- Tudod... - hajoltam újra közel Bonnie-hoz, elvégre nagyon nem kellett, hogy valaki meghallja, miről megy a csevely. - Először talán velük kellene ezt megbeszélnem. Talán... nagyon mérgesek lennének, ha csak úgy mennék a vakvilágba, a saját fejem után - sóhajtottam jó nagyot, közben egy halvány mosollyal.
- Biztosan voltál már olyan helyzetben, hogy két férfi is... mindent megtett volna érted - suttogtam. - De sajnos... az én esetemben nem tudom, hogy mi húzza őket hozzám. Tényleg a szívük, vagy... a kötelék.

[Logan Háza]

A tegnap este nem alakult valami jól, még mindig dühös voltam arra a vámpírboszi-ra aki eljátszadozott velem majd csak le akart lépni, de hát én előbb még egy fakaróval a hasába ajándékozta meg. Direkt a parkon jöttem át ahol először találkoztam vele, hátha ott van, de nem volt. Hát jól tette, hogy nem került a szemem elé, különben biztosan végeztem volna vele gondoltam. Az első közelebbi ismerkedésem nem alakult valami jól, de ez nem lepett meg, elég heves vérmérsékletű vagyok és nem könnyen engedek közel magamhoz bárkit is azon kívül, hogy az egy éjszakás kalandokban szívesen benne vagyok. Már pár napja nem ittam közvetlenül emberből vért, szóval benéztem a Grillbe hátha van egy pár elcsábítani való kislány. Körülnéztem és igencsak volt felhozatal, de előbb még leültem a pulthoz, kértem egy pohár whiskyt, hiszen nem ronthatok mindenki előtt oda és igézhetem meg, könnyen észrevennék a vadászok, szóval csak iszogattam és vártam, hogy valaki kimenjen.

-Hát ez érthető..-helyeseltem és megittam a maradék csepp kólát is a poharam aljáról. Következő mondatára egy kínmosoly ült ki az ajkaimra és lesütöttem a szemeimet.
-Nem még nem voltam ilyen helyzetben..Bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy senkiben nem bízom meg igazán. -bámultam továbbra is az asztalt, majd csak akkor néztem fel ismét amikor a pincérfiú az asztalunkhoz jött és érdeklődve kérdezte, hogy kérünk-e még valamit.

Amiután Scott itthagyott, én visszafordultam az italom fele és egy ideig azon kezdtem el morfondírozni, hogy menjek-e el vadászni vagy inkább maradjak még egy kicsit itt. Már-már azon voltam, hogy leléptek mikor váratlanul a mellettem levő szék ismét gazdára talált. Hm, nocsak egy újabb vámpír.. és ha jól látom még éhes is. - Nézzenek csak oda - szólítottam meg némileg megemelve a hangsúlyomat. - Ha így folytatod, hamarosan elveszíted az önuralmad és annak egyáltalán nem lenne jó vége - suttogtam, egy pillanatra közelebb hajolva hozzá.

Csak nézelődtem, hogy ki lehetne a legjobb vadászati alany, hallottam ahogy az ereikben lüktet a vér, nagyon éhes lettem, majd egy lány szolt hozzám akiről rögtön megéreztem ,hogy egy vámpír.
-Te csak ne mond meg, hogy mit csináljak... ügyet sem vetve rá.. Tudok uralkodni magamon.. néztem rá és azt vettem észre, hogy közelebb jött, furán néztem rá.
-Miért hány éves vagy, hogy ennyire képes vagy az önkontrollra? Tudom, hogy legszívesebben te is rátapadnál az egyikre. mondtam neki halkan kicsit ellenségesen, nem sok kedvem volt cseverészni egy vámpír csajjal csak le akartam csapolni egy ártatlan lányt.

