Rendben, akkor menjünk. - mondtam neki habozás nélkül, majd az ajtónál teremtem. - Szerintem tetszeni fog neked a hely. - mondtam kedvesen, mert pont az egyik előkelő étterembe indultunk, ahol sok a turista is, így talán akkora veszélynek se leszünk ki téve. - Imádtam ezt a várost, mert éjjel még nagyobb volt a hangulat itt, mint nappal. Csak úgy élveztem a zene, a dalok és a fesztivál szerű hangulatot itt. Nem is csodálom, hogy szívesen jönnek ide az emberek. Tényleg ez a hely fantasztikus. Nos, itt is vagyunk.- álltam meg a bejárat előtt, majd egy mosollyal az arcomon be is sétáltam. Barátságosan elbeszélgettem a recepcióssal, majd egy két személyes asztalhoz kísért minket, illetve étlapot is adott.- Akkor ünnepeljünk. - mondtam nevetve, majd elkezdtem nézni, hogy mit is egyek.-
Követtem ki a lakosztályból, majd be a taxiba és kíváncsian vártam, hogy megérkezzünk a helyre. De még mindig ott kavargott a fejemben az előző beszélgetésünk. Tényleg ennyire nem látják szívesen itt a farkasokat? Még a tudattól is kirázott a hideg, hogy akár itt valaki egy kis farkasölővel fog várni engem. - Biztosra veszem, hisz neked remek ízlésed van!- kacsintottam rá, és megpróbáltam a gondolataimat másfele terelni. Majd mikor megérkeztünk a helyre nagyon tetszett nekem az is. Halk zene szólt és a asztalok, mintha egy bálterembe lettek volna elhelyezve. Nem tagadom tényleg nagyon előkelő hely volt.. ezért is szégyelltem el magam mikor megpillantottam magam a kicsit lazára sikeredett ruhámba. - Úgy bizony!- ragadtam meg a pezsgős poharam, amibe időközbe pezsgő került és koccintottam egyet Ariellel. Gyorsan leadtam a rendelésem és vártam, hogy a barátnőm is ugyan ezt megtegye, majd még egyszer a pincért magamhoz hívtam. - Lehetne egy kérdésem? Látom, hogy itt a zene a magnóról szól. Nos.. egy számot esetleg elénekelhetnék? Tudja munka miatt jöttem a városba, de szeretnék kicsit gyakorolni. Lehetne?- kérdeztem kicsit zavartan a pincértől, majd Arielre néztem, hogy leszűrjem ő mit gondol az elképzelésemről. És vártam a pincér válaszát, aki nagyon törte a fejét. Majd azt mondta, hogy megkérdezi a főnökét. - Ugye nem voltam bunkó? Mármint.. ez nem túl nagy kérés nem? Úgy mint Mystic Falls-ban az étterembe. Emlékszel?- kérdeztem Arieltől. Hisz aznap neki bizonyítottam be, mennyire elszánt vagyok a karrieremet illetően.
