-Persze hogy nem vagyok jól,mikor kitörték a nyakamat,és az energiaszintem az a béka segge alatt van. -emeltem fel a hangomat.
-Kösz. -szedtem ki a kezéből a vértasakot,majd kiíva az egészet,nyújtottam a másik kezem egy másikért. Azt is mind megittam. Az arcom újra eredeti színében tündökölt,a hegyes fogaim és az erek a szemem alatt is eltűntek.
-Tudom Emma. -válaszoltam szemrehányóan.
-Egyedül az a ribanc érkezése idegesít,lesz még részem kicsinálni vagy akármi. Szóval szarom le az egészet,már volt velem ilyen nem is egyszer. -magyaráztam meg a történteket.
-De már jól vagyok,és nem kell tovább aggódnod. Eddig sem kellett volna,vámpír vagyok Emma,engem nem lehet egy töréssel megölni. -ráztam meg a fejemet.
-De mintha ezt nem tudnád... -sóhajtottam.
-De tudod mit.. Most egy kicsit levegőzni szeretnék,lemegyek.. Mondjuk a parkba! -mondtam halvány mosolyt erőltetve az arcomra.

Nem zavart ahogyan rám szólt,mivel láttam hogy nincsen jól. Az sem zavart ahogyan szitkozódott,hiszen tudom hogy milyen.
-Katie,te nem vagy jól. -néztem végig rajta.
-Látom hogy arra van szükséged,sőt előre láttam szóval hoztam fel. -nyújtottam oda neki a vértasakot,ő szótlanul elvette és egy szempillantás alatt kiitta az egészet, a kezével a másikért nyúlt,én odaadtam neki,azt is kiitta,majd jelzett hogy nem kér többet.
-Hidd el Katie hogy nem buktál el. -láttam rajta,hogy ez volt a baja.
-Talán már nem is él,én lerendeztem. Nem tehettél róla,nem tudtál volna mit csinálni,hiszen hirtelen történt. Játszani akart,ez nem volt fair attól a ribanctól,akit utána szépen megkínoztam. -mondtam átkarolva,hogy egy kis lelket öntsek belé.

Lefelé igyekezve megláttam a földszinten rám váró Emmát,aki amikor leértem átkarolt hogy segítsen menni.
-Engedj el! Jól vagyok! -rivalltam rá,miközben lesöpörtem a kezeit magamról. Bár a lábaimon nem tudtam stabilan megállni,még sem vallhattam be hogy nem vagyok jól. De ő nem engedett el,még akkor sem. Miközben a kanapéhoz vezetett,az orrom alatt dünnyögve szidtam,hogy "nem igaz már,hogy nem hisz el semmit,kurvára szerencsétlen napom van" meg effélék. Majd leültem a jó puha kanapéra.
-Vérre van szükségem. -jelentettem ki szárazon magam elé nézve.

[Fürdőszoba]

A kanapéra dőltem a kimerültségtől,és ott vártam,hátha történik valami,mikor lépteket hallottam meg,majd a lépcsőben megláttam az én bágyadt tekintetű barátnőmet. Rögtön odasiettem hozzá.
-Gyere. -karoltam át,hogy segítsem a menésben.

-Tudom.. -húztam el a számat a kijelentésére,mivel rögtön levágtam mire gondol.
-Ohh okés! -pattantam fel,kicsiny mosollyal a számon,és megfogtam a cuccaimat.
-Idefelé jövet ettem egy kicsit,szóval most nem vagyok éhes,sőt mindent bevallva nem is akarok most sehová menni. -vontam meg a vállam,körbenézve,miközben a mosoly nem fagyott le az arcomról.
-Szóval menj csak. -veregettem meg a hátát,mire ő csak szúrósan rám nézett,majd nem bírta ki nevetés nélkül.
Ezután egyszer csak eltűnt.
-Kösz szépen,nem tudok itt eligazodni! -kiabáltam utána nevetve,majd elindultam az emelet felé kipakolni.

***

A fejemhez kapva hallgattam amit mondott.
-Emma,te semmit sem változtál! -sóhajtottam,majd egy halvány mosoly ült ki az arcomra.
-Mondhatod! -bólintottam,és türelmesen végighallgattam a mondanivalóját.
-Jó lehetett hogy ennyit utaztál,persze velem jobb lett volna.. -vontam meg a vállam. Igen. Körülbelül ennyit szoktam reagálni a dolgaira,de mivel annyira ismer mint a saját tenyerét,tudja hogy ez azt jelenti, hogy "Na az jó,kár hogy nem lehettem ott veled."
-Szóval,mivel elég nagy ez a ház,így nyugodt szívvel berendezkedhetsz. -mutattam az emelet fölé,ahol még az enyémen kívül kettő üres szoba van.
-Pakolássz ki valamelyik üres szobába. -mosolyogtam.
-Nem vagy éhes? -vontam fel a szemöldököm.
-Mert én rettentően! -sóhajtottam.
-Éés nem hamburgert ennék.. -vigyorodtam el.
-Szóval lelépnék egy kicsit ha nem baj,de ha éhes vagy jöhetsz te is. -vontam ismét vállat.

