Bólintottam egyet, bár inkább csak saját magamnak, mikor meghallottam a hangját. A fürdőszoba ajtaja ugyan felfogta a hangerőt, de nem is zavart, eléggé érzékeny voltam a hangokra napok óta... nem tudtam még megszokni, hogy mindent tökéletesen hallok egy kilométeres távolságon belül. Ez pedig hol előny, hol óriási hátrány volt. Sok mindenről nem akartam tudni, de... úgy voltam vele, hogy megpróbálok a saját gondolataimra összpontosítani. Azokból elég sok volt az utóbbi időben. Megannyi emlék rémlett fel előttem, és ugyan nem akartam a régi időkön kattogni, sikerült. Főleg mikor azokat a napokat el kellett töltenem abban a raktárban... azt hiszem, raktár volt. De nem nagyon láttam semmit. Azt sem, aki ott volt velem, majd vámpírrá változtatott. Az oka még mindig ismeretlen volt, főleg úgy, hogy végig azt hitte, Michelle vagyok. Sosem kevertek össze bennünket, ez is meredek elgondolás volt. Nem voltunk egyforma magasak, teljesen külön stílust képviseltünk, az ő haja vörös, az enyém barna. Mégis ki az az idióta, aki simán összekeverne bennünket? Nem mintha bánnám... így legalább Michelle-t biztonságban tudom. Inkkább szenvedtem én magam, nem akartam, hogy neki bántódása essen. Az... nagyon betalált volna. Az életemet adtam volna az övéért cserébe, és ugyan nem volt a vérszerinti testvérem, de éppen annyira tiszteltem, mintha az lett volna. A soha meg nem született húgocskám volt. - Hé-hé, csigavér! - nevettem el magam, mikor a nyakamba ugrott. Az illata értelemszerűen utalt arra, hogy frissen zuhanyozott, még éreztem a tusfürdő levendula illatát, majd inább a sütő felé fordítottam a fejem. - Borzalmasan éhes vagyok. Ez a nap... kimerítő volt. Leszívta minden energiámat - sóhajtottam fel, majd leszórtam a cuccaimat a kanapéra. Én magam is levetettem magam, majd megvontam a vállamat. - Azt hiszem, ma késő estig marad. Egész tegnap este valami új üzlet miatt volt besózva, szóval... akkor említette, hogy ne várjuk - emlékeztem vissza. Szerencsére ez nem a vámpírság miatt volt, csak jó volt a memóriám. - Mivel töltötted a napod, húgi?
Reggel, munkába menet azon gondolkodtam, mit is főzhetnék estére. Riv biztos nagyon éhes lesz, Detty meg már csak azért is eszik, mert én főztem attól függetlenül, hogy…nos, vámpírrá vált. A körülményekről nem beszélt nekem, de látom rajta, hogy megviselte a dolog. Tudom, hogy meg akart kímélni engem attól a sok rossz dologtól, amit át kellett élnie, de én mégis örültem volna neki, ha elmondta volna, mi is történt vele, hogy átvehessek egy kicsit a fájdalmából. Már jó pár hét eltelt, de még mindig feszült és nyugtalan. Látom rajta, hiába is próbálja elrejteni. Ismerem már, mint a rossz pénzt. De tudok várni. Ha úgy érzi, bármikor megoszthatja velem, ami a szívét nyomja. Visszatérve az esti vacsira, mivel egész nap tele voltunk megrendelésekkel, és hosszúra nyúlt a nap, úgy döntöttem, csak összedobok valami egyszerűt. Általában mindig hamarabb végzem, mint Detty vagy Riv, ezért , négy órakor kinyomtam a gépemet, összepakoltam és elsiettem a bevásárlóközpontba. Több, mint fél órába telt, mire beszereztem az alapanyagokat és odajutottam a pénztárhoz, pedig csak salátát, csirkemellet, sajtot, tejet, vajat, joghurtot, zöldségeket, gyümölcsöt meg némi fűszert vettem. Mindenki péntek délután érzett késztetést arra, hogy bevásároljon hétvégére. Fel is jegyeztem magamnak, ha létezik teleportáló varázslat, sürgősen meg kell tanulnom. Amint hazaértem, átöltöztem, felvettem a köténykémet, kezet mostam és nekiálltam sürgölődni a konyhában. Egy joghurtos-fetasajtos salátát csináltam, csirkemellet sütöttem és Rivnek még tört krumplit is kreáltam mellé. Ő sosem lakott jól csak a salátával. Miután végeztem, az ételt a sütőbe pakoltam, és