszerűen ideges voltam.. Ki ne lenne ideges, aki éppenséggel arra készül, hogy megkérje a barátnője kezét. Egyedül nem menne nekem ez az egész. Az idő olyan lassan vánszorgott, hogy azt hittem helyben felrobbanok. Komolyan mondom nem tudom mi ütött belém.. Ilyet még soha nem éreztem. Tényleg soha. Még csak hasonlót sem.
Kicsit megkönnyebbültem, amikor megláttam Angie közeledő alakját. Tudtam, hogy rá számíthatok. Ne meg persze arra is, hogy idetalál. Bármennyire is új a városban azért a bevásárlóközpontot megtalálja.
- Kellene a segítséged.. Éppenséggel gyűrűt tervezek venni Aurora-nak.. Vagyis meg akarom kérni a kezét igen.. Szeretném ha tökéletes lenne.. Így hát gondoltam a segítségeddel mégis többre mennék, mint egyedül. - Vakartam meg a tarkómat.

Elküldésének ideje ♛Szer. Május 08, 2013 6:42 pm

Sean

Éppen hazaértem a játszótéri találkámból, amikor is megnéztem a mobilomat. Szinte ugyanabban a másodpercben pittyent is a készülék, jelezve, hogy üzenetet kaptam. Ki mástól jöhetett volna ez, mint Seantól? Kicsit persze furcsállottam a bevásárlóközpotot, de hát ő tudja... Gyorsan fel is kaptam a táskámat, és indultam is. Hogy merre? Na, erre ösztönösen ráérzek, úgyhogy nem nagyon kellett bandukolnom, míg megtaláltam a bevásárlóközpontot. Hú, ahhoz képest, hogy kisváros, egészen nagy. Azért egy darabig elkóborolgattam, amíg meg nem láttam a távolban egy meglehetősen ismerős alakot.
- Sean - léptem oda hozzá. - Mi ilyen sürgős? - kíváncsiskodtam. Igen, érdekelt, sőt, nagyon is érdekelt. Mert ő nem véletlen szokott elhívni erre, vagy arra ilyen hirtelen. Sőt, tulajdonképpen senki nem hív sehová, de ez tényleg más kérdés.

Elküldésének ideje ♛Szer. Május 08, 2013 3:35 pm

Nem tudom, mennyi időbe tellett megnyugtatni Delenát, de amint sikerült, halkan felsóhajtottam és a karjaimra emeltem, úgy sétáltam ki vele a mosdóból.
- Veszünk apuéknak ebédet, rendben? - kérdeztem rekedten, mire a vállamra hajtotta a fejét. Ezt beleegyezésnek vettem, hát... még megálltunk az egyik kajáldánál. Sültkrumpli, hamburger... szerintem mindegy. Nem törekszem én annyira az egészséges életmódra.

(Damon és Elena háza)

Elküldésének ideje ♛Kedd Május 07, 2013 11:24 pm

(Szépségszalon)