Követtem Pati tekintetét és örültem neki, hogy tetszik a hely. Én se voltam túlöltözve, de már az idejét se tudom mikor öltöztem utoljára alkalomhoz illően. Itt ismertek már jól, szóval egyáltalán nem érdekelt a turisták lenéző tekintete. Én szeretek így öltözni és egy vacsora miatt meg pláne nem fogok, mert a desszert biztosan az egyik puccosan kinéző vendégből lesz. És hol is fogsz fellépni? - kérdeztem tőle a koccintás közben, mert érdekelt a dolog. Tudni akartam, hogy hova is fogunk mi kerülni és mekkora bajban leszünk. Közben gyorsan végig futottam az étlapon és én is leadtam a rendelésemet, majd barátságosan oda adtam az étlapot a pincérnek.- Pati kérésére a hideg is kirázott. Ezt itt pont nem kellett volna megtennie, mert az első dolog talán az lenne, hogy híre megy egy farkaska a városba érkezett. Az itteniek pontosan nagyon is befolyásolhatok és pletykásak. Na arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire szeretik a szabályokat. - Nem, nem hiszem, hogy az voltál. Egyáltalán nem nagy kérés. - mondtam mosolyogva, de ekkorát talán nem is hazudhattam volna. - Elnézését, de nekem most ki kell mennem. - mondtam sietve, majd azzal a lendülettel sarkon is fordultam. Valóban besétáltam a női mosdóba, majd amikor Pati már nem figyelt vámpír sebességgel a pincér után mentem. - Nem emlékszel semmire se a lány kéréséből. Egyszerűen csak vissza mész és azt mondod neki, hogy igen. - igéztem meg, s tudtam hogy működni fog. Az igazgató más dolog lesz. De vele se teketóriázhatok. Kopogtatás nélkül léptem be, majd mivel tudtam, hogy őt nem fogom tudni megigézni így a vámpír "bájaimat" használtam. Mivel ő se akart vérfürdőt, így engedte, hogy egy farkas énekeljen. Ezek után pedig visszasétáltam a helyemre.- Minden rendben volt?- kérdeztem tőle kedvesen.-
Látszott az arcán, hogy nem díjazza annyira azt, hogy én most itt zenéljek. De nem értem miért? Hisz ezzel, hogy énekelek egy kicsit leplezem le magamat, nem jön rá senki, hogy farkas vagyok. Vagy mégis? Figyeltem, ahogy a pincér elmegy, majd bólintva reagáltam arra, hogy Ariel kimegy a mosdóba. - Jó, de siess kérlek, szeretném ha te is itt lennél, mikor éneklek.- húztam mosolyra a számat, mert valahogy éreztem, hogy ma tudok majd itt énekelni. Ariel viszonylag gyorsan vissza is ért, aminek örültem, mivel még a pincér sem jött vissza. Ariel miután visszaült a helyére én csak izgatottan vártam a pincér megérkezését. - Lehetséges kisasszony! A mikrofon ott van, ha akarja már most is előadhat egy számot.- mutatott egy irányba, ahol tényleg ott álltak a mikrofonok és pár gitár is. Még egyszer Arielre pillantottam, könyörgő szemekkel, hogy most gyorsan engedjen oda három percre, majd követtem a pincért, aki mindent elmagyarázott a technikával kapcsolatban. Kicsit idegesen, de tapasztaltan felsétáltam a kezembe egy mikrofonnal és a színpad közepén megálltam. - Jó estét New Orleans-i lakosok! A nevem Patrízia és szeretnék Önöknek énekelni egy dalt!- mondtam fülig érő mosollyal. Már olyan rég éreztem magam ilyen boldognak és normálisnak. A cd-n megszólalta a zene és én magabiztosan elkezdtem énekelni a mikrofonba egy teljesen új dalt, amit akkor írtam, mikor megérkeztem Mystic Falls-ba.
Ez a szám sokkal pörgősebb, mint az amit Mystic Falls-ban énekeltem, ezért nem is vettem lazára ezt az egészet. Minden sort próbáltam hibátlanul elénekelni, mintha egy nagy zsűri előtt ülnék.