bekapcsoltam a melegen tartó funkciót. Aztán elvonultam a fürdőbe. Épp egy kádnyi habos vízben csücsültem elpilledve, mikor meghallottam Detty hangját. - A fürdőben vagyok. - ordítottam teljes hangerővel, bár valószínűleg akkor is hallotta volna, ha csak szimplán suttogtam volna. Még szoknom kellett ezt a vámpírosdit. Főleg az elején, mikor a vérszomja miatt még engem is képes volt megtámadni. De szerencsére nekem van a világon a legerősebb akarattal rendelkező nővérem, hisz nem szívta ki végül a vérem. Megálljt tudott parancsolni magának. Csak Rivnek okozott kisebbfajta szívrohamot. Még én is rendesen megijedtem, de valahol mélyen legbelül éreztem, hogy nem fogja megtenni. Ez egyébként nagy szó egy friss vámpírtól. Most még jobban tisztelem őt, mint azelőtt. Kiléptem a kádból, felhúztam a pihe-puha köntösömet, majd a kis papucsomban kitrappoltam a fürdőből és a nővérem nyakába vetődtem. Kicsit vizes lett a csini csipkézett ruhája. - A vacsi a sütőben. Megvárjuk Rivet, vagy megint nagyon későn jön haza? - érdeklődtem Dettytől, miközben kiengedtem az ölelésemből. Ki is ment a fejemből , hogy megkérdezzem napközben Rivtől, meddig marad bent a cégnél. Lehuppantam az egyik bárszékre és töltöttem magamnak egy kis narancs dzsúzt.
∴ megjegyzés: sister power∵
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 24, 2015 8:29 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
michelle && bernadette
blood is not everything
Letettem a kulcsimat a kis komódra, mikor beléptem a lakásba, és beszippantottam a megszokott illatot. Mostanában elég gyakran nyúltak hosszabbra a napjaim a munkahelyemen, de nem vallottam volna be Shelly-nek, hogy mindezt szánt szándékkal tettem. Minden időmet megragadtam arra, hogy rltereljem a figyelmem arról a létről, amivé néhány hete tettek. Csak mert... összekevertek valakivel. Ezen sem akartam túl sokat gondolkodni, ahogyan beszélni sem róla. Emlékszem még a pillanatra, mikor könnyáztatta arccal bevallottam Michelle-nek, hogy vérszívót csináltak belőlem. És mélyen hallgattam a valóságról, arról, hogy mit is hallottam ott, miközben azok az emberek azt hitték, hogy ájultan fekszem a földön... emlékeztem minden momentumra, arra, hogy napokat vártak, mire meghozták a döntést, és végül átváltoztattak. Végig Michelle-nek szólítottak. És eszem ágában sem volt felfedni azt, hogy valójában nem ez a nevem. Megfogadtam évekkel ezelőtt, hogy megvédem bármitől az egyetlen lányt, akit családomként szerethetek. Nekem csak ő van. Riv jó ideje öli az idejét a vállalatba, ahol dolgozik, és mindig is tudtam, hogy az ő kötődése sokkalta erősebb Shelly iránt. Úgyhogy mondhatnám azt is, hogy hiába tekintem bátyámnak a férfit, Shellyhez sokkalta régebbi hűség köt. Ez már... testvériség. - Shelly, megjöttem, itthon vagy? - kérdeztem, némileg megemelve a hangomat, de nem voltam biztos abban, hogy kapok is választ. Az viszont ismét elgondolkodtatna, hiszen akkor hol máshol lehetne? Túl késő van ahhoz, hogy ne legyen itthon... már ha az este hét órát annak lehet nevezni, de az én szótáramban ez igenis késő. Valószínűleg észrevehette, hogy mióta felerősödtek az érzéseim, sokkalta inkább érzékenyebb vagyok bizonyos dolgokra, arra pedig főleg, ha úgy van távol, hogy előtte nem mondja meg, hová is megy. Azok után, ami történt... szívem szerint bevágnám a gardróbba, és bezárnám, hogy még csak véletlenül se eshessen baja. Azok... az emberek... beszélnem kell Riv-vel. Neki tudnia kell arról, hogy valamiért Shelly célpontjává vált valakinek. De amíg azt hiszik, hogy én vagyok az, addig azt is hiszik, hogy már célba értek. - Istenem, add, hogy legyen vacsora - emeltem a plafon felé a tekintetemet. Már hallottam a mozgást, a levegővételt.
Kezdőlap