Kiérve a szalonból, megújult frizurával, frissen lakkozott körömmel sétáltam, Delena kezét fogva, de ő egyszer csak lassabban kezdte szedni a lábait, és rám nézett nagy szemekkel.
- Anyu... nagyon kell... - mondta halkan, és toporzékoló alakját látva rögtön rájöttem, hogy mi is a baj. Hát igen, talán itt még nem ártott volna adni neki egy pelenkát, vagy valami, annak ellenére, hogy már hónapok óta rá van szoktatva a bilizésre.
- Gyere kicsim - indultam meg vele a mosdó felé, majd ahogy beértünk, rögtön mentem volna vele, de ő makacskodva fordult felém. - NEM! Nagylány vagyok már - mondta olyan szemtelenül, ahogyan én szoktam felelgetni Damonnek néha.
- Dehát egyedül rá se tudsz... - mondtam a magas ülőke felé mutogatva, de látszólag a lányomat semmi nem hatotta meg. Tényleg makacs... akár az anyja.
Felsóhajtottam, és beletörődtem. Odasétáltam a tükör elé, tovább méregetve a hajamat, hogy mégis hogyan adhattam rá a fejemre ezt a bőrt, de ekkor valaki nekem ütközött, és csak flegmán kinyögött egy "Bocs"-ot.
- Nem tudna normális ember módjára bocsánatot kérni? - fordultam felé kissé indulatosan, mire csak horkant egyet. Eléggé nagydarab nő volt, de nem sokkal vastagabb, mint én. Talán csak a pár centi miatt is tűnt nagydarabnak, de mindegy, nem ez a lényeg.
- Azt mondtam, hogy... kérj bocsánatot RENDESEN! - mondtam ekkor már nyugodt tekintettel.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Semmi felelet nem érkezett. Még csak rám sem hederített, tovább mosta a kezeit, és erre már minden türelmemet elveszítettem.
Ott termettem a nyakánál, és mire csak annyit mondhatott volna, hogy "bukk", már rátapadtam nyakára, és kegyetlenül belemarva tarkójába tartottam nyakát ajkaimnál. Vére meleg volt, édes... szinte szétégette a nyelőcsövemet, és lehuynt szemekkel ízleltem őt, míg másik kezem ajkaira vándorolt, hogy minden sikolyt beléfojtsak.
Eltelt... talán egy perc... mikor végre kinyitottam a szemeimet, és elégedetten löktem el magamtól a testet, ekkor már az ablakig sodródva vele... szerencsés mozdulattal volt akkora az ablak, hogy kilökjem rajta, majd karomba töröltem a vért.
Csak ekkor fordultam oldalra, és földbe gyökerezett a lábam, ahogy megláttam Delena nagy szemeit, ahogy engem néz, és... könnyfátylak jelennek meg tekintetén.
- Kicsim... - jelent meg valami furcsa érzés az arcomon, és ekkor kaptam észbe, hogy mi történt... megöltem egy embert... és a lányom végignézte. Lebiggyesztett ajklain látom a megvetését... és a tekintetén, hogy... hogy csalódott...
- Anyu bántotta a nénit... anyu nem jó ember... - suttogta szipogva, mire odasiettem elé és leguggoltam.
- Ne kicsim... ne mondd ezt nekem - vált könnyessé az én tekintetem is. - Anyut... anyut elragadták az indulatai, a néni udvariatlan volt, és... és... kicsim, anyu nagyon szeret - suttogtam neki olyan halkan, hogy szinte én magam sem hallottam, majd magamhoz öleltem.
- Nem mondhatod meg apunak... rendben? Ne mondd el apunak... - suttogtam a fülébe, a hátát cirógatva, arra törekedve, hogy megnyugodjon. De hogyan nyugtatnám meg őt, ha közben én is tombolok belül? Megöltem egy embert... gyilkos lettem... az lettem, aki... akitől Damon védeni próbált... akitől mindenki védeni akart, és ráadásul... nem gondoltam a gyerekeimre...
- Nem... nem mondhatod el apunak... - ismételtem saját szavaimat csendesen...

Elküldésének ideje ♛Kedd Május 07, 2013 4:08 pm

(Damon és Elena háza)

Delena mindvégig nagyon lelkes volt, pedig még oda sem értünk a plázába, de ő már menni akart befelé, akár az ablakon is kiugorva. - Hé-hé! Két perc és ott vagyunk, oké? Hová menjünk először? - kéreztem tőle mosolyogva, mire ő elgondolkodva válaszolt nekem.
- Fodrász. - jelentette ki komolyan, és az arckifejezését látva, biztosra vettem, hogy Damon erre azt mondaná: olyan, mint az anyja.
- Rendben, fodrász. Bár anyu nem enged sokat eltűntetni abból a szép hajadból - mosolyogtam rá, mire felkuncogott ő is, és amint megérkeztünk, és kinyitottam az ajtót, ő már szaladt is volna... HA nem kapom el a kezét. - Nem-nem. Kinn nem szaladgálunk. Fogd anyu kezét - suttogtam, és besétáltunk a központba. Nem kellett sokat gondolkodni, hogy azt a bizonyos szépségszalont hol találjuk. Párszor már elhaladtunk mellette.

