– Oké.. rendben van. – Egyeztem bele. Most már tényleg hazavágyom. Főleg, hogy kezdett kicsit besötétedni és már kicsit el is fáradtam úgy a mai napban. Az egész utazás meg hát, ahogy próbálta felkelteni Neal figyelmét.. Ami valljuk be sikerült is. Még azt is sikerült elérnem, hogy féltékeny legyen. Ez az egész csak ráadás. Szeretem őt megcsókolni. Olyan jó érzés, amikor az ajka az enyémhez ér.. Valami megmagyarázhatatlan érzéssel tölt el. A lényeg az, hogy tetszik. A többivel nem kell foglalkozni.
Beszálltam a kocsiba miután már ő is benn ült és próbáltam rendszerezni a gondolataimat, hogy a vezetésre tudjak koncentrálni, hogy épségben érjünk haza minden egyes cuccunkkal együtt.

// Adélaide és Neal lakása

– Akkor éppen nem beszéltél senkivel és hát kíváncsi voltam a véleményedre. Amit el is mondtál és még egyszer köszönöm. – Valahogy sejtettem, hogy tetszeni fog neki a ruha, de azért mégis jobb volt így, hogy megerősítette. Az ő véleménye most kivételesen érdekelt. Ritka, hogy engem érdekel valaki véleménye azt meg kell hagyni. Szóval tekinthetünk erre úgy, mint egy kiváltságra. Neki pedig sikerült megszereznie.
A parkolóban megláttam újra azt a lányt, akivel a boltban beszélgetett. Most már a közelébe se jöhetsz drágám.. Nagyon jól tudod, hogy az enyém és nem kockáztatod az életedet a telefonszámáért vagy valami ilyesmiért.
Láttam, hogy egy srác a távolban vigyorral az arcán méregetett. Természetesen én is végigfutattam rajta párszor a tekintetemet és nem is tűnt olyan rossz pasinak. Sőt igen jó pasi volt. De hamarosan Neal ajkát éreztem meg a sajátom és szenvedélyesen viszonoztam miközben testemmel az övéhez simultam. Hát nem csak én vagyok féltékeny típus hanem ő is. De egyáltalán nem bántam. Lassan, de biztosan megtaláljuk a közös pontokat egymásban.

Én kifizettem volna, hiszen nem volt egyáltalán drága a ruha meg semmi. Igazából furcsa is volt tőle ez a kedvesség. Jó.. Inkább ez tőlem lett volna furcsa, de mindegy. Kifizette helyettem. Kicsit úgy éreztem, mint egy leégett csöves, akinek ki kell fizetni a dolgait, mert ő nem képes rá. Soha nem volt még arra példa, hogy valaki vett volna nekem valamit.. Családon kívül legalábbis egyáltalán nem. Túlságosan is eltoltam magamtól az embereket, hogy bármi ilyesminek akár a veszélye is fenyegessen.
– Most miről beszélsz? – Kérdeztem értetlenül, mert jelenleg tényleg nem tudtam, hogy mi a francra gondol. Talán csináltam valamit, ami nem tetszett neki? Bár semmi ilyesmiről nem adott tanúbizonyságot.

Féltékeny voltam.. Na és? Ettől még nem fog a Nap keringeni a Föld körül. Szóval semmi különleges változás nem fog bekövetkezni. Ő az enyém és punktum. Akinek nem tetszik az meg így járt. Eszem ágában nem volt őt az én kis rövid „pórázomról” elengedi. Bár ha a faji dolgokat nézzük, akkor én vagyok az, aki pórázra szorulna. Legalábbis a fajtánkat elég gyakran hasonlítgatják a kutyához. Ami már kissé sértő. Mert sokkal többek vagyunk egy átlag kutyánál.
– Hmm, rendben. – Győztem.. Tudtam, hogy győztem. A csajnak már biztos leesett, hogy ő az enyém. Még csak a közelébe sem engedek több lányt.. Nemhogy még megengedjem bárkinek, hogy elvegye tőlem. Kisajátítom magamnak. Már amennyire ő engedi.
Visszaöltöztem a saját ruhámba, majd a kis mini ruhával a kezemben jöttem ki a próbafülkéből. Rögtön odamentem Neal-hez és egy puszit nyomtam a szájára. Amolyan már csak azért is elven, majd a pénztárhoz sétáltam a ruhával a kezemben.

Tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy ne menjen ki. Túlságosan is érezhető köztünk a szikra. Lehet, hogy tényleg csak egy mulandó dolog az egész. Meg semmi jelentése nincs. Legalábbis számomra érthetetlen ez az egész vonzalom. A féltékenységet is időbe tellett beazonosítanom. Inkább dühként jelentkezett. Dühös voltam azért, mert egy másik lánnyal foglalkozott. Velem foglalkozzon. Ne vele. Most olyan vagyok, mint egy gyerek, aki a figyelemre vágyik. De úgy néz ki ez beválik, mert szenvedélyes csókban forrtunk össze, miközben a karomat a nyaka köré tekertem. Jobb nem is lehetett volna. Ebben a csókban sokkal több szenvedély volt, mint amint a lakásban váltottunk.
– Nem vagyok bolond. – Mondtam kuncogva és homlokomat az övének támasztottam. Egyszerűen csak kimutattam, hogy az enyém vagy. nem szeretném, ha bárki más még csak ránézné. Kivétel, ha az illető éppen meg akar halni. Ami az enyém, az az enyém. És senki nem veheti el tőlem. Nem engedem.
Nem mondom, hogy szerelmes vagyok.. Mert nem vagyok az és szerintem soha nem is leszek. Egyszerűen csak közel akarom őt magamhoz tartani. Nem akarok arra eszmélni, hogy egy pillanatra néztem félre és már más nőt tart a karjaiban. Ő az enyém. Határozottan csakis az enyém.

Tudtam jól, hogy valószínűleg teljesen kiszámíthatatlan vagyok a számára. De hol maradna az izgalom, ha nem így lenne? Jó.. Féltékeny voltam. Nem is kicsit nagyon. Mondjuk nem értem, hogy miért mert igazából semmi közöm nincs hozzá. Fürödtünk, csókolóztunk. Ami egyikünk számára sem jelentett semmit. Csak puszta vonzalom van köztünk, ami hamar el fog múlni. Ezt már ez a kis leányzó is bebizonyította. Legszívesebben kikapartam volna a szemét a helyéről, vagy átharaptam volna a torkát.. Hm.. Örömmel. Már csak azért is, mert szemet vetett arra, ami az enyém. Habár nem olyan értelemben és nem is teljesen.. De az enyém. Nem vagyok hajlandó osztozkodni rajta sem pedig odaadni másnak.
– Köszönöm. – Pont azt a választ kaptam, amire számítottam. Az arca már amúgy is elárulta, hogy így gondolja.. De jól esett hallani tőle.
Aztán vissza akart menni ahhoz a lányhoz.. Ezt az egészet azért csináltam, hogy elfeledtessem vele azt a libát. Hát akkor mindent bele Adélaide. Nem adhatod fel ilyen könnyen. Ennek a gondolatnak a hevében cselekedtem. Mielőtt még kiment volna megragadtam a karját és visszahúztam, hogy ajkaira tapadhassak.

Nem tudom miért, de késztetést éreztem arra, hogy elszakítsam őt attól a lánytól. Nem akartam, hogy még akár egy szót is váltsanak. Önző vagyok. Ez van. Ha már képes elviselni engem nem fogom hagyni, hogy rájöjjön nálam sokkal jobb lakótársat is találhat. Mert nem hiszem, hogy olyan sokáig kellene győzködnie egy kedves, aranyos, mindent megteszek lánynak ahhoz, hogy odaköltözzön. Kiállhatatlan kis dög vagyok. Mindig kötekedek és elég gyakran változik a hangulatom. De ez vagyok én és ő képes volt ezt elfogadni. Vagyis legalábbis valami olyasmi. Annyira meg nem őrültem meg, hogy ezt csak úgy eleresszem. Nem mindennap találkozok olyan emberrel, aki elvisel. Viszont ha valaki ezt megteszi azért az utolsó pillanatig küzdök. Persze a magam módján. Most éppenséggel ez azt jelentette, hogy nem engedem annak a lánynak a közelébe.
– Semmit.. még. – Mondtam miközben az alsó ajkamba haraptam és behúztam őt magam mellé a próbafülkébe és hozzásimultam annyira, hogy még az orrunk is összeért.
– Na, hogy tetszem? – Léptem el tőle vigyorogva.

Nemsokára követett a boltba én pedig még bőszem válogattam, de nagyon jól tudtam, hogy figyel és a közelemben van. Rögtön megéreztem, hogy hátat fordított nekem, mintha csak arra koncentráltam volna, hogy az ő mozdulataira figyeljek. Nem is törődtem azzal, hogy mit is fogdosok éppen a kezem között. Kíváncsi voltam, hogy mi a francot csinálhat és láttam, hogy éppen egy lánnyal cseveg. Hirtelen érzések tömkelege töltött el engem. Dühös voltam. Vagy talán inkább féltékeny? A francba is. Annyira ki akartam harcolni a figyelmét erre ennek a fruskának ilyen egyszerűen sikerült. Persze miért is ne sikerült volna. Nem mindenkinek van visszataszító külseje. Mindegy is.. Mindig is jól meg voltam egyedül is ez ezután sem fog változni.
Hosszas válogatás után végre megtaláltam a stílusomhoz pontosan illő mini ruhát, majd be is mentem a próbafülkébe és hamar magamra is húztam. Pontosan úgy állt rajtam, ahogy azt elképzeltem. Mikor elhúztam a függönyt láttam, hogy a lány elpirulva jön a leghátsó fülkéből. Biztosan meg akarja mutatni neki.. Na azt már nem.
– Neal, idejönnél egy picit, kérlek? – Hajoltam ki úgy, hogy csak a fejemet láthassa egy mosoly kíséretében.

