Közelebb hajoltam már majdnem ajkához és azt suttogtam egy kacsintással társulva.
-Tudom, édes-Mondtam, majd elhúzódva kértem még egy italt és azt is megittam.
-Szuper.-Örültem ennek a felajánlásnak szerettem ahogy azok a vérszopó lények szenvednek, igaz én is már vért iszom, de még is felsőbbrendűnek éreztem magam, talán mert eleget voltam Klaushoz, hogy ez az érzés maradjon bennem.

- Nocsak, már édes vagyok? - jelent meg ravaszkás mosoly az arcomon, majd körbenéztem. Vajon ki lehetne a mi ideális áldozatunk? Elég sokan ültek egyedül, és néhányan már igazán nem tudtak magukról, ami azt illeti. ÉS akkor szúrtam ki az egyik csajt. Huszonöt éves lehetett, sminkje szétmaszatolódott a sok sírástól, előtte egy csomó üres italos üveg. Szépnek volt mondható, de így, hogy teljesen elhagyta magát, inkább hasonlított valami szörnyetegre. - Mit szólsz hozzá? Elhagyatott. Talán senkinek sem tűnne fel a hiánya. Vagy ha keresnék is, szörnyű bűntudatot kelthetnénk abban, aki miatt most a padlón van. Talán még önmagát is okolná.

-Az!-Kacsintottam rá pimaszul, majd a lányra pillantottam és az ajkamba haraptam.
-Hmm..tökély.-Fejemmel intettem, hogy még is ő próbálkozzon meg elsőnek. Még is csak egy vonzó férfi. Már éreztem az ízét a számba és megnyaltam az ajkam. Hirtelen hatalmas éhség tört rám.
Nem sajnáltam, úgy is valaki elhagyhatta az élete jobb lesz hallottan.

- Akkor figyelj, és tanulj - kacsintottam rá, majd felálltam, és odamentem a lányhoz. Nem terveztem, hogy különösebben sokat bajlódom vele, de látva, ahogy rám nézett, reményekkel teli, hogy talán megvigasztalom, eszembe jutott, hogy mi lenne, ha különösen szemétkednék vele. Szóval beadtam neki azt a mesét, hogy engem is most hagyott el a barátnőm, és hogy mennyire a padlón vagyok, és hogy milyen jó lenne, ha valakivel vigasztalódhatnék... Szóval beadtam a nagyszerű mártírfiú szerepét, mígnem felajánlotta, hogy szívesen eltöltene velem pár kellemes órát, és átnyújtotta a kocsija slusszkulcsát, majd közölte, hogy elmegy mosdóba, és indulhatunk is. Ostoba liba, haa nem lenne ilyen részeg, valószínűleg rájön, hogy élete egyik legrosszabb lépését tette meg. Amíg ő távol volt, visszamentem Allie-hoz, hogy felvázoljam neki a tervem további lépéseit.
- Van az erdőben egy kripta, amit még a mi korunkban építettek. A csaj úgysem tud vezetni, szóval simán elnavigálhatom oda, anélkül, hogy bármi is feltűnne neki. Te csak kövess engem, és ott folytatjuk a tervünk további részét - magyaráztam.

Néztem ahogy mesterin szinten készíti elő a "vacsoránkat" nem volt semmi a csávó. Beadta a csajnak mennyire sajnálja én meg alig bírtam ki nevetés nélkül. Nem sokkal később mellettem ment el a csaj. Érdeklődve néztem Kolra aki a tervet magyarázta.
-Hmm ... Remek ötlet ott találkozunk. Jó buli lesz-Kacsintottam rá, majd föl kaptam a kabátom kifizettem a piát és elindultam az ajtó irányába, miközben a lány mellettem haladt el egy halvány mosoly villant fel és láttam furcsán nézett rám. Utolsó bocsút vettem ép testéből még az üvegablakon keresztül.

[Kripták]

Allie lelépett, a csaj pedig nemsokára visszatért hozzám. Látszott, hogy már alig állt a lábán, szóval megtámogattam őt a derekánál fogva, miközben kivezettem a kocsijához. Szívesen megkóstoltam volna most is, de akkor mi marad a kis hibridcicának?
/Kripták/

Nyomkeresés kudarcba fulladt így úgy gondoltam jól esne egy ital. Beültem a Grillbe. Mennyi misztikus lény volt ott. igazán nem tudom hol lehet Finn. Lehet feladom.
-Egy whisky-t-Szóltam a csaposnak és leültem. Hamar megkaptam és ledöntöttem egy szuszra, majd kértem a következőt. A pohárra összpontosítottam és néztem forgattam az italt. Lehet nem volt értelme vissza jönni? Mi van, ha már elfelejtett és nem szeret? Meredtem magamba.