Bailey

[Utcák]
Örültem, hogy végre belegyezett és mutattam neki az utat.Mellette mentem és csak néztem őt ahogy megy halkan csöndben értünk a grillbe.Mit, ha ki cseréltek volna engem előre engedtem őt és beültünk a közeli boxba majd intettem a pincérnek.
-Egy whisky kérek és a hölgy?-Néztem rá Bailey-re és vártam, hogy kérjen.Láttam, hogy kicsit feszeng
és tart tőlem, de még magam sem tudtam meg mondani miért ne tegye. Csinált velem valami az angyal? Öltem volna meg kínzás helyett én hülye.
-És mi járatban erre szép hölgyem?- Lestem válaszát még ki nem hozzák az italokat.

(Utcák)

Lee

Nem szólaltam meg az idetartó úton. Úgy gondoltam akinek meg kell szólalnia az ő. Hiszen ő akart annyira beülni egy italra meg minden. De azt sem bántam, hogy szó nélkül mentünk végig az utcákon. Volt időm a fejemben mindent lejátszani.
Vele szemben ültem, majd mikor a pincér odajött rendeléséhez hozzáfűztem a sajátom. - Egy ásványvizet szeretnék. - Mondtam teljes komolysággal. Nem volt hangulatom semmiféle alkohol tartalmúhoz.
- Új élet reményében. - Jelentettem ki teljesen tömören. Nem akarok túl sok embert illetve nem embert belevonni az életembe rejtelmeibe.

-Értem..-Néztem a lányt ahogy kortyolgatja a vizét, majd próbáltam kommunikálni, de nem úgy tűnt mind aki engem annyira bírna.
-Szóval te is újonc vagy?És mióta tudod,hogy ki vagy?-Döltem hátra és mosolyodtam el a lány láttán.
Régen ilyenkor már fűztem volna a csajokat egy egy körre, de most nem. Magam se értettem miért.
-Tudod, hogy rég elcsábíthattalak már volna?-Nevettem fel és vártam a rezdüléseit.

- Amióta az eszemet tudom. De egy ideje kizárom azt az oldalam és próbálok csak emberként viselkedni. - Apám miatt gyakoroltam a varázslást. Ő volt az aki belevitt ebbe. Ez egy közös tevékenységünk volt.
- És miért nem tetted meg? - Kérdeztem felvont szemöldökkel miközben belekortyoltam az ásványvizembe amit időközben kihozott a pincér.

-Talán hagytad volna?-hajoltam közelebb és mosolyogtam gonoszan.Hallgattam a lányt és csodálkoztam, hogy bízik bennem, persze örültem is neki.
-Aha szóval cofos kis boszi voltál édes, megnéztelek volna-kacsintottam rá.
-Mit tippelsz,hogy lettem az aki.Ismered a démonokat egyáltalán?-kérdeztem felvont szemöldökkel még mindig hol a lány szemét, hol ajkát vizslatva.

Ellenséges viselkedése láttam, csak vállat vontam és visszahajoltam az italom felé. Nagyot kortyoltam a koktélomból, majd csak úgy mellékesen megjegyeztem. - Felőlem aztán csinálj amit akarsz, engem nem érdekel.. ha akarod még szólok is egy vámpírvadásznak, hogy jöjjön ide mert van valaki, aki szívesen várja, de persze csak sms-ben üzennék neki - tettem hozzá felnevetve.
- Mellesleg azért muszáj megjegyeznem, hogy az a csajszi, akit annyira bámulsz, valószínüleg tele van verbénával - mutattam abba az irányba ahová nézett. - Ja és a koromról meg annyit, hogy éltem már eleget ahhoz, hogy megtanuljak emberien viselkedni - folytattam dióhéjban kifejezve a lényeget.

- Természetesen nem. - Vontam össze a szemöldököm egy vigyor kíséretében. - Nagyon nehezen lehet engem elcsábítani tudod. - Hajoltam az asztal fölé, hogy picit közelebb legyek hozzá. Nem vágytam a közelségére, csak így láttam helyesnek.
- Nem tudom, de van az az érzésem, hogy elfogod mondani. - Hátradőltem és összefontam a mellkasomon a karomat és így vártam a kis történetét. Már ha elmondja.