Sietek, nyugi. - kacsintottam rá, majd azzal a lendülettel sarkon is fordultam. Örültem annak, hogy még mindig tudok ijesztő lenni és félelmet is tudok másokban kelteni, én se vagyok jó kislány mindig, vagyis nem voltam az mindig. De az élet már csak ilyen, hiszen milyen unalmas lenne már mindig jónak lenni. - Hamarosan vissza is tértem a helyemhez, ahol helyet foglaltam. Láttam, amint a pincér közelített és szerencsére minden úgy történt, ahogyan akartam. Biztatóan bólintottam Pati-nak, hogy menjen nyugodtan és minden rendben lesz, bár ebben nem voltam olyan biztos. Nem akartam karóban végezni, még akkor se, ha utána én még élhetek. Kényelmesen hátra dőltem a székemben, rendeltem erősebb alkoholt magamban, majd reménykedtem benne, hogy valami lassú számot fog előadni. Azzal talán annyira nem vonja magára figyelmet, de hamar be kellett látnom, hogy tévedtem.... Hirtelen nem akartam elhinni, hogy még be is mutatkozik. Biztosan nem értette meg, amit mondtam neki a Hotelben, vagy vajon azt gondolja, hogy nem mondok igazat?! Legszívesebben gyalog vinném át New Orleanson és megkérdezném, hogy hány farkast is érzet? Mert maximum párnak van mersze ide betenni a lábát, de még valószínűleg ők is meghúzzák magukat, de sose lehet tudni, mert eddig nem annyira érdekelt ez a dolog. A számról már ne is beszéljünk, egyszerűen pörgősebb volt, mint amit még otthon énekelt. Komolyan nem értettem mi ütött ebbe a lányba. Gyorsan lehúztam az inni valómat, majd hallgattam őt. Meg kell hagyni tényleg egyre jobban énekelt, de valahogyan ezt a feltűnős dolgot elhagytam volna... Figyeltem ahogyan közeledik felém, mire mosoly ült ki az arcomra. Nagyon jó voltál. - mondtam kedvesen, mert tényleg ez volt az igazság.- Mi lesz, ha esetleg itt kapsz munkát? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert most nem is erre az étteremre gondoltam, hanem magára New Orleans-ra.-
Gyorsan és izgatottan foglaltam helyet. A mikrofont még időbe lettem a helyére, majd vissza siettem az asztalunkhoz. A közönség igazán udvarias volt, halkan megtapsolt, majd folytatta az étkezést. - Köszönöm!- mosolyodtam el kedvesen Ariel dicsérete hallatán. Még mindig nem hiszem el, hogy itt van, velem. Ezért nagyon hálás vagyok neki! - Nem tudom... de nem hinném. Én egy kis kávézóba kaptam felkérést, lágy lassú zenét énekelve. Nem hinném, hogy kellenék egy ilyen pompás helyre. - a szemmel köröztem egyet a terembe, majd visszatért a tekintetem Ariel felé.
Nem tesz semmit! - legyintettem egyet, majd óvatosan belekortyoltam a boromba. A legjobb borok egyike volt és pontosan a kedvencen. Imádom ezt a helyett, hogy tudják ki mit szeret, talán azért is, mert a tulaj nem igen változik.... - Melyikben? - tudakoltam tőle még mindig kedvesen, majd követtem a tekintetét. Nos, igen ez eléggé puccos hely és itt nem igen énekelhetne minden este ilyet. De azt is kinéztem az itteni tulajdonokból, hogy egy jó énekesért még kockáztatni is mernének.- De szívesen maradnál itt vagy nemet mondanál és visszamennél Mystic Fallsba? - tettem fel a kérdést újra, mert nem értettem, hogy miért ne tudná. Az álmát választaná vagy a régi életét. Szerintem nem lehet annyira nehéz dönteni aközött.-
Én is belekortyoltam a boromba, majd megpróbáltam értelmes és rendes választ adni a kérdésére. Már ha az lehetséges lenne. Úgy értem, hogy... nem tudok dönteni a barátnőm, Katie mellett és a zenélés mellett. Ez nekem nagyon nem megy!! Katie lehet, hogy várandós, a barátját meg összeverte valami huligán... de ez a hely, meg lehet, hogy a nagy álmom. Ha itt megkapom a melót, akkor naponta énekelhetek majd közönségnek. És ez fantasztikus volna! - "Café Du Monde" mond neked valamit?- kérdeztem kíváncsian, hátha járt már ott az én barátnőm. - Ezt még nem tudom. Mármint... képzeld bele a helyembe magadat. És próbálj választani a legjobb barátnőd és az éneklés közül. Én ezt még nem tudom... de ha nem tetszik majd a meló, akkor könnyebb lesz majd dönteni.- de már most éreztem, hogy nem lesz ez olyan rossz hely számomra....