Rábíztam az egész vásárlást. Így jobban meg ismerhetem a stílusát. Hogy miket szeret és mit nem. Ne csak már az én taszító kisugárzásom legyen állandóan a középpontban. Karba tett kézzel követtem őt mindenhova, de most jobban odafigyeltem, hogy még véletlenül sem menjek belé. Másodszorra már sokkal hülyébben jönne ki. Mintha tényleg arra vágynék, hogy nekimenjek. Pedig ez egyáltalán nem így van. Csak elbambultam. Az ilyesmi megesik.
– Hát, hogyha nem túl nagy probléma be szeretnék menni abba a ruhaboltba, ott. – Mutattam a fejemmel a szembelévő ruhaboltra. Már az előbb is felkeltette a figyelmemet, de akkor inkább követtem őt ide. Bár lehet, hogy jobb lett volna ha addig én bemegyek oda és nem kell rám várnia. Különösebben úgy sem számított most a jelenlétem az élelmiszer vásárlásnál.
Megigazítottam a hajamat, majd el is indultam a ruhabolt felé ott pedig rögtön a mini ruhákhoz siettem. Ki akartam kérni a véleményét, hogy ő mit gondol, de ha túlságosan savanyú képet fog vágni inkább meg sem próbálom.

– Közel sem vagyok a vénasszonyhoz és azért ennyire még hisztérikus se vagyok. – Még, hogy sose jó semmi. Nem veszekszem, nem veszekszem. Inkább csak magamban morgok. Nem fogok jelenetet rendelkezni a bolt kellős közepén. Bár ilyesmire már volt példa, de hát most valahogy nincs hangulatom hozzá. Ráérek még „otthon” az agyára menni. Ami már félig-meddig sikerült is. Nem tudom meddig fogja bírni a közelemben.
– Persze. Teljesen oda vagyok érted, már annyira, hogy figyelni se tudok. – Mondtam felháborodva. Ez egyszerű véletlen volt. Túlságosan is lefoglaltak a polcok. Vagyis hát inkább a különböző termékek vonták el a figyelmemet.
– Nekem bőven elég a kenyér is. Nincsenek túlságosan különleges igényeim étel terén. – Nem vagyok sem vegetáriánus sem pedig valami szigorú diétára vont egyed. Azt eszem meg, amit éppen megkívánok. Ilyen egyszerű.

Azért biztos, hogy be akarok majd térni egy ruhaboltba. Legalább egy ruhát felpróbálni. Szükségem van egy mini ruhára. Hogy pontosan miért.. Nem tudom. Csak szükségem van rá. Abban amúgy is jól nézek ki.
Most, hogy egy picit a kezembe vettem az irányítást gondolom azt hitte, hogy az első utam a ruhaboltba vezet majd. De nem.. Szeretném előbb lerendezni a fontosabb dolgokat. Utána jöhet az a része, ami számomra szórakoztató. Bár számára szerintem egyik részem sem az. Megfogta a csuklómat és az egyik élelmiszerbolt felé bökött. Majd el is indult én pedig sóhajtva követtem őt.
– Azért igazán megvárhattál volna. – Megforgattam a szemeimet és szorosan követni kezdtem miközben a szemeimet a polcokon legeltettem. Majd a következő, amit észrevettem, hogy nekiütköztem.

– Hogy hol kezdjük, hát ahol szeretnéd. Nekem teljesen mindegy. – Rábíztam a választást.. Megint. Gondolom, hogy mivel férfiból van a lehető legkevesebb időt akarja vásárlással tölteni. Mondjuk én sem voltam az a nagy vásárló típus. Nem szerettem sokáig húzni az időt. Oké.. Szeretek vásárolni új ruhákat venni, de az nem egyenlő azzal, hogy órákon át nézem magam a tükörben, hogy most megvegyem-e vagy sem. Ha elsőre nem nyert meg azután sem fog. A téma lezárva. Legalábbis részemről így zajlik a vásárlás.
– Először is menjünk be aztán amerre a lábad vezérel. – Böktem a fejemmel a bejárat felé, majd el is indultam. Most lehet, hogy picit lekezelő leszek vele megint, de nem akarom, hogy kitudódjon valamennyire tudok normálisan is viselkedni.