(Központ - Szépségszalon)

Elküldésének ideje ♛Vas. Május 05, 2013 11:48 am

(Aurora háza)

Mivel eléggé tanácstalan vagyok az ilyen dolgokban kellene egy női segítség. Ki más lenne, ha nem Angela. Remélem rá ér és nem kell elrángatnom.. De most szükségem van rá. Előkaptam a telefonomat egy gyors sms erejéig.

Ha nem nagy gond gyere a bevásárlóközponthoz. Remélem idetalálsz.
Sean

Gyorsan el is küldtem, majd várni kezdtem rá a bevásárlóközpont előtt.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Ápr. 27, 2013 4:58 pm

(wickery híd)

David kicsi kezét fogva léptem be vele a plázába, és néztem, ahogy a fiam figyelmét ezúttal hogy lekötik a mindenféle látnivalók.
- Apának eszébe jutott valami Tigris - mondtam. - Már olyan nagyok vagytok, te is meg Delena is. És a medence lassan kicsi már nektek. Majd jó lesz Emmának, ha kicsit nagyobb lesz - mosolyogtam.
- Most veszünk egy meglepetést a lányoknak - guggoltam le David mellé. - De ez titok, nem mondhatod el a lányoknak, jó? Ez a te titkod, meg az enyém. Apa-fia titok - magyaráztam, és néztem David csillogó szemeibe, aki szemmel láthatóan felvillanyozott az, hogy nekünk kettőnknek közös titkunk lesz.
- Majd egy pár nap múlva, ha minden készen lesz, eláruljuk. Majd szólok neked, és te elmondod a lányoknak - kacsintottam, majd újra felkeltem.
- Gyere kisfiam. Van valami, amit apu viszont venni akar - tértem be vele egy játéküzletbe. Ott aztán elengedtem a kezét, és hagytam, hogy minden játékot végigpróbálgasson, és végül elértem vele a sarokba. Itt volt az, amit kerestem.
- Nézd Tigris - böktem a játék traktorra és a kis utánfutóra. - Hogy tetszik neked? Apu megveszi, Delena már nagy, tudja hajtani, te pedig oda ülhetsz hátra. És így játszhattok, mit szólsz? - kérdeztem, mire David lelkesen kiabálni kezdett.

[You must be registered and logged in to see this image.]

- Jól van, akkor ezt kérjük - nevettem, és egy eladó hívtam oda, megkérve, hogy csomagolja össze a játékot, és vitesse le valakivel negyed óra múlva a bejárathoz, ott majd átveszem.
Újra megfogtam David kezét, és egy másik üzletbe tértem vele, ott már viszont karomra vettem.
- Ez lesz a meglepetés, Tigris - mutattam a jókora tárgyra. - Ez majd a kertbe megy. Jaj ez nagyon jó lesz majd! Mennyit fogtok játszani Delenával! - biztattam, aztán jó negyed óra alatt lebeszéltem a szállítást, az elkészítést, majd - nem keveset, az tény - de fizettem.
- Ez is megvan, kisfiam - indultam el Daviddel kifelé. - Most már csak a sütemény kell, és mehetünk haza - kanyarodtam be a cukrászdába, ahol kiutaltam Davidnek egy csokit, hogy ne vesse magát a süteményre hazafelé útközben.
- Sütemény, játék, meglepetés. Minden megvan - gondolkodtam el. - Jól van Tigris, mehetünk haza, mielőtt a lányok szétszedik a házat. Tudod, a nőkre figyelni kell - vigyorogtam, majd visszasétáltam Daviddel a bejárathoz. Ott átvettem a kis traktort, a csomagtartóba pakolva, adtam némi borravalót az eladónak, aztán miután mindketten visszaültünk Daviddel a kocsiba, gázt adva elindultam hazafelé.

