/Jasminenek/
Ünnepek vannak, és hát a nagy Rippernek is türtőztetni kellene magát egy kicsit. Így hát nem vagyok annyira gonosz. Közben egy lány ült le mellém.-Szia.-mosolyogtam-Természetesen nem zavar. Esetleg valami kis italt, vagy üdítőt?-néztem a szemébe.-Hogy hogy ilyen ünnepi napon, egyedül vagy?-kortyoltam bele a Whiskeybe.

- Oké. - csak ennyit mondtam neki és leültem mellé székre. - Nem, köszi. Nem kérek semmit. - mutattam oda neki a kezemben lévő gyümölcslevet.
- Hogy miért? Mert nincs senkim, akivel együtt lehetnék. - rántottam vállat egyszerűen, majd elmosolyodtam. - Hogy hívnak?

Ránéztem, és egy aprót sóhajtottam..Hát igen a karácsony..Sajnáltam őt.-Tényled senkid sincs?-kérdeztem halkan-Biztos csak van valaki ismerősöd.-mosolyogtam-A nevem Stefan Salvatore. Na, és téged hogy hívnak , szép hölgy?-kérdeztem kedvesen, és legurítottam a Whiskey-t.-Egy kávét, legyen szíves.-mondtam a pincérnek.A hasára néztem.-Nocsak, látom van egy kis pocakod.-mondtam halkan nevetve-Miért nem a szerencsés apukával, töltöd a karácsonyt?-kérdeztem mosolyogva

Milyen ismerős volt nekem az a Salvatore név... Na, mindegy! - Örülök Stefan, én Jasmine vagyok. - mutatkoztam be én is.
- A szerencsés apukával? Azt sem tudom hol van... Nehogy már én keressem föl, azért, hogy törődjön a gyerekével és velem... majd jön. Ha akar... - sóhajtottam egy nagyot.

-Örülök Jasmine.-mosolyogtam-Figyelj, az hogy nem keres téged, nem biztos hogy még nem akar majd a kisgyerekével törődni.-kaptam meg közben a kávét, és kevergetni kezdtem.-Azért illene majd beszélnetek..Nem de?-kérdeztem kedvesen-Egyébként, kitudja, lehet hogy már ajándékot is kaptál tőle.-nevettem

- Ha egy kicsit is érdekli a gyerek, akkor látogatna. Úgy látszik, most nem kíváncsi rá, de akkor a későbbiekben se legyen az. - rántottam vállat, majd belekortyoltam az üdítőmbe. - Hát persze! Valószínű, hogy egyből ajándékot is ad. - nevettem fel egy kicsit gúnyosan. - Na, de mindegy! Hagyjuk szerintem ezt a témát.

(Petrova birtok)

A Grill ajtaját kb ugyanazzal a lendülettel téptem fel, ahogy Erinnél bevágtam az ottani ajtót. Még mindig fortyogott bennem a düh, szinte vibrált tőle minden mozdulatom.
Végighordoztam a tekintetem a bár belsején. Alig volt néhány látásból ismerős arc. A fiatalabbik Salvatore itt volt, egy lánykával beszélgetett. Mást nem nagyon láttam. Főképp egyik fatökű bátyám sem volt itt, amiért most roppant hálás voltam.
A bárpult mellett, a kedvenc helyemen egy tagbaszakadt fickó üldögélt, és jókorát csaptam a vállára.
- Szépen eltakarodsz innen, míg nem én raklak odébb - meredtem a szemébe, mire gépiesen megfogta az italát, és leült egy asztalhoz, én pedig levágtam magam a megüresedett bárszékre.
- Whiskyt - szóltam a csaposnak. - Méghozzá sokat.

(Forbes-ház)

Szinte berontottam a Grill-be, bár fogalmam sem volt miért pont ide jöttem. Legszívesebben elhúztam volna a városból, túl sok dolog volt ami Carolinera emlékeztetett..Nem értettem, hogy miért hagyott itt, de már nem is érdekelt..Mondjuk ez erős kifejezés mert valamennyire mégis csak érdekelt, de a legjobb lesz ha most nem töröm magam ezen.
-Valami erőset!-szóltam oda a csaposnak és leültem a pulthoz.
Kezeimbe temettem a fejemet és próbáltam elűzni a fejemből minden dolgot ami hozzá fűzött..több kevesebb sikerrel.