Sage

Be ültem a Grillbe egy italra a nagy menekülésem után. Nem gondoltam volna de sikerült megmenekülnöm az elől a valami elől.. Leültem a pulthoz és vártam a csapost. Előtte alaposan szét néztem és voltak ott egy páran, de ismerős arcot sajnos nem láttam, ami keltette a félelmem. Nem vagyok még jó semmiben, szóval nem árt, ha picit óvatosabb leszek. Azonban egy valamin megakadtam a szemem még pedig egy nőn, aki úgy itta a whisky-t, mint aki már fél éve nem ivott vizet..
- Kicsit korán van még ehhez. - Oda szóltam neki kedvesen ne, hogy újabb konfliktusba keveredjek, amit nagyon nem szeretnék.

Hátam mögül valaki meg szólat csak elmosolyodva hátra fordulta. Jézusom egy farkas szuper.
-Nekem soha-Kacsintottam rá csábosan. Reméltem nem ült mellém, de megtette. Nem voltam udvariatlan nem az én stílusom.
-Mit keres itt egy magad fajta ..-Mondtam, de hirtelen a hangom lehalkult és suttogni kezdtem.
-Vérfarkas?-Fejeztem be a mondatot. Majd felé löktem egy pohárral.

Amikor megkérdezte, hogy vérfarkas vagyok-e akkor nagyokat pislogtam. Nem értettem, hogyan jött rá.. az oké, hogy Scott tudta, hiszen ő vérfarkas csak meg érzi, ha valaki szintén az, de én ezen a hölgyön nem éreztem vérfarkas szagot, szóval nem tudom mi lehet ő..
- Hát igen olyasmi, miből gondoltad? - Kérdeztem tőle gyorsan. Lehet, hogy a szagom, vagy valami, de ezt is nagyon lehetetlennek találom.
-Te is valamilyen lény vagy? - Valahogy itt a Grillben bátrabbnak éreztem magam hisz élő közönség előtt csak nem akarnak kibelezni egy vérfarkast.

Elmosolyodtam mikor rá csodálkozott a dolgokra. Italomat kezdtem birizgálni.
-látom nem régóta vagy az aki.-Mosolyogtam a szemébe nézve.
-Vámpír vagyok-Suttogtam neki.
-Érzem, tudod van egy jellegzetes.. kérlek ne vedd sértésnek illatod.-Böktem az ujjammal rá.
-Nevem Sage.-Nyújtottam a kezem.

Ahhoz képest amennyire megijesztett tökre rendes volt. Már mint megnyugtatott a kedvessége, amikor bemutatkozott. Elmondta azt is, hogy vámpír és hát mért ne. Zsinórban másodszorra botlok bele egy vámpírba..
-Áh értem, talán egyszer majd én is képes leszek ilyet megérezni - Mosolyogtam rá és belekortyoltam az elém lökött whiskybe.
- Én Patrick, és igen eltaláltad nem régóta vagyok az, aki vagyok, vagy hogy is fejezzem ki magam. De már vannak más ilyen barátaim is, ha érted mire célzok. Még nem igazán sikerült meg szoknom az itteni életet, de remélem hamarosan belerázódok ebbe. Tudod fura nekem ez a sok természet feletti lény. Tényleg te mióta is vagy itt? - Gondolkoztam el rajta kérdésem közbe, hiszen vámpír lehet már évszázadok óta, vagy annál is több, szóval, ha ez így van nem szabad alábecsülnöm, ha csapdába csalna.

Figyelmesen hallgattam. kedves ártatlan srácnak tűnt akinek nem igazán való volt az e fajta élet.
-Nos ma érkeztem a városba, de én már itt éltem átváltozásom előtt is. -Mosolyogtam rá. Meg is változott minden. Furcsa volt, hogy ahol a házam állt régen ott most már semmi nincs. Hiányzik a régi életem és persze Finn is.
-Szóval van farkád, ez csak jó. Hidd el megérzed majd csak összpontosítanod kell.-Megszoktam, hogy tanácsokat adok. Nagyon sok vámpír köztük Damon Salvatorét tanítottam meg arra, hogy a nőt nem meg enni kell, ha nem ki kell használni a helyzetet is.