Hallottam már a helyről. - mondtam higgadtan és közben a gondolataimban kutattam, hogy pontosan melyik helyről is lehet szó. De már magam se tudtam, biztosan nem hagyott bennem akkora nyomot az a hely, de lehet szimplán csak feledékeny vagyok. Majd kiderül.- Tudod, ha valaki igazi barátod, akkor nem akar maga mellett tartani, hanem támogat, hogy az álmaidat valóra tud váltani. - mondtam neki kedvesen, majd közben elkezdtem enni, hiszen megérkezett az előétel, illetve a levesek. - De ezt lehet csak én látom így, illetve attól még, hogy itt dolgoznál nem jelentené azt, hogy Katie-t nem láthatod, hiszen itt sincsen mindennap élő zene. - mondtam neki kedvesen.-
Nagyokat hümmögtem a válaszai és a tanácsai hallatán, de nem azért mert unatkoztam, vagy nem értettem vele egyet, hanem mert érdekelt a véleménye. Igaza volt, bár tudtam, hogy nem is az lenne a kérdés, hogy Katie elengedne-e, hanem az, hogy én képes lennék-e őt otthagyni . Nem tudom, de tényleg nem... - Igazad van! Mármint ha tetszik a hely és a meló, akkor maradnom kell, de egyedül nem maradnék.... Te itt maradnál velem? - kérdeztem kíváncsian. - Nincs mindennap, de az sem biztos, hogy kibírnám a heti repülőutakat.- céloztam a repülős rosszullétekre, kis poén képen.
Meglepett a kérdése, mert fogalmam sem volt erre mit válaszoljak. Főleg most, hogy úgy éreztem azt akit elveszettnek hittem, ő itt van a közelemben.- Nem tudom. - mondtam neki egyszerűen. - Most nem hiszem, de abban biztos lehetsz, hogy heti rendszerességgel látogatnálak.- néztem rá, majd leraktam a kanalamat és figyeltem. Reméltem, hogy nem bántottam meg, de most úgy éreztem, hogy Mystic Fallsban van a helyem, de magam se tudtam, hogy miért. - Tudod meséltem már valakiről, akit szerettem. - kezdtem bele.- Úgy éreztem, hogy itt van és élőnek érzem, ezért én most mindenképpen visszamennék MF-be, mert kiszeretném deríteni a dolgokat, hogy jól érzem-e vagy nem.- néztem rá és reméltem, hogy megérti azt amit mondok neki, illetve az érzéseimet.- De természetesen most maradok és segítek neked, hogy az álmod valóra váljon.- mondtam egy mosoly keretében.-
[justify]Igazából nagyon is megkönnyebbültem, mikor azt mondta, hogy szeretne visszamenni Mystic falls-ba. Sőt nem is megkönnyebbültem, hanem fellélegeztem, mivel nagyon szerettem volna - egy kis időre - ismét visszatérni Katiehez a munkalehetőség után. Holnap lesz a meghallgatás, akár már holnap után repülőre is szállhatunk és közölhetem majd a jó, vagy kevésbé jobb hírt Katienek. - Úgy tűnik körülöttem mindenkire rátalál a szerelem, csak pont rám nem...- játszottam meg egy kis mű szomorúságot, de természetesen nagyon örültem annak, hogy Arielre is talán rátalál a boldogság. Már ha... én csak ezt szűrtem le a mondatából. - Majd ha akarod a meghallgatás után kicsit vissza is mehetünk. Után pedig majd eldöntöd, hogy visszajössz-e velem vagy sem. Semmi sem kötelező!!- vetettem fel az ötletemet.
Ő volt az egyetlen személy, akit szerettem és szeretek. - mondtam neki és közben a boromból kortyoltam egyet.- És most úgy érzem, hogy él, de az is lehet, hogy csak képzelődöm. Hiszen ennyi év után se tudtam elfelejteni őt. Még mindig hiányzik, mert szeretem őt. - mondtam neki kicsit sietve, mert megakartam magyarázni a dolgot Pati-nak. - Rendben, nekem ez így megfelel. Legalább te is tudsz beszélni a barátnőddel, hogy mi is legyen és utána mi is találkozunk majd és megbeszéljük, hogy mit lépjünk. - mondtam neki kedvesen egy apró mosollyal az arcomon.- Ne szomorkodj. Biztosan te is meg fogod találni a nagy őt. - kacsintottam egyet és elmosolyodtam.-
- Értem. És mit tennél ha megtalálnád, életben?- tettem fel a kérdést, miközben akaratlanul is felcsúszott a jobb szemöldököm. Nem hiszem el, hogy ennyire érdekel egy ilyen románcos téma... Viszont nem tagadhatom, hogy jól esett kicsit elterelni a témát az én (farkas, Katies) problémámról. Jó de mondjuk az övére... gyorsan beletúrtam a hajamba, mikor rájöttem, hogy sem nekem, sem a szőke kis barátnőmnek nincs könnyű élete. De azt hiszem ez jellemző az összes természetfeletti lényre is, vagyis talán inkább csak a nagyjukra. - Óóó azt leshetjük, de tudod nem is bánom! Számomra az éneklés mindennél fontosabb. Én az a típusú nő vagyok, aki 88 évesen majd a karosszékében fogja simogatni a 101 kismacskáját.- nevettem el magam a poénom elmondását követően.