-hajolhatnál közelebb is-Mondtam tőle nem messze.Majd ő hátra dőlt én is, a kezemet feltettem a szék támlájára és meredtem rá.
-Én nem adom ki a gyenge pontjaim.-Suttogtam messze tőle majd kacsintottam rá.
-Nehéz elcsábítani?Hmm.. egy démonak nem akadály!-Mosolyodtam el ismét.

Bonnie

Végül is... nem is értem, mit vártam. Nyilván nem történhet ez meg mindenkivel. Merthogy... te jó isten, milyen bonyolult vagyok én magam is...
- Sokakat veszítettél el, igaz? - néztem rá barátságosan. Kinéztem belőle, hogy mindig a barátai voltak a fontosabbak és nem ő maga. És talán... valaki ki is használta az erejét. Nem tudhatom.

Szavaira csak megforgattam a szemeimet és nagy levegőt véve picit előrébb hajoltam. Nem tudom, hogy mit akar tőlem nem is érdekel. Bőven több kell egy egyszerű démoni vonzerőnél, hogy engem levegyen a lábamról.
- Hát akkor, hajrá. Adj bele mindent. Kíváncsivá tettél. - Vigyorogtam rá és könyökömmel megtámaszkodtam az asztalon.

Amikor elkezdett prédikálni, hogy majd biztos olyan csajt fogok ki aki verbénás és vadászokkal fenyegetett, csak odanéztem és bólogattam mintha hallgatnám amit mond de közben teljesen máshol jártam, egyáltalán nem érdekelt mivel akar kioktatni ez a vámpírcsaj, csak nézelődtem tovább majd mikor megtaláltam a vacsorám, csak visszafordultam és beleittam a poharamba, hihetetlen volt de a csaj még mindig beszélt hozzám. Fura tekintettel néztem rá, mivel épp arról beszélt, hogy ő milyen tapasztalt, ügyet sem vetve rá kértem még egy pohárral.
-Csapos mégy egy pohárral ugyan abból! kértem a csapostól, majd csak vártam, a lány már abbahagyta a beszédet, de még ott ült mellettem.
-Miért ha te annyira tapasztalt vagy, melyiket választanád? kérdeztem tőle kicsit lenézően, kíváncsi voltam ha már annyira tapasztalt azt válassza akit én szemeltem ki, biztos voltam magamban, mivel rengetegszer csináltam már ezt, és sosem kapott még el egy vadász sem.

-Inkább mutasd be te mit tudsz kis boszika-Kacsintottam ,majd még hátra dőlve rá meredtem.Kezdek magamból hülyét csinálni enyhén. Rendeltem még egy kört és azt is magamba döntöttem hamar.
-Mesél magadról még érdekel nem volt dolgom még boszival! Te is ilyen vagy,ha rám nézzel fájdalmat okozol?-mosolyogtam és alig vártam, hogy megtegye az a kis trükjét hiszen abból csak táplálkozom.Fájdalom, düh ez ad nekem erőt úgy is le voltam gyengülve.

-Szinte mindenkit..-mondtam egy kínmosolyba burkolózva. Napestig sorolhattam volna, hogy kiket veszítettem el akik fontosak voltak számomra, a nagyi, anya aki sosem méltatott még csak arra sem, hogy megnézze mi van velem.... de jobb ha nem is emésztem magam. Végül is van még talán egy ember aki a családomból még megmaradt..Emily..bár vele sem találkoztam már egy jó ideje.
-Talán túl naiv vagyok és pont ez az amit kihasználnak. -ráztam meg a fejemet, már szinte szégyelltem, hogy pont ezt a tulajdonságomat használják ki, még a saját barátaim is..

