To Katie

Lassan emeltem fel a fejem és vettem észre, hogy most én jövök.
- Figyelj kint van a taxim, ülj be és indulj haza. Én is megyek utánad csak meg kell lepnem a rég nem látott barátnőmet valamivel.- jelentem ki, majd átölelem a barátnőmet. Olyan jó újra látni és megölelni. A barátságunk nem is tudom min alapul, de valamin biztos.
- Áhh remélem még mindig olyan gyönyörű a hangod! Remek csajbanda voltunk, mennyi dal. Emlékszel?- engedem el az ölelésből Katiet és a szemébe nézek. Olyan mintha valamit nem árult volna, mármint titkol valamit. De nem tudom mit, a barátnőm szemébe nézek továbbra is és kicsit érzem, hogy már csillog az enyém.
- És mindent jól kipletyizünk oké?- nézek rá kicsit megcsuklott hanggal, hagyom el a szavakat. Bár lehet, hogy csak én képzelgek és nincs semmi baja? Vagy csak nekem van ennyi? Pár másodperc után elengedem a kezét és intek neki, hogy menjen.
- Na gyerünk. Megyek majd utánad, csak valami nagyon szépet akarok!- jelentem ki és arrébb megyek Katietől. Majd látom ahogy kimegy, én felkapok egy barátság láncot, elmegyek a forrasztóban és a két szívfélbe beleégetem a monogramunkat, persze a forever, frinds hátára. Kifizettem az ajándékot és siettem, egy taxit fogtam. Már kapásból tudtam a címet, pár perc múlva a hotel előtt voltam és Katie szobájához siettem.

(Katie lakása)

- Abból az összegből, amit te most itt hagytál, az egész harmadik világ jól lakna - sóhajtottam mosolyogva, átvéve David-et, hogy a másik kezembe én is tudjak szatyrot tartani, majd amint odaértünk a szánkóhoz, elrendeztünk rajta mindent.
- Igen, mehetünk - bólogattam.

(Damon és Elena háza)

- Még jó, hogy szánkóval jöttünk - hahotáztam. - Talán még a málhák is elférnek rajta... mert ennyi édességet hazahúzni kézben szép mutatvány lenne - néztem, ahogy már a második dobozt pakolták tele finomabbnál finomabb dolgokkal.
- Jól van... akkor hazamegyünk, és mindenki nekieshet! Sőt... még azt a csokiegeret is kérjük - vigyorogtam, és rámutattam egy egér formájú süteményre. - Csak hogy Fred se maradjon ki - tettem hozzá.
- Nos, akkor... - vettem kézbe a szatyrokat, mikor a tetejére végül az egér is odakerült, és fizettem - indulhatunk, hölgyeim és uram?

Delena is olyan lelkesen válogatott, mint én, és emiatt már nekem is nevetnem kellett. - Hol volt ebben a kérdés? - lepődtem meg látszólag, majd mikor David került előtérbe, a nő egy kicsit arrébb mutatott, miszerint a csokoládé fondü több vevőnek is tetszik, és abból esetleg tudna csomagolni folyékony csokoládét a kicsinek is egy tálba anélkül, hogy az megkeményedne, mire hazaérünk.
- Szerintem ez jól hangzik, kérjük azt is - bólogattam.

Szívből nevetni kezdtem, mikor Elena lelkesebben válogatott a csokik között, mint a két gyerek.
- És ezek után még tényleg kell az a teszt? - léptem hozzá, és megcsókoltam. - Na kislányom.... te mit szeretnél? - kérdeztem, mire Delena - lévén anyja lánya - igencsak sűrűn mutogatott mindenre, ami szeme elé került.
- Jól van, akkor ezekből mindből kérünk - mondtam az eladónak. - És van valami olyan, amit a kisfiam is már esetleg megehet? Valami folyékony csokikrém, vagy hasonló?

- Hú, te jó isten! - fordultam körbe a helyiségben, ahogy beléptünk és az illat... a semmivel össze nem hasonlítható illat... mintha a mennyországba csöppentem volna, és ezzel úgy tűnik, a gyerekek is így voltak.
- Ez... ez nem semmi - motyogtam még mindig bambán, majd egy pulthoz léptem. - Olyat kérek... meg olyat... meg olyat! - bökdöstem az üveget.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem kellett sokat várni, hogy Elena újra csatlakozzon hozzánk, és rámutattam a kirakatra.
- Csokikat nézünk. Meg minden szóba jöhető édességet - mondtam. - A gyerekeknek tetszik, és csak rád vártunk, hogy te is válassz magadnak valami finomat. Akár a fél boltot is, ha úgy tetszik - nevettem. - Gyertek - nyitottam be az ajtón, és a különféle csokoládék illata csapott meg.
- Ez a bolt egy kis mennyország - dünnyögtem.

