Elfogadta az ajánlatomat és azon voltam, hogy hozok egy italt kettőnknek.
- Rendben, akkor hozok egy kis whiskey-t és talán, ha többet iszok nagyobb esélyed lesz. - Gonoszkodtam vele miközben eszemben sem volt az, hogy megnyerjem a játszmát. Nagyon aranyos, szóval ha úgy alakul hagyom az egészet és had nyerjen ő. Csak ne vegye észre, hogy udvariaskodok vele, mert lehet nem fogja jó szemmel nézni. Elmentem az italért, majd amikor vissza értem berendeztem a játék asztalt és a kezébe adtam a dákót.
- Kezdj te, úgy is te vagy a hölgy.- Mosolyogtam felé miközben figyeltem arra, hogy a többi vendéggel elbírnak-e kollégáim.

- Rendben - nevettem fel hirtelen felfogásán. Bár nem tudom, mennyire lesz kedvező számomra becsiccsentett állapotban, de lássuk a medvét... Figyeltem, ahogy komótosan a pulthoz sétál italt tölt és visszafordul. Elég gyakorlottnak tűnt, biztosan itt dolgozik. Bár nem tűnt túl idősnek, biztosan a suli mellett teszi. Legalábbis gondolom...
- Te hazai pályán így is könnyebben mozogsz.. - böktem felé incselkedve a dákóval, aztán szépen az asztal végéhez ballagtam és ráhajoltam az asztalra, hogy lökhessek. Nem ért meglepetésként, hogy egy golyó sem gurult le, bár igen szép ívben szaladtak szét az asztalon.
- Gondoltam, hogy nem megy.. Na de ennyire?! - fújtam egyet, miközben zavartan a hajamba túrtam. Oké, kész. Béna vagyok.

Nem nagyon ment neki ez a játék és mi lenne ha még inna is? Hát ne gondoljunk erre.. minden esetre oda sétáltam hozzá, illetve mögé megfogta vele együtt a dákót és megmutattam neki, hogy lökje.
- Most már tudni fogod, vagy azt akarod, hogy mind végig segítsek neked? - Mosolyogtam rá és kortyoltam egyet az italomba, majd vártam, hogy sikeresen célba találjon. Nagyon színpatikusnak tűnt ez a lány nekem és szerettem volna vele összebarátkozni.

Nagyon meglepett, hogy azonnal felajánlotta a segítségét. Tényleg ennyire bénának tűnök?! Ezek szerint..
Csak egy pillanatra pillantottam rá, de az önelégült mosolya levakarhatatlan volt. - Persze, és hol a versenyszellem? - kötözködtem. - Csak idő kérdése és belejövök! - támaszkodtam meg az asztal szélén egy pillanatra, hogy felmérjem a terepet, aztán -mivel az előbb Matt segítségével egy csíkosat löktem le- célba vettem egy másikat. De most egy telit löktem le... Bénaaaa... - Azt hiszem, tiéd a pálya, na mutasd, hogy csinálod! - adtam át a terepet és a saját poharam után nyúltam. Csak óvatosan az alkohollal, boszorkány vér ide vagy oda, tudom, hogy hamar árt...

Hát ennyire nem kell neki a segítségem, vagy vajon mi a baja van velem? Lehet csak hülyéskedik.. gondolkoztam el egy pillanatra, amikor lökése után átadta a kört, akkor az asztalhoz hajoltam jól megfogtam a dákom és belöktem egy telit.
- Hát tudod az még ráér, ha már komolyabban játszol. Nem szeretném, ha túl gyorsan véget érne a meccs. - Gonoszkodtam vele én is egyet és segítségem jeléül belöktem neki egy csíkosat.
- Na édes bogaram most már te jössz és a végén te hívsz meg egy italra a segítségemért cserébe. - Mosolyogtam felé és kortyoltam egyet, még vártam, hogy most jól teljesítsen.

Figyeltem, ahogy szinte profi technikával löki a golyókat, meg kell hagyni, sokkal jobban játszik nálam vagy legalábbis van még hova fejlődnöm.
- Rendben - adtam be a derekamat mosolyogva. - Ne aggódj, szerintem elleszünk itt egy darabig... - forgattam viccesen a szemeimet. - Ahogy látszik, nem vagyok egy őstehetség... - nevettem ki magam. Mindig megpróbáltam pozitívan felfogni a helyzetet, és talán így végre összebarátkozhatok valakivel.
- Akkor ideje megdolgoznod azért az italért.. - vigyorodtam el gonoszkásan. - Segítesz? - rebegtettem a pilláimat, bár valószínűleg erre már semmi szükség nem volt. Tény, hogy ha vele lökök az egyszerűbb és eredményesebb is.

Nem volt túl magabiztos, vagy csak azt akarta, hogy segítsek neki.. nem tudom. Minden esetre oda léptem mögé és ahogy a kezünket összefonva fogtuk a dákót löktünk egyet. Szerencsére sikerült egy csíkosat eltalálni és a helyzet miatt kicsit zavarba jöttem. Meg is látszódott rajtam egy kicsit. Éppen ezért elengedtem és úgy tettem mint, ha minden okés lenne.
- Na most próbáld te magad. Szerintem menni fog, vagy előbb inkább akarsz egy kortyot? - Nyújtottam neki a poharát és előtte gonoszkodva belekortyoltam.

Ismét sikerélményem volt, bár még mindig nem egymagamnak köszönhettem. De nem is bántam... Ahogy láttam, mindketten zavarba jöttünk, és ezt valamelyest próbáltuk is leplezni, talán sikertelenül. Végül nem lett ebből semmiféle kínos szituáció. Szerencsére....
- Te le akarsz itatni engem? - néztem rá tettetett elképedéssel és egyik kezemet a csípőmre tettem. Még így is inkább néztem ki komikusnak, mint ijesztőnek, bár azt hiszem ez pozitívum.
- Most talán megpróbálom nélküle... - hajoltam az asztal fölé eltökélten. A hajam a kárpitját súrolta, de nem foglalkoztam vele, csak koncentráltam és löktem. És reméltem, hogy nem hibázom el. Csukott szemmel vártam a csattanást, ahogy a golyók koccannak, de mint kiderült, ez nem a legjobb taktika, lemaradtam a lényegről.
- Bement? Tényleg? - ugrottam egy aprót örömömben, mivel hallottam, ahogy egy újabb golyó találkozik a már kivégzett többivel. - Zseni vagyok...

Reagáltam szavaira, amikor azt mondta, hogy le akarom itatni.
- Nem nem! - néztem fel rá
- Én csak azt hittem megszomjaztál, de ha nem mindegy. Én iszok és akkor több esélyed lesz. - mosolyogtam rá újra és arrébb sétáltam az asztalnál. Újra sikerült célba találnia és már elég jól tette, amit tenni kell.
- Nah gratulálok, egyre jobb leszel. Vajon kinek köszönheted? - Újra gonoszkodtam vele, de ez nálunk már egy megszokott dolog volt. Nagyon bírtam őt már amikor bejött a Grillbe láttam rajta, hogy jól kijövök majd vele.

- Talán mégiscsak van hozzá tehetségem..- öltöttem rá a nyelvemet kislányosan. Persze magamban egyáltalán nem ezt gondoltam, mindössze a kezdők -jelen esetben újrakezdő- szerencséje..
Újra lökéshez készültem, ezúttal eltűrtem a hajamat és próbáltam koncentrálni. A számba haraptam, de a mosoly még mindig ott játszott rajta. És.. Természetesen mellé ment.. Rossz volt a szög.
- Látod? Adok esélyt ... - léptem hátrébb és az italomba kortyoltam.

Végre csak kortyolt ő is az italból és ahogy szavai mondták adott nekem egy esélyt amit én jól ki is használtam. Be kellett hoznom a lemaradást szóval gyorsan belöktem kettőt majd ránéztem el még sem valósítottam meg a tervem, amit akartam, szóval belőttem egy telit is.
- Hát kedvesem ez most nem az én napom. - Tettem úgy, mint ha szomorú lennék, majd én is kortyolgatni kezdtem a még ő újra az asztalhoz állt.

Égnek emeltem a szemeimet szavai hallatán. Valóban nem az? Vagy csak hagy nyerni? - morfondíroztam.
- Hát mégsem a legprofibb játékost választottam? - nevettem, és újra lökéshez készültem. Bár már nem sok kellett hozzá, és csak húztam az agyát. Nem is vette magára, ahogy látom.
- Nem, valóban.. Ez az én napom.. - vigyorogtam rá és valószínűleg véletlenségből, de sikerült belöknöm egy újabb golyót. És az enyém volt! De a következővel már nem volt ekkora szerencsém, az mellément. Már nem sok volt hátra, és eddig nyerésre álltam, bááár, nem azért, mert annyira jól játszok, inkább azért, mert direkt mellélő...

Kezdett már egyre jobban játszani, amikor lökéshez készültem szememmel végignéztem a lányon és az asztalhoz hajoltam újra. Ám most gonoszságom miatt a feketét céloztam meg. A fehér golyó szépen gurult és sikerült úgy eltalálnia a feketét, hogy az be mennyen.
- Nos gratulálok. Szerencsétlenségem miatt nyertél. Úgy, hogy meghívlak egy italra, ha ezt meginnánk végre. - Nevettem fel és lehúztam a maradék italom.

Óh, neeeem! Gonooosz! - mosolyogtam magamban.
- ... most merd azt mondani, hogy nem direkt volt.. - nevettem fel. - Igazából azért nyertem, mert lovagias vagy és hagytál... Szóval... - húztam el a számat. - De, nyertem! - trilláztam boldogan. Nem volt ez olyan vérre menő küzdelem, hogy érdekeljen a hogyanja. Majd hozzá hasonlóan én is megittam a maradék italomat.
- A következő körre én nem vállalok ilyen keményet.. - lóbáltam meg a poharat a szeme előtt.

Hát nem is tudtam, hogy örül-e neki, vagy valami.
- Hát nem is tudom nekem egy kicsit meg ártott már ez. - Mosolyogtam újra a gonoszságomtól.
-Nincs kedvem oda ülni a pulthoz, vagy egy asztalhoz és ott iszogatni?- Tettem fel neki a kérdésem és sétáltam a pulthoz újabb italért.

- Rólam már nem is beszélve... Nekem minden hamar megárt.. - morgolódtam csendesen. Ezért általában nem iszom alkoholt, vagy ha mégis, csínján bánok vele.
- Rendben, nekem megfelel... - követtem a pulthoz és felkászálódtam az egyik bárszékre. - Azt hiszem, egy narancslénél erősebbet nem igazán bírok elviselni.. - nevettem.

-------

https://risingofthemortals.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=1042