Kedves lánynak tűnt még most is tanáccsal is ellátott, szóval megvoltam elégedve vele.
- Hát rendben köszönöm. Falkám az van igaz két vérfarkas szerette volna, ha csatlakozom hozzájuk és én szívesen csatlakoztam. Az egyikük rokona majd megtanít minket erre-arra, hogy megtudjuk magunkat védeni, de ennek még nem jött el az ideje. Amúgy mennyire tudod irányítani a vámpír éned? - Mosolyodtam el újra és lehúztam a pohárban lévő itlat és kértem a pultostól még egy kört belőle.

Egy baj volt csak a sráccal, túlságosan is elmondott mindent.
-Tanulj meg valami fontosat, ne árulj el magadról sokat. Még szerencséd, hogy velem találkoztál.-Mosolyogtam rá.
-Nagyon jól. 900 év alatt az ember megtanul ezt azt. Persze nem vagyok egy szent, mert embereket ölök...-Mondtam a poharamat bámulva.
-De nem mészárolok.-Mondta a szemébe nézve.

Folytatta a tanácsadást, aminek örültem, mert sokat tanulok tőle igaz, hogy ő egy vámpír, de, ha jó fej, akkor mért ne haverkodjak vele?
- Hát, akkor a vizsgán megbuktam- Nevettem és folytattam a mondani valóm. - Úgy lesz, ahogy mondtad köszönöm a tanácsaidat. Az jó sok már elég tapasztalt lehetsz ebben-abban, úgy, hogy egy kicsit irigyellek. Az a baj, hogy én szinte még azt sem tudom ki vagyok, szóval nem tudom mit akarok kezdeni magammal.. - Szomorodtam el egy pillanatra és egy kis bánattal újra kortyoltam egyet.

-Csak egy picit-Mutogattam ujjammal fel biggyesztve a számat. Figyelmesen hallgattam és aranyos kis srác volt.
-Kell neked egy tanár-Suttogtam. Én ebben nem tudok neki segítségére lenni, hiszen megvan a magam baja. megsimogattam a hátát és löktem neki még egy italt.
-Egy bárban inni kell nem pedig szomorkodni.-Mondtam neki, majd koccintottam vele.

[Park]


Egészen a Grillig beszélgettünk, mindenféle eszünkbe jutó témáról. Majd betoppanva a helyiségbe, az történt amire számítottam. Tele volt emberekkel, vagy éppen nem emberekkel, dohány és piaszag lengte körbe az egész termet. Meleg volt, túlságosan is. Az ott züllő fiataloktól, akik tízesével érkeznek percenként, pedig egyre jobban fogyott az oxigén. Nem mintha ebből én olyan sokat érzékeltem volna, de feltűnt.
-Remélem, nem tartalak fel. -szólaltam meg a pulthoz ülve, majd rántottam egyet a vállamon. -Mert, nem szeretnélek feltartani. -magyaráztam majd a pultos felé néztem.
-Én egy Jack Daniels-t kérnék, jó nagy pohárral. Valamint amit ő szeretne inni. -mutatok Zacharyre. Jack Daniels.. Nem valami erős pia, de nem nagyon érdekel, éppen ez jutott eszembe. Elfolytok egy felnevetést.
-És mindez a ház ajándéka, ugye? -nézek mélyen a csapos szemébe, mire ő bólint, én pedig elmosolyodok, és elhelyezkedem a székemen, mint aki jól végezte a dolgát.
-Remélem nem gond, hogy meghívattam magunkat. -sóhajtok fel, majd ismét mosolyra húzom a szám.

Igaza volt egy bárban nem szomorkodni kell, ha nem inni és vidámnak lenni, szóval felemeltem én is a poharamat és a jövőmre gondolva koccintottam vele.
- Egészségünkre remélem sikeres lesz mindkettőnk jövője. - Mosolyogtam és lehúztam az italt.
- Amúgy meg kell köszönöm a tanácsaidat, szóval köszönöm és ha tudok bármiben segíteni, akkor csak szólj és segítek neked bármikor. - Széles mosollyal a számon közöltem vele a tényt.

-Jó, ha az embernek van egy farkas ismerőse. Legalább eggyel kevesebb akar majd megharapni.-Mondtam széles mosollyal.
-Ugye tudsz a harapásról?-Néztem rá a szemeit kémlelve. Kortyolni kezdtem a piámat és olyan éhes lettem kedvem lett volna valakit megölni, de majd később fogom ezt végre hajtani.

~Park~

Bementünk, tetszett a hely, lehet épp kicsit sokan voltak, de ez nekem nem jelentett problémát. Csak odasétáltunk a pulthoz.
-Feltartani? Mégis miben? mondtam neki leülve a pulthoz. Egyenlőre fogalmam sincs, hol kezdjem a keresést. Szóval most az a legjobb ha megismerek pár embert itt és így a városról is megtudhatok ezt azt, ami sokat segítene. mosolyodtam el. Tényleg nem siettem el a keresést. Nyilván ha minden erőmet belefektetve kutatnám, nem itt ülnék és mulatoznék. Persze fontos nekem, hogy megtaláljam apámat. De mivel elhagyott, sosem ismerhettem meg, ami csak az ő hibája. Sokkal inkább viszont Crys és Tom miatt aggódom. Félek, hogy tényleg szükségük lett volna rám és most bajban vannak vagy amire gondolni sem merek, hogy halottak. Bűntudatom volt a dolog miatt, hiszen ők mindig a segítségemre voltak. Miután leültünk, Emma már rendelt is egy pohár whiskyt és nekem is amit kérek.
-Ugyanazt. mondtam a csaposnak. Majd csak mosolyogva figyeltem, ahogy megigézi őt, hogy ingyen kaphassuk a piát.
-Hát te nem vagy semmi, nem dehogy is. nevetve mondtam neki. Tetszett az a dolog amit csinált, sokszor jól jöhet ez a képesség.
-Figyu most én jövök. nem feltűnően, de az egyik az egyik asztalnál ülő öltönyös, látszólag pénzes pasas a széklábára koncentráltam. Aki éppen itta az italát, én pedig lassan kihúztam az egyik csavart. Miután a eltávolítottam, a szék összeszakadt alatta és az összes ital a ruháján landolt. Nem nagyon csípem "a bőre alatt is pénz van" fajtájú fickókat, így hát szívesen tréfálom meg őket.

Mondta a harapást, ami nem lepett meg hiszen ezt általában a kezdő vérfarkasok is tudják.
- Persze már hallottam róla, szóval tudom, hogy itt és most végezhetnék veled aranyom. - Fenyegetőzésem közbe elmosolyodtam és oda hajoltam hozzá.
- Ne izgulj tényleg nem kell félnek. De, hogy ezt be is bizonyítsam meg mondom, hogy fél kézzel eltudnál velem bánni sajnos. - Nevettem fel, pedig nem kellett volna. Megittam a poharamban lévő italt és most nem kértem újat. Nem akarom h megártson a pia, mert ki tudja milyen veszély lesekszik rám.

Harapásról tudott, ami nem volt annyira meglepő, de reméltem, hogy ezt így tudja és, ha valaki megtámadná akkor megtudná magát védeni.
-Akkor van védekező eszközöd.-Mosolyogtam és a csapost néztem aki elég ügyetlen volt le ejtett egy jó féle sört ami a földre zuhant. Fejemhez kaptam és értetlenkedve néztem ezt. Nem törődve ezzel Patrick felé fordultam.
-Nos van köztünk némi korkülönbség és persze nekem nagyobb a tapasztalatom így igen azt hiszem ez lenne, de nem akarlak bántani.-

Megkönnyebbülve sóhajtottam, majd mosolyodtam el.
-Akkor jó. -válaszoltam. -Értem, hát én ebben nem tudok sokat segíteni, talán a barátnőm, de kétlem. Meg azt is, hogy találkozni szeretnél vele. -felnevettem.
-Bár ki tudja, hogy milyen hangulatban van... -sóhajtottam fel ismét, majd megint vigyorra húztam a számat.

Ő is azt rendelt, amit én, majd meg is kaptuk, én a poharam szélét az övéhez koccintottam, koccintás gyanánt.
-Hát ha vámpírokkal találkozol, ez igazán természetes. -húztam kissé gonoszkás mosolyra az ajkaimat.
-Egészségedre. -vigyorogtam, majd belehúztam a pohárba. A számban ízlelgetni kezdtem az ismerős, mégis rég érzett italt.

-Na mutasd! -szólaltam fel, majd érdeklődve megpördültem, és a fickóra pillantottam, közben az italomat kortyolgattam. Ő pedig egy cseles trükkel "kiszedte" a pasi alól a széket, összetört alatta. Úgy felnevettem, hogy az italomat éppen csak sikerült lenyelnem.
-Ez nagyon király volt. -lelkendeztem. Én általában csak gonoszkodás céljára használtam ezt az erőmet, a magam szórakoztatására még soha. A pasi már amúgy is elég bambán nézett a földről, a szemeim a csurom vizes zakójára vándoroltak, és egy szempillantás alatt felszárítottam azt.

-Most aztán nézhet, hogy mi történt vele... -kuncogtam fel.