Besétáltam a gyógyszertárba, és igazából a délelőtt megbeszéltek ellenére egy tesztet vettem. Elvégre Esther azt mondta, hogy a kisbaba él és virul... minek akkor a három teszt?
- Köszönöm! - fogtam meg egy kis szatyrot, amiben ideadták nekem a holmikat, és elmosolyodtam, ahogy kifelé indultam. Már... szinte láttam magam előtt az eredményét. Bár... nem is tudom, talán eléggé korai még ez a terhesség, és megint negatív lesz.
- Már itt is vagyunk. Mit néztek ennyire? - néztem a csokis kirakatot.

- Tessék gyerekek, le vagyunk pattintva - néztem a kicsikre, mikor Elena elment a gyógyszertár felé. - Na gyertek... - indultam el velük egy külön kis csokibolt felé. - Itt megvárjuk anyut, és ma este görbe napot tartunk. Nem kell rendes vacsorát enni, ha nem szeretnétek... helyette süti lesz, meg csoki - mondtam vidáman.

- Akkor egyezünk ki abban, hogy én megyek a gyógyszertárba, és ti addig megnézitek a süteményeket, vagy bármi kaját, amit a gyerekek szeretnének - mosolyogtam Damonre, és kedvesen megcsókoltam. - Szeretlek... - suttogtam a fülébe boldogsággal a hangomban, majd megfogtam a táskámat, és a gyógyszertár felé indultam meg.

- Hogy lehet ilyet kérdezni? - csóváltam a fejem. - Hát a gyógyszertárba tesztet venni. Már alig várom, hogy hazaérjünk, és megcsináld! - lelkendeztem. - Aztán az ünnepi pillanat miatt apu mindenkit vendégül lát arra, amit csak szeme-szája megkíván. Ez így megfelel? - kérdeztem nevetve, mire Delena lelkesen helyeselni kezdett.
- Gondolom, neked sincs kifogásod - haraptam bele David fülébe. - És anyu mit szól ehhez?

(Ősök villája)

Besétáltunk a központba, bár a szánkó tárolása kissé nehézkes volt, de megoldottuk, mint ahogy általában minden mást megoldunk.
- Öhm... hová menjünk először? - néztem Damonre.

- Semmiség - vontam vállat, titkon rákacsintva. - Szívből tettem - tettem hozzá mosolyogva. - Köszi, gyors ötlet volt - vallottam be magabiztosan, de az ötlete hallatán akaratlanul is rám tört a kacagás. - Szuper ötlet, én benne vagyok - juhé, ismét énekelni fogok, ujjongtam csöppet sem lelkesen. - Ja és igen, van karaokém - jegyeztem meg, mielőtt még rávenne, hogy kántálni menjek valahová.... Karon ragadva hagytuk el az üzletet, miközben a mosoly egyre jobban szétterjedt az arcomon. - Hú, jó régen énekeltem utoljára.. - sóhajtottam fel, a dátumra gondolva. Kb amikor még jóban voltunk, valahogy nem volt kedvem egyedül kántálni... - Az én részemről ennyi volt - mutattam a kezemben levő ajándékzacsira, amiben a maci volt. - Én sem tartózkodom túl régóta a városban - vallottam be szemforgatva.

Amikor odaadta nekem a kis állatot egy ici-pici oldal mosoly jelent meg az arcomon.
- Nem kellett volna! És amúgy remekül döntöttél.- engedem el az ölelésből és a nézek a karjában lévő plüssre a lánccal a nyakában. A meglepődöttség részemről is jelenvolt, gondoltam bejövök ide, mosdót keresek és utána a házban sütögető Katiet lepem meg. A házban sütőt?! Még is mennyire durrant szét a hólyagom? Minden estre a mosoly még mindig az arcomon van.
- Héé! Elénekelhetnénk nálad a kiskarácsony, nagy karácsonyt. Van karaokid? Ha nincs nem baj, biztos van itt is olyan város ünneplés, tudod ahol kántálhatunk. Húú, Katie, mit kezdtél te eddig nélkülem!- karolom át a jobb karját.
- Na és kinek lógunk még ajival?- kérdeztem és csak arra tudtam gondolni, hogy a legközelebbi cukros bódénál megtudjam lepni egy nyalókával, mivel náunk már annak is múltja van.

- Igazad van - húztam ki magam magabiztosan, mint aki tudja mit akar. - Egy perc és mehetünk - siettem a magyarázattal és kivettem Pati kezéből a macit. A következő pillanatban felvettem mégegyet, ami inkább illett a leendő tulajdonosának. Épp indultam volna kifizetni őket, mikor a pult fele tartva észrevettem még valamit. Betűs nyakláncok voltak felaggatva egy helyre, muszáj volt közelebb mennem és szemügyre venni a kínálatot. Hamarosan meg is találtam a tökéletes darabot, azaz a K betűt. Szépen felhelyeztem a Warrennek szánt maci nyakára, majd a pultos fele fordulva kifizettem a kiszemelt darabokat. Miután megvoltam visszamentem a barátnőmhöz és átadtam neki az általa választott plüssöt. - Boldog karácsonyt - mosolyogtam rá, majd magamhoz öleltem. Mikor szétváltunk eszembe jutott valami és visszatértem az előző kérdésére. - Igen Pati, meglepődtem, mikor láttalak, sőt alig akartam elhinni, hogy itt vagy - mutattam rá hitetlenkedve.