Először biztosan azt hinném, hogy szellemet látok.- mondtam egy kis habozás után és tovább gondoltam a dolgokat.-Utána azt hiszem lekevernék neki egyet, hogy hol volt ennyi ideig és utána azt hiszem újból előjönnének az érzelmeim amit soha se múltak el. - mondtam kicsit habozva, de magam sem tudtam, hogy valójában hogyan cselekednék. Egyszerűen nem ment, mert hihetetlennek tűnt az a tény, hogy ő életben van.- Biztosa össze fog jönni az éneklés. - mondtam neki kedvesen, majd a macskás dolgon hangosan felnevettem.- Tudod a macskák nem éppen rajonganak a farkasokért. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon, mert biztos voltam abban, hogy nem fog egyedül maradni. -
- A szerelem...- játékosan a szememet forgattam, majd egy kis kuncogás is kitört belőlem. Próbáltam az egész szituáció legpoénosabb részét felfogni, mert semmi kedvem nem volt rossz kedvet gerjeszteni, vagy átélni. Figyelmesen hallgattam a válaszát, miközben a tányéromról eltűnt az összes falat. Nem vagyok egy lassú, mértékletes ember, de most meglepett, hogy milyen régóta időzünk itt ebben a csodás étterembe. Sőt kicsit talán ki is fáradtam így a nap végére. - Semmi sem biztos, csak az, hogy most itt ülünk....- szögeztem le azt a tényét, amit az anyám már lassan 20 éve a fülembe rág, amióta megtudta, hogy az énekesszakmát választottam ki magamnak... - Akkor úgy tűnik még az Isten sem egy besavanyodott nőszemélynek teremtett.- kuncogtam egy kicsit én is, majd a fáradság ismét úrrá lett rajtam.
Megforgattam kicsit a szemeimet a szavai hallatára, mert soha se szerettem, ha valaki ezzel jön. Tudom, hogy kicsivel több, mint száz éve élek, de ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy ezt az egy mondatott a hátam közepére kívánjam.- Az biztos. - mondtam neki szárazon, majd arrébb toltam a tányért. Örültem, hogy Patin-nak ízlett az étel, viszont én sokkal inkább más dologra vágytam.- Látom fáradt vagy. - néztem rá egy apró mosoly kíséretében, s közben a pincérnek intettem, hogy fizetni szeretnénk. Kivételesen nem akartam megbűvölni őt, mint általában teszem. Most elővettem a bankkártyámat és türelmesen vártam- Azt hiszem itt az ideje az esti sétának, majd az alvásnak.- mondtam kicsit anyáskodóan.-
Nem szándékosan, de még egy ásítást is megengedtem magamnak, mikor már említette az alvásos dolgot. - Csak egy kicsit, úgy tűnik megvisel az utazás...- feleltem kicsit csalódottan, mivel azt hittem, hogy még a mai nap eltudunk majd menni egy remek kis klubba. De a tűrőképességem a diktátor a programokat illetően, ahogy tapasztalom... - Remek ötlet a séta! Mondjuk elmehetnénk a város sűrűjébe... A kivilágított utcákra, azok biztos nagyon hangulatosak, így este. csillant meg a szemem az ötletem elmondása közben. Remélem neki is megtetszik ez az esti kitérő.
Picit elnevettem magamat az ásításán, mert számomra ez szokatlan volt. Az én szervezetem nem igen igényelt pihenést, de mi is tudtunk aludni a látszat kedvéért, de nem nagyon változtatott az erőlétünkön. Legalább tudok majd kicsit vadászni esetleg amíg ő aludni fog. Igen, aki nem túl gyakran utazik és nincs hozzá szokva a hosszútávhoz azt megszokta viselni. - mondtam neki mosolyogva, majd még nagyobb lett a mosolyom amikor meghallottam a lelkesedését. - Igen, én is pont erre gondoltam, mert a belvároson keresztül vissza is tudunk jutni a szállodához. Holnapra kipihentnek kell lenned. - mondtam neki biztatóan, majd magasba emeltem a poharamat.- Igyunk az itt létünkre. - mondtam mosolyogva, koccintottam vele, majd megittam a maradék boromat is. Pár pillanattal később vissza is hozták a bankkártyámat így már mehettünk is. - Akkor mehetünk? - kérdeztem tőle kedvesen.-
Leállítottam a kocsit az utca elején, és gyalogosan sétáltunk Hayleyvel az étteremig. - Ez lenne az. Előkelő, és elit hely. Gyere... ma este hercegnő leszel - nyitom ki előtte az ajtót, és betessékelem a csillogó, fénylő étterembe. Odafenn kristályokkal teliszórt csillárok ontják a fényt, az abroszok fehér selyme szinte visszaveri ezt a fényt, és az evőeszközök villognak, mintha millió csillagszóró lenne. Benn kellemes a meleg, és halk zsongás. Sőt, egy aprócska fenyőág is, minden asztalon, asztaldísz gyanánt. Na igen. Emberi mértékkel nézve hamarosan itt a karácsony.
Nem mondott semmit, de láttam ám, hogy percekig alig tudta levenni rólam a szemét. Ezárt már megérte az a sok szöszmötölés. Kocsiba be, kocsiból ki. Klaus nagyon udvarias. Gondolom a helyzet most úgy kívánja. Az étterem pedig... vakító. De azért pozitív értelemben. - Nagyon szép - jegyzem meg, miközben megközelítjük az asztalokat. A dekorációként szolgáló fenyőágak döbbentenek rá, hogy mi is közeledik lassan. Karácsony. Amióta a nevelő szüleim kitették a szűrömet, nem nagyon érdekelt ez az ünnep. Meg úgy a többi sem. Nem hiszem, hogy ez bármit változna idén. Más felől viszont... most én leszek hamarosan szülő, és ha rajtam múlik, én máshogy szeretném ezeket a dolgokat csinálni, mint ahogy velem tették. Erre pedig nyilván fel kellene készülni.
Odapattant hozzánk egy pincér, és udvariasan asztalt mutatott nekünk. Odakísért mindkettőnket, majd kihúzta a széket először Hayleynek, majd nekem. - Köszönöm - biccentettem. - Itallapot kérünk - vettem aztán kézbe az apró könyvecskét. - Én vörösbort kérek. Benatti Cornalé Piemontét. A hölgynek pedig...esetleg egy alkoholmentes koktélt? - pillantok Hayley felé.
- Tökéletesen megfelel - bólintok a koktélra, a vacsora még mindig jobban érdekel. Bár ahogy messziről rápillantok az étlapra, eléggé elbizonytalanodom. Főképp francia nevű kaják, a legtöbbet valószínűleg kimondani se tudnám. Tanultam régen franciát, de nem sokat, és nem túl nagy lelkesedéssel. Most kicsit bánom, és egy kicsit zavarba is jövök, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy a ruhám alját igazgatom, és csak mosolygok, mint egy tökfej. Említettem már, hogy nem vagyok oda a puccos helyekért? Ez lenne az egyik oka, szerencsétlenül érzem magam, de sebaj. Azért csak igyekszem ezt nem nagyon kimutatni.
Jelzem a pincérnek, hogy végigböngésszük az étlapot, és kicsit később rendelünk. Látom, hogy Hayley zavarban van, és azt hiszem, tudom is az okát. - Csak hogy érthető legyen... van az étlapon vadhús, hal, csirke és mindenféle szárnyas. Gombás alapú ételek, osztriga és csiga is. Kérhetsz krémlevest, zöldséges levest, salátákat. Csak mondd mit ennél. Bár én javaslom, hogy előételnek próbáld ki az osztrigát. Meglátod, felejthetetlen élmény lesz.
Kezdőlap
