A mosolyából adódóan egyértelműen értette mi is jutott az eszembe. És szerencsére nem úgy festett mint aki nemet szeretne rá mondani hogy kapjon tőlem egy órát.
- Pedig már ősrégi. Szinte öregebb mint én - vigyorogtam, természetesen túlozva, de hát ez is a játék része volt. - Nos... akkor mit gondolsz, Te... esetleg elfogadnád tőlem a leendő órám párját? - kérdeztem ártatlan arccal, majd mint aki siet, gyorsan hozzátettem. - Persze, csak üzleti okokból. Nehogy már pocsékba menjen, és otthon porosodjon vagy... ne adja Isten esetleg ki kelljen dobnom - estem színpadiasan kétségbe, de csak egy kicsit, hogy ne keltsünk kínos feltűnést a boltban.

Warren

Elmosolyodva estem komoly gondolkodóba, mikor megkérdezte mit is kezdhetne a szett női darabjával. Majdnem elnevettem magam, hiszen sejtettem mit forgathat abban a ravasz kis fejében.
- Pedig nem is látszik rajta, hogy régi. Talán egy picit, de az semmi - figyeltem meg jobban a csuklóján levő órát. - De ha le akarod cserélni, akkor tett meg. A női felét meg megtarthatod, vagy oda is ajándékozhatod valakinek - javasoltam ártatlanul, mintha nem tudnám mire akar kilyukadni.

Nate

-Igazad van, még a végén a lehető legrosszabbkor állítanánk be - mosolyogtam én is, majd fizetés után kisétáltunk a boltból. - Nekem megfelel a sorrend, mehetünk is haza - mondtam neki kedvesen és el is indultunk. Itt már úgysem volt dolgunk.

Nate és Rose háza

Fülbevaló, hát persze. Nőt ékszerboltba vinni olyan mint kisgyereket édességboltba. Lehetetlen hogy valami ne tetsszen nekik.
- Megfordult a fejemben, igen. Ez már elég régi - mutattam fel a csuklómon lévő már erősen kopottas órát. Bár speciel igazából nem gondoltam óracserére, de jó alibi volt a bámulása felett.
Kissé megköszörültem a torkom, és elmosolyodva pillantottam Katie-re, miközben az órák felé böktem.
- De vajon mihez is kezdhetnék én két órával, hisz párba vannak. Vajon hová tegyem a női felét? - kérdeztem költőien, mint akinek ötlete sincsen, bár ami azt illeti, ötletem bizony lett volna. Csak nem tudtam szabad-e nekem arra gondolni, hisz hogy venné ki magát ha aranyórát ajándékoznék neki, csak úgy. Bár... lehetne mondjuk azt mondani hogy a viszontlátásunk örömére... - Nincs ötleted? - kérdeztem rá egy csalafinta mosollyal.

- Persze .. - bólintottam. - Láttam is két pár füllbevalót, amit muszáj megvennem - vallottam be, kifejezve mennyire tetszenek. - Hisz nem is én lennék, ha nem igy lenne - viccelődtem tovább, később témát váltva. - Hát te? - néztem Rá érdeklődve. - Lecseréled az órád egy újabbra? - tippeltem, mivel épp egy pár karóra előtt állt. - Jó választás - dicsértem meg a döntését a szettre mutatva. Tényleg tetszett. A szett összesen egy férfi és egy női karórából állt. Hasonlóan néztek ki, de azért könnyen kivehető volt, hogy melyik kié. Ráadásul a számok is könnyen leolvashatóak voltak rajta, amit a mai divatot tekintve, nem mindig sikerül a készitőknek eltalálniuk.

- Az én javaslatom, hogy... fizessünk aztán menjünk haza. Felhívjuk Elenáékat hogy mikor érnek rá. Nem akarunk éppen rosszkor érezni, ugye? -vigyorogtam sokat sejtetően, végül sorba álltunk és kiperkáltam a parfümöt meg a bort is.

- Megfelel a menetrend?

Katie

Beléptünk a boltba, és ahogy néztem Katie-t miközben körbeindult a boltban, alaposan megnézegetve a portékát, az első és egyetlen gondolatom az volt, mennyire gyönyörű... Néztem hogy nézegeti a láncokat meg a többit, és egyszerűen képtelen voltam levenni Róla a szemeimet... Annyira szép volt, és egyszerűen akarva és akaratlanul is felrémlett a fejemben, milyen volt megfogni az imént a kezét, és megcsókolni... és milyen jó lenne az ajkait csókolni...
Még épp idejében eszméltem fel, hogy a lehető legrosszabb irányban kalandozik a fantáziám, és még épp időben vetettem rá a tekintetem egy pár aranyórára, mely egy férfi és női darabból álló szett volt. Így még épp időben fordultam el, és Katie azt hiszem nem fülelt le hogy egész idáig egyedül Őt bámultam.
Úgy tettem mint aki eddig az órákat tanulmányozta mélyen, és mintha csak most venném észre hogy Ő közben továbbhaladt, most meg visszafordult hozzám.
- Na, látsz valamit ami tetszik? - mosolyogtam Rá, mikor odalépett mellém.