Remek eddig minden olyan, mint régen a táborban, a suliban és az együtt töltött időben. Katie semmit nem változott, persze ez nagyon is jó.
- Figyelj őt csak te ismered! Én tudtám mit adnák a barátomnak és te se vagy az a vacillálók kislány, én tudom, hogy vajon mire vágyhat.- ütöm meg lazán a plüssel ami még mindig a kezemben van.
- Azt el is várom, és a hotel olyan, mint a régi kis táborok, csak nem kell mással foglalkozni.- és nem adhatom ki a forrásom ezért ezt nem is feszegettem. Jajj bizsergett az egész testem, nem tudtam, hova megyünk és mit csinálunk, csak azt tudtam, hogy egy nagyon jó estének nézünk elébe.
- Jajj de nekem tényleg nagyon kell egy mosdó! Válasz gyorsan és menjünk, nem hiszed el milyen hosszú volt az út és a taxis is nagyon goromba volt. De megérte, mert az a mosoly! A mosolyod nagyon vicces volt! Meglepődtél mi? Ne is tagad le Katie!

Csak hallgattam és hallgattam amiket mondott, de még mindig nehezen hittem el, hogy mindez tényleg megtörténik velem. Hogy tényleg itt van mellettem és velem beszélget. Hihetetlen, elvégre olyan rég találkoztunk utoljára... és azt a sok külön eltöltött időt most fogjuk bepótolni.
- Plüss? Nem is tudom.. - töprengtem. - Úgy értem, ezt nem neked szánom, te mást fogsz kapni - kacsintottam pimaszul barátnőmre. - De Warren... ő, mármint plüssmacit általában a nőknek adnak, nem? - kérdeztem összezavarodva.
- Milyen biztos forrás? Anyuméktól, mi? - tippeltem, szemforgatva. - Nos, ha nincs ellenedre a hotelszoba, hozzám bármikor jöhetsz - húztam az agyacskáját, a végére bevágva a válaszom. - Naná, mit is képzelsz? Hogy majd hagyom, hogy csövezz? - nevettem fel azon a képtelenségen amit mondott.

Akaratom vagy akaratom ellenére bennem van az, hogy süt rólam a hangulatom. Most nagyon boldog voltam és egy nagy mosoly keretezte ez arcomat.
- Nos, szerintem a... jajj Katie komolyan, ilyen "ajándékot" akarsz? Mármint, nanááá, hogy a plüss! Legalábbis tudod, hogy engem csak azzal tudsz levenni a lábamról. - jegyzem meg nevetve, majd a tekintetemet egy színes állatára terelem.
- Ő majdnem olyan, mint az enyém volt. Tudod amit kitől is..... Even? Azt hiszem Eventől kaptam.- jegyzem meg, majd a újra a barátnőmre nézek és csípőre rakom a kezem.
- Tudod egy biztos forrásból tudom, hogy egy igen csak jó barátnőm lakik itt. És arra gondoltam, hogy nem csapom be magam és a hihetetlen döntéseimet és idejövök hozzá!- jelentem ki, majd kicsit oldalba bököm.
- Csak az a kérdés, hogy beenged-e a házába, vagy elvárja, hogy csövizzek. - nézek a szemébe és majd meg szakadok, hogy ne nevessem el magam.

A viselkedésével mindig elérte, hogy rám törjön a nevetőgörcs, ez most is így történt. - Komolyan kérdeztem - néztem rá komolyabban, nem sok sikerrel, majd miután jól megszorongattuk egymást, olyan témát hozott fel, amire nem tudtam mit feleljek. Nem akartam hazudni neki, ezért előrukkoltam az igazsággal. - Tüntesd már el azt a perverz mosolyt az arcodról - nevettem fel. - Amúgy, emlékszel Warrenre? - néztem rá kíváncsian. Jó kezdésnek tűnt, ha felhozom az exbarátomat... - Na, neki szánom - bukott ki belőlem a válasz, várva a reakcióját.
- Négy lábon? Mire gondolsz? - néztem rá kérdően. Ezzel meg mire célozhatott, töprengtem. - Héé, ráérünk még ezzel - nyugtatgattam, felnevetve. Atya ég, már el is felejtettem milyen is az én legjobb barátnőcském! - De légyszi előbb segíts választani .. - néztem rá esdeklően. - Plüssállat vagy K feliratú nyakék? - hoztam fel az alternatívákat izgatottan.

Érdekesen teltek azok a másodpercek amikor még nem fordult meg a barátnőm. Vártam vajon mi lesz, és tőle a leg Katiesebb reakció jött le. Nagy mosoly parádé játszódott le az arcomon, valahogy éreztem, hogy az övén is.
- Hát, hogy az igazat mondjam a mosdót!- feleltem a kérdésére, de tudtam, hogy nem elegendő válasszal. Én is jó erősen megszorongattam és utána a plüssökre terelődött a figyelmem.
- Csak nem?... Mármint.... Kinek lesz? - kérdeztem, és megpróbáltam eltüntetni a perverz mosolyt a képemről. Kímélő próbáltam lenni, de tudom milyen vagyok ha bezsongok, egy kis energia a vámpír, és a hirtelen találkám Katiebel teljesen levett a lábamról, igen engem.
- Na és négy lábon járod már a világot? És mesélj milyen itt. És Istenem, avass be mindenbe. Fiúk, boltok és vajon van, tudod olyan bulis retro klub?- kérdeztem a megszokott pörgésemmel. Vajon ezt a tulajdonságomat már elfelejtette?

Gondolatban már-már azon voltam, hogy hagyom az egészet és átmegyek egy másik boltba, mikor hirtelen valaki hátulról megérintette a vállamat, majd megszólított. Ismerős hangszínen kezdett el beszélni, aminek a forrását akár ezer közül is felismerném! Rövid ideig nem tudtam felfogni, hogy tényleg őt hallom, csak amikor megfordultam és a hang forrás párosult a személy kilétével. Tényleg Pati az! - Patrizia - ugrottam ujjongva legjobb barátnőm nyakába, jól megszorongatva közben. - Te bolond, mit keresel itt? - nevettem fel, az előbbi szavaira célozva. Pont jókor érkezett! Ezennel minden eddigi szavamat visszavonom amit az utóbbi néhány percben mondtam. Ennél szerencsésebb nem is lehetnék!!

Egy boltban találtam magam, nem tudom, honnan de tudtam, hogy találok valamit itt. Csak nézelődtem és kerestem a szemmel valamit, ami megfog így az ünnepek táján, de nagyon semmit nem találtam.
Majd egy nagy fekete hajzuhatagra és arra az ismerős parfümre lettem figyelmes, de vajon honnan? Csak a parfüm szagát követtem és a fekete hajzuhataghoz vonzott. Most már ruháról is felismertem a barátnőmet, Katiet. A háta mögé lopóztam és azon gondolkodtam, hogy lepjem- e meg.
Nagyon halk voltam és alig két centire álltam mögötte. Megböktem a vállát és vártam.
- Elnézést hölgyem nem tudja, merre találom a legós játékokat, tudja, nagyon új vagyok erre. – jelentettem ki, majd nem bírtam nevetés nélkül és a megforduló barátnőre nevettem.

- Oké... - bigyesztettem le az alsó ajkamat, miután meghallottam, hogy mennie kell. Már Ő a második a mai nap folyamán, aki magamra hagy... a csudába, mi van velem? Elhagyott a szerencsém, vagy mi a szösz?? - Remélem - sóhajtottam fel, a barátnő emllítésére.. habár a szerencsémet tekintve, ez csak egy szép ábránd. - Semmi baj - próbáltam mosolyogni, de nem teljesen jött össze. Majd másodjára is magamra maradtam... bánatomban a plüssfigurákat kezdtem nézegetni, de valahogy egyikük sem nyerte el a tetszésemet..

- Öhm... - sóhajtottam fel, majd az órámra pislogtam. - Ne haragudj, de nekem muszáj lenne mennem, mert... várnak. - sóhajtottam fel újra. - Talán akad valaki, aki segít vásárolni, de nekem muszáj mennem. Talán valami barátnő akad. - mosolyogtam rá kedvesen. - Tényleg ne haragudj! - néztem rá bocsánatkérően, majd... megfogva két plüssfigurát, fizettem és muszáj volt távoznom.

- Harmony lakása -

- Furcsa, mi? - nevettem fel az arcát látva. Nem csoda, hisz ez még nekem is új dolognak számít. De nem hinném, hogy sokáig megmarad ez az állapot közöttünk, annál ez sokkal bonyolúltabb, minthogy csak barátok maradjunk.
- Plüss figurák? - kérdeztem vissza, felnevetve azon amit mondott. Aztán elmondta, hogy ő is éppen azt keres, két kisgyerek számára. - Hát akkor emberedre találtál - mosolyogtam rá. - Nálamnál jobban senki nem szereti a gyerekeket, biztos tudok neked segíteni - ajánlottam fel a segítségemet, közben körülnézve a boltban.