(Damon és Elena háza)

Elküldésének ideje ♛Szomb. Ápr. 13, 2013 9:57 am

Lorelai távozott. Én már meg is tudom érteni ezt. Nem lehetek túl érdekes társaság, hogy egyfolytában a vérfarkasokról és egyéb lényekről beszélek nekik. de nem tudom legyőzni magamban azt a démont amit Benjamin Lockwood ültetett el bennem. Ez a város maga a pokol az utóbbi időben.

Kilöktem magam alól a széket. Illedelmes gyerek lévén az asztalra dobtam némi pénzt, majd megindultam hazafelé.

/ Rose és Nate lakása /

Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 08, 2013 9:07 pm

- Vérfarkasok? - kérdeztem vissza kissé meghökkenve. Na ne.. Bár, nem is értem miért lepődöm én már meg ezen. Gondolhattam volna, ha ilyenek is léteznek.. a démonok, angyalok, vámpírok és miegymások mellett.
- Nem, ami azt illeti ez az egyetlen faj, mellyel még nem találkoztam - vallottam be neki közben az előttem levő poharat kémlelve. Aztán hirtelen az órámra tévedt a pillantásom. - Fú, hogy eltelt az idő - mondtam, s mintha puskából löttek volna ki, úgy pattantam fel a helyemről. - Most mennem kell. Még találkoznom kell egy barátommal - búcsúztam el a legújabb barátomtól, közben az asztalra téve a kávém árát. - Még találkozunk! És sok sikerült a Lockwood gyerekhez! - köszöntem el tőle egy kacsintás kíséretében, majd kiléptem az épületből.

/Grill parkolója/

Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 08, 2013 5:43 pm

- Tudod, hogy mi a legnagyobb gond velük? hogy vérfarkasok.. ha nem lennének azok, talán nem lennének ennyire indulatosok, és az ember élhetne békében. De ahol ők ott vannak, ott ne számítsunk békés életre.. - fintorogtam. Hirtelen kitörés de ezt nem tudtam magamban tartani. láthatta rajtam, hogy komolyan is gondolom minden egyes szavamat.
- Ismered ugye a vérfarkasok jellegzetességeit? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Ápr. 06, 2013 12:26 pm

- Valóban nem - kuncogtam a kérdésére. - Tényleg ennyire bosszuállóak? Ha így félsz tőlük.. - Bár, erre a nyelésének hangzásából is könnyen rájöhettem. Fú, akkor ezek szerint ő is lehet már párszáz éves. Végülis ha úgy vesszük az a fajta reakció is érthető.. Nate még ha csak véletlenül is, de megölte annak a Benjaminnak apját.. Én is utálnám azt a férfit, aki megöli valamelyik családtagomat.. pláne akkor, ha téged akar lecsapolni. Mint Kol.

Elküldésének ideje ♛Pént. Ápr. 05, 2013 5:18 pm

- van egy olyan gyanúm, hogy te nem találkoztál még Lockwood-dal, jól sejtem? - vontam fel szemöldökömet, és akkorát nyeltem hogy még a szomszéd asztalnál is hallhatták. Kivoltam a gondolattól, hogy az a marha a nyakamat törhetje.
- mindegyik egyforma. Benjamin Lockwood meg.. rosszpénz.. - fintorogtam. Emlékeztem hogy.. milyen volt mikor bezárt engem hónapokra egy pincébe. Kínzás volt Rose nélkül.