Nem sokáig merenghettem az italomba bámulva. Egy fiú jelent meg mellettem, meglehetős zajjal, és iszonyú rondán néztem rá, majd az italra, amit elé toltak.
- Szerelmi bánat, öcskös? - szóltam oda kissé lekezelően. Kölyök volt még, az tény... de megéreztem benne a fajtámbelit. Legalábbis részben fajtámbelit. A srác farkas. Nocsak... akkor bukkan fel egy, mikor nem is várom.
- Idd meg... a következőre vendégem vagy - finomítottam a modoromon. Nem akartam, hogy a kölyök eltűnjön... és nem akartam erőszakosabb módszerekkel maradásra bírni. Legalábbis egyelőre.

Amikor hallottam, hogy valaki hozzám szól ráadásul eléggé lekezelően, felkaptam a fejem.
-Fogjuk rá. -válaszoltam közömbösen. Lassan a kért italomat is kihozták amit szinte azonnal le is húztam, majd intettem a csaposnak, hogy hozhatja a következőt.
-Kösz..-néztem rá egy pillanatra, majd ismét a pultot bámultam. Éreztem rajta, hogy olyan mint én, vagy legalábbis félig...De az meg, hogy lehet?..-tettem fel a kérdést csak magamban. Az valahogy most jobban érdekelt, hogy mit akar tőlem.

- Szar ügy, öcskös - néztem végig, ahogy gyorsan eltüntetett két pohár italt is. - Egy nő se ér ennyi - fintorogtam. Ez pont én mondom? Oltári. - De ha ki akarod ütni magad, tessék csak - fizettem egy újabb italt mindkettőnknek. - Ezúttal a jeget spórold ki belőle - tettem hozzá a csaposnak.
- Egészségedre kölyök - koccintottam a poharamat az övéhez. - És ne szenvedj egy nő után sem. Keress másikat. Harmadikat, negyediket... akár tizet is egyszerre. Fogadd meg egy idősebb tanácsát. Vagy mondjam úgy... hogy egy falkavezérét? - hajoltam közelebb cinkos hunyorítással.

-Hát az..-csaptam le az üres poharat a pultra-Most már kezdem én is azt hinni. Pont róla nem gondoltam volna...-fejeztem be inkább a mondatot, nem akartam pont egy idegennek kitálalni a történtekről.
Újabb italt fizetett mindkettőnknek. Most nem is érdekelt, hogy leiszom magam a sárga földig, pont erre van most szükségem.
-Egészségedre. -ismételtem el én is és a koccintás után rögtön le is gördítettem a torkomon a pohár tartalmát. -Nekem ő volt az egyetlen és az igazi..Legalábbis azt hittem.. -szorongattam a poharat a kezembe. -Falkavezér?-néztem rá felvont szemöldökkel és leraktam a pultra az üres poharamat. -Ezt, hogy érted? -tettem még hozzá. Világéletemben egyedül voltam ezzel a dologgal, úgyhogy ez a kijelentés most valahogy nem hiányzott.

- Akkor egy cipőben járunk öcskös - morogtam. - Tudom, mit érzel. Minden nő rohadt ribanc - tettem hozzá, majd egy intéssel egy egész üveg whiskyt kértem. - Tessék, önts csak magadnak bátran - pattintottam le a kupakot, majd elnevettem magam.
- Ugyan már... ne nézz hülyének. Azt nem szeretem - villámlott egyet a szemem, és elkomorodtam. - Tudom, mi vagy. De mivel túl sokan vagyunk, nem igazán akarom hangosan kimondani. Fogalmazzunk úgy... hogy minden teliholdkor van némi túlszőrösödési problémád - vigyorogtam el magam. - És hogy honnan tudom? A nevem Niklaus Mikaelson. Ez talán elég sok mindent megmagyaráz.

-Ezzel egyetértek...Pont azután hagyott el, hogy eljegyeztem..-vettem ki a whiskysüveget a kezéből és egy jó bő pohárral töltöttem neki is meg magamnak is.
-Hát...nekem nincs ilyen problémám. Nem kell aggódnom a telihold miatt. Ha csak nem önszántamból akarok átváltozni. -vigyorodtam el és belekortyoltam az italomba.
-De hosszú történet, épp ezért nem is kezdek bele.. -vontam egyet a vállamon. Amikor viszont a nevét említette minden világossá vált. Sok mindent hallottam már róla..Részben farkas és vámpír is. Nem mellesleg a húgával is volt már dolgom nem is egyszer, de ezt inkább megtartottam magamnak.

Összevontam a szemöldököm. A srác nem hibrid. Azt érezném, és tudnék róla. De akkor....?
- Na várj! - tettem a vállára a kezem, egyrészt nyomatékosítás végett, másrészt hogy megtartsam, mert veszélyesen megbillent. Amennyit ilyen rövid idő alatt beivott, nem csodálom.
- Hogy érted, hogy nem köt a telihold? - hajoltam előre feszülten figyelve. - Beszélj! - pattant a hangom, mint az ostorcsapás.

Már kezdtem érezni, hogy eléggé betett nekem a pia és már igencsak közel jártam ahhoz, hogy leforduljak a székről. Valószínűleg ha nem tette volna a vállamra a kezét akkor már a padlón hevernék.
-Megtörték a holdátkomat...De azt ne kérdezd hogyan mert fogalmam sincs, hogy sikerült ezt megcsinálniuk. -mondtam elkomolyodva, már amennyire komoly tudtam lenni ilyen állapotban.

- Szóval megtörték - felhősödött el a tekintetem. - Nem igaz, hogy nem emlékszel semmire! Ki tette? Ember? Boszorkány? Mert erre nem lehet képes akárki! És senkinek nem fogom hagyni, hogy keresztezze az utamat! Megértetted? - sziszegtem, és megráztam.
- Tudni akarom, ki és hogyan törte meg az átkot - néztem a szemébe már egy centiről, és láthatta rajtam, hogy jobb, ha most nem ellenkezik velem. - Azt akarom, hogy mondj el mindent, amit tudsz. Mikor történt?

Kezdett komollyá válni a helyzet..Nem igaz, hogy mindig amikor ki akarok kapcsolódni valaki elrontja az egészet.
-Nyugalom haver!-szedtem le magamról a kezeit. A világért sem akartam ellenkezni, mivel láttam rajta, hogy véresen komolyan gondolja a dolgot.
-Nem tudom, hogy csinálta én csak az alany voltam. Annyit tudok, hogy boszorkány volt, de ez nem most történt..-válaszoltam komoly tekintettel. Nem nagyon volt ínyemre ha valaki ilyen stílusban beszél velem, de inkább próbáltam türtőztetni magam mielőtt rosszul járnék.

- Szóval egy boszorkány - morogtam. De utáltam őket, atyaég... talán anyám kivételével. Aztán megcsóváltam a fejem.
- Úgy látom, meg kell hogy tanítsalak rá, hogy is viselkedj egy Elsővel, és egy hibriddel kölyök! - morrantam rá, és felkeltem, majd őt is felrántottam a bárszékről.
- Gyere csak... - kezdtem el vonszolni a kijárat felé. - Rosszul van a kölyök... kiviszem - szóltam a csaposnak, de az csak vállat vont.
- Jobb ha nem ellenkezel, és nem kiabálsz, mert itt helyben kitöröm a nyakad, és kinyírok mindenkit ezen a helyen, fiú... - súgtam a fülébe.

Csak szótlanul tűrtem ahogy felrángatott a székről és a kijárat felé kezdett vonszolni..
A francba, hogy megint én szívom meg. Ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
-Mást úgysem tehetek. -morogtam.. Itt bent úgysem lett volna jó döntés jelenetet rendezni.

[folyt. Utcák]

Charlotte birtoka ;; Nappali

Nagyon reméltem, hogy Klaust nem fogom itt találni. Fohászom meghallgatásra talált, szerencsére nem láttam sehol. Nem is tudom, mit csináltam volna, ha itt van...az ideg biztosan a fejembe költözött volna, ezen kívül pedig...tényleg nem tudom.
- A whisky ide most nem elég, ahhoz már túlságosan hozzá vagyok szokva. - Leültem a pulthoz, a csapos pedig rögtön oda is lépett hozzánk, hogy felvegye a rendelést. - Kezdetnek azt hiszem, jó lesz a tequila. Egy üveggel. - Halálosan komolyan néztem a csaposra, aki megfordult, hogy kiszolgáljon minket. - És mondd csak, mégis hogy jött rád, hogy te meg akarod kapni Damont? - Kérdeztem rá Mila-nál. érdekelt a történet.

Besétáltunk a Grillbe, és csak a hülye nem vette észre, hogy majdnem minden tekintet ránk szegeződött. Nos, igen... Tatia és én, mindenféle beképzeltség nélkül mondhattuk, hogy igazi nők vagyunk, hát mi szégyelnivaló van ezen? Az égvilágon... SEMMI! A pici fiúkáknak ez meg nagyon is bejön... ezen nem is tudok meglepődni.
- A tequila jó lesz. De nem fogunk megállni egy üvegnél - sóhajtottam, mert ez volt a legegyértelműbb. Neki most felejtenie kell. Nekem pedig csak piálni.
- Ó... az már egy évtizedekkel ezelőtti történet! - hajtottam le majdnem teljes egészében az első pohár piát. - Akkor nem kaphattam meg. Most pedig gondoskodtam róla. Egyébént Tatia... - köszörültem meg a torkomat, ahogy a Grillről eszembe jutott... Mikael. Itt beszéltem vele. És hagyott egy üzenetet Tatiának. - Valaki... hagyott neked nálam egy üzenetet - motyogtam.

- Persze, hogy nem. - Vigyorodtam el Mila reakcióján és én is rögtön lehúztam egy pohár italt. Aztán kitöltöttem egy másodikat, közben pedig végigpásztáztam a Grill vendégseregét. Nem láttam ismerős arcokat, de nem is volt rájuk most szükség. Barátaim nem nagyon voltak a városban...az ellenségeim pedig...most ne akarjanak velem találkozni. Mindenkinek jobb így.
- Szóval régi ügy... milyen jó, ha annyi év érlelődés után végre megkapjuk, amit akarunk. - Emeltem Mila felé a poharamat és ismét kiürült a poharam. Na, így már sokkal jobban éreztem magam, ezt nem is tagadhattam. De azért egy kicsit meglepődtem...
- Nem áll jól neked a postagalamb szerepe, de ha már itt vagyunk...ki üzent és mit? - Semmiféle elképzelésem nem volt ez ügyben, úgyhogy kíváncsian pislogtam a barátnőmre.

- De még mennyire örülhetett neki a felesége... - sóhajtottam, még kitérve Damon Salvatore-ra. Tatia minden bizonnyal kitalálta, hogy nem igazán magától feküdt le velem, vagyis... én feküdtem rá, de ez most részletkérdés. - Mindenesetre, a közeljövőben tervezem meglátogatni - vigyorodtam el, de rögtön le is biggyesztettem az ajkaimat.
Eleinte nem akartam átadni ezt az üzenetet, pontosan ezért: nem állt jól nekem. De nem akartam, hogy a legjobb barátnőmet váratlanul érje Mikael fenyegetése, vagy megjelenése. - A szívszerelmed apja... egy bizonyos Mikael felkeresett. Pontosabban belebotlottam pont itt - böktem a Grill pultjára. - És azt üzeni, hogy jobb, ha a hátad mögé nézel, mert... ő nemcsak Klaust akarja - néztem mélyen Tatia szemébe.

Elvigyorodtam a még Damont és Elenát érintő szavaira. Éppen ezért szerettem Mila-t ennyire, neki soha semmi nem jelentett akadályt. Tudta, hogy forogjon ahhoz, hogy megszerezze, amit akar.
Aztán...a vigyorom lefagyott az arcomról, még a kezem is megállt a levegőben. Na igen, a jó öreg Mikael. Várható volt, hogy egyszer utánam ered, ha megtudja, hogy a városban vagyok. Azok után, ahogy Klaus-szal elbánt...semmi jóra nem számíthattam.
- Mikael a majdnem-apósok gyöngye. - Sóhajtottam egyet és végül mégiscsak lehúztam az italomat. Ezt meg kell még emésztenem. - Nem is ő lenne, ha nem fenyegetne, de csodálom, hogy üzenget és nem személyesen jött el hozzám. Ennyit igazán megtehetne. - Megforgattam a szemeimet és a pultra könyököltem. Még valaki,a ki bosszút akar állni rajtam. Tökéletes, enélkül mégis milyen lenne az életem? - Sőt, azon is csodálkozom, hogy eddig még egyáltalán enm talált meg vagy hogy még emberkoromban nem ölt meg. Azóta utál engem, mióta először meglátott...amikor pedig behálóztam először az egyik, utána pedig a másik fiát...na az volt a csúcspont. - Ezeket csak úgy mellékesen motyogtam el, mert hirtelen nem emlékeztem, hogy meséltem-e erről Mila-nak. Minden bizonnyal tudja a történetet nagy vonalakban. - Mondott még valamit vagy csak így burkoltan megfenyegetett? Téged nem bántott?