Logan

Kezdett nagyon idegesíteni azzal a nemtörődöm stílusával, szó szerint úgy tett mintha ott se lennék és nem is hozzá beszélnék. De nem törődtem vele túlságosan, ezért kívülről ez az idegesség nem is látszhatott rajtam. Csak mosolyogtam, mint aki tudja a dolgát. Aztán végre hozzám fordult és megkérdezte, én melyiket választanám. - Nocsak, mégis hozzám szólsz? Már azt hittem levegőnek nézel - vágtam a képébe kissé pökhendien. - De sebaj, ha már ennyire vadászati hangulatban vaagy akkor megelőzlek és én fogom kiszívni a drága kiszemelted vérét - néztem abba az irányba, ahol az a szerencsétlen lányka álldogált, akire az imént a rejtélyes vámpírcsávó tekintett. - De, szerintem annak a csávónak odaát - mutattam a biliárdasztal felé - sokkal fincsibb lehet az íze - nyaltam meg az alsó ajkamat.

-Rendben akkor kezdjük. úgy tettem mintha rendelnék a csapostól egy újabb italt, de most mélyen a szemébe néztem és azt mondtam:
-Most szépen kizavarod innen azt a lányt, aki ott áll magányosan valami kifogással, hogy miért nem tartózkodhat a bárban minden feltűnés nélkül. igéztem meg a csapost majd vártam a következményt. Ez után gúnyosan rámosolyogtam a mellettem ülő vámpír lányra. Miután a lány elhagyta a helyet egy kicsit vártam majd utána mentem. A lány kint állt és nem is értette miért küldték el onnan, odamentem hozzá a mélyen a szemébe néztem és azt mondtam:
-Csak velem jössz a sikátorba és egy hang se hagyja el a szádat. majd besétáltunk a sikátorba.

[sikátor]

Lee

- Én nem mutatok neked semmit. - Vontam össze a szemöldökömet. Nem vagyok boszi. Vagyis már nem tekintem magam annak. Nem akarok az lenni.
- Oké ez vicces volt. - Nevettem fel szavain. - Ha a puszta nézésemmel fájdalmat tudnék okozni hát elég sok ember halt volna meg körülöttem. - Vontam meg a vállamat. - De biztos, hogy nem fogok csinálni semmi ilyesmit vagy más dolgokat. Úgy igazából semmit sem.

Bailey

-Nem viccnek szántam!Ismertem egy boszorkányt aki a nézésével kínzott.-Mondtam teljes komolysággal.Csodálkoztam,hogy a lány nem mutat nekem semmit hiszen a boszorkányok egyik erénye, hogy ezeket ki nem hagyják!
-Miért nem-értetlenkedtem.

- Hát én nem vagyok olyan, mint ő. - Mondtam teljes komorsággal. Nem akarok a mágiára gondolni és soha többé nem akarom használni. Legalábbis megesküdtem magamnak, hogy soha többé nem használom. Eddig sikerült megtartanom nem most fogom felrúgni.
- Mert nem és kész. - Úgy viselkedek, mint egy makacs kisgyerek, de most nem érdekel. Megtartom a magamnak tett ígéretemet.

-Morcos vagy drága?-Simítottam meg az a
rcát persze elkapta a fejét. Erősebb lettem ettől a hisztitől picit.Próbáltam még jobban húzni.
-És hogy bánnál el velem akkor?-Mondtam, majd újra
villantottam a szemem miközben ördögien mosolyogtam és vártam kitörését.

- Nem egyáltalán nem, csak megköszönném, ha nem simogatnál. - Sóhajtottam egyet, majd a lehető leghátrébb dőltem, hogy ne érhessen hozzám.
- Miért akarnék elbánni veled? Nem vagyok olyan forró vérű. - Mondtam mosolyogva, majd intettem a csaposnak, hogy jöhetne még egy ásványvíz.