[... folyt.: Erdő]

Ledöbbentem hogy így fogadott,azt hittem mérges lesz! Nagy mosollyal a számon megöleltem.
-Te is nekem Eve. -motyogtam.
-Gondolom tudni szeretnéd hogy hogyan kerültem ide! -mindig is ez volt,kérdés nélkül elmondtam hogy mi hogy van,sohasem állt be a szám,de ő türelmesen végighallgatott,mint most is. Egy biccentése után belekezdtem a mesélésbe,és egy jó fél óra múlva hagytam csak abba.

Egy kis ideig mérgesen meredtem rá,majd elmosolyodtam.
-Meg sem öleled a rég nem látott barátnődet?! -hunyorítottam a szememmel,majd halkan elnevettem magam. Közelebb jött és átölelt.
-Hiányoztál Em! -mondtam halkan,az ölelésből kibontakozva.

Majd kiugrottam a helyemről,hiszen a mély alvásban nem hallottam hogy bejött valaki,és Katie rámhozta az enyhe szívingfartust.. A levegőért kapkodva álltam fel,hogy megöleljem a barátnőmet,aki látszólag totálisan meg van lepődve attól,hogy itt vagyok.
-Szia Katie. -végül csak ennyit nyögtem ki,lefagyva,miközben álltam előtte. Nem tudtam hogyan reagál,megöl vagy megölel. Van egy kis különbség.. Az arcomra odafagyott a halvány kis mosoly,miközben végigmértem a régóta nem látott lányt. Szinte semmit sem változott..

[Erdő]

Sietve baktattam végig a hosszú utcán mire a házamhoz értem. Már a sarkon meghallottam a lakásból kiszűrődő vinnyogást,ami csak a tévé lehetett. Sietősebbre vettem a formát,mert éreztem hogy valaki van a házamban. Egyre felbőszültebben léptem be az ajtón,de elsőre senkit sem vettem észre. Hála az érzékeimnek rögtön megéreztem a kanapén fekvő lány illatát. Már-már úgy voltam vele hogy,kinyírom,amikor a szag egyre ismerősebbé vált. Volt szerencsém megpillantani a kanapén alvó barátnőmet. Ez meg mi a francot keres itt?!
-Hahó?! -szólaltam meg hangosabban,csípőre tett kézzel,várva hogy kérdőre vonhassam.

[Valahonnan]

Csodálkoztam hogy még alig ismerik az utcán Katie-t,pedig ilyenkorra már nagy dolgokat szokott művelni,amivel mindenki megismeri. De szerencsére a személyleírás alapján odataláltam a házához,amiben nem is kételkedtem hogy az övé,hiszen lerítt róla. A berendezés és maga a helyiségek is Eve személyiségét tükrözik. Hamar betaláltam és birtokomba vettem egy üres szobát,s mikor berendezgettem a cuccaimat, a nappaliban lehuppantam egy kanapéra és bekapcsoltam a nagy tévét,amin éppen egy szappanopera ment. Lehet hülyén fog hangozni,de én szeretem azokat,szóval ott is hagytam,viszont egy kis idő múlva lassacskán elaludtam rajta...

[Park]

Immáron lehiggadva és jóllakottan mégis kimerülten tértem haza. Ledobtam a bőröndjeimet a kanapéra. Lesz időm még kipakolni. A házat már bútorozottan vettem szóval egyéb dolgom nem volt. Jó,azért a hűtőt sem ártana feltölteni pár napon belül...
Leültem a fotelbe. Igazán kényelmes bőr-fotel volt,imádtam az egészet. Bekapcsoltam a tévét,bár egyik csatornán sem ment semmi értelmes. Három helyen adták a Helyszínelőket,négy helyen volt Gyerekcsatorna,máshol pedig bugyuta Reality Show ment.. Végül csak meghallgattam a késő esti híradót. Ebben még nem volt benne az a botrányos felbujtó aki az éjszaka közepén randalírozik a parkban.. Lassacskán elnyomott az álom. Fel sem mentem a szobámba,elszenderedtem a fotelben...

...

Reggel a tűző napra ébredtem. Ahhoz képest hogy szeptember van a nap elég irritálóan sütött. Sosem lesz elég időm ezt a várost felfedezni,szóval arra az elhatározásra jutottam hogy benézek valahova. Nem nagyon csináltam magammal semmit,remekül néztem ki,megdobtam a hajamat,hogy a hullámok életre keljenek,és megmostam az arcomat. Még jó hogy vízálló festéket használok,így is lejött egy kicsi,amit szépen eltüntettem. Így a tíz perces készülődés után,ami nálam normál esetben fél óra,elindultam valamerre...

[Folyt.: Grill]

Nappali