Nate

- Lehet. Itt már minden megtörténhet - legyintettem, amikor Nate a kosárba tette a parfümöt, majd felnevettem. - Ismerem Damon illatát, de most nincs kedvem férfiparfümöket szagolgatni. Még a végén megcsömölnék - adtam egy csókot a szájára nevetve. - Akkor hogyan és hova tovább?

Meglepődtem, mikor kezet csókolt, sőt úgy éreztem, mintha áramütés ért volna. Nem beszélve a kezemről, ami még azután is bizsegett, hogy eleresztette. Elált a lélegzetem. Elég, szedd össze magad!
Tényleg belement az őrült ötletembe, és hamarosan a vállamnál fogva már kormányozni is kezdett az ékszerbolt fele. - Hm, jól döntöttél - hümmögtem, miközben körülnéztem.
Lassú, kimért léptekben kezdtem el nézelődni. Meglepődtem a látványon, hiszen ahhoz képest hogy ez csak egy kisváros, igen széles a választékuk. Nyakláncok, karkötők, szebbnél szebb gyűrűk néztek vissza rám a polcokról. És még a füllbevalókról nem is beszéltem. Éppen mérlegelni kezdtem a kiszemelt füllbevalókat, mikor észrevettem, hogy Warren lemaradt mellőlem. Felsóhajtottam, és körülnéztem merre lehet. Elmosolyodtam, mikor feltűnt, hogy Ő is lázasan töri éppen a fejecskéjét valamin.

- Na jó, igaz, ezt nem értem, de... nekem elég azt érteni hogy csinos vagy. A többi úgyis a lányos rész, az elég nektek - vigyorodtam el, és menet közben egy baráti kézcsókra a számhoz emeltem Katie kezét.
Kíváncsian hallgattam a javaslatát, és hümmögve, bólogatva mérlegeltem az ötletet, miközben megálltunk, s töprengve pillantottam körbe a környékünkön.
- Rendben, akkor... először mondjuk nézzünk be ide - vigyorodtam el, egy üzlet felé bökve, és megfogva Katie vállát, finoman az egyik közeli ékszerbolt felé kezdtem Őt kormányozni. Na nem mintha az ékszerek lennének a gyengéim, de... nővel vagyok, lovagias leszek, amúgy sem árt meg körbenézni egy ilyenben, bármikor kellhet. Jöhet közben alkalom, hogy venni akarjak valamit, vagy... tönkremehet az órám is, akarhatok venni újat, meg ilyesmik.

- Hát igen - értettem egyet fölényesen a bókjával -, de csak mert mindig máshogy párositom őket - magyaráztam, visszatérve a régi stilusomhoz. - Hogy minél egyedibb lehessen a megjelenésem. - Oké, megvallom ilyen beszélgetéseket elég nehéz egy pasival megvitatni, pláne a volt barátokkal, és ez a mostanira is érvényes. - De ezt te nem értheted... - sóhajtottam szemforgatva - hiszen pasiból vagy - mondtam, közben vigyorogva.
Különböző ruhás, ékszeres, parfümös butikok mellett halattunk el éppen, mikor kiváncsian néztem Rá.
- Mivel olyan kedves vagyok, engedem hogy először te válassz ... - kacsintottam Rá. - Tudod ha rajtam múlna mindet végigjárnám.. szóval azt javaslom osszuk be, egyet te választasz, egyet én - magyaráztam a legújabb agyszüleményemet. - Mit szólsz hozzá? - méregettem hatalmas kiskutya szemekkel. - Igy egyikünknek sem lesz unalmas.. - tettem hozzá bevetve a meggyőző erőmet.

- Engedtesd megjegyezni hogy ezek a ruhák is bomba jól állnak neked - dicsértem meg Őt, miközben a karomért nyúlt, és már indultunk is el előrefele. Azt nem tudtam van-e célunk is, de mindenesetre sétálni Katie-vel sokkal kellemesebb volt mint arra gondolni, hogy Liz minden bizonnyal ezekben a percekben szüli meg a gyerekét, nyilván Kol ott ácsingózik mellette, és fogja a kezét, mint egy boldog család...

Gyors hangulatváltozásával picit meglepett, de inkább nem tettem szóvá.
- Haha.... nagyon vicces - feleltem durcásan. - Az viszont tény, hogy rossz ötlet volt engem ide hozni - vallottam be felnevetve. - De még nem áll szándékomban új cuccokat vásárolni, egy darabig megteszik a régi ruháim is - nyugtattam meg még szélesebben vigyorogva.
Körbe néztem, hogy hol is kezdhetnénk. Gondoltam egyet és karonfogva Warrent, indultam el egyenesen előre. Különösebb cél nem lebegett a szemem elől, csak minél előbb fel akartam térképezni a helyet.

Nem tartott sok szóig még a társalgás. Vivienne néhány szó után lecsapta, mielőtt felelhettem volna, amit végülis nem bántam, úgysem tudtam volna mit feleljek... eleve nem értettem ezt a hívást...
Kinyomtam a telefont, és vissza is fordultam Katie-hez.
- Igen, minden rendben - bólintottam sietve, és elsüllyesztettem a telefont a zsebemben. - Bocs, már be is fejeztem. Szóóóval... akkor sétáljunk? Oké, de ha csajosan fogunk sétálni, szólj előre, és veszünk menet közben kétnapi hidegélelmet - vigyorodtam el viccelődve, sűrűn igyekezvén leplezni mennyire nem esett jól ez a telefonhívás...

- Oké - mondtam, mielőtt felvenné a telefont.
Egészen ledöbbentettek a szavai.. de tudtam, illetve csak sejtettem kivel beszélhet. Nem tünt valami lelkesnek a hir hallatán, amitől a belsőm egy része mintha megkönnyebült volna. Nem törődöm módon közölte a vonal tulsó végén várakozó személlyel, hogy Őt már ez a téma nem érinti, sőt hidegen hagyja. - Persze nem ezeket a szavakat használta, de ezt lehetett leszűrni a szavaiból.
Kiváncsian néztem Rá, miután kinyomta a telefont.
- Minden rendben? - kérdeztem érdeklődve.

-Igazán nincs mit. -válaszoltam a vonal végén halvány mosollyal.
-Reméljük nem lesz semmi gond. És sajnálom hogy zavartalak. -meg sem vártam amíg válaszol,csak elköszöntem és idegemben lecsaptam a telefont,majd siettem vissza Lizhez.

Épp válaszolni akartam Katie szavaira, amikor megcsörrent a telefon a zsebemben. Elővéve néztem meg a kijelzőt, de amikor Liz nevét láttam meg rajta, máris ki akartam nyomni, és hagyni a fenébe. De valami azt súgta mégse tegyem...
- Bocsáss meg, csak egy perc - néztem bocsánatkérőn Katie-re, és a fülemhez tartottam a telefont.
- Halló? - kérdeztem bele a vonalba, ahonnan aztán egy egészen másik hang köszönt nekem, nem Liz-é... De kisvártatva kiderült miért is és kicsoda Ő... és miért hív. Na igen... nemrég még a nyakamat törve rohantam volna erre a hírre, de most... csak egy fásult sóhajra futotta... - Értem. Szia Vivienne. Köszönöm hogy felhívtál, de az már nem az én gyerekem, elég lesz csak Kolt értesítened... Ő az apa. Sok sikert Liz-nek, és előre is gratulálok a gyerekéhez - mondtam, a tőlem telhető legnyugodtabb és semlegesebb hangon.

- Előbb nézzünk körül, mert kiváncsi vagyok az itteni választékra - vált izgatottá a hangom, később még hozzátéve. - Ne aggódj, annyira nem vészes a helyzet - nevettem fel, az éhezésemre célozva. - Na jó, túloztam egy kicsit mikor azt mondtam 'farkas éhes' vagyok - vallottam be ártatlanul, majd körülnéztem.
Bármerre néztem, minden oldalon butikok vettek körül. Hm, itt eltudnák tölteni pár órát.... Épp szóvá is készültem ezt tenni, mikor váratlanul megszólalt Warren telefonja... vajon ki keresheti?

- Lehet hogy Elenának már külön parfüm-gyára van, és egy gazdag milliomos csak éppen titkolja. - sóhajtottam jó nagyot és eltettem a parfümöt a kosárba hogy rávigyorogjak Rose-ra. - Ismered Damon illatát, drágám? Végigszagolhatjuk a férfikölnik polcát ha férfiillatokat akarsz érezni. - mondtam neki pimaszkodva.

Kiléptem a szülőszobából és rögtön tárcsázni kezdtem. Nem tudom mi vitt arra de Warrent is felhívtam. Kitárcsázott.
-Haló? -szóltam bele,mikor felvette a telefont. Mivel nem ismert így gondolhatta hogy Elizabeth az,hiszen ez az ő telefonja.
-Vivienne vagyok. Liz húga. -mutatkoztam be,majd folytattam. -Igazából nem tudom miért kerestelek fel,de úgy éreztem hogy tudnod kell,hogy Liznél beindult a szülés. -mondtam hevesen a telefonba,majd vártam hogy megszólaljon.

Még a parkolóban sétálva erősen filóztam, esetleg lovagiasan, nem kikezdési szándékkal felajánlhatnám-e neki a karomat, de... valahogy úgy érezte, az most sok lenne, a kocsiban folytatott beszélgetésünk után.
Mikor beértünk az épületbe, s körülvett minket a vásárlók laza tömege, kíváncsi mosollyal pillantottam Katie-re.
- Na és, mit mondasz, sétáljunk előbb kicsit, vagy üljünk be valahova? Isten ments hogy éhezz miattam - viccelődtem vele, bár megfordult a fejemben az a régi szöveg, hogy a nők a "randin" sose esznek rendesen, de... Katie nem egy nyápic lányka, és... ez nem is randi... szóval remélem minden flottul megy majd.

Miután Warren beparkolta az autót egy üres helyre, és leállitotta a motort, már sietett is ajtót nyitni nekem. Csak mosolyogtam az udvarias gesztuson. Hát igen, már el is felejtettem milyen is igazából.
- Köszönöm, uram - mosolyogtam szélesen az arcába, miközben kisegitett az autóból. Már majdnem pukedliztem is egyet, de aztán elhessegettem a gondolatot.
Egymás mellett indultunk el a bevásárlóközpont épülete fele, miközben én egyetlen pillanatra sem mulasztottam el megfigyelni a helyiséget. Jó ha mindent jól megjegyzek, hogy legközelebb - amire szerintem hamarosan sor is fog kerülni, a ruhatáramat tekintve -, könnyebb dolgom lehessen.

-Ez nagyon jó lesz, nagyon szép! Tudtam én hogy jó ízlésed van. Én is ezt választottam volna.- Vigyorodtam el választásán, és megnézegettem a babakocsit, amit kiválasztott.
-Persze jó lesz egy sima kis fürdető is.- Mosolyogtam, és ki is választottam egy egyszerűbb fürdetőt.
-Nekem is megvan még a sajátom valahol a lakásba ha nem csalnak ez emlékeim.- Mosolyogtam. Ez valóban így volt. Viv-nél is volt egy ilyen plüssállat amit nagyon szeretett még a születésétől fogva.
-Rendben akkor szerintem menjünk is, úgyis nemsokára jönnek a bútorok miatt.- Mosolyogtam, és elindultam a pénztárhoz, és mindent ki is fizettem amiket vettünk.
- Mehetünk!- Mondtam mosolyogva Viv-nek, és az új babaholmikkal elindultunk haza.

//Folyt. Elizabeth lakása, kezd ott (://

-Rendben! -csattantam fel mosolyogva,és ki is szúrtam egyet.
[You must be registered and logged in to see this image.]
-Ehhez mit szólsz? -mutattam a babakocsira.
-Szerintem elég nagy,és a színe is nagyon tetszik. -mosolyogtam miközben megnéztem belülről is.
-A bili az tényleg ráér még. A fürdő pedig szerintem elég egy egyszerű fehér fürdető. De ahogy gondolod. -néztem rá,majd egy vállvonás mellett ismét elmosolyodtam.
-Édesek. -mosolyodtam el.
-Igen,eleinte semmit sem fog vele csinálni,de tudod hogy van az! Amilyen kabala a születésétől fogva a babával lesz,az lesz a kedvence. -kacsintottam egyet.
-Legalább is nálam így volt. Meg ha jól emlékszem nálad is. -nevettem fel halkan,és visszagondoltam a kicsi macira amit születésemkor kaptam,és nagyon sokáig vele aludtam...
-Akkor ha hazaértünk lecsekkolom. -kacsintottam ismét,majd a babaruhákat kezdtem nézegetni.

Nate

-Inkább nem akarom tudni, mire gondoltál pontosan - csóváltam a fejem mosolyogva, amikor a kosárba tette a bort. Nem is ő lenne, ha nem állandóan valami hülyeségen törné a fejét. Ezért is szerettem annyira.
Arra az ötletére bólintottam, hogy Elenának parfümöt vigyünk ajándékba. - Jót ötlet és az illata is kellemes - mondtam, amikor beleszagoltam az üvegbe. - Olyan...Elenás.