Elküldésének ideje ♛Kedd Ápr. 02, 2013 2:26 pm

- Értem - mosolyogtam, majd ismét a kávémba kortyoltam. Amilyen finom volt, nem csoda, hogy folyton folyvást csak ezt iszom.
A továbbiakban örültem, amikor nem vette tolakodásnak a kérdésemet. Bár, az tény, hogy sikerült teljesen elszomorítanom, az emlék felelevenítése miatt.
- Ó - csúszott ki a számon, majd reflexszerüen ráztam meg picit a fejemet. - De ez már régen történt.. különben meg te már rég meg is bántad a tetteidet - mondtam magyarázóan hiszen az arcáról pontosan ezt lehetett leolvasni. Ha úgy vesszük, most miattam lett ennyire búskomor a hangulata. - A múltunkon már úgysem tudunk változtatni, ezért is a legjobb, amit tehetünk, ha megbocsájtunk saját magunknak - folytattam bevetve azt a kevés meggyőző erőmet, ami van.

Elküldésének ideje ♛Hétf. Ápr. 01, 2013 8:15 pm

- Mint mondtam én nem vagyok az a nagy gyilkos fószer.. - mondtam eléggé elhaló hangom míg lenyeltem a kávém utolsó kortyát a pohárból, és egy sóhaj kíséretében, keserű mosoly uralkodott el az arcomon.
- Nem adott rá okot. Csupán rosszkor volt rossz helyen. És Benjamin Lockwood azóta ott köt belém, ahol csak képes. Az apja gyilkossága olyan vétek amit mai napig se bocsájtottam meg magamnak. - köszörültem meg a torkomat.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 30, 2013 1:51 pm

Először azt hittem, nem akarja az orrom alá dörgölni ezt az infót. Aztán mégis elmondta, és kis híján leesett az állam. Majdnem két évszázada? Olyan hosszú ideje??
- Szent ég... és azóta egyáltalán nem öltél meg senkit? - néztem rá csodálkozva, hiszen az tényleg régen volt.. De miért ne lehetne igaz? Elvégre nem minden vámpírnak kell gyilkosnak is lennie.. -szólalt meg a realistább énem.
Ezek után egy nevet említett, valami Benjamin Lockwood-ot. Aki szintén vámpír volt, legalábbis Nate szavaiból ezt szűrtem le.
- Mit követett el ellened, amiért kénytelen voltál elvenni az életét? - szaladt ki a számon a következő kérdés, majd gyorsan elnézést is kértem tőle a tapintatlanságomért. - Bocs, nem kell rá válaszolnod, ha nem akarsz.. - mosolyogtam rá halványan.

Elküldésének ideje ♛Pént. Márc. 29, 2013 7:30 pm

- Hosszú... idő óta. - mondtam csak ennyit, míg megköszörültem a torkomat és erőltetni kezdtem a fejemet hogy beugorjon valkami pontos dátum de semmi módon nem akart ez menni nekem. - Majdnem két évszázada öltem utoljára embert. Ő egy kivételes volt. - piszkáltam a szalvétát amit csak úgy idevágtak az asztalra a kávé mellé. Mióta adnak a kávé mellé szalvétát?

- Ő volt Benjamin Lockwood apja. - sziszegtem, mert már a névtől is összerándult a gyomrom. - Azóta gyűlöl engem az a kis féreg.. merthogy életben van - forgattam szemeimet indulatosan. - És.. meg akar ölni.

Elküldésének ideje ♛Csüt. Márc. 28, 2013 5:02 pm

Nem tellt el két perc és a pincérfiú már hozta is a kávéinkat. Miután letette elém a fincsi tejes kávémat, mosolyogva köszöntem azt meg neki. Nate szavai hallatán csak égnek emeltem a szemeimet.. majd felnevettem, mivel tudtam, hogy csak viccelt ezzel a beszólásával. Figyelmesen hallgattam a szavait.. Szóval, bűntudatja van az elkövetett gyilkosságok miatt.. érthető.
- Hát, ez érthető .. és megnyugtató is egyben - tettem hozzá kuncogva, majd ittam egy kortyot a kávémból. - És.. ha szabad tudnom, mióta is vagy ezen az elven? - kérdeztem rá kíváncsian, hogy mióta nem élvezi az öldöklést.

Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 27, 2013 8:47 pm

Mosolyogtam Lorelai szavain, míg vártam a saját kávémat, de azok hamar megérkezett és biccentve köszöntem meg őket a kiszolgáló férfinak. - Ő például finom falatnak tűnik. - böktem utána és Rory-ra kacsintottam. - Egyetlen dolog miatt nem vetem rá magamat emberekre, és ezért egy tündérre sem, mint te vagy: azért mert nem tudnék egy gyilkosság után tükörbe nézni. Az emberek sokat szenvednek életük során.. tőlem nem érdemlik már ki.. - csóváltam meg fejemet.

Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 25, 2013 1:30 pm

Amikor összeborzolta a hajamat én is elvigyorodtam..Istenem, de régen csinálták már ezt nekem. Nem mintha hiányzott volna, de most mégiscsak jólesik.
-Akkor menjünk! - biccentettem egyet halványan, majd a kijárat felé vettük az irányt egyenesen a kocsiig. Amint Bailey kinyitotta az ajtókat szinte azonnal be is pattantam. Furcsa volt, hogy ennyi idő után valaki ennyire törődik velem. Oké, két hónap az nem annyi idő, hogy ne lehetne kibírni, de nekem mégis egy örökkévalóságnak tűnt.

[folyt. Hotel-Bailey lakása]

Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 24, 2013 8:23 pm

- Nem kell köszönnöd semmit, öcskös. - Mondtam, majd vigyorogva összeborzoltam a haját. Nem bántam meg, hogy magamhoz fogadtam egy pillanatra sem. Sőt talán elmondhatom, hogy az életem jobb mióta velem van. Nem annyira depressziós és lehangolt, mint volt.
- Ha nem akarsz semmi mást akkor szerintem el is mehetnénk haza. - Nekem nem volt túl sok kedvem itt maradni. Úgymond hazaviszem és lepasszolom őt, majd elmegyek valahova kikapcsolódni. Leinni, már nem ihatom le magamat annyira, mint a múltkori alkalommal.. Valamennyire példát kell mutatnom neki.
Ha lett volna itt egy barátnőm akivel vásárolhattam volna valószínűleg soha nem rángattak volna innen ki. Az idővel minden változik ahogy mi is. Felesleges a múlton rágódni.

Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 24, 2013 4:48 pm

Követtem őt a pénztárhoz ahol szerencsére nem volt túl hosszú a sor. Legszívesebben kifizettem volna én a ruhákat, nagyon nem szeretem mások pénzét költeni. Már csak azért sem mert erre tanítottak.
-Oké. -bólintottam egyet. Látszott rajta, hogy még mindig nem lépett túl a barátján, legalábbis szerintem még mindig ezen töri magát, de nem nagyon akarok ebbe az egészbe belefolyni. Már kifejtettem egyszer a véleményemet.
Lassan mi is sorra kerültünk a pénztárnál és amint kifizette a ruhákat elvettem tőle a szatyrokat, hogy ne ő cipekedjen.
-Még egyszer köszönöm! -mosolyodtam el.. Nem tudom mi lenne velem ha Bailey nem vett volna magához. Lehet, hogy már feladtam volna, vagy minimum egy ideg összeroppanást kapok a sok új információtól amit most már megértek és elfogadok, de ez nélküle nem ment volna.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 23, 2013 3:51 pm

Mintha némi szégyenkezést olvastam volna le az arcáról, amikor Kolt úgy emlegettem, mint az egyik fajtását. Dehát, tényleg az volt.. Nem értettem miért viselkedik így, egészen addig a pillanatig míg el nem árulta.
- Ó - mondtam mint akinek végre leesik a tantusz. - Mostmár értem.. de én eddig még nem találkoztam hozzád hasonlóan olyannal, aki ne akarná kiszívni a véremet.. Szóval, ezt még kissé nehéz megemésztenem. De igyekszem! - jelent meg egy halvány mosoly az ajkamon.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés